Azt hittem, hogy visszajönni New Yorkba sokkal jobb lesz. A tény, hogy közel lakom majd a családomhoz, miközben álmaim munkáját végzem és ráadásul egy ennyire életteli városban élek, teljesen azt a reményt keltette, hogy itt csak vidám dolgok történhetnek és sokkal jobban fogom magam érezni, mint Los Angelesben. Ehhez képest az első itteni családi vacsorám botrányba fulladt, amikor a bátyám úgy döntött, hogy lelép azzal a kis szeméttel, aki otthagyta az oltárnál. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történik. Távol voltam, én elismerem, de hogy ennyire? Hogy időközben már megint összeszűrték a levet. Ja nem, bocsánat, nem, csak a nő valami életmentő műtétre vár, és Shane-től várja a csodát hozzá.
- Tudod, én igazán kedveltem a nőt. De otthagyta a bátyámat a templomban egy csomó év után. Aki mellesleg nagyon jó pasi. Mi tökéletes testvérek vagyunk, mert én szép vagyok, ő meg elég jóképű. Haha. Úristen, talán meg kéne ma látogatnom. Mit gondolsz?
Tulajdonképpen egy csaposnak mondtam el életem nagy titkait, de nem baj. Fogom az utolsó pohár tequilat és erősen meghúzom. Azt hiszem, hogy ennyi bőven elég lesz. Ám a hirtelen jött ötlet, miszerint el kéne mennem a bátyámhoz még jó lehet. Mennyi is az idő? Olyan 3 körül?
- Én azt gondolom, hogy itt a taxid.
Ez egy isteni jel, hogy nekem most mennem kell. Valaki taxit küldött értem, lehet, hogy pont Shane. Akkor már mindenképpen útnak ejtem. Ha ráért azzal a kis lotyóval lézengeni, akkor rám is szakíthat pár percet. Gyorsan felpattanok a bárszékről, felveszem a bőrdzsekim, megragadom a táskámat, és integetve kiriszálok az épületből. Kint szembesülök vele, hogy nagyon melegem van, de amint meglátom a kis sárga járművet, behuppanok.
- Jó estét. Vagy jó reggelt. Már nem tudom, hogy melyikhez vagyunk közelebb, haha. A bátyámhoz szeretnék menni, aki elvileg a Madison Avenue 62-ben lakik. Oda kérem.
A sofőr hozzám se szól, csak kicsit mintha mosolyogna, aztán elindul. Nem értem, hogy mit kell itt megnézni engem. Egy teljesen átlagos kedd éjszaka van, ilyenkor senki se szórakozik rajtam kívül? Döbbenet, hogy az emberek, hogy elkényelmesednek. Én soha nem akarok ilyenné válni. Azt hittem, hogy az, hogy ideköltözöm majd azt is jelenti, hogy Shane-nel többet járunk el szórakozni. Nagyon ráférne már egy normális kapcsolat. De nem ex kapcsolat. Ma este szépen meg is mondom neki, hogy mit gondolok erről a lépésről. Én azt hittem, hogy ő okos és nem dől be annak a nőnek, aki élete legfájdalmasabb napját okozta. Amúgy is, én még őrzőm ennek a kis árulónak a nagy titkát. Amint azt érzem, hogy megint pofára készül ejteni a bátyámat, azonnal el fogom mondani Shane-nek. Nem vagyok pletykás, de ő a bátyám.
- Megérkeztünk, 32 dollár 40 cent lesz.
A táskámból gyorsan ki kapok 35 dollárt, és már a kezébe is nyomom. Én biztos nem fogok itt számolgatni hajnali háromkor.
- Köszönöm, viszlát.
Gyorsan kipattanok a kocsiból és a magas épületet méregetem. New York híres a felhőkarcolóiról, de én ennyi tequila után nagyon hamar beleszédülök. Most ahogy kiszálltam mintha inkább fáznék, mint hogy melegem lenne. Összehúzom magam előtt a dzsekim, és a kis táskámmal a kezemben elindulok a 62-es épület felé. Kinyitom az ajtót, és látom, hogy itt portaszolgálat van.
- Jó estét kisasszony. Segíthetek?
Idősebb, hatvanas éveiben járó, őszes férfi szólít meg engem a márványpult mögül és gyanakvó tekintettel mér végig. Gondolom azt hiszi, hogy eltévedtem. Előrelépek és a pultra teszem a kezeimet.
- Felszólna Shane Harpernek? Lily Harper vagyok a húga, és nagyon szeretnék ma este beszélni vele.
