Szeretek Nicoleéknál lenni. Annyival békésebb és vidámabb a környezet, mint régen otthon. Szinte már teljesen otthon érzem magam náluk. Igaz Nicki már kijelentette nem egyszer, hogy igen is érezzem magam otthon, de azért annyira pofátlan nem vagyok, hogy elkezdek szó nélkül kutakodni a házukban. Miután otthon mindent kitakarítottam nekiálltam sütni egy kis muffint. Mégsem telhet el úgy egy pizsi party, hogy nem zabálunk fel vagy egy tonnányi édességet. Sós karamellásat készítek, meg olyan csokisat, ami a belseje meglepit tartalmaz. Nem vagyok egy süti mester, de ennyit azért még magam is el tudom készíteni. Anya valamelyik kocsmában tölti éppen az idejét. Nem is nagyon izgat a dolog. Legalább addig is békén hagyj és normálisan ki tudtam takarítani, ha már ő erre nem képes. Összepakolom a cuccaimat, majd már el is indulok a buszhoz. Alig várom, hogy kicsit kikapcsolódjunk. Elég sok mindent szoktunk ilyenkor csinálni. Természetesen az alap az, hogy fecsegünk, nem is keveset. Kibeszéljük a tanárainkat, röhögünk az évfolyamtársainkon, vagy éppen a büfébe érkező érdekes vendégeket mesélem el Nicolenak. Nem vagyunk mi gonoszak, csak néha jó megállapítani azt, hogy igen... Nálunk is vannak hülyébbek. Az út kicsit hosszú, hisz nem éppen a belvárosban laknak, de sosem zavart. Örömmel utazok ennyit, mert amint azt már említettem szeretek náluk lenni és nem azért mert több pénzük van, mint nekünk, vagy hatalmas a házuk. Nicki sose éreztette velem azt, hogy ő több lenne nálam csak azért mert nagyobb a vagyona. Ez sose volt téma közöttünk. Na jó voltak már kellemetlen pillanatok, de midig meg tudtuk beszélni az ilyet.
A sütit a konyhában leteszem, a cuccaimat meg a szobában. Gyorsan át is öltözöm pizsamában, hogy meg is kezdhessük a partyt. Az oroszlánkirályos pizsamámban, kontyba felkötött hajjal dőlök el a matracomon és kezdem el bambulni a plafont. -Néha nagyon is elgondolkozom azon, hogy igazából mi vagyok a hülyék és a többiek a normálisak, mert.... Mert ennyi idióta nem élhet a Földön. Komolyan mondom egyes emberek tényleg kiborítanak. Az egyik vendégnek tudod mi volt a baja?... Hogy túl sok buborék van a kólában és ő azt nem issza meg....Szerinted!?-Pillantok oldalra Nicole felé.
Lelkesen nyitom ki a sütőt, majd a kezemre húzva a kesztyűt veszem ki belőle a pizzát, ami az illatával megtölti az egész konyhát. Ma Vicki nálunk alszik, így úgy gondoltam, hogy egy kis párnacsata, vagy filmnézés közben jól fog esni majd a finomság, aminek sosem tudok ellen állni. Azt hiszem, hogy Vicki az egyetlen olyan barátnőm, aki valóban miattam tölti itt az éjszakákat és nem azért, mert a szomszéd szobában ott alszik a sármos bátyám is. Bár tudom, hogy ő is fülig bele van zúgva, még ha nem is mondja soha, de akkor is a társaságom miatt van nálunk ilyen gyakran. Örülök annak, hogy ma is átjön, mert legalább nem kell az alkoholista anyja társaságában ülnie, vagy épp bezárkóznia a szobájába. Nálunk itt van ez a nagy ház, amit általában ketten élvezik a testvéremmel, így semmi akadálya annak, hogy akár minden nap itt legyen velünk. Ma kivételesen kihagytam a sulit is, helyette vásárolgatni mentem. Nem tudom megindokolni, hogy mi értelme volt annak, hiszen az üzletek az iskola után is megvártak volna, de egyszerűen ma ehhez volt kedvem. Szükségem volt arra, hogy felfrissítsem a ruhatáramat, meg egy kicsit az agyamat is. Mert már annyit tanultunk Clive Campbellről és a többi négerről, akik a hip hop stílus gyökerei, hogy újabban