Az emberek fele királynak, míg a másik fele feleslegesnek tartja a szombat esti munkálataimat. Sokan úgy hiszik, hogy DJ-nek lenni könnyű, mert tulajdonképpen semmi dolga az embernek, a gépezet végzi magától a munka nagyját és ezért még piszkosul megfizetik a pult mögött csápoló egyént. Nos, ez igazából egy picit bonyolultabb ennél és hát, aki nem egy pár hetes gyorstalpalón végezte el az alapokat, vagy netán otthon az ennél többet is tud csinálni. Arról nem beszélve, hogy az előbb említett szakemberek többsége ténylegesen csak zajt kreál a zene helyett. Nehéznek viszont ugyanúgy nem fogom vallani ezt a munkát. Igazából az összes tevékenységem közül ez a legegyszerűbb és még talán ezt élvezem a legjobban, mert itt én is kikapcsolódhatok közben. Nem úgy, mint mikor a stúdióban csinálok felvételt, vagy éppenséggel más okos eszközét piszkálom meg fizikálisan, vagy távolról, anélkül, hogy tudna róla az illető. Ezekhez már voltaképpen jobban ott kell lennem agyban, hogy még csak véletlenül se hibázzak.

Az sem hátrány, hogy itt a klubban ihatok munka közben, sőt, még a pultig sem kell elmennem, van, hogy helybe hozzák az italt valami számért cserébe. Persze, hogy ne mondják rám azt, hogy válogatós vagyok elfogadok helyette telefonszámot is, vagy jobb minőségű tudatmódosító szereket. Igazából bármibe benne vagyok, ki mit tud felajánlani érte. Ilyenkor egész királynak érzi az ember magát, hogy szinte alig tesz valamit és mindent megkap egy szép mosolyért. Nem is értem, hogy ez bent a stúdióban miért nem működik sokszor.

Ha valaki anno 10 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a semmivel fogom agyon keresni magam, biztosan körbe röhögöm, mondván, hogy én ilyen átverésekben nem hiszek. Aztán láss csodát, manapság másodállásban én verem át az embereket. Persze, törekszem arra, hogy inkább az olyanokat, akik megérdemlik, hogy megkárosítsák őket és a pénzüket olyan helyre juttatom, akiknek nagyobb szükség van rá. Amolyan modernkori Robin Hood vagyok, ha úgy jobban tetszik. Éppen ezért sem nézem azt jó szemmel, ha a gyengébbeket bántják, vagy akaratuk ellenére kényszerítik őket valamire. Egy szórakozóhelyen pedig sok ilyen eset van. Történesen most is kiszúrtam egyet, mialatt a szünetemet töltöttem. Egy ideig csak távolról figyelem az eseményeket, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem e értem félre a helyzetet, majd amint látom, hogy a hölgy tényleg bajban van, sietek is a segítségére. Bár nem vagyok egy kifejezetten kigyúrt alak, azért jobb erőben vagyok, mint az a lány, akit elakarnak rángatni onnan.

Először csak neki megyek az egyiknek, hogy nem feltűnően kicsempésszem az értékeit átvizsgálásra. Amolyan, elővigyázatosság, mielőtt valami maffia csoportba botlanék itt. Nem akarok fekete listára kerülni, mert azért fiatal lennék még a halálhoz, fogócskához pedig nincs kedvem. Amint látszólag utaló jeleket nem találtam a veszély forrásra, már borítom is a kezemre eső pohár tartalmát az egyik fazon nyakába. Ez úgy tűnik kellően kibillenti a terveiből, mert azonnal felém fordul. - Upsz? – pillantok rá kérdőn, hiszen, ha a bocsánatkérésemet várja, ezzel kell beérnie. Mivel látja, hogy józan vagyok és nem véletlenül történt a dolog, csak még jobban rám mordul, ami engem persze hidegen hagy addig, míg az ingem nyakát el nem kapja. Ez egy nagyon drága darab volt, ráadásul limitált kiadású, szóval, ha kárt mer benne tenni, neki annyi! Ám mielőtt bármit is tehetne velem behúzok neki egyet, hogy végre eleresszen, mert gyűlölöm, ha valaki ilyen módon ér hozzám. Bár, ki nem? Aztán a nagy erő fitogtatás hevében elfelejtem azt a legfontosabb szabályt, hogy ne fordíts hátat az ellenségnek. Még éppen az utolsó pillanatban sikerült kivédenem a másik alak késes támadását. Kicsit még így is érte a karomat, de nem olyan vészesen. Még mielőtt azonban bármit is kéne tennem, két kidobó a segítségemre siet és eltávolítja a két ürgét a klub területéről. Így most már teljes mértékben a nőre tudok figyelni és igyekszem is felmérni az állapotát, hogy mennyire van magánál és esett e valami baja. -Minden rendben?- Aggódva vizslatom is a vérző karomra nem figyelve. Csak egy "kis karcolás". Olyan nagyon hamar nem lehet vele elvérezni, hogy fontos legyen egyből meglátogatnom vele az ügyeletet. Egyébként is illetlenség lenne egyedül hagyni a hölgyet ezek után.

