everytime a piece of me is missing, i've got it from you
Már egy ideje fekszem karjaiban, nem tudom ébren van-e, de szerintem még nem. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire hiányzik az, hogy együtt keljünk hétköznap is, majd együtt elkészüljünk és elmenjünk a suliba. Hogy a suliból fáradtan hazaérkezve a kora estét későé szeretkezzük át, minden hiányzik ami régen volt. Sosem mondtam neki, mert látom mennyivel magabiztosabb és boldogabb a fogyás és az új suli hatására. Én pedig nem szeretném ezt elrontani, hiszen akkor lehet megint boldogtalan lenne. Nem tudom mit csináljak, de engem kezd emésztgetni belülről, hogy nincs velem egész nap. Kicsit közelebb bújok hozzá, még korán van, de a könnyeim is kicsordulnak, viszont azzal a lendülettel le is törlöm azokat. Nem tudom mi ütött belém, miért vagyok ennyire szomorkás amióta tudom, hogy körbe van véve lányokkal és nem tudom felügyelni. Nem benne nem bízok, hanem magamban, hogy a megtartására vagyok-e elég jó. Ha hisztizek, ellököm magamtól, ha csendbe tűröm, lehet a többi lányok azt hiszik hagynám ezt. Pedig szemeket kaparnék ki érte. - Maci, fent vagy? Rosszat álmodtam - gubózódom oda hozzá, mint egy árva kiscica, aki épp most próbálja ellopni a gazdája szívét a szeretgetésért. Lehet közben fent van és azt hitte én aludtam. - Hmm? Fent vagy? Tudod, hogy félős vagyok - bökdösöm arcát orrommal, igaz tegnap néztünk horrorfilmet, de az álmomnak köze sem volt ahhoz. És hiába szeretkeztünk késő estig, az sem segített, mindig ugyanaz a szar álom, hogy egyszer csak elveszik tőlem és vége.
Rég aludt velem, mert hétköznaponta egy kicsivel más időpontban indulunk, így nehezebb összeegyeztetni a dolgokat, most mégis miénk volt az egész éjjel, és a reggel is. Egyszer már felkeltem arra, hogy mocorog, nem tudtam ébren van-e vagy sem, de igyekeztem visszaaludni szorosabban ölelve magamhoz. Nagyon hiányzik ez, nem a szeretkezés miatt, vagy bármi intimitás miatt, egyszerűen csak a tudat, hogy velem alszik, nem vagyok egyedül, és ő sem, az nekem pont elég. Így alszom vissza, de nem túl mélyen, nem álmodok, és mindenre figyelek, minden mozdulatára reagálok, és mint jobban bújik, kicsit nyammogva szorosabban is ölelem. Nem tudom ébren van, vagy sem, de nem akarok még felkelni, vissza szeretnék teljesen aludni, mert úgy egyszerűbb lenne. De van egy hatalmas negatívuma annak, ha átalusszuk a napot. Akkor nem beszélgethetünk, nem hallhatom a hangját, csak a szuszogását, és hiába jó ez is, nem ugyanaz. Hallom amit mond, de elsőre szavakkal nem reagálok, csak mormogok egy kicsit, egészen addig, míg újra meg nem szólal, és a böködést nem érzem. Lassan kinyitom a szemeimet, és rámosolygok gyéren. - Ahj cica, nem mondtam, hogy ne nézzük meg még azt a filmet? - én nem akartam, nem félek tőlük, csak nem szeretem, megbolygatja a lelkivilágomat, de rosszat nem szoktam álmodni. - Na gyere bújj ide jobban, akkor nem alszunk tovább - simogatom meg az arcát, és egy halk sóhaj után ténylegese összeszefem magam, és kicsit sem próbálok visszaaludni. - Mit álmodtál szívem? - nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehetett olyan rossz, hogy nem tudott már visszaaludni, pedig azt nagyon szeret.
everytime a piece of me is missing, i've got it from you
Nem tetszik, hogy csak mormog a rossz álmomra, ugrania kéne, mint a hős lovagoknak, hogy megmentsenek, de az a helyzet, hogy az én hős lovagom még az üveghegyen túl van fejben, az álomvilágban, mert nagyon alszik. Viszont sikerült annyira felvernem, hogy érdeklődjön is, hogy mégis mi van velem. - De nem a film volt - mormogom, lehet nem is hallja, de intésére máris bújok szorosabban, mint egy cica, hiszen úgy is hívott, majd nyakába bújok, arcom még sincs ott, így tudom figyelni kezem járását hasfalán és mellkasán fel-le. Kérdésére nagyot sóhajtok, nem tudom hogy mondjam el, eleinte csak helyezkedem, mintha hatalmas mondandóm lenne, de megemberelem magam, el kell mondanom. - Azt álmodtam, hogy reggel suli előtt találkoztunk, majd elmentél. Szép kocsid volt, meg teljesen izmos voltál, és úgy néztél ki, mint aki az intim faszik weboldaljáról lépett ki a valóságba. Aztán úgy volt találkozunk délután, de lemondtad, mert elvileg edzésed lett volna, így gondoltam megleplek, elmentem hozzád, mert tudom, hogy szereted a masszázst foci után... - sóhajtok nagyot, ez olyan rossz. - De mikor bementem hozzád, te egy másik lánnyal kufircoltál, és még a gyűrűnk sem volt rajtad. Aztán azt mondtad már unsz, menjek el, neked új barátnőd van, ronda vagyok... semmire sem jó... - folytatnám, de elfog a szomorúság és pityeregni kezdek karjaiba, mint akivel ez tényleg megtörtént.