Szélesen mosolyra húzom a számat, kivillantom a fogaimat, és nem mozdulok. Ha ma nem engednek fel, tutira hisztit csapok. Nem vagyok nagy dráma királynő, de ha az a nő felmehetett hozzá, akkor ez nekem is bőven jár. Látom, hogy a férfi felveszi a telefont, és benyomja a lakás kódját. Kicsit várni kell, mire beleszól a telefonba, de aztán köhint egyet és megszólítja a bátyámat.
- Elnézést, Mr. Harper, de elvileg a húga, egy bizonyos Miss Lily Harper keresi idelenn és....
Úgy tűnik, hogy itt fogok megőszülni, mire feljutok, ezért kicsit lendítek magamon és a telefonhoz hajolva belekiabálok.
- Gyerünk Shane engedj fel, úgysem megyek innen sehová...

Music | Sok szeretettel < 3

Miután belekiabáltam a telefonba, lassan visszaegyensúlyozom magam a földre és ellépek a pulttól. Az öreg valamire nagyon bólogat, majd lerakja a telefont és rámnéz. Ismét köhint egyet, és csak azután szólal meg. Nem tudom, hogy mi van vele, de remélem nem ma este készül rosszul lenni, mert még terveim vannak a bátyámmal.
- Mr. Harpernek szüksége van pár percre, amíg összeszedi magát. Azt kérte, hogy itt lenn várjon addig.
Nagyot sóhajtok. Engem bezzeg megvárat. Fogadni mernék, hogy amikor az a kis áruló libbent be ide és ecsetelte, hogy mennyire halálos beteg, akkor azonnal felengedte magához. Végülis én csak a húga vagyok, mást nem tudok nyújtani. Amúgyis milyen szar duma ez az összeszedni magát? Tutira nem akar velem találkozni és ezért kell az öregnek szórakoztatnia addig. Na de Shane, tudod, hogy minden jó pasira vevő vagyok, de komolyan egy hatvanévest szánsz ma éjjel nekem? Ennél én azért jobb húgod voltam. Ellököm magam a pulttól, kicsit elvesztem az egyensúlyom, de nem esek el. Elmosolyodom és az öregre nézek.
- Nem, köszi. Én miattam nem kell összeszednie magát. Felmegyek.
Meg sem várom a válaszát, hátat fordítok neki, és megindulok a liftekhez. Az egyik éppen most jön le valamelyik emeltről, a számokat nem tudom tisztán kivenni. Mivel az foglalt, így a másik lift gombját nyomogatom. Egymás után. Sokszor. A jel már rég zöldre váltott, az öreg meg dünnyög valamit még mögöttem.
- Kisasszony, az úr tényleg azt kérte, hogy idelenn várjon, mérges lesz ha ön csak úgy beállít. Jöjjön vissza inkább és várjuk együtt, amíg újra letelefonál.
Amíg újra letelefonál? Inkább ha újra letelefonál. Én viszont nem vagyok várakozós kedvemben. Nem reagálok arra, amit az öreg mormog, csak örömmel nyugtázom, hogy megérkezett a lift. Se puszi, se pával beszállok és benyomom az emelet gombját. Miközben záródik az ajtó, integetek és puszikat küldök az öregnek. Szegénynek biztos nem volt ilyen jó nője már egy ideje. Hát ma éjjel se lesz, haha. A lift nagyon sokáig megy, mivel Shane azt a döntés hozta, hogy ő a felhőket akarja kilátásnak, és kb. az utolsó emeleten vett lakást. Ez nyilván azt jelenti, hogy hajnalodik mire felérek. Miközben a liftben várom a csodát a szép padlószőnyeget nézem és magamban azért imádkozom, hogy nehogy kidobjam a taccsot, mert ezt tutira nem tudom kifizetni. Sürgősen kell egy pohár víz és egy óriás kebab csirkével és majonézzel. Ilyenkor csak ez képes lenyugtatni a gyomromat, habár néha még ez is visszajön. Végre meghallom a kis csengőt, és ahogy szétnyílik az ajtó, máris elindulok Shane ajtaja felé. Ezer éve itt lakik már, úgyhogy mint most éppen kiderül, részegen is idetalálok.
- Gyerünk Shane, Lil vagyok, engedj már be, nagyon kell pisilnem.
Miközben kiabálok, az ajtót csapkodom, de nem hangosan, mert szomszédokra nem vágyok még ma éjjel, rendőrökre meg főleg nem. Shane végre ajtót nyit, és én elmosolyodom. Habár legszívesebben behúznék neki egyet a múltkori jelenet miatt, felmérem, hogy nincs ehhez ennyi erőm ma, így csak gyorsan belépek a lakásba.
