AZ ŐRŰLT
Valóban számtalan olyan jellemvonása van, ami miatt bolondnak lehet nevezni. Például az a levakarhatatlan vigyor a képéről. Persze nem mosolyog állandóan, feltehetően álmában nem szokott. De másoknak valóban úgy tűnhet, hogy a nap 24 órájában így néz ki. Emiatt sokszor úgy gondolják, hogy drogozik, pedig arra még nem kapott rá. Ellenben a lopásra nagyon. Azt is az elején nehezen tette meg, de mivel kellett neki a pénz, így végül nem riadt vissza tőle. Elég sok mindenre képes azért, hogy elérje a terveit. Persze nem egyszer bukott már le a lopás miatt az elején, így a szüleinek kellett mindig kihúznia a bajból. De a rutin meg az évek neki is segítettek, így most már egyre jobb, bár mióta Amerikába költözött és munkája van egyre kevésbé jellemző rá ez a szokás, de úgy mint a szarka, ha meglát valami szépet és tetszik neki, akkor bármikor megszerzi.
Pont emiatt az érdekes kedvtelése miatt rossz viszonyba került a családjával. A szülei csalódtak benne, a bátyával pedig már régóta nem jön ki egy nagyon régi ostoba ok miatt. De nem igazán zavartatja magát emiatt, ő tökéletesen éli tovább az életét. A családjának akarta ellenére is vendéglátó egyetemre ment, mert egyszerűen ehhez volt kedve. Az is igaz, hogy egy félév után otthagyta az egészet és egyszerűbbnek gondolta, ha elvégez egy bartender tanfolyamot. Sokszor gondolják úgy, hogy igazából fel sem tűnik neki, hogy mennyire rossz irányba megy, vagy az, hogy kinek mennyire fáj az, amit tesz vagy mond. Gyakorlatilag nincs tisztában a környezetével, el van a maga kis világában, amit felépített és nem hagyja senkinek, hogy belerondítson.

A ZSENI
Igazából eléggé okosnak számít, simán elmehetett volna orvosnak, vagy jogásznak is. Tényleg vannak olyan pillanatai, amikor őrültnek gondolják, de tulajdonképpen csak egy hajszál választja el egymástól a kettőt. Plusz már Hamlet is megmondta, hogy valójában a bolondok azok, akik a legnagyobb tudással bírnak. Mivel nem gondolják róluk, hogy felfogják mit is beszélnek nekik, de az igazság az, hogy pont ők értik meg az egyik legjobban a dolgokat.
Ugyanígy nem is hagyja annyira figyelmen kívül a környezetét. Az, hogy egyesek nem érdeklik teljesen mást jelent, mint az, hogy a saját kis burkában élne. Tudja, hogyha valakit megbánt, ha valami olyat tesz, ami másnak nem tetszik, teljesen tisztában van ezekkel, csak néhány illetőnél (az esetek nagyobbik részében hozzátenném) le se fütyüli a másikat. Bár azt sem lehet mondani, hogy nem esik meg egyeseken a szívem. A jó emberekkel igyekszik ő is normálisabb lenni, inkább azokkal paraszt, akikről úgy gondolja, hogy megérdemlik. “Megdobnak kővel, dobd vissza ugyanazzal.”
Ebben az énjében ellenben megmutatkozik a komolyság és a düh. Ezek azok pillanatok, mikor nem fölfelé görbül a szája. Sokszor gondolkodik el, akárcsak apróságokon is. Főleg a múlton. ”Mi lett volna, ha…” Ez a legtöbbet ismételgetett kérdése.
A szerelem számára egy nem létező dolog. Nem azért, mert annyi ember van és Don Juan módra mindenkit boldoggá akar tenni, hanem mert még sosem érezte és szerinte nem is képes rá. Valamint értelmetlennek találja. Csak a józanész útjába állna és elvakítja az embert a rózsaszín köd. Szóval soha nem akarja megtudni mi is ez. Ellenben a rövid kapcsolataiban nem ismer határokat. Nem zavarja, hogy a másik fél milyen nemhez sorolja magát, nem ezen múlik az, hogy érez-e vonzalmat, vagy sem.

NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG, AMIT TÖK FELESLEGES TUDNI RÓLA

• Dohányzik
  
• Fél a lepkéktől
  
• Beszél álmában
  
• Egyszer kipróbálta a füvet, de nem tetszett neki
  
• Allergiás a csokira (viszket tőle az orra)
  
• Szabadidejében szeret koktélokat kevergetni
  
• Kleptomániásnak hiszik, amúgy tényleg csak szeret lopkodni (Ezzel próbált pénzhez jutni)
  
• Kékre szokta festtetni a haját
  
• Igazi konyhatündér
  

2 HÓNAPPAL EZELŐTT

- Nos Jeason van valami, amit szeretnél elmondani?
-Inkább kérdeznék! Hogy lehet, hogy egy ilyen kis csinos lánnyal nem egy bárban futok össze, hanem az irodájában, mint egy pszichológus?
-A szüleid szerették volna tudni, hogy minden rendben van-e veled.
-Maga az ötödik ugye tudja? De oké, akkor kezdjük is. Minél előbb túlesünk ezen, annál jobb…
Folyton ezzel jönnek nekem. Mintha szükségem lenne bárkire is, aki meghallgat. Csak azért, mert bezárkózók a szobámba… akármi is lehet az oka. Kamasz voltam, történtek dolgok és így maradtam. Főleg azért, mert akkor sem voltak képesek már békén hagyni. Mindössze egy kevés idő kellett volna nekem, hogy túllendüljek azon az időszakon, erre állandóan nyaggattak. Arról nem is beszélve, hogy a bátyám képzelődésétől a frász is kivert. Szóval maradt az, hogy beszélgessek a pszichológusokkal, amihez szintén semmi kedvem nem volt. De a végén mindig megoldottam, hogy ne kelljen tovább járnom hozzájuk. Ha ez a nő azt hiszi, hogy vele más lesz, akkor téved.


