Ingrid && Finn

I wasn`t kissing her, I was whispering in her mouth.

- Megjöttem! – kiáltottam el magam, és éppen csak annyi időm volt, hogy a hátitáskámat letehessem a földre, már rögtön meg is hallottam a lefelé dörömbölő kis lábakat. Annyi időm volt nagyjából, hogy elmosolyodjak, és leguggolhassak, mielőtt a kishúgom ágyugolyóként becsapódott a karjaimba. Én magam nevetve öleltem magamhoz a pici törékeny testét. Még két hete sem vettem részt a katonai szolgálaton, már kaptam egy kis pihenőt annak érdekében, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz.
- Finn – hallottam a fejem fölül anya aggodalmas hangját, és csak ekkor vettem észre azt is, hogy a tesóm kicsi mancsa a szemem körüli véraláfutáson van. Én magam pedig csak mosolyogva vontam meg a vállam. Járulékos sérülések, mivel az ember az elején nyilvánvalóan nem profin kezeli az egész helyzetet a katonasággal kapcsolatban. Én pedig csak annyit érzékeltem a dologból, hogy a bevonulni nem nagyon akartam a seregbe, mégis kifejezetten élveztem az eddig ott töltött időt.
- Csak arcon vágott a gépfegyver, anya – szólaltam meg végül, miközben a testvéremet a földről felkapva álltam fel, hogy azért ő is szemügyre tudjon venni – Nem számítottam arra, hogy vissza fog csapni a fegyver.
Természetesen nem álltam le vele vitázni, inkább rögtön az ebéd felé kezdtem el terelni a témát, miközben kibújtam a katonai bakancsomból.
- Egyébként Ingrid itt van most? – tettem fel a kérdést sokkal inkább a szüleimnek, mint a testvéremnek. Valósznínűleg tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem sakkozni járok át a szomszédunkban álló nyaralóba, de egyelőre meghagytam őket abban a hitben, hogy lényegében csak a gyerekkori barátságunkat ápoljuk tovább. Ez nem is kifejezetten nagy hazugság bár tény és való, hogy azóta egy kicsit elmélyült a viszonyunk.
- Még mindig tartjátok a kapcsolatot? – tette fel a kérdést apa, én pedig megrántottam a vállam. Nem igazán beszélgettünk azon túl, hogy „a hétvégén leugrok a nagyiékhoz”. Én erre pedig mindig feltettem a bűvös „átmenjek?” kérdést, amire sosem kaptam nemleges választ.
- Gondoltam át kéne vinni nekik valamennyit a sütiből – intettem a fejemmel a konyhapult felé, amire fel volt pakolva valamennyi az édességből – Mindig azt mondjátok, hogy olyan aranyos kislány volt, ennek ellenére rajtam kívül senki sem tartja vele a kapcsolatot.