- Nyugodj meg, ma kivételesen nem feküdtem le senkivel, habár az a csapos abban a jó kis sarki kocsmában az épületemhez közel nagyon kedves volt ma velem. Dupla tequilat adott egy áráért, szóval azt sem tudom, hogy hányat ittam pontosan, haha. Kapok egy kis vizet?
Hátat fordítok neki és ledobom magam a kanapéra. Kívülről nézve biztosan kicsit olyan, mintha összeestem volna, de a valóságban csak nagyon nem kecsesen feküdtem le az irtó trendi kanapéjára. Azt hiszem, hogy ma éjjel itt is fogok aludni. Gyorsan megfordulok, hogy az arcát nézhessem, és mosolyogva szólalok meg.
- Amúgy őszintén meglep, hogy egyedül vagy. Azt hittem, hogy az a kis cetli éjjel nappal rád van ragadva. Hogy is mondják, tűz van a paradicsomban? Mégsem tudod megmenteni? Vagy kiderült, hogy igazából már háromgyermekes tanyasi asszony lett, akire ráfér egy menet néhanapján? Az poén lenne, haha.
Hangosan felröhögök majd újra eldobom magam a kanapén. Szemeimet lehunyom, kezemet a homlokomhoz emelem. Mondjuk, ha folytatom ezeket a megjegyzéseket lehet, hogy hamarosan kiteszi a szűrőmet, de nem tudom, hogy mit várt. Lelép a vacsoraasztaltól, majd beállítok hozzá csak úgy? Hajnali három van, ahogy mondta. Ilyenkor az ember fontos dolgokat akar elmondani, nem pletykálgatni.

Music | Sok szeretettel < 3

Miközben a kanapén fekszem, egy pillanatra komolyan azt érzem, hogy most fogok kitaccsolni, de aztán úrrá leszek az érzésen. Lehet, hogy idejönni részegen nem volt túl jó ötlet, mivel az idegesség csak ront a helyzeten. Nem hiszem, hogy ezen egy pohárka víz vagy valami kaja segítene. Aludnom kell hamarosan, kialudni minden feszültséget. Még akkor is, ha körülöttem nagy a káosz.
- De, és még mindig kell pisilnem, de nem tudok felállni. Ma itt aludhatok?
Azt hiszem, hogy kezdek kijózanodni és a felismerés, hogy miért jöttem ide már nem is annyira mulatságos, inkább komoly. Hogy mondjam el neki, hogy a nő akit ő annyira nagyon meg akar menteni, igazából nem az, akinek gondolja? Na jó, ezt nem az én tisztem elmondani neki, legalábbis nem ma este. De ha az a kis áruló nem kerüli el a bátyámat, hamarosan megint beállítok és akkor lerántom a leplet a múltjáról. Széles mosolyra húzom a számat, amikor azt mondja, hogy nem volt egyedül. Nem is gondoltam volna, hogy Shane csajozik Lotte háta mögött. Kinyitom a szememet, és felülök a kanapén. A lábaimat felhúzom magam elé, és most végre szembenülök vele.
- Nem úgy van, hogy te most visszatérsz Lotte-hoz? Mi ez a csajozás Shane? Nyitott kapcsolatban éltek? Akkor a fantáziám nem is volt annyira messze az igazságtól, haha.
Hangosan nevetek és kivillantom a fogaimat, de nem veszem le róla a tekintetem. Minden egyes reakciójára kíváncsi vagyok, ugyanis ez fogja elárulni, hogy mi a helyzet kettejük között. A múltkor leléptek együtt, de ez korántsem jelent semmit. Viszont ahhoz képest, hogy Shanet az oltárnál faképnél hagyta, nagyon nagy az összhang közöttük, és ez baromira nem tetszik. Mikor felhozza a vacsorát, csak mélyet sóhajtok, mert látom, hogy rám ideges, amikor ő csinált hülyeséget. Most már nem mosolygok, hanem komolyan ránézek, és idegesen kezdek bele a mondandómba.
- Shane, te most komolyan ekkora barom van? Elhoztad a családi házba a nőt, aki otthagyott az oltárnál. Ő volt minden probléma oka, minden fájdalmadat ő okozta és most ott kellett volna bájcsevegnem vele egy asztalnál? Hogy tehetted ezt? Te totál idióta lettél vagy mi van veled? Úgy látom, hogy nem vagy magányos akkor miért teszed ezt? Még mindig szerelmes vagy Lotte-ba? Mert az nagy baj....
