New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Eilis V. Blanchet
tollából
Tegnap 23:39-kor
Jennifer Adler
tollából
Tegnap 23:21-kor
Alden Lindvall
tollából
Tegnap 23:10-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Tegnap 23:08-kor
Dok Min-Joon
tollából
Tegnap 23:01-kor
Georgia Westfield
tollából
Tegnap 23:00-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:51-kor
Kimberly A. Thibodeaux
tollából
Tegnap 22:32-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:20-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
23
Diákok
44
29
Egészségügy
26
14
Hivatal
7
11
Média
43
30
Munkások
30
22
Oktatás
11
7
Törvényszegõk
12
34
Üzlet
24
22
Összesen
208
192

flowering; Lizzy & Lay
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptySzomb. Jan. 20 2024, 20:59

Blayze & Alice
"I never ever thought I'd like you this much. And I never planned to have you on my mind so often."
Ha lett volna egy buborékom, amiben élhetem az életemet, miközben minden és mindenki más megáll a buborékon kívül, akkor biztosan egy ilyen költöztettem volna magamat, Layvel együtt. Olyan természetes volt, hogy mindig egymás közelében vagyunk, hogy most sem volt kérdés, hogy ha valakivel el akarnék bújni a nagy és félelmetes világ elől, akkor az a legjobb barátom lett volna - a családom értelemszerűen nem számít, mert az ilyen helyzetekben azoknak, akik a vérszerinti rokonaink, mindig van egy kiskapu. Pont, mint amikor gyerekkorunkban szétbombáztunk valamelyikünk nappaliját és párnákból és takarókból építettünk erődöt, amiben zseblámpa fénye mellett játszottunk, vagy olvastunk. A körömfestést nem tekinteném közös tevékenységnek, mert azt csak én csináltam egyedül, Lay általában csak a színt választotta ki nekem, amire manapság is gátlástalanul megkértem. Nem tudom, hogy mennyire az volt a célom az egésszel, hogy neki tetszen amit viselek, vagy amilyen szín van a körmeimen, mert a legtöbb fiú nem vette észre az ilyesmit. De Lay nem olyan, mint a többi fiú.
- Remélem, hogy neked azért visszaadnának. - Nem tudom milyen alapon történne ilyesmi, elvégre sosem voltam elrabolva, de igazából elrabló sem voltam még. Nem ismerem ennek a szakmának a rejtelmeit. Azt hiszem első körben csak abban kellene reménykednem, hogy egyáltalán ne raboljanak el. - - ismételtem meg a dolgot én is mosolyogva. A Lay arcán megjelenő kifejezéstől és a szemei csillogásától azt hiszem elfelejtettem levegőt venni, amire egyszer-kétszer azért még emlékeztetnem kellett magamat, mielőtt elfordítottam a fejemet.
Kis híján kicsúszott belőlem egy kérdés, ami biztosan elrontotta volna a hangulatot, ezért inkább az ajkamba haraptam, és mosolyt villantottam a fiúra. Meg szerettem volna kérdezni, hogy neki mennyire hiányzik az otthonunk, a hely ahol felnőttünk, de nem lett volna fair olyasmit emlegetni neki, ami szorosan össze volt kötve a testvérével és a szüleivel. Finoman megszorítottam az enyéimbe kulcsolódó ujjait és halkan felsóhajtottam. - Sosem szeretnélek elveszíteni, Lay. - A gondolat, hogy ez megtörténhetett volna, sokkal jobban megijesztett, mint az, hogy iskolába kellett mennem.
- Akkor jó. - A jókedvem egyértelműen kiült az arcomra. - De nem fogok megsértődni az új barátaid miatt, esküszöm. Csak ne cserélj le senkire. - Kibírtam volna, ha néhány sráccal összebarátkozik és velük videojátékozik, vagy beszél olyan sportokról, amikről nekem nincs különösebb fogalmam, igaz? Csak az rántotta össze a gyomromat, ha arra gondoltam, hogy egy szép lány ül mellé egy közös óránkon és egyszerűen ellopja tőlem. Igazából nem is tudom hogy bírta Lay azokat az eseteket, amikor még otthon különböző fiúk hívtak engem randira, mert én ott akartam volna ülni a randihelyszín túloldalán, hogy figyeljem és távolról támogassam a legjobb barátomat. Talán egy kicsit féltékenyen is, de ezt ugyebár senki nem kérdezte.
- És miket választottál? - Az alsóajkamat rágcsálva pillantottam fel rá. Vajon inspirálódni akartam azokból az órákat, amiket ő választott saját magának, amikor tudtam, hogy Lay sokkal okosabb nálam és semmi értelme nem lenne reál tárgyakat választanom, amikben ő kitűnő? - Szerinted menne valamelyik nekem is? - Teljesen költői kérdésnek szántam, a hangom mégis megbicsaklott valamelyest, mert hirtelen újra elkezdtem rettegni attól, hogy mi lesz velem, ha épp nem egy közös óránkon fogok ülni. Egyáltalán tudok majd barátokat szerezni? Tuti ki fognak nevetni az akcentusom miatt, ami egyébként igazságtalan, mert a new yorkiak egyáltalán nem beszélnek szexin.
- Tényleg? Te már egyetemeket is választottál? - Nem mertem rákérdezni, hogy milyen intézményeket nézett ki, mert az túlságosan igazivá tette volna, hogy nekünk erről kell beszélgetnünk. Olyan jó volt egy évvel ezelőtt azoknak a középiskolásoknak lenni, akiket nem érdekelt még a továbbtanulás, vagy az egyetemek... Most pedig itt voltunk és azt is nehéz lett volna összefoglalni, hogy hogy kerültünk egyáltalán New Yorkba.
- Azért, mert én ismerlek. - Feleltem legalább olyan széles vigyorral az arcomon, mint amilyen Lay arcán is elterült, amitől csak úgy éreztem, hogy ha nem fogjuk egymás kezét, egyszerűen szárnyakat kapok és elszállok az örömtől.
- Úristen, az rengeteg ember. Akkor hatalmas lehet egy épület, mint egy kastély. - Képtelen lettem volna hazudni - mindig túlságosan izgultam és valószínűleg túl sokat beszéltem, amikor mégis megtettem -, azért egy kis izgalom mégis volt bennem. Elvégre valami ismeretlen dologról volt szó, amit odahaza szerettem. És Layvel sokkal könnyebbnek tűnt még egy új iskolába menni is, mint nélküle. - Szerinted milyen órákat kellene felvennem? - Igazából nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit szeretnék csinálni, ha felnövök, mert mindig úgy tűnt mintha még rengeteg időm lenne eldönteni. De velem ellentétben Lay már az egyetemen gondolkodott, én pedig akaratlanul is úgy éreztem magamat, mint aki le van maradva.
- Csak egy kicsit félek, hogy mi lesz, ha megkezdődnek az órák és lesznek olyanok, amikre nem együtt járunk. Tudom, hogy otthon sem feltétlenül mindig voltunk együtt, de... - Mióta New Yorkban vagyunk, mást sem szerettem volna, csak tudni, hogy Lay valahol a közelben van. Nem volt muszáj mellettem ülnie, de tudni, hogy nem tűnt el, mint Sydneyből már elég volt. Akkor nagyon megijesztett engem és azt hiszem most újra ugyanettől féltem, még ha csak egy-egy órácskára is lettünk volna külön. - De Jonah azt is mondja, hogy ne hordjak olyan rövid szoknyákat, amikor megmondtam neki, hogy nem látná senki a bugyimat, mert nem csak az van alatta. - Olyan csalódottan ingattam meg a fejemet, mintha a tudás, hogy a lányok hordanak valami mást is a szoknyájuk alatt valami általánosan ismert tény lett volna és Jonah bácsinak is tudnia kellett volna róla. - Jojo viszont azt mondja, hogy hordjak amit szeretnék. Szerinted melyiküknek kellene hinnem? - Nyilván nem uszítani akartam őt a nagybátyáim ellen, de ők két felnőtt voltak és két teljesen ellentétes dolgot mondtak. Nem mintha Jojo mondjuk azt mondta volna a suliról, hogy hagyjam abba és be se járjak, de akkor is. Volt valami a logikámban, nem?
- Jó... - sóhajtva egyeztem bele a dologba, mintha épp a kivégzésemre mondtam volna igent, holott csak a suliról volt szó. A jó öreg suliról. - De akkor megígéred, hogy ha valamit nem tudok, segíteni fogsz benne? - Kérdőn, már-már egészen a homlokom tetejéig csúszó szemöldökökkel fordultam felé. - Cserébe... Én is segítek neked bármiben, amiben szeretnéd. - Apró mosoly jelent meg az ajkaimon, mert a gondolataimban már olyan rémképek jelentek meg, hogy nekem kell biztosítanom Layt arról, hogy mi minden tetszhet a lánynak, aki tetszik neki. De nekem is jó barátnak kellett lennem hozzá, ha ő is megtette értem.
- Chh, hát persze, hogy én - nevettem fel hangosan, attól sem tartva, hogy az utcán teljesen őrültnek néznek majd. - Ez nem is kérdés. - Határozottan bólintottam, mert úgy éreztem nincs senki, akinek jobb barátja lenne, mint nekem. De persze a fogadás attól élt, szóval később derült csak ki, hogy a vak hitem a győzelmemben vajon megalapozott volt-e. Én mindenesetre nem kételkedtem magunkban.
Pedig ránk fért volna, ha arról van szó, hogy időben beérünk-e a suliba vagy sem. Tudtam, hogy nagyon sokat készülődtem reggel, de nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, amiben elég jó benyomást kelthetek majd mindenkiben, akkor is ha csak az órákat vettük ma fel és különösebb dolgunk nem volt. Abba már egyáltalán nem gondoltam bele, hogy ennek az öltözéknek funkcionálisnak is kellene lennie és mondjuk egy mozgó járművön is meg kellene tudnom állni benne. Szóval részben ezért estünk el mindketten Layvel, akire olyan riadtsággal pillantottam, mintha épp most tört volna ki körülöttünk egy háború.
- Igen - bólogattam néhányat, miközben képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy mennyire forró az arcom, amiért realizáltam, hogy a keze a derekamon volt. De le kellett hűtenem magamat azzal, hogy csak segíteni akart nem elesni, mint ahogyan a felállással is megtette és nincs több a mozdulat mögött. Elvégre mi legjobb barátok vagyunk, és... Gondolom ennyi. - Te is? Nem ütötted meg magadat? - Rosszul éreztem volna magamat, ha a balesetük után most én töröm össze őt. - Ne haragudj! Nem akartalak magammal rántani, csak megijedtem. Nagyon sajnálom, Lay! - Könnyek gyűltek a szemeimbe, amiket igyekeztem kipislogni onnan, miközben összepréseltem az ajkaimat. Lehet, hogy máris elrontottam ezt a napot?
Csendben huppantam le a Lay által választott helyre és húzódtam be az ablak mellé, hogy ő is odaférjen mellém és csak akkor pillantottam a fiúra, amikor újra megfogta a kezemet. Ez olyasfajta nyugalmat adott, amit csak az ő jelenléte tudott megtenni már azóta, hogy kiestem a hintából és megismertük egymást.
- Annyira szörnyű volt? - Egy apró mosollyal az arcomon tettem fel a kérdést, de a nevetése ragadósnak bizonyult és rövid időn belül azon kaptam magamat, hogy én is vele nevetek. - Úgy éreztem magamat, mintha egy lassított felvételben lettünk volna! - Olyan intenzitással magyaráztam neki, hogy közben észre sem vettem, hogy a hangom kicsit hangosabb volt a kelleténél. - Szerintem eltörtem valamit a fenekem környékén, mert nagyon fájt - nevettem fel újra, tudván, hogy ilyesmi lehetetlen, mert egyébként is inkább az oldalamra estem, köszönhetően Lay reflexeinek. - Azért azt, hogy legyél mindig mellettem, nem úgy értettem, hogy törd össze magad miattam - jegyeztem meg mosolyogva, miközben a vállamat az övének billentettem, majd hozzátettem: - Köszönöm, hogy megmentettél. - Szélesedett a mosolyom, ahogyan teljesen felé fordítottam a fejemet és úgy néztem őt, fel sem fogva, hogy most mennyire közel ülünk egymáshoz, egymás kezét fogva, a buszon.