A bátyámnak volt ez a haverja, akit mindig is menőnek gondoltam. Nagyon megkedveltem és úgy tűnt, hogy ő sem utál éppen. Emlékszem olyan voltam, mint egy kiskacsa, aki követte az anyját, úgy mentem mindig mindenhova utána. Folyton velük akartam lógni és még többet megtudni róla. Külső szemmel ez elég bizarrnak tűnt, hiszen tulajdonképpen jobban szerettem, mint a saját testvéremet. De ki ne tett volna így? Foglalkozott velem és annak ellenére, hogy fiatalabb voltam nálunk emberszámba vet, amit sokan nem tettek volna meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy rajongtam érte. Nem is csodálkozom hát, hogy félreérthető volt a kettőnk közötti kapcsolat. Nem, sose szerettem őt úgy. Inkább a második bátyám volt, akire sokkal inkább vágytam, mint az eredetire.
Ám ennek is voltak hátulütői. 14 évesen még naiv voltam. Azt hittem az emberek rendesek és őszinték. De sajnos korán meg kellett tapasztalnom, hogy ez nem így van.
Aznap délután a suli előtt néhány random srác várt. Őszintén nem tudom kik voltak. Csak annyit akartak velem megbeszélni, hogy Ő vár rám és valami fontosról van szó. Ijedtemben azt se tudtam nagyjából, hogy hova kapjak. Lehet, hogy baja esett? Lehet valami rosszat tettem? A lehetőségek végtelen sokasága futott át az agyamon, de választ egyikre se kaptam, így úgy döntöttem, hogy magam megyek el és kérdezem meg, mit szeretne. A fiúk elkísértek, hiszen ők tudták, hogy hova is kéne menni. De mikor megkérdeztem, hol van, akkor csak a képembe röhögtek. Bár őszintén, örültem volna, ha ennyi lett volna. Ami utána következett csak még rosszabb volt. Megvertek, megaláztak, és ha nem jött volna a megmentőm, akkor ki tudja még mit tettek volna velem. A bátyám haverja mentette meg az éltemet szerintem.
-…Ugye nem mondod el a bátyámnak, hogy….
- Csssh, ne is gondolj rá picúr, senkinek nem mondom el.
A szavát adta és meg is tartotta. Aznap este vele aludtam. Féltem egyedül, nem akartam semmi hasonlót se átélni soha többé. Mellette biztonságban voltam. A testvérem persze kérdezgetett arról, hogy mi történt. Nem mondtam semmit. Utána kezdett el gondolkodni, hogy én és a barátja… hogy mi ketten… de nem! Nem vetem meg az ilyen jellegű dolgokat, de vele soha nem tenném meg. Persze nem hit nekem. Továbbra is nyaggatott, hogy beszéljek, mi történt, majd mikor a szüleink hazajöttek akkor már ők is teljesen rám szálltak és nem hagytak békén. Kellett a magány, a saját gondolataimba való merülés, hogy fel tudjam dolgozni, hogy túl tudjak lendülni és végül elfelejteni. De nekik mindig fel kellett hozni. Egyfajta kényszert érezhettek arra, hogy tudják. Értem én, hogy segíteni akartak, de csak azt érték el, hogy dühös lettem és kezdtem egyre jobban eltávolodni tőlük. Magamra zártam az ajtót, nem akartam a szemük elé kerülni és alig léptem ki a saját szobámból.
Végül meguntam az örök depizést és valamelyest újra a régi énem lettem. Előtte is mindig mosolyogtam, és most újra mosolygok. A családdal nem békültem ki, de most már legalább hajlandó vagyok velük beszélni. Na persze messze nem olyan a  viszonyunk, mint volt, sokkal többet veszekszünk, sőt azt hiszik, hogy megbolondultam. Ezért járok dili dokikhoz már évek óta. Pedig már tényleg jól vagyok. Na persze a lopást leszámítva. Miután újra előbújtam a kis barlangomból megváltozott a véleményem mindenről. Többé nem bíztam másokban és a magam feje után akartam menni. A szüleim nem akarták engedi, hogy elmenjek Amerikába, ahová Ő is lelépet. Nem adtak rá pénzt, így magamnak kellett megszereznem rá. Jobb megoldás híján pedig a lopás volt az egyedüli dolog, amivel össze tudtam kaparni a repülőjegy árát. És mondhatom a végére már elkezdtem élvezni.


-Várjunk csak… akkor te nem is…
-Kleptomániás? Nem, nem éppen. Csak dolgozni nem tudtam a tanulmányaim mellett, meg az feltűnő lett volna, nekem pedig sunyiba kellett pénzt szereznem. Csak ezért kezdtem el az egészet.
-Nos hát… azok alapján, amit hallottam, neked vannak problémáid, de nem egészen azok, amikre a szüleid gondoltak.
-Mondtam, hogy nem vagyok bolond! De amúgy ne is törje magát szívem a terápiákon, jövő hónapban repülök.

1 HÓNAPPAL EZELŐTT

-Szóval még egyszer… Sydney-ben éltél, felvettek egyetemre, amit el is tudtál volna végezni, de a szüleid sem éppen szegények, így lazán el tudtak volna ereszteni lóvéval… Miért vagy itt?
-Nem akartam a szüleim és a bátyám befolyása alatt maradni. Kellett a szabadság. Ausztráliában bárhol megtalálnak, de itt ugyan ki a fene keresne?
-Nagyon furcsa vagy ugye tudod?
-Akkor felvesz?
-Fel. A csajok csípni fogják a stílusodat. Meg ha nem riadsz vissza a melegektől, akkor a pasik is.



