A mosdókba vezető folyosóról visszajövet kihasználom az alkalmat arra, hogy megálljak egy kicsit az étterem egyik falánál és végigjárassam a tekintetem a termen, a partvonalról. Tényleg szükség van erre, Vittoria?, kérdezte a minap gazdasági igazgatónk, nekem pedig újfent kedvem támad grimaszba torzítani az arcom. Hétmillió dollár még neki is nevetséges összeg; hétmillió dollárt szokott elkölteni a szokásos háromhetes nyaralásai alatt Kubában, hogy biztosítsa magának a luxusyachtot, a szivart, a nőket és az alkoholt. Én ennyivel köszönöm meg a Presbyteriannak, hogy az orvosai megmentették az életem. Rosszabb helyen is el tudok képzelni hétmillió dollárt mint az egyik kórházban, egy vadonatúj diagnosztikai eszköz képében. Még ha nem is értek ezekhez a dolgokhoz, kettőt meg kettőt én is össze tudok rakni fejben, hogy tudjam: az a gép szó szerint életeket menthet majd, ellentben Gallagher pénzköltési szokásaival. Prostituáltak még nem számítottak jó reklámnak egyik cég életében sem és egyébként is mindig fenntartásokkal kezeltem minden olyan férfinak csúfolt egyént, aki ilyesféle szolgáltatásokkal élt.
Egy darabig figyelem, ahogy Rachel, a szóvivőnk kedélyesen és könnyedén társalog néhány riporterrel, csak azután mozdulok újra az emberek közé. Sokan ezt a módszert is megkérdőjelezték, de nekem kiválóan bevált – egyébként is, mire van a szóvivő, ha nem erre? –, és az sem szokott zavarni, ha néha összekevernek vele. Nem szeretem a felhajtást és még kevésbé szeretem, ha az arcképem megjelenik valahol, ami persze ebben az esetben, az előzményeket tekintve elkerülhetetlen volt. Sok sikert, ha el akarod rejteni a sajtó elől, hogy a nyílt utcán, ezer és egy járókelő szeme láttára mellkason lőttek! Nekem nem sikerült. Ahogy ezt az estet sem tudtam volna kifogásokkal megszervezni, hiszen a kórházban is futótűzként terjedt el a hír, amikor bevittek. Nem mintha rájuk haragudnék; a sajtó már sokkal inkább elviselhetetlen púp a hátam közepén.
Mire észreveszem, hogy a második pohár pezsgő is kiürült a kezemben, egy kicsit már késő figyelmeztetni magam, hogy egyet sem kellett volna meginnom – és nem azért, mert ne bírnám. Ugyanúgy ellen kellene állnom ennek, mint a gyógyszereknek, amit az elszenvedett traumára tekintettel, tudatlanul írtak fel nekem, én pedig természetesen kiváltottam őket. Pedig még a testem is csak a felépülés fázisában tart, még ha ez nem is látszik rajtam, hála a vörös ruha szabásának, ami éppen a bal vállamra fut fel, eltakarva a lövés és az életmentő beavatkozások nyomait.
A lépteim a nemrégiben felkonferált és hosszú asztalokra ízlésesen kihelyezett ételek felé visznek, hátha valami szilárd harapnivaló elveszi a kedvem a következő pohár pezsgőtől. A tényérok persze csupa a Per Se nevéhez méltó, a fine dining jegyében megalkotott ételeket tartalmaznak, így aztán nem könnyű megmondani, mit talál majd, aki elfogyasztja őket. Az étlapot sem én állítottam össze, vannak ehhez sokkal inkább hozzáértő emberek, így hát marad a megérzés. Márpedig szín alapján a vérvörös kevésbe vonz most, a másik viszont... lila. Mint a zselésített levendula. Ettől pedig nem jön meg az étvágyam. A szemem sarkából látom, hogy egy elegánsan öltözött, jól szituált férfi is azzal próbálkozik meg; pozitívumnak könyvelem el, hogy nem köpi diszkréten egy szalvétába a falatot. Mondjuk valahol nem szabadna meglepődnöm, hiszen épp azért választottam ezt az éttermet, mert a konyhája az egyik leghíresebb.
Nem veszem észre, hogy feltűnik a férfinak a jelenlétem, pedig ahogy megszólal, nem csupán a jelenlétemre reagál, hanem arra is, hogy ugyanazt az ételt szúrtam ki magamnak. A szavai mosolyt csalnak az arcomra. Hálásan biccentek, amiért válaszolt a kimondatlan kérdésre, de mielőtt ténylegesen hangot adhatnék a hálámnak, felismeréssel a szemeiben fordul újra hozzám. Egy kicsit sajnálom is – ha ő is összekevert volna Rachellel, most nem kellene feleslegesen szabadkoznia.
– Örvendek a találkozásnak, Dr. Mcgrover – biccentek egy udvarias mosollyal, kinyújtva felé a jobbomat, hogy ha elfogadja, kezet foghassunk. Nem javítom ki a megszólításomat illetően, hiszen némelyekkel ellentétben, akik szándékosan a Miss-t alkalmazzák, a férfi még csak nem is jár el helytelenül. – Vittoria Lowell. És kérem, nem szükséges szabadkoznia. Egészen eddig a háttérben bujkáltam – biztosítom nemi túlzás nélküli öniróniával arról, hogy tényleg nincs miért bocsánatot kérnie.
– Én köszönöm, hogy ennyien megtiszteltek a jelenlétükkel – mosolyodom el újra, és közben a felszabadult jobbommal ezúttal egy tányérért nyúlok, rajta a lila akármivel. Tényleg hálás vagyok, amiért ennyien eljöttek, de inkább nem kérdezem meg, mennyien vannak itt felsővezetői nyomásból adódóan. Ha azért is jöttek el, még mindig ehetnek egy jót. – Hálával tartozom a kórháznak és önöknek, ez a legkevesebb, amit megtehetek – teszem hozzá, ismét a férfire pillantva. Persze ha összehasonlítjuk az MR gép árát az állófogadás költségeivel, valóban ez a kevesebb.
– A cékla jobban hangzik mint a béka és a csiga – utalok vissza az előző szavaira, mielőtt megemelném a lilás falatot, hogy aztán magam is megízleljem. Felvonom a szemöldököm és elismerően hümmögök, mert egyébként valóban finom.
– Azt hinném, egy idő után kifejlődik az emberben a képesség, hogy megsejtse az összetevőket, de eddig nem tapasztaltam ilyesmit. Ön a fine dininggal vagy a francia konyhával kapcsolatban bizalmatlan? – kérdezem mosolyogva. A csiga és a béka inkább az utóbbira utalna, de ki tudja, talán csak traumatizálták korábban egy Michelin-csillagos étteremben.

Meglehet, hogy talán nem pont nekem kellene a bizalom részleges hiányával figyelni a kihelyezett ételeket, ha már lényegében az én lelkemen szárad ez az egész rendezvény, de igazából nem vagyok teljesen tudatában annak, hogy az arckifejezésem bárkinek is feltűnik majd. Egyébként nem zavar, amikor a közelben álldogáló – és magát a kóstolás oltárán már feláldozott – férfi erre rácáfol, még akkor sem, ha eddig szándékosan húzódtam meg az oldalvonalon. Nem a beszélgetésektől és a társas kapcsolatoktól irtózom, hanem a rivaldafénytől, szóval legfeljebb az szólhatna ellene, ha kiderülne, hogy riporter, de erre a bemutatkozásával rögtön rá is cáfol. A tény, miszerint a kórház egyik orvosával elegyedtem szóba, még külön örömmel is tölt el. Tudom, hogy sokak szerint ez is csak felesleges rongyrázás, de én valóban hálából cselekedtem; a gépet sem én magam választottam, hanem a kórház szakértőinek döntésére bíztam a dolgot, hiszen ők tudták, mire van a legnagyobb szükségük.
– Talán csak egy hálás sárkány vagyok – mosolyodom el könnyedén. Kedves tőle, hogy ezt gondolja, és valahol még egyet is értek vele, de nem azért, mert annyira magasztos véleményem lenne saját magamról. Inkább az a tény támogatja ezt, amiért Bernard is rám akarta hagyni a céget; tudta, hogy engem nem az osztalék nulláinak száma érdekel majd.
Mielőtt magam is megkóstolnám a megfejthetetlen lila valamit – ami tényleg nem rossz –, visszautalok egy kicsit az előző szavaira, aztán rákérdezek, hogy pontosan milyen irányból vesztette el a bizalmát az étellel szemben. A válaszra megértőn elmosolyodom, majd kíváncsian felvonom a szemöldököm.
– Valóban? Valamiért úgy érzem, hogy most nem csak a sushira gondol – jegyzem meg mosolyogva. Vagy talán csak én nem érzem át eléggé a sushi tökéletességét, teszem hozzá gondolatban. Én a magam részéről még csak azt próbáltam, de meggyőződésem, hogy az algába tekert rizses nyershal kizárólag az influenszerek körében szerepelhet joggal a kedvenc ételek között.
– Nos... nem tudom, mennyire árt az imidzsemnek, ha bevallom, hogy nem én választottam – vonok vállat egy finom mosollyal. – Az az igazság, hogy az egyik PR-osunk igazi gasztronómiai virtuóz. Szerintem nincs olyan étterem New Yorkban, amit ne ismerne, ahogy nem létezik olyan szituáció sem, amire ne tudná zsigerből rávágni, hogy melyik étterem lenne a tökéletes helyszín hozzá. Eddig minden telitalálat volt, így aztán ezúttal is hallgattam rá – fejtem ki egy kicsit bővebben. A felsőtestemmel aztán enyhén közelebb hajolok hozzá, mint aki épp egy bizalmas titkot készül felfedni. – De ne aggódjon, nem lesz az ételek között couilles de mouton sem – osztom meg vele a fontos információt, némileg élénkebb mosollyal.
A következő szavai előcsalnak belőlem egy halk nevetést. Megrázom a fejem, a kezemet pedig lefoglalom azzal, hogy visszahelyezzem az üres tányért az asztalra.