ruha | 1488 | flowering; Lizzy & Lay 2624752903 |


Talking about my dreams one after another
Happy happy happy You You You I can imagine it A future that I’ve drawn That I can gravitate towards, that’s why I've gotta be with you
mind álarcot viselünk
Alice S. Chwe
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D62878234a76f4fed58fc4db719834e120820edb
flowering; Lizzy & Lay 9976cfea738b4ea47fdd3831727208b8e98168e8
★ kor ★ :
23
★ elõtörténet ★ :
floating in daydreams
every day, when I woke up, all flew away waiting around is a waste to be honest, it's easier this way now I'm so lonely I practiced in my dream every day, kiss me
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay E01c118b6437cc1f55a7f73757470e21b44648a0
Im thinkin about you when the rain stops in my heart
I don’t care if it’s a monochrome sky let’s go somewhere together the future will be colorful, I imagine dream expands like a rainbow I wanna share my love, forever
★ lakhely ★ :
❀ Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay 70dca8f105faebc4d197e3abdb1c58f5ca0db7d6
★ idézet ★ :
if someone loves a flower, of which just one exists in all the millions and millions of stars, it is enough to make her happy just to look at the stars
the little prince
★ foglalkozás ★ :
✿ college student
★ play by ★ :
❀ Kim Ye Rim
★ hozzászólások száma ★ :
79
★ :
flowering; Lizzy & Lay Cbb86ba3025e1150aa302412663c151e9ed998d3
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyCsüt. Márc. 16 2023, 09:00

