Dominikán az a jó, hogy vagy felgyulladsz, vagy levetkőzöl, de az biztos, hogy a tökeid is úszni fognak az izzadságban, és a farpofáid közt is elnevezheted a folyamot Balzsam-csermelynek, ha szeretnéd, ha nem. A legénybúcsúk sajátossága, hogy szem nem marad szárazon és nem a bőgéstől, hanem attól, hogy kettőt nem látsz az elfogyasztott alkohol és/vagy drog párostól. Csak visszafogottan, ezt a jeligét kellett volna alkalmaznunk, de az már sejthető volt a programtervből, hogy egy egész hetes legénybúcsú nem feltétlenül lesz sem visszafogott, sem pedig ártatlan. Arról már nem is beszélve, hogy Hector szerzett pár jó nőt nekünk... A profiljukat megnézve inkább egy csirkehadtestet választottam volna, de ki voltam én, aki még csak semmit nem is szervezett, csak a pénzt öltem bele az egészbe? Mert meglepetésnek szántuk Juannak, a spanyol csődörnek, aki nem mellesleg olyan Mexikói, mint egy jó Tacos - nem kellett neki barnulnia a napon, maradjunk annyiban. Mégis, ha már egy hétre eltűnik az ember az Államokból, nehezen lehet csak úgy kilopni, mi meg messze voltunk az emberkereskedelemtől - legalábbis tudomásom szerint, ezért úgy három nappal ezelőttig még egészen jól titkoltuk a tervünket. De mint ahogy az a házasságokban lenni szokott, a nője döntött, ezért neki kimondottan egy kérvényt kellett beadni, aláírással, faszom pecséttel, mintha legalább a tizenhárom állam alapítótörvényét tennénk elé - vérben, verejtékben esküdve neki fel, épp, hogy csak Washington név maradt le róla. Szóval visszatérve Dominikára, az volt a legmerészebb ötletünk, hogy már hónapokkal ezelőtt bevágódva az internet sűrűjébe rátaláltunk arra a nőre, aki nekünk szolgáltatni fog - hajót méghozzá. Az enyém volt a megtiszteltetés, hogy leszervezzem és a legjobbat alkudtam ki a nőből - ha már itt vagyunk, kevesebbel nem érjük be alapon. Ráadásul még nagyon választási lehetőségem sem volt, mert diktatórikus helyzetbe kerülve rám sózták a munka oroszlán részét. Amellett, hogy a szervezés sikeres volt, a nővel való megállapodásom pedig gyümölcsöző, megmaradtam vele a hivatalos szinten és nem is akartam annál tovább menni. Főleg nem úgy, hogy Wren akkor nálam dekkolt és kiaknáztuk/kihasználtuk a közösen töltött időt teljes mértékben. A rekkenő hőség ma is borítékolható volt, ezért a jéghideg, üveg víz helyett a kezem ügyébe egy sör csúszott, a többiek pedig váltogatott lónyállal ismerkedtek össze, helyi sajátosságokat is belevíve abba a repertoárba, amitől én már rég összehánytam volna a kabint, ha nekiállunk úgy ringatózni az óceán kellős közepén, mint didergő részeg kurvák télvíz idején. A dokk végén ránk várakozó nő volt az egyetlen támpont, amitől már a fiúk fejüket vesztve, egymást túllicitálva kezdtek bele a találkozásba, hogy sellő volt-e, vagy maga Ariel emelkedett ki, mint vízi Vénusz. A magam részéről inkább az orromra toltam fel ismét a napszemüveget és az üveg tartalma is vészesen fogyott - mert hát csak nem zabálom végig a hét napot, inkább iszom. Simon ért oda legelőször, én pedig úgy kullogtam hátul, mintha épp akasztásra mentem volna, de vagy iszom, vagy sietek, mert hát a férfi akkor fog multitaskolni, ha egy nő képes csendben maradni - soha a válasz. Simon balekeskedésére felröfögtem szinte, ahogy igyekeztem komoly képpel asszisztálni a menőzésre és a nő válaszára, de mégis csak a szemöldököm emelkedett meg kissé, de a feltett kérdésre mégis úgy álltak, mint a faszok, ezért megköszörültem a torkom. - Igen, persze, mehetünk. Elnézést. Megártott a fiúknak a meleg - karoltam át Juan vállát, szinte taszajtva rajta egyet, hogy induljon meg és nem a víz, hanem a Cédrus felé. - Igen. Igen, a meleg. Tudja, Miss Baker, csodálom, hogy ilyen komoly üzletasszony ilyen fiatalon - Simon úgy döntött, bedobja magát. - Jézus fasza... - forgattam meg a szemeimet a napszemüveg mögött, miközben Hector felélénkülve indult meg mellettünk a hajó felé, úgy trappolva arra, mintha az utolsó vacsorájára indulna. - Melyik a kedvenc hajója? Van olyanja? - Simon Don Juanként startolt el, de nem hibáztattam. Hamarosan az ő tejfakasztójára készülünk és most, hogy kiszabadult, a földi poklot éli meg a formás keblek és hátsók tengerében. Mert itt Dominikán bizony azok is vannak, nem csak elhízott gyorsétteremlátogató kocák. Martha, a neje már a hetedik hónapjában járt és videós bizonyítéka is volt arról, hogy a reggeli nassolós tányérja megállt a hatalmas hasán. Nem akartam volna látni, mert vannak olyan dolgok, amik fájnak. Ez ilyen volt.
- Na jól van, Casanova... - vigyorogtam rá, és mielőtt még a nőre tapadt volna, inkább közéjük lépve irányítottam a hajó felé, hogy aztán a kezemet nyújtsam a nő felé. Ha már leveleztünk és párszor telefonon is beszéltünk, akkor nem lenne rossz valami arcot is társítani hozzá, nemde? - Christopher Nash vagyok, velem tárgyalta le a részleteket, Miss Baker - ha kezet fogtunk, nem voltam akkora mamlasz, hogy továbbvigyem azt, elengedve a nőt nyújtottam a kezem előre, hogy akár ő is elindulhat, nem akadályozom meg a tervében. A fiúk közül nem mindnek volt lehetősége utazni vagy a családja, vagy pedig a munkája miatt, de most így, kiszabadulva a kötelezettségek alól, úgy döntöttek, kiélvezik minden pillanatát annak. Nem hibáztattam őket. - Ha minden igaz, pár hölgy is fog érkezni a nap folyamán. Nem okozna problémát? A változás és a kiegészítés nem rég vált biztossá - vezettem fel a teóriát. Luvnyáknak csak nem hívhattam őket a nő előtt, nem igaz? - Juannak kurvákat szerveztünk - kottyantott közbe Simon, és ha nem lettem volna úriember, biztos, hogy a kibaszott vízbe lököm, zabálják fel a cápák egész nyugodtan. Ehelyett inkább a pillantásommal öltem csak meg - persze napszemüveg nélkül kevésbé volt hatásos.
Azt hiszem, hogy hibát követtünk el azzal, hogy ezt a hajót kapjuk a kezünkhöz, vesszük a markunkba és hugyozzuk aztán telibe - mert azt fogjuk tenni a bevitt alkoholmennyiségnek köszönhetően. Sosem jelentett az jót, ha egy nőnek volt kedvence; mert velünk ellentétben, akik dámaként kezeltük a seggünk alá pakolt autókat, jobban vigyáztunk rájuk, mint az életünkre, Ms. Baker nem lesz velünk az éjjel folyamán, hogy minden egyes lépésünk után kitakaríttassa a Cédrust. Márpedig arra a jelenlévőket elnézve és legfőképpen ismerve, szükséges lesz. Hector maga volt a hurrikán megtestesítője, egy kis ekivel a szervezetében pedig úgy száguldott és rombolt, mint egy tanker. Éppen ezért korlátoztuk le azt a mennyiséget, amit a zsebébe süllyesztett el, mert legénybúcsúra érkeztünk, nem pedig egy későbbi hulla nélküli temetésre, miután a vízből halásszuk ki a testét, amit a cápák kedvesen megrágcsálnak, de nem köpnek ki. Simon kérdései mélyre csusszantak, talán olyan dolgokat is a nő elé tárva, amit első találkozáskor nem illett volna. Én sem kérdeztem meg a nő tanga méretét és azt sem, hogy a mellei a tenyerembe férnek-e el, vagy itt-ott kibuggyan egy kicsit. Mindennek megvan a maga ideje, helye, és ha már ott volt Wren - valahol, mert egyébként nem szoktunk napi szinten beszélgetni, akkor nem fogom félrevezetni magam, csak mert épp kanos vagyok. Ráadásul Miss Baker számomra túlságosan is mosolygós volt, ami persze a többieknek bejött és imponált is, nekem pedig csak egre fogyott az alkoholmennyiségem az üvegemben. Hagyva, hogy Simon kiélje magát és kicsit elmélyedjen a beszélgetésben a szolgáltató nővel, baktattam mögöttük - félig-meddig, hogy aztán akkor dobjam be magam, amikor kellett: mielőtt még Simon eljátszaná a lehetőségét a nejével, és éppen túlságosan messzire menne itt Dominikán. A kézfogás mellé párosuló mustráló tekintetre nem reagáltam, mert hát.. nem vagyok szégyellős, és a nő azt csinált, amit akart - ha éppen az az volt, hogy a testem minden centiméterét megnézze magának, hát nem akadályoztam meg benne. Ellenben vele, nekem elég volt csak a szeme és az az állandó mosoly, amiért a többiek az egész vagyonukat odaadták volna, de ahelyett, hogy a morcosság uralta volna az arcvonásaim, engedtem a sör engedékenységének és egy normális ábrázattal a képemen konstatáltam a sikeres újabb, random üzletkötést. Persze Simon ismételten kisegít, ezért csak egy orbitális a faszom sóhajra futja tőlem. - Nem is sejtettem, hogy efféle szolgáltatásokat is nyújtanak. Mármint nyugodtan rendezze a dolgait, képesek vagyunk kijutni a kikötőből és egy étterem felé irányítani magunkat - ajánlottam fel, mert ha helyi specialitás, akkor ahhoz olyan alapanyagok is kellettek, és nem feltétlenül akartam volna lekötni a nőt és a sleppjét órákra, csak hogy minket szolgáljanak ki. Az ebédért nem fizettünk volna - mármint nem volt benne a szolgáltatás csomagban. - Aztán meg vissza is jönni - ha minden igaz - futó vigyor szélesedett ki az arcomon, ahogy felvázoltam a korábbi terveinket, mert ez volt a programunk mára. Holnapra pedig az, hogy szétokádva magunkat párologjunk másnaposan, kiélvezve és megutálva a ma estét. - Csak a magad nevében beszélj, barátom - szólt közbe Jackson dörmögve. - Mik a helyi specialitások, hölgyem? - érdeklődött felélénkülve hirtelen. A pénznél már csak a hasát szerette jobban Sonny és tett is arról, hogy ez meglátszódjon rajta. Nála az edzés annyiban merült ki, hogy az evőeszközöket és apoharakat emelgette kajával és piával rajtuk vagy bennük. Soha nem láttam még nem hogy futni, de nagyon sietni sem. Nem igazán beszélt a magánéletéről, mert az üzleti életben is volt miről tárgyalnunk, de azt mindig is sejtettem, hogy nem egy lány sugar daddyjeként üzemelt az Államokban. Élvezte, mert egyébként arra nem volt ideje, hogy normális párkapcsolatot is kialakítson. Normális fazon volt, csak a nőkkel nem olyan viszonyt akart, ami a könyvekben vagy a romantikus filmekben volt jelen. Megértettem egyébként. Ahogy viszont Sydney megindult felfelé, úgy leste mindenki, mintha szurikáták volnánk, George pedig nem fogta vissza magát. Olyan nyílt hadüzenet volt ez a nő segge irányába, ami amúgy díjnyertes volt, de orbitális tuloknak tűnt ezzel a felszólalással. - Akkora tuskó vagy! - torkolta le Juan egyből, de azért csak megnézte magának ő is azt a fokhagyma segget, amit nem takart túl sok ruha. Úgy indultak meg utána a haverok, hogy szinte egymást lökték el az útból, tolakodva vágtak neki a mászásnak. Ahogy eddig is, megvártam, hogy mindegyik gyökér feljusson, és ha addig beszéltek is a nővel, nem izgatott túlságosan.
Mint ahogy a menés sem ment ivás közben, most is ráérősen, minden cseppet elkortyoltam az üvegből és csak az üressel indultam meg felfelé, hogy aztán lepakoljam ott azt a kezem ügyéből, egy asztalt keresve neki. Úgy széledtek szét hirtelen a fedélzeten a fiúk, mint éhes disznók, kutatva, mindenre rácuppanva, kiszámítva, megnézve, mit és hol is találnak anélkül, hogy megkérdezték volna Ms. Bakertől, szabad-e. - Meg tudjuk hosszabbítani esetleg a bérlését a hajónak? Nem hiszem, hogy képesek lennénk elhagyni a fedélzetet holnap tízig. Vagy kiadta már másnak is a Cédrust? - érdeklődtem a nőtől, ha ott maradt, én pedig, ha már vele kellett üzletelnem, igyekeztem újabb kérdéseket és információkat kihúzni belőle. Volt, amit nem beszéltünk át a levelezéseink során. - Egyébként valóban gyönyörű jacht, mit ne mondjak.. kár, hogy ilyeneket nem lehet bérelni a városok közepén a felhőkarcolók albérletei helyett - jegyeztem meg, lehúzva a napszemüveget az arcomról, ha árnyékba kerültem, mert hát oda léptem. Nem akartam grillcsirke lenni, és a dominikai napsütés enyhén karibi volt, ergo.. egy kicsit erősebben tűzött a nap, mint odahaza.