még álmomban is, fél pucér feketéket látok. Nem mintha felriadnék tőlük vagy ilyesmi, de azért ami sok az sok. Nem szoktam amúgy lógni, hiszen imádom az iskolát,ahová járok, komoly terveim vannak a jövőre nézve, de ma így alakult. Nem hiszem, hogy egy napból nagy baj lenne. Bár azért Jayde-nek nem fogom említeni, nem kell neki mindenről tudnia. Igazából azt sem tudom, hogy itthon van-e. Már épp indulnék, hogy megnézzem, de ebben a percben csöngetnek, én meg a kezemben lévő tepsit lerakom a konyhapultra, ledobom mellé a kesztyűt, aztán szélsebesen indulok meg az ajtó felé, hogy üdvözölhessem a barátnőmet. Kinyitva az ajtót, adok neki két puszit az arcára, majd miután lerakja a kezében lévő süteményt, a szobámba tessékelem. Még korábban elő készítettem neki a matracot, ami amúgy sosincs túl messzire rakva, mindig készen állok arra, ha esetleg át akarna jönni. Miközben elindítok egy zenét halkan, bele bújok az unikornisos pizsamámba, még egy hajpántot is a fejemre rakok a hangulat kedvéért, ami szintén unikornisos, és hirtelen úgy érzem magam, mint gyerek koromban, bár akkor a Hello Kitty volt még a divat. Vickihez hasonlóan én is felfekszem az ágyra, bár én a hasamra, lábaimat lógatva felfelé, és úgy nézek le a barátnőmre, miközben beszél. Elmosolyodok az elméletén, mert van abban valami, amit mond, de sajnos az az igazság, hogy a hülyéből több van a földön, sőt, lassan ők uralják az egész bolygót. - Szerintem ha én dolgoznék ott, ahol te, akkor minden bizonnyal szembe öntöttem volna vele a kólát. Senki sem normális manapság, bár van aki túltesz mindenen. - válaszolok könnyedén, széles vigyorral az arcomon. Tudom, hogy tudja, hogy nem csak úgy mondom ezt, tényleg megtenném, ha felmérgesítene ilyen hülyeséggel valaki. Gyakran állok ki az igazam mellett, sokak szerint azért vagyok ilyen merész, mert Jayde a bátyám, de ez nem teljesen így van. Nem szokásom haza futni árulkodni neki, ha valami másképpen sül el, mint azt szerettem volna, képes vagyok arra, hogy magam is megoldjam a problémáimat. Vicki pedig teljesen az ellentétem. Bár ő is ki tud állni magáért ha muszáj, de ő sokkal többet eltűr. Engem valószínűleg egy hét alatt kirúgtak volna arról a helyről az ilyen ostoba emberek miatt. Pedig aztán türelmem az van nekem is bőven. - Képzeld... holnap randim lesz. - szólalok meg ismét, hogy kicsit elterelhessem a gondolatait a munkahelyéről. Ő az egyetlen emberi lény ezen a földön, akire rá merem bízni minden apró kis titkomat. Ha valakiben maximálisan megbízok, akkor az Ő az.
Úgy éreztem, képes lennék meggyilkolni magam, miközben hallgattam Miss Gordon előadását. Nem hittem azt sem, hogy eltelt egészen pontosan ötvenhat perc azóta, hogy kezdetét vette a pokol-beli kínoknál is szörnyűbb tanóra. Egyedül az tartott életben, hogy előttem Lizzy ült. Azon gondolkodtam, hogy egészen pontosan milyen gyümölcsre is hasonlít leginkább a háttámla alól kikandikáló tompora, melyet a hatás kedvéért még jobban felém düllesztett. Vajon inkább alma vagy egy körte? Esetleg valami más? Végül is egyre megy... Hamiskás mosolyra húzódott az ajkam, mert észrevettem, hogy Andrew mindjárt elneveti magát, mikor észreveszi, hogy mire fókuszálok. Megfontolt mozdulattal kitépek a spirálfüzetemből egy papírlapot, és felírok valamit, majd becélzom a Lizzy előtti asztalt, és az összegyűrt papírt odadobom. A szőkeség hátrahőkölt, majd meglepetten a háta mögé néz egyenesen felém, és rám mosolyog, majd visszafordul, és a papír után nyúl.