– Ne aggódjon emiatt. Tulajdonképpen nem én csinálom az interjúkat – ismerem be egy apró, már-már zavart mosollyal. A vállam felett hátrapillantok Rachelre, aki szokás szerint magabiztosan a kezében tart mindent, ami sajtó. – Tudom, hogy furcsán hangozhat, de nem igazán jövünk ki jól, a rivaldafény és én – fordulok vissza Dr. Mcgroverhez, ugyanazzal a mosollyal az arcomon. Mondjuk ebben a vallomásban még nincs is semmi rossz, nem mindenkinek való az ilyesmi, és pont erre találták ki a sajtósokat, ugye. Ők értenek legjobban egymás nyelvén. Valahol mégis a férfi könnyedségét és a megnyerő mosolyát okolom azért, hogy még mindig nem fogtam be a számat.
– Jobban szeretek a lényegi dolgokkal foglalkozni mint kamerákba mosolyogni és tökéletesen megkomponált szövegeket tollba mondani, szóval nyugodtan feltehet bármilyen kérdést, ha szeretne. Legfeljebb holnap leellenőrizheti az újságban, hogy jól képzett szóvivőnk van-e – mosolyodom el ezúttal már élettel telibben.
– Önnek melyik szakterület a hivatása? – érdeklődöm én is egy kicsit. Hacsak nem sétál el a következő percben, jobb lenne biztosra menni, hogy ne az agysebészet rejtelmeiről akarjam kérdezni, ha esetleg aneszteziológus, vagy fordítva. Kíváncsian figyelem ugyan, de a magam részéről nem mernék semmire tippelni; igazság szerint még csak a korát sem akarnám megsaccolni, mert hiába az ősz hajszálak, a kisugárzása kifejezetten fiatalos benyomást kelt.

Egyáltalán nem veszem magamra, hogy a Dr. Mcgroverként bemutatkozó férfi nem ismert fel első pillantásra, sőt, egyfajta üdítő változatosságként élem meg a dolgot. Tudom, hogy kevesen vannak, akik erre megkönnyebbüléssel, nem pedig az álluk felszegésével reagálnának, de míg nekik a nem elég egyértelmű ismeretség a legnagyobb félelmük, úgy én attól kapok hidegrázást, amikor az emberek bele akarnak mászni az arcomba – mosollyal, mikrofonnal, kamerával – csak azért, mert én vagyok Vittoria Lowell. Dr. Mcgrover társasága már csak azért is üdítő, mert nem esünk bele ebbe a felettébb kellemetlen skatulyába, amiből pánikszerűen menekülnék és az első két udvarias mondatot követően, de aztán még erre is rátesz egy lapáttal a könnyed stílusával. A sárkányság megint egy olyan dolog, amit sokan talán sértésnek vennének, de az a helyzet, hogy pontosan tudom, miről beszél. Ilyenekkel vagyok körülvéve.
– Örülök, hogy így gondolja – biccentek, a mosolyomba pedig beleköltözik némi melegség éppen azért, mert tényleg értékelem a meglátását és azt, hogy láthatóan nem előítéletes velem szemben; nem mintha olyannak tűnne, aki túl sokat olvasott volna azokból a cikkekből, amelyekben megkaptam a gold-digging whore címet. Ha ezeknek lenne igazságtartalma, vagy én is olyan lennék, mint például Gallagher, az olyan lenne, mintha lehúznám a vécén Bernard minden tervét és reményét, amit hozzám és a céghez fűzött, amikor meghozta a döntését. Hálátlanság lenne ez azzal szemben, akinek mindent köszönhetek.
Azon kapom magam, hogy érdeklődve hallgatom a japán konyháról alkotott véleményét, és a sushival kapcsolatos előítéleteim ide vagy oda... hiszek neki. Már csak azért is, mert valóban nem a sushit emeli ki.
– Jól van, meggyőzött. Ezek után kénytelen leszek meglátogatni egy japán éttermet és felfedezni néhányat ezekből a rejtett kincsekből – bólintok csak úgy magamnak, és készítek is egy mentális jegyzetet arról, hogy kérdezzem ki Lolát a japán éttermekről, hacsak Dr. Mcgrover nem áll elő egy javaslattal, mert akkor azt jegyzem meg magamnak. Azt nyilván illetlenség lenne felvetni, hogy jöjjön el ő is, ha már azt mondta, látvány és kóstolás mellett tudna igazán hathatós beszámolót adni az ételekről, de az ajánlását nyugodtan elfogadhatom.
A magam részéről bevallom neki, hogy az éttermet nem én választottam, csak a legjobb emberemben bíztam meg a kérdéssel kapcsolatban, és amikor válaszul biztosít arról, hogy megőrzi a titkomat, halkan elnevetem magam.
– Köszönöm, ez igazán nagylelkű öntől –mosolygok rá, és már csak hálám jeléül is megosztok vele egy megnyugtató tényt. Egyértelműen látszik az arcán, hogy szerencsére fogalma sincs arról, hogy épp a birkaheréről beszélünk, mi szerény véleményem szerint az egyik legkérdésesebb tradicionális francia fogás. A visszakérdézése hallatán kiszélesedik a mosolyom.
– Higgye el, ebben az esetben a boldog tudatlanság a legkifizetődőbb – biztosítom a sejtése helyességéről. Ha pedig esetleg otthon eszébe jut és mégis rákeres, legalább nevet majd egy jót.
Amikor kifejezi aggodalmát, hogy talán pont azokat a kérdéseket teszi fel, amelyeket a riportereknek is meg kellene válaszolnom, újabb apró igazságot osztok meg magamról, ami azért nem akkora titok, de mégsem szokványos. Előbb-utóbb egyébként is feltűnt volna neki, hogy nem én tartom meg a beszédeket és ha nem muszáj, nem állok ki a reflektorfénybe; nem szeretem, ha címlapon hozzák le a fényképemet, épp elég volt belőle a támadást követően. Dr. Mcgrover tekintete követi az én pillantásomat Rachel irányába, a kérdésére pedig egy apró mosollyal bólintok, mielőtt megindokolnám ezt a szokatlan felállást a rivaldafénnyel kapcsolatos ellenérzéseimmel. Az angol királynővel kapcsolatos megjegyzésére halkan elnevetem magam.
– Milyen igaz. Bár egyszer mintha azt olvastam volna, hogy neki is volt dublőre, szóval az is lehet, hogy csak nálam is okosabban csinálta – vonok vállat mosolyogva. Szinte észre sem veszem, mennyire könnyedén feloldódtam a társaságában; az előbb még azon gondolkoztam, hogyan ne akarjak egy újabb pohár pezsgőt a feszültségoldásra, most viszont eszembe sem jut a lehetőség. Mi több, amikor újabb viccet süt el, megint azok kapom magam, hogy mosolygok.
– Legyen a vendégem. Amint megtudom, pontosan milyen kérdéseket kellett megválaszolni, megadom a helyes válaszokat – veszem fel a fonalat, persze nem gondolva teljesen komolyan a dolgot. Nyilvánvalóan akad ennél jobb dolga is, orvosként fontos ember, valódi hivatással, és biztosan a családjával is sok időt tölt, amikor csak tud. Mondjuk nem láttam gyűrűt az ujján, de ez nem jelent semmit manapság. Ha pedig az előbb azt hittem, meglepő, hogy már megint mosolygok, ismét előhozza a sárkányokat és ezzel egyenesen megnevettet.
– Rendben, elfogadom. Ígérem, lemondok a sárkányi babérjaimról. Majd azt mondom, orvosi utasítás – mosolygok a férfire, és ha már itt tartunk, megszüntetem a beszélgetés egyoldalúságát és én is felteszek egy udvariasan érdeklődő kérdést. A válasza őszinte elismerést ébreszt bennem, mert nem csak egy, de mindjárt két területnek is szenteli a tudását, ez pedig az én szememben csodálatra méltó. Ráadásul könnyen lehet, hogy neki is volt beleszólása abba, pontosan milyen gépet kapjon a kórház, ha már ezekkel dolgozik. A szabadkozására mosolyogva megrázom a fejem.
– Azt hiszem, tudtam követni. A leletezést mondjuk még nem hallottam ebben a kontextusban, de gondolom ez azt jelenti, hogy ön értékeli ki a gépek alkotta felvételeket? – tippelek érdeklődőn figyelve rá. – Méretek, kóros eltérések... és nagyjából eddig tart nálam a tudomány – teszem még hozzá egy apró mosollyal. Fogalmam sincs, mi mást tudhatnak még meg ezekből a képekből, a józan paraszti ész pedig ennyit tudott megsúgni. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a belgyógyászati szaktudása bőven kifizetődik ezalatt is.
Már meg sem lep, hogy a felvetése – különösen annak tálalása – ismét megmosolyogtat. Csak egy pillanatig gondolkozom el, de úgy vagyok vele, hogy ha Rachelnek szüksége lenne rám valamiért, úgyis meg fog találni, addig pedig lesz egy tökéletes kifogásom arra, hogy miért ne kelljen mások – esetlegesen kellemetlen – társaságát keresnem. Dr. Mcgrover könnyed beszédpartner, tőle már biztosan nem kell tartanom és valószerűtlennek tűnik, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel, így ezt most kvázi a csillagok együttállásának is tekinthetem. Ha pedig ő puszta udvariasságból kérdezte ezt, nos... akkor majd érteni fogom, ha kimenti magát valamivel és nem fogom visszatartani.
– Miért is ne? – bólintok mosolyogva. – Ha már az imént ön volt a kóstoló, minimum viszonoznom kell a szívességet – teszem hozzá, és el is kezdem felmérni a kihelyezett tányérokat. A mélyvörös szín valamiért továbbra sem vonz, ellenben látok valami narancssárgát, ami emellett még furcsán mozaikos is. Tapasztalataimból adódóan valamiféle tatárra tippelek és ahogy végiggondolom, nem igazán ötlik fel bennem semmi narancssárga, ami rossz is lehet, szóval adok neki egy esélyt. Dr. Mcgroverre pillantok, amolyan wish me luck mosollyal, aztán megkóstolom. A falatka furcsa, de nem rossz ízkombinációja a sósnak és az édesnek.