Nem akart a szerelmet felhozni, de a tequila tett róla, hogy kimondjak minden gondolatod. Viszont a tény, hogy megbántam, hogy kimondtam azt jelzi, hogy józanodok és már fel tudok mérni dolgokat. Most, hogy kiüvöltöttem magamból minden dühöt csak meredten bámulok rá, és nem csinálok semmit. Mégis mi a fenét tehetnék? Kicsit szédülök, és azt érzem, hogy hamarosan egy vödörre lesz szükségem, ha nem tudok megnyugodni. Shane helyett inkább egy pizzázóba kellett volna ma este mennem. Hagynom kellett volna ezt az egészet, mert ő engem hibáztat és még mindig nem látja be, hogy mi a helyzet. Meglep, amikor azt mondja, hogy talált donort. Szóval mégiscsak ő lesz a megmentő, az ember, akinek Lotte a második esélyét köszönheti. Bezzeg aznap nagyon menekült előle.
- És te fogod megműteni? Vagy esetleg Hayden?
Széles mosolyra húzom a számat, és felhúzom a szemöldököm. Hayden jó barátja a kórházban, és azért hozom fel, mert tudom, hogy idegesíti majd. Ezzel akarom éreztetni, hogy még mindig a húga vagyok, ha esetleg elfelejtette volna itt a nagy kiabálásban és kiakadásban. Az a nő, akit mindig szeretni fog, akkor is ha éppen utálja. Hayden amúgy sem kardiológus, tehát nyilván tudom a választ.
- Azt hittem, hogy te mindig szívesen vársz, haha. Amúgy meg ne aggódj, nem lennék itt, ha nem érezném, hogy bajban vagy. Életemben talán először most rendben vagyok, de te nem, és muszáj beszélnünk. Amúgy nagy örömödre, a valóság kijózanít.
Nagyot sóhajtok és lejjebb csúszok a kanapén. Már éppen elhelyezkednék, amikor egy kutya rámugrik. Eleinte nagyon aranyos, megsimogatom, de aztán nem nagyon akar rólam leszállni. Shane nagyon mulat rajta, és ahelyett hogy elvenné a kutyát, csak mosolyog. Én megpróbálom egy kicsit odébb tolni, ehhez fel kell támaszkodnom, és egyéb mozdulatokat is meg kell tennem, olyanokat, amikre képtelen vagyok.
- Shane, vedd el a kutyát, mert nem akar elmenni, és nem lesz jó vége...
Lassan felállok a kanapéról, és aztán érzem, hogy végem. Az egész szoba forog, a fejemet hirtelen megüti valami, és az ismerős érzés kétségbeejtő. Most jobban szeretnék otthon lenni, de Shane kismilliószor látott már így. Most már semmi vicces vagy mulatságos nincsen a helyzetben. A szám elé emelem a kezem és rohanok a mosdóba. Talán az a dupla tequila egy áráért mégsem volt az évtized ajánlata. A mosdókagyló felé guggolva adok ki mindent, amit ma elfogyasztottam. Éljen Lily, ügyes vagy.

Music | Sok szeretettel < 3

- Biztosan nincs közöttetek semmiféle kapcsolat Shane? Akkor minek léptél le vele a múltkor? Gondolom csak a kórházba mentetek...
Csak nem gondolja, hogy elhiszem ezt a mesét kórházakról és beteg emberekről? Jaj, Shane hogy lehetsz ennyire naiv? Miért hazudsz még saját magadnak is? Ahogy az arcát nézem, mintha tényleg elhinné a sztorit, de nem tudom, hogy mindezt miért teszi. Valószínűleg még nem gondolkodott el, és nem ismerte be, hogy a cetli megjelenése jelentett valamit, és hirtelen egy csomó érzelem megint a nyakába ömlött. Shane menekül, ezért mindenféle nőt felhoz ide és kerül engem, az egyetlen embert, aki szembesíti vele.  
- Engedtél a csábításának? Lefeküdtél vele? Nem úgy van, hogy halálos beteg? Tudtam, hogy nem csak orvos-beteg kapcsolat van köztetek. Én úgy tudtam. De Shane, ezt be kell fejezned. Ez mindent összekuszál majd.
Nem tudok mást mondani, hiszen a sejtelmem most igazolódott be. Eddig csak tippeltem, hogy ezek ketten összefeküdtek, most már tuti biztos. Nem értem, hogy Shane miért csinálja, saját magnak fog fájdalmat okozni ezzel. Lottie tutira nem gondolja komolyan, csak megint éppen rossz passzban van és szüksége van valakire. Elismerem, jól csinálja, amit csinál, hiszen megint bedől neki mindenki. Azt hiszem, még a családommal is el kell majd erről a nőről beszélgetni, mert akárcsak Shane, úgy apa is bedőlt neki.
- Önmarcangolást? Miért, talán mégiscsak van lelke? Én eddig azt hittem, hogy teljesen érzéketlen. Szerinted jó ötlet, hogy te műtőd meg? Lehet, hogy a CT-t és az Echot is csak hamisította és így akar megint behúzni téged a csőbe...