Láttam, hogy jegyzeteltél. Van kedved velem tanulni holnap?
A testtartása is megváltozott. Ilyenkor mindig próbálnak lazának tűnni, mintha csak semmiség lenne, hogy áthívom magamhoz, és emiatt nem lennének izgatottak. Már tudom a mai óra anyagát, hiszen ha leülök tanulni, mindig előre tanulom meg az órai anyagot. Ő csak hátra adja a papírt, nem dobálózik, mint én. Úgy teszek, mintha nem tudnám előre a választ, de fejben már rég tudom, hogy nyert ügyem van.
Éppenséggel holnap szabad vagyok, szóval átmehetek hozzád, ha szeretnéd.
Ó, hát persze, hogy szeretném. Sőt akarom... ~A lehető legcsábosabb mosolyomat veszem elő, mert tudom, hogy éppen a reakciómat figyeli, én pedig úgy teszek, mintha nem vettem volna észre. Ekkor meghallom a tanóra végét jelző csengőt, és abban a pillanatban összepakolom a füzetem, és a tollat, majd Andy-vel az oldalamon az egyetem folyosóján megyünk az egymás mellé parkolt kocsink felé. - Nincs kedved ma bandázni? Biztos van valami buli a belvárosban... - vetődik fel bennem az ötlet. - Ma nem fog összejönni. Azzal a szexi babával fogok találkozni, akiről beszéltem. - válaszolja derűsen.Hát jó, akkor biztosan semmit tevéssel fogom tengetni a nap hátralevő idejét. - Jól van, haver. Akkor majd holnap találkozunk. - kezet fogok vele, majd beszállok a Ford-ba, és kihajtok a parkolóból. Hazafelé veszem az irányt, és eközben feljebb hangosítom a zenét. Nem sok idő telik el, míg hazaérkezem, ahol a ház alatti parkolóba vezetem a kocsit, és a parkolón át benyitok a házba. Körbenézek a nappaliban, mert azonnal feltűnik, milyen jó illatok jönnek a konyhából. Túl éhes vagyok ahhoz, hogy bármi másra tudjak gondolni, így még a kabátomat sem veszem le, nem is beszélve a cipőmről. Pizza és muffin...ez a két dolog vár rám a pulton, én pedig nem zavartatva magam a kezembe veszek egy muffint, és egy szelet pizzát. Akármilyen édes szájú is voltam, muszáj voltam megállni, hogy a csokis muffinba harapjak először, pedig nagyon nehéz volt. A pizzát kezdtem tömni magamba, mintha félnék, hogy valaki elveszi... Eközben a szobám felé indultam, de megütötte a fülem a halk zene, és a beszélgetés, amelyeket a húgom, Nic szobájából hallottam. Sosem volt szokásom hallgatózni, és most sem figyeltem, hogy miről is beszélgethetnek, ezért csak bekopogtam, majd meg sem várva a választ, bunkón benyitottam. - Sziasztok. - köszöntem, miközben azzal is egyensúlyoztam, hogy a számba maradjon a falat. - Jó a pizsitek. -tettem hozzá, és az unikornisnak öltözött húgomra néztem, majd Vic oroszlánkirályát néztem a kelleténél egy másodperccel tovább, majd beleharapok a muffinba. -Hm, imádom a pizzát és a csokis muffint...kösz... -teszem hozzá halvány mosollyal az arcomon, és csak ezután adok puszit Vic-nek, majd lehajolok az ágyon fetrengő Nicki-hez, és a feje tetejére nyomok egy tesó puszit.
