Negyvenkét éves korára egészen kiváló fizikai kondícióban van, leszámítva az enyhe kis sörpocakot, ami a ruha alatt nem látszik, és legfeljebb csak néhanapján, a kerti grillpartin villan elő. És ha már sörpocak...mondhatni imádja a hasát, szeret enni, kedveli a szaftos, zsíros ételeket, a barbequet, steak-et és az olasz konyhát. Az ex-neje is megmondta, hogy ha nem fogja vissza magát, akkor előbb-utóbb a koleszterin fogja a sírba vinni. Italok terén sörkedvelő, a bortól hamar megfájdul a feje, egyébként sem szereti a savanyú löttyöket. Sör az viszont jöhet bármikor! Töményeket ritkán iszik, hébe-hóba, ha van egy buli, ahol azzal kínálják. Nem nevezhető szenvedélybetegnek, eléggé határozott és kiegyensúlyozott ahhoz, hogy bármi megrengesse az életét ilyen téren. Persze ő is képes magába roskadni, de alkohol helyett inkább leedzi, lefutja vagy épp szétveri a bokszzsákot, netán egy-egy bűnöző képét.
Első ránézésre nem is mondaná meg senki, hogy van olyan kemény, mint mondjuk egy kondiban kigyúrt izomkolosszus, de elhihetitek, ő bizony kemény egy fickó. A katonaságban és a DEA-ben eltöltött évek megedzették, olyan tudás van a háta mögött, hogy azonnal bárkit a földre visz, fegyverek nélkül. Természetesen a fegyverekhez is ért, és pszichológiát is tanult az egyetemen és a kiképzés során, ezért többnyire megérzi, ha egy emberrel gond van. De hogy ne higgyük azt, acélember, neki is vannak gyengeségei. Egy bevetés során megsérült a térde, azóta az időjárásra igen érzékeny, és ha netán ott sérülne meg, akkor piszkosul ordítana ám. Meg aztán vannak azok az igazán dörzsölt, manipulátor bűnözők, akiken talán még ő sem látna át.
A munkában egyébként kitartó, célratörő, gyors gondolkodású, magasak az elvárásai, de ő is igyekszik megfelelni a többieknek. Magánemberként egész jópofa, néha napján még viccelődik is, imádja az édesanyját, a kislányát és a barátait. Empatikus és segítőkész ember, képes gyengéd is lenni, de bármelyik pillanatban átkapcsol és rendíthetetlenül megy előre. A társait soha nem hagyná bajban, felelősségteljes alak, akinek talán a legnagyobb bűne az, hogy nem olvas bibliát, és szemet vetett egy olyan nőre, aki már férjnél van.

Matthew Griffin már egészen kiskorától fogva olyan karrierről álmodott, melynek valamilyen módon köze lehet a fegyverekhez, egyenruhákhoz, hadsereghez. Ez nem is csoda, hisz apja a légierőnél szolgált, így az is előfordult, hogy a család az idejének egy részét a bázishoz közeli, kihelyezett szállásokon töltötte. Ahogy cseperedett a legkisebb fiú, úgy gyűjtötte a különféle katonai-és rendőr kellékeket, legyenek azok járművek, jelmezek vagy játékfegyverek. Ebben a gyerekes megszállottságban legnagyobb pajtása a bátyja volt, aki egyben a legjobb barátjának is számított, így nem is csoda, hogy mindkét srác a középiskola elvégzését követően katonai karrier után ácsingózott.
Ment is, mint a karikacsapás, az általános képességeiken túl kiváló reflexekkel, logikus gondolkodással, éles elmével, kitartással és versenyszellemmel megáldott srácok vidáman vetették bele magukat a katonai pályafutásba, s egy év eltéréssel mindketten a gyalogságnál kötöttek ki és Irakban szolgáltak. A hadsereg kötelékeiben sikerült elsajátítaniuk a lövészetet, a közelharcot, fegyverismeretet és mindazt, ami ahhoz volt szükséges, hogy a terepen életben maradjanak. Feladataik közé tartozott a közeli települések megfigyelése, és a taposó aknák felderítése.
Nem egyszer került az életük veszélybe, átélték azt, hogy milyen egy társukat elveszíteni, de még ezek a rossz és nehéz élmények sem tántorították el a srácokat attól, hogy katonák legyenek.
Aztán eljött szeptember 11-e. Peter az American Airlines 11-es járatán indult útnak, hogy meglátogassa a barátnőjét, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Az egész világot megrázta a támadás, köztük a Griffin családot is. Matthew sem tudta feldolgozni bátyja elvesztését, tehetetlen düh gyötörte és úgy érezte, hogy tennie kellene valamit. A terroristák felderítésében is részt akart venni, kérte is az azonnali áthelyezését, de a családjának sokkal nagyobb szüksége volt rá, így végül a túlfűtött indulatokon úrrá lett a szülei iránt érzett szeretet és aggódás. Miattuk végül ott hagyta a katonaságot, visszatért az akkor már New Yorkban élő családi fészekbe és úgy döntött, hogy addig megszerzett képességeit megpróbálja más területen is kamatoztatni.