– Hmm – vonom fel a szemöldökömet elismerően. – Egyáltalán nem rossz. Lazacra tippelek és van mellette valami édeskés is... talán mangó? Csigának és békának egészen biztosan nyoma sincs – mosolygok a férfire biztatóan. Ha szereti a sós-édes ízvilágot, szerintem ízleni fog neki. Ha nem, nos... még mindig választhat valami szörnyűt a következő körben és azt mondhatja, hogy finom. Mindenesetre amíg rajta a választás sora, visszatérek a korábbi témánkhoz.
– Szóval, ha ön radiológus, akkor talán kikérték a véleményét az MR... – Elharapom a mondatot, mert rájövök, hogy a kórház vezetősége ezt meglepetésnek szánta. Megköszörülöm a torkomat és jobbára Dr. Mcgrover arcáról próbálom leolvasni, hogy mennyire szóltam el magam.

Látva a férfi lelkességét, ha nem csigázott – ha-ha – volna fel már eleve, igazából önmagában ezzel is fel tudná kelteni az érdeklődésemet. Az is hamar kiderül, hogy nem kell Lolára hagyatkoznom; kérdeznem sem kell, hogy javaslatokat is vázoljon fel elém, amennyiben valóban komolyan gondolom, hogy ki akarom próbálni a japán konyhát. Megmosolyogtat a lelkesedése, különösen, amikor azt mondja, az a legjobb, ha a tömeget követem, hiszen ebben nem is kételkedem. Bólogatok, de nem csak ezt jegyzem meg, hanem a Gohan nevet is, ha már neki az a személyes kedvence. Akkor biztosan nem lehet rossz.
– Köszönöm, megjegyzem. Mindenképp megérdemelnek egy esélyt – bólintok mosolyogva. Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy ha ezek között akad kellően eldugott hely, talán még az anyámat is elviszem egyszer oda... de ahhoz előbb mindenképp magamtól kell felderítenem. Ha mást nem, majd kérek valamit elvitelre és meglepem vele. Csak azért nem mondok olyasmit, hogy biztosan remek lesz, mert ez ízlés dolga, amit nyilvánvalóan Dr. Mcgrover is tud, szóval pont ilyen üres lózungokkal lövöldözve kelteném azt a benyomást, hogy egyébként eszemben sincs kipróbálni.
A francia konyhával kapcsolatban én teszek egy megjegyzést, amit szerencsére nem ért, de elhiszi nekem, hogy ez jobb is így. Az étterem kiválasztásának körülményei mellett azt is bevallom neki, hogy a feltűnés és a szereplés nem az én világom, amikor pedig ezt nem csak nem kétkedéssel fogadja, de még el is üti egy viccel, kezdek igazán megváltásként tekinteni a társaságára.
– A drámát mindenki körül szeretik. Abból van elég kattintás és eladott lapszám – költözik némi keserűség a mosolyomba, miközben vállat vonok, de ez nem a férfi hibája. Az újságírók, főleg a szennylapok firkászai már csak ilyenek.
A rögtönzött bingón már sokkal könnyebb nevetnem, különösen, ahogy kölcsönösen tovább gördítjük a viccet.
– Remek. Majd szólok nekik, nehogy véletlenül a szóvivőnek küldjék el, mert akkor lebukunk – fűzöm hozzá mosolyogva.
Amikor ismét előhozza a sárkány-kérdést, kölcsönösen megnevettetjük egymást, és meg is értem az okait, mert ezek szerint én lennék a legszófogadóbb betege. Mosolyogva, némi együttérzéssel pillantok rá, és ha már itt tartunk, megkérdezem, mi a szakterülete. Érdekesnek és dicséretesnek is látom mindazt, aminek az életét szentelte – különösen, hogy duplázott is –, aztán megnyugtatom, hogy szerintem azért felfogtam a lényeget. Még ki is egészíti a sejtéseimet, én pedig őszinte érdeklődéssel hallgatom, csak a "gyorsaság mérés" hallatán vonom fel a szemöldököm. A végén aztán halkan el is nevetem magam.
– A szonográfusnál elvesztem – vallom be, de úgy hiszem, nem hagy majd válaszok nélkül. – És minek tudják a gyorsaságát mérni? – teszek hozzá még egy kérdést. A többi nagyon logikusan hangzott, azokat el is tudom képzelni.
Amikor felveti, hogy csatlakozzak hozzá a kínálattal való ismerkedés alatt, én pedig igent mondok, látok rajta némi meglepetést, de nehéz eldönteni, hogy ennek mi lehet az oka; csak nem számított rá, vagy talán nem is igazán akarta, de ha mindössze udvariasságból ajánlotta fel, szerintem hamar találhat magának kibúvót. Vagy ha észreveszem rajta, majd én kínálok neki, hogy ne kelljen udvariatlannak tűnnie. A mosolya mondjuk őszintének tűnik, szóval nem aggódom túlságosan. A kínálat felé fordulva a narancssárga színre voksolok, és mielőtt megkockáztatnám a kóstolást, vetek egy sokatmondó pillantást Dr. Mcgrover irányába. Látom, hogy majdnem elneveti magát, de igazán akkor kerülök bajba, amikor felemlegeti a Heimlich-fogást. Vizuális típusként nem nehéz magam elé képzelni a helyzetet, épp ezért nem tudom nem elnevetni magam, ami aztán majdnem ahhoz vezet, hogy tényleg szükség legyen a műfogásra. Azért sikerül méltósággal kikecmeregnem a helyzetből – úgy, hogy ne nyeljek félre és még az orromon se jöjjön ki semmi –, de van egy-két pillanat, amikor az ujjaimat az ajkam elé szorítva kell küzdenem annak a bizonyos méltóságnak a megőrzéséért.
– Ezzel biztosan címlapra kerültünk volna – nevetem el magam tényleg, amikor már biztonsággal megtehetem. Nincs a hangomban rosszallás vagy ilyesmi, még hálás is vagyok egy kis vidámságért. Utána azért megosztom vele a falattal kapcsolatos tapasztalataimat is és örömmel látom, hogy neki is ízlik. Közben felteszek egy kérdést... feltennék, de félúton eszembe jut, hogy most épp nagyon elszólni készülök magam, szóval elhallgatok. Dr. Mcgrover arcáról próbálom leolvasni, mekkora bombát dobtam le, ő azonban olyan gyorsan és természetesen reagál, hogy majdnem elnyílnak az ajkaim a hála és a meglepetés kombinációjának hatása alatt. Az biztos, hogy neki nem mondtam újat, de egy gyors visszakérdezéssel teljesen visszaforgatja a kérdést, ezzel szó szerint megmentve a helyzetből. Egy megkönnyebbült kis nevetéssel lélegzek fel.
– Igen, pontosan – bólogatok, remélve, hogy ki tudja olvasni a mérhetetlen hálámat a tekintetemből. A következő kérdéséből egyértelműen kiderül számomra, hogy miről beszélünk, és ez a kis kódolt társalgás egy kis mosolyt csal a szám sarkába, de a mondanivalója meglep.
– Igen, határozottan – válaszolom felvonva a szemöldököm, mire kifejti egy kicsit a helyzetet és ez már... egyszerre érthető és nem. Persze az igazgatósági felállás és a hierarchia egyáltalán nem újdonság nekem, de azért ezzel nem teljesen tudok azonosulni. Az jó pont, hogy legalább a gépeket kezelőket megkérdezik, és biztosan a felsővezetés sem véletlenül került vezetői pozícióba, de azért engem érdekelne az ő véleménye is. Ha pedig már eddig nem kérdezték meg...
– És ha én megkérdezném, mi a véleménye a legutóbbi konferencián bemutatott gép hatékonyságáról és hasznosságáról? – mosolygok rá. Remélem, nem azt gondolja, hogy magamat akarom fényezni és a hasznosságomat hangsúlyozni, de tényleg érdekelne, hogy egy napi szinten ilyen gépekkel (is) dolgozó orvos megtérülő befektetésnek gondolja-e ezt az egészet.

Dr. Mcgrover válasza akaratlanul is felkelti az érdeklődésemet. Azon kapom magam, hogy egy kicsit talán tovább figyelem a vonásait az illendőnél, pedig nem akarok sem a veséjébe látni, sem kielemezni, csak... olyan érzésem van, hogy az együttérzése nem üres szavak mögé volt rejtve. Nagyon is igaznak érződik, hogy tudja, miről beszélünk. Legszívesebben rákérdeznék; valamiért szeretném tudni, mi történhetett vele, ami miatt így érez, de tudom, hogy semmi közöm hozzá és egyébként is, ő is tiszteletben tartotta az én határaimat.
– Sajnálom, hogy ezt meg kellett tapasztalnia – mondom inkább a mi történt? helyett, kissé lejjebb véve a hangomat. Ezúttal én pillantok rá együttérzőn, mert bár most találkoztam vele életemben először, az eddigi benyomásaim alapján egyáltalán nem olyan embernek tűnik, aki ezt érdemelte volna. Akárkitől is.
Az igazság pedig az, hogy ez a benyomásom később sem változik. Dr. Mcgrover üdítő és kellemes társaság, szinte észrevétlenül oldja fel bennem a felszín alatti görcsöket és simítja el a feszültségemet a vicceivel és a kedvességével. Már nem is érzem szükséget annak, hogy pezsgőspoharat szorongassak a kezemben és nem gondolok arra, hogy az égő érzés vajon valóban ott van-e a tarkómon vagy csak a paranoiám képzelteti oda. Inkább magam is részt vállalok egy-egy poénból, könnyedén gördítve tovább azokat, mint például amikor megbeszéljük, hogy hogyan kövessünk el egy titkos bingó-hadműveletet. Amikor pedig lehetőségem nyílik rá, én is érdeklődni kezdek felőle, már ami a munkáját illeti, és hamar kiderül, hogy bár nem vagyok teljesen elveszett, azért van, amire még megtaníthat. Először a szonográfus fogalmát ismerteti meg velem – és közben úgy mosolyog, mint aki tudta, hogy meg fogom kérdezni –, a magyarázat hallatán pedig magam is elmosolyodok egy értő bólintás kíséretében.
– Ma is tanultam valamit – fűzöm hozzá, de van még egy kérdésem, amire először egy rávezető jellegű választ kapok. Mondjuk nem tűnik nehéz feladványnak, hacsak nem tippelek rettenetesen mellé.
– A vér? – kérdezek rá. Amikor igazat ad nekem, magam is elmosolyodom, de még azt is megosztja velem, hogy egyébként mi mindent tudnak és szoktak vizsgálni ezzel kapcsolatban.