Az első lecke, amit megtanultam apámtól még kölyökkutya koromban, az a nemet mondás művészete volt. Hiába bájologtak nekem, hiába próbáltak meggyőzni bármiről is az üzleti életben, ha az a bizonyos hatodik érzékem megkongatta a vészharangokat, az istenért sem mentem bele újabb kapcsolatokba, újabb profitszerzésbe. Nem azért, mert ne akartam volna profitot növelni, hanem azért, mert a kockázati tényezőket is számításba vettem. Apám második hitvallása az volt, hogy csak annyit tegyek bele bizonyos projektbe, hogy legalább a megélhetésem a következő hónapokra biztosítva legyen, így ha esetleg veszteséges lenne a befektetésem, akkor is képes legyek új utak után nézni és ne kerüljek a híd alá. Apámra felnéztem és ha nem is mondtam ki, szerettem volna addig eljutni az életben, ameddig ő vitte, de megnézve a bankszámláimat, a befektetéseimet és a megtérülést, ráléptem már arra az útra, amelyen ő is járt. Vele ellentétben viszont nem éltem, mertem a pénzemet magamra is áldozni és ezért is voltunk itt, a mólón Dominikán. Felesleges volt csak kotlani a pénzemen, nem kiélvezni az általa kapott és kialkudott lehetőségeken. A fiúk magukat adták és ha nem is napi kapcsolatban voltunk, bármi is történt az életünkben, minden alkalommal ott voltunk egymásnak. Korábban Simon esküvőjén is kitettünk magunkért, most José sem menekülhet előlünk, de azt hiszem, hogy Simon születendő gyerekét is meg fogjuk ajándékozni minden földi jóval. Bíztam bennük és nem érdekelt, hogy mennyire messze kerülünk egymástól, a bajban mindig ugyanott voltunk. Tényleg falkaként működtünk és bármelykükre rábíztam volna az életem. Ha lebénulok és nem tudom magamnak megoldani persze, mert talán a legéletképesebb még mindig én voltam közülük. Nekem nem lett merevedésem egyből, ha egy csinos nő közelébe kerültem, mert hiába volt jó egy-egy numera, ha éppen Wrennel messze kerültünk egymáshoz, de nem véletlenül ragadt meg az életemben az a nő. Ő több volt másoknál. Sonny kérdésére egy emberként néztünk a nőre, aki tippeket adott nekünk ahhoz, mit is kellett volna ennünk és a szemem sarkából láttam, ahogy Jackson eszébe véste Sydney szavait. Nem vitatkoztam, nem kontráztam rá, de az édességeket meghagytam másoknak, mert a magam részéről inkább húspárti voltam mindig is. A tippet Sonny kedélyesen köszönte meg és ő is volt az első, aki a hajótulajdonos után mászott fel. Legalább ha esne, kugligolyóként borított volna le minket. A Cédrus fedélzetén elhagyva az üveget tértem rá arra, hogy nem muszáj velünk foglalkozni, elég nagyfiúk voltunk már ahhoz, hogy ne fotoszintetizálva éljünk, mert hát valljuk be, én sem mentem le whiskyt inni minden jöttmenttel, aki a látogatóközpontunkba érkezett és nem azért, mert az derogáló lett volna, egyszerűen csak volt jobb dolgom. Ahogy a velem szemben lecövekelő Missnek is, főleg, ha nem csak a Cédrus volt a kezében. Csak egy pillanatra hagytam, hogy a fiúkat elvarázsolják a nő szavai, az én figyelmem egyelőre még a nőre siklott, és ha már ott voltam, akkor előrukkoltam egy kérdéssel, mert plusz egy nap még belefért volna a büdzsébe. A fiúk az árak egészéről nem tudtam, és ha utána is néztek egyesek, nagyon nem érdekelt, mert a pénztárcámba én fogok belenyúlni itt a legmélyebben. Összevontam a nő szavaira a szemöldökeimet, és a megnyitott levelezésre fordítottam a pillantásom. Felesleges lett volna az én telefonomért is nyúlni, a nő kezében ott volt a sajátja és önmagam igazolásából már rég kinőttem. De vitatkozni megtanultam, ahol nem a vagdalkozás volt az elsődleges. - Azt gondolom, hogy ez nagyon is tévedés lesz. Dominikán töltünk egy hetet, nem pedig a hajóján, Miss... Baker - nem, nem az a pillanat volt, amikor a keresztnevén kezdem el hívni a nőt. Még elég jól működött a memóriám, és az én olvasatomban az egyezségünk és az üzletünk nem úgy szólt, mint ahogy a nőnek az átjött a szavaimból. A tenyerem az államon dörzsölt végig, mert gyors fejben számolást elvégezve azt hiszem, a következő két évben nem kellene úgy másik út után néznem. Mondjuk ki: a Cédrust kibérelni egy hétre kurva sok volt és nem volt tervben az, hogy a gatyámat is a nőnél hagynám zálogul. Épp elég lett volna maximum két éjjel. A mai nap teljesen leamortizálódni, holnap este pedig nyögni és szidni az életet, hogy mikor lettünk ilyen kibaszottul öregek, hogy a dugást és az alkoholt sem bírjuk már. Felesleges lett volna tagadni: a luvnyákat meg fogják húzni páran a fedélzeten. Simon épp időben érkezett vissza, viszont a nő szavaira a tévedést illetően nem reagáltam egyelőre. Smon összeszűkített szemekkel nézett, mintha ki tudná találni, mire is gondolhattam. - Hallod, ezt nem hiszem el, pajtás. Most érkeztünk, de neked már most nem tetszik valami - rázta meg a fejét, aztán elvigyorodott. - Nem is te lennél, Chris - nevetett fel, gyengédnek hatóan úgy hátbavágott, hogy szinte összekoccantak a fogaim is a műveletben. - Megyek is, hölgyem. És ha kukacoskodna a cimborám, csak szóljon és lehűtöm kicsit. Néha nem árt - kacsintott a nő felé, de engedve neki lécelt le, magunkra hagyatva a nővel. Felsóhajtottam hosszan, megvárva, hogy Simon eltűnjön a horizonton - fel a medence felé és csak akkor néztem megint a nő felé. - Nem olyan ritka a nevem, hogy ne létezzen még egy Christopher Nash. Az én foglalásom tart önnél egy hétig? Biztos vagyok abban, hogy egyetlen napot beszéltünk le, azt a lehetőséget hagyva meg,
ha esetleg egy vagy két éjjel és nap Önnek még megfelelne, akkor akár a helyszínen is meg tudjuk hosszabbítani a foglalást. Vannak programok, amikre szeretnénk elmenni a szigeteken, nem csak herevakargatásra érkeztünk és ha itt horgonyzunk le egy hétig, a befizetett, de flexibilis programok ugrani fognak - vezettem fel Sydneynek a kételyeimet. - Ha gondolja, akkor én is megnyitom a levelezésünket, de pénzről beszélünk és nem akarok a pénztárcájában vájkálni, de azzal, hogy egy hétig a mienk lenne a Cédrus, két havi megélhetést biztosítanék magának. Luxus nélkül - tartottam a szemmontaktust és nem is tágítottam addig, ha esetleg a nő lesütötte a szemeit. Vagy ha utánajárt a levelezésnek még egyszer, tüzetesebben. Kurváztam már életem során, de szex nélkül azért nem szívesen adtam ki ennyi pénzt. Hiába Dominika, hiába a kristálytiszta víz, hiába az, hogy Josénak életre szóló élményt akartam adni az utolsó szingli napjaira. Nem vártam el tőlük, ha esetleg oltár elé járulnék, akkor nekem is ekkora felhajtást rendezzenek, de ezek a srácok megérdemelték, hogy egy kipihenjék az otthoni nyüzsgést és folytonos munkát. Én is egyébként, mert néha rám fért a lazítás, de mindennek volt határa. - Szerintem megnyitom én is - döntöttem el a kérdést, a seggemmel nekidőlve az asztalnak mögöttem, mielőtt még szabadkozni kezdene, és a mail-ek között korzózva visszakerestem a beszélgetésünket. Fontosként volt megjelölve, csillagozva. Emlékeztetővel a naptáramban is. Ennyire csak nem lehetek retardált, hogy így elcsússzak. - Mi a levél tárgya önnél? Mert nálam "Hajóbérlés Dominikán, hat személyre". Nem csúszott el esetleg egy hónappal az előbb? - érdeklődtem tőle, váltva nézve a nőt és a levelezésünk szövegét, rákeresve a "nap" szóra is minden egyes e-mail esetén, hogy könnyebben rátaláljak a tartózkodásunk hosszára. Odafentről felhördülő visítások és hangos nevetés zaja szűrődött le, egy pukkanás kíséretében. Ezek szerint megtalálták a pezsgőt is. Remélem két kortyot hagynak majd nekem is, ha itt végeztem.
Mindig is zabszem volt a hátsómban, szerettem nem otthon ülni, aminek az volt a vége nem egyszer, hogy anyám a fülemnél fogva ráncigált haza gyerekkoromban, miközben perlekedett velem. Apám végignézte mindezt, de sosem ágált anyám ellen, viszont tőle egyszer sem kaptam leszidást. Ennek ellenére anyám volt az, akit mindenkinél jobban imádtam és a mai napig elég volt egyetlen pisszenés tőle, hogy akár még a lelkemet is odaadtam volna érte. Olvastam elég pszichológiát, tudom, hogy most az következne, hogy anyám volt életem első szerelme és csak egy hangyafasznyival csúsztam el arról, hogy ezt kihasználva mindenkiben őt keressem - de nem volt ez így. Tisztában voltam anyám hibáival és azokat elég volt, ha csak apám nézte el neki, ahogy neki is minden meg volt bocsájtva anyám részéről. Ezek a kölcsönös megbocsájtások csúcsosodtak ki az utazásainkban. Ezért jutottam el gyerekként Afrika szavannáira, az ausztrál Ayers Rockhoz, hogy aztán évekkel később Hawaii hegyeit másszam meg vagy jussak el az Andok lankásnak aligha mondható hegyeire. A mai napig néha együtt megyünk ide-oda, de a szüleim kora miatt már inkább az aktív nyugdíjas mozgalmat részesítjük előnyben. Sosem maga az utazás érdekelt igazán, hanem az, hogy különféle kultúrákkal, gondolkodásmódokkal találkozzak, amit beépíthettem a jelenembe - legyen az magánélet vagy üzleti élet. Minden utazás pont ezért tapasztalat. Minden út egy másik világ, amit magammal vihetek a következőkig. Az a nézeteltérés, ami Miss Baker és köztem alakult ki, korántsem volt szokványos. Nem piszlicsáré összegekről beszéltünk, hanem olyan pénzügyi befektetésről - mert az volt, ahol mélyen a zsebembe kellett nyúlnom. Nem okozott gondot, mert ki tudtam volna fizetni és nem halok éhen, de ha valami jobban bosszantott a pénzszórásnál az az volt, ha nem nekem volt igazam - de csak abban az esetben, ha mások perfektül képesek voltak megindokolni is. Itt, ebben az esetben, Simon közbenjárásával igyekeztünk kideríteni az igazságot és valószínűleg vehemensebben, nyersebben fogalmaztam meg a véleményemet, mint kellett volna. A feszültté válás egyértelmű a részéről, ahogy a visszafogott odaszúrás is a nevem említésénél. A pillantásom Sydney arcvonásait pásztázta, mintha csak azt üzenném neki, hogy ő lett a mai prédám, de nem törtem ajtóstól a házba, az utolsó másodpercben visszafogtam magam, mielőtt még itt és most lejáratom magam azzal, hogy undorítóan nyers iróniával vonom körbe a nőt. Nem okozott volna fejtörést, de a telefonálásaink és az üzenetváltásaink során normális viszonyt alakítottunk ki. Nem akartam ennek ellenkezőjét elérni, bár úgy tűnt, hogy a pénz említésével az önérzetébe gyalogoltam. Páros lábbal. A trójai falóval a seggem alatt, aminek a seggéből egy tank nőtt ki. Megesik. - Valóban nem végzett fejben semmiféle számolást - a hangom érzelemmentesen csapódott le kettőnk közt, noha nem sértegetni akartam mindezzel, hogy ne lenne képes rá. Egyszerűen csak a kalkuláláshoz, számoláshoz a mindennapokban is szorosan kapcsolódtam, így én mindent abban mértem. Nos, majdnem mindent. - Ezért elnézést kérek, kissé belelendültem az előbb - biccentettem rá a szavaimra, hogy tudja, képes vagyok bocsánatot kérni, hiszen tulajdonképpen én voltam a tulok első körben. Megesik. Nem is egyszer, de itt nem a tárgyalóteremben ültünk, itt nem kellett dönteni olyan projektek felett, ahol dollármilliók és a nevünk, a cégünk hírneve forgott kockán. Azon kívül, hogy elmondtam, amit akartam, hagytam, hogy a nő maga járjon utána a felmerült problémának, így menet közben nem zaklattam - meg amúgy sem. Csendben is képes voltam lenni, így ameddig ő maga meg nem szólalt, a hajóból belátható vízfelszínt kémleltem a fiúk hangoskodása kellős közepén. Miss Baker olyan hirtelen döntött és kezdett bele a szabadkozásba, hogy nagyon időm sem volt átgondolt választ adni neki, az elhadart szövegelésre pedig csak azon kaptam magam, hogy a tenyeremet nyújtottam neki a kulcsokért, hogy csak szinte a legutolsó szavaira legyek képes reagálni. Megesik, hogy a férfiaknak az egyik fülén be, a másikon meg kicsusszan minden, amit egy ő darál el felindultságból vagy érzékenység gyanánt. - Rendben, ahogy gondolja. A levelezésünkben megtalálja az én telefonszámomat is, ha esetleg előbb jutna el hozzám - mert hogy beszéltünk már telefonon. - Délutánig eldöntjük, meddig szándékozunk maradni - tettem hozzá. Nem azért, mert a vendégnek mindig igaza van, hanem azért, mert így nekem is időm lesz átgondolni, mennyit áldozok bele a bérlésbe. Nem fogok kapni már akciós ajánlatot, és az előző indulatom is valószínűleg belekerül az árba majd. Végignéztem azt, ahogy a nő lemászott a hajóról. Azt is, ahogy végigsietett a pallón és azt is, hogy melyik hajót választotta ki az ideges telefonálások helyszínéül. Csak percekkel később indultam el a fiúkhoz, odafent pedig ők már a második üveg pezsgőt kortyolgatták. A végén még vízihullát fognak kihúzni a szekusok.
Négy és fél órával később a flakon vízzel a kezemben és az ötödik elfogyasztott empanada után a hatodikkal félig a számban indultam meg A hajó felé, ahol láttam A nőt eltűnni. Egy hajón nem kopogtatok azzal a kiabálással, hogy megjött Gilinggalang. Azt az ötletet is elvetettem, hogy felavassam a kezemben lévő flakon vízzel a hajót - azt hozzávágva, ezért önállósítva magam felléptem a fedélzetére. Hónom alá csapva a vízet, a számba tömve a maradék hússal teli batyut. Valahol négy órával ezelőtt elhagytam a cipőmet a Cédruson, három órával korábban pedig a felsőmtől is megváltam - pontosabban a fiúk belevágtak a medencébe, így nem volt értelme teljesen felöltözve végigasszisztálni az ittlétem. A rövidnadrágomból még csöpögött a víz, de annyi baj legyen, a negyven fokban maximum párát fogok fingani. - Helló?! - kicsit hangosabban sikerült szólnom, csak hogy a nőt ne kapjam olyan tevékenységen, amin nem kellet volna. - Sydney?! - indultam meg találomra a hajóján, de ha már ott voltam,
akkor minden részletet kellően megfigyeltem. Leginkább azt, hogy milyen kacsalábon forgó kis mozgó vityillót rittyentett magának pihenés és üzlet címszó alatt. Akkora betörő nem voltam, hogy lentre is bemásszak, ezért a hajó orrába irányítottam magam, amolyan egyszemélyes Jack & Rose akcióra, de a kezemet kurva isten, hogy nem pakoltam ki. Amúgy is rövidebb volt a hajam mindkettőnél, meg a legtávolabb állt tőlem a romantikus szarság minden téren. Letekertem a kupakot a flakonról, hogy egy húzásra nagyjából a fele üvegnyi tartalmat leengedjem a torkomon, hogy ha már a nőre nem akarok rátörni, egy újabb zseniális ötlettel álljak elő. Előkapartam a telefont a zsebemből. Ahelyett, hogy hívtam volna - mert miért tettem volna, a seggemmel a mögöttem feszülő fémkorlátnak támaszkodva léptem be az üzenetek közé.
to Miss Sydney Bakeronline
Hello Miss Sydney!
Nem rejtette el jól a hajóját!
Mert itt vagyok rajta, csak elfelejtettem kopogni, elnézést. Legközelebb bekiabálok, mielőtt a felségterületére lépek. Lenne a Rose-om? Nekem jó lenne Jack szereposztása is .
A viccet félretéve, hánytunk, számoltunk, vagy valami ilyesmi és nem akartam telefonon zaklatni - nem mintha jobb lenne ez a személyesség, de jobb ötletnek tűnt, hogy idejöjjek személyesen megbeszélni mindent, vagyis a továbbiakat. Ha a fedélzeten van, kifáradna az orrba, kérem? Hoztam vizet magammal, ettem is, úgyhogy nem kell vendégül látnia még jobban, mint amennyire itt vagyok.
Tessék, elküldtem neki az üzeneteket, már csak arra vártam, hogy megjelenjen. Vagy feljelentsen illetéktelen behatolásért. Annak mondjuk kevésbé örültem volna, ha egy zsernyák kattint a kezemre karperecet, minthogy a nővel beszéljük meg a továbbiakat, de hát én csak egy faszom vidéki paraszt vagyok Kentuckyból. Felsóhajtottam, és ameddig várakoztam, bármire is, addig megfordultam, felegyenesedve pedig az elém táruló kikötőt bámultam, a kikötött hajók részeg, andalgó hánykolódását a hullámokon.
Megbízható vagyok és odafigyelek az ügyfeleimre. Az e-maileket külön kategorizálom, hogy véletlenül se maradjon el egy sem, mert sokan érdeklődnek a hajók iránt, és nekem abból keletkezik bevételem, ha minél több embernek adom ki őket. Már két éve ennek szentelem az időm nagy részét, és igen akadtak problémák ezen időszak alatt is, hiszen nem könnyű elindítani egy saját vállalkozást, de mindig sikerült megugranom a lépcsőfokokat és elégedetten zárni a hónapokat. Még most se értem, hogy mi csúszott félre abban az üzenetváltásban, amit Mr. Nash-el folytattam az elmúlt hetekben. Az érdeklődés magában is szokatlan volt, mert arra még nem volt példa, hogy legénybúcsú miatt bérelték volna ki a legnagyobb hajómat. A Cédrus tökéletesen megfelelt az igényeknek, pont emiatt fordítottam több energiát is arra, hogy minden perfekcionista énemnek megfelelő legyen, mire a férfiak megérkeznek. A levelet is többször futottam át és totálisan meg voltam róla győződve, hogy egy hétre akarták birtokolni. Az összeget még csak nagy vonalakban írtam le, hiszen én is tudtam, hogy mit jelent, ha nyélbe ütöm az üzletet velük. A megélhetésem eddig is biztosított volt, kétség se férjen hozzá, hogy ne lenne pénzem, vagy megtakarításom, mégis a vagyonom tetemesebb része ebben a vállalkozásban feküdt. A kiadások nem csökkentek, de igyekeztem egyedül megoldani őket. Javításokra már voltak beavatott szakembereim a szigetről, ha meg alkatrész kellett, akkor bizony mélyebb a pénztárcámba nyúltam, hogy ne kelljen hetente cserélni valamit. A hajózási tudásomon lett volna még mi csiszolni, de azért nem vesztem el, ha egyedül kellett kimennem a nyílt tengerre. A hiedelmekkel ellentétben a nők is képesek voltak kormányozni, a csillagokból olvasni, csak meg kellett tanulni. Fizikailag nem voltam annyira erős, mint a másik nem, de azért az eszemmel pótoltam eme hiányosságaimat. Most sem rivallok rá a férfira, hogy biztosan tévedett, mert ki tudja, hogy mi van akkor, ha én olvastam félre valamit. A legnagyobb türelemmel viseltetem az irányába, a vendég az első ezt mindig szem előtt tartom, de az anyagiak más kérdéskört vonnak maguk után. A barátja nemsokára kettesben is hagy bennünket, én meg lázasan kutatok az üzeneteink között, hátha ráakadok már arra a nyavalyás tartalomra is. Az idegességemet jól palástolom, holott nem lenne aggodalomra semmi ok. Amennyiben igaza van az úriembernek, akkor felhívok még pár embert és leszervezem a hétvégét is. A lényeg, hogy higgadt maradjak. - Valóban nem. – helyeselek neki, mert igencsak megemelkedik a szemöldököm a vagyonom feltérképezését illetően. Hallatlan, hogy eddig nem volt senki, aki ennyire nyíltan és pofátlanul számolta volna ki, hogy mennyire jól járok azzal, ha egy hétre adom bérbe a Cédrust. A mosolyom a szokottnál is feszesebben terül el az ajkaimon, mert nem tetszik a stílusa. A barátai kellemes társaságnak tűntek így első blikkre, de ki tudja, ha a főkolompos ennyire nyers, akkor mi lesz a többiekkel is, ha felöntenek a garatra. - Igazán nem történt semmi. – pillantok fel a szemeibe, hogy éreztessem nem vagyok egy haragtartó típus, de az biztos, hogy megjegyzem a hozzáállását a kezdeti súrlódásokhoz. A kényes ügyeknek jobb előbb utána járni, és csak utána szabadkozni. A végére akarok járni annak, ami egyértelmű. Tévedtem és ebben most nem ő volt a ludas, de a tálalása mégsem nyerte meg a szívemet. A kedvességgel mindig előrébb jut az ember lánya, hát annak megfelelően cselekszem is. A kezébe adom a kulcsokat és egy elérhetőséget is arra nézve, ha már döntésre jutottak. - Várni fogom. – egy bólintással erősítem meg a feltételezését, aztán lemászok a hajóról. Ég az arcom és nemsokára jelenésem van egy házaspár előtt is, akik egy kisebb hajót béreltek ki három napra. Menten elsüllyedek a kavarodás miatt, de a büszkeségemmel élve majd akkor tombolok, ha visszaértem a saját rezidenciámra. Pedro a segítségemre lesz, amíg intézkedem, akár meg is kérhetem rá, hogy hívjon fel pár személyt a várólistáról. Az anyagiakkal a későbbiekben foglalkozom, ha már kellően lehiggadtam és letudtam a délelőtti vendégek érkeztetését.