Hiába jártatom a számat, semmi se fog változni. Shane sosem fogja beismerni, hogy megint szerelmes, mert még ő maga sem hiszi el. Bele se gondolt, hogy amit tesz mennyire kusza. Ráadásul az, hogy ő műti meg, már megint egy komplikált lépést, de persze ő akart gondoskodni a kis szerelméről. Vajon a kórházban tudják, hogy ezek ketten milyen kapcsolatban állnak? Tutira nem engedélyeznék a műtétet, ha megtudnák.
- Akkor most ki kell mennem...
Ez a sok érzelem és kiabálás a tequilaval keveredve ezt okozza. Én bírom a piát, nagyon is bírom. Kb. hét felest is le tudok dönteni anélkül, hogy rosszul lennék, de Shane felhúzott, és ezért minden kijön. A háttérből hallom a hangját, és érzem, hogy jól szórakozik. Egyik kezemmel a hajamat fogom, a másikkal a vécét támasztom. Elismerem, hogy túllőttem a mai napon. Shane egy pohár vizet csúsztat mellém, amiért hálás vagyok. Amikor végre befejeztem, lassan leülök, és a hideg fürdőszoba falnak támasztom a hátamat. Shane-re nézek.
- Én bírom a piát, csak ma sok volt. És nem tudom, ez az egész New York kikészít. Félig te, félig pedig az autóbalesetem miatt. Amúgy meg egyedül ittam, ilyenkor sosem ismerem a mértéket.
Az esetek döntő többségében egyébként egyedül iszom, mert senki sincs, aki csatlakozna, vagy még nem ismerek annyi embert, de ezt Shane-nek nem kell tudnia. Na meg mindenkit le is rázok egy éjszaka után általában, tehát nem vagyok az a ragaszkodó típus. Nagy bociszemeimet Shane-re emelem, mert tudom, hogy most éppen félig utál félig röhög rajtam. Nevetséges lehetek, de kettőnk közül ő dugta meg a volt menyasszonyát aki lelépett az esküvőről a pénzével, nem én, tehát azt érzem, hogy még mindig jobb vagyok egy kicsit. Bár nem is ez a lényeg.
- Gyere Shane, ülj ide mellém. Mondani akarok valamit.
Felemelem a poharat, és a mellettem lévő helyre tapicskolok a kezeimmel, hogy mutassam neki. Biztosan bűzlök, de nem is ez a lényeg, hanem valahol végsősoron a szeretet. A nagyon boldog részeg énem után jó a nagyon komor és szomorú józanság. Shane a bátyám, és én meg akarom óvni, de nem mindenáron. Nem veszíthetem el, miközben próbálom megvédeni, mert az nem normális. Azt hiszem, hogy Lottieval is beszélnem kell majd.

Music | Sok szeretettel < 3

- Jaj ne csináljuk már, hogy nekem ekkora hatásom van, mert úgysem hiszem el.
A bátyám finoman szólva közölte, hogy a múltkori viselkedésem majdnem megölte a majdnem feleségét és a mostani nagy szerelmét. Én ezt sem hiszem el, mivel eleve nehezemre esik elhinni, hogy akkora beteg lenne. Mégis mit árthatnék én annak a nőnek, amitől neki leállna a szíve? Egyetlen egy dolog van a világon, amivel akkorát üthetek, hogy csak na, de attól inkább Shane szíve állna le, mint azé a kis cetlié, úgyhogy ezt jobb ha kerülöm. Shane mégsem műtheti meg saját magát.
- Hé, kikérem magamnak, hogy pletykás lennék. Nem vagyok az a fajta, de azért a bátyámról és a mostani nőjéről csak beszélgethetek, nem? Engedd meg nekem a cseppnyi aggódást, vagy beszélj velem őszintén és mondd el, hogy mégis mi a fene van ezzel a nővel.
Mert olyan, mint aki teljesen megbolondult, teszem hozzá magamban. Mégsem akarnám a testvérem fejéhez vágni, hogy élete szerelme lassan egy pszichopatára hasonlít. Mégis milyen nő lép le a szerelme pénzével az esküvőn, és tér vissza évek múltán hozzá mondván, hogy halálos beteg? Ezt a kérdést bizonyára már sokszor feltettem, de még mindig nem tudom rá a választ, és azt hiszem, hogy a ma este után sem lettem okosabb. Túl sokat vártam ettől a félig részeg beszélgetéstől, de ez nem jött be. Shane nem enged, még akkor sem, ha őszintén megkérem rá, és ígyis-úgyis valamit keverni fog még ezzel a nővel.