- Nem az volt? Akkor mi volt? Tudod, hogy itt vagyok és nem lehet semmi baj - sose hagynám, hogy baja essen, és ez nem csak mostanra igaz, akkor se hagytam volna, amikor még túl sok felesleg volt rajtam. Ő az az ember, akit képes lennék az életem árán is megvédeni, kerüljön bármibe, ő neki nem eshet semmi baja. Nagyon szeretném tudni, hogy mi történt mi volt az az álom, de amint belefog azonnal rossz érzés fog el. Nem tudom miért gondolja, hogy erre valaha is sor kerülhetne, de tényleg fêl tőle. Én azt hittem tudja, hogy soha senki sem lenne az életemben rajta kívül, túlságosan is szerrttem, de a szívem megszakad ilyenkor érte. - Baby... Kérlek, most figyelj rám - emelem meg egy picit arcát helyezkedve, hogy szemembe kelljen néznie, és tudjam a könnyeit is törölgetni picit. - Ilyen soha nem lesz, érted? Soha nem venném le a gyűrűt, nem kufircolnék senkivel, mert nem akarok, és egy edzés sem fontosabb mint te. Tudod te is, hogy mondtam már le érted edzést, és bármikor újra megtenném, mert fontosabb az, hogy veled legyek, minthogy rúgjam a bőrt - nem tudom miért gondolja, hogy hagynám, hohy ilyen történjen. - És soha nem tudnálak megunni, a kis nyafijaiddal szeretlek, azzal, hogy minden nap találkozunk, délután is együtt vagyunk. Imádom, ahogy mosolyogsz, és vihogsz, ha valami szépet mondok rólad, de róladcsak azt lehet mondani. Nálad soha senki sem lesz szebb, soha senki nem érdekelt és nem is fog rajtad kívül. Rendben? - simogatom az aecát, és még meg is bököm az orrát enyêmmel, komolyan gondolom ezt.
everytime a piece of me is missing, i've got it from you
Végighallgatom amit mond, hiszen mást nem tudok tenni. Sajnos ez ellen az érzések ellen a világon semmit nem tudna tenni, hiszen itt van bennem, de megpróbálhatja enyhíteni a gondolatok fájdalmát. Nem tudom, lehet engem megviselt az, hogy ő iskolát váltott. Kevesebb dologban vagyok biztos. - Most ezeket mondod... utána egyszer csak jön valaki, aki megtetszik neked. Most ezt mondod, de bármikor történhet bármi. Inkább felkészítem magam erre a pillanatra, mikor rájössz mennyire semmis is vagyok - motyogom halkan, talán még én magam sem akarom hallani azokat a szavakat amiket neki mondok. Fájhat neki, de jobb őszintének lenni, mint a szőnyeg alá söpörni gyáva módon a gondokat. - Mi a garancia rá? Mindig van jobb... mi van ha megtalálod? Elliot, te nagyon édes vagy, de kidobnál, ha jönne más. És igen, félek, mert már most álompasi vagy, és még mindig edzel - most nem azt mondom, hogy ne eddzen, hiszen szereti, meg már szereti magát is, de... valami nem oké. - Hiányzol - vallom be kis szünet után. - Hiányzol a suliból, az, hogy együtt menjünk be, hogy padtársak legyünk, együtt ebédeljünk... Te másokkal ebédelsz és nem tudom kikkel. Hány lánnyal, és tuti tetszel nekik - kinek ne tetszene? Basszus, el fogom veszteni. - Nagyon félek.
Nem tudom ez honnan jött neki, hogy miből gondolja, hogy el fogom hagyni őt, pont én, akinek ő a mindene, aki mindent neki köszönhet, még azt is, hogy képes mosolyogni. Olyan sokat jelent nekem, hogy mellettem van, hogy nem kell nélküle lennem, erre egy ilyennel jőn. Soha senkiért nem hagynám el, a megcsalás meg még inkább kizárható ok, ezt tudnia kellene. - Szívem... Én vagyok a te mackód, szerinted a mackód elhagyna bárki másért, aki csak azután lenne vele, hogy nem olyan, mint régen? Téged szeretlek a világon a legjobban, benned bízok meg, nem hagynálak el soha, megcsalni meg még annyira sem. Nem olyan vagyok, tudod te is - nagyon rosszul esik, hogy ezt nézi ki belőlem, amikor tudja milyen lelkis alak vagyok, erre azt mondja megcsalnám, amikor arra soha nem lennék képes. - Nincs jobb Baby, soha nem lesz jobb nálad, miért nem hiszed ezt el nekem? Hogy téged szeretlek, és ezen soha senki, vagy semmi nem fog változtatni? Ha zavar, hogy edzek abbahagyom, érted megteszem - ha ezt szeretné megteszem, csak egy szavába kerül, és felhagyok az edzéssel, hogy velem maradjon és ne gondoljon ilyenekre. Végül kiböki, honnan jött neki ez az egész, én meg szorosabban ölelem magamhoz, még puszikkal is ellepem az arcát, mikor azt mondja fél. - Nekem is hiányzol, nagyon hiányzol, hogy eltereld a figyelmem az órákról, azzal, hogy csak édesen ülsz mellettem mosolyogva, vagy a hajad fond. Ebédnél hiányzik, hogy az ölemben ülj, és hiába tetszem bárkinek is, nem érdekelnek, te vagy az egyetlen, aki érdekel, nem más. Nem kell félned - nagyon rossz ezt hallani, és érezni, hogy tényleg fél, de valami olyan miatt ami sosem fog megtörténni.