Négy és fél órával később
- Pedro annyira sajnálom a keverést. – érintem meg gondterhelten a homlokomat, miután lassan két órája a számok fölé görnyedve kalkulálok. - Syd ne vedd ennyire a szívedre. Bárki tévedhet, nem te leszel az első, aki félreértett valamit. Felhívtam Hamiltonékat és igent mondtak. Holnapután már lesz is vendéged. A többit megoldjuk ketten. – egy biztató mosollyal az arcán hajol át az asztal felett és szorítja meg a kezemet. - Nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélküled. – viszonzom a gesztust és az érzelmi tsunami után csak sóhajtva dobom el a tollat is és a nyílt vízre emelem a tekintetemet. - Ma nem is ebédeltél. A hűtődben van még egy kis gyümölcs, de este elviszlek vacsorázni. Nincs kifogás. Addig vegyél egy jó zuhanyt és válaszd ki a legszebb táncos ruhádat. – kacsint rám, melytől azonnal jobb lesz a kedvem is. - Igazad van, egy zuhany jót fog tenni a testemnek és az elmémnek is. Nyolckor jó lesz? – vetem fel az ötletet és ha már megvan minden részlet, akkor elbúcsúzunk egymástól és egyedül maradok. Összeszedem a maradék papírokat és a mappába helyezve fel is írom Mr. Nash nevét, utána meg a számológéppel meg az üres poharakkal megyek vissza a konyharészbe. Gyorsan rendet teszek és kinyitom az egyik szekrény ajtaját. - Mit vegyek fel? – a kérdés költői is lehetne, mert rajtam kívül más nem tartózkodik itt. A szemem megakad az egyik vörös testhez simuló darabon, amit New York óta nem hordtam. - Jó lesz ez. – dobom az ágyra és elindulok a fürdőbe. Nem a legnagyobb a helyiség, de minden van benne, ami kell. Levetkőzöm és nekilátok a tusolásnak. A hideg víz szinte perzseli a bőrömet a meleg után, de erőre is kapok. A hajamat feltűztem előtte a fejem búbjára, de még így is egy-két tincs vizes lesz a felcsapó párától. Kinyúlva a törölközőért csavarom a derekam köré, de csak betűröm a mellemnél, aztán a papucsomat is megtalálva megyek fel a fedélzetre. Még ki sem lépek, mikor feltűnik az idegen férfi a hajómon. - Maga mit keres itt?! – sikítok fel és vagyok annyira ügyetlen, hogy megcsússzon a lábam a fedélzeten, mintegy azt eredményezve, hogy a törölköző leváljon rólam és meztelenül találjam szembe magamat a reggeli konfliktusos vendégemmel…
Volt, hogy elfogyott a türelmem. Alelnökként nem engedhettem meg sem magamnak, sem pedig a csapatunk tagjainak, hogy hibát kövessenek el, mert az láncreakciót indíthatott el és nem voltunk abban a helyzetben, hogy veszteséges évet írjunk le bármikor is. A perfekcionizmusomat a munkámban éltem ki és olyan követelményrendszert alakítottam ki magam körül, aminek ha nem feleltek meg, nem kértem sokadjára, hanem rezzenéstelen arccal írtam alá a felmondást. Nem kértem, hogy a laborban kísérletezzenek, mert az nem tartozott az én hatásköröm alá. Projekteket vezettem, koordináltam és eligazítottam. Ha kellett, akkor persze mindenhol megjelentem és elmondtam a véleményemet, de szerettem a gyárban lenni, megfigyelni a különböző munkafolyamatokat és megtanulni mindazt, ami korábban a hiányosságaim részei voltak. Nem féltem kérdezni - talán ez volt az egyik pozitívum bennem, elismerve azt, ha valamit nem tudtam. Az érdeklődést, a kérdéseket nem hátrányként könyveltem el sohasem, de a hibázás lehetősége mindig is gyengepontom volt. Olyan, amit azonnal ki kellett javítani, mint ahogy ma is, a Cédrus fedélzetén sikerült egy ilyenbe botlanunk. Nem féltem ellenállni és felszólalni akkor, ha úgy éreztem, nekem van igazam és szükségesnek láttam a módosításokat, a megoldásokat vagy éppen a korrigálást. Minden egyes momentum és cent megért egy misét. Habár a velem szemben álló hölgy nem volt elragadtatva az újdonsült énemtől, nem fogtam vissza magam. A hiéna énem előtérbe került és nehezemre esett a háttérbe szorítani, amiért aztán elnézést is kértem, de Miss Bakert nem nyűgöztem le és nem is győztem meg, ez tiszta sor volt. Nos, mondhatnám, hogy bántam, de ő meg én üzletet kötöttünk és nem volt szándékomban meghúzni őt, mintha azzal bármit is helyre pofozhatnék. Az üzletet csak ritkán kevertem az élvezetekkel, vagyis a munkahelyem szent volt és sérthetetlen. Az irodám nem látta még a pucér farkam és én sem láttam az asztalomon lehúzott női alsókat. Elég volt elmennem a legközelebbi kocsmába akár, hogy ezt abszolváljam - akár annak mosdójában, akár a raktárában. Anélkül hagytam, hogy Sydney elmenjen a méreggel teli pillanataiban, hogy meggátoltam volna az akciójában, és nem is terveztem utána menni. Hagytam viszont annyit, hogy mindketten lehiggadjunk, hogy aztán a nő javaslatára tiszta fejjel, pár órával később újratárgyaljuk a Cédrus bérleti feltételeit. Nem állt szándékomban a fiúkat beavatni a kialakult nézeteltérésbe. Nem volt szándékomban engedni és a teljes összeget eléjük tárni, mert ha nem is voltunk ugyanolyan pénzügyi helyzetben, de megegyeztünk: mindenki egyformán részesedik Juan életre szóló legénybúcsújában. Az, hogy milyen összeget mondtam be végül nekik és mennyit vállaltam önként magamra, az csak rám tartozott. A fedélzeten elfogyasztott alkoholnak hála szükségem volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem egy kicsit, mert nem csak egy üveg pezsgő fogyott el. Nem csak két pohár whiskyt sikerült leöntenem a torkomon és nem kisasszony módra kuncogtunk odafent, hanem úgy nyerítettünk, mint hat megvadult csődör. Ha túléljük az éjszakát és feljeselntés nélkül megússzuk majd, hálát adok az égnek, miután sikeresen kiokádtam magam. De ne is szaladjunk ennyire előre - mert még előtte úgyis jönnek a táncoslábú kurvák, akiknek plusz fejadagot kínálunk - minden értelemben. A józanságom után menve indultam meg hát a Végzet Asszonya felé (a mai napomé mindenképpen ő volt), hogy tiszta vizet öntsek a pohárba és megalkudjunk egy olyan foglalásról, ami mindkettőnket kielégít. Ezért is önállósítottam magam nála és másztam fel az ő seggére. Mármint a hajó tatjára először, hogy felfedezzem magamnak az idomait - kizárólag a hajójét persze. Eljutottam a hajó/otthon/iroda orrába is, hogy ott feladva a magányomat üzenjek a Hercegnőnek. Ami persze később kiderült, hogy feleslegesen tettem, de hát ez van, ha egy nő úgy dönt, nem néz rá a telefonjára. A fapadlón állva meg stabilan néztem a hullámokon andalogva álló hajókat, ahogy ellenszegültek a víz gyötrésének, épp akkor fordulva meg a kabin felé vezető út irányába, amikor a nő felsikított, amire férfiasan bevallom, úgy fostam össze magam, mint szűzkurva a gyóntatószéken, de annyi baj legyen. Arra viszont, hogy a sokktól eldobja mindenért, őszintén mondom, a legkevésbé sem számítottam. - Baszdmeg! - konstatáltam az ádámkosztümbe (akarom mondani az Éva-kollekció mutatós példánya) burkolt női testet, pillázva adózva a pillanatnak csak. Beletelt egy hosszú másodpercbe, hogy le tudjam a bámuláson kívül máshogy is reagálni a nő akcióját, de ha ő nem volt elég gyors, akkor megindulva felé én voltam az, aki a törölközőt kettőnk közé emeltem fel. - Hazudjak és azt mondjam, hogy épp ezt vártam öntől, Miss Baker? - vigyorogtam rá hosszan, megvárva, hogy maga köré tekerje a frotírt. Reméltem legalábbis, hogy így tesz, máskülönben nekem is le kell tolnom a gatyám, hogy adózzak a nudista szenvedélyének. - De nem emiatt vagyok itt - köhintettem, szigorúan csak a nő arcát megnézve magamnak. - Megbeszéltük, hogy
a mai nap, később felkeressük egymást és úgy gondoltam, hogy megfelelő időpont lenne ez ahhoz, hogy.. beszélgessünk, a részletekről - vigyorodtam el, de talán nem akartam kihasználni, ha esetleg zavarba jött. Ha égett, mint a Reichstag. Ilyen gyorsan se értem még el, hogy levetkőzzenek előttem - kibaszott mágus voltam. - Ha jól sejtem, akkor nem nézte meg a telefonját és az üzenetemet se látta, hogy írtam, idekint várom. Vagy csak szeret nyélbe ütni üzleteket hiányos öltözékben? Mert ebben az esetben alkalmazkodhatok az elvárásaihoz, hogy kényelmesebbnek érezze a kilátást.. a mólóra persze - engedtem meg magamnak egy pofátlan vigyort, miközben a válaszára vártam. Hogy érdekelte-e az ajánlatom? Biztos vagyok benne, mármint abban, hogy meddig óhajtjuk a Cédrust a magunkénak. Tudtam, hogy ez bődületes baki volt a részéről. Ma már a második, amit előttem vétett, de legalább ez utóbbi szórakoztatott is.
Pedro vacsoraajánlata a legjobbkor jött. A mai napom kicsit keszekuszára sikerült a megannyi felmerülő problémával, amit azonnal orvosolnom kellett. A délután nagy részét a fedélzeten töltöttem, hogy újabb bérleti díjat számoljak ki Mr. Nash-nek, aztán telefonáltam a várólistás vendégeknek, hogy felszabadult a legnagyobb hajóm. A félreértések tőlem eredeztethetőek, mert nem figyeltem eléggé az e-mail tartalmára. Egy hétre kibérelni valóban nagyobb összeg lett volna, de nem láttam az egy-két nap lehetséges megjegyzését. Rendkívül kellemetlenül érintett a hibázásom, de talán az, hogy ilyen fellengzős stílusban lett a tudtomra adva. Megszoktam már a gazdagok viselkedését és a legtöbbjük a duzzadó bankszámlák ellenére is zsugori volt. Minden centet a fogukhoz vertek, de akkor nem számított a pénz, ha élvezetekre kellett költeni. Apa sokat mesélt nekem az ügyfeleiről és a mocskos üzleteikről. Óvott a világtól, melybe beleszülettem, de azért a megannyi pökhendi stílusú vendég mellett akadtak rendesek is, akikért érdemes volt csinálni. Komolyan kihozott a sodromból a férfi és örültem neki, hogy nem kellett ott maradnom, mert utána nem ment volna az őszinte mosoly. A pénztárcámban turkálni galád húzás volt a részéről és ezt még szóban fel is hánytorgatni. A barátai kedvesnek tűntek, de ki tudja, hogy milyen a társaság valójában. Első találkozásra nem lopta be magát a szívembe, de meg kellett értenem azt is, hogy a hiba nálam keletkezett. A legjobb ajánlatot dobtam össze, és bíztam benne, hogy holnap reggel búcsút intünk egymásnak. Az éjszaka az övék, nem fogok szólni semmiért, csak épségben maradjon a hajóm. Sajnos általában én takarítok, ha nincs nagy rumli, de itt előrelátónak kell lennem, és riasztanom a szállodás csapatot. A hat férfi biztosan nem arról lesz híres, hogy egymás szemeit nézzék, én meg életemben először nem akarom látni a rumlit, amit a vendégek hagynak maguk mögött. A zuhany alatt lelkesít a frissesség érzete, ahogyan a bőrömet némi szappan éri. Nem akartam fürdés nélkül bemenni a szigetre és beülni egy étterembe. Pedro ismert már annyira, hogy hagyjon nekem elkészülési rátát. A tusolás után a testem köré csavarom a törölközőt és a papucsban megindulok a fedélzetre, de majdnem szívrohamot kapok a betolakodó láttán. Erősen ajánlott lenne egy csengő vagy egy riasztó. Meg is csúszok és egy újabb szerencsétlenség áldozata leszek. A frottír leválik rólam és anyaszült meztelenül állok szemben azzal a férfival, akivel nézeteltérésem volt reggel. - Szintén. – morranok fel és a sokkhatásából kikecmeregve még előtte kapom fel a földről a törölközőt, hogy eltakarjam a mellemet és a lábaimat is. - Mit keres a hajómon? – jogos a kérdésem, de amikor a telefonomat hozza szóba csak tagadólag rázom meg a fejemet. - Zuhanyozni nem viszem magammal a telefont. – ismerem be és megkötöm a két keblem közötti találkozásban a törölközőt, aztán összeszedem a papucsomat is, hogy a talpamra igazítsam. - Örülnék, ha nem tenné szóvá az előbb történteket. – utalok vissza a nudista verziómra és kelletlen állok meg a közelében. - El is felejtettem, hogy fel kellene keresnem. Gondoltam szól telefonon és ott tárgyaljuk meg. – pillantok hátra az asztalom irányába, de eszembe jut, hogy lent van már a kabinban. Pedroval rendet tettünk és nem hagytam semmilyen személyes tárgyat a fedélzeten. Az arcátlanságnak is vannak fokozatai, de most érünk el arra a bizonyos pontra, ahol az arcom színe kellően vörössé színeződik el. - Mr. Nash…nem szoktam, vagyis nem illendő…hagyjuk. Nem fogok meztelenül tárgyalni. – szorítom meg jobban a törölközőt, de a kékjeim simogatva mérik végig a férfi testi adottságait. Már reggel is feltűnt, hogy az edzőtermet nem kerüli, azonban most jobban meg tudom szemlélni a felsőtestét és a mellizmait is. Kissé talán a kelleténél több időt szánok rá, mire leesik, hogy mi a lényege a találkozásnak. - Kérem foglaljon helyet, amíg felöltözök és hozom is az ajánlattételt. – nyögöm ki a józanságomat összeszedve és elfordulva sietek le a kabinomba. Kifújva a levegőt szitkozódom egy sort a hálószoba irányába tartva. A papucsomat a szekrénynek hajítom és a kiakasztott vörös ruhámra függesztem a pillantásomat. - Igazán remek választás. – dörzsölöm meg a hajamat és kikeresek egy bugyit meg melltartót is. Sok percet nem fecsérelhetek az öltözködésre és ezért a mérgezett egérre hajazva a szoba és a fürdő között ingázom. A hajamra nem marad energiám…szépen leengedem és beletúrok futólag. A vörös testre simuló ruhában és egy fekete lapos talpú szandiban megyek fel, de vissza is fordulok a mappákért. Nem vagyok rest még azt is a tudatomba vésni, hogy vendégem van. Sietős léptekkel megyek fel a fedélzetre és pakolok le az asztalra. - Milyen faragatlan vagyok…kér valamit inni? Szolgálhatok vízzel, limonádéval. – vetem fel az üdítőket, mert azt gondolom alkoholt bőven fogyasztott már. - A víz…magamnak hozok egyet. – megvárom, ha kér valamit és lemegyek újra két behűtött üvegért és azzal együtt térek vissza. - Foglaljon helyet. – mutatok a velem szemközti székre. Lehuppanni könnyebb lenne, de rám tapad a ruha, nem törölköztem meg eléggé. Kissé lejjebb húzom és a kupakot leszedve belekortyolok az üvegbe. - Mire jutottak? Holnap mennek el? – érdeklődöm némi sajnálattal fűszerezve a hangomat és nem gondolni arra, hogy az előbb látott meztelenül.