- Milyen magabiztosak lettünk, Shane. Csak nehogy megint lelépjen a műtét előtt, abban már nagyon profi a nő.
Nem tudok mást mondani. A bátyám kerek perec kijelentette, hogy ő fogja megműteni és kész, én pedig a kijózanodás állapotában vagyok, így az agyam egy része gyakorlatilag félig már alszik, a másikban meg nincs túl sok tudás, így hát nem tudom teljesen megfogalmazni, hogy mit akarok. Lassan az elfogadás szintjére lépek Shane-nel. Ő vele már nem igen lehet erről beszélni, úgyhogy lehet, hogy a másik félnél kellene próbálkoznom. Ott van is pár ütős kártya a kezemben.
- Jesszus, de önző vagy. Komolyan azt hiszed, hogy a volt nőd miatt iszom én le magam? Hát így ismersz te engem? Azért jöttem ide, hogy kettesben beszélgessek veled, mert azt mostanság elég nehéz...
Nem kicsit aggaszt a gondolat, hogy a bátyám szerint én miatta és Lottie miatt iszom ennyit. Egyrészt, nem vagyok alkoholista, mielőtt itt elkezdenénk számolni bármit is. Másrészt, akármilyen hihetetlen, nekem is van életem, ami legalább annyira elkeserítő, mint a bátyám helyzete, tehát jó lenne ha észrevenné, hogy mi minden van a levegőben.
- Tényleg bírom, csak most biztos keveset ettem napközben vagy nem tudom...
Néhanapján így végzem, egy stílusosan berendezett fürdőszoba jéghideg csempéjén ülve, az életről elmélkedve. Nem szoktam sokszor hányni, csak ha tényleg nagyon sokat iszom, vagy össze-vissza keverem, vagy mondjuk ha nem tudok uralkodni az érzelmeimen. Ez történt nyilvánvalóan ma is. A földről felnézek Shane-re, aki magát ajánlja ívótársnak és erre elmosolyodom. Kedves tőle, de mi ketten túl jól nézünk ki együtt, senki sem merne szóbaállni velünk, és se neki nem lenne nője, se nekem faszim. Tehát, ezt megtanultuk elengedni.
- Nem állok még készen a saját érzelmeimről beszélni Shane, majd egyszer máskor. De megígérem, hogy majd felhívlak. Te pedig légyszíves ígérd meg, hogy nem hagysz ott többet engem. Pokoli érzés.
Ha valaki eddig netalántán azt hitte volna, hogy mi rossz testvérek vagyunk, hát az nagyon tévedett. Shane és én kurva jó testvérek vagyunk, azok a fajták, akik a tűzbe mennének a másikért. Nem vagyunk egyszerűek, mert sok minden történt mind a kettőnkkel, de ez a kapcsolat attól még működik. Amikor a terhességet említi, akkor elkezdek hangosan nevetni, és picit meglököm, de inkább én szédülök bele, mint ő. Amúgy is kétszer akkora mint én, de így félig részegen nem kéne ütögetnem.
- Nos, akármilyen hihetetlen is, még senkivel sem feküdtem le New Yorkban, és már lassan három hónapja itt vagyok. Tehát, ezt kizárhatjuk.
Továbbra is nevetek, aztán ahelyett, hogy mondanék bármi mást, csak a vállára hajtom a fejemet, és mélyet sóhajtok. Ez a fajta érzelmeskedés nem jellemző rám, még ha részeg is vagyok, akkor sem. Erre csak Shane képes, mert ő kiskoromtól kezdve ismer. Most érzem magam először igazán biztonságban, amióta itthon vagyok. Bárcsak ne lenne ez a kényes ügy a háttérben, akkor egészen idilli lenne az életem.

Music | Sok szeretettel < 3

- Már haldoklik amúgy? Abban a fázisban van?
A földön ülve nézek fel a bátyámra, miközben megemelem a vizes poharat, és nagyon óvatosan belekortyolok. Kicsit csípi a torkomat, ami elég egyértelmű, hiszen nemrég hánytam, és tiszta sav a torkom. Miközben iszok, eszembe jut, hogy fogat azért moshattam volna. Shane és közben nagyon szoros kapocs van, sok mindent túléltünk már, de azt gondolom, hogy vannak dolgok, amiket jobb elkerülni, főleg ha a higiéniáról van szó. Miután úgy érzem, hogy eleget ittam, megint leteszem a hideg csempére a poharat. Aztán szélesen elmosolyodom, mivel Shane már megint rólam beszél, és a józanságról.
