A reggeli smoothie készítést már mondhatni mesterfokon űzőm, és jómagam is meglepve tapasztalom, mennyire szeretek kísérletezni a különféle hozzávalók felhasználásával, és az ízvilágok kombinációjával. Korábban igencsak szkeptikus voltam azt illetően, hogy a spenót remekül működik együtt a banánnal, vagy az áfonyával, és nem mellesleg egészséges is. Ami pedig ebben az egészben a legjobb, hogy nem igényel főzőtudást, ami számomra szintén egy hatalmas pluszpont! Így a megszokott rutinomat követve dobálom a hűtőben fellelt maradékokat, amelyek már igencsak közel járnak ahhoz, hogy teljesen megromoljanak, megfejelve némi fehérjeporral, melynek leírása ígér rengeteg ásványianyagot és nyomelemet is. Jön a fedő, majd zendül a motor, végül az előre kikészített kulacsomba öntöm ki, amelyben magammal akarom vinni. Ekkor nyílik Johanna ajtaja, és bukkan fel egy ismerős arc.
- Jó reggelt Camilla! - köszönök mosolyogva Johanna kis barátnőjére. Tudtam, hogy valamelyik barátja itt tölti majd az éjszakát, de Johannához híven nem nevezte meg az illetőt, én pedig későn értem haza tegnap, és az előszobában hagyott cipő alapján nem tudtam beazonosítani a személyt. Figyelem, ahogy csendben behúzza maga mögött az ajtót, figyelve, hogy ne csapjon zajt. - Még alszik? -
Kérdezem egykedvűen, közben a maradék turmixot kiöntöm egy pohárba.
- Kérsz valamit? Víz, kávé, vagy egy epres smoothie? - meg persze a hidegélelem, amivel fel van töltve a hűtő, és persze közkedvelt reggelizőtermék nálunk a különféle gabonapehely. Sajnos nem vagyok az a reggelire palacsintát sütő anyuka. Régebben, amikor kicsik voltak a lányok, gyakran sütöttem gofrit, hiszen lehet kapni előre bekevert verzióban, és a sütő is hülye biztos, szóval nem fogott ki rajtam. Idejét nem tudom már, mikor készítettem ilyet, és nem azért, mert lusta lennék, csak nem igényelték a lányok.
- Ha éhes vagy, nézz körül nyugodtan. Érezd otthon magad. - bíztatom a fiatal lányt, miközben a pulton lévő tervrajzokat nézem át, és magamhoz véve kortyolok bele a kávémba. Vasárnap van, és alapesetben itthon lennék, de a munkám miatt most elkell mennem. Egészen új ez a helyzet. Mármint nem az, hogy dolgoznom kell, hanem, hogy teljesen más területen próbálom ki magam, és kifejezetten élvezem is. Igyekszem most a legtöbbet kihozni magamból, hiszen el kell nyerjem a felettesem bizalmát, és ki kell építenem az ügyfélkörömet is. Ez mindenképp szükséges a további sikereimhez. Meg kell mutassam mindenkinek, hogy képes vagyok a saját lábamra állni, és karriert építeni. Legfőképp Mark Schneidernek! - Nem tudom, mit terveztetek Johannával, de szívesen hazaviszlek. -
Kezeimmel összerendezem a papírokat, majd egy keményfedeles mappába teszem, és a táskámba mélyesztem. Tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy saját autóval fogok rendelkezni, és újfent hasznát veszem a régen megszerzett jogosítványomnak. Azonban beköszöntött a vírus, illetve a lányaim apja szenvtelenül közölte velem, megvon tőlem minden lehetséges anyagiforrást, csak azért, hogy engem bosszanthasson. Nekem pedig számot kellett vetnem, hogyan tudnám a kiadásaim csökkenteni, és a legelső ilyen a taxi, és uber használatának minimalizálása volt. Magam is meglepődtem, mennyivel jobban jövök ki, ha saját autót tartok fent, mivel az üzemanyag még mindig jutányosabb hosszútávon, mint hogy a taxisok zsebét tömjem folyton.
- Jersey Citybe megyek, szóval útba ejthetjük. - nyitom meg a telefonomon a navigációs programot. - Nem tudom Johanna említette-e, de lakberendezőként dolgozom most. Eladásra kínált ingatlanokat teszek otthonossá, hogy hamarabb elkeljenek, és persze a bútorok is megvásárolhatóak. Van egy nagy raktár Jerseyben, ahonnan összeválogatom ezeket a berendezési tárgyakat. Holnap lesz egy átadásom, és eszembe jutott még néhány kiegészítő, amivel feldobhatnám a lakást. -
Mesélem el a lánynak, miért is megyek én Jerseybe vasárnap délelőtt. Nem magyarázkodás ez. Sokkal inkább izgatott vagyok, és egyszerűen jól esik elmondani ezt valakinek.

