Főbb jellemzőim szavakban: határozott, alapos, munkamániás, megszállott, érzékeny, céltudatos, kedves, akaratos, dacos, bizalmatlan.

Komolyabb típusnak mondanám magam, de természetesen ez csupán a látszat. Én is tudok szívből nevetni, valamint jótékony dolgokra is képes vagyok. Nem mindenkivel szemben, ki kell érdemelni, ahogyan a bizalmat is, ami fofguk rá, rohadtul nem lesz meg seperc alatt.
Kiállok magamért, de leginkább másokért. Olyanokért, akik megérdemlik tiszta szívből. Gyerekek, nők és férfiak. Értem gyerekként nem állt ki senki, csak bizonyos idő után, amikor valaki ténylegesen megkedvelt, a szárnyai alá vett, majd legjobb baráttá vált.
Őszinte vagyok, nem látok bele teljesen mások szívébe, gondolatába, lelkébe, de az biztos, hogy ki tudom szűrni, hogy hazudik -e vajon. Persze, engem is át lehet verni, én is átszoktam verni másokat, hiszen volt, hogy teljesen másnak adtam ki magam. Tehát én sem vagyok szende, ártatlan nézésű kislány, aki ezzel varázsolja el a többi résztvevőt.
Tipikus munkamániás típus vagyok, nem változott ez semmit sem, talán annyiban, hogy ha a párkapcsolatom komolyabbra fordul, meggondolandó lesz, hogy ugyanolyan hévvel és temperamentummal ugorjak minden ügy után, amiről írni lehet, és persze, sokat kell kutatni, akár belegázolni mások életébe, illetve a zsaruk napjait megnehezíteni. Mindig is őrült, megrögzött személyiségem volt. Úgy vagyok vele, így is szerethető vagyok, hiszen vannak, akik mindig ott vannak mellettem.

családi és egyéb infók:
Trentonban születtem, egyke gyerek vagyok. Apám pszichiáter, anyám középsuliban tanárnő. Egyikük sem áll közel hozzám évek óta. Alig beszélünk, mióta az az autóbaleset történt, amikor is anya súlyosan megsérült. Deréktól lefelé lebénult. Apám engem hibáztat, merthogy én tettem rosszat az általános suli utolsó évében, s anya jött volna értem. Pont akkor történt...
Szerelmi életem káoszos volt. Egy éve találkoztam Paullal, és meglepően jól viseljük egymást. Ő is eléggé munkamániás, de sok közös van bennünk. Ismeri a családi sztorit, bár próbált utalni arra, hogy talán ki kellene békülnöm apával, de még egyelőre nem érzem, hogy lépést tegyek arrafelé.