Alice & Blayze
- Mert, nem tudom, mert, biztos valaki el akar lopni – egészen érthetetlen volt az, ahogyan a szavakat magam elé motyogtam, de mégsem mondhattam neki azt, hogy ha több önbizalmam lenne, én biztosan el akarnám őt lopni. Mivel pici volt aranyos és nagyon szép, emellett ismertem és tudtam róla, hogy kedves lány. Lehet itt olyan parasztvakítással jönni, hogy ha nem ismerném őt, akkor biztosan másképp gondolnám mindezt, de nem volt igaz. Szerintem egyszer elég lenne rám mosolyognia, én pedig meg is ásnám a saját sírom és gyakorlatilag ugyanott lennénk, mint most. Összességében ez annyit jelent, hogy egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy milyen lenne magabiztosabbnak lenni.
- Jó! – még a szemeim is felcsillantak attól, amit nekem mondott. Nem lesz nehéz mellette maradni, mert alapvetően is ezt terveztem. Mivel nincsenek barátai, én pedig nem akartam bemutatni az enyémeknek, ma az egész napot együtt töltjük, már amennyiben az óráink egyezni fognak. Lizziet nem érdekelték minden esetben azok a dolgok, amik engem. Emiatt nem tudtam volna elítélni, ha nem akar dupla matekra és fizika fakultációra járni csak azért, mert én azt csinálom, nem beszélve az informatika órákról is. Egyszerűen nem voltak neki valóak, de szerintem Alice okos és biztosan meg tudta volna tanulni ezeket, ha arról van szó.
- Igen, ennek így már sokkal több értelme van – én is elmosolyodtam arra, amit mondott és az ujjaimat az övéi köré kulcsoltam, amikor megfogta a kezem. Valóban fura volt az, ahogy az amerikaiak beszéltek nyilvánvalóan azért, mert mi az egész életünket Ausztráliában töltöttük.
- Igen – próbáltam valami frappáns válasz után kutatni az agyamban, amit minden bizonnyal Bray tanított nekem, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. Végül úgy döntöttem, hogy ennyi talán pont elég, és ha nem magyarázom túl a dolgokat, az már egy fokkal jobb, mint ahogy régen próbáltam Alice közelében maradni. Nem retteghetek egész életemben attól, hogy sokat mondok neki, ezért pedig már nem akar majd velem lenni. Azt hiszem jobban fájna az, hogy elveszítem a barátságát annál, hogy soha nem lesz senkim, mert még nem találkoztam nála jobbal és szebbel. Vagyis biztos van, én senkit sem akarok megbántani, de nekem Alice a legjobb és legszebb.
- Hát már tudom, hogy miket szeretnék, lényegében igen – és azzal is tisztában vagyok, hogy még mindig összevissza beszélek neki, de mindegy – Az egyetemeket is kinéztem és próbálom azokhoz igazítani a felvehető krediteket.
Nyilvánvalóan, ha informatikával akarok foglalkozni, akkor rá kell feküdnöm a reál tárgyakra, de úgy rendesen. Ezzel nekem semmi bajom nem volt, de nem várhattam el azt, hogy Alice is érteni akarja őket. Neki az idei évet tényleg arra kell majd felhasználnia, hogy legyen terve a jövőre nézve. Örültem volna neki, ha ebben segíthetnék valamit, de én sem tudtam, hogy hogyan kellene felhoznom neki, hogy ne tűnjön erőteljes noszogatásnak a dolog. Nem az én dolgom az, hogy megmondjam, hogy hogyan kellene élnie az életét.
- Soha senki nem mondja nekem azt, hogy egészséges vagyok, csak te – talán túlságosan is ábrándos volt az a vigyor, ami az arcomra kiült, de egyszerűen nem tudtam vele foglalkozni ezen a ponton. Általában az emberek, ha megláttak egyből arra asszociáltak, hogy én biztos nem kapok enni rendesen, emiatt pedig valahol nem tudtam őket elítélni. Lehet, hogy ha a helyükben lennék, akkor egy hasonló fiúról én is azt gondolnám, hogy beteg.
- Hát azért kell majd – nem tudtam, hogy miként fogalmazhatnám meg rendesen a gondolataimat, mert a célom az volt, hogy mi ketten iskolába menjünk nem pedig az, hogy Alice-t rögtön elrettentsem ettől – Nagyjából háromezren járnak abba a gimibe. Szóval elég nagy és könnyű eltévedni. Szerintem az lenne a legjobb, ha sietnénk és mellettünk maradnál.
Az leső nap a regisztráció miatt nincs annyi óránk, mivel tényleg elég durva sor van ilyenkor. Sokan nem feltétlenül tudják, hogy milyen órákat szeretnének felvenni, ez pedig megnehezíti a többi dolgot is. Az én órarendem gyakorlatilag kész volt, ezért nagyon könnyen fogok végezni és talán, ha Alice-nek segítek, akkor ő is veszi az akadályt.
- Lizzie, nem fogunk kikötni a kórházban – ezt most nagyon komolyan mondtam, mivel egyáltalán nem tartottam jó ötletnek azt, amit ő felvázolt nekem – Jonah kitenne, ha hagynám, hogy oda kerülj. Utána pedig nem tudnálak sehogy se tanítani. Inkább menjünk iskolába, a legjobb azt csinálni, amit a felnőttek elvárnak tőlünk.
Talán a kijelentésem miatt unalmas vagyok, de komolyan gondoltam azt, amit mondok. Összességében úgy éreztem, hogy muszáj valami rendszert bevezetni mindenkinek az életébe, az iskola pedig pont ilyen volt. Ha suliba járunk, akkor van értelme elindítani a napot, mi ketten Alice-szel pedig biztos, hogy úgy ütnénk el az időt, hogy véletlenül se a tanulásra koncentrálnák.
A lány közelsége még mindig összezavart, valószínűleg ugyanolyan kipirult arccal néztem rá, mint bármikor máskor tettem korábban. Valamiért most mégis könnyebb volt az agyamig eljuttatni azt a gondolatot, hogy mi ketten barátok vagyunk és most ő egy választ vár tőlem.
- Szívesen tanítalak, de ahhoz iskolába kell járnunk. Egyszerűbb tudni, hogy mi az, amit nem értesz és máshogy elmagyarázni – óvatosan kerültem mögé és finoman elkezdtem magam előtt tolni, ezzel pedig teljesen lezártnak tekintettem a témát – Menjünk. Lehet, hogy még tetszeni is fog neked.
Valószínűleg hazugság volt, amit kimondtam, mivel senki se szeretett annyira suliba járni, mégis szükségesnek éreztem, hogy valamennyi nyomást gyakoroljak rá. Legalább meg kellett volna néznie a sulit, mielőtt eldönti, hogy ő bizony el fogja kerülni azt.
- És szerinted ki nyer majd? – mivel nem ismertem túl jól a nagybátyját, a kérdés tőlem szerintem teljesen jogos volt. Szerettem volna többet tudni Jordanről, vagy időt tölteni vele, de se neki, se nekem, mint elfoglalt tizenéves nem volt elég ahhoz, hogy találkozzak vele, amikor Alice is nála van. Erre lehet azt mondani, hogy ilyen az élet?
Maga a tény, hogy rohannunk kellett a buszra, nem igazán lepett meg. Az, hogy elértük megint csak egy dolog volt, azonban arra nem számítottam, hogy Alice ennyire könnyen elveszíti majd az egyensúlyát. Ijedten pillantottam felé és fogtam meg a derekát, de mivel nem voltam felkészülve a becsapódó súlyára, emiatt pedig gyakorlatilag már szinte tudtam, hogy elkerülhetetlen a vég és mind a ketten el fogunk esni. Mégis próbáltam úgy fordulni, hogy lehetőség szerint én kerüljek alulra, ezáltal Lizzie ne sérüljön meg.
- Jól vagy? – vetettem rá egy pillantást, és nem is foglalkoztam a vállamba nyilalló fájdalommal, inkább óvatosan elvettem a tenyerem egy pillanatra a derekáról és lejjebb húztam a ruháját. Csak ezután kapaszkodtam meg az egyik rúdban és úgy küzdöttem magam ülő, majd álló helyzetbe, hogy fél kézzel tartottam őt és segítettem neki.
- Szerintem itt pont jó lesz – gyorsan terelgettem az ablak felőli helyhez, majd kivülről ültem le. Még mindig jobb, ha az ölembe esik, mintha kirepül a közlekedőre. Ahogy elképzeltem az előbbi esetet, képtelen voltam nem elnevetni magam. Óvatosan csúsztattam az ujjaimat az övéi közé, mert szerettem volna megvédeni a következő ilyen esettől.
- Látnod kellett volna az arcodat, igazán meglepődtél – ezen a ponton már egyre nehezebb volt visszafognom a nevetésem, de a másik kezemmel finoman paskolgattam Alice az enyémnél kisebb ujjait, hátha megharagudna rám, amiért ennyire jól szórakozom rajta.


