Ismerem a kávézót ahová készülök menni. Eddig kétszer látogattam meg, mert nem olyan régen fedeztem fel. Kellemes helynek gondolom, ami tökéletes arra, hogy találkozzon két idegen, ráadásul munka ügyben. Belegondolni nehéz, hogy második hete vagyok munkanélküli, mert sikeresen kirúgtak az előző munkahelyemről. Rainbow Fish Design volt a neve, ahol kaptam hideget és meleget, bár az utóbbi időben a nagy nyomás miatt inkább az előbbit. Nem bírtam tovább, s az egyik megfelelőbb pillanatban kifakadtam arra a hülye szőke nőre. Ő meg rögtön kirúgott. Azóta keresem a helyem, hogy hol lehetnék hasznos, de nehéz kitölteni az űrt, s nehéz jó állásajánlatot találni. A kedvemet szegték, s most pedig kétkedő vagyok mindennel. Kész katasztrófa. Egy nem ismert újsághirdetésben találtam rá a mostani hirdetésre, s egy telefonbeszélgetés után beszéltük meg a mostani találkozót. Hozom magammal a referencia munkáim, az eddigi érdemeim és munkaminőséget. Szép, tiszta és kellemes. Ez a hármasság jellemzi a munkám, s remélem az idők során meg tudom tartani ezen jellegzetességeim.
Itt állok a kávézó ajtaja előtt, s tőlem meg nem szokott módon elegáns öltönyben. A nő hangjából ítélve egy olyan nőnek gondolom, aki tehetősebb és szereti a jó kiállású munkaerőt. Sóhajtok egyet, majd belépek a kávézóba. Mikor bezártam magam mögött az ajtót, akkor körülnézek. Megpillantok egy feltűnő nőt, aki nem igazán olvad bele a többi ember kinézetéhez, de én sem. Úgy vélem, hogy ő lehet a célszemély. Leveszem útközben a kabátom, s mikor odaérek az asztalához, akkor én szólalok meg.
- Jónapot! Salome Chevalierhoz van szerencsém? - megvárom a válaszát, s csak után mutatkozok be illedelmesen.
- Cillian MacSween – egy picit meghajlok előtte, aztán a munkásságom, meg mindenféle adataim lepakolom elé az asztalra. Biztosan ellenőrizni fogja azokat. Még most sem ülök le.
- Szabad lesz? - mutatok rá a mellette levő székre. Formalitás, de valami azt súgja jó benyomást fogok kelteni. Izgulok egy kicsit, s kíváncsi vagyok, hogy milyen ajánlattal tud majd előállni. Ha megkapom az engedélyt a leülésre, akkor csüccsenek le.

Megerősít elég gyorsan a kellemes megjelenésű nő, hogy ő lenne a keresett személy, így én jó helyen járok. Kapok tőle mosolyt, amit én viszonozok az irányába. Bemutatkozom, mert az etikett így kívánja.
- Én szintén örvendek a találkozásunknak. - aztán hellyel kinál, amit elfogadok. Pontosan arra a székre ülök, amire ő intett. Nézem, hogy miként csinál rendet az asztalon, hogy legyen helye a sajátjaimnak. Átadom neki, mikor elhelyezkedtem a széken, mikor meglep a következő kérdésével. Figyelmes, mert felajánlja nekem a kávét.
- Köszönöm, elfogadok egyet. -ha már így alakul a helyzet, akkor nincs ellenemre, azonban hamarosan rátérünk a tárgyra, ami arra enged engem következtetni; hogy nem szeretné, ha elhúznánk a beszélgetést. Magamban összeszedem a gondolataim, hogy mit tudnék mesélni magamról pár mondatban. Ám ő mesél arról, hogy mit szeretne. Bólintok egyet, utána pedig elmondom a saját véleményem.
- A már elhangzott telefon beszélgetésünkre alapozva, úgy vélem szükségünk van egymásra. Albérletben lakom, s nem keveset fizetek érte egyedül, szükségem van a pénzre. Viszont másik részről, a túlsó oldalon kell egy szép letisztult reklám, ami jó hirdetés lenne. Arról nem beszéltünk, hogy kellenek grafikák, ha van valami különösebb esemény? -  tartok egy szünetet, miközben elé nyújtok az egyik legszebb referencia munkám, amit a városban láthattak az emberek elég sok helyen.
- Szóval én állok elébe a munkának. Úgy értem, hogy az idő sürgőssége miatt hamar kellene átbeszélni, hogy milyen legyen a meghívó és esetlegesen a szövegek rajta. Legtöbb  grafikus itt feladná, de én szeretem a kihívásokat. - legyen az időbeli, pénzbeli, vagy egyéb alapú.