- Abban nem lett volna semmi poén. Amúgy meg ez New York, itt az emberek sosem józanok. Ugyan csak nemrég jöttem ide, azért találkoztam pár alakkal...
Tré arcot vágok, legalábbis azt remélem, hogy azt vágok, hogy jelezzem, hogy összefutottam már pár érdekes emberrel itt, az álmok meg a lehetőségek városában. Nekem ez a szülővárosom, mind a ketten itt nőttünk fel, jártunk egyetemre, tehát baromira kiismerem magam, de még mindig ledöbbenek néha.
- Miért nem veszi fel a telefont? Nem úgy van, hogy élni akar még? Megbántottad?
Az utolsó kérdés után felvonom a szemöldökömet, és a fogsoromat kivillantva szélesen elmosolyodom. Shane nagy kujon, de nem megy bele érzelmi játékokba, főleg Lottie óta nem. Én nagy kurva vagyok, de én sem megyek bele érzelmi játékokba, főleg az autóbalesetem óta. Ez egy közös testvéri tulajdonságunk, de azért lehet cinkelni vele, hogy megbántotta a nagy szerelmét. Lottie szerintem amúgy is kicsit sértődős típus, de vajon mit tehetett Shane, hogy nem veszi fel a telefont? Remélem, hogy Lottie nem csak idejött, tette magát, majd megint lelépett, ezúttal meghalni, mert Shane, emberként is és orvosként is kötelességének érzi megmenteni, és fogalmam sincs, hogy mit érezne, ha megtudná, hogy már nem tehet semmit. Amikor oldalba bök, miután megtudja, hogy nem feküdtem le senkivel, hangosan felnevetek.
- Kialakulóban? Hát az meg mi? Nem ismersz Shane? Nincs, és mintha most kerülném is...
Nem mondom el, hogy miért érzek így, mert ma nem az én estém van, ez nem szólhat rólam. Ma lett volna lehetőség a bárban, voltak ott jó pasik, de én elmenekültem a bátyámhoz, mint valami ostoba tini, aki berezelt, hogy túl komoly a dolog. Nem komoly, és nem is vagyok tini, de mintha az lenne. New York számomra a fiatalságomat jelenti, és visszajönni ide felidéz sok mindent bennem. Shane persze erre is rákérdez, holott tuti biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy miről van szó. A baleset után mindent megtett, hogy a lehető legjobb orvosok kezeljenek, és átsegített mindenen. Dean és én szétmentünk, és ő akkor is ott volt. Mi ketten valahogy mindig ilyen szerencsétlenül választunk, és aztán testvérként támogatjuk egymást.
- Hát, nem is tudom... azt hiszem, hogy most jobb lenne, ha lefektetnél aludni, haha.  
Mocorogni kezdek, és szépen lassan felállok. Kicsit szédül a világ, büdös vagyok, és járni se tuti, hogy tudok, de amúgy élek és virulok, pont mint egy világszerte elismert, művelt és okos írónő, haha. Elmosolyodom ennek a gondolatára, és a falnak dőlök, jelezve Shane-nek, hogy cipelnie kell engem. Lehetek max 50 kg, tehát nem esik majd nehezére, ráadásul még a régi, vicces emlékeket idézi fel bennünk. Az ember élete megváltozik, mert felnő és egyedül él, kiköltözi onnan, ahová évtizedekig tartozott, de a legbelső énje az állandó. A ma este végeredménye egy jó nagy semmi, Shane hajthatatlan, nem akarja feladni, tehát lehet, hogy Lottie-val kellene beszélnem erről. Vajon tudnék vele szemtől-szembe? Jó kérdés, de komolyan el kell ezen gondolkodnom. Miközben a falat támasztom eszembe jut valami. A kezemmel hadonászva kezdek el magyarázni.
- Remélem reggelit is készítesz majd nekem haha, mert már most éhen halok.

Music | Köszi, hogy beraksz az ágyba, haha

- Sajnálom, hogy ezt csinálja, de szerintem nem kéne meglepődnöm. Lottie sosem az a fajta volt, és ezt te is jól tudod.  
Akármennyire is utálom ezt a szitut és gondolom azt, hogy Shane is tehet róla, hogy idáig jutott nyilván megsajnálom. Úgy érzem, hogy ő sokkal többet tesz megint, mint Lottie, és a végén ismét abban a helyzetben találja majd magát, csak ezúttal a csaj nem elhagyja, hanem meghal. Ezt persze elkerülhetné, ha szimplán felvenné a telefont, de nem fogja, és ennek bizonyára meg van az oka. Lottie, Lottie, vajon min töröd a buksid?
- Hahaha igen Shane, azt hiszem, hogy értem a remek hajnali hármas hasonlataidat. Te is iszogattál netalántán ma este?