1 148 szó || ruha || ◤ kr ◥


I like the view right now
Floating on the blowing leaves, in the blue sky, clouds like a submarine swim, and I keep seeing them in front of my eyes, am I dreaming? It's that beautiful, I was absolutely speechless, I couldn't move, I feel so refreshed, yesterday felt so stuck, but today, I feel comfortable without those frustrating feelings

Alice S. Chwe imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Blayze M. Yim
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XbJX2
flowering; Lizzy & Lay D9XpfNj
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Like that streetlight
In the middle of a lonely night, I just look bright, after the end of a lonely day, and you’re gonna stand there, in the middle of a lonely night, and try to smile brightly
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay Nzmh3Yh
If I look at your eyes
I bloom inside you, hands that hold each other, at the end of the cold winter, you who’s waiting for me, everytime I walk with you, my winter is beyond time, now I meet you, who’s like spring one by one, I fill up with you
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpIl1
★ foglalkozás ★ :
egyetemista, gyakornok
★ play by ★ :
Park Wonbin
★ hozzászólások száma ★ :
75
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpVJn
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyVas. Dec. 12 2021, 23:03

Blayze & Alice
"I never ever thought I'd like you this much. And I never planned to have you on my mind so often."
- Lay - széles mosollyal az arcomon pillantottam felé, miközben a szemöldökeim kicsit megemelkedtek a kérdő pillantásom fölött. - Miért akarna bárki ellopni engem? - Egyébként is beszélgettünk már erről Jonah-val, aki határozottan azon az állásponton volt, hogy ha engem bárki elrabolna, akkor egy héten belül vissza is hoznának, mert nem bírnák ki mellettem. Bezzeg amikor meg kellett engem találnia, mert apa arra kérte, nem ilyeneket vágott a fejemhez, hanem mindenféle csak és kizárólag sötét jövőt vázolt fel előttem azzal kapcsolatban, hogy mennyire veszélyes ez a város és hogy jobban kellene vigyáznom, meg minden... Állítólag Ausztráliában több állat van, ami megölhet, mint a világon összesen - igazából nem tudom pontosan, mert nem emlékszem már, hogy egyáltalán hol botlottam ilyen információba és hogy mennyire volt igaz -, szóval már akkor sem feltétlenül hittem a nagybátyámnak... De most nem is ez a lényeg. - Kitaláltam hogyan védjük ki mégis a dolgot. Legyünk mindig egymás mellett, jó? - Kettő embert már csak kisebb eséllyel lopnak el egyszerre, mint egyet, nem igaz?
- Szerintem meg valójában mindenki másé a fura és a miénk az igazi. - Őszinte mosoly - sőt, ezt már sokkal inkább nevezte volna bármelyik külső szemlélő vigyornak - terült el az arcomon, miközben az övébe csúsztattam a saját kezemet. Sosem volt bajom azzal, hogy másokhoz hozzáérjek, vagy ők érjenek hozzám, emiatt pedig abban is hiszek, hogy az én egyik szeretetnyelvem a testi érintés.
- Csak az enyém? - A pillantásom olyan hirtelen állapodott meg a fiún, hogy kicsit talán még bele is szédültem. A szavaim nem olyan hangerővel hagyták el a számat, mint a korábbi beszélgetésünk alkalmával, most sokkal halkabb voltam. Egy pillanatig még az alsóajkamat is beharaptam, miközben annak a lehetőségeit pörgettem a fejemben, hogy mi másra gondolhatott volna Lay a barátságon kívül. Hiába próbáltam kiszedni belőle, hogy ki tetszik neki, és miért olyan fontos neki, hogy legyen tapasztalata a csókolózásban, nem sikerült rájönnöm a dologra. Talán önzőség kisajátítani őt, amikor egyértelműen elmondta, hogy van valaki, aki tetszik neki, de nagyon egyedül éreztem volna magamat, ha egy teljesen új közegben elveszik tőlem Lay-t, akivel gyerekkorunk óta mindig ott voltunk egymásnak.
- Jó! Benne vagyok. - A lelkesedésem egészen nyilvánvaló volt már a hangomból is, nem kellett hozzá az arcomra sem nézni. - Te kinézted már, hogy miket szeretnél még felvenni? -Ezen a ponton nem akartam bevallani, hogy én elvesztettem a listát, amit a nagybátyám adott nekem, aki elintézett mindent ezzel az egész iskolásdival kapcsolatban.
- Nem tudom.. Neked már van tapasztalatod ebben a suliban is. - Úgy motyogtam oda ezt a magyarázatot, mintha éppen felelnem kellene valamelyik tantárgyból, amire történetesen nem tanultam és minél halkabban szeretném közölni a feltett kérdésre a választ, hogy ha totál hülyeséget mondok, ne hallja mindenki. Jelen helyzetben viszont csak akkor éreztem volna magamat totál hülyének, ha még fel is ajánlom a legjobb barátomnak, hogy üljön amellé, aki tetszik neki.
- Az is lehet, hogy genetika, de amúgy valószínűleg azért mert nagyon egészséges vagy. - Ami pont az ellentéte annak, amit mondani szoktak neki a testalkata miatt. Ilyenkor soha nem értettem azt, hogy miért nem lehet elfogadni, ha valakinek egyszerűen olyanok a genetikai adottságai, hogy vékony.
Amikor felteszi a kérdést, a cipőm felé fordítom a fejemet, de a pillantásom megakad az összefonódó kezeinken és képtelen vagyok visszafogni az arcomra kiülő mosolyt. Megköszörülöm a torkomat, mielőtt válaszolnék. - Sokat kell majd járkálnunk az épületben? - Ezerszer is képes lettem volna még átöltözni, ha nem futok ki az időből közben és nem késsük le a buszt. Így sem voltam teljesen elégedett a ruháimmal, amelyeket végül kiválasztottam, de már késő lett volna változtatni. - Igazából lehet, hogy jobb lenne a kórházban kikötni. Mi lenne, ha megmondanánk Jonahnak, hogy nem járok suliba, hanem te tanítasz engem, hm? - Felé fordítottam a fejemet, a másodperc törtrésze alatt realizálva, hogy milyen közel vagyunk más egymáshoz, köszönhetően a kezének a vállamon. Hiába vártam választ tőle, még az előtt rámosolyogtam, hogy bármi kijött volna a száján.
- Az, hogy kinek jelent többet a barátja. - Olyan gátlástalanul közöltem ezeket a szavakat, mintha nem lehetne többféleképpen értelmezni. Mit mondhattam volna? Hogy kinek van jobb legjobb barátja? Jojo és a lakótársa nem lehetnek legjobb barátok, mert nem is ismerik egymást elég ideje ahhoz, az ő korukban meg egyébként sem lehet csak barátkozni egy srácnak és egy lánynak. Állítólag. Majd megmondom, ha én is annyi idős leszek, mint ők.
Szerencsére - vagy szerencsétlenségemre - nem is kellett tovább magyaráznom ezt a témát Blayze-nek, mert beigazolódott, amivel kapcsolatban már a legelején figyelmeztetett. Egészen testközelbe került annak a lehetősége, hogy tényleg elkésünk a suliból, ami miatt inkább futásra fogtuk. Így pedig tényleg nem tűnt már olyan jó ötletnek a korábban kiválasztott cipő. - Neked hála nem fogok - mosolyogva fordultam a fiú felé, határozottan azzal a céllal, hogy előbb leküzdjem magamról a táskát és csak aztán kérdezzek rá, hogy hova szeretne ülni Lay. Arra valami csoda folytán nem számítottam, hogy egy mozgó járművön vagyunk, ami el is fog indulni, ezért még félig a hátizsákom levétele közben voltam, amikor zökkenve elindultunk, és közelében sem volt a kezem egy kapaszkodónak sem. Ijedtemben Lay felé nyújtottam a kezemet, aki nem bizonyult sokkal jobb kapaszkodónak, mert a végén egyszerűen rántottam magammal és együtt dőltünk le a lábunkról.