Meglehetősen sokféle reakciót kaptam már a nőktől, de azért mindennek volt határa és azt hiszem, hogy elérkeztem ahhoz a határhoz, ahol elmondhatom: ami Dominikán történik, az Dominikán is marad. Nem gondoltam, hogy annyira rémes lennék, hogy el kell hagyni a törölközőt, ha meglátnak, de valószínűleg ez nem a személyemnek szólt. Mármint reméltem, hogy Sydney nem így kötött üzletet, noha nem voltam semmi rossz elrontója, maradjunk ennyiben. Wren megértő volt, ergo ha nem töltöttük együtt az időnket, akkor azzal voltam, akivel csak akartam. Olyan szabadságot adott nekem a nő, mint előtte senki más és ez felbecsülhetetlen volt. Nem akartam elköteleződni és nem is izgatott az a gondolat, hogy a génállományomat továbbadjam egy nem kívánt porontynak. A szerencsém az volt, hogy amit én kaptam tőle, ugyanazt adtam is neki: féltékenységnek jele sem volt az életünkben és olyan barátok voltunk, akik képesek voltak megbeszélni minden nézeteltérést, ha felmerült köztünk, ami persze ritka volt, mert a kapcsolatunk alapja a bizalom volt - hogy egyszer-máskor úgyis visszatérünk a másikhoz és akkor minden létező időnket és energiánkat a másikra fordítjuk anélkül, hogy megfojtanánk egymást. Hogy boldog voltam-e? Azt mondom, hogy igen, elégedett is, sikeres, célorientált és még sorolhatnám azokat a jelzőket, amikről tudtam, hogy hozzájuk párosult a pofátlanságom, hogy képes voltam anélkül bárki arcába vágni az igazat, hogy azt bántónak véltem volna. Nem érdekeltek az érzelmek az üzleti életben és az ígéretek sem. Mindennek nyoma kellett, hogy legyen, mert eljártak már azok az idők felettünk, amikor a szóbeli megállapodásra tudtunk alapozni. Ott rúgtak bele az emberek egymásba, ahol éppen érték és egymást eltaposva igyekeztek a legtöbben felfelé, kihasználva, megtörve a másikat. Ebben a világban szükségem volt arra, hogy bebiztosítsam magam, minden téren. Éppen ezért nem hagyatkoztam egyetlen telefonhívásra sem, hanem ez volt a mozgatórugója annak, hogy az üzletkötőm, a hajótulajdonos egy szál semmiben sikkantott fel előttem és emiatt láthattam a kitárulkozását, amit valószínűleg egyikünk sem így tervezett. Az intervenció nem esett jól neki, láttam az arcvonásain, hogy legszívesebben a pokolba kívánt volna. A kedvesség eltűnt a nőből, mire egy sóhajt hallattam, miközben szót ejtettem arról, miért is gondoltam jelezni az érkezésem - mint részeg Gandalf a Helm szurdoknál - kelet felől, pirkadat helyett órákkal az első találkozásunk után. Tiszta, nem? Immel-ámmal bólogatva igazat adtam neki; én sem nyomkodtam a telefonomat zuhany alatt, de még szex közben sem. Voltak azok az esetek, amikor az online élet háttérbe szorult. Tény. - Szóltam. De tisztábbnak gondoltam, ha személyesen ejtünk szót a továbbiakról - a hanghordozásom nyugodt volt. Persze végignéztem azt, ahogy a frottirt eligazította magán, azt is, ahogy elvörösödött akkor, amikor továbbfűztem a mondandómat és a pofátlan vigyorom megint ott virított a képemen, amikor belekezdett a magyarázkodásba. Arra, hogy ne beszéljek senkinek, csak bólintva feleltem, mégsem esküdtem meg. Ahogy ismertem a nagy pofámat, kurvára biztos voltam abban, hogy valahol, valakinek el fogom ezt az egészet mondani, aki nem ismeri a nőt, személyeskedés nélkül. Ahogy én sem az előbb, ő sem fogta vissza azt, hogy végigmustráljon és a faszom hülyegyerek mentalitást elhagyva nem feszítettem be, nem játszottam rá a nyilvánvalóra: hadd bámuljon csak kedvére. - Megvárom, Sydney - engedtem meg magamnak annyit, hogy a nevén szólítsam. Nem indultam utána a kabinjába, helyette körbejárva a fedélzeten felfedeztem azokat a részeket, ahol eddig még nem voltam, megvárva, hogy a nő ismételten feltűnjön a színen, immár ruhába csomagolva. Ahogy megjelent a vörös testre simuló ruhában, nem kellett sok, hogy anélkül képzeljem el újra őt és ő sem igyekezett nagyon, hogy egyértelműsítse, ne forduljon meg az a fejemben, amit percekkel ezelőtt láttam. Talán ezért is követte végig a dekoltázsa mentén a ruha esését a szemem, hogy aztán az arcára függesszem a tekintetem. - A víz tökéletes lesz nekem is, köszönöm - ha már elindult, akkor nem voltam rest kérni tőle én is - sőt, igazából csak elfogadtam az ajánlatát, legalább ezzel beljebb voltunk. Úgy tűnt, hogy a ruhával egyetemben a kedvesség is visszatért a hangjába, a puffogást pedig a törölközővel együtt levedlette magáról. Ez a nő jobban kedvemre való volt, aki inkább az üzleti síkon mozgott és reméltem, hogy nem fogom őt zavarba hozni ma már. Legalább pár órát kellett neki hagynom, nem igaz? Ahogy Miss Baker az ülésre mutatott, becsúsztam oda, magam alá húzva a lábaimat, de a karjaim a mellettem lévő székek háttámláin nyugodtak. Kényelmesebb volt így eltespedni, mint ha a lábaimat pakolom szét, amire azt mondhatnák, mekkora büdös paraszt vagyok. Nos, voltam is, ha megkövetelték. Így, bárki mellém ülhetett és nem izgatott volna, ha a hátuk, válluk a karjaimnak értek. A ruhahúzkodásra csak a szemeimmel reagáltam, végigkövettem az izgága igazgatást, felsóhajtva egyet hosszan a kérdésre. - Nem, a holnap estét is még a hajón töltenénk. Két éjszaka tökéletes lenne mindenki számára, úgy sikerülne a mai éjszakát kipihennie mindenkinek és nem kell a halottaskocsit hívnia vagy a detoxikálót - mozdultam, de csak annyira, hogy az asztalra pakolt víz kupakját letekerve egy hörpintésre kiigyam a flakon felét. - Attól tartok, hogy a fiúk nem fogják majd ma magukat vissza semmilyen téren sem, úgyhogy érdemes lenne nekik adni még legalább másfél napot, hogy vállalható állapotban hagyjuk el a hajóját - néztem egyenesen a nő szemeibe, rezzenéstelen arccal. Épp, hogy csak azt nem vallottam be, hogy drogot is hoztunk magunkkal. A kurvák felcipelését már tudta és volt egy sejtésem, hogy azt is, nem szűzen fognak távozni a Cédrusról aztán. - Kiszámolta egy és több éjszakára is a tartózkodásunkat? - érdeklődtem tőle, de azt a
részletet kihagytam, hogy az egyik teljes éjjelt egy az egyben én állom. A többiekkel csak egy éjszakát fogunk öt felé osztani, miközben azt fogják gondolni, hogy kurva jó dealt sikerült kialkudnom a velem szemben lévő nővel. Ha jobban belegondolok, maradhattunk volna akár egy hétig is, de a programjaink miatt, amikre el akartunk jutni, azok miatt voltam kénytelen beleállni a nőbe és nézeteltérést generálni. Volt köztünk olyan, aki nem jutott el saját maga ilyen és ehhez hasonló paradicsomi helyekre és most mindent is látnia kellett, hogy a kibaszott városi életébe úgy térjen majd vissza, hogy ezt maradandó emlékként könyveli majd el. - És a nézeteltérés miatt pedig ha esetleg New Yorkban tartózkodna majd valamikor a közeljövőben, egy vacsorára meghívnám. Tudom, hogy véletlen műve mindez, ami rosszul csapódott le kettőnk közt. Üzletet kötni nem egyszerű és olykor megesik, hogy a tehén is elesik - tettem hozzá vállat vonva, a vizes palackot az alkarjaim közt félúton hagytam az asztal lapján, az ujjaimat pedig lazán összekulcsoltam előtte.
Feszült reggellel nyitottam meg ezt a napot, de nem így terveztem a befejezését. Általában megszoktam, hogy igazam van és a vendégek tévednek, de olykor előfordult, hogy valami elkerülte a figyelmemet és hibáztam. Mr. Nash és társasága volt a kakukktojás, de igyekeztem a feltörő ellenszenvemet a magányos pillanataimban tartani. Nem fájt volna annyira, ha simán felhívja a figyelmemet a tévesztésre, de a férfi még ennél is távolabb merészkedett. Pofátlan módon az arcomba tolta, hogy mennyit nyerhetnék vele, ha egy hétre adnám ki a Cédrust a részükre. Bizony nem szűkölködtem a pénzben és valakinek magas költséget jelentett volna kibérelni egy jachtot, de azok nem utaztak volna Dominikára és nem ünnepelték volna ott a legénybúcsújukat. A kihasználás ott függött közöttünk, sértésnek vettem a szavait és nem tudtam másképpen értelmezni, mintsem át akartam verni őt. Tisztességtelen ajánlatokat nem adtam ki a kezeim közül és pontosan emiatt ragaszkodtam ahhoz, hogy újabb számolások után egy sokkal kedvezőbb ajánlattal lepjem meg az uraságot. Az időben való felszívódás nem mindig sikerül, de a hajómon üldögélve már úgy gondoltam, hogy a tökéletes mellett voksoltam. Pedro megnyugtatott az álláspontomról és az este folytatásának reményében már vágytam egy jó étel és egy kellemes koktél után. Az éjjeli órák sokkal vonzóbbak a szigeten, és egy másik arcát mutatja a természet is. A meghívásra nem tudtam volna nemet mondani, ezért indultam meg a rezidenciám felé abban a hitben, hogy ma már túl vagyok a nehezén és nem érthetnek meglepetések. Másodjára tévedtem. Mr. Nash jelenléte felborítja a terveimet. Nem kívánom részletezni, hogy mekkora sokknak élem meg és a törölközőmet is elhagyom félúton. A viccelődését nem tudom nyíltan értékelni, mert azon kattog az agyam, hogy minél hamarabb visszaszerezzem a frottírt és ne a pőreségemmel szembesítsen. Van telefon meg internetkapcsolat is a világon, de a személyes találkozások híve. Fel sem merül bennem, hogy honnan tudta a tartózkodásom helyét, mert amint megkaparintom a törölközőt máris rátérek a részletekre. - Értem…a személyes kontakt híve. – bólintással veszem tudomásul, hogy kissé csúszni fog a vacsora és a beígért koktél is. Még az eszemben is van, hogy szóljak Pedronak, de kisebb kapkodás veszi kezdetét a nem várt társasággal bővülve. Lemegyek a kabinba egy normális és hiánytalan öltözékért, de előtte még hellyel kínálom őt. A piros ruha nem neki szól, inkább csak random választásnak bizonyult, az már más kérdés, hogy előtte még mindig zavarban vagyok. A meztelenség nem vicc, nem abba a csoportba tartoztam, aki a mutogatással érte el a megfelelő figyelmet. Megvoltak a magam módszerei, ha el akartam valakit csábítani, de boldog párkapcsolatban éltem. Roberttel két napja nem sikerült beszélnem, már terveztem a facetime-ot, de eddig nem jött össze. Meg kellene lepnem inkább egy személyes találkozóval? Röhejes, hogy még ekkor is Mr. Nash-t párosítom össze a fejemben a pasimmal. Felmegyek és az első dolgom, hogy megigazítsam a ruhámat, ha nem érezném a férfi pillantását annyira égetőnek. Nem mond semmit, tulajdonképpen nem is bókolt, de ahogyan nézni tud. Vajon így éri el, hogy ágyba vigyen nőket? A kínálással elmaradok, de megkönnyebbülök, hogy a vízen kívül nem kér semmit. A konyhában fordulok egyet és két üveggel érkezem vissza az asztalhoz, hogy immár nyélbe üssük a megkezdett üzletet. Mindketten helyet foglalunk én kicsit hosszadalmasabban fészkelődök, mert a ruha is kényelmetlenül rövid és kivillannak belőle a combjaim a másik a férfi irritáló csendje. Mi járhat a fejében? Átellenben ülök le még véletlenül se közvetlenül mellette. Belekortyolok a palackba és a két tenyerem az üveg oldalán fűzőm össze. - Két nap? – nem sóhajtok fel csak értetlenül állok a változás előtt. A reggel még az egy nap is sok volt úgy éreztem, de most kettőnél tartunk. Enyhén oldalra döntöm a fejemet és őt figyelem a magyarázata közben. Ahogyan felhörpinti a folyadékot én úgy mozdulok előre a székemen és nyújtom ki a lábamat az asztal takarásában. Szerencsétlenségemre a lábának ütközöm a térdemmel és úgy húzom el, mintha megégettem volna. - Bocsánat nem figyeltem. Két nap… - helyeselek akár egy buta bólogató kutya a műszerfalon. - Őszinte leszek Mr. Nash…megcsináltam a több éjszakára szóló ajánlatot is, de úgy vélem a szigeten jobb helyeken is meg tudnak szállni, mint az én hajóm. Az eredeti ár háromnegyedét számoltam fel. – nyúlok a mappáért és most a kinyomtatott oldalakat húzom elő, hogy még egyszer átfussam mielőtt a férfi elé tehetném. - A levelében feltüntetett árból engedtem, de annak reményében, hogy maradnak az egy éjszaka mellett. – hadarom el és a vacsorameghívásra kapom fel a fejemet, hogy a kékjeimmel a férfi szemében vesszek el. - Honnan tudja, hogy New York-ból származom? – a mosolyom most először őszinte az irányába. – Hallani a hangomon? – kérdezek rá és picit félreteszem a papírokat. – Tervezem az utazást a következő hetekben, de sajnos családi eseményeken kell részt vennem. Igazán sajnálom, hogy így ugrottunk neki a reggelnek és megértem az aggályait is az anyagi részről. – folytatom nyugodtabban a lábamat keresztezve az egyik térdemen. - Nem tartozik felém semmivel és úgy gondolom, hogy nyissunk tiszta lappal. – nyújtom a karomat felé, ha hajlandó elfogadni. – Két napot is maradhatnak, de a takarítást ebben az esetben plusz költségként kell majd felszámolnom. – eresztem el a tenyerét, ha megtörtént a kézfogás, aztán újból a papírra meredek. - Ezen az oldalon találja a két éjszakára szóló ajánlatot. – tolom elé és rámutatok az alsó összegre. - Hogyan óhajtanak fizetni? Mindenki külön vagy egyben? – támasztom meg az államat miközben egy tollat is előkeresek, ha információkat osztana meg velem.