Elnevetem magam, mert ez a sivatagos meg hajszárítós hasonlat nagyon vicces, még tőle is idegen szerintem, de látom rajta, hogy felidegesíti az egész helyet. Nyilvánvalóan oka van annak, hogy Lottie nem keresi, habár tisztában van bele, hogy Shane-nek van megoldása a dologra. Vajon miért akar ennyire nagyon meghalni? Mi oka lehet valakinek arra, hogy inkább meghalna? A nevetés után komolyan Shane-re nézek, mivel ez egyáltalán nem vicces igazából, inkább tragikus. Akárcsak az én életem, amire a bátyám remekül tereli át a figyelmet. Felsóhajtok, és elnézek a távolba.
- Nem tudom, New York nekem még a régi New York, a gyerekkorom és ifjúkorom helyszíne... Itt nagyon sok minden történt, és a Los Angeles-i énemet még nem tudtam teljesen áthozni, haha.
A végére elnevetem magam, nem tudom, hogy Shane mennyire érti meg a célzást, de számomra ez most nem a legjobb téma. Pár hónap múlva összeszedem majd magam és új emlékeket kreálok, amelyek talán némileg feledhetővé teszik a sok régit. Baleset, szerelem, Shane elhagyása, számomra ezek mind szomorú események, amelyek a nagy almához köthetők, és így hevesen élnek bennem. Ha bemegyek egy bárba nem mindig tudok csak a bárpultosra koncentrálni, akármennyire is vágyom a dologra. Vállat vonok és ezzel úgy veszem, hogy lerendeztük a témát. Aztán úgy döntök, hogy felállok és ezzel mindent megbolygatok a fejemben. A bátyám egy ideig bizonyára nagyon élvezi a látványt, és tovább kérdezget olyasmit, amit el akarnék kerülni.
- Ma este nem tudom, talán majd holnap haha
A végére elnevetem magam, és továbbra is a jéghideg csempét támasztom, mire Shane váratlanul felpattan, és szó szerint a hátára dob. Egy percig úgy érzem, hogy el fogok ájulni, az egész világ forog, merthogy alapvetően sem álltam biztos talajon, de ha a világot felülről lefelé fordítva nézem, akkor még annyira se tudom tartani magam. Pillanatok alatt el is indul velem, én meg csak lógok ott a vállán, először szólni sem nagyon tudok, majd úgy döntök, hogy illenek biztosítanom őt afelől, hogy nem fogok sugárban hányni.
- Nem fogom, bár mondjuk siethetnél picit, csak a biztonság kedvéért....  
Amikor gyerekek voltunk, akkor is sokszor csinálta ezt, mivel mindig is kétszer akkora volt, mint én. Csak akkor én józan voltam és végig sikítoztam, mert annyira élveztem. Gimis koromban már sokkal többször kellett engem megmentenie, hasonlóan vészes szitukból, és akkor is mindig ilyen lazán kapott fel engem a vállára. Persze az autóbalesetem után kerültem a bajt, nagyon sokáig nem is ittam, és aztán Los Angelesben meg már nem volt ott. Ha akartam volna, se tudtam volna hozzá beállítani hajnali háromkor, mert még repülőgép sincs ilyenkor. Shane közben belép a szép vendégszobába, és óvatosan letesz engem az ágy mellé, amire én automatikusan lehuppanok, és szó szerint kinyúlok. Olyan lehetek, mint egy tengeri csillag a széttárt karjaimmal. Amint letett, behunyom a szemem és félig már alszom. Azért elmosolyodom a mozis megjegyzésén.
- Nem, a mozi uncsi, de a reggelit attól még kérem.
Mélyen beszívom a levegőt, és aztán kifújom. Ha józan lennék, akkor ebben a pozícióban nagyon kényelmetlen lenne az alvás, de így félig részegen nagyon élvezem a puhaságot alattam, és a fejem sem annyira kába már. Shane jó testvér lévén persze nem állja meg, hogy megdorgáljon, de nem értem, hogy mit van úgy oda. Engem senki sem támadt meg soha életemben, én belevaló csajszi vagyok, ezt tudhatná.
- Rendben Shane, majd jobban odafigyelek. És következőre akkor veled iszom...
Inkább mormogás, mint rendes emberi beszéd, de tutira megérti, hogy mit mondtam, elvégre sokszor félszavakból is felfogja, amit mondani próbálok. Fejben egyre távolabb és távolabb kerülök, elfordulok az egyik oldalamra, és még valahol a messzeségből érzékelem Shane elköszönését, de már képtelen vagyok válaszolni, ugyanis lassan de biztosan, mély álomba zuhanok.

Music | <3