Az eljegyzésünk csak egy üzlet. Én nem bírtam a képed, téged meg a manipulatív személyiségem taszított mikor elkezdtük ezt az egész kamu "randizást". Egyikünk se hitt a szerelemben, így hát kapóra jöttünk egymásnak. Nekem egy férj kell, hiszen ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy megkapjam az apám által rám hagyott örökséget, azaz a tulajdoni részt az egyik legnagyobb manhattani szállodában. Te, habár tisztelted az apámat, hisz jól ismerted, mégis mindig a helyére pályáztál. Most megkaphatod a szálloda igazgatói székét, rögtön azután, hogy összeházasodtunk.
A kapcsolatunk sosem volt valódi, csupán a látszat kedvéért éltünk egy lakásban is. Az érzelmeinket se kevertük bele a kettőnk bizniszébe, bár a testi vonzalmat nem tudtuk teljességgel figyelmen kívül hagyni. A helyzethez képest igyekeztünk a legtöbbet kihozni ebből a különös kapcsolatból, méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbbet profitáljuk belőle.
Aztán volt egy autóbalesetem. Te épp Európában voltál a szállodalánc ottani hoteleit ellenőrizted, ez pedig jó ürügy volt arra, hogy miért nem látogattál meg. Kómában voltam, igaz rövid ideig, de mikor felébredtem, az életem legnagyobb része feledésbe merült. Csak a nevemre emlékeztem s arra, hány éves vagyok. Aztán miután megkaptam a zárójelentést, megjelentél és hazavittél.
Noha azóta már színt vallottál és beavattál abba, hogy mi tulajdonképpen nem vagyunk igazából jegyesek, próbálod tartani a távolságot tőlem. Hiszen látod rajtam, hogy nem az az érzéketlen, önző, manipulatív lány vagyok, akivel alig egy éve megkötötted az "üzletet". Azzal, hogy én jó irányba változtam, még semmi baj nem lenne, hiszen talán megkönnyítené a dolgunkat. A gond csak ott kezdődik, hogy neked komolyan megtetszett az új énem.

/ Minden mást, a fent leírtakon kívül a megalkotóra bízok. Ha a pb nem tetszik, bátran lehet alkudozni róla. Ha megérkeztél, akkor írj egy pm-et, hogy tudjam, itt vagy. Minden mást pedig megbeszélünk. Siess, várlak! /