Rhea && Priya

Már legalább másfél órája megérkeztünk a buli helyszínére és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy pontosan hogyan érzem magamat azokban a göncökben, amiket a nővérem aggatott rám. Szerinte néha úgy kellene csinálnom, mintha tényleg nő lennék és az öltözködésemnek is tükröznie kellene azt, hogy "én valójában milyen jó csaj vagyok", főleg most, hogy Matt ejtett engem. Ezzel szemben én mindig azt vágom a fejéhez, hogy a huszonegyedik század ezen pontján engedjük el, hogy ki hogyan öltözködik és hagyja meg nekem azokat a kényelmes ruhákat, amiket a mindennapokban is viselek. Sokkal jobban éreztem volna magamat a kopott converse cipőimben, mellé farmerrel és egy szimpla pólóval, de nem... Úgy néztem ki, mint aki beesett a nővére szekrényébe és teljesen új emberként jött ki belőle. Sosem volt kifogásom az ellen, hogy nagyjából egy méretnek számítottunk, ami a súlyunkat illeti, de most örültem volna neki, ha legalább egyikünk többet nyom negyvennyolc kilónál, mert akkor biztosan nem feszengek a combomig érő csizmákban és a rövidke szoknyában.
Na jó, erős túlzás úgy eladni ezt az egészet, mintha valóban megakadályozna az öltözékem abban, hogy jól érezzem magamat. A megfelelő emberekkel és a megfelelő helyen sosincs olyan, hogy rossz este, én pedig ha nem is taccs részegre akarom inni magamat, de van a társaságunkban olyan, aki már elindult ezen az úton - én pedig egy darabon vele tartottam.
- Nem hiszem el! De múltkor még utálták egymást... - Debora úgy csapja az arcára a kezeit, hogy még nekem is fáj és ezúttal nem az italom alkoholtartalma miatt fintorgok.
- Pedig esssküszöm, hogy őket láttam! - Will elnyújtott szavaitól egyenesen nevethetnékem támad és megköszönöm a létező összes istennek, hogy nem ittam épp, mert csúnyán néztek volna rám, ha telibe prüszkölöm őket.
- Ez kedden volt, vagy csütörtökön? - Úgy hajolok előre, mintha bármilyen hozzáadott értékkel rendelkeznék a sztorival kapcsolatban, valójában csak annak az esélyét latolgatom, hogy vajon én szemtanúja lehettem-e annak, hogy két ismerősünk titokban randizik, vagy sem. Az ilyen dolgokból a gimi után elvileg szokás lenne kinőni, de nekünk továbbra is olyan élvezetet jelentett mások magánéletét kibeszélni, mintha csak kötelező lett volna. Én pedig szimplán örültem neki, hogy nem az enyémről van szó, mert egyrészről csak azt tudtam volna elmesélni, ahogyan sms-ben szakítottak velem, másfelől pedig azt, hogy olyan emberbe vagyok beleesve, aki észre sem vesz.
Oda-vissza röppen még néhány megjegyzés, aztán felfigyelek rá, hogy a telefonom képernyője felvillan, jelezve, hogy üzenetem érkezett, amit rögtön meg is nézek, mert úgy volt, hogy csatlakoznak még hozzánk, de ők teljesen más helyen kezdtek alapozni, ezért gyakorlatilag abban sem lehetünk biztosak, hogy ideérnek. Legalábbis amíg nem látjuk a saját szemünkkel. A telefonomra érkező üzenet édes kevés hozzá, mégis lelkesen szólalok meg újra, a többiekhez intézve a szavaimat. - Itt vannak Gabbyék, mindjárt jövöök! - Úgy sasszézok el a többiek előtt a magassarkú csizmámban, mintha épp egy moziban másznék át egy egész soron a saját székemig, ami nagyjából egyenlő a legrosszabb rémálmaim egyikével is és nem csak azért, mert egy moziban dolgozom.
Kevin Jonas-t megszégyenítő fejjel érkeztem meg az épület bejáratához, ugyanis hiába kaptam meg a tipikus "itt vagyok" üzenetet, nem láttam, hogy itt lenne az illető. Kóvályogtam még egy kicsit a szórakozóhely bejáratától úgy öt méteres körzetben, de végül arra jutottam, hogy vagy rossz címet céloztak meg a barátaink, vagy szükségem lesz egy szemüvegre, mert teljesen vaksi vagyok. Amikor visszafordultam, hogy újra befelé induljak, épp eléggé nem figyeltem ahhoz, hogy a vállam beleütközzön valaki máséba, akinek gyakorlatilag pánikszerűen kaptam el a karjait. - Úristenjézusom! Ne haragudj! Ugye nem fájt? - Riadt pillantással mértem végig a lányt, azt kutatva, hogy nem esett-e baja, de ez a pillantás hamar összeszűkült és gondolkodóvá vált. - Vááárj... - Előbb egyik, aztán másik oldalra fordítottam a fejemet, miközben a szememet nem vettem le a vörös lányról. - Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Hiába tornáztattam az egyébként alkoholtól eltompult agyamat, nem tudtam rájönni, hogy pontosan hol is lehet az a valahol és honnan ismerhetjük egymást.

643 || outfit || ☽