Sose mertem neki elmondani, hogy nos igen.... Tetszik nekem a bátyja. De lehet, hogy több ez a tetszésnél. Nem tudom. Valahogy félek attól, ha kiderül akkor elveszítem őt, és azt nem szeretném. A legjobb barátnőm, aki elvisel, aki támaszt nyújt, aki mindig is ott volt mellettem. Biztos vagyok benne, hogy annyira fájna, mint édesanyám "elvesztése". -Hidd el nekem is eszembe jutott ez. Csak utána arra gondoltam, hogy mindig van rosszabb. Akár vendég, akár munkahely.... Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem kell sokáig ott maradnom. A főnököm is egy seggfej. Mindegy. Ne is beszéljünk róla.-Nem azért jöttem, hogy elrontsam a jó hangulatot, így inkább el is felejtem a munkát. Mikor kijelenti, hogy randija lesz tátott szájjal bámulok r, majd gyorsan ülő helyzetbe teszem magam és vele szembe fordulok csillogó szemekkel. -És ezt csak így mondod? Mesélj! Ki a szerencsés srác? Hol ismerted meg? Mit fogtok csinálni? Láttam már?-És jönnek a szokásos kérdések. Izgatottan várom, hogy elmondjon mindent, hisz ez igen is nagy dolog. Kívánom neki, hogy találjon magának egy rendes srácot, aki ugyanilyen életvidám és bolond, mint ő. Viszont a kis beszélgetésünket egy kopogás töri meg. Érdeklődve pillantok automatikusan az ajtó felé, majd mikor belép rajta Ty kissé meglepődöm. Nem számítottam rá, bár tény itt lakik. Nagy volt annak az esélye, hogy ma is összefutok vele. Ahogy a pizsinket emlegeti lepillantok rá, így észre sem veszem, hogy kicsit tovább tartja rajtam a tekintetét. -Öhm szia és köszi!-Mondom kissé zavarodottan. -Egészégedre. De nekünk is maradjon belőle.-Egy aprócska kis mosoly kúszik arcomra, majd ismét egy újabb meglepetés. Ideje lenne hozzászoknom ezekhez. Nem fagyhatok le mindig mikor állandóan puszit ad üdvözlésképpen.
Vicki és én nagyon sok mindenben különbözünk, annak ellenére, mégis sokkal jobban megértjük egymást, mint bárki mással. Sosem értettem, hogy miért dolgozik azon a lepukkant helyen, hiszen biztos vagyok abban, hogy találna máshol is munkát magának, de aztán mégis megértem hiszen velem ellentétben nekik szükségük van a pénzre. Én hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy mindenem megvan, úgy igazán még nem is kellet megküzdenem semmiért, épp ezért nem értem a bátyám szakmáját sem, ami szerintem eléggé gusztustalan, meg értelmetlen. Mindegy. Már rég túl vagyok azon, hogy megpróbáljam őt megfejteni, néha úgy érzem, hogy az eszét a gatyájában hordja. - Szerintem válts munkát. Ennél rosszabbat nem hiszem, hogy lehet kapni. Mármint kinek van kedve bunkó emberek között tölteni az idejét, amikor annyi sok más lehetőség is van? - már sokadszor próbáltam rávenni, hogy lépjen tovább onnan, bár lehet, hogy az nem olyan könnyű, mint ahogyan elképzelem. Még sosem dolgoztam, amíg tanulok nem is áll szándékomban. Bár egyszer láttam egy hirdetést, hogy állatmenhelyre keresnek fiatalokat, és azon komolyan elgondolkodtam,de aztán lemondtam róla, mert képtelen lennék nulla szabadidővel élni. Reggel suli, délután munka, estére meg fáradt lennék ahhoz, hogy bármi normálisat is csináljak, lefeküdnék, és másnap kezdeném elölről. Valószínűleg hosszú távon bediliznék ettől. Én azt szeretem ha pörög az élet, és nem rutinszerűen kelek és fekszek. Azért mert muszáj. Nekem még nem muszáj, így egészen jól elvagyok munka nélkül is. Igyekszem minél hamarabb témát váltani, mert nem hiszem, hogy a barátnőm még abban a kevés szabad idejében is szeretne a munkájával foglalkozni. Látom rajta, hogy a kijelentésem meglepi, de ez nem az a fajta meglepettség, hogy furának tartja, hogy pont NEKEM legyen randim, hanem sokkal inkább az a boldogság látszik rajta. Mi