Ameddig a személyes életterem nem csúszott át az üzleti életembe, teljes mértékben élveztem a mindennapjaimat. A hivatalosságot korlátok közé szorítottam, legalábbis tudtam, hogy mikor kell tárgyalni, mikor meddig mehettem el, meddig engedett az a bizonyos lepedő, ágy, matrac, bánom is én. Ha apám pénze is volt a katalizátora annak, hogy rátérjek a sikerességem útjára, nem ő volt az, aki a vizsgáimat megírta és főleg nem ő volt az, aki a diplomámat sikeresen megszerezte. Minden egyes gyakorlatomat a saját cégünknél töltöttem, minden félévben más és más profillal ismerkedve meg, hogy minél szerteágazóbban ráláthassak arra a birodalomra, melyen ott kotlott az apám középen és mondhatnám, hogy nem irigyeltem őt, de akkor nem lennék ma az alelnöki székben. Természetesen voltak kilengéseim, amikor foglalkoztam minden mással, csak az egyetem nem kötötte le a figyelmem, de apám, a munkája, a gyarapodó bankszámlája, a külföldi utazásaink, az a luxus, amiben mi éltünk és amiben megvolt mindenünk, elég jó példát mutatott nekem, hogy van az a szint, aminél nem akarom lejjebb adni, amihez párosult egyfajta jellem is, amivel rendelkeztem. Pofátlan voltam, önző seggfej sokszor és ha nem üzleti titkokról volt szó, akkor bárki arcába belemondtam a véleményem anélkül sokszor, hogy visszafogtam volna magam a mások lelkivilágába való beletaposásába. A tapintat is megvolt bennem, ahogy a tisztelet is, de mindkettőt ki kellett érdemelniük az embereknek az életem minden részében. A hajón történt incidens is ékes példája ennek, ezért amikor órákkal későb csupán a bájos fejem miatt képes volt a nő ledobni magáról egy teljes réteget, nem használtam ki. Tudtam, hogy nem itt és nem most volt az ideje annak, hogy tovább üssem a vasat. Mert lényegében megtehette volna a nő, hogy kipakol minket a Cédrusról egy csettintés alatt és akkor egy olyan B tervet kellett volna megvalósítanunk, ami senki fejében nem létezett. Nem lettünk volna elveszve, de az újratervezés mindenképpen időigényes lett volna, hogy mind a hat személy közösen rábólinthasson arra. Nem akadályoztam meg Sydneyt abban, hogy a hajó gyomrába vándoroljon, mindenkinek, de neki talán még inkább szüksége volt pár percre nélkülem. Hogy szándékosan váltunk-e a kínos helyzetek főszereplőivé, kötve hiszem, legalábbis én soha nem vonzottam be a szerencsétlenkedést az életembe, de hogy a nő milyen is volt valójában, amikor nem az üzletben jártas énjét mutatta, nem tudtam - és jelen helyzetben nem is érdekelt, amikor sürgősebb okok is vezérelték a beszélgetéseinket. A vörös ruhában visszatérő nő látványa kétségkívül kívánatos volt, főleg, hogy láttam, mit rejtett a ruha, de jobban és hosszabban nem bámultam meg Miss Bakert, mint azt illendő lett volna a félresikerült tárgyalásaink kellős közepén. Ahogy a vizek kettőnk közé kerülnek, a nő fészkelődése magával ragadja a figyelmem, de szavakkal nem reagálom le. A feszült kényelmetlenséget akár taníthatná is ezzel a sajtkukac viselkedéssel, mégsem vagyok az, aki szóvá tenné mindezt a számára újabb nem kívánt érzéseket előcsalva belőle. - Két éjszaka, három nap - tudtommal az idegenforgalomban éjszakákban mérik a tartózkodás idejét. Elég volt az, hogy hat ősember Noé bárkájának tekinti a Cédrust és az állatok helyett magunkat, valamint a luvnyákat fogjuk megjáratni annak padlóján. Mindenki nyer. Sydney markát bevétel üti, az én torkomra alkohol folyik és van, aki egy már jól bejáratott lyukat kap el. Megesik. Annyira azért nem voltam már szomjas, de fiatalabb se leszek már, az alkohol bevitelét muszáj voltam megszakítani víz fogyasztásával, így sikerült, hogy majd' fél liter lecsúszott, de visszafogva az úriemberhez nem méltó böfögést megköszörültem a torkom, tovább folytatva a beszélgetést. Tényközlést, olyan mindegy, minek nevezzük. Sydney megint alakított, az asztal alatt ismerkedve velem, mire a hirtelen bocsánatkérésére zsivány mosoly terült szét a képemen. Biccentettem, elnéztem neki. Nem volt olyan nagy a nő, hogy ekkora helyre lett volna szüksége, de a biztonság kedvéért úgy pakoltam a lábam, hogy ne okozzak neki kényelmetlenséget a továbbiakban. - A harmadik reggel tíz óráig elhagynánk a hajót, ha az Önnek is megfelel - az időpont is szinte mindenhol tíz óra volt, így ezzel talán nem fogunk eltérni az átlagtól. A magyarázatra aztán mégis összevontam a szemöldökeimet - nem tetszett az ajánlata. Hat éjszaka helyett kettőre redukáltuk és a nő által megállapodott összeg csak huszonöt százalékkal csökkent. - Az ajánlata egyszerre megalázó és bicskanyitogató is - vigyorodtam el, csak hogy a mappa tartalmát, a nő számításait átfuthassam. - Értem ezt arra, hogy nem is burkoltam küldene el minket a hajójáról, csak hogy ne is lássa a képünket - morogtam, de nem a nőt nézve közben, hanem a számokat. A vigyorom kitartott, egy szűk pillantással mérve csak végig Sydney arcát. - Tetszik összegeztem ugyan, de ettől függetlenül a számok nem mutattak realitást. Legalábbis nálam elcsúszott mindez, és ha esetleg bevételkiesést is eredményeztünk, a 33%-os időcsökkenést 75%-os ár követte. Ha féláron kérte volna a foglalást, bármikor igent mondtam volna neki. Így viszont kénytelen voltam még ezt átgondolni és ha kell, de ahelyett, hogy a nő vagyonának helyzetébe talpaltam volna páros lábbal, meginvitáltam egy vacsorára. Nem arra a reakcióra számítottam, amit kaptam, de kíváncsian hallgattam a kifejtett replikát, sőt, sokkalta többet is megtudtam róla, mint amiben reménykedtem. Nyíltan térképeztem fel az arcvonásait, a nyakának vonalát és azt a vonalat, amit a ruha keretezett be a mellkasán, a vékony pántokat megülő vállait, a kulcscsontjainak gödrét. Lassan, mindent megnézve magamnak, csak azután válaszoltam neki. - Igen? Onnan származik? - a kérdésem egyszerű volt. - Reményeim szerint én csak rövid időt töltök a városba, mielőtt hazamennék. De gondoltam hasznosan is eltölthetném az ottani létemet - vontam meg a vállaim. Nem erőszak a disznótor és értettem abból néhány férfitársammal ellentétben, amikor egy nő nemet mondott. Még egyszer nem fogom feltenni ezt a kérdést, elfogadtam, hogy így döntött. Egyetlen nő után sem futok, ahogy én sem várom el, hogy értem próbáljanak meg kivetkőzni magukból a nők. Nos.. lényegében de, de átvitt értelemben nem. A kézfogást elfogadtam, a szemeim követték a nő által mutatott összeget, és a korábbi gondolataim ellenére hosszan szemeztem a számokkal. Az ádámcsutkám ugrott egyet a nyelésnek köszönhetően, mégsem voltam feszült, csak gondolkodtam. A jobbom ujjai közt megfordult a vizes üveg kupakja. - Egyben fogok - jelentettem ki egyszerűen. - Semmi értelme nem lenne, ha hat tranzakió menne végbe - ráadásul úgy azt gondolom, könnyebb lenne elsimítani a megugró összeg nagyságát és aztán úgy tudnék számolni, hogy kinek mennyi fedezete van. Nem volt titok, hogy melyikünk volt az, akinek szorosabb volt a nadrág köré húzott öv, hogy kinek mire vagy mire nem telt annyi, mint amennyit szeretett volna. - A fiúkkal majd lerendezem mindezt. Velem tartotta és tartja a kapcsolatot is, mert minél több kézen fut át valami, annál nagyobb a hibalehetőség, a félrecsúszó infók minden esetben. Jobb, ha egy csatornán mozgunk - néztem fel a kék szemekbe hosszan, határozottan. Ebből nem fogok engedni, mert mint mondtam, akinél nem olyan mély az a bizonyos zseb, ott én fogok besegíteni anélkül, hogy tudna róla bárki is. - Meg persze bankszámlára utalok, problémás lenne ennyi készpénz. A banki kimutatásoknak nyoma is van, tisztább - nos, a legtöbb esetben, mert hát tudjuk, hogy van, aki nem a tiszta pénzt kedveli - tettem hozzá ezeket még, eltüntetve a maradék vizet is, hogy aztán az üres üvegre
visszacsavarjam a kupakot. - Merre van a szemetese? Szelektíven gyűjt? - érdeklődtem tőle amint felálltam, hogy hagyja csak, eltüntetem a szemetemet én magam. Bárhogy is válaszolt, ha nem tiltakozott kézzel-lábbal és legfőképpen ruhát ledobva, akkor a kukához járultam, hogy megváljak a műanyagtól, hogy ha már ott voltam, körbe is nézzek a berendezésén, ha pedig valamiféle ételt is hagyott korábbról a pultron, pofátlanul elvettem belőle egy falatnyit. - Miss Baker?! - érdeklődtem, hangosabban, ha nem követett bentre, csak hogy meghallja, őt kértem és kérettem. Közelebb léptem hozzá, szinte fölé tornyosulva a jobbommal az ujjaimmal két tincsét érintettem meg, végighúzva rajtuk az ujjaim, hogy azok visszalibbenjenek a nyakába. - Ha lehet egy javaslatom, akkor tűzze fel a haját, hogy szabadon hagyja a nyakát. Biztosíthatom, hogy a randevű partnere még inkább odáig lesz önért - ha most az USA területén lennénk, hisztizve feljelentéssel hergelhetne - a legtöbben ezt már annak vélték volna. Mélyet szippantottam a levegőből, belélegezve a nő zuhany utáni illatát is, csak hogy ellépjek mellőle végül, mert nem vettem volna a lelkemre, ha miattam késik el a randevújáról.
Függetlenedni soha nem volt könnyű. Az előttem lévő példa is azt mutatja, hogy meg kell állnunk a saját lábunkon és az sem árt, ha több dologban is részt veszünk, hogy az anyagi javaink gyarapodjanak. Gazdag családban nőttem fel, soha nem ismertem a nélkülözés fogalmát. Ami másoknak a luxust jelentette, nekem hétköznapinak és néha unalmasnak tűnt. A csillogást meg lehet szokni, vagy töménytelenül elveszni benne. Apa igyekezett szem előtt tartani, hogy a jólétnek is megvannak az árnyoldalai és egyáltalán nem kifizetődő, ha a magas lovon ülve prédikálunk borról, miközben csak vizünk van. A pénz értékét a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. Kaphattam zsebpénzt, és vásárolhattam is ruhát, de csak bizonyos keretek között. Az esztelen költekezés nem divat a Basford famíliában. A testvéreimmel együtt már gyerekként külön alappal rendelkeztünk a vállalatból, de ehhez az örökséghez nem juthattunk csak úgy hozzá. A huszonegyedik születésnapomra kaptam egy kis összeget belőle, és ennek köszönthettem azt is, hogy meg tudtam nyitni a saját charter vállalkozásomat a Dominikai-köztársaságban. A középiskolás és az egyetemi évek alatt is dolgoztam a tanulás mellett, nem éreztem haszontalan időtöltésnek, sőt apa büszkeséggel mesélt rólam az üzleti rendezvényeken. Sean már nagyobb falattal habzsolta az életet, de neki is határokat állított fel apa. A médiában szereplés felért egy öngyilkossággal. Szégyent hozni a névre egyenlő volt a fejmosással és annak a terhével, hogy csökkent az alapunk. Nem véletlenül említettem, hogy szabályokhoz volt kötve annak megléte és terjedelme is. Apa a kezdetek kezdetén még egyenlő összegekben növelte az összegeket, de ahogyan cseperedtünk és hibákat hibákra halmoztunk, hogy is mondjam, de annak mértéke is eltérő lett. A bátyám csak egyetlen alkalommal csinált botrányt, de annak hét számjegyű kár lett a vége. Megízlelte a másik oldalt, én meg megfontoltan tekintettem előre. A zsebpénzemből és a fizetéseimből is összegyűlt egy nagyobb megtakarítás, melynek egyik részét adományokra fordítottam. A húgom süket és miatta számtalan alapítványt támogattam, az egyetemi szakomat is úgy választottam ki, hogy a társadalomnak hasznos munkát végezzek a későbbiekben, ha rászorulnék. A gazdasági egyetem nem volt a véremben, én csak az alapján meneteltem előre az üzleti szférában, amit apukámtól ellestem. Melléktevékenységként néha jelbeszéddel tolmácsoltam és különböző csoportok felhívására önkéntes alapon segítettem be. Megannyi területen próbáltam ki magamat és ezekkel a hátam mögött vágtam bele egy következő szintbe majdnem két évvel ezelőtt. A hajóvásárlás messze állt tőlem, segítség gyanánt az apukámmal jöttem el és választottam ki a kisebbeket, de a Cédrust saját elképzelések szerint terveztettem meg. A lelkem benne feküdt ebben az üzletben és szerettem ezt csinálni, éppen ezért örültem, hogy nem kellett apám minden elvárásának megfelelnem. Az alapom elnyerésének másik feltétele, hogy férjhez megyek és unokát szülök neki. Konzervatív elvek szerint neveltek fel és akárhányszor megkérdezték volna tőlem, hogy akarok-e gyereket minden alkalommal a nem tudom lett volna a megfelelő válasz. Nem siettem az életbevágó döntések tekintetében, Robert sem erőltette azt, hogy házasodjunk össze. Tudatosan nem meséltem neki az apám adta feltételekről, meg az örökségem létezéséről sem. A családban már így is nagy port kavart az, hogy távkapcsolatban éltem. A szüleim számára elképzelhetetlen volt, hogy boldog lehetek egy másik országban a párom nélkül. Egyáltalán nem bántam, hogy csak időközönként találkoztunk, megvolt a varázsa annak, hogy várhattam a személyes érintkezést. Monogám típusnak vallottam magamat, aki nem félt elköteleződni, de valamilyen szinten ragaszkodtam a szabadságomhoz is. A gyűrű és a gyerek lekötöttek volna és arra még nem álltam készen. Megannyi gondolat cikázik át a fejemen a Pedros vacsora előtt, főleg azért, mert ma délelőtt Mr. Nash mélyebben belenyúlt az igazságérzetembe, mint kellett volna. A szándékait nem ismertem, ahogyan a férfit sem, de a mostani felbukkanása kicsit felborította az esti programomat. Nem akartam, hogy hosszabb ideig maradjanak a Cédruson, mert féltettem a hajómat és nem találtam igazságosnak, hogy felháborodott a vétkem miatt. Beismertem, hogy elnéztem az e-mailt, de mégis volt valami felvágós abban, ahogyan tálalta nekem a véleményét. Az őszinteséget díjaztam, de nem ilyen mértékben. A pucéros incidens után kellően átgondolom, hogy mire mondok igent, de csak maradni akarnak tovább, ami nekem is előnyös lenne. Az árajánlatokat elkészítettem a saját ötletem alapján és elé is tárom a mappa tartalmával együtt. - Eleinte csak éjszaka volt, most már kettő… - sóhajtok fel és az államon megtámaszkodva várom a folytatást, ahol máris nem rejti véka alá a nemtetszését. - Mr. Nash másnak is kiadhatom a hajót, aki hajlandó megfizetni az árat. – több részletbe nem megyek bele, mert nem élet-halál vitát vívunk és neki is ott virít az a fránya mosoly az arcán. Pofátlanul férfias és talán az ideálom külső tulajdonságait testesíti meg, de a jelleme kevésbé nyerte el a tetszésemet. - Akkor el is fogadhatja. – tartom oda a tollat és megvárom, hogy az alásírásával is erősítse meg a szándékát. A továbbiakban szóba kerül egy vacsorameghívás is, de nem tartom jó ötletnek, hogy táptalajt adjunk egy újabb találkozásnak, ha nem muszáj. - Igen, ott nőttem fel. A második otthonom is, de jobban szeretek utazni, mintsem a Nagy Almában lenni. Biztos vagyok benne, hogy hasznosan fogja eltölteni azt a pár napot. – ajánlatot nem teszek programra se, mert az ízlése egy merő talány, meg amúgy sem tűnik egy elveszett léleknek, aki nem találná fel magát egy idegen városban. A piszkos pénzügyek nem várhatnak, így fel is hozom a következő percekben. - Egyben. – bólintok egyet, de a készpénznél csak felnevetek. – Azt gondolja, hogy nem fogadnám el a nagyobb összeget kézben? Nagyon okos, ez viszont nekem tetszik, hogy előrelátó és nem akar tévutakon járni. – ingatom meg a fejemet és ha már minden pontot átbeszéltünk lassan ideje lenne a búcsúnak is, mert Pedro vár rám. - Odalent van a konyhában a mosogató alatt, és igen szelektíven gyűjtöm. – teszem mellé kiegészítésként, miközben én összeszedem a papírokat az asztalról és a mappába helyezem vissza. Még kint időzöm, de a nevemet hallva megindulok lefelé a kabinba, de csak félútig jutok, mert a férfi elállja előlem a kilátást, meg úgy mindent. - Itt vagyok. – felelem neki a mellkasomhoz szorítva a mappát és lassan vezetem fel rá a kékjeimet. A hajamat érintve kissé intimre sikeredik a pillanat és az ismeretségünk hiánya bennem egy új érzést kelt fel. Izgalmasnak találom az ellenszenvet, ami bennem burjánzik szét. - Nem randevúra megyek, csak egy baráti találkozóra. – veszem át tőle a szót, de a hangom tűnik suttogásnak, mintsem normális beszédnek. Zavarba hozott a nézésével és a közvetlenségével. - Mindent megbeszéltünk. – helyeselek sután és kell egy kis idő, hogy visszatérjek a jelen helyzetbe. - Élvezzék ki az estét Mr. Nash. – búcsúzom el tőle, és ha elindul, akkor én sem tétlenkedem, hogy meginduljak a megbeszélt vacsorára.