ruha | 856 | flowering; Lizzy & Lay 2624752903 |


Talking about my dreams one after another
Happy happy happy You You You I can imagine it A future that I’ve drawn That I can gravitate towards, that’s why I've gotta be with you

Blayze M. Yim imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alice S. Chwe
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D62878234a76f4fed58fc4db719834e120820edb
flowering; Lizzy & Lay 9976cfea738b4ea47fdd3831727208b8e98168e8
★ kor ★ :
23
★ elõtörténet ★ :
floating in daydreams
every day, when I woke up, all flew away waiting around is a waste to be honest, it's easier this way now I'm so lonely I practiced in my dream every day, kiss me
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay E01c118b6437cc1f55a7f73757470e21b44648a0
Im thinkin about you when the rain stops in my heart
I don’t care if it’s a monochrome sky let’s go somewhere together the future will be colorful, I imagine dream expands like a rainbow I wanna share my love, forever
★ lakhely ★ :
❀ Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay 70dca8f105faebc4d197e3abdb1c58f5ca0db7d6
★ idézet ★ :
if someone loves a flower, of which just one exists in all the millions and millions of stars, it is enough to make her happy just to look at the stars
the little prince
★ foglalkozás ★ :
✿ college student
★ play by ★ :
❀ Kim Ye Rim
★ hozzászólások száma ★ :
79
★ :
flowering; Lizzy & Lay Cbb86ba3025e1150aa302412663c151e9ed998d3
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyPént. Nov. 26 2021, 18:55

Alice & Blayze
Pontosan emlékszem, hogy anno még Sydneyben minden alkalommal egyedül mentem iskolába. Mivel Archie hamar megcsinálta a jogsiját, általában ő volt az, aki elvitt engem az iskolába, később pedig apa néha odaadta nekem az autót annak érdekében, hogy szerezhessek némi rutint a vezetést illetően. Mivel Lizzy és én sosem jártunk korábban egy osztályba, őt általában John vitte iskolába. Én mindig arra értem oda, hogy a szekrényét különféle rózsaszín vackokkal dekorálja, ezen a ponton pedig a torkomra forrott a szó. Szerettem volna mondani neki valamit, mielőtt odaadtam a neki vásárolt csokoládét. Szerettem volna megfogni a kezét és megkérdezni, hogy együtt ebédelünk-e. Aztán ha mindezt meg mertem volna lépni, akkor minden bizonnyal később randira is hívtam volna őt… Talán mostanra már rég a barátnőm lehetne. Talán nem az ajtón kívül toporogva gondolkoznék azon, hogy egyáltalán beléphetek-e a szobájába, hanem ténylegesen összeszedném magam és egyszerűen átlépném a küszöbét… És én lennék az, aki megmondja neki, hogy mindenben ugyanolyan csinos. Tehát pont nem lennék számára segítség, ami az öltözékét illeti, mivel nekem teljesen mindegy volt, hogy melyik oldalra fésüli a haját, vagy éppenséggel melyik rózsaszín sminkjét fogja használni. Amúgy se láttam közöttük túl sok különbséget, ő pedig egy olyan lány, aki mindenhogy szép.
- Én attól félek, hogy valaki el fog lopni téged – teljesen komoly volt a pillantásom, ahogy ezeket a szavakat kimondtam. Még mindig több, mint a semmi, de még mindig képtelen voltam arra gondolni, hogy milyen szép is Ő. Mert ez is épp elég zavarba ejtő volt nekem… Tartottam tőle, hogy ha kimondom ezt, akkor idiótának fog gondolni, vagy tényleg véget vet a barátságunknak.
- Az én akcentusom is fura – kicsit elmosolyodtam, aztán felé nyújtottam a kezem, hogy ténylegesen kifejezzem a bajtársiasságom – De legalább ketten leszünk.
Nem állíthatom, hogy rengeteg barátra leltem volna az elmúlt egy évben. sosem voltam az a fajta ember, aki normális körülmények között tudott ismerkedni, emiatt nem is volt meglepő, hogy az összesen kettő darab barátomat is furcsa körülmények között ismertem meg. Legalábbis tény, hogy a wifit feltörni nem szép dolog, Bray-vel pedig akkor mélyült el igazán a kapcsolatunk, amikor ki kellett szednie a szekrényből.
Alice-nek fogalma sem volt arról, hogy milyen szinten sikerült összetörnie a szívem a kérdésével. Pont ez volt a célom, ugyanis hiába fájt az, hogy ő még mindig csak egy barátként tekintett rám – pedig megcsókolt! – viszont túlságosan szerettem őt ahhoz, hogy egyszerűen csak elveszítsem amiatt, hogy képtelen vagyok csak barátként tekinteni rá.
- Igen, csak a tiéd leszek – egészen halkan mondtam ki a szavakat, egy pillanatra megkerestem a tekintetét. Talán ideje lenne beletörődni abba, hogy közte és köztem soha nem lesz több ennél… Talán el kellene fogadnom, hogy ez az, ami nekünk jár. Bár, ha mindezt elmondom majd Braylennek, akkor minden bizonnyal nagyon ki fog akadni rám, azt pedig megint nem szerettem volna.
- Ülhetünk. Meg, ha gondolod felvehetjük ugyanazokat az órákat – még az én órarendem sem volt teljesen kész. Hajlandó lettem volna néha engedni, de idén különösen nagy figyelmet akartam fordítani a reál tárgyakra, mivel több tanárom is említette, hogy a Borostyán Ligás egyetemeken is van esélyem. Az örökségem egy részét pedig szívesebben fordítottam volna a felsőoktatásra… Anya és apa azt akarták, hogy egyetemre menjek, én pedig büszkévé akarom tenni őket úgy is, hogy már nincsenek közvetlenül mellettem.
- Mit gondolsz, ki más mellett szeretnék ülni, ha nem melletted? – egészen értetlen volt a pillantásom, aztán pedig kisöpörtem pár tincset a homlokomból, ami megint túlságosan hosszúra nőtt – Szerinted miért nő ilyen gyorsan a hajam?
Viszonylag gyakran vágattam vissza a frufrumat, illetve amellett, hogy ritkítják azt, gyakran váltok valami világosabb hajszínre. Mivel elég erős a hajam, és viszonylag sok is van, így legalább nem kell azzal szórakozni, hogy miként állíthatnám be. Rohadtul nincs türelmem hozzá, nekem pedig minden bizonnyal nem állna olyan jól, ha összefognám, mint Braynek, szóval így mégis kezdtem vele valamit.
- Nem fog fájni a lábad ebben a cipőben egész nap? – igyekeztem jobban ráfogni a lány kezére, mivel féltem tőle, hogy esetleg elesne benne. Soha nem értettem azt, hogy a lányok miért viselnek magassarkút, baromi kényelmetlennek tűnik az összes ilyen cipő – Lehet futnunk kell majd a buszra. El ne ess, mert balszerencsés lenne az első sulis napodon a kórházba menni.
Pont ezért vettem át a lány kezét a másik tenyerembe és csúsztattam a vállára a tenyerem. Nem mondom, hogy a szívem nyugton maradt emiatt a mellkasomban, de miután már eleget mondogattam magamnak azt, hogy ez a biztonsága érdekében van, én magam is elhittem a dolgot. Attól függetlenül, hogy a szél pont annyira fújt, hogy az orromba menjen a lány samponjának az illata, ami megint csak azt szolgálta, hogy rövid időn belül tönkre menjek teljesen.
- Mi volt a fogadás tárgya? Biztos jól fog állni, ha befesteted – miért ne állt volna pont neki jól… Az olyan lányoknak, amilyen ő maga is, általában minden jól áll.
Nem volt túl sok időm elmerengeni ezen a tényen, mivel én is hamar megpillantottam a buszt, emiatt pedig újra a lány kezére kulcsoltam az ujjaim és húzni kezdtem magam után. Viszonylag gyorsan futottam emiatt egyáltalán nem okozott meglepetésként az, hogy a sofőr meglátta a kalimpálásomat is, és pont sikerült felugrani a buszra még időben.
- Nem késhetsz el az első napodon – eléggé kifulladva motyogtam neki a szavakat, közben pedig a térdemen támaszkodtam. Talán nem kellett volna tényleg minden erőmet beleadnom ebbe a vágtába, és akkor most a tüdőmet sem akarnám kiköpni. Mindenesetre valamiért azt gondoltam, hogy a jármű, amin most vagyok, már nem fog hirtelen elindulni, szóval határozottan nem terveztem egyelőre leülni.