everytime a piece of me is missing, i've got it from you
Újra csendben leszek miután mindent elmond, hiszen fogalmam sincs mit mondhatnék erre. Folytathatnám az önsajnáltatást, a hisztit, de inkább abbahagyom, mert teljesen céltalan. Én fújom az érzéseim, ő pedig az övéit, perpillanat pedig nem egyeznek meg, hiába bízom benne vakon. Van amikor az ember fél attól, hogy mi lesz holnap, mert az emberek jönnek-mennek, szinte sosem maradnak. Félek, hogy ő is ilyen lesz, hiába vagyunk már egymás mellett két éve. Ő a legjobb barátom, a szerelmem, a vér az ereimben, a kis napsütés a viharfelhők között, azaz minden jó. A szívem csak érte dobban, érte élek, és miatta szeretnék mindig minél jobb ember lenni. - Hiszek neked - mondok ennyit egy nagy szünet után, majd szorosabban bújok hozzá, de most jelenleg inkább én engesztelem őt, amiért ennyire hülye vagyok, s hagyom, hogy a kételyeim átvegyék az uralmat a józan eszem felett. Hiszen az azt mondja, hogy Eli nem ilyen, ő sosem hagyna el engem. De biztos ő is kicsit fél az elvesztésemtől. - Ne haragudj, ha úgy tűntem, hogy nem bízom benned, mert benned bízom a világon a legjobban. Csak talán túlságosan is szeretlek, és őszintén szólva, fogalmam sincs mihez kezdenék magammal nélküled - pillantok arcára, majd meg is cirógatom puha bőrét, de kicsit szúr. - Szőrösödsz - jelentem ki vigyorogva, kicsit jobb kedvvel, mert szeretem mikor borostás, így ajkaira hajolva puha csókba vonom őket, hosszan, hiszen ez a legjobb amit tehetünk kora reggel, nem az, hogy sírunk az olyan jövőn ami valószínűleg sosem következik be.
Félek, hogy elveszítem, éppen ezért nem értem, hogy ő miért fél, amikor én szeretem őt, ês tudom, hogy ő is engem, de azt is tudnia kell, hogy nem fogom elhagyni őt, történjék bármi én mellette leszek. Nincs egy olyan ember sem, akiért őt elhagynám, nincs nála jobb, szebb, vagy okosabb nála, és soha senki nem rabolná el a szívemet. Évek óta csak őt szeretem, nem azóta, hogy együtt vagyunk, már abban a pillanatban szerelmes lettem, mikor megláttam. Hiába nem volt egy időben túl kedves velem, már akkor tudtam, hogy szeretni fogom egész életemben. Boldog vagyok, hogy megkaptam őt, hogy csak az enyém, és tudom, hogy nem fog megcsalni, de kicsit félek, hogy talál valakit aki nálam jobb. Mikor azt mondja hisz nekem, szorosabban ölelem magamhoz, boldogabban, hiszen elhiszi nekem, hogy ez nem fog megtörténni, hogy mindig szeretni fogom, és ez sosem fog megváltoznu. Ebben biztos vagyok. - Én is szeretlek, és nélküled semmit se tudnék kezdeni az életemmel, nem véletlen nem lesz soha semmi olyan, ami elszakíthatna tőled. Szeretlek, jobban, mint bármit - nagyon szeretem, ő a boldogság, ő adja a fényt nekem, a sötét életemben, mindig ő volt az, ő vezetett ki a barlangból is. Nekem rá vans szükségem, nem másra. - Már megint? Pedig nemrég borotválkoztam - dörgölöm meg az arcomat, nem akarom, hogy szőrös legyen, olykor nagyon zavar, főleg, hogy meg is szoktam vele szúrni olykor, amit nem szeretek. De hamarosan ajkait kapom, és hosszan nyújtom, amennyire csak engedi, hátát simogatva és közelebb húzva magamhoz. Úgy szeretem őt, és jobban esik úgy kelni reggelente, hogy mellettem van, és csókokat kapok, nem csak anya ébresztőjét. - Nagyon szeretlek - súgom ajkaira, de aztán megint csak csókolom, hosszan, tényleg kevesebbet vagyunk együtt, ez rossz.
Kezdőlap