***
Pedrot nagyon kedvelem, mert minden alkalommal meg tud lepni. Ma este egy taco bárba tértünk be némi harapnivalóra és egy pohár borra. Többet nem engedélyeztem magamnak, már így sem voltam teljesen százas. Elmeséltem neki a késésem okát, és majdnem leesett a székről úgy nevetett a szerencsétlenkedésemen. Minden pénzt megért volna, ha akkor látja az arcomat. Az este végére ragadós a jókedv és nekem is feljebb szökik a hangulatom. Hazafelé pár tánclépéssel egyensúlyozok a kikötőben és a megtett métereket számolom, amikor hangzavarra leszek figyelmes. Eleinte nem tulajdonítok neki nagy figyelmet, mert érthető, hogy legénybúcsú zajlik a szomszédban. Már majdnem elérek a saját hajómhoz, amikor valaki segítséget kér. - Nee…valaki… - azt hiszem, hogy a képzeletem viccel meg, de a hang megismétlődik, csak éppen nem fentről, hanem a vízből. - Hahó… - a móló szélére sétálok és a cipőmből is kibújok, hogy lássak valamit, amikor a semmiből feltűnik egy kéz. - Meg fogok… - aztán elmerül a kapálózó végtag. Másodpercek telnek el, aztán nem agyalok sokat. A ruhámat szinte leszaggatva fehérneműben ugrok bele a vízbe. A meleg víz most elmarad, minden oldalamat csipkedi a hideg áramlat, mire elérem a merülő testet és egyet lökve kettőnkön evezek felfelé. A mellkasa alatt fogom át és úszok a felszínre egy kisebb adag vizet kiköpve a számból, és most látom meg, hogy ki az. - Simon? – nem igazán reagál nekem, ezért megcélzom a partot, de a súlya engem is húz lefelé…
Az életünk során sokszor halljuk a következő szófordulatokat: "a tudás hatalom" és okos enged, szamár szenved. Nem volt ínyemre a felesleges vitába bocsájtkozás, valahogy mindig is ráéreztem, mikor kellett elkussolnom, csak hogy a következő percben én lépjem meg a váradtlant. Nem ment nehezen sem az igen vagy a nem mondása sem, kellő időben és helyen képes voltam megfontolt döntéseket hozni, amit apám honrorált, s ezáltal az alattam dolgozók is kamatoztathattak. Elismertem, ha valaki jól dolgozott és képes voltam használni a köszönöm és kérlek szavakat is, noha egyes tárgyalástechnikák pont az ellenkezőjét generálták: olykor követelővé, szigorúvá és ellenszenvessé is tudtam válni, attól függően, mikor melyik viselkedéssel voltam képes elérni a célomat. Láttam, hogy apám mikor húzta el a száját, azt is, a kezdetekben, hogy mikor kocogtatta az asztallapra pakolt laphoz a névre szóló tollának hegyét és azt is, mikor szorult ökölbe a keze - mindezek olyan jelek voltak, amik egyértelművé tették, mikor és miben hibáztam. Akkor is tanított, amikor nem volt az betervezve, és ezért mindig hálás leszek neki, tudva és tudatva vele, hogy a megkezdett útról nem fogok letérni olyan ígéretekért, amik csak azok voltak és lesznek is. Tudtm, hol a helyem: Kentuckyban a DCL vezetői széke volt a jövőképem és mióta New Yorkban tartózkodtam sem változott ez mit sem, hiába futottam össze régi ismerősökkel, szaktársakkal, hiába láttam meg a lehetőséget a visszatükröződő ablakok felületein is akár. A legtöbben mindig akkor és ott csúsztak el, ha minél többet akartak maguknak, telhetetlen, feneketlen pénznyelőkként üzérkedtek anélkül, hogy a jövőjüket tervezték volna meg. Nem titkoltam soha: nem akartam olyan idősen is még robotolni, mint apám, mert tudtam, hogy mivel járt ez az egész: végeláthatatlan munkahegyek, állandó készültségben lenni, hogy bármikor hívhatták, legyen az az éjjel közepe vagy akár egy golfmeccs egyik lyuka mellett, egy családi ebéd kellős közepén. Nekem, vele ellentétben már most megvoltak a határok, amiket szerettem betartatni. A céges telefonomat és a laptopot is éppen ezért hagytam otthon, hogy teljes mértékben arra tudjak koncentrálni, ami itt történik, Dominikán a jelenben. Mindez pedig követelmény volt a többiek felé is, mert nem akartam, hogy bármi miatt is idegeskednünk kelljen. Ünnepelni, lazítani és múltat elengedni jöttünk ide, aminél többet senkitől sem kértem. Miss Baker a találkozásunk első pillanatától kezdve akadályokat gördített elém, amit szerettem volna vele megbeeszélni, s amibe több esetben is, hogy is mondjam, váratlan események sora avatkozott közbe, hogy a figyelmem némileg elkalandozzon a súlyos ügyek soráról, hogy aztán az adok-kapok most is, bár visszafogottabb verzióban csúcsosodjon ki közöttünk. A szavai nyomán az arcát tanulmányoztam, a testének rezdüléseit, miközben választás elé is állított. Tulajdonképpen nem haltam bele ebbe a veszteségbe. Tulajdonképpen alá is írhatnám és akkor mindenki mehetne a dolgára. Azzal, ahogy sürgetővé tette az aláírást, nem ért el vele semmit és nem is írtam alá a szerződést. Helyette átfutottam a lényegi részleteket, megjegyezve csendben, csak magamnak, hogy ezek a burkolt fenyegetések másoknál lehet, hogy előbb válnának be. A rámenős, magabiztos megnyilvánulások pedig azt jelezték, hogy nem félt attól, ha veszteséges lehet akár egy napra is, ami azt jelentette, hogy nem a szegény rétegből kapaszkodott fel, mert aki onnan jött, az mindenhez ragaszkodott, amire rátette a kezét. Az aláírásom akkor sem került rá, amikor már kínosnak mondhatóvá vált a csendünk azzal kapcsolatban, de helyette egy sokkal érdekesebb téma ütötte fel a fejét: Sydney származása. Miss Baker válaszán akaratlanul is elmosolyodtam hosszan, amit egy bólintással nyugtáztam. - És hol van az első otthona, Miss Baker? A hajója lenne az, ami így oda húzza, ahol épp lehorgonyoz? Hmm? - nem erőszak a disznótor - hopp, még egy sokat hallott szófordulat, úgyhogy még egyszer nem tettem már neki ajánlatot arra, hogy igazán összefuthatnánk a cityben, csak hogy aztán előtérbe kerüljön az, amit a legtöbben elkerülnének: a pénztől megválás sajnos minden esetben fájt, ha nagyobb összegről volt szó. - Mondhatjuk ezt megszokásnak és tapasztalatnak is- vontam meg a vállaimat összegezve mindent, mert habár én messziről elkerültem mindezt, attól még voltak egyes ismerőseim, akik tevékenyen részt vállaltak abban az akcióban. Anélkül, hogy aláírtam volna a papírokat hagytam magára, miután megkaptam az irányvonalat és megszabadulva a palacktól szólítottam meg Miss Bakert, aki pillanatokkal később meg is jelent, csak hogy egy érintéssel leforrázhassam őt. - Hmm.. értem - hangom némileg mélyebbé, dörmögőbbé válik, ahogy elhebegi, hogy csak egy sima baráti találkozóra igyekszik, s csak akkor húzom ki a karjai közé szorított mappát, amiről leveszem a rátűzött tollat is. A szignóm, habár olvashatatlan, az enyém. Visszahelyezem a papírokat a mappába, azt pedig a nő karjaiba, hosszan nézve bele a kék íriszekbe, csak hogy egy szélesedő, magabiztos mosollyal pillantsak rá hátra a vállam felett, amikor a jókívánságait közölte.
Órákkal és üvegszámra elfogyasztott alkohollal később a Cédrus seggébe mászva fújtam ki a füstöt, ahogy a bagó füstjét és nikotinját előzetesen mélyre, tüddőre szívtam. Hátraejtett fejjel pilláztam az itt erőteljesebben pislákoló csillagok felé, végigropogtatva a gerincem mentén is az ízületeket. Fél perccel később már a korlátnak támaszkodva figyeltem azt, ahogy a vörös ruhába bújtatott nő végiglibben a falapokon, amit aztán összehúzott szemekkel néztem, ahogy megvált a ruhájától és a vízbe csobbant. Megemelkedett a szemöldököm erre a tettére, és ha nem ő lett volna, akkor nem érdekelt volna, hogy egy némber is akár skinny dippingre adta a fejét. Talán ezért indultam meg irányba és ezért másztam le a Cédrusról is, hogy megnézzem Miss Bakert a vízben, megkérdezve, esetleg csatlakozhatok-e én is, hiszen a pucérságtól tulajdonképpen egy fürdőshort választott el. A vénuszi miliőt leginkább az zavarta meg, hogy nem egyedül volt a vízben és amire feltört bennem a káromkodás, az az volt, hogy leginkább Titanicot játszottak. Gondolkodás nélkül vetettem a páros után magam a vízbe és ragadtam meg a víztől csúszóssá váló, hozzám legközelebb eső kart is - remélhetőleg volt bennük annyi erő, hogy egymás mellett maradtak. A sötét vízben aligha lehetett a sziluetteken túl bármit is látni, de az pont elegendő volt arra, hogy tudjam, a nő még teljes mértékben magánál volt, ezért egy kézzel őt a cölöpök felé irányítottam, hogy meg tudjon azokban kapaszkodni, a másikkal pedig Simont értem el, a vízfelszín fölé húzva a férfit is. - Fel tud mászni? - a csobbanó, csapódó hullámok mentén kérdeztem a nőtől, valószínűleg hangosabban is, mint kellett volna, de nem érdekelt. Ha Sydney fel tudta magát nyomni, akkor csak azután néztem az arcába, megtartva Simont is egy helyben. - Fogja meg egy kicsit a kezét! - emeltem fel Simont annyira, hogy Miss Baker elérje őt annyira, hogy a felszínen tartsa az elázott cimborámat. Ezek után én is kimásztam a vízből és már nyúltam is Simonért, hogy kirángassam őt Sydney segítségével. Vizet köhögött fel, krákogott és alig kapva levegőt lihegett Simon, nekem pedig csak annyi dogom volt, hogy megtartsam őt addig, ameddig a tüdejében levegő és nem víz marad. Jobbom automatikusan, gondolkodás nélkül a kis barna vállára csúszott, ahogy a pillantásomat is rávezettem.
- Ön jól van? Kap levegőt? - érdeklődve figyeltem, hagyva, hogy úgy helyezkedjen akár mellettem, hogy kifújhassa magát és kényelmes legyen neki. - Mi a fasz van, Nash!? - üvöltött le valaki a hajóról. - Kihagytok minket a sellő akcióból, baszod?! - hasonlóan cizellált kérdések záporoztak felénk. - Minden príma, persze - toltam fel a jobb öklömet a baszdmeg egyezményes jeleként a levegőbe a hajó felé, amire horkanó-röfögő nevetés hangzott fel. Meg vagyok áldva velük, mondhatom. Simon ekkor nyúlt Sydney kezéért és húzta magához, a mellkasára azt, mint egy elárvult kiskutya. - Istenem, ha nincs ott, akkor most... - egy adag vizet öklendezett fel. Még mindig a nőt figyeltem.
Egy valamiért nagyon is tiszteltem az apámat, soha nem tett különbséget ember és ember között a bőre színe, neme és származása miatt. Nem is egy évet töltöttem el Afrikában, nekem az volt a természetes, ha vegyes osztályba jártam, mert a szénbányászat helye a fekete kontinens közepén leledzett. Pedroval szoros barátságba kerültem az elmúlt két évben, és talán közelebb is éreztem magamhoz, mint néhány női barátnőmet az Államokból. A férfi igazi spanyol felmenőkkel rendelkezett, ezért neki nem esett nehezére a tánc és a helyi tradíciók elsajátítása. Nekem beletellett jó pár hónapba, hogy megszokjam az itteni légkört, átálljak a piacozás és az esti séták adta nyugalmi állapotra. Dominikára nem azért érkeznek a vendégek, hogy aggódjanak, hanem szórakozzanak és felejthetetlen élményeket szerezzenek. Kicsit másképpen tekintettem az eddigi életemre és ehhez nagy szükségem volt az olyan barátokra, mint Pedro. A mai este sem kivétel ez alól, mert próbálja puhítani a lelkemet a legénytársaság végett. Nem mondom, hogy bajom lenne a bérléssel, csak az nem tetszett ahogyan lefolytattunk egy komplett beszélgetést Mr. Nash-sel, aztán meg hirtelen megjelent a hajómon és végül aláírta a papírokat. Nem tudom mire vélni a viselkedését velem szemben. Az egyik pillanatban nyers és tekintélyt parancsoló, a következőben meg a hajamra tesz megjegyzéseket és intim légkört teremt a semmiből. Az ellentétes érzések megléte nem segített hozzá ahhoz, hogy eldöntsem mennyire is kedvelem őt és a barátait. A Cédrus a legnagyobb hajóm és külön megrendelés alapján lett legyártva. Rengeteg pénzem feküdt benne, ezért igenis bennem volt a félsz, hogy bármi történhet ma este, aminek aztán súlyosabb következményei lesznek. A pénzes tanácskozással a hátam mögött igyekeztem feloldódni a szokásos törzshelyünkön. Nem messze a kikötőtől volt ez a bár a Havanna névre keresztelve. Nem mondanám, hogy turistaközpontú lett volna, de megfordultak külföldi vendégek is, de nagyobb létszámban képviseltette magát a dominikai lakosság. A mostani kellemes zene és beszélgetés, na meg az egy pohár koktél, ami a fejembe is szállt volna, de egyből rendeltem egy kis vizet, hogy képben maradjak az este folytatására. Nem voltak nagy terveim, de le akartam zárni a nyitottan maradt teendőket, hogy a hazatérésem ne a munkáról szóljon. India és Sean már nagyon vártak és hiányoztak is nekem. A felhajtást kihagytam volna a képletből, de apa megharagudott volna rám, ha nemet mondok a jótékonysági gálára. Nem sok alkalmat követelt meg egy évben, de ez azok közé tartozott. A legtöbb üzleti partnere is jelen lesz az eseményen, nem beszélve az adományozókról és a város krémjéről. A bátyám már most nem fért a bőrébe és biztos voltam abban, hogy a nőket hajkurássza. Mindig akadt egy naiv teremtés, aki bedőlt neki és az ágyában kötött ki. Nem preferáltam az életvitelét, de ki vagyok én, hogy pálcát törjek felette? Sean nem ártott nekem és én sem neki, az más kérdés volt, hogy nekem is akadtak múltbéli hibáim, melyek nem kerültek napvilágra. Robert ma sem jelentkezett be, pedig kétszer is kerestem. Pedro nem díjazza a távkapcsolatot, mert szerinte abban semmi izgalmas nincs, ha a másik felemet egy egész óceán választja el tőlem. Nekem nem volt bajom azzal, hogy nem egy városban vagy éppen egy országban éltünk, de néha jó lett volna hozzábújni és megbeszélni vele a napi problémáimat. Maradtak a hosszú e-mailek és a beékelt facetime-ok, ha jutott ideje rám és fordítva is. A szezon még nem kezdődött meg a szigeten, de hetek kérdése volt. Nem terveztem hosszúra az utazásomat, és New York sem csábított igazán. Pedrot le kellett beszélnem a búcsú pillanatában, hogy visszakísérjen a hajóra. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal és a kételyeimmel. A mólon haladva csak jóval később veszem észre, hogy valaki segítséget kér. Többször körbe is kell néznem, hogy honnan jöhet a hang, de aztán realizálom, hogy egyenesen a vízből. Nem tétlenkedem sokat a várakozással szinte egyből kibújok a ruhámból és a sötét víztömegbe ugrom. A kapálózás nem messze zajlik tőlem és mire odaérek majdnem el is süllyed a test. Akkor ismerem fel a sziluett alapján Simont és megpróbálom a felszínen tartani a fejét, de nem megy akkora sikerrel az elképzelés. A súlya lefelé húz, hiába evezek a lábaimmal a part felé. A csobbanást hallom a közelből, de a segítségre nem számítok ilyen hamar. Mr. Nash ragadja meg a karomat és tart mindkettőnket a vízfelszínen. Szerencsére nem süllyedtem el és nem ittam sokat ahhoz, hogy ne legyek józan. A lökéssel együtt felfogom, hogy mire készül, ezért is bátorkodom elrugaszkodni és a cölöpökig úszni a következő nagyobb hullám elől. Az alját elkapom és egy nagyobb lélegzettel együtt tolom fel magamat a mólóra, hogy kimásszak a szélére. Máris nyúlok lefelé, hogy a kezemet nyújtsam. - Nagyon csúszik a keze. – kiabálom túl a vizet, de erősen tartom az ernyedt végtagot a biztonságos távolságon belül. Nemsokára a férfi is kimászik mellém és a térdeimre támaszkodva helyezem át a testsúlyomat, hogy segítsek neki kihúzni az alélt barátját. Magamban imádkozom, hogy észhez térjen, de másodperceken belül már felköhögi a lenyelt tengeri folyadékot. Eltávolodom egy kicsit, hogy szabad teret biztosítsak a párosnak, de egyáltalán nem számítok rá, hogy újabb társaságunk akad, igaz csak hangok formájában. Összerezzenek a hangos szavakra és a hajamból is kicsavarom a nedvességet, miközben lassabban szívom be a tüdőmbe áramló sós permetet. Egy kéz ér hozzá a vállamhoz és automatikusan pillantok hátra a tulajdonosára. - Megvagyok. – kicsit előrehajolok, hogy kifújjam magamat és némi szünethez jussak. Éppen fordulnék el, de egy másik kéz vonja el a figyelmemet. Simon a mellkasára vezeti az enyémet és hálálkodva mentegetőzik. - Más is segített volna Simon. Nem tesz semmit. – mosolyodom el halványan, pedig nem tetszik, hogy a szemén is látszik mennyire nincs képben. - Maga nélkül nem lennék sehol. – folytatja a hálálkodást és még mindig a kezemet simogatja, ami kezd átmenni zavaróba. Nem rántom el, de a testtartásomon érezhető, hogy nem vagyok hozzászokva az efféle cselekedetekhez. - Ne hívjak orvost? Kap levegőt rendesen? – kérdezek rá a magam megnyugtatására is, de még hallani, hogy hörög egy kicsit és nem teljesen tisztult ki a tüdeje. - Nincs szükség rá. – rázza meg a fejét, de engem még így sem győz meg teljesen. - Ne hozzak valami száraz törölközőt? Közel van a hajóm. – most választom ki azt a pillanatot, hogy elhúzzam a kezemet a mellkasáról. - Nem kell, inkább hadd gyönyörködjek magában. – picit elmosolyodom a szétszórt viselkedésen, de nem teszem szóvá. A kékjeim a másik férfira futnak, aki eddig teljesen csendben volt a fültanúnk. - Ön jól van? – most tudatosul bennem, hogy ma már másodjára lát hiányos öltözetben. A ruhám után nyúlok és felveszem, hogy addig se legyek fehérneműben. Némán nézik végig a mozdulataimat miközben fel is állok, de majdnem sikerül elveszítenem az egyensúlyomat. A lélekjelenlétemen vagy a vállon múlik az, hogy nem esek bele a vízbe, de már akkor lélegzem fel, amikor rájövök, hogy Mr. Nash vállába kapaszkodom. - Elnézést, csak csúszik a lábam. – vörösbe borul az arcom is hirtelen.
