1, Ki, vagy mi inspirál a legjobban? Miért?
Az a mufurc vénember, akiről meg nem mondaná az ember, hogy az apám. Személyiségem teljes ellentéte az övé, ettől függetlenül, olykor igenis azt kívánom, hogy inkább rá ütöttem volna jellemvonások terén, mintsem édesanyámra. Nem igazán beszédes alkat, ám valami oknál fogva, szavak nélkül is remekül képes kifejezni magát, arról nem is beszélve, hallgatása mekkora jelentőséggel bír. Egy racionális ember, ki, ha mégis beszédre szánja magát, ajánlott hegyeznie az embernek a fülét.
2, Legnagyobb félelmed?
Szeretteim elvesztése. Nem hiszem, hogy további magyarázatra szorul a dolog.
…Ezenkívül nem kis gondot jelentene, ha kifogynánk az édességekből.
3, Legutolsó könyv, amit olvastál?
A Ragyogás, Stephen King jóvoltából. Az igazat megvallva, nem hittem volna, hogy egy könyv is képes ráhozni az emberre a frászt, egészen addig a pillanatig, míg a kezeim közé nem kerültek a művei.
4, Random infó rólad.
Hamarabb gyújtom fel a konyhát, minthogy összedobjak egy csirkeragut.
5, Legőrültebb dolog, amit valaha csináltál?
Ezt tudnod kellene Cargo, hiszen te is ott voltál. Emlékszel, mikor kipingáltuk a szomszéd kocsiját, amiért elüldözte a kutyánkat. Arról mondjuk sosem beszéltünk, hogy azután egy héttel később vissza is talált, vagy, hogy, valójában miért is gyűlt meg annyira a baja Mr Millerrel. Ha már itt tartunk, szívesen mesélnék a fogadásunkról is, melyet a hajad bánt..
6,  Ha összegezned kellene a személyiséged 3 szóval, mik lennének ezek?
Overprotective buzgó dilibogyó (Cargo válasza: Kicsi vörös ciklon)
7, Mit bánsz a legjobban?
Hogy nem lehettem ott bizonyos személyek mellett a legfontosabb pillanatokban. Nem egy tragédiát megelőzhettem volna.
8, Mi leszel, ha nagy leszel?
Boldog.
9, Ha egy napra kitalálhatnál bármilyen szabályt, amit az embereknek kötelező lenne betartani, mi lenne az?
Nagyobb igény mások elfogadására, megértésére. Könnyen megfeledkezik róla az ember, hogy az érmének bizony két oldala van.
10, Hol lennél a legszívesebben ebben a pillanatban?
Őszintén? Valahol messzire innen, tenger közelben, a szeretteim körében. Viszont, mivel ez kevésbé megvalósítható, maradok a B tervnél: az ágyamban, egy meleg takaróba burkolózva, forró csokit szürcsölgetve, miközben a Netflixet bújom. Tiszta idill, nem igaz?

Author's Note: Gentle breeze by the looks, hurricane by nature.

2004. 05. 14.
-..És azután? Ugye kihúzott a tóból?
-Mert volna otthagyni! Azok után, hogy ő maga lökött bele!
Mi tagadás, mindig is rajongott ezekért a kései percekért, az akkor még 4 éves lurkó. Minden egyes nap egy újabb történet, a számára már-már legendássá vált férfiről. Eddigi élete során sohasem volt alkalma találkozni vele, ám ahogy hallgatta édesanyja meséit, melyek valójában a hölgy fiatalkori éveit beszélték el..úgy érezte, mintha ez a mitikus alak ugyanúgy vele lenne, éjjel nappal. A hírhedt katona, aki ebben a pillanatban is küzd hazája épségéért. A dalia, ki fiatalon oly sokszor kimentette a slamasztikából bajtársát, noha a legtöbbnek ő maga volt az okozója.
Ez a hős pedig nem más, mint az ő édesapja. A rettenthetetlen lovag, ki, a történetek után, álmaiban is visszalátogat hozzá. Egyszer sem kellett vele találkoznia ahhoz, hogy habozás nélkül nekiadja szíve egy darabját.

2004. 07. 09.
Apa hazatért..akkor anyu miért sír? Miért nincs itt hőse, hogy megmentse, ahogy eddig tette?
-Maradj még egy kicsit idebenn, kicsim. Ne aggódj, kettőt pislantasz, és már itt is leszek.
Ha valaki korábban figyelmeztette volna, hogy a mesékkel teli éjszakai kalandokat magányos esték követik majd, melyeket szobácskája gardróbjában lesz kénytelen eltölteni..megesküdött volna rá, hogy többet könyörög az égiekhez, hogy maradjon minden ugyanolyan, hetek, hónapok elteltével is. Tudta jól, hogy édesanyja mindig próbált ferdíteni az igazságon: hogy mindössze perceket kell csak odabenn eltöltenie, hogy a kintről érkező zajok –kiabálás, zokogás, feltehetőleg üvegtárgyak csörrenése- mind a TV-ből jönnek. Az a lilás folt a szeme alatt pedig egy rossz lépés eredménye, semmi több. Azzal viszont nem számolt, hogy a lány az egyik ilyen éjszaka folyamán elhagyta a biztonságos rejteket, és szemtanújává vált mindannak, mitől eddig féltve óvta. A férfi, ki éppen egy vázát hajított a nő lábai elé, nem az apja volt. A mesében neki egy igen kivételes szerep jutott. A sárkány, aki galád módon elrabolta a hercegnőt, és a hősnek a feladata, hogy kiszabadítsa kedvesét.
..Hát mi tart neki ilyen sokáig?

2015. 03. 22.
Nem tudja, mennyi idő telt már el azóta, hogy az egész házra síri csend telepedett. Ő a megszokott helyén várta édesanyja érkezését. Percekkel később, elhúzódik a szekrény ajtaja. Valaki a karját nyújtja felé. Sohasem találkozott az alakkal..mindössze álmaiban.
-Add a kezed. Elmegyünk innen.
Történt mindez egy bő 11 évvel ezelőtt. Attól a naptól fogva, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy teljesen új életet kezdett, szeretett hőse oldalán. Elhagyták a nemesi birtokot, még az adott államot is. Egy aprócska Georgia-i városban telepedtek le, mely a Savannah névre hallgat. Édesapja szerette volna, ha mind a ketten képesek lennének tiszta lappal indítani. Kívánsága pedig teljesült is, egy apró malőrt leszámítva. Mondjuk, tudhatta volna, hogy nem fogja megúszni ezeket a kérdéseket.
-Anya miért nincs velünk? Azt mondtad, el kellett utaznia, de nemsokára hazajön. Hol van?
Füllentések és egyéb mesebeszédek követték egymást, egészen addig, mígnem a lány elérte azt a kort, mikor apja már nem kendőzhette el többé az igazságot. 15 éves lehetett, mikor a tudtára adták, hogy édesanyja soha többé nem fog hazatérni.
..Viszont szívében örökké tovább él.

2016. 12. 24.
-Szó sem lehet róla, öcsi. Az elmúlt 3 évben mindig én tettem fel a csillagot a fa tetejére, a hagyományt pedig nem most fogom felrúgni.-hatalmas hahotába torkollik a mondat, ahogy a vöröshajút elkapja az emlegetett jómadár, és ott kezdi csikizni, ahol csak éri.
-Mindössze 6 hónapja élek veletek és máris bekerültem a kistesó zónába?
-Ha emiatt aggódsz, megnyugtatlak..már a második nap ott voltál.-legnagyobb bánatára válasza nem éppen menti ki az erős karok szorításából, talán még fokozza is a bajt, melyet az egyre hangosabb kacaj jelez.
Louie Jenkins, ismertebb nevén Cargo. Egy Rheával közel egyidős suhanc, kire még az utcán leltek rá egy júliusi reggelen. Egy öreg padon húzta a lóbőrt, a kérdésre pedig, hogy merre vannak a szülei, nem adott pontos választ. Állítása szerint neki már nincsenek hozzátartozói. Egyedül magára számíthatott, senki másra. Így történt, hogy a családapa ettől a naptól fogva két szeleburdi kölyköt volt kénytelen szemmel tartani, hiszen nem volt szíve odakint hagyni a fiút. A neki szentelt vak bizalom kifizetődött, hiszen testvérére talált benne lánya, és idővel ő maga is sajátjaként kezdett a fiatalra tekinteni.
A hónapok alatt fény derült Cargo múltjára is, ám az már más meséje lesz..

2017. 12. 10.
Nem tudja, mi a rosszabb. Az, hogy 18 évesen lépett frigyre, egy, családok közötti viszály miatt, vagy a tény, hogy jövendőbelijével életében egyszer sem találkozott még.
A képlet, melynek eredménye az eljegyzés, igen egyszerű. A halott férj családjának nem volt nehéz dolga kideríteni, hogy ki a felelős a férfi haláláért. Ennek fejében, szemtanúk is alátámasztották az esetet, megerősítve őket a gyanúban, hogy Reist kezéhez tapad a vér. Tekintettel léve viszont saját anyagi helyzetükre, egy közel sem hétköznapi megoldáshoz folyamodtak. Alkut ajánlottak az ex-hadnagynak. Egy jómódú család –a két családfő közeli barát- szerette volna bebiztosítani gyermekük jövőjét, melyre egy frigy kézenfekvő megoldásnak tűnt. A volt férj famíliája pedig készséggel ajánlotta fel számukra az ifjúhölgy kezét. Mindebben az alkuban Reistnek volt mégis a legnagyobb szerepe, hiszen a lány immáron vele élt együtt. Ha belemegy az eljegyzésbe, hajlandóak lesznek eltekinteni a gyilkosság mellett –igen, az anyagi biztonság ilyen sokat jelentett nekik-, és lányát is ugyanolyan rendszerességgel látogathatja majd lakásán, hol leendő férjével fog együtt élni. Ha viszont nemet mond, gondjuk akad rá, hogy rácsok mögött végezze, és Rheával élete hátralévő részében többet ne kerülhessen kapcsolatba. Nem volt kérdéses az alku kimenetele. Ami pedig az ifjút illeti, nem haragszik apjára, hiszen a helyében ő is minden bizonnyal hasonlóan döntött volna, plusz, maga sem szerette volna, ha egy életre elszakítják őt hősétől.
Így érkeztünk el végül az első találkozás, egyben az összeköltözés napjához. A hölgy legnagyobb meglepetésére, meglehetősen kellemesen csalódott az idegenben. Egy hozzá hasonló fiatal, kit akarata ellenére rángattak bele ebbe a frigybe. Megtört személy, kiről –bármennyire is próbálta palástolni- lesütött, hogy elkél mellé a társaság. Említenem sem kell, mennyire megkönnyítette mindez, kettejük dolgát. Két vadidegen helyett, talán egymás támpillérjeivé válhatnak majd idővel, hiszen mind a ketten igénylik ezt a fajta odafigyelést.
Isaac Quinn. Odaadó társa, kinek oldalán megannyi új arcát tapasztalja majd meg az életnek.

2019. 06. 12.
A meghívottak nagyjából egy fél órája hagyhatták el a helyszínt. Mindössze egy ember ácsorog még mindig odakint, az előtte tornyosuló masszív márványdarabot fürkészve. Ajkait kezdi harapdálni, ahogy próbál megálljt parancsolni könnyeinek, több kevesebb sikerrel.
Alig másfél éves ismeretséget hagytak nemrég a hátuk mögött. Kivételes egy párnak számítottak, hiszen számukra nem létezett rózsaszín köd, kezdetleges ismeretség hiányában. Ők fokozatosan ismerték meg a másikat, annak minden oldalával, kapcsolatuk pedig így vált lassan elszakíthatatlanná.
Szerették egymást, emellé kétség nem fért. Az élet viszont ismét gúnyos tréfát űzött velük. Elhitette kettejükkel, hogy megtalálták hiányzó darabkájukat, majd, ahogy kezdtek volna elkényelmesedni eme idilli hangulatban, hirtelen ragadta el egyiküket, csekély esélyt adva a búcsúzásra.
Isaac Quinn. Mindvégig hűséges társa, kinek örök életre hálás marad a temérdek csodás emlékért. Kit szívébe zárt és sosem feled.

2019. 08. 18.
-Ha nem kapom meg a heti 2 hívást, értetek megyek.-édesapja sohasem az érzelgősségéről volt híres, viszont a 2 fiatal iránti aggodalmát nem palástolta egy pillanatra sem.
A korábban elhangzott kijelentés pedig egy ex-hadnagy szájából még nagyobb hangsúlyt nyert.
-Igen igen, megtalálsz minket, bárhol is legyünk, aztán pedig adieu New York.-Cargo talán nem is tudta volna pontosabban leírni a következményeket, melyet aztán a férfi egyetértő biccentése is alátámasztott.
-Ne aggódj, megleszünk. Tudod jól, mennyire tudunk vigyázni egymásra.
-Pontosan ettől tartok..
A csevegést 2 szoros ölelés követte, ahogy a bőröndöket behajítva az autó csomagtartójába, a két fiatal véglegesen is elhagyta a családi házat, és útjukat célállomásuk, New York felé vették. Szerettek volna egy új oldalt nyitni életükben, melyre az egyetemi „Felvették.” kezdetű levél tökéletes kiindulási pontnak ígérkezett.
Hátrahagyni a múltat, és tiszta lappal indítani. Szilárd vágyálom, kérdéses jövővel.