Miután végre hajlandó voltam kikecmeregni a szobámból és ismét szocializálódni, kezdetben sok mindent megváltoztattam. Mondjuk a jövőbeli terveimet. A szüleim akarata ellenére nem lettem se orvos, se jogász, se semmi extra. Vendéglátóira akartam menni, amit ugyan nagy nehezen, de elfogadtak. Úgy gondolták, hogyha nem engednek legalább egy kicsit nekem, akkor fixen lelépek innen, mivel már régóta hajtogattam nekik, hogy vonz New York. De aztán rájöttem, hogy az egyetem nem akkora nagy kihívás és messze nem élvezem annyira. Így csak abbahagytam a családom tudta nélkül. Majd beadtam a szüleimnek, hogy a tanulmányaim miatt jó lenne elvégezni egy bartender tanfolyamot. Rejtély még számomra is a mai napig, hogy hogyan sikerült ezt megetetnem velük. De a lényeg, hogy meglett.
Iskola helyett pedig… Az utcán lógtam. Későig kint maradtam, mondván, hogy bulizok, holott csak megpróbáltam kirabolni az embereket. Az elején még csak a szimpla táskafelvágós és zsebből kilopós módszert alkalmaztam, így is elkaptak párszor, ami miatta a szüleim mindig leszedték a fejemet. Bár tény, hogyha ők nincsenek, akkor most javítóintézetben, vagy börtönben ülnék. De aztán szépen lassan rákaptam az ízére és már olyan dolgokat alkalmaztam, amire más nem lenne ennyire büszke. Együtt aludni valakivel, majd meglovasítani az értékeit… na persze nem annyit és nem olyat, ami elsőre feltűnik, hanem valami olyat, ami nem feltétlenül esik le neki elsőre. Például nem a kedvenc nyakláncát és bankkártyáját, hanem csak a tárcájából némi pénzt. Így aztán lett elég pénzem egy repjegyre és arra, hogy legyen helyem lakni pár napig. Utána nem tudom mit kezdtem volna magammal, de szerencsére hamar találtam munkahelyet ebben a bárban, ahol jelenleg a pultban dolgozok, sőt még szállást is ajánlottak hozzá. Úgy tűnt sínen vagyok.

1 HÉTTEL EZELŐTT

-Te aztán nagyon szerelmes lehetsz!
-Ezt most mire mondod?
-Se fiú, se lány nem képes lekötni egy hétnél tovább. Tuti nagyon szexi lány, aki miatt nem tudsz más mellett megmaradni. Miatta jöttél ide igaz?
-Valóban volt valakinek szerepe abban, hogy idejöttem.
-Tudtam én! Mondd a csaj nevét és megkeressük. Sokan járnak a bárba, valaki csak ismeri.
-A srác neve Levi. Levi Takayoshi Kido.


Sose mondtam senkinek sem, hogy bárkinek is köze volt ahhoz, hogy idejöttem. Igazából azt se tudom, hogy hol van, de azért idejöttem. Utána. Azt hiszem, erre mondhatjuk azt, hogy őrültség és valóban a legtöbb esetben csak a szerelem képes ilyesmit tenni velünk. Csakhogy én sose voltam belé szerelmes. Gyermeki rajongás volt, ami talán még most sem múlt el. Vagy csak nem akarom, hogy elmúljon. Azután távol maradt tőlem. Nem tudom miért, pedig én kerestem a társaságát. Került és azt hiszem, hogy pont a bátyám miatt. De most már ő nincs a képben, így nyugodtan lehetnénk megint együtt. Már nem úgy együtt! Abban igaza van a kollegámnak, hogy sose tudok megmaradni senki mellett hosszabb távon, de csak mert nem akarok. Nem vagyok belezúgva senkibe és soha nem is leszek. Bár minden alap megvan ahhoz, hogy úgy gondolják, hogy Levi és köztem akármi is lehetett, nem rémlik, hogy lettek volna bennem ilyen érzések. Most pedig már fixre mondom, hogy nincs esély rá, bár hosszabb távra senkinek sincs. Egyszerűen csak meg akarom találni…