Az életem soha nem volt az unalom mintaképe, de azt hiszem, hogy Barbados tartogatott bőven meglepetseket számomra, még akkor is, ha ez az első teljes napunk a szigeteken. Pontosabban azon a hajón, amit vérrel és verejtékkel sikerült kierőszakolnom mind magamból, mind pedig a tulajdonos kisasszonyból. Mert egyetlen szavába került volna csak minket kitenni az első kibaszott homokdűnére a szigeten, mégis lenyelte azt a békát, amit én dugtam oda elé brekegve, visítva. Hálásnak kellett volna lennem és éjt nappallá téve köszönömökkel súlykolni a nőt, mégsem tettem. Annyit azért képes voltam felajánlani, hogy alkalomadtán New Yorkban össze is futhatnánk egy találkozás erejéig, amit Miss Baker utasított el. Nehezemre esett volna elhinni róla, hogy már férjezett nő lett volna. Abban viszont egy percig sem kételkedtem, hogy a szélrózsa minden irányából csapták neki a szelet, mert egyértelmű volt, hogy a fiúk mindegyike, velem együtt seperc alatt hanyatt döntöttük volna a nőt. A különbség a tisztelet volt és az, hogy leginkább most itt a szórakozáson túl az üzlet miatt voltunk. Nekem pedig az volt talán a legfontosabb az életemben, amiből soha, senki kedvéért nem adtam alább. Azért tartottam ott, ahol, mert tudtam, hogy mit akarok elérni, tudtam, hogy milyen akadályokat kellett meglépnem. Olykor átléptem másokon, míg máskor felsegítettem pár a földön maradót, de hűséggel a cég iránt, a családom iránt, de legfőképpem magamnak tartoztam. Hívhatjuk ezt önzőségnek, nagyképűségnek és faszfejűségnek is. A lényegen ez mit sem változtatott. Elhagyva a nő hajóját a béreltre tértem vissza, ahol a zene lassan őrjítővé vált a basszusával és ritmusával, ahol aztán nem is kellett sokat várnom ahhoz, hogy az alkoholt a kezembe tolják váltott ritmusban, de ahelyett, hogy engedtem volna a nyeld nyeld nyeld üvöltő egyetemi ritmusnak, néha szünetet kellett tartanom. A cigivel a számban indultam meg a tat irányába, néha a vizespalackon csüngtem, de minden alkalommal hallottam a zene lüktetését és éreztem, ahogy a lábam nem akart engedelmeskedni a nyugszik-fekszik parancsnak. A hátulról érkező kurjongatások, visítások és hőbörgések adták az alaphangulatot, olyan szinten átadva magunkat a megmenésnek, hogy Simon eltűnése, bevallom, egyikünknek sem tűnt fel jó ideig. Én is csak akkor éreztem, hogy valami nem kóser, amikor az ismerős alak csobbant a víz mellé a fapadlók mentén, olyan mélyre ereszkedve a vízben, hogy csak a vádlijait láttam már. Hezitálás nélkül rontottam le és már bent is voltam a vízben, hogy nem csak neki, hanem annak az elbaszottnak is segítsek, addig átvéve teljesen a Simon-féle vízfelszínen tartást, ameddig a nő ki nem mászott teljesen, és csak akkor toltam ezen a szerencsétlenen, amikor Sydney is felkészült rá. Nem tököltem sokat a sötétlő mélységben, kimászva mellé szinte úgy rántottam fel a testet, hogy Ms. Bakernek ne kelljen megerőltetnie magát. Rohadtul nem fogom azt hallgatni, hogy lesántult vagy becsípődött a dereka miattunk. Ennek ellenére minden elismerésemet megérdemelte, amiért ilyen gyorsan Simon segítségére sietett, és ha nem lett volna mindaz elég, hogy éppen meghalasztani készült magát ez a hülye, a többiek bekiabálása egyáltalán nem segített a helyzeten. Krákogva egyet köptem egy adag vízzel keveredett nyálat az óceánba, s csak azután érdeklődtem a hogylétéről. Sóhajtva biccentettem az egyszavas válaszra, miközben hagytam, hogy Simon átvegye a majdnem meghaltam Casanova szerepét. De a lényeg, hogy nem agonizált - annyira. Az ujjaim a nedves hajamon szántottak végig, miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire hülyült meg Simon, de amikor látszódott a kényelmetlenség Sydneyn, jobb kézzel löktem egyet a még mindig fetrengő megmentetten. - Kussoljál már, te hülye?! - morogtam neki félhangosan, hagyva, hogy leülepedjen benne is, nem csak ketten vannak itt és éppen elég volt ebből a szánalmas flörtölési, hódítási hadjáratból. Régen szar dolog, ha egy nő menti meg az életed, miközben neked kellene a nőket védeni. Annak ellenére, hogy mekkora görény tudtam lenni, a családom női tagjai olyanok voltak, mint az angolok Szent Grálja, gyűlöltem, ha szenvedtek és mindent beáldoztam volna a kedvükért, ha kérték volna. A közbeavatkozásom indukálhatta azt is, hogy most először nézett rám Ms. Baker úgy igazán, én pedig nem tettem mást, csak az arcát, a vonásait analizáltam. Mintha meg akartam volna fejteni. Mintha azon agyaltam volna, hogy csak a jóérzés kérdezteti-e vele mindezt, vagy mert tényleg érdekelte? Esetleg aggódott volna? Nem, azt azért nem hittem volna, ennyire nem voltunk jóban. Egyelőre. - Megvagyok! - a kimondatlan választ a kérdéseimre a következő pillanatban megkaptam, miközben ugyanazzal a szóval éltem, amellyel ő is percekkel korábban. Végignéztem azt, ahogy elrejtette magát előttem, amire felsóhajtottam hosszan. És ha mindez nem lett volna elég, a nő hirtelen mozdulatára ösztönösen nyúltam ki, hogy a karjaimmal megtámasszam őt, szinte átfogva és magamhoz húzva a biztonságba őt, megtartva egyenesen, mielőtt még ránk vagy a vízbe borult volna. A combja túlságosan is közel került az arcomhoz, a sötétségtől azonban nem láthattam a zavarát. Lassan húztam végig a tenyeremet a bőrén, a vádliján, hogy a térdhajlatáig érjek, aztán pedig a combja közepéig simítsak végig rajta, ameddig a ruhája nem fedte. Az nedvesen tapadt a testére, és mielőtt még őrültséget tettem volna, könnyedén álltam fel mellette, szinte végigsúrolva a testét a sajátommal, fölé is magasodva, ha nem lépett el. És ha meg is tette, akkor is utánanyúltam, nehogy ismét belepottyanjon a túloldalon a vízbe. Mert úgy tűnt, hogy a közelemben csak csetleni és botlani tudott. Lenyűgözött ezzel az esetlenkedésével, szívesen rákérdeztem volna nála, hogy miattam ilyen-e. - Csak.. óvatosan, Sydney - a hangom átkúszott a sötétségen felé, és mielőtt még az arcomon csattant volna a keze, elengedtem a nőt, de csak akkor, ha éreztem, képes megállni a két lábán. - Azt a hétszentségit neki, de gyönyörű?! - Simon hangja lentről érkezett, úgy bámult a nő felé, mintha épp most lépett volna ki egy barlangból a dorongját szorongatva. Baszdmeg! Azon túl, hogy a szemem se rebbent reakcióként erre, megráztam a fejem, amit Simonnak címeztem. - Befejezed végre ezt, vagy rásegítsek? - fordítottam el a nő szemeiről, arcáról a tekintetem, hogy a feltámadó dühöm Simont érje utol. - Szedd össze magad és menj fel a hajóra. Ha meglátom, hogy még egy kortyot iszol, ledugom a nyelőcsöveden apám egyik hordóját! - élesen csengett a hangom, mintha a testvéreim egyike lett volna, akit épp most kaptam rajta valami csibészségen. - Nem is ittam pedig! - sipákolt. Faszom, kitekerem a nyakát! Komolyan ilyet kell Sydney előtt mondania? Épp most? - Simon?! Csak.. menjél. Kérlek! - ha kértem is, igazából tényleg csak egy paraszthajszál választott el attól, hogy én vágjam be a vízbe és hagyjam is ott, hogy a kibaszott medúzák a
cápáknak előkészítsék. Nem akartam, mégis felsegítettem őt és irányba tettem, hogy végre elinduljon a hajóra. - Sajnálom ezt az egészet - törtem meg a csendet, a nőnek címezve a szavaim, de a szemeimmel Simon mozgását követtem végig a biztonság kedvéért, ahogy távolodott, biztosabb léptekkel. - És köszönöm. Én is, hogy jó időben és helyen volt - fordultam felé, lelépve a köztünk lévő távolságot, ha ellépett volna tőlem, hogy a szemeibe fűzhessem a tekintetem, hosszan elidőzve azokban. - Jól érezte magát? - érdeklődtem tőle hosszú másodpercekkel később, eszem ágában sem volt tőle eltávolodni.
Egyszerűen felfoghatatlan számomra hogyan alakulhat úgy egy este, hogy valaki a vízbe zuhan. A korlátok megtartása csak nálam volt működőképes és igen sokakat elszomorítottam vele, de már kinőttem abból a korszakból, amikor bajt hozhattam a család hírnevére is. Többre értékeltem az elért sikereimet és a saját vállalkozásomat, mint egy átmulatott éjszakát. Nem tagadtam meg az alkoholt és szerettem táncolni is, de volt bennem mindig valami megmagyarázhatatlan éberség. Nem keveredtem olyan helyzetbe, hogy például a bátyámnak kelljen kimentenie, nem ittam addig, hogy képszakadás legyen az este folytatása. Fontosabb értékeket részesítettem előnyben és a szórakozás esetében is a minőségre törekedtem. Megízleltem számtalan sportlehetőséget már kipróbáltam a golfot is, vitorláztam, de mégis az egyszerűség mellett tettem le a voksomat. Az úszás kikapcsolt, a séta meg ingyen volt a parton és nem kellett megerőltetnem magamat, hogy a szabadban legyek. A vízzel különleges kapcsolatot ápoltam és el tudtam volna képzelni, hogy hosszabb időt töltsek a nyílt tengeren, mint a szárazföldön. Tervben is volt, ha egyszer feleségül megyek valakihez (erre nem mostanság fog sor kerülni), akkor a nászutat egy minimum féléves ciklusra ütemezném be, hogy teljes mértékben a partneremmel lehessek. Apa díjazta volna, ha már itt tartunk Roberttel, de annál sokkal szabadabb lélekkel lettem megáldva. Nem ítéltem el a házasulni készülő fiatalokat, csak mostanság divat lett kimondani az igent egy tartalmatlan jövőképpel egyetemben. Rengeteg pénz ütné a markomat, ha megtörténne, de nem pályáztam rá. A feltételek adottak voltak és a szüleim támogatták volna a felvetést is, csak én nem álltam készen, hogy beköttessem a fejemet. A szívem idehúzott a szigetre és szerencsére a munkám is ebben a környezetben valósult meg. Nem jelentett gondot hazautazni pár hétre, de egy idő után mindig elvágytam a városból és a tengernél találtam meg az igazi nyugalmat. Ma este sok minden kavarog a fejemben, mert az egyik hajómat egy olyan társaságnak adtam ki, akik a házasság előtti utolsó szabad estéket élik meg. A vőlegény „ereszd el a hajad” effektbe ment át és sejtettem, hogy ennek az estének nem olyan vége lesz, amit a feleségjelölt szívesen látna. Nem véletlen a távolság is, nem kell tudnia, hogy mi történt és innen az információk sem fognak kijutni. Népszerű üdülő központ a sziget, de a kis kikötő hangulatos és nem feltétlen turistáktól hemzsegő. A mostani csendet a dorbézolás és a vízbe esett részeg férfi jajveszékelése töri meg. Azok a fránya korlátok…néha életet menthetnek. Nem mondom ki a véleményemet, mert minden vendéget egyenlő bánásmódban részesítek, és most nem az számít, hogy én mit gondolok. A fuldokló után ugrom és megpróbálom a felszínen tartani, amíg ki nem derül, hogy Simon az. Megkedveltem a délelőtti órákban, de most egy kisebb sokk hatása alatt állok és a súlya is inkább lefelé húz, mintsem a part felé. A derült égből érkező segítségre felkapom a fejemet és nemcsak képletesen. Mr. Nash az, aki a vízbe vetette magát és odaúszik hozzánk. A kimentés nem tart tovább, mint pár perc, de nekem az örökkévalósággal is felérne. Győzködőm magam, hogy nem lesz rám hatással a baleset, de holnap biztosan nem leszek nyugodt. Kicsit megijeszt a helyzet és a hármasunk között kialakult dinamika. Mr. Nash is azon van, hogy a barátja bőrét mentse, akinek szerencséje van. Nem kell újraélesztenünk, de én nem érném be azzal, hogy ne lássa orvos. Nem fogok erőszakoskodni, de a pánik bennem marad. A férfiaktól kicsit távolabb eresztem ki a hajamból a vizet és normalizálom a légzésemet. A vállamat érintő kézre megrázkódom, mert nem számítok rá. Figyelmes és kedves velem, holott a barátja volt életveszélyben és nem én. Az egész kora esti szóváltásunk más megvilágításba kerül ezekben a percekben. Simon hirtelen ragadja meg a kezemet és húzza a mellkasára, hogy egy kisebb litániába kezdjen. Feszélyez a túlzott hálálkodás, de nem vagyok tapintatlan és ott tartom a kezemet a szükséges ideig. A kiadott ukázra megszeppenek, de a sötét elfedi a reakciómat. A pillantásom nem Simonon tartom, hanem a barátján. Mr. Nash nem valami szófosó ember, és ez engem is kíváncsiságra sarkall. Ki járhat a fejében? Most esik le, hogy eddig meg sem kérdeztem tőle, hogy rendben van-e, de ugyanúgy felel, mint én tettem. A „megvagyok” sok mindent takarhat, de talán mindketten arra céloztunk, hogy a helyzethez képest nekünk nincs panaszra okunk. Túlságosan pőrének érzem a testemet és már nyúlok is a ruhám után, hogy a fejemen átsegítve belebújjak. A fehérnemű mellett most már a vörös anyag is tapad, jobban jártam volna, ha simán abban megyek vissza a hajómra. A stabilitás messze áll tőlem, mert meginognak a térdkalácsaim és eldőlök oldalra. Nem tudom, hogy a reakcióideje kitűnő Mr. Nash-nek, vagy nem én vagyok az első ügyetlen nő a környezetében. A keze gúzsba köti a vádlimat és erős tartóként funkcionál. A meleg lehelete végigsúrolja a combomat, és ettől kissé lúdbőrös leszek. Mellettem emelkedik fel a falapokról, amitől a szívem gyors pumpálásba kezd a mellkasom fogságában. Óriási ez a férfi és mennyire erős…most fel kell néznem rá, hogy egyáltalán állva tudjak maradni. - Azon vagyok. – remeg meg a hangom egy picikét, de nem túl feltűnően. Simon úgy zúzza porrá a pillanatot, ahogyan azt illik. Mr. Nash felállítja és irányba teszi, én meg fellélegzem, hogy a kényelmetlenség érzete elmúlik, ha már nem leszek a középpontban. Simon ingatag léptekkel startol el, de valamiért sikerül egyenesben tartania a testét. Megkönnyebbülök, hogy nem kell utána mennünk. Kilesek a széles vállak mellett, de Mr. Nash visszafordul felém és bocsánatot kér újból. - Bárki más is így cselekedett volna a helyemben. Az a lényeg, hogy a barátja jól van, de ha úgy érzik akkor hívok orvost. Nem okoz problémát. – ecsetelem a lehetséges ötleteket, de a kérdése belém forrasztja a szót. Hosszasan tartom vele a szemkontaktust mire megszólalok. - Jól, csak hamar véget ért az este. – fejezem be a gondolatmenetemet és beharapom az ajkamat. - Nincs szüksége egy törölközőre…vagy – akad el a lélegzetem. Nem szabadna így bámulnom. Kapcsolatban vagyok, és hűséges alkat, de életemben először azt érzem, hogy sutba dobnám az elveimet is, ha arra kérne. - vagy…egy száraz ruhára. – felfelé nézek és ahogyan előre dől a csípőm úgy támasztom ki a tenyeremet és a mellkasára fektetem. - Kicsit megszédültem. – hazudom, mert mi lenne más mentségem arra, amit teszek? - Lenne kedve még egy italhoz? – vetem fel az újabb hajmeresztő elképzelésemet.
