Az éjszaka egymagába zárt halk, lecsendesült mivoltában a legnagyszerűbb kiélvezni az ember aznapi depresszióját. Kit hogyan ajándékoz meg a napja, kifizetetlen adóssággal, egy szerető kitudódásával, valaki válásával vagy egy halál hírével. Az én mai önsanyargatásra szánt színdarabom, 8 órás műszakomra összpontosul. Csoda, hogy a hajnalig nyitva tartó kültér eltűri a jelenlétemet, ilyen semmis ügyekkel. Hisz elég körben néznem, és levonnom a tanulságot, hogy az a pár megmaradt társaságom nagyobb gondokkal küszködik éppen. A dohány szürkeségbe füstölt mértéktelen alkohol ivászat még nem feltételezett, hogy kevesebb tartással rendelkeznének mint én, akik munka ideje alatt még csak a második cigijénél tart. Persze a megjelenésem számukra sem marad láthatatlan, így egy-kétszer még azzal is megjutalmaztak hogy elém csapódnak, nem engednek sávot váltani, vagy simán kifejezik unszimpátiájukat csak mert én kétkerekűn ülök. Egy Vespa csakis árthat a cirkálóknak. Amit nyilván, egyetlen empatikus félként végig anyáztam magamban, majd sajátos beszédstílusommal kommentáltam. Az pszichopatára hajazó megszólalásommal persze ahogy az lenni szokott, nem méltóztattak tovább beszélgető társaim maradni. Jogosan tartva. A beskatulyázás külön desszertem a mai sajnálkozásban. Kívánni sem kívánhattam volna szebbet és szellemesebbet. Átugrunk a késő esti csípős hűvösségbe, a kipufogók zajának morajlásába és a nem működő sárga forgalmat irányító rámpák fényjátékába. Mind egyes nap eszembe jut a munkásságom szépnek tartott oldala. Mindig adódni fog egy éhes száj. Most, hogy sikerült felhalmoznom valamennyi tartalék pénzt, érzem, hogy kezd fojtogatni az albérletem kiadásának halasztása. Ilyen az mikor a prioritás előnyt élvez. Ha itt volna anyám, biztosra állíthatom azt mondaná, „ilyen két lábon megállni”. Igazat is adnék neki, a látott általa elkövetett áldozatokért. Azzal is tisztában vagyok, hogy kisebb erőfeszítéssel könnyebb helyzetbe kerülhetnék, ha rávinne a lélek, hogy érdekből füzek össze szoros köteléket. Az albérleti szörnyűség is megszűnne. A záró vizsgákról nem is beszélve. Nekem azonban ehhez több biztató, megerősítő tett szükséges, a tapasztalt kudarcok listáján, mikor beláthatatlan ideig megszűnt a bizalmam az emberekben. A valóságban már nem elég megjelennie a kitűzött félnek, most már sok tettet kell végrehajtson azért, hogy elsősorban kivívja bárki figyelmét. A 21. század urbanizmusa megköveteli magának a kézzel fogható bizonyítékokat. S noha érzékeletlennek tűnik egy pillanatra, egy valamire való ember tudja, a szó mit sem ér a tettekhez képest. A harmadik mérgezésemre gyújtok mikor megérkezek a rendelt címhez. Mégis miféle egyén rendel énnek-idején ilyenkor extra feltétekkel a legtüzesebb fajtánkból? Még hűlni kéne hagyni az előítélet...kitudja talán ezúttal nem egy degenerált nyit nekem ajtót nagy szívélyesen.
- Gyerünk Timmy, mi már meghaltunk, neked kell ezt lehozni - kiabálja a fülhallgatómon keresztül az egyik haverom. Én nagyon igyekszem, koncentrálok és rögtön lövök, ha meglátok valakit, de több helyre is kell figyelnem. - Próbálom, de közben a telefonomon írok egy visszajelzést a weboldalról az ügyfelemnek - tudom nem mentség, de otthonról dolgozok és hiába tudok játszani ennek köszönhetően, cserébe időre el kell küldenem a munkáim. - Ez most fontosabb! Figyelj oda! - kiabálják többen is, de abban a pillanatban sikerül lelőnöm az utolsó ellenfelem és a csapatom megnyeri a meccset. Egyszerre kezdenek el kiabálni örömükben a többiek. Én csak elégedett fejjel, vigyorogva dőlök hátra a székben. Ez vagyok én, Timothy King, a legnagyobb kocka, aki mindenben a legjobb, mármint azokban, amik a géppel kapcsolatosak. Már a többiek indítanák is a következő meccset, de a telefonomon megszólal az egészséges életmód app. - Bocsi srácok, de mennem kell - elköszönök a többiektől. - Már megint tornázni fogsz Timmyke? Nem a kockás has fog barátnőt szerezni neked - gúnyolódik az egyik haverom. - Csak irigykedsz, mert már nincs olyan szék, ami téged elbírna - próbálok visszavágni a túlsúlyos havernak. Lehet, hogy kocka vagyok, de középiskolás koromban szertornáztam, aminek köszönhetően nincs rossz alakom szerintem. Most meg igyekszem itthon edzegetni, hátha megtetszem Saffronnak. - Lehet, hogy nagydarab vagyok, de veled ellentétben nekem van barátnőm - ez már kezd fájni, szóval inkább kilépek a hívásból és menyitom az egészség alkalmazás. Ennek a cégnek én készítettem az alkalmazását és én kezelem a weboldalukat. Ezért cserébe a legdárább csomagjuk