Olyan, mint a kifestőkönyv, mindig tartogat valami meglepetést, új színt, meg valami mókát. Könnyeden emészthető figura, aki talán nagyobb aranykanállal kapott abból a bizonyos életből. Hatalmas lendülete sodorja előre az életben, és segíti át a gödrökön, amelybe olykor bele fut. Nem egy különc, nem egy olyan alak, aki a sarokba szeret bújni az emberek elől. Társasági ember, bár barátok terén a minőség számít, nem a mennyiség. Ismerkedik, mert mindig azt teszi, de azért azt is kicsit átválogatja, kit enged közelebb magához. Nem buta, és sosem tetette magát annak, szereti megmutatni, vagy néha egyenesen felvágni azzal, hogy ő nem melegedni járt az iskolába. Művelt és tehetséges. Nem hangoztatja a rosszat. Nem emlegeti a múltat, a jelenből táplálkozik, az élteti. Jövőjét tekintve a karrierjéről akadnak tervei, de, hogy a magánélete mit hoz, elképzelni sem tudja. Elképzelt magának már családot, egyedüllétet... De az igazat csak a Sors tudhatja. Alapvetően nyitott alak. Imád művelődni, azaz olvasni, koncertre és múzeumokba járni. Ha teheti, már pedig teheti utazik is. Szíve szerint bejárná az egész világot, de túl realista, és nem véli magát ekkora szerencsésnek. Valaha tanult gitározni, így ebből maradt meg neki valamennyi, de nemigen törődik a zenei karrierjével sem, a rockstar korszakát 20 évesen elhagyta. Néha előfordul vele, hogy túl sokat, és túl őszintén beszél, de ha kapcsol, hallgataggá válhat. Szeret bambulni, és gondolkodni az élet dolgain. Ő a túl makacs, az őszinte. Szerencsére türelmét és a józan ítélőképességét csak ritkán veszíti el, de akkor nagyon. Olyankor jön elő az „előbb üt, aztán kérdez” mentalitás. Káros szerekkel nem él. Hajlamos a féltékenységre és a duzzogásra, tehát nyugodtan lehet mondani, hogy a sok szép pozitívuma mellett bőven akad negatívum is ráadásul keresni se kell azokat hisz ordítanak róla.
A külsőről… Semmi extrát nem lehetne elmondani. Tényleg! Fekete haj, barna szem, az átlagnál valamivel kisebb, 167 cm magas kisportolt alkatú. 60 kg. Jóképű? Talán. Erről már tényleg másokat kéne megkérdezned, vagy döntsd el te magad.

Minden más:
- Nem szenved szerencsejáték függőségben.
- Tud lovagolni, hetente egyszer eljár egy lovardába (Lovasközpont - 633 Eagle Ave. West Hempstead - New York)
- Hajó mániás, kedvenc hajója: Bubu Yacht
- Van egy 6 éves kislánya, Hande Arslan akiről nem tud (2017 márciusában született).
- Beszélt nyelvek: Török (anyanyelv), angol (anyanyelvi szint),
- Autói: BMW Alpina B8 Gran Coupe 2022
- Kutyája faját tekintve: uszkár - 6 éves Çilek
- Marvel és DC filmek rajongója (amikor ideje engedi)
- Lakása: 55 East 11th Street 6, New York, Ny 10003 (Manhattan)

Izmir
A családom (amibe az apám, az anyám, és a nagyszüleim vonatkoztak) gazdag család. Elrendeztek körülöttem mindent, mire bármire is felócsudtam. Izmir az én otthonom volt, szerettem, hiszen itt voltak a barátaim. A szerelmem, kivel kisiskoláskorunk óta együtt voltunk. Iskolában, iskola előtt és iskola után. Aztán barátságból szerelemmé fajult mindez. Bele habarodtam, de úgy igazán. 15 éves lehettem, mikor minden az arcomra volt írva. Ez a sors, ebben teljesen biztos voltam, a sors keze lehetett csakis a dologban, senki másé. Rengeteget udvaroltam számára, randevúra hívtam őt, megfogott benne valami, mióta ismerem már az első pillanatban és azóta a perc óta is rajongok érte. Egymástól tanultunk. Miatta akartam autót is vezetni. Miatta akartam jobb lenni, tanulni, függetlenné válni. Jó tanulmányi eredményeket akartam elérni! Mellette minden jobb volt! Aztán nem bírtam tovább, 17 éves volt...lefeküdtem vele, ám a hév miatt nem védekeztem. Általam vesztette el a szüzességét. Nem bántam meg. Ő volt az első és ő volt az egyetlen.
Apámmal már régóta terveztük, hogy terjeszkednie kellene a cégünknek, csupán az volt kérdéses, hogy merre és mikor. Nem sokra rá, pedig költöznünk kellett vissza Isztambulba. Más utak jöttek, nem lehetett az mit szervezetem kívánt. Sokkal inkább apámra hallgattam, mint szívemre. A lelkiismeret-furdalás olyan, mint az elolthatatlan szülinapi gyertya. Bosszantó. Jobban vádol ezer tanúnál. Akkor még nem igazán fogtam fel, hogy nem tervezhetek ennyire előre. Asszonytéren pedig pénzes és barát általi lányt vehetek csak el. Akkor még nem fogtam ezt fel teljesen. Csak később. De akkor még késő volt mindenhez!