– Ezzel például a szűkületeket és elzáródásokat tudják vizsgálni? Esetleg a szívműködést? – kérdezgetem tovább. Egyszer mintha láttam volna egy műsort arról, hogy  a szívbillentyűk megfelelő működését hasonló módszerrel vizsgálták, de lehet, hogy csak keverem a szezont a fazonnal. Ezért is értek jobban az üzleti kérdésekhez.
Azok után, hogy a társasága és a szakmája érdekességei végképp lekötik és elterelik a figyelmem, nem kérdés, hogy továbbra is élnék vele, ha már felajánlotta. Még azt is vállalom, hogy a következő kóstolás az enyém legyen, hiszen tulajdonképpen ő kezdett, még ha az nem is volt megbeszélve. Szerencsére egy újabb finomságba nyúlok bele; épp csak arra nem készülök fel, hogy Dr. Mcgrover ismét megnevettet. Persze tudom, hogy nem az volt a célja, hogy kis híján megfulladjak, vagy nem túl elegánsan kiköpjem a falatkát, de ettől csak még jobban kell nevetnem. Különösen, mikor látom, hogy megijed, először tanácstalanul lépve közelebb, majd mégis finoman megütögetve a hátam. Ahogy neki nem volt célja a megfullasztásom, úgy én nem akartam ráijeszteni, de most, hogy mégis itt vagyunk, igazából nagyon vicces az egész szituáció. Amikor ehhez még egy halk megjegyzést is társít, már a szemembe is könny gyűlik, de azért sikerül lenyelnem a falatot épségben, hogy ne jöjjön vissza sehol. A legnagyobb megkönnyebbülés az, amikor végre nevethetek – Dr. Mcgrovernek pedig, ahogy látom, a tény, miszerint mégsem kellett a Heimlich-fogást bevetnie. Megtörlöm a szemem sarkát, óvatosan, mielőtt még átavanzsálnék a sminkem miatt pandába, de a jókedvem megmarad. A helyeslésére vidáman rámosolygok.
– Pedig csak arra gondoltam, miért ne tesztelhetném a szaktudását – ugratom egy kicsit, csak hogy ne érezze magát felelősnek a helyzet miatt, elvégre én kezdtem el a rossz pillanatban nevetni. Ezt követően egyébként is egyfajta hőssé kell előlépnie, mert kis híján elszólom magam, de ő játszi könnyedséggel kanyarítja ki nekem a helyzetet olyanná, ahol virágnyelven, de megbeszélhetjük az eredeti kérdést. Ha pedig már kiderül, hogy őt nem kérdezték meg eddig, akkor most megteszem én, ezzel nyerve tőle egy újabb nevetést is. A válasza megnyugtat, ezért el is mosolyodom, a folytatás viszont ugyancsak meglep.
– Valóban? – kérdezek vissza őszinte érdeklődéssel, ismét. Lehet, hogy csak a konferencia-vonal miatt mondta ezt, de tényleg érdekesnek találom, mert erről még annyira sem hallottam, mint a vér sebességének a meréséről. Az ember azt hinné, ezek a gépek mind az érdekeinket szolgálják... persze a röntgensugárzásról is tudjuk, hogy nem kifejezetten ártatlan dolog.
A következő kérdés ismét engem céloz, a megfogalmazás viszont megmosolyogtat.
– Gondolom az hatalmas red flag, ha a munkámat nevezném meg, szóval inkább azt mondom, hogy szeretek olvasni... – kezdem, de a mondat végén már nem igazán figyelek és le is viszem a hangsúlyt, mert Dr. Mcgrover időközben feláldozta magát a vörös falatért, amit én eddig megrögzötten kerültem. Az arckifejezéséből ítélve pedig jól tettem.
– Jól van? – kérdezem némi aggodalommal. Látom, hogy igyekszik minél hamarabb lenyelni a falatot, ami sok mindent jelenthet, de aztán észreveszem, hogy az arca némileg kipirul, a tej emlegetésével pedig teljessé válik a kép.
– Ó, b... egek – szisszenek fel, szépítve egy kicsit az eredeti szóválasztáson. A figyelmeztetésére halkan nevetve rázom meg a fejem.
– Tudtam én, hogy gyanús az a piros. Jöjjön! – érem be egy hosszú lépéssel és még belé is karolok, csak hogy egyértelmű legyen, hogy most épp a társaságomban van. Nem azért, mert aljas szándékaim lennének, sőt: ha már Dr. Mcgrover megmentett egyszer, viszonozni illik a szívességet, márpedig házigazdaként garantált, hogy a mixer figyelme mindjárt az enyém lesz a többi vendég szórakoztatása helyett. Legalább jó célra használhatom ki ezt.
– Van esetleg kedvence, vagy csak a minél gyorsabb hűsítés a lényeg? – pillantok Dr. Mcgroverre, míg a bárpulthoz érünk. A számításaim bejönnek, a pult mögött álló férfi már le is teszi a shakert, majd udvariasan kér pár pillanatot, hogy felénk lépjen. Dr. Mcgrover kérése alapján kérek először neki valamit, aztán – hogy ne érezze úgy, hogy csak rajta van a figyelem – magamnak is kérek egy gin-tonikot.
– Inna utána mást is, vagy marad a bornál? – fordulok egy kis mosollyal Dr. Mcgroverhez, míg megkapja az enyhülést. Ha szeretne valamit, természetesen azt is kikérem, de csak miután megkapta az első kört, és meg is várom, hogy meg tudja azt inni, hátha megkönnyebbül tőle egy kicsit.
– Jobb már? – kérdezem elmosolyodva, ha látom rajta az enyhülést.

Látom rajta, hogy meglepi a reakcióm, de nem tudom pontosan, miért. Remélem, nem veszi rossz néven, hogy ha csak ennyit is, de mondtam; továbbra sem kérdezek semmit vagy mondok többet, tiszteletben tartva a magánéletét. Végül csak megköszöni, az együttérzésemet, azt hiszem, én pedig finoman rámosolygok és ejtem is a témát. Nem szeretnék kényelmetlenséget okozni.
Azt hiszem, ezt jól is teszem, ugyanis a társalgásunk fennmarad, Dr. Mcgrover pedig továbbra is olyan társaságnak bizonyul, hogy ha hinnék a saját vak szerencsémben, azt hinném, az vezetett éppen a közelébe. Miután egy kicsit felé fordítom a beszélgetés fonalát – szigorúan a szakmaiságnál maradva, nem az előző kérdést firtatva –, még én is tanulok tőle dolgokat, és őszinte kíváncsisággal hallgatok mindent, amit mond. Bejön a tippem a vérrel, ő pedig még több részletbe avat be, lenyűgözve a tudásával. Persze ki tudja, mennyi ideje csinálja már mindezt, de akkor is; így érteni ahhoz, hogyan működünk és hogyan vagyunk összerakva, hol kell keresni a problémák okát... szerintem csodálatra méltó.
– Ne vicceljen – rázom meg a fejem elmosolyodva, amikor szabadkozni kezd. – Higgye el, ha nem érdekelne, nem faggatnám és megtalálnám a módját annak, hogy kimentsem magam – teszem hozzá félig viccelve. Egyébként tényleg így van, de nem véletlenül vagyok még mindig itt. Azt nem teszem hozzá, hogy remélem, ezzel ő is így van, pedig... továbbra is remélem, hogy ha másik társaságot választana inkább, merne tenni érte.
Már csak azért is, mert nem sokkal ezután kis híján ráhozom a szívbajt azzal, hogy én meg kis híján megfulladok. Pedig nincs miért aggódnia, mert a nevetés az oka az egésznek, amelyhez aztán ő is csatlakozik, amikor már én is szabadabban tehetem meg. Megpróbálom felszabadítani a felelősség terhe alól, a válaszára pedig mosolyogva bólintok, még ha nem is valószínű, hogy valaha tényleg a betege leszek. Nem is ez volt a lényege a viccnek. Ezután még ráteszek egy lapáttal azzal, hogy majdnem elszólom magamat, de ebből a helyzetből egy könnyed és ügyes megoldással szó szerint megment. Nagyon hálás vagyok neki, és ha már kiforgatta a témát, én megkérdezem az ő véleményét, hogy aztán egy meglepő tényt is elém tárjon. Valóban meglepetéssel nézek rá, így ejtve ki egy rövid "oh"-t is.
– Erről még sosem hallottam – rázom meg a fejem. Valahol szomorúnak találom a gondolatot, hogy a technológia ilyen mértékű fejlődésének ehhez hasonló hatásai legyenek, ráadásul éppen azokra az emberekre, akik más emberek megsegítésének szentelték az életüket.
Ezután visszatérünk a kóstoláshoz és az ő köre jön. Nem csak kóstolásban, de a következő kérdésben is, amit nem is vagyok rest megválaszolni, bevallva, hogy egyébként a munkám (is) az, amivel ismét okozok neki némi derűt. Nem csodálkoznék rajta, ha egyébként megértené. Aztán megnevezem az olvasást, amivel láthatóan felkeltem az érdeklődését – épp csak nem tudok válaszolni, mert észreveszem, hogy most ő van bajban. Hamar kiderül, hogy a falat nem (csak) rossz volt, hanem csípős, így nem gondolkozom, hogy ezúttal én mentsem-e meg őt, a magam módján. Belé karolok és a bárpult felé kormányozom, hogy a jó ügy érdekében kihasználhassam a szerepemet ezen az estén. A közben feltett kérdésére halkan elnevetem magam és megrázom a fejem.
– Ha támogatnám a szexizmust, most nem lennék ott, ahol – nyugtatom meg mosolyogva. Miért ne szerethetné ő is az édes és hosszú koktélokat? A férfiak talán ne lehetnének édesszájúak, vagy mindenáron whiskeyt kéne kortyolgatniuk egy szivar mellett? Nah. Bernard fiai mindketten ezt a sztereotípiát képviselik és éppen ezért nem nézik jó szemmel, hogy helyettük egy semmirekellő nő került a cég élére. Szóval részemről köszönöm, de nem léteznek ilyen kategorikus besorolások.