ilyenek vagyunk... mindig örvendünk egymás örömének. Ezért is rossz látnom, hogy a bátyámra mindig olyan remény vesztve néz, mintha elképzelhetetlennek tartaná, hogy valaha bármi is történjen köztük. - Brandonnak hívják. Azt hiszem, hogy te is ott voltál amikor... - elhallgatok, amint kopognak az ajtón és meglátom rajta belépni a bátyámat. Itt azt hiszem, hogy jobb is befejezni ezt a témát, valamiért az az érzésem, hogy ő nem örülne annak, ha kiderülne, hogy kivel beszélgetek nap, mint nap. Nem mintha bárkinek is örülne, aki hozzám szól és a másik nemhez tartozik. - Szia. Nem is tudtam, hogy itthon vagy. - köszönök neki, miközben a barátnőmet fürkészem, aki szemmel láthatóan zavarban van. Mint mindig, amikor Jayde felbukkan. - Köszi. Mivel egy pizsi party kellős közepébe csöppentél, ajánlom, hogy te is vegyél fel egyet. De nem ér alsó gatyában lenned. - válaszolok vigyorogva, majd miután kapok egy puszit, felülök az ágyban, és szem forgatva figyelem. - Igazán felhozhattad volna az egészet. Remélem nem etted meg mind. - nem lepődnék meg azon sem, ha sunyiban mindet felfalja, bár azért bízok abban, hogy a pizzából és muffinból is van elég nagy adag ahhoz, hogy nekünk is maradjon. - Ha egy morzsát is meglátok a földön, neked annyi!
- Még csak most értem haza. -motyogom, miközben egy hatalmas falat muffinnal küzdök. Mindig is gyorsan ettem. Mindig mindenki csodálkozva nézi, ha elém raknak egy nagy tányér ételt, és a következő pillanatban már ott sincs. Végül is... minek megrágni, ha úgy is lecsúszik. Andrew többször is megjegyezte már, hogy elmehetnék evőversenyre, de nem vágyom arra, hogy visszaköszönjön a hot dog. Ha már eszem, akkor jó ízzel szeretném élvezni, nem pedig elundorodva a következő falattól. Főleg, ha ilyen ízletes, mint ez a muffin. - Ne aggódjatok, gondoltam rátok is... Hagytam egészen pontosan egy szelet pizzát, és egy muffint. -mondtam komolyan, de látva arckifejezésüket, elnevettem magam. - Ha látnátok magatokat. -heherésztem magam elé. - Ne aggódjatok, nem ettem meg az összes kaját. -tettem hozzá. Sokszor volt, hogy csak úgy csatlakoztam hozzájuk, ha Vic átjött hozzánk, de néha úgy éreztem, nem szép, hogy zavarom őket. - Biztos nem rondítok bele a party-tokba? -kérdezem mindkettőjüktől, de már azon töröm a fejem, hogy melyik pizsamában lehetnék stílusos. - Egyébként hugi, nem szoktam felvenni alsógatyát az alváshoz. Sokkal egészségesebb pucéran aludni. -fejtegetem leginkább Vic felé fordulva. Egyébként tényleg így írta le valamelyik okos egyed az interneten egy cikkben. Biztos voltam benne már akkor is, hogy valami túlforrósodott maca írhatta, aki azt akarja, hogy minél több pasi aludjon mellette meztelen, mert annyira kívánja a szexet. Ezt Andy-nek is fejtegettem, aki kinevetett, de közben azért bőszen igazat adott. - Vic, te is pizsama nélkül alszol, ugye? -kéredezem vigyorogva. - Tudod mit, nem muszáj válaszolnod. Azt hiszem, én most elmegyek zuhanyozni, aztán visszajövök. Látom Vic-en, hogy meglepte a kérdésem, ahogy engem is, hogy ilyet kérdezek tőle. Viszont a pírt az arcán nagyon aranyosnak találom, pedig nem is szokott ilyesmi feltűnni. Az ajtóhoz lépek, és a kedvenc fürdő felé veszem az irányt, de Nic szobájának ajtaját nem zárom be magam után. Gyorsan tusolok, pedig nincs ínyemre, hogy ilyen gyorsan végzek, és nem áztatom magam órákig, hiszen én mindig azt csinálom. Miután nedves hajamat hátratúrom, és megtörölközöm, csak akkor veszem észre, hogy az alsónadrágomat, és a pizsamámat nem is hoztam be a szobába. - A francba. -motyogok magam elé, és derekam köré tekerem a törölközöm, hogy aztán lassú léptekkel a szobám felé vegyem az irányt.