Hiábavaló volt a tegnapi próbálkozásom. Ez nem szokott elrettenteni semmitől sem. Attól sem, hogy átmásszak egy kerítésen vagy nyálasabb szöveggel elhitessek egy random kiválasztott nénivel valamit, ami miatt beenged esetleg egy zárt lakóépületbe. Nekem márpedig meg kell tudnom, miért titkolnak ennyi mindent a zsaruk arról az ügyről...
Már Paul fülét rágcsáltam, hogy némileg mozgassa meg már a szálakat, ő is tűz közelben van, sok mindenkit ismer. Tudom, sokszor a magaviseletem ilyen esetben tűrhetetlen és kiakasztó.
Pokoli meleg van kint, már-már levetkőznék pucérra is, de azt nem lehet. Akkor tuti bevinnének az egyenruhások. Rosszabb esetben egy elmeosztályra. Ugye, ugye? Milyen jó, ha néha előbb gondolkodik az ember, s csak későbbiekben cselekszik. Az egyik noteszemmel próbálgatok némi szellőt varázsolni, nem túl sikeres az akcióm. Beállok egy árnyékos helyre, de sokat az sem segít. Fák. Azok segítenének lehűteni a forróságot. Környezetvédőnek is elmehetnék. Ők is élnek, tesznek azért, hogy a természet megköszönje.
Mozgást észlelek a rendőrőrsnél, amivel szemben próbálok megmaradni. A napszemüvegem óriási fajta, el lehet bújni mögötte rendesen. Hátha most sikerül valakit elkapnom, akit esetleg ismerek, de már messziről kiszúrnak engem mindig, és már elküldenek melegebb éghajlatra. Hát, olyan édesek...
Mindenféle témában szoktam írni. Politikai, baleseti és bűnügyi hírek, valamint néha a főnök megkér nagyon ócska, semmit mondó cikkek megírására. Azokban nem látok semmit. Gyengék és érdektelenek. Az emberek figyelmét hamarabb felkelti egy sorozatgyilkos, vagy egy feleséggyilkos pszichopata, de még egy politikus gyermekének elrablását is többen pásztázzák mind az interneten, mind az újságok lapjaiban. Honnan tudom? Szerintem ez már alap dolog az emberiség világában.
- Hahó - megláttam az egyik rendőrt, aki utálattal van felém, s fütyültem egyet, ha netán nem hallotta volna meg a hangom, ami maximum szándékosságból tette, ha így volt.
- Nem. Nem. Nem - határozottan mutogatott felém, ahogy átszaladtam az úton. - Olyan vagy, mint egy istencsapása, Mia. Rosszabb, ha jobban belegondolok - én elnevettek magam ezen a mondatán.
- Ennyire ne kedvelj, légy szíves. Nagy a csend nálatok arról a gyilkosságról. Vagyis tudomásom van arról, hogy nem csak egy haláleset volt. Igaz ez? Nem kell kinyögnöd semmit, elég, ha bólintasz, vagy ha hallgatsz... - utóbbival is lehet jelezni, ha minden igaz, márpedig őt sem fogom szóra bírni. - ... vagy este legyél abban a bárban, ahol múltkor is dumáltunk - igyekeztem tudtára adni, hogy úgyis megtudok ezt-azt, akár szeretnék, akár nem.
- Sosem állsz le, ugye? - hevesen bólogattam, hogy sohasem. - Pault jobban bírom. Téged viszont nem lehetetlen ignorálni - mosolyodott el a végén.
- Keress majd! - adom tudtára széles mosollyal, majd pedig eltűnök a kapitányság elől.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Úgy érzem Te határozottan az a fajta ember vagy, aki szereti húzogatni az oroszlán bajuszát még annak tudatában is, hogy tudja, az a bizonyos oroszlán harap. De még mekkorát! A vakmerőséged egyrészt lenyűgöző, másrészt talán egy kicsit felelőtlen is. Még annak ellenére is, hogy a komolyra forduló kapcsolatod fényében gondoltál rá, hogy visszavegyél az igazán veszélyes ügyekből. Mi van, ha addig annyira belegabalyodsz egybe, hogy képtelen leszek kimászni belőle? A szüleiddel - különösen apáddal - való viharos kapcsolat ide vagy oda, azt gondolom mind aggódnának érted, ha tudnák néha mibe merülsz bele. Gyilkossági ügy? Abban egyetértünk, hogy manapság az ilyen és ehhez hasonló hírek nagyon is érdeklik az embereket, de bizony néha egy frissen született állatkerti pandának is örülünk. A változatosság kedvéért maradj majd ezeknél a híreknél is. No, meg a testi épséged érdekében.
Tetszett a könnyed hozzáállásod, a bátorságod, amivel a munkádba merülsz és a tény, hogy két lábbal állsz a földön. Nem az a fajta nő vagy, aki félénken valaki más háta mögé bújik és hagyja, hogy elintézzék nélküle a dolgokat. Ha egy tanácsot adhatnék - amit természetesen nem kell megfogadnod -, akkor biztosan azt mondanám, hogy ne hagyd magad. Legyél ugyanaz a nő, aki vagy fánkkal, vagy a megfelelő kérdésekkel igenis ki tudja csalogatni a válaszokat a rendőrségből, hogy ne csak egy homályos fogalom legyen az átláthatóság és őszinteség számukra, hanem a valóság. Maradj csak mindig olyan badass nőszemély, aki eléri, amit akar. Így biztosan mások példaképe leszel.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!