Mindenki imádja az egyetemi meccseket nem? Ilyenkor együtt ülhetsz a haverokkal, közben szurkolsz a saját csapatodnak, hogy nyerjenek, még akkor is, ha tudod, hogy egyébként halál bénák. Nem azt mondom, hogy a mi csapatunk annyira kis szerencsétlen lenne, de azért lenne hova fejlődni. Oké, nem is vagyok egy foci zseni, ki tudja, lehet tök jól csinálják, én az egészből csak annyit látok, hogy épp vesztenek vagy épp nyernek. Engem főleg a hangulat vonz, hogy lehet kiabálni, szurkolni és cigizni. Igen, ez az egyik legfontosabb. Jó, persze nem vagyok hülye, nem a tömegben fogok itt most rágyújtani, inkább odébb sétálgatok egy pár métert, ha éppen olyanom van. Ellenben a látszat néha csal, nem vagyok függő, messze nem szívok el egy dobozzal egy nap, inkább csak olyan egy-két szállal. Én magam sem gondoltam volna, hogy rászokok, inkább a barátaim mutatták meg nekem ezt a kóros szenvedélyt, de hát istenem, mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, meg tesznek olyat, ami másnak nem jön be. Nekem például ez az. Meg még pár dolog. De abból semmit sem csinálhatok itt, nem is mernék. Inkább majd a hétvégén a buliban. Megint mehetek inni és táncolni. Remélhetőleg nem járok úgy, mint legutóbb, hogy kis híján megvert az exem. Ezért kéne megtanulniuk, hogy ha valaki kidobta őket, akkor annak vége. Ha ez nem jönne össze, akkor bizony ott van az esély, hogy nyakon öntöm őket kávéval. Utána ki is kellett fizetnem, ez nem volt annyira vicces… de bármit, hogy lekopjon a másik. Tisztában vagyok azzal, hogy az sem feltétlen normális, hogy egyik nap még hulla szerelmes vagyok valakibe, a másik nap pedig repül is ki, mert meguntam. A legtöbb ember olyan nyálas és idegesítő, pláne azzal a szövegükkel, hogy: „Sokkal aranyosabb lennél, így!” Oh tényleg? Aranyosabb? Akkor keressél aranyos lánykát. Mi vagyok én valamiféle baba, hogy cukinak kell lennem? Nőies vagyok, nem arról van szó, de nem egy Barbie figura. És ki nem állhatom, ha valaki meg akar változtatni. Az ember fogadjon el úgy, ahogyan vagyok, vagy nem leszünk jóba. Nálam ezt tényleg csak elfogadás kérdése. Nekem, ha valaki tetszik, akkor hosszabb ideig is bírom vele, ha nem akkor meg vagy gyorsan kirakom a szűrét, vagy ki se kezdek vele. Na de visszatérve a meccshez… Most biztos sok mindenkit meglepek, de nem azért jöttem kivételesen, hogy bárkit is felszedjek. Pedig eredetileg benne volt a terveimben, de most mégis úgy döntöttem, hogy lusta vagyok ma moderálni magamat és valakinek kedveskedni, esetleg elkezdeni flörtölni. Így egészen a foci végéig csak a haverokkal lógtam. Utána pedig szépen fogtam volna magamat és elmegyek haza, vagy sétálni, attól függ, ellenben elkövettem egy nagyon nagy hibát. Nem ittam meg a maradék energia italomat, amit a meccs vége előtt nem sokkal nyitottam ki, így azzal a kezemben próbáltam kerülgetni a tömeget, ami… igazából jól ment. Már azt hittem meg is úszom szárazon, mikor a végén belém jött ez a csaj, majd az italom egy része rajtam, a másik pedig a fűre került. -Most komolyan? Bakker egy kicsit figyelhetnél is talán. – fordulok egyből felé és kezdek el ordítozni.
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Mióta Mila kilépett az életemből megmondom őszintén nem csináltam mást csak az édességet ettem... és aludtam. Nagyon a szobámat sem akartam elhagyni. Még most sem akarom bevallani, de szerelmes lettem belé. Odáig voltam érte, és hajlandó lettem volna bármire érte. Még... a monogámiára is, pedig hát lássuk be... azért na. Mióta rájöttem, hogy csak a lányokhoz vonzódom nem igazán volt ilyen kapcsolatom. Eszembe jut, amikor tizenöt évesen jártam az első pasimmal, illetve az egyetlennel, akkoriban költözött a környékre az új csaj. Missy volt a neve, szőke fürtök, ibolyakék szemek. Ő vett rá, hogy ideje le feküdnöm a pasimmal. Meg is tettem. Csak hát abszolút nem éreztem semmit, azt hittem velem van gáz. De Missy rá vezetett... vagyis minden rosszba bele vitt, akármit kért megtettem, és az egyik buli alkalmával amikor túl sokat ittunk lefeküdtem vele. Én szerelmes voltam, ő csak kihasznált, pár hétig tartott a dolog. Természetesen titokban... addig míg az anyám rajta nem kapott a szobámban. Annál égőbb dolog nem létezett a számomra, ők elköltöztek, de az életem megváltozott. Rájöttem, hogy a lányokat szeretem, és azt hiszem olyan lettem, mint ő. Nem sok komoly kapcsolatom volt, inkább a pillanatnak élek. De aztán jött Mila, ő olyan dögös volt, meg minden. Tudtam, hogy be kell csapnom, amiért a végére már kezdett bűntudatom lenni.... Azt hiszem. De hamar túl tettem magam azon, egészen addig a reggelig míg nem vette fel a telefont. Még egy nyamvadt sms-t sem írt, azóta a pompon csapatot Casey-re bíztam és én jó magam pedig dögönyöztem magam a züllés mocsarában. Senkivel sem álltam szóba, anyám hozzá képest is érzékenyen kezelte a témát. Talán aggódott értem, vagy az alakom miatt, nála ezt sosem lehetett tudni. Apám eléggé értelmesnek tűnt, de még vele sem álltam szóba, csak bezárkóztam a szobámba. De ezt nem tehettem örökké.... vagyis a barátnőim szerint nem, mert magam szerint leszartam a dolgot. Megint csörög a telefonom, már harmincadszor mióta bekapcsoltam.... így aztán rápillantva a kijelzőre felveszem. -Te hülye liba, az hagyján, hogy rám hagyod a csapatot, de hogy el se lehessen érni? Komolyan Katherine, meddig tervezed ezt a depit? Fontos meccseink és versenyeink lesznek. Ez nem a középiskola..... nem ilyennek ismerlek, aki...- kezdi a szigorú monológját a legjobb barátnőm, de nem akarom végig hallgatni ismét, így olyan gyorsan vágok közbe ahogy csak tenni tudom. -Jól van már, hallgass el, nem akarom hallani. Van valami életbevágóan fontos... mert mennék vissza....- kezdenék bele, de szokásához híven ő is közbe vág. -Van, te önző tyúk! Este lesz egy meccsünk, ahol szurkolunk, és te ha... nem is akarsz közöttünk ugrálni... hát lejössz a nézőtérre! Kifogást nem fogadok el, ajánlom ötre készülj el, mert ha nem, akkor a Mickey-egeres pizsidben és kócosan rángatlak magammal!- azzal rám nyomja a telefont. És még én vagyok az önző tyúk. Igazából hiányzik a tánc, a mozgás, és a csajok is. Talán el kellene mennem, és igaza van, ha kezdeni akarok valamit a tánccal nem hagyhatom ki a fontos versenyeket. Pedig akarok, anyám legnagyobb utálatára a táncból akarok megélni. Csak még nem döntöttem el, hogy egy bárban, a cirkuszban... vagy egy színházba akarom tenni. De anyámat mindegyikkel az őrületbe fogom majd kergetni. Egész nap gondolkodtam mit tegyek, végül tudtam, hogy úgy is elrángatnak magukkal.... így legalább nézzek ki normálisan. Egy gyors fürdés után egy kényelmes farmer sortot választottam, fehér pólóval, majd egy kényelmes cipővel. Gondolkodtam a magas sarkún is, de nem akarok csajozni.... így nem érdekelt. Hosszú, égő vörös tincseimet szoros lófarokba fogtam a fejem búbján. Majd a sminket sem vittem túlzásba, egy kis szempillaspirál, és karmazsinvörös rúzs. Fél óra múlva már a kilátón is ültem, és én voltam a leghangosabb szurkoló. A meccs végén beakartam ugrani az öltözőbe, így hát indultam abba az irányba, de nekem jött egy lány... és a kezében lévő dobozból kilöttyent a lé, jutott rá is, de én rám még több. És ennek ellenére még neki állt feljebb, nos két perc alatt felment bennem a pumpa. -Szerintem meg nem ezt akartad mondani, hanem... hogy elnézést, vagy bocsánat. Te jöttél nekem, és most miattad úgy nézek ki, mint aki a földön fetrengett.- sziszegem mérgesen, talán most jön ki rajtam a másfél hónapos feszültség, és a düh Mila miatt. Közelebb lépek hozzá, ha verekedni kell: hát készen állok rá. -Szóval még nem hallottam...- vágom oda neki, ahogy mérgesen méregetem.
Kezdőlap
×Zene: 
~ 700 word ~ 