I'm on fire | 665 | remélem tűrhető

Levi & Lily

-Egy repülő szarvast szeretnék kérni! - Ha valamit megtanultam pultosként és felszolgálóként, akkor az az, hogy legyünk kedvesek. Aki éppen kiszolgál bennünket, annak tök jól esik amúgy, hogyha nem azt tapasztalja, hogy parancsolgatunk nekik, hanem igenis tiszteljük őket. Úgy értem… helló, ha mi nem vagyunk, akkor kitől kapja meg a rendelést? Annyira ki nem állhatom azokat, akik lenézik a másikat ilyenkor. Csak azért, mert nem ezüstkanállal a szánkban születtünk, még lehetünk rendes emberek. De hát lényegtelen, én figyelek rá, és ahogy feltűnik a pultos srác is értékeli, ugyanis az energia ital mellé, csak még több pia megy, mint amennyinek kéne, és többe nem került. Egy kacsintással köszönöm meg neki, majd lépek is vissza táncolni, ahol máris egy csomó másik ember tereli el a figyelmem.
Egyedül jöttem, így annyira nem vicces, de pont ez a lényeg, hogy ellenben nem fogok egymagam távozni. Azt szokták mondani, hogy nem a buliban fogjuk életünk szerelmét megismerni, ami tény, de ember, attól még egy estére valakit felszedhetek. Nem mintha amúgy sokáig bírnám bárkivel is. Általában egy hét után már besokallok, így nincs is értelme nálam egy hosszabb távú kapcsolatba kezdeni. El kell fogadni, hogy csak futókaland, akire éppen akadok. A sarokban van is egy cuki csaj, olyan kis elveszettnek tűnik, így oda is mennék hozzá, ha az embertömeg nem akadályozna. –Taka van bocsi! - lökőm odébb az egyik pasit, akit lehet nem kellett volna. Még hátulról is túlságosan jól felismerem a tagot, így csak gyorsan megfordulok és lelépek. Illetve próbálnék, de annak a majomképűnek a haverja elállja az utamat. Persze engem továbbra sem izgat, igyekszem felvenni a nyúlcipőt, de a két srác közre fog, mire csak mosolyogva nézek fel az előbb fellökött arcába. – Szia édes! Hogy vagy? – Nincs is kínosabb, mint mikor az exedbe akadsz, ráadásul abba, akit úgy dobtál ki, hogy a saját bárodban nyakon öntötted a meleg kávéval. Vajon még haragszik?
Persze nem kellett sokáig gondolkodnom, egyből derékon ragad és a kijárat felé rángat. A francba! Ez nem jó, nagyon nem jó. Még csak a haverjaim sincsenek itt, hogy kirángassanak a csávából, rendőrt meg nem sűrűn fogok tudni hívni. Végre kiérünk, én pedig rohanni próbálok, de a fickó csak megragadja a kezem és visszaránt, mire én a mellkasának esek. – Oké, most már rohadtul, de eressz el hallod? – kezdek el vele kiabálni. Már rég vége, és csak magára hozta a bajt, mert mikor kidobtam, akkor nem volt képes felfogni, hogy mégis hogy merészelem ezt, aztán először csak virágot, meg anyám kínja tudja miket hozott nekem, majd miután ez sem jött be kezdődött a követés, aztán máris ott vagyunk, hogy úszik a kávéban. De ahogy látom, nem hallgat rám, még most sem, inkább a falnak nyom az elengedés helyett és a nyakamat kezdi csókolni. Fúj bakker!
Odébb lökőm, talán még pont időben, mert úgy fest talán valaki meghallott, vagy meglátott, de ott termett egy srác és elintézte őket, majd a biztonsági őrök el is vitték a két alakot. Meleg helyzet volt Lily, meleg helyzet. – De édi vagy! Igen, minden rendben van most már, köszi szépen! – Mást nem tudok erre mondani, minthogy milyen kis cuki, hogy aggódik miattam. Azt se tudom, hogy ki az, de azért már most levesz a lábamról a viselkedésével. Ellenben ha már itt vagyunk…- Lily vagyok. És az őrangyalt hogy hívják? – nézek rá a nagyra nyílt szemeimmel és kedvesebbik mosolyommal. Van itt egy srác, aki önként kínálkozott az ismerkedésre, hát akkor nem utasítom vissza. Természetesen szépen végig is nézek rajta, hogy milyen zsákmányt szereztem ma estére, mikor látom, hogy vérzik a karja. Megvágta volna az a paraszt? Gondolkodás nélkül lépek mellé és nyúlok a sebhez. – Le kéne kezelned nem gondolod? Esetleg segítsek? – Nem vagyok orvos, de sokszor sérültem meg már én is szóval akár el is láthatom neki, hiába nem nagy a sérülés.