A zenével együtt nőttél, és már kiskorodban is megvolt a magad hírneve, mostanra saját arculatod lett. Apád rapper, nem véletlen vagy te a HIP HOP gyermeke. A legtöbb sztár szülővel ellentétben a tieid nem féltettek téged a közönségtől. Mi több néha még színpadra is léptél apáddal, mert írt nektek egy közös számot, mint Eminem a lányának a My Dad’s Gone Crazy-t.
A bájos pofid és az elegáns külsőd mögül néha előbújik az alvilági éned, a mocskos szavak, amiket már óvodásként is egy részeg kamionsofőrt megszégyenítve használtál. Apád dalszövegeiből tanultál káromkodni állításod szerint, és már öt évesen rappeltél a nappalitok közepén. Talán ebből adódóan tudod elképesztően gyorsan és érthetően forgatni a szavaid. Sose tudni mire gondolsz pontosan, nagyon jól ködösítesz, és vágod át az embereket egy szemrebbenés nélkül. Az önérzetességed ellenére jól ki lehet jönni veled, ha az ember ráérez a hullámhosszodra -, hogy a rádiós példánál maradjak.
Nem akartál örökre apád árnyékában megbújni, viszont téged is a zene vonzott. Így kötöttél ki a rádiónál, ahol nyilván előkelő helyet kaptál, mint műsorvezető. Meg kell hagyni érzéked is van hozzá.
Közel három évig voltam a gyakornokod a Toyboyjal együtt. Te választhattad ki, hogy melyikünket léptessék elő melléd műsorvezetőnek, és mellettem szavaztál. Nem értem a pontos indokaid, megkedveltél, vagy talán kicsit rá akartál ijeszteni a Toyboyra, móresre tanítani.
Könnyedén csavarod az ujjaid köré a pasikat, ez egyszerűen árad belőled. A Toyboyt is a hatalmadba kerítetted, és állandan játszmáztok az én jelenlétemben is, annak ellenére, hogy pontosan tudod, nekem is megvan a sráccal a közös múltam. Ugyan úgy teszek, mintha nem látnám a flörtjeiteket, te pedig viszonozva ezt, tetteted, hogy nem érdekel, hogy én már közelebbről is ismerem a Toyboyt.

Csúnyán rád vertem, mármint a munkával, bár fizikailag is volt rá példa...
Még az egyetemen ismerkedtünk meg, és attól a pillanattól kezdve, hogy megszólítottál harcban álltunk. Kiváló tanuló voltál, a HÖK szerves tagja, mi több elnöke, és az én pártfogóm. Én voltam az egyik gólyád, akinek segítened kellett kicsit belejönni az egyetemi létbe. Mintha már akkor érezted volna, hogy a vetélytársad leszek, próbáltál távol tartani minden órán kívüli tevékenységtől, de én makacs voltam. Újságot írtam, rádióztam, még a HÖK-be is bejutottam. Nem nézted jó szemmel, próbáltál kigolyózni az évek során minden honét.
És mit ad isten? Mind a ketten a Z100 rádióhoz kerültünk gyakorlatra. Mikor az előléptetésre került a sor, biztos voltál a sikeredben hozzám hasonlóan, mégis én nyertem, te pedig hírszerkesztő maradtál. Öröm volt nézni az elkámpicsorodott arcodat, ahogy átjárja a düh minden porcikád. A mai napig rettentően fel tudlak húzni a sikereimmel. Ez az a mi kis szokásos ping-pong játékunk, ugyanis te is igazán ki tudsz borítani engem.
Az egymásra való pikkelés nálunk a szenvedéllyel azonos., Állandóan eldöntöm, hogy legközelebb nem hagyom magam, de a felforrt levegő először gúnyos szavakat vált ki, majd vágyat kelt, és végül egyenesen a bugyimig vezet számodra.
Sose volt róla szó, hogy összejönnénk. Mi több, élvezem, hogy az élet iróniájaként az én beosztottam lehetsz, miután éveken keresztül te álltál felettem. Valljuk be, talán még kicsit téged is felizgat, mikor eléd szórok egy köteg papírt, hogy kitöltsd helyettem, vagy mikor kritizálom a hírblokkot, amit összeraktál.
Gyűlöllek, és közben megőrülök érted. Az önelégült modorodért, a törekvéseidért és a kiállhatatlanságodért.