Mindaddig míg Tyler a szobában van nem fogom Nicolet faggatni a randijáról főleg úgy, hogy ő is abba hagyta mikor belépett. Majd ha megint kettesben leszünk tovább folytatjuk azt a beszélgetésünket. Addig meg próbálok nem túl hülyén viselkedni a bátyja miatt. Még magam sem tudnám megmondani, hogy miért is érzem Azt iránta. Talán azért mert megmutatta azt az oldalát is nekünk, amit sokak elől elrejt akaratlanul, vagy akarva. Nicole szavaiból is azt vettem ki, hogy nagyon is szereti őt és jóban vannak. Testvérnek nagyon is jó, csak igen mikor ott a haverja akkor egy igazi bolond. De ez nem meglepő. Szerintem néha én is csinálok olyan Nicoleal, amit amúgy nem tennék meg. -Persze nem zavarsz! Mondjuk lehet, hogy untatni fogunk a lányos dolgokkal, de ígérem nem fogjuk kifesteni rózsaszínre a körmeidet.-Lehet, hogy néha zavarba jövök miatta, de az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudok vele beszélgetni. Az mondjuk extra ciki és levágós lenne. Így meg azért meg kell erőltetnem magam, hogy nem tűnjön fel annyira, hogy tetszik nekem. -Igazából megeheted, de akkor cserébe bármit rendelhetünk a te számládra.-Igaz Nicole pizzája biztosan sokkal finomabb, de az is biztos, hogy akkor nem csak azt rendelnénk be. A zavarba ejtő szavaira ismét elpirulok. Miért... miért reagálok így rá? Pucéran aludni... Nincs ezzel baj...De hogy éééén!? -Hogy? Tessék?-Pislogok párat a kérdésén, de igazából még észhez sem térek és már ki is jelenti, hogy nem kell válaszolnom rá. Ennek felettébb örülök, bár tény nem szolgálhattam volna neki olyan válasszal, aminek örülhetett volna. Vagyis feltételezem, hogy jobban örült volna, ha igenlő választ adok neki. Miután kimegy egy sóhaj kíséretében dőlök el ismét a matracon, majd mikor észbe kapok ismét felülök. -Nos szóval akkor Brandon?-Érdeklődöm tovább a leendő randijáról, majd pár perc elteltével az ajtó felé pillantok, majd a korgó gyomromra. -Felhozom a kaját mielőtt Ty tényleg mindent megeszik! Illetve mit hozzak neked inni?-Megvárom míg kitalálja, majd feltápászkodom a matracról és szépen kisétálok. Csak behajtom magam után az ajtót, nem zárom be rendesen, de mikor megfordulok kicsit megtorpanok. -Már le is zuhanyoztál?-Pislogok rá és próbálom elrejteni a zavarodottságomat. -Éppen a konyhába készülök menni. Kérsz valamit?-Közben azért nem állok ott, mint valami idióta, hanem folytatom tovább az utam, de csak szép lassan, hogy még Ty is elmondhassa mit kér.