903 szó || ruha || ◤ kr ◥


I like the view right now
Floating on the blowing leaves, in the blue sky, clouds like a submarine swim, and I keep seeing them in front of my eyes, am I dreaming? It's that beautiful, I was absolutely speechless, I couldn't move, I feel so refreshed, yesterday felt so stuck, but today, I feel comfortable without those frustrating feelings
mind álarcot viselünk
Blayze M. Yim
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XbJX2
flowering; Lizzy & Lay D9XpfNj
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Like that streetlight
In the middle of a lonely night, I just look bright, after the end of a lonely day, and you’re gonna stand there, in the middle of a lonely night, and try to smile brightly
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay Nzmh3Yh
If I look at your eyes
I bloom inside you, hands that hold each other, at the end of the cold winter, you who’s waiting for me, everytime I walk with you, my winter is beyond time, now I meet you, who’s like spring one by one, I fill up with you
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpIl1
★ foglalkozás ★ :
egyetemista, gyakornok
★ play by ★ :
Park Wonbin
★ hozzászólások száma ★ :
75
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpVJn
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyHétf. Ápr. 19 2021, 23:38

Blayze & Alice
"I never ever thought I'd like you this much. And I never planned to have you on my mind so often."
Ha jobban belegondolok, egyáltalán nem kellene félnem attól, hogy újra iskolába kell járnom. Sok tényezőt magába foglal természetesen az, hogy iskola, mert ott van az, hogy senkit nem fogok ismerni az osztályból, meg az is, hogy talán nem leszek szimpatikus senkinek. Abban viszont totálisan biztos voltam már az elejétől fogva, hogy nem fog számítani mennyire erős iskolába iratkozom be, mert olyan emberek vannak körülöttem, akik épp elég okosak ahhoz, hogy tudjanak nekem segíteni. Lay például mindig is sokkal jobban értett a matekhoz, mert én úgy érzem, hogy a geometria volt az egyetlen dolog, ami kicsit is élvezhető volt benne - és még annak is voltak bizonyos részei, amiket muszáj volt újra meg újra átismételnem, hogy megértsem és ne felejtsem el.
Ha arról lett volna szó, mint eddigi életemben bármikor, amikor szeptemberben egy megszokott iskolába és megszokott közösségbe mentünk vissza, valószínűleg fele ennyire sem izgultam volna. Így azonban addig húztam-nyúztam a készülődést is, hogy lassan már azt gondoltam, hogy el is fogunk késni. Ha nincs Lay, aki rám szóljon az indulással kapcsolatban, lehet, hogy inkább csak itt maradtam volna a szobámban.
- Biztos? - Olyan elveszett pillantással néztem rá, mintha csak esőbe kicsapott kiskutya lennék - legalábbis fejben így képzeltem el magamat, tükörben nem néztem, hogy igazolva legyen az elképzelésem. Lay számára pedig egyébként is simán lehet, hogy teljesen más állatra hasonlítok. - Hiszek neked. Csak félek, hogy senki nem fog engem kedvelni. Vagy azt fogják mondani, hogy fura az akcentusom. - Eddig mindenkinek feltűnt, hogy nem vagyok idevalósi, ami egy idő után kezdett kifejezetten kellemetlen lenni. Mások is vannak, akik nem idevalósiak, miért kell mindenkit megkérdezni, vagy rászólni?
- Itt is az én legjobb barátom leszel, ugye? - Tudtam arról, hogy van egy lány, aki tetszik neki, és a legutolsó, amit szerettem volna ettől az iskolai élménytől, hogy miatta elveszítsem majd Lay-t. Az eszembe is véstem, hogy tartsam nyitva a szememet és találjam meg azt a lányt, akinek tetszhet az ÉN legjobb barátom. - Akkor ülünk majd egymás mellett is? - Várakozón pillantottam rá. Talán nem szép dolog tőlem ennyire megpróbálni kisajátítani Blayze-t, de szükségem volt erre a lépésre. - Engem egyáltalán nem zavarna. De tényleg csak ha mellettem szeretnél ülni... - Én nagyon szerettem volna, ha így marad a dolog és reméltem, hogy ezt ő is érzi a hangomból.
Bíztam abban, hogy Lay jelenléte nem csak a közös tanulás alkalmával biztosít arról, hogy nem éri meg izgulnom a matekjegyeim miatt - ha ő korrepetál, egyébként is sokkal jobban megértem, mint órán. Amikor viszont megfogta a kezemet, egy pillanatra elkerekedik a szám, de nem hezitálok túl sokat. Barátok vagyunk, az, hogy megfogjuk egymás kezét, csak akkor lehetne ciki, ha nem hinnénk a fiú-lány barátságban.. Gondolom. - Oké. Ne haragudj, amiért ilyen sokáig készülődtem. - Követtem a fiút az ajtón át a házon kívülre. Felragyogott az arcom, amikor meghallottam a hajamra tett megjegyzését. - Köszönöm szépen! - Mosolyogva pillantottam rá, miközben nem akaródzott elengedni a kezét. - Jordannel fogadtunk, úgyhogy lehet, hogy be fogom festetni. - Jobban élvezném mondjuk, ha nem csak én tenném, hanem a nagybátyám is. Lehet, hogy újra kellene vele csinálnom a fogadást, de minimum módosítani a szabályokat.
- Minden óránk közös lesz ma? - A lépteimet igyekeztem Layhez igazítani. Alig értünk abba a távolságba, ahonnan már éppen látni lehet a buszmegállót, az én szemem megakadt a közeledő járműn. - Ó ne, már ott is van a busz! - Nem tudtam dönteni, hogy mi lenne a leghelyesebb megoldás. Ha késünk, vagy ha futunk.

ruha | 570 | flowering; Lizzy & Lay 2624752903 |


Talking about my dreams one after another
Happy happy happy You You You I can imagine it A future that I’ve drawn That I can gravitate towards, that’s why I've gotta be with you