Mindenesetre megtudtam, hogy a szőkeség az érettségi utáni nyarat ténylegesen a szomszédban tölti, ráadásul a hónap végéig tervez maradni. Pont ezért nem is siettem el a találkozásunkat, mivel még két napom volt arra, hogy meglátogathassam őt.
- Szia – köszöntem neki az arcomra pedig kiült egy a gusztustalan mosolyaim közül, amikor megpillantottam a lányt a kertben. Én magam modjuk éppen a téli tűzifa aprításával voltam elfoglalva, és egy ideig igyekeztem is eljátszani, hogy mindez amúgy kurvára lefoglal. Rövid időn belül viszont inkább úgy döntöttem, hogy a fejszét a fába állítom és nemes egyszerűséggel átlépek a nagymamájának kertjébe. Elég alacsonyan volt a kerítés, és mivel totyogós korom óta ismertek, egyáltalán nem éreztem mindezt pofátlanságnak annak ellenére sem, hogy éppenséggel magánlaksértést követtem el. Igazából ha Ingrid mamája meglátna, minden bizonnyal berángatna a házba, hogy teletömhessen valami kajával.
- Na mizu? – pillantottam rá a lányra, és rögtön kézen is ragadtam, hogy a kis kunyhószerű ház mellé húzhassam abba a sarokba, ahol se a kishúgom, se az ő nagymamája nem láthatja, hogy mit csinálunk. Nem mintha terveim között lett volna az, hogy mindenki szeme láttára vetkőztetem le, de ettől függetlenül amint fedezékben voltunk, a kezem olyan pofátlansággal csúszott rá a szőkeség hátsójára, hogy nem lepődtem volna meg azon ha végül felpofoz engem. De most őszintén... Mit nekem egy gyönyörű gyengécske női kéz által kiosztott ütés azok után, hogy egy több kilós gépfegyver majdnem kiverte a múlt héten a fogamat?
- Remélem azért nem marasztalod el az üdvözlő puszimat – vigyorogtam rá még szélesebben, ahogy megtámaszkodtam a kerítés mellett – Mert most egy darabig nem igazán fogjuk látni egymást.
Ez sokkal inkább számomra volt szomorú. Ő minden bizonnyal talál majd magának mást, aki elszórakoztatja. Én viszont emlékszem a tavalyi nyárra, aminek majdnem minden napját együtt töltöttük... Emlékszem, mert miatta ejtett a barátnőm, én viszont nem voltam túlságosan szomorú miatta.
- Remélem van ötleted arra, hogy mit csináljunk a kötelező családi programon kívül – suttogtam a lány fülébe a szavakat – Mondjuk megnézhetnénk egy filmet, vagy valami.
Talán béna szöveg, talán minden lány tudja azt, hogy ez pontosan mit takar, viszont ettől függetlenül sem akartam azt éreztetni vele, hogy egy csak szexre való kis cédaként tekintek rá. Főleg azért nem, mert kifejezetten kedveltem őt. Mindig tudta, hogy mikor kell befognia a száját és egy másik esetben nagyra nyitni azt. Sokkal jobb fej volt a legtöbb csajnál.

733 || outfit

Ingrid && Finn

I wasn`t kissing her, I was whispering in her mouth.