A bátyám felbukkanása egyáltalán nem lep meg, számítottam rá, hogy hamarosan érkezni fog, most azonban a kelleténél is jobban örülök neki. Nem szeretek kerítőt játszani, még annál is jobban utálok beleszólni mások kapcsolatába, viszont látva a barátnőm tekintetét minden alkalommal, ahogyan a testvéremre néz, kötelességemnek érzem segíteni neki. Bár Jayde nem az eszéről híres, főleg nem az udvariasságáról, de mégis annyira szeretném, ha Vicki és ő egymásra találnának. Ugyanakkor féltem is a barátnőmet, hiszen nem akarom, hogy ő is kihasználva legyen, mint az a sok másik nőcske, akik nap, mint nap megfordulnak a szomszéd szobában. Vicki érzékeny lány, nem biztos, hogy szó nélkül tudnám tűrni, hogy a bátyám vagy bárki más vissza éljen ezzel. - Hát akkor üdv itthon. - vigyorgok rá Jayde-re, majd Vickire pillantok, akinek a tekintete mindent elárul. Még sosem beszéltünk az érzéseiről, ami egy kicsit rosszul is esik, hiszen azt hittem, hogy mindent megosztunk egymással, de valahol mégis megértem őt. Talán, ha neki lenne egy bátyja, és én is hasonlóan éreznék iránta, akkor lehet, hogy kínosnak érezném bevallani neki. Vagy az is lehet, hogy még saját magának sem vallotta be azt, ami számomra elég nyilvánvaló. Ő az egyetlen személy, akivel sokszor szavak nélkül is tökéletesen megértjük egymást. Felvonom a szemöldökömet, miközben a bátyám beszél és simán el is tudom képzelni, hogy felfal mindent pillanatok alatt, amivel nem keveset dolgoztunk. Amikor azonban elneveti magát hatalmas kő esik le a szívemről. - Nagyon nagy szerencséd van. Különben mehetnél újat sütni. - jelentem ki még mindig széles vigyorral a számon, bár nem gondolom komolyan. Még sosem láttam őt a konyhában valami hasznosat csinálni, csak felfordulás szokott lenni általában utána, így nem vagyok biztos abban, hogy ehető lenne az az étel, amit ő készít. Bár ki tudja... néha igazán meg tud lepni. - Nem zavarsz. De mivel az ágyam foglalt, a matracon kell ülnöd, Vicki mellett. - válaszolok ismét könnyedén, majd a laptopot, amiről a zene szól, magam mellé veszem az ágyba. A barátnőmre téved a tekintetem és remélem, hogy értékelni fogja az igyekezetem. Nem tartom valószínűleg, hogy pont előttem fognak össze jönni, de legalább megpróbálom egy kicsit közelebb hozni őket egymáshoz. Remélem nem fogom megbánni. A bátyám következő kijelentésén vágok egy fintort, nem voltam kíváncsi erre az információra, épp elég nekem azt elképzelni, hogy mit művelhet el azzal a sok jött-ment csajjal, akiket haza szokott hozni. Azt hiszem, hogy erre szokták azt mondani, hogy ha a szoba beszélni tudna... - Kösz... majd észben tartom. Az én szobámban tilos pucérkodni. - válaszolok végül, majd ahogyan feltesz egy elég intim kérdést a barátnőmtől, összevont szemöldökkel nézek rá, majd vágok hozzá egy párnát, amiből remélem, hogy rájön, hogy udvariatlanság ilyet kérdezni egy lánytól. Látom Vickin, hogy sikerült is zavarba jönnie, ami nem lep meg, hiszen neki bőven elég az is, kipiruljon, hogy egy légtérben vannak. - Vicki, ne is foglalkozz vele. - szólok rá a barátnőmre, akin látszik, hogy ha muszáj lenne sem tudna mit válaszolni erre a kérdésre. A többi lány, akiket eddig a bátyámnak sikerült ágyba vinnie minden bizonnyal célzásnak vették volna a kérdést és vigyorogva bólogattak volna, viszont Vicki tejesen más. Nem fogom engedni, hogy ő is csak egy játékszer legyen a számára. Amint távozik a szobából, bocsánatkérően nézek ismét a barátnőmre, bár azt hiszem, hogy már sikerült megszoknia a Jayde buta vicceit. Nem is értem, hogy hogy sikerül annyi csajt felszednie. Gondolataimból a Brandon név riaszt ki, felkapom a fejem, majd egy a szemembe lévő tincset a fülem mögé helyezek. - Igazából már rég ismerem. Egyszer Jayde-el össze verekedtek. Azt hiszem valami lány miatt. Csak nemrég kezdünk találkozgatni, igazából még semmi komoly. Nem beszélhetsz róla senkinek. - nézek rá komolyan, bár tudom, hogy erre meg sem kell kérnem, hiszen, ha valakiben megbízok, akkor az Ő az. Még egyenlőre amúgy is csak találkozgatunk, talán majd, ha komolyra fordul, akkor nem fogom akarni ennyire titokban tartani. Nem biztos, hogy a bátyám örülne neki, de ő egyébként sem örül senkinek, akivel szóba állok. Szóval igazából mindegy is. Megrázom a fejem, így tudatva vele, hogy semmit nem kérek, majd ahogy távozik a szobából felállok és a szekrényemből elő kotorászom a rózsaszín körömlakkom. Vissza ülök az ágyba, majd egyenként kezdem vele bekenni a lábujj körmeimet, így töltve el az időt, amíg a többiek vissza érnek.