I will be rising from the ground

Like a skyscraper

Johanna valami olyasmit mormog felém, hogy "nem", meg "mindjárt", meg "még öt perc", de épp elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, valójában egyáltalán nincs még magánál, én meg akkor nem lennék magamnál, ha erőszakkal fel akarnám ébreszteni, vagy öt perc múlva tényleg számon kérném rajta, amit az imént mondott. Tökre kedvesebb nekem ennél az életem, úgyhogy beletörődök, hogy épp csak felébreszti, amikor átmászok rajta, hogy kikecmeregjek az ágyból, meg lecserélem az alvós pólomat a tegnapi ruhámra, halkan szöszölök a reggeli félhomályban úszó szobájában, hogy nagyjából összeszedjem a tegnap este persze szanaszét hagyott dolgaimat.
- Hé, Jo, nem láttad a cseresznyés LipSmackeremet? - aztán egy ponton mégis kérdést intézek hozzá, és csak a hangja intonációjából sejtem, hogy van erre valamilyen válasza, épp csak kivehetetlen a párnájába temetett arca miatt, de én meg úgy vagyok vele, hogy jó, akkor még megnézem a fürdőben, úgyis ki kell mennem pisilni, aztán vagy magához tér, amíg jó lenne elindulnom, vagy nem. Mármint, oké, preferálnám, ha velem reggelizne, de akkor sem dől össze a világom, ha csak kicsenek egy szelet sajtot a hűtőjükből, aztán utána nézek, mikor jön a busz, amit jó lenne elérnem. Ha meg itt hagyok még egy ajakbalzsamot... hát, majd egyszer úgyis előkerül, mindig elő szoktak.
De addig is, ha nem hát nem alapon elhajtogatom a hátizsákomba a pólomat, meg eltemetem a matek könyvet, ami ugyan rövid időre, de tegnap este előkerült, mert nagyon nem sikerült felfognom valamit a héten matekon, aztán addigra már köbö hallom is, hogy Jo szuszogása kimondottan egyenletessé válik, nagyjából mint egy mormotáé, én meg kicsit mosolygok rajta, meglóbálom a kezemet a feje felett az ágya mellé settenkedve, de a lanyha szellő, amit ez felkavar, semmi hatással nincs rá, szóval végül tényleg óvatosan kiosonok a szobából és igyekszem hangos kattanás nélkül behúzni magam után az ajtót.
Majdnem meglepődök, hogy azért van, aki ilyenkor ébren van a Schneider házban, de nem annyira, hogy aztán ne széles mosollyal köszönjek Jenn-nek - Ó, jó reggelt! Igen. Tettem egy akaratlan kísérletet arra, hogy felkeltsem, de aztán úgy voltam vele, hogy vagy felkel magától, vagy így járt - vonom meg kicsit a vállamat, láthatóan nem zaklat fel különösebben a dolog, úgyhogy beljebb kerülök a konyhába és leteszem a táskámat az egyik pult mellé a földre. Tudom, valami furcsa ufó lehetek, de én az a fajta gyerek vagyok, aki nem esik pánikba attól, ha fecsegnie kell a barátai szüleivel, főleg, amikor a szüleik nem kimondottan borzalmasak, de szeretném azt gondolni, hogy még a rosszabb szülőkkel is megtalálnám a közös hangot, hát más nem a suliról, meg arról, milyen napunk volt biztosan lehet beszélgetni mindenkivel...!
- Úúú, egy epres smoothie-t elfogadok, ha nem gond, köszönöm - egy kicsit talán még a szemem is felcsillan a gondolattól, de menthetetlenül édesszájú vagyok és szeretek mindent, ami gyümölcsös, legyen az epres, cseresznyés, málnás, almás, citromos, és tudnám még folytatni a sort sokáig, de inkább nem teszem, csak ha már kiszolgálhatom magam, kiöntök egy tálkába némi gabonapelyhet, amit elrágcsálhatok csak így magában a smoothie mellé. Elégszer voltam már Schneideréknél, hogy kiismerjem magam, és az is igaz, hogy a szülei csomószor nincsenek itt, szóval egyébként is magunk garázdálkodunk a konyhában, mint tegnap este is. Ami nekem mondjuk elég fura, nálunk anya szinte mindig otthon van, vagy hát úgy értem, amikor én otthon vagyok, többnyire ő is, bár azért igaz, hogy ő egyrészt otthonról dolgozik, meg ahogy én is egyre idősebb lettem, ez azért változott valamennyit. Ahogy én, úgy Jo is az utolsó a sorban a tesói mellett, szóval teljesen érthető igazából, ha épp magunk vagyunk.
- Biztos nem gond? Mert az szuper lenne. A vasárnap nálunk családi vacsit jelent, úgyhogy nem akartam sokáig maradni, hogy még tudjak segíteni anyának, ha kellene - felelem vidáman, bármiféle fenntartás nélkül, hát hiába, engem is elég jól tartanak otthon, mármint, annak idején anya engem is sokat kísérgetett mindenhova, suliba, értem jött, amit csak el lehet képzelni, szóval ha azt mondják nekem, nem kell buszra meg metróra szállnom, én csak örülök; de persze vissza sem szeretnék élni Jenn jóindulatával, gondot nem akarok neki okozni. Még örülök is egy kicsit, hogy Jo most nincs kinn velem együtt, biztos forgatná a szemét a lelkesedésemtől. Mert ugye, tudjuk, hogy Mrs. Schneider belőle nem válthat ki ilyen lelkesedést nagyjából semmmivel...
Én ehhez képest leülök a kaja zsákmányommal, és jó, hogy nem csillogó szemmel hallgatom őt. Mármint, oké, Jo anyja néha kicsit... hát, hogy mondjam, intenzív?, ezt még én is alá szoktam írni, de közben van benne valami lenyűgöző is. Meg amúgy az emberek néha nekem is azt szokták mondani, hogy kicsit sok tudok lenni, szóval... pedig szerintem velem sincs semmi baj.
- Aha, Jo említette, hogy új munkád van - mondjuk Jo nem egészen így fogalmazott, de ezt nem fogom mondani - De azt nem mondta, mit csinálsz pontosan, pedig ez nagyon izgalmasnak hangzik! Tök szép dolgokkal találkozhatsz... meg hát széppé teszel helyeket. Szuper lehet. Szereted?

Your mama tells you that you're cool

But you don't try anything new