előnyeit élvezhetem évekig. - Szia Tim! Készen állsz az esti edzésre? Hamarosan küldöm a mai gyakorlatokat - érkeik az üzenet az alkalmazáson keresztül. Van egy saját tanácsadóm, aki foglalkozik velem. - Persze, de utána ehetek pizzát? Mindig megéhezek edzés után - megkérdezem hátha, de amúgy nem minden szabályt szoktam mindig betartani. - A mai kalóriabeviteled még rendben van, szóval pár szelet belefér - Ennek nagyon megörülök és sokkal boldogabban állok neki az edzésnek miután megrendeltem a pizzát. A gépemen megnyitom az elküldött videót. A nadrágom átveszem egy kényelmes tornaalsóra a felsőm pedig ledobom magamról. Már így is kezdett büdös lenni. Leterítem a kis edzős szőnyegem és végig csinálom az összes gyakorlatot. Vagyis csak csinálnám, mert a vége felé megszólal a csengő. Biztos a futár lesz. Hamarabb kiért, mint hittem. Nem akarom megváratni, de nagyon leizzadtam a nagy edzésbe. Megpróbálom a pólómba gyorsan megtörölni magam és a székemről lekapom a pár napja ott pihenő fekete atlétát. Kicsit kimerülten, de mosolyogva nyitok ajtót. A pizza láttán eléggé meglepődök. Véletlenül a nagyobból rendeltem. - Wow szia! - mondom, ahogy a pizzát bámulom. - Ilyen nagyot rendeltem? - kínomban nevetek és a hajamba túrok. - Az életmódtanácsadóm biztos meg fog ölni, ha ezt mind megeszem - vallom be. - Jaj, amúgy mennyivel is tartozom? - kérdezem, hisz gondolom neki inkább a pénz számít és nem az én vergődésem. - Nincs valami árvaház itt vagy valami, ahová be lehetne vinni a felét? Vagy az nagyon gáz lenne? - próbálom kitalálni, hogy mi legyen a rengeteg kaja sorsa. - Te nem vagy éhes esetleg? Szívesen meghívlak - úgy nézek rá, mint akinek valami világmegváltó ötlete támadt. Ha beleegyezik és van kedve, akkor félre állok, hogy be tudjon jönni.
Nem tudom mi volt aggasztóbb tényként hívatott. Ének-idején úgy tenni mintha frissen és ropogósan dobott volna ki az ágy, vagy megjátszani hogy - minden jelentéktelenek vélt kis aggályokkal együtt véve - szeretem a munkám. A vespa nem bánja, ha napi 50szer ropogók el ugyanabban a körútban. A pénztárcám sem féltetlenül sikít, ha véletlen betérek egy drogériába. Így aztán bölcsen levontam magam a konklúziót, hogy a vevő csak sipítozásban fog részesíteni bőséges borravaló helyett ha nem tolom fel magam 6 emeleten lépcsőzve. Merthogy miért ne, a liftek a parainézis legismertebbjeiként ismertek. Jó dolgos leányzóként fejembe húztam baseball sapkámat, hogy annak is nehézéget okozzak aki e pillanatban ismerős vélt felfedezni jelenlétemben a kietlen utcán. A munkakönyv kötelez. S a megpróbáltatás csupán csak kiegészítés, nehogy elkapasson az élet. Kondimnak köszönhetően tiszta lélegzetvétellel leszek túl a szörnyetegen tűkön-ülve beérkezve a leadott címre. Igazi 21. századi felvilágosultsággal a tulaj rendelkezik csengővel, melyet nem ingerelve viszkető érzéssel benyomok egyszer. Remélvén, hogy nem jutok el arra pontra mikor ellenségemnek kell tekintsem az ajtó mögött lévőt. Szerencsére ma Fortuna szűkös napirendjében hozzám szegődött és élembe, egy tejfölös-szájú atlétikumot állított. Az instant ajtó nyitás ironizálta mindazt, amit már megszokhattam, ha éjszakai kiszállításra adom a derekamat. Ezidéáig a meztelen törpe hústorony vitte a 10 pontot ízlésficam szindrómában. De a mai határozottan freshebb mint a dobogós érmes. Bár a szó áradatot nem magyarázza meg elégségesen, miért is a nagy szívélyesség egy vadigent meginvitálni szerény portékájában az első megpillantással. Ez legyen az ő sajátos elmezavara. Én amúgy is nem dokinak csaptam fel. Lányos zavarában még az áru méretében is talál kivetnivalót, mely egy valamire való futárnak csakis olcsó kifogásnak felelt meg, hogy ne kelljen a cikket rendeznie. A szimpla gangsta felszerelés alatt megjelenik az első cinikus mosolyom, miközben az illetőt egy céltáblaként mustrálom. Ezúttal melyik nemesebb része érezze meg, mint jelent idő előtt valakit felhúzni? Legvérmesebb pillanatomban gyermekded szólammal szólal meg a telefonom társaságában. Úgy látom Fortuna már átpártolta magát az ellenséges oldalra. Sebaj. Fogadom a hívást, ezzel is finoman jelezvén, hogy a meghívás annyira érdektelen számomra, mint számára a rejttető öltözet. - Ahoy. – üdvözlöm kimérten a felettest. - Ühüm. Aha. Jah. Oké. – majd ezen választékos helyeslésekkel lerakom. Így a pizza mellé már is elő húzom a zacskóba rejtett bónuszt. - 40 $ lesz plusz a cégünk ajándéka. Jóétvágyat hozzá. – tartom felé legtüneményesebb mosolyomban. A felvilágosítás után így már minden világos.
Kezdőlap
~ 503 ~