" Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet. " - Carl Gustav Jung szavai mindennap itt motoszkálnak a fejemben amióta csak először olvastam ezt a hatalmas igazságot. Mi más lehetne annyira izgalmas mint megismerni önmagunkat. Én például mindennap képes vagyok meglepni saját magamat, amire büszke vagyok mert ez azt jelenti hogy fejlődök és fejlődni jó. Gyerekként nem voltam valami magabiztos típus, a suliban mindig én voltam a gyenge láncszem akit lehetett szekálni. Barátaim nem voltak és valahogy úgy éreztem hogy nincs is szükségem rájuk. Az olvasás volt az ami átsegített a gyerekkoromon és talán kicsit a kamaszkoron is, mert bizony a tinédzser éveim is szánalmasan teltek. A gimi után az apám szerette volna ha főiskolára megyek hogy legyen belőlem valaki, eleget tettem a kérésének de az első fél év után, úgy éreztem elég volt. Belülről hajtott valami amit nem tudok megmagyarázni, egyszerűen csak tudtam hogy a főiskola nem nekem való. Az volt az első alkalom hogy kiálltam magamért és abban a pillanatban én hoztam döntést az életemmel kapcsolatban. Akkor voltam tizenkilenc éves és azóta minden megváltozott. Többek között én is. Már nem vagyok egy eltaposható, védtelen senki. Persze sokszor megkapom hogy csak egy pincérnő lett belőlem, de én ezen már csak mosolygok. Hogy miért? Talán azért mert bár nem lettem sem ügyvéd, sem orvos, sem egyéb de boldog vagyok, szeretem amit csinálok és tudom hogy onnan ahol most vagyok még képes leszek tovább is fejlődni.

Ha jelzőket kellene magamra aggatni talán ezek lennének azok amik a leginkább igazak rám:
- Bolondos: Bevallom hogy így 27 évesen is elő tud törni belőlem az a gyerek aki a valós gyerekkoromban nem tudtam lenni. És imádok nevetni.
- Álmodozó: A legjobb dolog az álmodozás, de csak akkor ha képes vagy az álomból valóságot csinálni. Én először mindig megálmodom, majd eltervezem gondosan ha akarok valamit, aztán a hozzá vezető utat, majd szép lassan elkezdem megvalósítani az álmaimat.    
- Őszinte: Leginkább magammal vagyok őszinte, ez a legalapvetőbb dolog ami kell ahhoz hogy fejlődni tudjak magamhoz képest is.
- Végtelenül romantikus: Volt már néhány kapcsolatom az elmúlt évek alatt, de egyik sem volt az igazi. Én hiszek abban hogy valahol van egy férfi a világban akivel egymásnak lettünk teremtve. Nevetségesnek tűnhetek, de ha nem hinnék ebben, mi értelme lenne az életnek?!
- Állatbarát: Szeretem a természetet és az állatokat.

Sok embernek szüksége van példaképre, egy adott személyre akire hasonlítani akar vagy így vagy úgy. A példakép azért van hogy legyen hová fejlődnünk, hogy túllépjünk saját magunkon és valami jobbak legyünk. Nekem nincs kimondottan példaképem, de ha mindenáron mondanom kellene valakit akkor Saját magamat mondanám, úgy tíz év múlva. Pontosan az akarok lenni aki akkor leszek!  

Egyszer olvastam egy elgondolkodtató tanmesét, egy árvácskavirágról: " Az árvácskavirág nagyon várta a napsugár üzenetét. Megszokta már, hogy a reggeli szellővel a nap is a fülébe súgjon, s fájt neki, hogy a nap haragos fellegek mögé bújt, és nem gondolt rá. Egy bő reggeli harmat után elküldte az illatát a Naphoz, hogy megkérdezze: - Nap, szeretsz-e még engemet? Az illat fölszállott a levegőbe, de kósza felhők szétsodorták. Az üzenet nem jutott el a Napig. Másnap a színét küldte föl az árvácskavirág a Naphoz. Akkor nedves ködök szállottak a völgyre, és elvették a virág színét. A harmadik nap új bimbó feslett az árvácskatövön, s a kis virág a szerelmét küldte föl a Naphoz. A szerelem áttört a ködök testén, átbújt a fellegek között, és rászállott a Napra. És a fellegek szétoszlottak, a ködök meleg esőkké váltak, a Nap szembe tűzően tapadt a kis árvácska-virágra, és a kis árvácskavirág boldog volt " Én is valami ilyesmi szerelemre vágyok, ami soha nem ér véget és ami minden gondon és akadályon átverekszi magát. Mint mondtam is én egy álmodozó és végtelenül romantikus lány vagyok. Viszont fontos megemlítenem hogy azért könnyen átverhető, kihasználható sem vagyok. Erről most egy két évvel ezelőtt történt eset jut az eszembe:

Este fél kilencet üt az óra amikor belépek a klubba ami így első látásra pontosan olyan mint amilyenre gondoltam, amikor szórakozni támadt kedvem. A bárban sötét van és csak kellemes kékes lila hangulat világítás ad egy kis esélyt arra hogy lássak. Nem zavar, sőt tetszik hogy ennyire hangulatos és közben még is csak egy szórakozó hely amiről a hangosan, még sem fülsértően dübörgő zene is tanúskodik. Miközben beljebb sétálok végig nézek a helységben ahol a terület egyik felét asztalok és eldugottabb boxok tarkítják, míg a másik felén a tánctér van kialakítva ahol már most szép számmal táncolnak a fiatalok. A bejáratnál ahol jelenleg állok van a bárpult aminek most kifejezetten örülök, így nem kell átverekednem magam a tömegen. A bárpulthoz sétálok ahol felülök egy lila bársonnyal borított bárszékre. Tudom és érzem is hogy az amúgy is mini bőr hatású szoknyám felcsúszik a combomon de nem foglalkozom vele ahogy a tőlem nem messze helyet foglaló magas, szőke férfi kémlelő pillantásával sem. Magamon érzem a tekintetét, de én inkább a csaposnak szentelem a figyelmem és rendelek egy száraz martinit amit pillanatok alatt meg is kapok. Miközben az italomba kortyolok, kissé körbe pillantok de azonnal meg is bánom mert az engem stírölő  férfi, valószínüleg ezt úgy veszi mintha az ő figyelmét próbálnám magamra vonni ami persze koránt sincs így de már késő. Átül a mellettem lévő bársony székre és teljes testével felém fordul. - Meghívlak egy italra. - mosolyog de nem a szemembe néz hanem a fedetlen combjaimat majd a dekoltázsomra vezeti a tekintetét. - Köszi, de már van italom. - mutatok a poharamra. - Akkor azt fizetem. - kacsint rám. - Nem szükséges. - utasítom vissza de nem veszi a lapot. - Gyönyörű lány vagy. - egyik kezét a combomra simítja, nem húzta az időt, rögtön a lényegre tért. - Vedd le rólam a kezed. - kérem higgadtan. - Csak próbállak szórakoztatni. - nevet fel és megcsap az alkohol szagú lehelete amitől még az eddiginél is visszataszítóbbá válik a számomra. - Nincs szükségem rá. - lököm le magamról a kezét határozottan. - Egyedül vagy itt tündérke, ahogy én is. Élvezhetnénk egymás társaságát. - visszateszi a kezét a combomra és engem azonnal elfog a hányinger. - Nem vágyom a te társaságodra. - nézek a szemébe, nem fogok megijedni tőle, még a végén azt hinné hogy van esélye nálam. - Ne kéresd magad tündérke. Meghívtalak egy italra. - vigyorog és nekem máris remek ötletem támad. - Tessék. Itt az italod. - öntöm az arcába az alkoholos folyadékot ami szemmel láthatóan felbosszantja. - Hülye kurva. - szikrázó tekintettel mered rám. - Lapozd fel az értelemző kéziszótárt és keresd meg a NEM szót. Legközelebb talán érteni fogod mit jelent ha egy nő nemet mond. - vetem oda neki búcsúzóul majd felállok és elsétálok a táncoló tömeg felé....