R-endőr
E-mpátia teljes hiánya
M-ániákus
I-gnorál
N-eheztel
G-azfickó
T-eljesen őrült
O-lajozott
N-em fél

W-arrior
A-lattomos
L-ojális
S-érült
H-egek

Füstölgő cigaretta szál az ajkaim között hetykén lóg, hajamat a szél csapdossa hátamhoz, ahogy a híd előtt megállok, és csak nézem a várost, ami égig kísérte gyerekkoromat egészen tízen hétéves koromig. Most már idegenként tekint rám vissza szmog és füstfelhők között segélykérő morajlása. A cigit a földre dobva még kicsit hallgatom a víz csendes suttogását majd egy utolsó nagy lélegzetet véve a kocsiba pattanva indulok az új lakásom felé, amit nem rég fejeztek be. Az áthelyezésemet elintéztem. Sokat nyom a latba, hogy itt nevelkedtem, ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Csak az összetétel változott meg. Van valami rossz érzésem, amint elhagyom az „üdvözöljük New York” táblát. A gyomrom összeszűkül, egészen addig nem ereszt, míg a frissen festet falak és az új bútorok illata nem lepi el tüdőmet. Az ajtót bezárva magányom erősödik, félelmem kicsit lapul. Megint itt. Mint sok évvel ezelőtt, csak másik lakás, több ésszel. Kevesebb reménnyel. Minden felpörög, az órák múlnak, én pedig a rendőrség berkein belül tobzódom, várom a társamat, hál’ istennek nőt kapok. Nem mintha a férfiakat ignorálnám, csak még is jobb egy másik nővel ülni a kocsiban, mint egy férfival, aki csak arról tud beszélni, esetleg bepróbálkozik. Szentül hitte abban, hogy jó lesz, ha egynemű társam lesz. Tényleg. Kihitte volna, hogy egy régi szerelem, amit még a középiskolában lobbant még mindig parázslik? Azt hiszed, hogy újra látni őt más lesz. A nyurga gyerek a tornasor végéről, aki már akkor is úgy nézet ki, mint egy rossz csöves, akiért minden lány megőrült. Verekedett és rossz társaságban volt felbukkan az utcán. Elmegy melletted és ugyan azzal a kölyökképű vigyorával rád köszön egyszerűen hidegen hagy. Hát nem. A nagy öröm, hogy ismét találkoztunk, cigaretta üres papírjai és sok sörös üveg, na meg a szanaszét hagyott ruha halmok között fellobbant. De ezt belehet tudni az alkoholnak. Ahogy elborította az agyunkat a gyász és fájdalom. Mindketten elvesztettünk valakit. Mindenkinek rossz napja volt. Minden felfordult. Minden! A világom megzakkant. Akinek a hátát kellett volna tartani, nem tartja. Meglátott és a száját nem, hogy befogta volna, nagyra tárta és elmondta mindenkinek, hogy a nyomozásunk fő karakterével látott. Gyűröttek voltunk, Ő is, én is. Mindhiába, minden magyarázat, neki jobban hittek. Megfenyegettek. Ha nem szerzek bizonyítékot A Lopez család ellen felfüggesztenek, elveszik a jelvényemet és kalap-kabát. Egy apró cetli, minden meg van. El kell juttatnom a célba és minden jóra fordul a munkám megmaradhat, lezárhatom az ügyet a férfival, aki megkeseríti és egyben olyan édessé teszi az életemet, akár a méz. Rossz, hogy ennyire szét csesződött minden. Újra gyerek akarok lenni. Mindent megváltoztatni. Szerelmesnek lenni, hagyni, hogy összetörje a szívem és örökre meggyűlölni. Talán most nem akadnék, fen, azon, ha egy nőt látok meg a közelébe. Elengedném. De a cél oly’ messze. Még csak az utcára lépek, de érzem a fémet, amint a ruhám alá kúszik egészen a gerincem vonaláig. A kattanás jelzi, hogy a fegyvert kibiztosították. Nem érhet hozzám. Megfordulok és meglepetésemre más áll ott. Nem az embere. Hanem a társam. Fenyegetőzik, majd a pisztoly újabb kattanása jelzi, hogy nem fog lőni, de a homlokomat ért ütéstől a földre zuhanva elvesztem emlékeim kicsiny részét. A vérző kobakom jelzi, hogy baj történt. De nem emlékszem mit keresek Lopezék háza előtt a földön. Csak a fölény tornyosuló férfit látom, ismerős szőke tincsei komoran néznek rám. Letörlőm a vért és feltápászkodom.
- Remington. Azt hittem tanultál. De látom nem. - mosolya ugyan az, ami volt. Amitől minden lány térde megremegne.
- Hello John. - vigyorodom el, ahogy hetyke mozdulattal letörlöm a homlokomról a vért. De ekkor megcsörrent a telefonom. Tim. Nagyot nyelek, és elnémítva a készüléket a farzsebembe dugom.
- Miért nem veszed fel? - dönti oldalra a fejét, úgy mérve végig, mint a vadász az űzött vadat.
- A feletessem, össze rúgtuk a port. - megvonom a vállam.
- Szóval szereted? - a kérdése azonnal gyomron vágott. Igen, szeretem, de sose mondanám neki.