A bárpulthoz érve elengedem a karját, aztán mindketten kérünk egy-egy italt – még ha tudom is, hogy nekem nem kellene –, és örömmel mosolyodom el, amikor hangot ad a megkönnyebbülésének. Én is belekortyolok az italomba, de szerencsére előbb lenyelem azt, mint hogy meghallanám a következő szavait, különben a meglepetéstől lehet úgy járnék, mint az előbb a lazacos falatkával. Nem az lep meg, hogy nem akar többet inni, hanem hogy azt mondja, ötven felett. Tényleg nem tudtam volna jól megsaccolni a korát.
– Ne haragudjon a nyilvánvaló döbbenetemért – kérek elnézést egy apró mosollyal, miután rendeztem a vonásaimat. – Csak... bocsássa meg a személyeskedést, de nem tippeltem volna többnek negyvennél – rázom meg a fejem. Még csak nem is üres bók ez, hanem a színtiszta igazság. És ez egyébként is kifizetődőbb reakció az előzőekre, mint a jó önnek, én egy hónapig sem tudok tiszta maradni, de legalább ritkán látszik meg rajtam.
– Egyébként a Cult of the Dead Cow volt az utolsó könyv, amit olvastam, Joseph Menntől, bár az szakzsargon – térek vissza a megválaszolatlanul hagyott kérdéshez, és elmosolyodva kissé közelebb hajolok hozzá, mint aki titkot készül megosztani a másikkal. – De nem a halott tehenek titkos rendjét vezetem – teszem hozzá vicc gyanánt. Nem tudom, hogy ő hallott-e már erről a hacker csoportról, de ugye én sem tudtam, mi az a szonográfus.
– Ha a másik jellegű olvasmányaimra kíváncsi, most épp a Before I go to sleep van soron S. J. Watsontól – teszem hozzá egy kis mosollyal. Azt már nem mondom ki hangosan, hogy ezt akkor szoktam olvasni, amikor nálam a while I can't sleep fázisa van.

Szerencsére nem kell győzködnöm Dr. Mcgrovert arról, hogy nem terhes számomra a társasága, sőt. Valószínűleg nincs tudatában, de már ezzel is nő a szememben; a helyében sokan kéretnék még magukat ezen a ponton, megpróbálnák elérni, hogy már csak azért is simogassam még egy kicsit az egójukat. Persze, ha ő is ehhez hasonló lenne, valószínűleg már megtörtént volna az a bizonyos "tennék róla, hogy ne így legyen. Továbbra sincs viszont okom erre, sőt, nem sokkal később egyenesen ki is ment egy majdnem – megint – kínos szituációból, így nem csak nem bánom, hogy a társaságában maradtam, de lassan neki is rendezhetnék egy hálaestet.
– Agatha Christie? – mosolyodom el egy pillanatra, mielőtt újra megkomolyodnék egy kicsit, fontolóra véve, amit mondott. – Azt hiszem, értem – biccentek egyet. Nem tűnik igazságosnak, de nem kételkedem abban, hogy ne lenne megalapozott, amit a férfi mond. Persze nem ez lenne a világ első veszélyes munkája, inkább csak az nem fair, hogy valaki azért váljon egészségügyi dolgozóból páciennsé, mert "túl sokat" segített másokon.
Tovább haladunk a kóstolással is, de mintha csak törvényszerű lenne, hogy nem lehet mindig minden jó, a harmadik falat már olyannak bizonyul, amit nem fogok utánacsinálni. Ezúttal nekem van lehetőségem megmenteni Dr. Mcgrovert, még ha csak annyival is, hogy előnyt szerzek magunknak a bárpultnál. A "női" koktélokra tett megjegyzése már út közben megmosolyogtat és nem is vagyok rest őszintén válaszolni rá.
– A szivarozás mellett whiskeyt szárazon szürcsolő réteg biztosan a női koktélokat okolná a véleménye miatt – ugratom egy kicsit, de a tekintetemből láthatja, hogy egyébként hálás vagyok, amiért így gondolja, valamennyi üzletasszony-társam nevében. Mondjuk ellenem sok minden más is szól még a nememen kívül, de ezt nyilván nem fogom felcsapni a terítékre. A következő szavai egyébként is egyszerre csalnak mosolyt az arcomra és érik el, hogy felvonjam a szemöldököm.
– Nehéz eldönteni, hogy ez most bók volt inkább, vagy figyelmeztetés, de én úgy döntöttem, bóknak veszem – somolygok egy kicsit. Tudom, hogy nem lett volna célja sértegetni engem vagy bárkit, de valamiért szinte biztosra venném, hogy akár professzionális, akár magánéleti vonatkozásban, de volt már nagyon rossz tapasztalata a nőkről és a képességeinkről.
Hamarosan meg is kapjuk a koktéljainkat, én pedig örömmel veszem, hogy a kellemetlen kóstolásra szerez némi enyhülést az itallal. Már csak udvariasságból is megkérdezem, szeretne-e még valamit inni, hogy aztán szó szerint megütközzek rajta – nem a nemleges válaszon, hanem a korán. Alapvetően nem mennék bele ilyen kérdésekbe, hiszen senkinek nem illik nyíltan firtatni a korát, de a döbbenetem nyilvánvaló volt, ezt tudom, akkor pedig már meg kell magyaráznom. Ezzel pedig őt döbbentem meg látványosan. Zavartan elnevetem magam, vállat vonok, de aztán ismét elpoénkodja a dolgot, én pedig máris kevésbé érzem magam kellemetlenül.
– Azért csak szóljon, ha mégis. Kérhetek olivát az italomba, az könnyen a torkomon akadhat – ajánlom fel neki a lehetőséget mosolyogva.
– Nos, ebben az esetben a kormeghatározó képességeim sürgős javításra szorulnak – jegyzem meg nevetve. – Mindenesetre nem hízelgésnek szántam a dolgot, higgye el. Az igazgatóságomban ülő ötvenesek átlagolva is nagypapásan néznek ki – mosolygok rá egy könnyed vállvonással. Akár a genetika, akár az életmód, akár mindkettő játszik nála közre, az ő korára legfeljebb az ősz szálak utalnak a hajában és a borostájában, de az megint nem jelent semmit. Gallagher például negyvenhárom évesen elbújhatna Dr. Mcgrover mellett és nem csak a testalkatát és a vonásai kellemességét tekintve. Pedig szentül hiszi magáról, hogy ő a nagy nőcsábász.
A történtek miatt némi fáziskéséssel, de megválaszolom a korábbi kérdését is; két részletben, mert azt gyanítom, hogy az első válasz nem igazán mond majd neki sokat, de kellemesen csalódnom kell. Elismeréssel pillantok rá, mert bár bőven bizonyította már, milyen okos, azt nem tudtam, hogy ennyire tájékozott.
– Olyasmi, igen – bólintok mosolyogva. – Talán náluk egy kicsit... tisztábbak, ha szabad így fogalmaznom. Ők voltak az első etikus hacker csoportosulás és nagyban hozzájárultak mindenhez, amit ma tudunk a kiberbiztonságról. Az Anonymus csoporttal ellentétben viszont ők sosem leckéztettek politikai megfontolásból – teszem hozzá. Persze a legtöbben éppen ezért tekintik az Anonymust egyfajta névtelen hősök gyülekezetének, de a tevékenységeik néha véleményesek voltak.
– A cég nemrég terjesztette ki a tevékenységét a kibervédelemre és szeretem tudni, miről beszélek – magyarázom meg neki egy kis mosollyal, hogy mégis miért foglalkozom ilyen könyvek olvasásával. Kortyolok egyet a gin-tonikból és ahogy a keserű íz leér a torkomon, összeszedem a gondolataimat a másik válaszhoz is.
– A másik könyv egy pszichológiai thriller. Egy anterográd amnéziában szenvedő nő minden éjjel elveszíti az összes emlékét, így lényegében minden reggel ismeretlen ágyban, ismeretlen férfi mellett, ismeretlen életben ébred fel és egy ismeretlen nőt néz a tükörben. – Muszáj vagyok még egyet kortyolni az italomból, mert ezt így összefoglalva a cselekmény hirtelen túlságosan emlékeztet valakire, amnézia nélkül is. – Persze már van néhány hint, hogy nem minden az, aminek látszik, de épp ettől izgalmas a könyv. Olyasmi, mint a Memento című film. Vagy az Ötven első randi – nevetem el magam. Nem szeretem a romkomokat, de azért részleteket láttam már ez utóbbiból is.
– Ön miket szeret olvasni? – fordulok hozzá kíváncsian. Azt meg sem kérdezem, hogy egyáltalán szeret-e, mert biztos vagyok benne. Nem csapott volna le a témára és nem lenne ennyire tájékozott, ha másképp lenne.

Látom, hogy sikerül meglepnem a felismerésemmel, amin önkéntelenül is elmosolyodom. Nem hibáztatom érte, az én generációmnak nem alapműveltség Agatha munkássága, és igazából nekem sincs jobb kifogásom annál, mint hogy volt hét évem megszeretni az olvasást és a krimiket egy olyan helyen, ahol a könyvfelhozatal nem feltétlenül volt up to date. Ezt persze eszem ágában sincs megosztani vele, több okból sem, szóval egyszerűen csak mosolygok a meglepetésén és azon is, amikor láthatóan túllép rajta.
Amikor aztán úgy alakul, hogy nekem kell kihasználnom a képességeimet – na jó, csak a ma esti szerepemet –, kiderül, hogy van még valami, amiben egyetértünk. Újra megnevettetem, az ő szavaira pedig követem a pillantását az említett kezek felé, de csak mosolyogva megrázom a fejem.
– Ápoltak a kezei és szép hosszú ujjai vannak. Szerintem csak irigyek – vonom meg a vállam mosolyogva. – Higgye el, a valóságban senki nem vágyik karcoló bőrkeményedésekre és ápolatlan, éles körmökre. – Ééés ezt a gondolatot itt inkább le is zárom, mert hirtelen nem vagyok biztos benne, hogy nem veszítettem-e el a fonalat. Egyáltalán nem ez volt a célom, de még nekem is leesik, hogy mindazt, amit eddig mondtam, hányféleképp lehetne értelmezni, és... nos. Hát, most már mindegy. Még szerencse, hogy ezután a nők képességeiről beszélünk és érezhetően azt sem kizárólag a jó értelemben. Ezt mondjuk nem veszem magamra, mert azért Dr. Mcgrover eddigi viselkedéséből nem volt nehéz megállapítani, hogy nem az a fajta, aki meg akarna sérteni. A szavai is ezt igazolják.