Szinte természetes volt, hogy a katonai szolgálatom alatt, ha hazalátogatok, akkor bizony rá fogok kérdezni, hogy a szomszéd néninél mi a helyzet. Lényegében ez egy olyan dolog volt, ami végigkísérte az egész életemet. Kiskoromban folyamatosan a sütiért könyörögtem, de nyilvánvalóan ahogyan egyre idősebb lettem, ezek a találkozások megfogyatkoztak. Sokkal inkább érdeklődtem az unokái felől, mert mind a kettő elég nagy ivó volt, illetve az egyik lány... Ami azt eredményezte, hogy mi másképp is el tudtuk ütni az időnket. Nem csak pókereztünk, vagy ha erre esetlegesen sor került, az általában vetkőzéssé fajult.
Így lényegében szinte biztos voltam benne, hogy a csekély kis időmet, amit szolgálaton kívül töltök hát... Elég rendesen be kell osztanom. És mivel kapás van, azaz Ingridem itthon van, kénytelen vagyok csak a nappalokat a családommal tölteni, aztán átmenni hozzájuk filmet nézni. Legalábbis a nagyinak mindig ezt mondjuk.
Nem akartam belegondolni mondjuk abba, hogy ebből a bizonyos nagymama mennyit hihet el. Túlságosan abszurd lett volna, ha ennyire jóhiszemű lenne, ugyanakkor viszont az emberek egy bizonyos kor felett már akaratlanul is konzervatívak. Így egyáltalán nem lepett volna meg az, ha tényleg elhiszi a filmes sztorit meg azt, hogy bealudtunk... Egész jól hangszigetelve lehetnek a falak.
Amint megpillantottam a lányt az udvaron, szinte azonnal fogtam magam és átsétáltam hozzájuk. Lényegében nem követtem el birtokháborítást – amúgy de – mert mindig szívesen láttak engem vagy a húgomat a szomszédba, és túl erős volt a kísértés, ami a ház oldalánál cigizett.  Egyrészről tetszett, hogy mennyire édesen jár a lányka tilosban, illetve amúgy is terveztem már meglátogatni... Minő szerencse, hogy miatta kell abbahagynom a favágást.
- Igazából pontosítanom kell a nagyi infóin – vontam meg a vállam mosolyogva – Mert lényegében nemrég érkeztem haza. Tudod, besoroztak.
A szemeimet persze csak viccből forgattam meg, mert igazából eléggé élveztem a katonáskodást. Szerintem valahol minden fiúnak a vágya, hogy élesben kipróbáljon bizonyos fegyvereket, nekünk pedig minderre lehetőségünk is nyílik. Maga a kiképzés kemény, de egyelőre állom a sarat. Amúgy is szeretek sportolni és nem nem erősítettem a nyeszlett fiúcskák soha. Ennek meg gondolom Ingrid is kifejezetten örül, mivel a testem mondhatni ténylegesen tökéletes.
- Nem hinném, hogy New York annyira szar lesz, drágám – vigyorogtam el magam, miközben az ujjaimmal átkaroltam a lány derekát. Az egészben nem volt semmi gyengédség, sokkal inkább vágtam pimasz arckifejezést a dologhoz. Ingrid igazából ismert, és én is pontosan tudtam, hogy mikor mire vágyik, szóval lényegében nem kellett egymás előtt megjátszanunk magunkat. Igazából a miénk volt a tökéletes barátság. Elfogadtuk a másikat úgy ahogy van, miközben olykor kúrtunk is egy jót.
A biztató szavaim viszont valamennyire hamisak voltak. Én is terveztem a fél éves katonai szolgálatom letudta után egyetemre menni. Itt Norvégiában ingyenes a felsőoktatás, viszont szeretném kipróbálni azt, hogy milyen külföldön élni. Nem is kifejezetten néz ki rosszul egy önéletrajzban az, ha az ember több helyen meg tudja állni a helyét, és az angoltudásom is javulhatna. Épp ezért gondoltam elsősorban egy toronto-i egyetemre, aztán b tervnek a Columbiára... Sokan minden bizonnyal hülyének néznének, amiért nekem a Columbia a b terv... De mivel családias környezethez vagyok szokva, nem igazán akarom kipróbálni a tömeget. Sokkal nyugisabb az életvitelem, mint Ingridé, de gondolom ehhez hozzájárul az is, hogy én lényegében vidéken lakom.
- Lényegében a golyóimat most csak a tábornokok szorongatják – tettem egy elég erős utalást a lánynak – Szóval rám férne valami újdonság is, ha érted mire gondolok... Az meg csak hát... Igen elhittem, hogy mennyire könnyű egy több kilós gépfegyverrel lövöldözni a semmibe, és hagyták, hogy szó szerint visszaüssön a nagyképűségem.
Mindenesetre egy életre megtanultam, hogyan kell fogni egy nagyobb fegyvert, mert csak a szerencsén múlott, hogy nem verte ki az egyik fogamat a fegyver. Hála az égnek, hogy mindez nem történt meg, hiszen nyilvánvalóan kevésbé csábítóan tudnék akkor vigyorogni Ingridre, aki végül meg is adta a zöld utat az üdvözlő puszimmal kapcsolatban. Pont ezért is húztam be a sarokba és hezitálás nélkül hajoltam rá az ajkaira, hogy lehetőség szerint minél gyorsabban lenyomhassam a nyelvemet a torkán, miközben belemarkoltam a lány fenekébe is.
- Hiányoztál – suttogtam oda kifejezetten drámaian az ajkaira, majd még egy apró kis puszival jutalmaztam meg. És itt ki is merült a mai napra a nyálaskodás, mert nem erről szól a mi kapcsolatunk... És valószínűleg Ingrid is tudja, hogy az előbb elhangzott kis szócskát hogyan kell értelmeznie.
- Én arra gondoltam, hogy felvesszük a dolgot – jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében az arcomon – Tudod, anya mindig azt mondta, hogy fontos dolog megörökíteni a szép emlékeket. Nem gondolhattad komolyan, hogy a Teletabi évadokat akarom veled nézni.
Viszont határozottan kell az alibi a nagyijával szemben, de előtte a majdnem leégett cigije után nyúltam, hogy az utolsó slukkot kiszívhassam belőle, majd elnyomtam az egyik fán azt.
- Na mit szeretnél hova dobjam? Az utca túloldalára, vagy itt ejtsem le? Játszod még feleslegesen a jókislányt mi? – nem akartam köcsög lenni vele, ezért nem vártam meg a válaszát, egyszerűen csak fogtam és kivágtam a kerítésen a szálat – Szerintem be kéne köszönnöm a nagyidhoz.


802 || outfit