Nem igazán féltem semmitől sem, annak ellenére, hogy volt, amitől tartottam, de bármikor is ütköztem akadályokba, azokat igyekeztem átlépni és lerombolni, hogy még csak ne is építhessék azokat körém újra. A vízben megmártózva mégsem jutott eszembe az éjjel kellős közepén, vagy innen túl azon, hogy egy szál pöcsben járjak flamencot az ebihalaknak benne. Túlságosan is lefoglalt az, hogy Simon hülyeségét igyekezzem helyrehozni, mert ha felnőttek is voltunk, néha kiütközött a hülyegyerek mentalitásunk. Úgy kvázi mindenkinél voltak ilyen pillanatok. A mentés nem vett igénybe sok időt, de ahhoz már kevésbé álltam türelemmel, amikor a trubadúrokat is megszégyenítő hálálkodásba kezdett, mintha Sydney lenne élete nője és nem várná haza egy feleség meg a gyerek. Vagy akár több is, ha úgy adódik. Egy ideig még csak külső szemlélőként vettem részt ebben a szürreális ázott macska jelenetben, de inkább átvettem az irányítást, mielőtt még Simon poligámiára adta volna a fejét nagy hirtelen. Nem mintha arra számítottam volna, hogy Miss Baker igent mondana neki, vagy arra, hogy akkor hirtelen felesküdnék papnak, de azért a helyzet tragikomédiába fulladt volna, ha mégis megtörténik mindez és esküszöm, az első géppel húztam volna el innen a picsába. A kérdésem helytálló a nő felé, ahogy abból sem adok alább, amikor Simont torkolom le, hogy nyugodjon meg egy kicsit, ahelyett, hogy lebeszélné a nőről a bugyit, inkább a tüdejébe toljon némi oxigént. Elvégre az kell ahhoz, hogy életben maradjunk, nem igaz? Rezignált pillantással követtem végig az öltözést, s mielőtt még elválhattak volna útjaink, ki-ki a maga hajójára visszavonulva, Sydney úgy döntött, hogy hegyomlásnak néz, ezért is nyúltam érte ki, mielőtt még elvágódott volna megint - most már nem csak előttem. A megjegyzésem automatikus volt, és ha nem éreztem volna azt, hogy jogom lett volna hozzá, akkor szűkülő kutyaként hátráltam volna el, mégis közvetlenül a testét végigsúrolva álltam fel. Nem kellett megkérdeznem, láttam rajta, hogy zavarba hoztam ezzel a tettemmel, ezért ahogy felpislogott rám megszeppent kismacskaként, de mielőtt a pillanatot tovább fűzhetném, Simon jelenléte válik sürgetővé, ezért rásegítettem arra, hogy meginduljon. Arra, ahol eddig biztonságban volt és nem kezdett öngyilkos búvártanfolyamokba.. bedrogozva. A hülye fasz! - Nem hiszem, hogy jó lenne kurvák és ittas emberek közé beengedni bárkit is, Miss Baker, de köszönöm. Simon az idő nagy részében eléggé visszafogott ember, csak ilyenkor szabadul el, mint Godzilla - rántottam meg a vállaimat egy könnyed mosoly kíséretében. Mondhattam volna akár orkot, trollt, tökéletes illett volna a metafora Simonra. Mielőtt még jobban belemennénk ennek a témának a boncolgatásába, rátértem a nő estéjére inkább, mert hát tapasztalat, hogy a nők magukról csak-csak jobban szeretnek beszélni. És ha már kvázi előttem öltözött fel sokadjára a mai nap folyamán, talán volt jogom egy ártatlannak tűnő kérdéshez sem. Egyetlen bólintással vettem tudomásul az estéje alakulását, de a szemöldököm is megemelkedett akkor, amikor a mondandója nem ért véget ott, ahol, miközben a pillantása már egyáltalán nem a szemeimet vagy az arcomat fürkészi. Én magam is lenéztem arra, amerre ő kalandozott - a teljesen átnedvesedett fürdőgatya irányába, és mielőtt még reagáltam volna a felvetésére, Sydney úgy döntött, megint Galilei kísérleteinek alanyává válik. A karom automatikusan fonódott a derekára, hogy egyenesben tartsam őt. - És úgy gondolja, hogy egy harapásnyi bikini állna jól nekem? Vagy esetleg az egyik koktélruháját szánja a testemre, ami talán nem reped szét rajtam? - a leheletemben a dohány és az alkohol is keveredett, ahogy közvetlen közelről válaszoltam meg azt, ami felvetődött benne. A kérdéseim nem voltak éppen lehetetlenek, de érdekelt, hogy milyen száraz ruhát is adna rám. Úgy igazán. Segítettem neki kiegyenesedni, de a kezem lazán a csípőcsontját érintette. Ha akart, elmozdulhatott mellőlem, mert nem állt szándékomban ártani neki. - Egy törölközőnek viszont örülnék, köszönöm - bólintottam a kérdésére. - És lehet, hogy jól esne mindkettőnknek valami erősebb is -
anélkül érintettem meg a nyakához tapadt nedves hajzuhatagot, hogy a kezem bárhol máshol járt volna a testén, s eligazítottam azt a hátára, hogy ne akadályozza a kilátást a dekoltázsa irányában. Persze nem bámultam, csak tényként megállapítottam, hogy jók a génjei. Féloldalas mosollyal engedtem el a nőt, hogy kikerülve őt a hajója irányába lépjek el és ha be akart érni, akkor meg kellett szaporáznia a lépteit a hölgyeménynek. Ha inkább hátramaradva követett, akkor a hajója létrájánál állva meg nyújtottam ki a karom felé, hogy felsegítsem őt a fedélzetre, mielőtt még összeesik nekem a fapadlókon. - Lassan már belépőt is szedhetne tőlem, amennyiszer a hajóján járok, Miss Baker - pimasz vigyort villantva léptem utána, bárhova is indult el.
Voltak azok a bizonyos üzletek, melyeket úgy kötöttem meg, hogy nem tudtam a tárgyalópartnerem milyen fél. A legtöbben a szokásos formát hozták, és egyből rábólintottak az ajánlatomra, és ki is egyenlítették az egyenleget. Őket szerettem a legjobban, mert simulékonyan ment az egész folyamat és a win-win helyzet felé araszoltunk mind a ketten. Akadtak akadékoskodó jelöltek is, de a végén mindenkit meggyőztem, hogy az ő kényelme a legfontosabb és az árak azért magasak, mert a luxus hajók nem két fillérbe kerülnek egy éjszakára. Nem mondanám, hogy számító lettem volna, de egy-két fortélyt eltanultam az apámtól. A gyémántkereskedelem se éppen mindig a tiszta körülmények között zajlott le. Kilenc éves voltam, amikor először láttam az apámat nem a megszokott felállásban. A bányából hozták fel a szén közül megtaláltak drága ékköveket még csiszolatlan állapotban, amikor valaki ledobta a válláról a lapátot és eszeveszett módon kezdett üvölteni vele. Apám mindvégig rezzenéstelen arccal követte végig a jelenetet, aztán kihúzott a zsebéből egy adag zöldhasút és a férfi kezébe nyomott belőle egy keveset. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjek a pénzzel sok minden megoldható. A tisztességes üzletkötések híve voltam, de ma még én is belefutottam egy új szituációba. A legénybúcsús csapat könnyű délelőtti programnak tűnt, akiket körbe vezetek a Cédruson és megállapodunk az előre egyeztetett összegben. Ennek ellenére egy kisebb malőrt követtem el. Az e-mailekre mindig odafigyelek, de most valahogyan ezen átsiklottam. Kedvesen reagáltam volna le, ha nem azzal támadnak azonnal be, hogy le akarom húzni a társaságot, mert egy éjszakára is sok a feltüntetett ár. Mentegetőztem és a kalkulációknak is újra nekiugrottam a délelőtt folyamán, és mégsem éreztem azt, hogy ez fair lenne. Kíváncsivá tett a férfi kiléte, hogy mégis miben sántikálhat. A bátyám sokszor mondogatta, hogy fogadjak magam mellé testőrt, vagy szerezzek be egy kutyát, de egyiket sem fogadtam meg. A hajómon való hirtelen felbukkanás aztán mindent felülírt a félelmeimet feltételezve. Az idegen ismételten bepróbálkozott, hogy rendezzük el szívélyesebb körülmények között a félbemaradt szálláskérdést. Természetesen készültem, mert bántott, hogy hibáztam, de még ez sem győzte meg teljesen Mr. Nash-t. Ekkor már bennem volt a megannyi kérdőjel, és némi félelem is. A meztelenségemet saját magamnak köszönhettem, és a legjobb lett volna elfelejteni az incidenst. A férfi bizalmaskodni kezdett velem…igen az intim környezet sok kérdőjelet szül, de igen…valamiért izgalmasnak is találtam őt. Amolyan irányító típus, aki nem szereti, ha nem az övé az utolsó szó. A vacsorára menet is ezen kattogott az agyam, hogy mitévő legyek vele kapcsolatban. Pedroval átbeszéltem a történteket és paranoiásnak tartott, de ha tudta volna, hogy milyen családból származom, akkor kicsit elővigyázatosabban járt volna el. A vendégeket nem minden esetben nyomoztam volna le, de most felmerült bennem a késztetés erre az opcióra is. A hazafelé tartó úton aztán a képzeletemet felülmúló szituációba csöppentem. Egyetlen fuldoklót sem hagytam volna a vízben, de a meglepetés erejével ért el hozzám a felismerés, hogy Mr. Nash egyik társasági tagja az. Simonon egyértelműen kiütött az, hogy felöntött a garatra, de meg mertem volna kockáztatni, hogy némi tudatmódosító is lecsúszott a torkán. A kimentési folyamatot aztán a másik féllel ütöttem nyélbe. Mr. Nash a barátja segítségére sietett, meg az enyémre is, mert biztosan nem tudtam volna egyedül kihúzni onnan. Érdekes fordulatot vett az este és bennem megint ott voltak a kettős érzések. A férfi néha úgy tudott bámulni, mintha fel akarna falni a tekintetével, aztán a távolságtartóba nyúló momentumok alatt jutott el oda, hogy felkorbácsoljon. Magánjellegű kérdésekkel záporozott meg, és végül döntésre adtam a fejemet. Ki kell derítenem pár dolgot vele kapcsolatban, és ahhoz nem árt, ha meginvitálom a hajómra. - Egyik megoldás mellett se tettem volna le a voksomat Mr. Nash. A törölköző ideális talán. – morfondírozok és egy mosolyt is elfojtok a társaságában. A vállai annyira szélesek és ha fel kell rá néznem, akkor megszédülök tőle. - Ebben egyetértünk. – bólogatok neki és mire úgy reagálhatnék is a felvetésére elém siet a fapadlókon. Két lépéssel érem csak utol a hátát bámulva, de figyelve az egyensúlyomra. A létra mellett áll meg és mutatja nekem az elsőbbségi lehetőséget. - Én magam se gondoltam volna Mr. Nash, hogy ma este megint ott fog kikötni. – jegyzem meg és mielőtt felmásznék a hajóra még a hajamból kicsavarom a maradék vizet is. A ruha túlságosan rám tapad, és a sötétben nem sokat látok, de amint szilárdabb talajra érek a kinti lámpák is felkapcsolódnak. - Mindjárt jövök. – a kabinba megyek le és a fürdőből két nagyobb törölközőt szedek ki, aztán pedig a konyha felé pillantok. Még várnom kell vele, vagy? Első körben felmegyek a fedélzetre és átadom a kezébe a frottírt. - Chivas Regalom van tisztán, ha az belefér az erősebb kategóriába. – adom a tudtára, de úgy tűnik, hogy nincs ellenére a borostyán párlat. Leszaladok és kalapáló szívvel készítem ki a két kristálypoharat. Az üveg elzárva lappang az egyik belső szekrényben és ki is pakolom. Egy ujjnyit töltök mindkettőbe és a másikat is előveszem a jéggel. A bizonytalanságnak helye nincs. Egy mély légvétel után aztán megfogom a poharakat és felmegyek hozzá. A pillantásom nyomon követi őt és átnyújtva a whiskey-t koccintásra emelem az enyémet. - Az életmentésre. – hörpintem fel a sajátomat, de árgus szemekkel nézem őt is. Amint lecsusszan a torkán az ital a törölközőmért nyúlok és a vállamra terítve foglalok helyet miközben őt is megvárom, hogy szemközt foglaljon helyet velem. - Mr. Nash…egy szóra. – kezdek bele és csak őt fürkészem közben. – Igazán ne vegye a személye ellen, mert nem tartom rossz embernek, de mégis hajt a kíváncsiság. Miért éppen az én hajóm? Még akad bőven más lehetőség Barbadoson… - kellő szünetet tartok. – Úgy vélem aggódnom kell a szóváltásunk miatt is, és nézze el nekem, de nem volt más választásom. Hamarosan el fog aludni. Egy kisebb adag altatót kevertem az italába….tényleg sajnálom. – harapok bele az alsó ajkamba.
Nem mindig hoztam meg jó döntéseket az életem során, de talán amiatt mégis csak büszkén vállaltam magam, hogy sosem bántam meg azokat. Ha utólag fájt is a fejem a saját balfaszságaim miatt, akkor is minden helyzetben igyekeztem a lehető legjobban kijönni vagy megúszni a következményeket. Ez persze nem azt jelentette, hogy szívesen eltapostam másokat, ha kellett, ha nem, csak annyit, hogy saját magamnak én voltam a legfontosabb és ezen semmi és senki nem változtathatott. Sem az, hogy apám bevallotta, talán a hűtlenség benne volt a génjeimben és akkor sem éreztem másként, hogy mindezek után anyám szemébe néztem, mintha mi sem változott volna meg, mintha apám nem csalta volna meg. És ha egy nővel képes volt erre, akkor még hányan állhattak a sorban? Olyan kérdések ezek, amiket aligha fogok valaha is feltenni apámnak, de mindettől függetlenül azt hiszem, nem is érdekelt. Én lettem volna az utolsó, aki kővel dobálta volna meg, hiszen nekem a hűség teljesen másként jegyezhető és más értékrendek alapján működtem. A New York-ban maradt ügyleteimen kellene agyalnom, mégis itt voltam, kihagyva és elhagyva mindent, ami eddig a magánéletemet vagy az üzleti életemet uralta, csak hogy egy kicsit azokkal is lehessek, akik minden téren és mindenhogy ismertek. Nekik nem okozhattam meglepetést, és nem Simon volt az egyetlen, aki ellen megengedtem egy szabadabb stílust, tudva, hogy most jobb, ha rám hallgat. Nem éreztem, hogy a fiúkkal szemben fölénnyel rendelkeznék, mégis azt gondolom, hogy jelen helyzetben talán én voltam a egstabilabb mindünk közül, lelkileg és szellemileg is. Ameddig mások elengedték magukat, nekem a fejem még mindig tiszta volt és csak alkoholért nyúltam kerülve a ribancokat és a drogot is. Ha vízipipa lett volna, egyből rámegyek, de így.. kételkedtem, hogy majd' negyven évesen bele kellene nyúlnom a tutiba. Igyekeztem aszerint élni - látszólag - hogy tiszta maradhassak mások szemében, mert a megítélés számomra igen is fontos részét képezte az életemnek. Társadalmi nyomásnak nem engedtem, de a ranglétrán sem akartam lejjebb csúszni, mert megküzdöttem mindenért, amim van - vagy inkább azért, amit nem akarok elveszíteni. A Simon-mentes pillanatokat kihasználva próbáltam némi sajátos poénnal elütni a nő pirulását-zavarát, de csak bólintottam a szavaira, hogy kivételesen engedve neki, elkísérjem a hajójáig, ahol felsegítettem őt, utána lépve a fedélzetre, ahonnan mégis csak a pillantásom a Cédrus felé vándorolt, az onnan idáig elkúszó hangokat hallgatva. Ha nem veszik lejjebb hamarosan a hangerőt, esküszöm, hogy a helyiek a csendháborításra hivatkozva nem a rendőröket fogják hívni, hanem felgyújtják őket, hogy futkossanak fáklyaként. Hagytam, hogy Sydney eltűnjön a szemem elől és kivételesen nem követtem őt lefelé, inkább csak lassan körbesétáltam a bejárható részeket, amikor megjelent a hátam mögött. - Köszi - kivéve a kezéből a frottírt töröltem meg magam, a hajamat is végigszántva az anyaggal. - A whisky a legjobb választás, amit csak felajánlhat - ezennel ismételten útra bocsájtom őt, és ahelyett, hogy bedrogozott kiskutyaként körbepisálnám a hajót, inkább a seggemmel dőltem neki az kormány mögötti széknek, elnézve a kivilágított mólóra, aztán a sötét, minden fényt elnyelő végeláthatatlan víztükörre. A hajónak csapódó ritmikus hullámok nem bántották a fülemet és elkerült a tengeribetegség is, így az érkező léptek halk zajára néztem el Miss Baker irányába, aki a poharat nyújtotta. - Egészségére - Az elvétel utáni koccintást csak hagytam, meg azt is, hogy előttem megigya azt a kis mennyiséget a pohárból. A szemeim végigkövették a nyelési folyamatot, a nyakának ívén időztem el röviden, de ahogy elemelte a poharat a szájától és engem kezdett nézni, megadva magam, szinte harapva a két kortyot tüntettem el az alkoholt. Megforgattam a kristályt a kezemben, hogy a jég végigcsússzon a pohár falán könnyedén. A néma intésre, hogy ideje letenni a hátsó felem, megadom magam neki, az ölembe húzott törölközővel csúsztam be vele szembe, ugyanoda, ahol az új szerződést is aláírtuk korábban. A poharat letettem az asztal lapjára, pont akkor, amikor megszólalt. Az első szavaknál még megvolt a válaszom, hogy hogyan fog szólni a replikám, de a terveimet akkor írta felül, amikor eljutott az altató adagolásáig, amivel kitüntetett. Elmosolyodtam lassan, áttolva elé a poharat dőltem a háttámlának és húztam az ölembe a karjaimat is, miközben a nő arcvonásait néztem. - És mi a célja azzal, hogy altatót kaptam azért cserébe, mert nem hagytam megfulladni önt? Kedves gesztus, nem mondom - alapesetben nem használtak az altatók. Rettentően keveset tudtam aludni, mert mindig agyaltam valamin és megszoktam, hogy a maximum hat órás pihenés elegendő. A legtöbb, vény nélküli gyógyszeren már túl vagyok, megpróbálkoztam a meditációval is. A legsikeresebb projektem eddig a katonai kiképzéskor is használt módszer volt, amivel ugyancsak ritkán éltem. - Ha válaszokat akarna és szeretne, akkor miért az ellenkezőjét akarja elérni?
- kihúztam a frottírt az ölemből és anélkül álltam fel ismételten. - Eddig nem kellett volna aggódnia a nézeteltérésünk miatt. Most rontott el mindent, Sydney - az elé lepakolt üvegpohárból kihalásztam egy jégkockát, amit a számba pakoltam, elköszönés nélkül indultam meg a lépcsők irányába, amin sikerült is lemásznom anélkül, hogy bárki is megállított volna. A Cédrus felé vettem az irányt, ahol a telefonom is maradt. Kurvára nem volt jó ötlet az altatót keverni az alkohollal. Ha a nő éppen meg akart ölni, jó irányban kezdett bele a munkába. Tudja, hogy ezt a kettőt rohadtul nem kellett volna kevernie? A Cédrusról érkező hangok egyre zajosabbnak tűntek, de jelenleg semmi nem tudott volna megállítani, hogy feljussak rá. Ha kell, kúszva is, összeszarva magam, de akkor is fel fogok rá jutni.
Kezdőlap
to Miss Sydney Bakeronline
• 991