Őszintén szólva Clyde mióta az eszét tudja, azóta Stephan az életének a része, mivel ő volt az a bizonyos szomszéd, aki az Easton család melletti lakásban lakott. Egyke gyerekként nagyon szeretett Eastonéknál lenni, elvégre ott hatványozottan több vele egykorú személy jutott egy négyzetméterre, meg aztán kedvelte ezt a zajos, élettelteli közeget, szemben azzal, ami otthon várta. Az ő szülei is az erős középosztály részét képezték, de mivel munkájuk sokszor elszólította őket hazulról, így nem meglepő kijelentés, hogy Stephen szinte a szomszédban nőtt fel. Korban a legközelebb Clyde állt hozzá, így nem meglepő, hogy végül is vele töltötte a legtöbb idejét, később pedig az iskolás éveik megkezdésekor is ugyanazon intézménybe kerültek. Ebből adódóan elkerülhetetlen volt, hogy ne alakuljon ki közöttük valami szorosabb baráti viszony, ami még a mai napig is jelen van, például Stephen az, aki mindig társa Clyde-nak azokon a bizonyos hétvégi moziesteken, amikor valami régebbi filmet vesznek górcső alá, meg biztosan ott van az összes nagyobb baráti társaságos ivászaton.
Tegyük hozzá azt is, hogy bár Clyde se feltétlen az introvertált kategória, de Stephenhez képest mégis az – ez a srác imád ismerkedi, csak úgy random emberekkel beszédbe elegyedni… és néha nem veszi észre magát, hogy mennyire idegesítő. Amúgy színésznek készül, most is egy kisebb színitársulatban lép fel – épp ezért nem is biztos, hogy az egyetemi szakja ennek felel meg, meglehet hogy a szülei ráerőltettek valami gazdasági vagy más irányt – ettől függetlenül neki hatalmas vágya, hogy egy nap felkapott Hollywoodi híresség legyen.
Nagyon támogatja Clyde-ot az írói vénájában és kijelentette, hogyha egyszer Clyde valamelyik könyvét megfilmesítik, akkor neki kell adnia a főszerepet. Vagy legalábbis a férfi főszerepet.
Szerelmi élet? Nos, az igazából eléggé labilis, Clyde nem igazán tudja nyomon követni, hogy a srác mikor szingli és mikor nem az. Igazából nem is foglalkoztatja, amíg az ő életéből nem szívódik fel.
Clyde-hoz hasonlóan ő is egy éjszakai bagoly, nem meglepő tehát hogyha nem is valami ivászatba vagy buliba rángatja el Clyde-ot, akkor képes vele elbeszélgetni hajnalig a legnagyobb hülyeségekről, mint mondjuk akár egy bizonyos filmtrilógia jó és rossz döntéseiről, hogy ő mit kivitelezett volna másképp…
Továbbá ő az a bizonyos személy, aki mikor késik egy találkozóról – mindig késik – ha felhívod tuti azt mondja, hogy már úton van és mindjárt odaér, miközben valójában csak akkor kelt fel, avagy épp kiugrott a fürdőkádból. Ugyanígy utolsó pillanatban szereti lemondani az összefutásokat, valami halaszthatatlan dologra fogva („Haldoklik a hörcsögöm. – De neked nincs is hörcsögöd. – Most már van… le kell tennem, szia!”). Ilyenkor jobb nem is rákérdezni, hogy miért mondta le, mert csak még mérgesebb lesz rá az ember. (Legtöbb esetben azért, mert elfelejtette és közben beszervezett magának másik programot. Hiába veszel neki határidőnaplót, vagy mutatod meg neki miképp kezelje a Google naptárat, nem fog neki menni.)
Ezen felül nagyon szeret táncolni, kifejezetten jól tud, ezért mulat jól minden alkalommal, mikor kénytelen végig nézni Clyde alkalmanként végbemenő ritmustalan vonaglását.

Még valamikor a gimnazista éveiben keveredett össze a Stephen-Clyde párossal. Nagy eséllyel egy osztályba kerültek, aztán valami csoportmunka folyamán kénytelen volt túlélni mellettük… és végül mellettük ragadt, ki tudja, hogy szerencséjére vagy inkább szerencsétlenségére. Clyde-hoz hasonlóan ő is egy nyugodtabb típus, hármuk közül mindig inkább Stephen volt az, aki megoldotta a problémák beszéd részét, Clyde és ők voltak a kivitelezők. Ő az, aki a kis csapatból a legnagyobb affinitást mutatja a sportok iránt, nagy eséllyel többet is kipróbált… és nagy eséllyel valahol neki köszönhető, hogy Stephen végül rátalált a tánc szeretetére. Clyde-nak még mindig nem sikerült meglelnie a megfelelőt, de feltételezhetően nem adta fel. Mr. Easton ebből adódóan bizony néha azzal szembesül, hogy Paul beállít hozzá néhány számára ismeretlen sporteszközzel, hogy na, ezt ők ma ki fogják próbálni. Clyde pedig végül nem tud elmenekülni a kihívás elől… más kérdés, hogy végül a pokol legmélyebb bugyraiba küldi el ezért a srácot.
Mindezeken felül ő és Clyde gimnazista éveik után elég sokáig lakótársak voltak, így aztán még több időt töltöttek együtt. Mivel Paul nővére volt az előző bérlő, így egész gyorsan be tudtak költözni, miután túljutottak az egyetemi felvételin.
Rutinszerűvé váltak a hétköznapi Xbox partik, az általános kő-papír-olló, hogy ki mosogat, ki viszi le a szemetet, vagy szerez valami ehető kaját. Végül is egész jól együtt tudtak működni, nem is volt tervbe véve, hogy ez másképp megy majd tovább csak… Paul életébe bekopogtatott a szerelem. Egyetemista évei elején ismerkedett meg barátnőjével, akivel több éve együtt vannak, a dolgok pedig olyan komollyá váltak, hogy végül az összeköltözés mellett döntöttek. Evidens volt, hogy abba a lakásba, ahol Paul él, de ugye ott volt még Clyde is. Persze, hárman is kényelmesen elfértek volna, de Clyde ragaszkodott ahhoz, hogy elköltözik, hiszen nem akart gyertyatartó lenni. Tény, hogy Paul a mai napig rosszul érzi magát a dolgok alakulása miatt, hiszen nem akarta kirakni Clyde-ot, de megértette a férfi érveit.
Ezen felül még azt érdemes tudni róla, hogyha nem is jár valami sport szakra, ettől függetlenül biztosan egyetemista és amellett teljesít valami testmozgásban kifejezetten jól.
Hármuk közül ő volt mindig is a legszófukarabb, nem egy éjjeli bagoly, de iszonyú korán kel, továbbá ő a tökéletes óramű, aki soha sehonnan se késik – ha mégis, akkor annak valami nagyon-nagyon nyomós indoka van.