Majdnem elmegyek Nicole szobájának ajtaja előtt, amikor hirtelen kilép elém Vic, és majdnem neki ütközöm, de még éppen időben sikerül lefékeznem magam. -Eléggé siettem. -válaszolom, de csak egy apró lépést teszek hátrébb. Szinte inkább csak áthelyezem a súlypontom, hogy mégsem legyek annyira a nyakán. Azonban ő a konyha felé indul, de távolabbról visszaszól, hogy kérek e valamit. -Tudod mit? Veled megyek. Amúgy is körül akartam nézni tüzetesebben, hogy mi van itthon... -mondom, miközben szorosabban magamra tekerem a törölközőt, majd utol érem. A konyhába érve egyből a hűtőhöz lépek, de mikor kinyitom, csak a megszokott látvány fogad. -Itt nincs semmi, ha csak nem akartok kakaót inni. -halkan nevetek, majd becsukom a hűtőt. -De azt hiszem, van még itthon pár zacskó chips. -jut eszembe, miközben az édességeknek fenntartott szekrényt nyitom ki. -Egyébként inni is akartok? -vonom fel a szemöldököm, és Vic felé fordulok a több zacskónyi chips-szel a kezemben.
-Összeverekedtek? Jesszus! Akkor nagyon dögös csaj lehetett… Mármint Ty nem akárkiért képes verekedni.-Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ő nem szép, vagy nem dögös, csak annyit, hogy Ty egy csomó nőt megkaphatna, így miért kezdene el verekedni egy miatt, ha az egy átlagos csaj? -És én találkoztam már vele? Ez nagyon izgi! Majd mindent mesélj el a randi után! Ígérem tőlem senki sem tudja meg!-Nagyon izgatott lettem, hogy Nicole randizni megy. Nagyon bízom benne, hogy egy rendes srác az és nem fogja átverni. A folyosón majdnem neki megyek Tynak, de szerencsére időben megállunk. Próbálok nem csodálkozni azon, hogy egy szál törölközőben szeretne lejönni velem a konyhába. Megtiltani nem tilthatom meg, hisz ez az ő háza, így csak elfogadom a tényt. Megvárom őt és csak utána folytatom az utamat. -Hogy van Andrew? Fura, hogy nincs itt!-Hisz ők is szinte elválaszthatatlan barátok, sőőőt ha jól tudom, ők gyerekkoruk óta ismerik egymást. De gondolom most csajozhat. Másból nem nagyon hagyná ki Tyt. -Kakaó?... Azt majd reggel!-Szeretem, de most tényleg nem azt kellene innunk. Közben előhalászok egy nagyobb tálcát, amire rápakolom a pizzát, muffint, valami üdítőt, szalvétát és poharakat. -Inni? Hm ez nem is rossz ötlet. Egy koktélnak szerintem Nicole is örülne. Van itthon Ginetek? Mert akkor csinálhatnál nekünk Gin Tonicot…Légysziiiii-Pislogok rá nagyon szépen, majd ha bele megy még egy puszit is nyomok az arcára. -Köszönjük szépen. Akkor majd gyere!-Azzal fogom a tálcát és már vissza is megyek Nicolehoz. -Meghoztam a kaját. Ty meg hoz majd nekünk Gin Tonicot, meg chipset.-Leteszem az asztalra a tálcát, majd az egyik szalvétára ráteszek egy szelet pizzát és odaadom Nicolenak, ha már szabad a keze. -No s van terved? Filmezés, vagy játszunk valamit?-Most a nagyon csajos dolgokat hanyagolni kell, vagy max Ty körmeit is kifestjük poénból. Bár lehet annak nagyon nem örülne.
Kezdőlap