Blayze M. Yim imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alice S. Chwe
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D62878234a76f4fed58fc4db719834e120820edb
flowering; Lizzy & Lay 9976cfea738b4ea47fdd3831727208b8e98168e8
★ kor ★ :
23
★ elõtörténet ★ :
floating in daydreams
every day, when I woke up, all flew away waiting around is a waste to be honest, it's easier this way now I'm so lonely I practiced in my dream every day, kiss me
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay E01c118b6437cc1f55a7f73757470e21b44648a0
Im thinkin about you when the rain stops in my heart
I don’t care if it’s a monochrome sky let’s go somewhere together the future will be colorful, I imagine dream expands like a rainbow I wanna share my love, forever
★ lakhely ★ :
❀ Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay 70dca8f105faebc4d197e3abdb1c58f5ca0db7d6
★ idézet ★ :
if someone loves a flower, of which just one exists in all the millions and millions of stars, it is enough to make her happy just to look at the stars
the little prince
★ foglalkozás ★ :
✿ college student
★ play by ★ :
❀ Kim Ye Rim
★ hozzászólások száma ★ :
79
★ :
flowering; Lizzy & Lay Cbb86ba3025e1150aa302412663c151e9ed998d3
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyKedd Márc. 16 2021, 08:59

Alice & Blayze
Nem akartam abba belegondolni, hogy mit fogok kapni Lizzie apukájától, ha majd haza kell mennünk a szünetben. Már nagyon ideje lett volna meglátogatni a nagyit meg a papát, de én mindenképpen Archie-val együtt szerettem volna menni. Biztosan szomorúak lettek volna, ha nem viszem magammal, így egy előre én is vártam a nagy találkozással. Tuti, hogy én magamban is elég lettem volna nekik és örültek volna annak, ha végre megyek hozzájuk, de semmiképpen sem úgy akartam, hogy bármilyen tényező miatt szomorúak legyenek. Az, hogy Lizzie végre vissza tudott menni a suliba egy nagyon jó dolog volt, mivel azért legalább az érettségi fokozatot meg kellene szereznie. Persze ezzel én nem akartam szekálni, de tudtam neki segíteni a beiratkozásban is. Könnyű dolgunk volt, mert az igazgató is koreai, és amikor elmeséltük neki a helyzetet, akkor semmi akadálya nem volt a felvételnek. Elég erős suliba járok így is, szóval kell majd tanulnia a lánynak, de mivel legalább annyira okos, mint amennyire szép, ezzel semmi baj nem lesz majd.
Amíg nem kaptam meg a felhatalmazást rá, addig türelmesen vártam az ajtóban. Lehet, hogy Henry csak pofátlanul becsörtetett volna a lány szobájába, de én igyekeztem tiszteletbe tartani a barátságunkat annyira, hogy nem tettem ilyet. Persze mi már láttuk egymást a legrosszabb formánkban is, de a magánszféra kérdését egy lánynál illik betartani. Épp ezért egyáltalán nem zavart az a fél perc, amit az ajtóban kellett álldogálnom. Biztos még nem öltözött fel rendesen és gyorsan magára kapta a ruháját, azért válaszolt később.
- Persze, hogy jönni akarsz – hirtelen csak értetlenül pislogtam rá, amikor már beljebb kerültem az ajtón – Miért ne akarnál? Majd meglátod, hogy milyen jó lesz! Kedvesek a tanárok és a diákok is. Legalábbis velem azok voltak.
Persze nem mindenki, mert nyilván minden amerikai suliban van egyfajta hierarchikus rendszer, aminek a satnyaságom ellenére is nagyjából a közepén helyezkedtem el… De Alice nem olyan, mint én. Mivel ő tényleg nagyon szép és kedves, biztosan jó benyomást tesz majd mindenkire az első pillanattól fogva.
- Én mindent odapakoltam. Ha valamid nem lesz, majd én adok – úgy nyújtottam felé a kezem, mintha attól félnék, hogy kiugrik az ablakon és megszökik – Nézhetjük együtt a könyveket is majd, ha nem zavar.
Persze abban az esetben, ha az övé hiányozna. A tanárokat sem szokta ez zavarni, őket csak az érdekelte, hogy tudjunk haladni az anyaggal. Az első órák most úgyis a tematika ismertetésével és az esetleges bemutatkozásokkal, nyári beszámolókkal telik majd el. Tehát lényegében azért hozzuk el a cuccokat, hogy azokat a szekrénybe tudjuk pakolni és holnap már kevesebb teherrel induljunk el otthonról.
- Gyere menjünk, le fogjuk késni a buszt – baromi ironikus, hogy ahogy kezdeményeztem, és megfogtam a lány kezét, az egyetlen ember, aki a fejemben járt, az Braylen volt. Finoman kezdtem el az ajtó felé húzni a lányt, miközben a Nagyfőnök szavait járattam a fejemben. Semmi más miatt nem lettem volna képes arra, hogy erőt merítsek egy hasonlóhoz.
- Szép lett a hajad – ezt már nagyon szégyenlősen jegyeztem csak meg, egy félszeg mosollyal az arcomon. Ismét előttem termett a fiú képe és arra gondoltam, hogy majd ezt mindenképp el kell neki mesélnem. Jelen helyzetben tudnom kell azt, hogy jól csináltam-e amit mondtam.


520 szó || ruha || ◤ kr ◥


I like the view right now
Floating on the blowing leaves, in the blue sky, clouds like a submarine swim, and I keep seeing them in front of my eyes, am I dreaming? It's that beautiful, I was absolutely speechless, I couldn't move, I feel so refreshed, yesterday felt so stuck, but today, I feel comfortable without those frustrating feelings
mind álarcot viselünk
Blayze M. Yim
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XbJX2
flowering; Lizzy & Lay D9XpfNj
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Like that streetlight
In the middle of a lonely night, I just look bright, after the end of a lonely day, and you’re gonna stand there, in the middle of a lonely night, and try to smile brightly
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay Nzmh3Yh
If I look at your eyes
I bloom inside you, hands that hold each other, at the end of the cold winter, you who’s waiting for me, everytime I walk with you, my winter is beyond time, now I meet you, who’s like spring one by one, I fill up with you
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpIl1
★ foglalkozás ★ :
egyetemista, gyakornok
★ play by ★ :
Park Wonbin
★ hozzászólások száma ★ :
75
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpVJn
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyHétf. Dec. 14 2020, 21:14

Blayze & Alice
"I never ever thought I'd like you this much. And I never planned to have you on my mind so often."
Utólag belegondolva határozottan nem azt tartom életem legjobb döntésének, hogy épp azelőtt hagytam ott az iskolát, mielőtt egyáltalán leérettségiztem volna. Ne vegyük figyelembe, hogy valójában mennyire féltem volna egy-egy tantárgy miatt, vagy hogy bízom-e annyira magamban, hogy tudjam, hogy ez a kis kihagyás semmit nem fog jelenteni. Hiszen én már tanultam mindazt, amit egy végzősnek meg kell tanulnia, habár tény, hogy nem itt az Államokban, hanem otthon Ausztráliában. Abban a helyzetben azonban elismerem, hogy sokkal inkább izgultam azért, hogy Layvel mi van és hogy jól van-e, mint hogy mit fognak rólam gondolni akkor, ha van egy papírom, ami igazolja, hogy jártam középiskolába, vagy sem.
A fiúknak talán meg sem kottyan, hogy iskolába kell menni és nem gondolnak arra, hogy muszáj előtte mindenképp megmosniuk a hajukat és finom hullámokat is rakni bele, hogy ne nézzen ki olyan unalmasan. Sőt, a fiúk talán arra sem gondolnak, hogy milyen fontos egy egyszerű tolltartó, vagy a füzetek színe. Én mindezek miatt aggódtam és ezért sem készültem el időben. Háromszor ellenőriztem, hogy beraktam-e mindent, és ugyanennyiszer futottam oda a tükörhöz is, hogy újra meg újra megnézzem azt a tényleg minimális és finom sminket, amit sikerült összehoznom magamnak. Már abban sem voltam biztos, hogy a ruhák, amiket kiválasztottam a mai napra, történetesen megfelelnek-e az elvárásoknak. Sőt, most hogy így elnéztem magamat a tükörben, már arra is esküdni mertem volna, hogy szörnyű a hajam és jobb lenne egy kontyba fognom a fejem tetején.
Amikor meghallom a kopogást és visszafelé tartok a táskámhoz, hogy ellenőrizzem, vajon nyomtam-e valamelyik zsebébe hajgumit, csak ha szükség lenne rá... És épp annyira eltereli a figyelmem a dolog, hogy kis híján átessek a szoba közepén hagyott szőrös puffon, ennek pedig hangot is adok. - Jajj! - lebiggyesztett ajkakkal nyúlok a sípcsontom felé, hogy annak simogatásával próbáljam megszabadítani magam az egyébként nem is létező fájdalomtól, mert hát mégiscsak egy puffról van szó és nem egy tégláról. Habár nem tudom miért tartanék a szobámban téglát.
Az ajtó túloldaláról érkező kérdés juttatja eszembe, hogy az előző körben is elfelejtettem válaszolni. - Persze, gyere csak be, Lay! - Picit hangosabban szólok meg, mint szoktam, hogy mindenképpen meghallja. Amikor belép, tanácstalanul fordulok felé. - Lay, én nem is tudom, hogy menni akarok-e. - Kiskutyákat megszégyenítő pillantással pislogok rá, miközben a pulóverem ujját húzogatom, oda sem figyelve, hogy ezáltal lerántom a vállamról az említett ruhadarabot. - Nem akarunk inkább magántanulók lenni? Azt sem tudom, hogy mindent odapakoltam-e... - Tanácstalanul roskadok le a táskám mellé, amivel tulajdonképpen csak tovább húzom az időt és a végén Lay miattam késik el. Pedig neki valószínűleg többet jelent a suli, hiszen van ott egy lány, aki tetszik neki.