– Örülök, hogy így gondolja – mosolyodom el őszinte örömmel. Nem szokásom törni magam azért, hogy megkedveljenek, mert úgy vagyok vele, hogy aki meg akar ismerni, az úgyis meg fogja tenni, aztán majd eldöntheti, mi a véleménye rólam, és ha az negatív, akkor így jártunk. A társaságommá avanzsált férfit viszont ez alatt a rövid idő alatt is sikerült megkedvelnem a kedvessége és az intelligenciája miatt, így örülök, hogy hasonló véleményen van velem kapcsolatban.
Aztán sikerül alaposan meglepnie a korával, és csakhamar kilyukadunk oda, hogy nem akarna ám még egyszer a torkomon akasztani semmit. Mármint... jézusom. Oké, Vita, neked is ez lesz az utolsó italod ma este. Inkább csak nevetek, próbálok a viccre koncentrálni, ha már az lenne a lényeg és a normális, nem az, ha majdnem zavarba jövök a saját gondolataimtól.
– Jól van, jól van, csak semmi fulladás – tartom fel a kezeimet mosolyogva. Vonatkoztass el, Vita, vonatkoztass el! Inkább Gallagherre gondolok, meg az összes többi hozzá hasonlóra, mert akkor véletlenül sem asszociálok ilyesmire. De akkor Dr. Mcgroverrel kapcsolatban sem... Na jó. Inkább kortyolok még egyet a gin-tonikból, még ha azt is okolom mindenért.
– Egy bingót ikszelhet magának – bólintok a kérdésére egy kevésbé örömteli mosollyal. Szerintem nem kell túlmagyaráznom a dolgot ahhoz, hogy megértse a helyzetemet a cég élén. Nem egy leányálom, szó szerint, de szerencsétlenségükre nem szokásom megfutamodni.
Amikor némi fáziskéséssel, de megválaszolom a korábbi kérdését, sikerül ismét kenyűgöznie a tájékozottságával, nekem pedig őt az aktuális olvasnivalómmal felcsigázni.
– Mindenképpen ajánlom, nehéz letenni – mosolygok rá. Ezt meg akkor sem tagadnám, ha hirtelen kellemetlen felismeréssel kellett szembesülnöm az imént. Kíváncsian hallgatom, amit a saját ízléséről mond, amikor pedig kicsit közelebb hajol, én is felé billentem a fejem, mintha csak a kimondandó titok megőrzését szeretném elősegíteni, a vallomás hallatán pedig halkan elnevetem magam. A hang pusztán vidám, nem olyan, mintha ki akarnám nevetni.
– Ne aggódjon, az égvilágon semmi probléma nincs azokkal a könyvekkel – rázom meg a fejem mosolyogva. – Meg tudom érteni. Amíg olvastam őket, én mindig beleképzeltem magam abba a világba – vallom be. A szám sarkában még mindig ott ül egy kis mosoly, pedig ennek a miértjeit megintcsak nem mondhatnám el neki akkor sem, ha akarnám. Pedig nem is akarnám, mert épp az imént mondta azt, hogy pozitívan csalódott velem kapcsolatban. Szeretném meghagyni ebben a hitében; ha neki csak így maradnék meg az emlékeiben a mai rendezvény után, azzal ki tudnék békülni. Semmi szükség arra, hogy én is igazoljam a nők képességeinek sötét oldalát a szemeiben.
– És vannak még más hobbijai is esetleg? De nehogy azt mondja, hogy a munkája! – utalok vissza a saját red flagemre mosolyogva.

Magamban hálát adok azért, hogy Dr. Mcgrover csak a diagnosztikai eszközök segítségével lát az emberekbe és nem gondolatolvasó. Még saját magamat is kis híján zavarba hozom a semmiből jövő és oda nem illő gondolataimmal; képzelem, ő mit szólna, ha hallaná őket. Szerencsére ő még csak félre sem érti, inkább vidámságra sarkallja, ami újabb adag megkönnyebbüléssel szolgál. Nem arról van szó, hogy van lennék a vonzerejére, nyilván nekem is van szemem, az intelligenciája pedig csak dob ezen, de képes vagyok különbséget tenni magamban ezen dolgok között. Nem azért maradtam Dr. Mcgrover társaságában, mert az ágyamba akarnám csábítani, hanem mert élvezem a társalgásunkat, ezt pedig soha nem rontanám el szándékosan. Egyébként is sokkal komolyabb férfinak tűnik annál, mint aki csak úgy nők ágyába ugrálna; ha ilyen szándékai lennének, nyilván érzékeltem volna felőle jeleket, de minden jel arra utal, hogy ő is az intellektualitás szintjét élvezi a beszélgetésünkben, és ezért külön hálás vagyok. Amióta az eszemet tudom, szerintem egy kezem elég lenne megszámolni azokat a férfiakat, akik nem használati tárgyként tekintettek rám.
A válasza mindenesetre félreérthető lehetne, de én féket teszek a gondolataimra, azt pedig tudom, hogy ő nem úgy értette.
– Na látja, én mondtam, hogy csak irigyek – mosolygok inkább rá, ezúttal okosabban válogatva meg a szavaimat annál, mintsem a szerencsés nőkre tegyek megjegyzést. Mert ha arra is gondolok, hogy a hátukat simogatta, ezt már tényleg nehéz lenne kimagyarázni, ha esetleg félreértené.
Ennek köszönhetően nem kell lemondanom a társaságáról a továbbiakban sem, a beszélgetésünk pedig szerencsésen ki is tart, néha egy kis nevetéssel megfűszerezve. Amikor egy kicsit visszautal a szexizmusra és az emlegetett kollégáimra, nem tagadom a párhuzamot, de én is inkább a bingó köntösében tálalom a dolgot, hogy ne legyen túl keserű. A válasza mögött rejlő kedvesség őszinte, meleg mosolyt csal az arcomra, ahogy ránézek.
– Ne aggódjon miattam, Dr. Mcgrover. Tudtam, mire vállalkozok, most pedig viselem a következményeit – vonok vállat egy könnyed mosollyal, hiszen így is van. A bulvárlapok találgatásaival ellentétben én a támadást sem állítom párhuzamba a helyzetemmel, mert egyrészről Bernard fiai is ismernek bizonyos határokat, másrészről pedig nekem megvan a saját gyanúsítottam. Még ha senki nem is hisz nekem.
– Eleinte próbáltam kifogást keresni számukra, de ahogy azt bizonyára ön is sejti, azon a szinten már mindenki beleszületett abba, ami. Adott volt a nevük és a gazdagságuk is, egyikük sem két kézzel küzdötte magát a pozíciójába, a felmenőik vívmányai pedig nem velük szemben ébresztenek tiszteletet, ha érti, mire gondolok – teszem hozzá. Ha úgy nézzük, még akkor is én küzdöttem volna legtöbbet a pozíciómért, ha a rólam alkotott kép igaz lenne, de az biztos, hogy én indultam a legmélyebbről mindenki közül.
Ha már az olvasást említettem hobbiként, megosztom vele a legutóbbi olvasmányaimat is. Felírok neki gondolatban még néhány plusz pontot a tájékozottságáért, ő pedig megjegyzi magának a krimit, amit jelenleg is olvasok. Elmosolyodom a határozott kijelentésén, örülök annak, ha ő is gazdagodik egy jó könyvvel nekem köszönhetően, és biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki. Rákérdezek én is az érdeklődési körére, a Harry Potter beismerésével pedig sikerül megnevettetnie, pedig szerintem nincs ebben semmi rossz.
– Pontosan – bólintok egyetértően, mosolyogva pillantva rá, hogy aztán a következő megjegyzésével ismét halk nevetésre késztessen.
– Nem is értem, miért mondja ezt! Ha az én számításaim helyesek, akkor... – gondolkozom el egy kicsit, hogy gyorsan fejszámoljak, előre kiemelve, hogy most nem a valódi korával sakkozok, hanem azzal, amit én gondoltam. – Az első könyv megjelenésekor csak néhány év volt a korkülönbség ön és Harry között. Abszolút vállalható – mosolygok vidáman. Ezután szinte kínálja magát, hogy amikor rákérdezek a hobbijaira, csípőből vágjon vissza a fiatalságával. Széles mosollyal fogadom a célzást.
– A fiatalság megőrzése nagyon fontos – bólogatok, azon pedig már meg sem lepődök, hogy a hobbijai csupa intellektuális tevékenységet foglalnak magukba. Dr. Mcgrover művelt, tájékozott és intelligens, nem is vártam tőle, hogy guilty pleasure-ként reality trash megy nála otthon a tévében, vagy mondjuk titkon TikTok csatornát üzemeltet. A folytatás viszont akaratlanul is felcsigázza egy kicsit az antennáimat.
– És mi az oka ennek az elmaradásnak? Már ha nem túl személyes és megkérdezhetem – kérdezem kíváncsian, de rögtön hozzátéve, hogy nyilvánvalóan nem muszáj velem megosztania az okokat, ha nem szeretné. Lehet prózai dolog a háttérben, mint mondjuk a munkaerőhiány a kórházban, amit nyugodtan elmondhatna, de ha valami magánéleti probléma áll a háttérben, abba természetesen nem fogom beleütni az orrom, mert nem tartozik rám.
Nem sokkal ezután némi izgatott mozgolódás vonja magára a figyelmem a háttérben. A Dr. Mcgrover társaságával nyert kellemes könnyebbség olyan egyszerűen távozik, ahogy megjelent; nem látványos a diszkomfort, de a kényelmetlen feszültség visszaköltözik a gerincembe, ahogy figyelem, hogy a kvázi "színpadként" berendezett területre gyülekezni kezdenek. Alighanem eljött a bejelentés ideje, amit a kórházigazgató mellett Rachel fog levezényelni – mint mindig –, de nincs kizárva, hogy az igazgató engem is szeretne majd megszólaltatni, vagy mondjuk rávenni egy közös fotóra. Mindkettő egyformán szörnyen hangzik. Oldalra pillantok Dr. Mcgroverre és kedvesen rámosolygok, mert nem tudom, szeretne-e ezzel a lendülettel távozni a közelemből; ha igen, megadom rá a lehetőséget, de ha nem, én csak örülök.
