Mit kell tudni rólam?  Nos... Elvált szülők egyke gyermeke vagyok. Ez máris felvet néhány lelki traumát, nemde? Amúgy nem igazán hiszem ezt. Elég jó gyerekkorom volt ettől függetlenül, anyánál kellett maradnom, de apával is tudtam lenni. Anya új férjét sose kedveltem, túlságosan sorozatgyilkosos a tekintete meg jelleme is túl szerény... Na, mindegy!
Átlagos jelenség vagyok, aki nagyrészt inkább zárkózott, de van, aki előtt megnyílik hamar. Nem vagyok híres a kedvességemről, sokszor inkább csak próbálok úgy kommunikálni, hogy ne legyen sértő a mondandóm. Nyálas szöveget tőlem nem igazán lehet hallani. Ha valamit tudni szeretnék, arra egyenesen rá szoktam kérdezni, ezekről apa meg keresztapa tudna sokat mesélni. Túl kíváncsi vagyok, őrülten odavagyok a bűnügyekért, a horrorisztikusabb dolgokért. Van némi probléma itt, gondolná a legtöbb pszichomókus... Hát ez van. Nehogy a végén tényleg FBI akadémiára adjam be jelentkezésem. Szerintem sokan el sem hinnék, többnyire anyám a hitetlen, aki nullának tart, mert úgy hiszi, ő neve által tudnék valamit elérni. A jog világában. Nekem az nem menne.
Túl makacs, akaratos, intuitívabb és kitartó vagyok. Lehet, nem leszek ügynök sosem, de jó érzés magam mellett tudni legalább két embert, akik vigyáznak rám, és akik a falra tudnak mászni tőlem, a kérdéseimtől, a kíváncsiságomtól. Utóbbi elég erőteljes, teljesen komolyan szeretek segíteni vagy csak beleszólni a dolgokba. Ilyen vagyok.

Húszévesen költöztem apámhoz ide, New York Citybe, azelőtt anyámmal meg a hülye új férjével laktam. A jogi kart otthagytam, mert egyszerűen nem éreztem azt, hogy nekem való lenne. Leginkább anyám miatt kezdtem el, ő jogi tanácsadóként dolgozik. Tanulhattam volna mást is, de inkább munkát kerestem. Nem a világ legjobbja, de recepciósként azért van néhány érdekes sztorim, amikor a sok vén kujon vagy szupergazdag negyvenes fickók a szeretőikkel ide jelentkeznek be, mert itt a kutyát sem érdekli, ki-kivel van és hány órát... Engem meg kollégáimat se szokta ez a dolog megérinteni, abból pedig jó, hogy extra borravalót is itt szoktak hagyni.
Szüleim még gyerekkoromban elváltak, apa szövetségi ügynök, FBI-os, akár a keresztapám, Matthew Griffin. Régóta rajongok a sorozatgyilkosokért és egyéb bűntényekértis. Sok könyvet olvastam róluk, valamint a családom pár tagját is tudom faggatni bármiről. Néha ugyan morcosak emiatt, de én csak ráteszek két lapáttal is. Elgondolkodtam azon is, hogy esetleg követem őket ezen a pályán... Túlbuzgó lennék? Mit is szólnának ehhez?!
- Hé, Alisha! Figyelsz te rám? A tizenhetes szobát még mindig nem hagyták el? Már a takarításnak kéne folynia! Megint álmodoztál?
Az asztalra csapástól visszarázódtam a valóságba. A főnök csöppet mérges, amiért itt van fél tizenegy, és a tizenhetes kukcsot nem adta le senki. Ejnye-bejnye. Amúgy nem érdekel különösképpen, de nagy nehezen felállok, ásításom után pedig beszélni kezdek.
- Megnézem, mi van velük. Tegnap este elég piásan érkeztek vissza a nőcskével, lehet bealudtak - vállat vonok, majd megyek, viszem magammal a pótkulcsot, ha esetleg szükséges lesz. Remélem nem nyiffantak ki, mert az gáz lenne, bár amennyire ittasak voltak, s netán folytatták, akkor biztosan nem úszták meg az éjszakát. Ha igen, igencsak fájhat a fejük. Ismerős helyzet...