Katonaként hova is mehetett volna, ha nem a rendőrséghez? Egy gyorstalpaló kiképzést követően rendőrjárőr lett a New York-i rendőrség Brooklyni részlegén, mindössze alig 22 évesen, és egy ideig az utcákat járta. Ez a munka viszont a korábbi katonai munkásságához képest nem hozta meg azt a hatást, amit várt. Tanulni kezdett a munka mellett kriminológiát, és jogot, rendszeresen edzette a testét, az elméjét, s amint lehetősége nyílt, jelentkezett a DEA csapatába, ahol egy kiképzés után a gyors reagálású egység egyik tagja lett. Feladataik közé tartozott a drogbandák leszámolása, hirtelen elfogásuk az éj leple alatt. Ezt a munkát nagyon szerette, az adrenalin és az izgalmak mindig hozzátettek valami pluszt az életéhez, enélkül el sem tudta volna képzelni a jövőjét.
Időközben sajnos újabb családtagját veszítette el, így egyedüli támasza maradt az édesanyjának, aki már évek óta nyüstölte őt, hogy házasodjon meg, alapítson családot és hagyja maga mögött a fegyverekkel való rohangálást.
Matthew azonban nem vágyott efféle dolgokra, sosem volt ideje arra, hogy ismerkedjen, mindig magába szippantotta a munka. Aztán úgy huszonnyolc éves kora tájékán úgy tűnt, hogy mégis csak vágyik családra, úgy érezte, hogy megtalálta a nőt, aki igazán passzol hozzá. Feleségül is vette Dr. Adison Dwight-ot, aki fogorvosként kezelte a Brooklyn-i rendőrség teljes csapatát. Házasságukból született is egy kislány, azonban a románc nem tartott túl sokáig, három évvel később rájöttek arra, hogy még sem illenek össze úgy, mint ahogyan azt gondolták. Adison nehezen viselte Matthew veszélyes foglalkozását, mindig attól tartott, hogy egy napon majd özvegy marad, így a sokadik veszekedést követően végül beadta a válási papírokat. Matt-et eleinte igen csak megviselte ez a szétválás, élete egyik legnagyobb kudarcának élte meg, nehezen is felejtette el a nejét, aki időközben újraházasodott. Ezt talán még nehezebben viselte, mint magát a válást, de hogy felejtsen, még jobban belevetette magát a munkába. Az FBI is felfigyelt a munkásságára, így a DEA-től átcsábították, el is végezte a kiképzést és végül ügynök lett harmincegy éves korára. Ekkor adatott meg számára a lehetőség, hogy a terrorelhárításnál dolgozzon, ami a testvére halála óta mindig is célként lebegett a szemei előtt.
Minden tudását és energiáját beleölte abba, hogy jó munkát végezzen, és sokáig kiváló tagja volt a terrorelhárítási csoportnak. Korábbi, DEA-s múltja miatt azonban felkérték, hogy legyen a szervezett bűnözés elleni csoport egyik vezetője, így némi gondolkodás után átment ahhoz az egységhez, hogy megszervezzen egy jól működő csapatot, akik képesek lesznek hatékonyan felszámolni a drogokkal és prostitúcióval kapcsolatos bűnöket. Azóta már két év telt el, Matthew a csapatával együtt számos akciót vitt sikerre, besegítve az osztályhoz tartozó többi kerületi csapat munkásságát.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ha a jövődről volt szó, benned sosem volt egy szemernyi kétség sem mi akarsz majd lenni. Ez jó, ha valami mellett ennyire kitartasz és nem adod fel, amíg el nem éred a céljaidat. És bár voltak események amik időnként felülírták az életedet, de valahogy mindig visszatértél a gyerekkori elképzeléseidhez. Nekem úgy tűnik, hogy nem vagy az a személy, aki ne találná meg a helyét bárhol és ne remekelne abba, amibe csak belekezd. Tetszett ahogyan végigvezettél minket ezen az életúton, ami közel sem volt veszélytelen, de te pont ilyen környezetben érzed magad igazán elemedben és önmagadnak.  
Sajnálom a közben elszenvedett veszteségeidet, a házasságod felbomlását, amik úgy veszem észre, hogy csak még közelebb űztek téged a munkához és segítettek elterelni a figyelmedet. De legalább volt valami, ami azokban az időkben támaszként funkcionált.
Tetszett, hogy a jellemed során részletesebben megismerhettük azt az oldaladat amit csak néhányan ismernek és a történeted is nagyon jó lett.  
Sok játékot kívánok neked és köszönöm, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!