Isztambul (2016 július-2021)
A hívások elmaradtak Yas felé, ehhez köze volt az, hogy az apám tönkre vágta a telefonom minden egyes darabját. A számot nem tudtam többet megszerezni. A tanulmányaim a legjobbak voltak, a cél az üzlet volt. A barátok nem számítottak, egyet kívéve. Vele mindent megtudtam beszélni és sosem fordított hátat semmiért. Apám hozzá akart adatni egy lányhoz, a barátaink családjából valót, ám még nem jött el ez a nap. A házasságot mindig elodáztam kicsit. Vártam egy jelre, egy apró fénysugárra, mely utat mutat. Apám mindig elvitt egy üzleti útjára, tőle tanultam meg azt, amit ma tudok. Szigorú és keménykezű, akárcsak az Ő apja. Nem volt szükség felemelt hangerőre, az a tekintet bőven elég volt. A tanulások mellé járt a lovaglás és a hajózás szeretete is. Imádtam űzni. Ki is használtam a dolgokat mindig mikor alkalmam volt rá. Eleinte szörfdeszkákat lovagoltam meg, végül egyre nagyobbak követték ezt és egyre bátrabb is lettem. Volt hogy a jövendőbelim is jött velem. Megmutattam hogyan kell, talán itt kerültünk egymáshoz közel a partokon. Itt érezte ő is magában...itt volt önmaga. Itt megtudtunk egy csomó mindent beszélni. Köztük azt is, hogy hiába a köztünk lévő távolság...még mindig szeretem Yasemint. Több mint 300 km választott el tőle. Mikor apám mindezt vissza hallotta...nem bocsátottam meg neki a dolgot. Megvert. A föld alá is elhordott, hogy végre felejtsem már el azt a lányt. Méltóbbat érdemlek nála. Többet. Jobbat.

Malatya (2021 augusztus-2023 január)

Az első csók megtörtént köztem és Zarina között, ám időben észre vettem magam. Nem feküdtünk le, a célom lebegett a szemem előtt. Az első pofon is lezajlott, mire erőszakos disznóként feszültem előtte. Nem emeltem rá kezet, nem emeltem hangot, ott hagyott. Elhisztizte apámnak a dolgot, aki úgyszintén velem kezdett el ordibálni telefonon keresztül. Hiszen ezért jöttünk Malatya-ba hogy mi ketten össze szokjunk. De ehelyett maradt a látnivalók nézegetése, vásárlások és az, hogy a twitteren feldobáljam az elmúlt sikereimet. De mégis ott lappangott a kérdés...A vágyaimra pazarolni az életet? Lenne ennél jobb élet is a számomra? Lehetek ennél jobb és több? Mennyivel lennék jobb, ha azt tenném amit én akarok és nem azt mit rám erőltetnek?
A nyaralásunk ebben a bő egy évben hiába történt meg, szintet nem léptünk a kapcsolatunkat illetően. Zarina sokat puffog ez miatt, hogy távolság van közöttünk és már rég gyermekáldásnak kellene következnie, de én erre nem állok készen! Rá nem! Hiába beszélt róla majdnem mindennap...vissza utasítottam. Persze ő a hódítás nagy mestere volt, nem egyszer kerültünk oda végül, hogy nah most majd...de visszafogtam magam. hiába a vágyak...a férfinek ki kell elégülnie...vele nem!

New York (2023 február - napjainkig)

A Turkish Airlines járata ereszkedni kezd, homlokomat a repülőgép ablakának üvegéhez nyomom, s unott képpel nézek végig a felülről megvilágított hófehér felhőpamacsokon. Kapásból ezer helyet megtudnék nevezni, ahol most szívesebben lennék, de nyilván otthonom nem szerepel az első helyen, a szobám, a hajóm, a barátnőm ágya. Hiába töltöttem morgolódással az elmúlt órákat, kérettem át magam dacból a turista osztályra, hogy minél távolabb legyek apámtól a gép nem fog visszafordulni a kedvemért, sőt, negyed órányi körözés, némi turbulenciás problémák után landol a New Yorki reptéren. Megérkeztünk. Ismerem be a keserű tényt, miközben a pilóta üdvözöl minket. Legszívesebben a székek támlájához bekészített hányózacskóért nyúlnék, hogy kifejezzem véleményem a városról, mikor megérzem apám tenyerének súlyát a vállamon. Amit nem értek, hogy apám, hogy tehet ki mindennek? Mintha nem kellett volna már így is annyi megpróbáltatáson keresztül mennem. Hafan-nak hívták a sofőrünket, évek óta dolgozott a családunk megbízásában, legalábbis ott volt mióta az eszemet tudtam. Ő cipelte a seggem edzésekre, az iskolába, az ingázásokkor rá számíthattam mindig. Az ember, ha megtalálja azt akivel hátralévő életét leélheti, akkor azt nem szabad elszalasztani. Ezzel én is tisztában vagyok, valamint azzal is, hogy nehéz lesz megbarátkozni az új helyzettel. A jövendőbelim is érkezni fog, hacsak közbe nem jön számára valami, így reménykedem hosz sokáig nem láthatom még. Sok dolgom van addig is és kiakarom használni. Egy nőre sem voltam képes rá nézni, nem tudtam nőként kezelni a nőket, igazából nem is éreztem szükségét egy nőnek a közelemben, ha valamilyen módon a testem igényelt bármiféle szükséget is, azt megoldottam, mint minden más férfi, de nem hiányzott nő az életemből. Eltelt hat év úgy hogy minden gondolatom Rajta volt. Az egyetlen nőn az egész életemben, akit magaménak akartam tudni, de fontosabb volt az, hogy a céget képviselhetem. Yasemin életem nője volt, mégis... az apám szava volt mindenek előtt. Az Ő szava szent és sérthetetlen.  
Vajon hova épittesek egy épületet? Vajon melyik a legjártabb utca? Melyik városban van több vásárló? Milyen hirdetést tegyek fel? Vagy egyszerűen vásároljak meg egy épületet és alakítsam át? Megannyi kérdést vetett fel a dolog, ám ez még nem képezett akadélyt számomra. Bár apám most nem kontárkodik bele a dolgaimba, ez a rövid idő elég lesz bármire. Yaman, komornyik is készen állt hogy végre beköltözhessünk és rendet rakjon utánunk. Már főzni akart. Morgott valamiért állandóan, de nem akart magunkra hagyni minket. A költözéssel ő is jött. Hiányoznék neki.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A történetedet olvasva az jutott eszembe, hogy mi emberek mindig úgy érezzük, hogy hiányzik még valami az életünkből. Az a bizonyos utolsó puzzle darab, ami kiegészítené az egész képet és amitől teljessé válnánk. Van, aki abban hisz hogy minden újabb hobbival, elfoglaltsággal, eredménnyel bővül a kép és a jövőben tovább bővíthető is. Aztán ott a másik felfogás, ami szerint minden ember esszenciája egy bizonyos számú dolog - elvégre nem lehetünk jók minden tevékenységben, a hobbikra és a társas kapcsolatokra is csak véges időnk jut -, aminél nem lehet többet megszerezni. De ki garantálja, hogy ezek a dolgok a mieink legyenek és életünk szerves részévé váljanak? Mi van, ha nem is ismerjük fel, hogy pontosan mire van szükségünk, csak élünk bele a nagy világba és folyamatos azt érezzük, hogy ott van a szívünkben az az aprócska hiány amit képtelenek vagyunk azonosítani? No, de mondok még rosszabbat... Előfordulhat az is, hogy tudjuk mire vágyunk, pontosan mi - vagy épp ki - az utolsó puzzle darab, de képtelenek vagyunk elérni, megszerezni magunknak. Mert a körülmények másképp alakítják az életünket és elszakadunk egymástól. Azt hiszem a Te esetedben ez utóbbiról lehet szó. Intelligens, tanult srác vagy, aki nem ész nélkül él bele a nagy világba, sőt a történetedből megtudhattuk azt is, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben kifejezetten apádra kell hallgatnod és azt kell tenned, ami szerinte a legjobb - neked és az üzletnek is. Meséltél neki valaha arról, hogy mindazok, amiket ő sikerként fog fel, nem tesznek téged száz százalékban boldoggá? Ha a saját utadat választhattad volna, vajon mennyiben alakul másképp az életed? Talán a New Yorkba való érkezésed épp olyan változásokat hoz majd el az életedbe, amelyekre nem is mertél volna gondolni és talán végül nem is lesz olyan rémes ez a város, mint amilyennek a repülőről tűnt.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!