Nem túl gyors léptekkel sétálok, egy kávéra fáj a fogam, de előbb megteszem azt, amire kért Frank. Ez az ember amúgy jófej lenne, ha nem próbálna ennyire marcona és precíz lenni. Szerintem OCD-s vagy más elmebaja van, de legalább van munkám.
Odaértem a tizenheteshez, már ajtóban érzem a bűzt, ez nem csak alkohol. Bekopogok vagy háromszor, mikor puffanást hallok, majd kinyitja nagy nehezen az ajtót a kócos hajú nőci, magára tekerve valamennyire a törölközőt, ami közben le is esik róla... Oké, láttam ilyet, professzionális maradok.
- Elnézésüket kérem, már 30 perce el kellett volna hagyniuk a szobát, de ahogy látom, nincsenek a helyzet magaslatán, igaz? Szeretnék meghosszabbítani ma estére az ittlétüket? - pillogok hevesen a nőre, hogy húzza magára már azt a rohadt fehér törölközőt, majd válla felett a pasira nézek, aki azt sem tudja, melyik univerzumban van, ígya kérdésre választ a nőtől várom, de csak bólint, én pedig inkább tovább is megyek, beírni őket még erre a napra.
Kellemetlen volt, de volt már ennél százszor rosszabb is. Apám aktáit könnyebben megszoktam emészteni, a bennük lévő nem túl szép fényképektől sem kapott el hányinger. Tudom, furcsa vagyok. Nem is tudom, ki mondaná leghamarabb azt nekem, hogy ne akarjak FBI kötelékébe belépni. Apám vagy keresztapám, Matt?! Fene tudja, majd idegesítem mindkettőt. Egyébként is most pár napra apa elutazott Quanticoba, felkérték valami oktatói feladatra meg másra is, így most szabad a pálya otthon. Remélem, hagyott otthon szaftos aktát, amibe belekukkanthatok. Vagy dobnom kéne üzenetet Mattnek, mert rég láttam őt, s jó lenne találkozni vele. Biztos megint dolgozik valamin, és pont meg fogom őt zavarni a koncentrálásban... Tuti imád engem.
- Főnök, annyit mondott az ál-Mrs. Moore, hogy maradnak még ma. Igazam volt, félholtra itták magukat, s ne akard megtudni, mit csináltak, amikor kopogtam - nem részletezem, meg visszajáró vendégek, így nem balhézunk velük.
Gyorsan elindultam kávét főzni, közben pedig írtam üzenetet keresztapunak, hogy ma este átjön, vagy átmenjek -e hozzá egy rekesz sörrel, s van -e egyáltalán ideje most. A frissen lefőtt kávé illatába beleszerelmesedek, mint mindig. Nézek ki magamból, lassú levegővételekkel bámulom a fákat, ahogyan egyre merészebben lengeti őket a megerősödő szél...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A világnak igenis szüksége van csodabogarakra, akiknek olyan furcsa érdeklődési körei vannak, mint neked. Valóban nem azok a témák kötnek le, ami a legtöbb embert érdekelni szokták, de ebben nincsen semmi különös szerintem. Unalmas világot élnénk, ha mind egyformák lennénk.
Alapvetően egy jószándékú fiatal lány vagy, akinek talán csak meg kell találnia azt a közeget, ahol megértő fülekre talál, hozzá hasonló emberekkel találkozik, nem lóg ki a sorból, és akkor talán több olyan emberrel találkoznál, akik előtt hamarabb meg tudnál nyílni.
Annyira nem meglepő, hogy milyen pálya felé kacsintgatsz; az érdeklődési köröd és a családi kapcsolatok, azt hiszem, eléggé egyértelműen vonzanak az FBI felé. Nem lehet haragudni anyukádra, amiért az egy szem lányának valami más elképzelése volt, valami olyan, amiből profitálhat, nem kell különösebben bemocskolnia a kezét, de ha neked más elképzeléseid vannak, akkor el kell engednie a kezed. Recepciósként biztosan vannak jó sztorijaid, de azért remélem, eléred, amit szeretnél, és nem engeded, hogy mások véleménye befolyásolja a döntéseidet.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!