Részlet az előtörténetemből: Ő hozott ki a börtönből, és vállalta, hogy a gyámom lesz addig, amíg be nem töltöm a tizennyolcat. Megmentette az életemet, amikor felfigyelt rám a rehabilitáción. A szüleim meghaltak, nincs senkim rajta kívül. Meg akarok változni, le akarom tenni az érettségit, és egyetemre menni. Cory nélkül már valószínűleg alulról szagolnám az ibolyát.

Scott csak tizenhat éves volt, amikor találkoztam vele az alapítvány keretein belül. Az édesanyja drogtúladagolásban, az édesapja pedig alkoholizmus miatt halt meg. A fiút az utca nevelte fel, az első találkozásunk alkalmával már szép kis bűnlajstromra tett szert. Drogbirtoklás, kereskedés miatt a fiatalok börtönében is megfordult, már a fegyverkereskedelem lépcsőfokát ugrotta volna meg, ha nem kapcsolják le a rendőrök. A fogyasztása kiterjedt a heroinra, az LSD-t, és egyéb partidrogokat sem vetette meg, végül eljutott a szúráshoz. A menthetetlenek között tartották számon, lemondtak róla, én viszont láttam benne a reményt. Hosszas beszélgetések, veszekedések vezettek oda, hogy végül a szívembe lopja magát, és úgy csavarjon az ujja köré, hogy bevállaljam a gyámságát. A bürokrácia útját végigjárva az enyém lett a jog, és ezzel a döntés is a jövő felé. Nizza mérgező volt mindkettőnknek, így elhatároztam, hogy továbbállunk, és új lehetőséget kap. New Yorkban kaptam állást, ő pedig megkezdheti az utolsó évét a gimiben. Bízom benne, hogy minden rendben lesz.

/Nagyon várom a gyám fiamat. Nem titkolt szándékom, hogy vissza fog esni, rossz társaság, és mi egyéb. Zűrös, érzelmileg felkavaró játékok várnak mindkettőnkre. Ha megérkeztél, akkor dobj egy pm-et.   /