Az igazgató kezdi a beszédet, először figyelmet kérve, amikor pedig a terem elcsendesedik, belevágva egy beszédbe, ami a kórház rövid előtörténetére koncentrál, különös tekintettel a betegek számára és a felszereltségre, némileg alátámasztva az MR gép szükségességet. Engem csak röviden említ, mint pácienst, akin megtiszteltetés volt segíteni – kihúzattam azt a részt, ami nekem nem tetsző részletességgel ment volna bele az incidensbe és a sajnálkozásba –, és aki most hálája jeléül szeretné megajándékozni a Presbyteriant. Szinte elbújok a gin-tonikom mögé, de Rachel gyorsan és gyakorlottan veszi át a szót, mielőtt még véletlenül meg tudnának szólítani vagy keresni a tömegben. Úgyszintén kerüli a részletekbe bocsátkozást, csak tolmácsolja a hálámat a Lowell Corporations nevében is, hogy aztán az igazgatóval közösen megtegyék a nagy leleplezést. Persze az MR-t nem hozattuk be az étterembe, egy viszonylag nagyméretű, reklám-molinóhoz hasonlatos hirdetmény volt csak letakarva, rajta a gép megnevezésével, képekkel és a legfontosabb tudnivalókkal annak képességeiről. Megfeszülök egy kicsit, amikor a tapsvihar közepette az igazgató tekintete egyértelműen engem kezd keresni a tömegben, de megpróbálom megelőzni a kellemetlenségeket azzal, hogy üdvözlő-hálálkodó-köszöntő jelleggel megemelem az irányába a poharam egy mosollyal. Nekem csak az a lényeg, hogy ne hívjon oda.

Dr. Mcgrover reménye és önmagában a szavai is megmosolyogtatnak, feledtetve velem a korábbi majdnem-bakijaimat is. Nem gondolnám őt naivnak, amiért ilyeneket mond; én a magam részéről nem sok sanszot jósolok ennek, de nem a zért, mert annyival több élettapasztalatot tulajdonítanék magamnak. Inkább az a gyanúm, hogy Dr. Mcgrover üdítően keveset foglalkozik a pletykákkal és a bulvárhírekkel. Ha tisztában lenne mindennel, ami az én nevemet körüllengi, talán számára is árnyaltabbá válna a kép és jobban értené, hogy itt nem csak a lábaim között himbálózó testrész hiánya a kulcs, hanem az is, hogy ami van a lábaim között, azt mire használom. Szerintük, legalábbis.
– A próféta szóljon önből, Dr. Mcgrover – mosolyodom el ettől függetlenül. Még ha nem is fűzök ehhez sok reményt, ha teljesen elvetem a lehetőséget, pont olyan előítéletes leszek, mint ők maguk.
Az ő hobbijai kapcsán ismét kilyukadunk annál, hogy milyen fiatalnak néztem korához képest, de örülök neki, hogy vevő arra, hogy ebből továbbra is viccet csináljunk. Nem ízléstelen típusút, természetesen, inkább a saját saccolási képtelenségemet figurázom ki, ő pedig nevet és könnyedén gördíti tovább a fonalat.
– Ki tudja, mi mindent tanult Harrytől! – vonom fel a szemöldököm kihívóan, de közben játékosan mosolyogva, mint aki kétségbe vonja, hogy nem varázslattal érte el ezt a hatást, hanem csupán genetikával és egészségmegőrzéssel. Aztán egy kicsit jobban kifejti, mi mindenben leli kedvét – és azt is, hogy ezekre mostanában kevesebb ideje van. Csak annyira teszek féket a kíváncsiságomra, hogy rákérdezni rá merjek, de egyben gyorsan biztosítsam is arról, hogy ha nem szeretne beszélni erről, nem fogom erőltetni. Már az is sokatmondó, hogy húzza egy kicsit az időt, és már éppen szabadkoznék, hogy visszavonjam a kérdést, amikor mégis válaszol. A felelet rövid, tömör, de különösen azzal az apró, örömtelen mosollyal karöltve nagyon sokat elmond. Együttérzőn pillantok rá és sóhajtok egy apró.
– Értem – bólintok egy nagyot, és nem firtatom a kérdést, mert azt is értem, hogy ez egyáltalán nem az a téma, amiről beszélgetni szeretne; pláne nem itt és főleg nem egy kvázi idegennel. – Azért remélem, mihamarabb vissza tud majd térni mindahhoz, amit szeret – mosolygok rá bátorítóan. Azt nem merem kívánni, hogy "oldódjanak meg" ezek a problémák, mert közel sem biztos, hogy egyáltalán megoldhatóak.
Mintha a sors is mellé állna – vagy ellenem fordulna –, ha akarnám sem tudnám firtatni a kérdést, ugyanis mozgolódás kezdődik a terem elülső részében, hogy aztán felvezessék a nagy bejelentést. A beszédek miatt nem aggódom, mert mindent előre elolvastam és korrektúráztam, kihúzva azokat a részeket, amelyeket nem akartam volna visszahallani; ezt persze főleg az igazgató beszédében kellett megtennem, mert Rachel már rutinos, amikor az én preferenciáimról van szó, ezért is merek ráhagyni olyan sok mindent. Inkább a leleplezés után feszülök be kissé, főleg, amikor Rachel hiába hatástalanítja az igazgatót... ha én nem megyek a színpadra, úgy tűnik, ő jön majd hozzám. Mi több, sarokba is szorít: nem elég, hogy már a kamerák is keresnek engem a tömegben, de balról is támadás érkezik egy hatalmas virágcsokor képében. Innentől kezdve elég nagy feltűnést keltenék azzal, ha egyszerűen elfutnék jobbra, ezért leteszem az italomat, majd megfeszülő állkapoccsal, de kedélyesen elmosolyodva várom, hogy odaérjen hozzám az újabb magasztos beszéd közben. Úgy érzem magam, mint sarokba szorított állat egy ketrecben, mondjuk egyenesen az állatkertben, mert mindenki minket néz és mosolyog, de fenntartom a negédes arckifejezésemet és mosolyogva fogadom a hálálkodást, nyilván viszonozva is azt, még ha nem is az igazgatónak köszönhetem az életem, hanem az orvosainak. Csak akkor rándul meg az arcom, amikor célzást tesz a támadásra, de szerencsére nem bocsátkozik részletekbe, inkább fotóért kiált. A pulton landoló mikrofon éles hangjától megint megrezzenek, aztán a szemem sarkából látom, hogy Dr. Mcgrover sem ússza meg ingyen az eddigi társaságomat; mondjuk valahol irigylem a csokor miatt, mert én szívesen elbújnék mögé. Persze őt valójában inkább sajnálom, még ha egyébként vicces is az a hatalmas dzsungel, amit őriznie kell. Szívesebben húznék felé a fotón, de az igazgató nyilván inkább "magának akar", amivel nem lenne különösebb baj, ha a tenyere nem a csípőmre simulna. Összeszorítom a fogaimat, viszont feltűnés nélkül aligha tudom ezt kiigazítani. Már épp elfogadom a tényt, amikor némi mozgást érzek a Dr. Mcgrover felőli oldalamon, amivel összhangban az igazgató keze feljebb mozdul a derekamra. Nem hiszem, hogy tisztában van vele, de lényegében ennek – azaz neki – köszönhetően lesz őszinte a mosolyom a készülő képen.
Szeretném meg is köszönni neki a dolgot, de az igazgató erre nem hagy lehetőséget. Az általa kezdeményezett udvarias bájcsevejnek vajmi kevés köze van ahhoz, amiért élveztem Dr. Mcgrover társaságát, én azonban mosolygok és kitartok egészen addig a pillanatig, míg Rachel meg nem jelenik mellettünk, úgy törve ki az emberek gyűrűjéből, mintha egy ideje már az irányunkba szerette volna küzdeni magát. Nem lepődnék meg, ha így lenne.
– Dr. Corwin! De jó, hogy megtaláltam. Egyeztetné velem kérem a sajtóközlemény részleteit? – csicsergi és már bele is karol az igazgatóba, hogy elvonja őt tőlem. Hálásan mosolygok rá, amikor hátrapillant a válla felett aprón rám kacsint; elgondolkozom rajta, hogy inkább egyenesen személyi asszisztensemnek kellene megtegyem. A fizetésem kilencven százalékát is megérdemelné. Fellélegezve fordulok meg, a fotósok szerencsére addigra már eleget kattintgattak, szóval eltűntek a színről... aztán megfordulva kis híján elnevetem magam, mert azt látom, hogy Dr. Mcgrovert senki nem szabadította meg a csokorba fogott dzsungeltől, és épp azon tanakodik, mit tegyen vele, vagy hová tehetné biztonságban.
– Segíthetek? – lépek közelebb hozzá, bár ahhoz, hogy az arcára tudjak pillantani, még tűsarkúban is lábujjhegyre kell állnom, hogy megfelelő szögben tudjak átpillantani néhány levél között, és ezen már tényleg elnevetem magam. Azért tényleg a csokorért nyúlok közben és igyekszem a segítségére lenni abban, hogy ne takarja az el előle az egész világot.
– Köszönöm, hogy megőrizte nekem – szelídítem mosollyá a nevetést, a tekintetemmel azt keresve, hova tehetnénk le a virágot, de ekkor felbukkan mellettünk egy pincér, aki udvariasan a csokor felé biccent.
– Szívesen visszatesszük a csokrot egy vázába, Mrs. Lowell, az este végén pedig odaadjuk, hogy el tudja vinni – ajánlja fel.
– Az remek lenne, köszönöm – mosolyodom el. A pincér ügyesen át is veszi a csokrot, aztán eltűnik vele abban az irányban, amerről a virág korábban az igazgató intésére érkezett. Így már azért nekem is könnyebb felvennem a szemkontaktus Dr. Mcgroverrel.
– És köszönöm a közbenjárását is – jegyzem meg ezt már egy fokkal bizalmasabban, de valóban hálásan. Jó tudni, hogy vannak még, akik készek tiszteletben tarta(t)ni az alapvető udvariassági normákat, és ha valaki, hát ő egyébként is azt a benyomást keltette, aki ennek híve.