ruha | 431 | flowering; Lizzy & Lay 2624752903 |


Talking about my dreams one after another
Happy happy happy You You You I can imagine it A future that I’ve drawn That I can gravitate towards, that’s why I've gotta be with you

Blayze M. Yim imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alice S. Chwe
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D62878234a76f4fed58fc4db719834e120820edb
flowering; Lizzy & Lay 9976cfea738b4ea47fdd3831727208b8e98168e8
★ kor ★ :
23
★ elõtörténet ★ :
floating in daydreams
every day, when I woke up, all flew away waiting around is a waste to be honest, it's easier this way now I'm so lonely I practiced in my dream every day, kiss me
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay E01c118b6437cc1f55a7f73757470e21b44648a0
Im thinkin about you when the rain stops in my heart
I don’t care if it’s a monochrome sky let’s go somewhere together the future will be colorful, I imagine dream expands like a rainbow I wanna share my love, forever
★ lakhely ★ :
❀ Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay 70dca8f105faebc4d197e3abdb1c58f5ca0db7d6
★ idézet ★ :
if someone loves a flower, of which just one exists in all the millions and millions of stars, it is enough to make her happy just to look at the stars
the little prince
★ foglalkozás ★ :
✿ college student
★ play by ★ :
❀ Kim Ye Rim
★ hozzászólások száma ★ :
79
★ :
flowering; Lizzy & Lay Cbb86ba3025e1150aa302412663c151e9ed998d3
Témanyitásflowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay EmptyCsüt. Dec. 03 2020, 00:25

Alice & Blayze
A magam részéről meglepően vártam az iskolakezdést most. Sosem volt vele bajom, azonban a nyári időszakkal is megvoltam, mivel a fontosabb barátaimmal mindenképp találkoztam. Az idei nyár abban határozottan más volt, hogy gyakornokként bizonyos feladatokat el kellett látnom a cégnél, ezért lényegében mindig kéznél kellett lennem. Illetve mentem sütögetni a „munkatársaimmal” is, igyekeztem minden lehetőséget megragadni azért, hogy a saját gondolataimat elterelhessem arról, hogy mennyire szar és nehéz nyaran voltam túl. Mindezt Alice-nek sem akartam kimutatni, hiszen rengeteg munkája volt abban, hogy számomra jobb legyen az USÁ-ban töltött időszak... Emellett a fejébe vette, hogy összehoz azzal a lánnyal is, aki tetszik nekem, ami hát... Egyre több bonyodalmat szül az életünkbe. Emiatt pedig már kezdem úgy érezni, hogy kár volt belemenni az egészbe, mert ha ma megkéri, hogy mutassam be a lánynak... Akkor határozottan meg vagyok lőve, vagy frappánsan megteszem és hát elmondom az ismerkedős szöveget neki a saját nevével... Erre szerintem akkor sem lennék képes, ha nem lennék ennyire gyáva.
- Lizzie, kész vagy? – az említett személy ajtaján igyekeztem nem túl hangosan bekopogni, az pedig eszembe sem jutott, hogy benyissak, mert talán még mindig öltözködik – El fogunk késni.
Én a magam részéről nem vittem túlzásba az első napra való készülődést. Lényegében összeszedtem a szekrényemből azokat a cuccokat, amik tisztának tűntek, ezeket párosítottam, hogy ne nézzek ki hülyén, aztán zuhanyzás után arcot mostam, megszárítottam a hajam és lényegében készen is voltam. Régen a tesóm megtanított arra, hogy hogyan formázzam egy kicsit a homlokomba hulló frufrumat, de a suliba sosem foglalkoztam ilyesmikkel, meg ő mindig jobban megcsinálta nekem, mint amennyire én tudtam magamnak. Tehát általában ráhagytam a feladatot, és ma is biztosan segített volna... ha itt van velem. Ezen kívül csak néhány füzetet dobáltam a táskámba egy toll társaságában, mert többre egyszerűen nem volt szükségem. Tudtam, hogy ez minden bizonnyal a lánynál másképp fog kinézni, láttam a szekrényét a régi sulinkban.
- Bejöhetek? – finoman le is nyomtam a kilincset, de szándékosan nem nyitottam ki az ajtót résnyire sem. Tényleg nem akartam olyat látni ami miatt már korán reggel kínosan kezdődne a napunk, mert hát... Lényegében délután négyig össze leszünk zárva és azt is megígértem neki, hogy lehetünk padtársak. Ennek minden bizonnyal az eddig mellettem ülő Jason kevésbé örült, mert határozottan szerette rólam másolni a matekházit.


373 szó || ruha || ◤ kr ◥


I like the view right now
Floating on the blowing leaves, in the blue sky, clouds like a submarine swim, and I keep seeing them in front of my eyes, am I dreaming? It's that beautiful, I was absolutely speechless, I couldn't move, I feel so refreshed, yesterday felt so stuck, but today, I feel comfortable without those frustrating feelings
mind álarcot viselünk
Blayze M. Yim
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XbJX2
flowering; Lizzy & Lay D9XpfNj
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Like that streetlight
In the middle of a lonely night, I just look bright, after the end of a lonely day, and you’re gonna stand there, in the middle of a lonely night, and try to smile brightly
★ családi állapot ★ :
flowering; Lizzy & Lay Nzmh3Yh
If I look at your eyes
I bloom inside you, hands that hold each other, at the end of the cold winter, you who’s waiting for me, everytime I walk with you, my winter is beyond time, now I meet you, who’s like spring one by one, I fill up with you
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpIl1
★ foglalkozás ★ :
egyetemista, gyakornok
★ play by ★ :
Park Wonbin
★ hozzászólások száma ★ :
75
★ :
flowering; Lizzy & Lay D9XpVJn
TémanyitásRe: flowering; Lizzy & Lay
flowering; Lizzy & Lay Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
flowering; Lizzy & Lay
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Egy kis plusz :: Real Time játékok-
Ugrás: