Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Megmondom őszintén, még csak nem is hallottam erről a könyvről, melyből a saját megjegyzésed alapján ihletet merítettél, de egyébiránt nagyon érdekesnek tűnik, úgyhogy még az is lehet, hogy a harmincmillió könyvrendelésem mellé még ez is elférne... No de a fontosabb rész, hogy tudatlanságból fakadóan azt sem tudom megállapítani, vajon mennyiben is ért téged az ihleted; az viszont biztos, hogy a könyvtől függetlenül nagyon kellemes kis fogalmazás volt ez az előtörténet.
Mert ezt inkább nevezném annak; mint valami kis novella, in medias res, az embernek nem is kell igazán tudnia, hol és miként kezdődött a történet, mert eléggé bele tudja élni magát ebbe a kis részletbe is. Egy hangulatot festettél le, amiben talán nem olyan félremenő tipp a depresszió lenyomatát észrevenni; olyan érzés ez, ami sokkal többeket érint, mint azt az ember gondolná. Épp azért, amiért Rólad is kevesen feltételeznék az efféle érzéseket: ügyesen rejtik el. Néhányan szégyellik talán, néhányan azt hiszik, ha nem figyelnek rá, majd elmúlik és minden rendben lesz.
A valamivé válás kötelező, sorsszerű ostorcsapását már egészen fiatal korunk óta érezzük a vállunkon, amikor először kezdenek kérdezgetni: mi leszel, ha nagy leszel? A válasz ekkor még gyermekien egyszerű, és sokszor a meséhez kapcsolódik, amibe beleéltük magunkat. Ezt a meseszerűséget folyamatosan koptatja és tépi az iskola, az elvárások, aztán hirtelen szembesítenek azzal, hogy bár még csak 14-15-16 éves vagy, már tudnod kell, mit akarsz, és minden erőddel arra koncentrálni, hogy a megfelelő helyre kerülhess hozzá.
Az elveszettség és bizonytalanság nem ismeretlen vendég a korosztályodban ugyan, de ez semmit sem vesz el a helyzet éléből. Talán bátor lépés volt ott hagyni az egyetemet – biztos megvolt annak a maga oka, még ha ezt most jótékony írói homály fedi is –, talán botor; mindenesetre, minden nem veszett még el, és remélhetőleg ezt majd Te is felfedezed, a segítséget pedig nem teherként éled majd meg, vagy meg nem érdemelt előjogként.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!