Miután közös erővel kellően kifiguráztuk a korát abszolút helytelenül megsaccoló képességemet, a hobbijai kapcsán nekem is sikerül belenyúlnom egy kényesebb témába. Nem nagyon, szerencsére, mert Dr. Mcgrover is tökéletesen érzékelteti, hogy ezt a kérdést nem szeretné erőltetni, és én sem akarom beleütni az orrom a magánéletébe. Egy udvarias gesztussal válaszolok csak, bár azt őszintén teszem, és látom, hogy ezen kicsit elgondolkodik. Nem tudom, mi járhat a fejében, de nem is kérdezek rá, csupán a válasza hallatán mosolyodom el és biccentek egyet, remélve, hogy sikerrel jár majd. Mint ahogy ő remélte, hogy én is találok majd valami könnyebbséget a munkámban és a munkatársaimban. Vagy legalább egyben.
Ezután viszont mindkettőnk figyelmét elvonja az MR leleplezése, aztán pedig az igazgató, aki nem elégszik meg Rachel jelenlétével és a finom célzásomból sem ért – vagy nem akar érteni –, mert ha én nem megyek a "színpadra", akkor ő jön oda hozzám. Dr. Mcgrover kezébe nyomja a csokrot, amivel lényegében sarokba szoríttatott, aztán nem úszom meg sem a fényképet, sem némi udvarias társalgást. Ugyan nem szántam volna a virágtartó szerepét Dr. Mcgrovernek, kicsit azért irigylem, hogy neki van mit mögé bújnia. Nem azért vagyok viszont résen, hogy én bújhassak el a dzsungelben, inkább a férfit szeretném megszabadítani a terhétől, ezért amint Rachel kiment a szituációból, már oda is lépek hozzá... bár először így is csak nevetés lesz belőle, mert a csokor akkora, hogy még csak nem is látom rendesen mögötte Dr. Mcgrovert.
– Inkább arra gondoltam, megpróbálhatnánk letenni valahova. Vagy szeretné továbbra is csokornak álcázni magát? Mert akkor nem avatkozom közbe – mondom vidáman, de közben ügyeskedve igyekszem összedolgozni vele, hogy kiszabadulhasson a levelek és virágszirmok közül.
– Ez igaz – mosolyodom el, amikor rávilágít, hogy igazából nem is nagyon volt választása. Úgy ügyeskedem a csokrot, hogy lényegében ráfektetem az egész bal kezemre, így nem az lesz a vége, hogy én is eltűnök a virágkavalkádban, de aztán már érkezik is egy segítőkész pincér, hogy elvegye tőlem a csokrot és biztonságba is helyezze oda, ahol eddig volt. Kifújom magamból az előző percek feszültségét és míg Dr. Mcgrover befejezi a koktélját, én azért az apró, de lovagias gesztusért is köszönetet mondok neki, amit a fotózás alatt tett a "becsületemért". Persze igyekszik némiképp szépíteni a helyzeten, védve a főnökét, én pedig elmosolyodom, még ha valójában nem is tudom osztani a véleményét. Ettől még nem leszek rossz véleménnyel az igazgatóról, de túl sok olyan férfit láttam már, aki "nem akart rosszat", nem is beszélve azokról, akik tőlem sem "akartak rosszat". Egyszer még elkönyvelhető az ilyesmi a pillanat hevében való cselekedetnek, de a következőnél már nem mosolyognék.
– Én azért értékelem, hogy van, aki még figyel ilyen apróságokra is – felelem végül. Elvégre Dr. Mcgrover sem próbálkozott meg semmivel, még ha neki valószínűleg nem is telt el 30 év azóta, hogy fiatal és csinos hölgyek társaságában tartózkodott. Magam is a pulthoz lépek, hátha a gin-tonik maradéka elmossa a feszültségem maradékát; gyanútlanul húzom le az utolsó kortyot és először észre sem veszem a furcsaságot. Na jó, igazából észreveszem, hiszen a pohár talpára tapadó, oda nem illő valamit ki ne venné észre, de azt feltételezem, csak egy szalvéta, ami felfogta a pohárról alácsorgó nedvességet. Lenyelem a kortyot és közben nyúlok oda, hogy leszedjem a talpról, de ahogy reflexszerűen összegyűrném a kezemben, érzem, hogy ez nem szalvéta, annál keményebb, mint egy papírfecni. Homlokráncolva teszem le a poharat és pillantok le a tenyerembe.

A piros tintával írt szavak elmosódnak a szemeim előtt, de nem csak azért, mert a pohárról lecsorgó pára megnedvesítette a papírt is. A pulzusom hirtelen ugrik meg, görcsös zsibbadás indul meg a gyomromból és terjed szét lassan a végtagjaimba. A poharamra kapom a tekintetem, de tudom, hogy ha abba is került volna valami, akkor már úgyis mindegy. A szívem a torkomban dobog, egy kicsit szédülök is a heves véráramtól, miközben űzött vadként kapom körbe a tekintetem, pásztázva az összegyűlt embereket, orvosokat, pincéreket, riportereket, fotósokat...
– Látott valakit a pult közelében az előbb...? – kérdezem szinte vakon Dr. Mcgrovert ha még mindig mellettem van, és ezen a ponton már egyáltalán nem is vagyok tisztában azzal, hogy épp azért igyekeztem megmenteni a csokortól, mert nem látott tőle semmit. Egy másik felismerés az, ami összeszorítja a torkomat, én pedig már kapkodva nyúlnék a telefonomért, hogy azonnal hívjam a sofőrömet és elmenekülhessek, pedig nincs is nálam a táskám.
Itt van.

Ha úgy nézzük, viszonylag olcsón megúszom az egészet. Persze még ennél is többen reménykedtem, de valljuk be, annak azért vajmi kevés esélye volt; valóságos csoda kellett volna ahhoz, hogy az est szervezőjeként és kvázi egyik főszereplőjeként megússzam mondjuk fotók nélkül. Rachel még így is segít nekem elsimítani a helyzetet, nem hagyja, hogy Dr. Corwin túl sokáig szóval tudjon tartani, nekem pedig lehetőségem nyílik fellélegezni és egyben Dr. Mcgrover segítségére sietni, akinek azóta sem vette ki a kezéből senki a csokrot. Elmosolyodom a válaszán, aztán közös erővel megpróbáljuk úgy helyezni a csokrot, hogy senkit ne álcázzon rózsabokornak; persze lényegében amint hozzám kerül, már elő is ugrik valahonnan egy pincér, hogy nekem bezzeg segítsen. Nem baj, így a csokor legalább jó helyre kerül és senkinek nem kell tartogatnia.
Tekintve, hogy a Dr. Mcgroverrel folytatott társalgás nagyon is a kedvemre való volt, egy kicsit reménykedem abban, hogy fel tudjuk venni a fonalat ott, ahol abbahagytuk. Legalább kellemes emlékekkel távozhatnék innen, mindennek ellenére. Előbb azonban az italainkhoz lépünk, hogy elfogyasszuk az utolsó kortyokat... és ez az a pillanat, amikor a dolgok a fejük tetejére állnak. Először semmi rosszra nem gondolok, sőt, még másodszor sem; hiába gyanús a papír, eszembe sem jut, hogy azt kifejezetten nekem szánták, ráadásul pont ő. A vörös tintával írt szavak azonban egyértelműek, a rám gyakorolt hatásuk pedig azt hiszem éppen ugyanolyan, mint amit szeretett volna elérni. A pánik lassan de biztosan kúszik fel a gerincem mentén, a pulzusom észrevétlenül ugrik meg, a légzésem azonban felületessé válik, ahogy úgy járatom körbe a tekintetem a teremben, mintha mindenhol, mindenkiben őt látnám. Nem jut el az agyamig, hogy nem sok értelme van a Dr. Mcgrover felé intézett kérdésemnek, ahogy az sem, hogy miért vicces az ő válasza. Nem tudok gondolkodni. Egyetlen dolog, egyetlen szó vibrál a tintához hasonló vörössel a fejemben: menekülj.
Dr. Mcgrover kérdésére lényegében vakon, zsibbadtan bólintok egyet.
– Én csak... Nekem... – el kell tűnnöm innen, akarom mondani, de ahogy nagy elánnal elindulnék a táskámért és a telefonomért, abban a pillanatban megszédülök, hogy ellököm magam a pulttól. Még sikerül megkapaszkodnom, mielőtt felhívnám magamra a figyelmet, a rettegés azonban még mindig hullámokban zsibbaszt el, görcsbe rántva a gyomromat is.
– Nem, jól vagyok... – Nem túl hihetőek a szavaim, főleg, hogy egy orvossal próbálom elhitetni, hogy nincs semmi bajom, miközben szédülök, remegnek a kezeim, szorít a mellkasom és szó szerint futkos rajtam a hideg. Azzal próbálom valamennyire képben tartani magam, hogy igyekszem kiötölni a megfelelő magyarázatot, de nehezemre esik követni a saját gondolataimat.
– A támadás óta... előfordul az ilyesmi – hazudom, de ebben a pillanatban már én is érzem, hogy le kell ülnöm, ha nem akarok mindenki szeme láttára a földre zuhanni. Remegő ujjakkal veszem el végül a vizet is, szintén nem túl biztos hangon köszönve meg azt. Talán csak a csodának köszönhető, hogy nem ontom magamra a pohár tartalmát, miközben óvatosan kortyolok belőle és igyekszem nem félrenyelni.
– Azt hiszem, jobb lesz, ha önökre hagyom a további ünneplést – préselem ki magamból. Igyekszem bocsánatkérőn pillantani Dr. Mcgroverre, de az elmém még mindig zavaros és nem tudok nem úgy pillantani mindenki másra, mint aki nem is szellemet látott, hanem keresi azt a szellemet. Csak arra tudok gondolni, hogy itt van, és ha nem azért érzem magam az ájulás, a rosszullét és egy szívroham Bermuda-háromszögében, mert beletett valamit az italomba, akkor talán készül valamire. Márpedig ha én eltűnök innen, akkor remélhetőleg elveszem a kedvét attól is, hogy megvalósítsa a terveit.