Jön a pincérnő, hogy feladhassuk neki a rendeléseinket. Kihasználom az alkalmat, hogy végiggondoljam most melyik kávét kóstoljam meg. Franciát? Angolt? Ahhoz nincs túlságosan kedvem, meg szerintem nem ilyen időjáráshoz találták ki. Hideg van odakint, s az átfagyott tagjaimat kellene felmelegíteni. Nem jöhet más szóba, mint az ír kávé, amiben van egy kicsi ír whisky. Az majd gondoskodik arról, hogy egy darabig meleg érzetet adjon.
- Egy ír kávét szeretnék inni – adom meg a választ a beszélgetőtársamnak. Kíváncsian várom, hogy mi a véleménye  rólam, hogy beleegyezik-e abba, hogy én legyek a grafikusuk.  Vannak rajtam kívül más emberek is, meg az a legnagyobb kérdés, hogy utánam nézett-e már? Vagy most annyiból fog dönteni, amit elhoztam neki? Mikor látom, hogy szólni fog, akkor teljesen rá figyelek. Nagyon mázlim van, hogy nem csupán egy alkalomra keres embert, hanem szeretne a továbbiakban is foglalkoztatni, vagyis hajlandó rá. Úgy értem nem szabad előre innom a medve bőrére. A kérdése hallatán kedvesen mosolygok felé.
- Weboldalakhoz szintén értek, bár az utóbbi időben nem az én dolgom volt azok kialakítása. Csak a grafikával foglalkoztam. Néha segítettem be a többiek feladatába. Nem hinném, hogy akadály lenne számomra újra belerázódni. Ami pedig azt illeti, én úgy veszem észre egyre több hely hirdeti magát online. - csak meg szeretném erősíteni abban, hogy jól látja a kérdést. Aki nem akar weben hirdetni, csupán újságban, akkor annak a helynek kevés forgalma lesz. Átadom az egyik referencia munkám, amiben segítő voltam és grafikus. 60%-át csináltam én, a többi a munkatársak érdeme. Türelmesen várakozok a véleményére és meglátására. Nekem számít egy-egy megrendelő véleménye, s szeretem velük együtt, közösen kialakítani. Meglep a dicsérete, de pontosan azért, mert ahol voltam hely, ott egyet sem kaptam az évek során. El is érzékenyülök hirtelen, s mosolygással próbálom elfedni.
- Köszönöm – sóhajtottam én szintén, mikor ő. A következő szavai hallatán, s a mosolygása után fogalmam sincs, hogy mire gondolhat.
- Igen, szeretem. Végül is a kihívások által emelkedhetünk fel, vagy süllyedhetünk lejjebb. Kihívások nélkül, senki sem tartana ott, ahol jelenleg. - fejtem ki bővebben a mondandóm. Tartok szünetet, majd kérdések fogalmazódnak meg bennem.
- Milyen helyről lenne szó? Valamint a munka eszközökkel kapcsolatban. Nekem kell bevinni a sajátjaim, vagy lesz biztosítva számomra egy számítógép? Valamint külön szobám lesz, vagy valakivel kell közösködnöm?  - érdeklődök, miközben várom, hogy megérkezzen az ír kávé. Attól jobban felfrissülök. Tartom azért a szemkontaktust a nővel, aki így közelről igazán igéző. Kis szótlanságom után pedig a nyilvánvalóra kérdezek rá.
- Holnapi kezdés, akkor megfelel? Milyen iratokat szerezzek be? S van-e valami, amiről tudnom kellene így előre? - Kíváncsi vagyok, s izgatott. Ráadásul ténylegesen készen állok a munkára. S még mielőtt ő tudna bármit mondani, addig én annyival toldom meg a beszédem.
- Ami azt illeti, szeretem a konkrét ötleteket munkám során. Haladni csak úgy lehet. Persze néha, én is belenyúlok, vagy javaslok dolgokat. Azonban az eddigiek alapján, úgy vélem kellemes együttműködésre számítok.

Tetszik, hogy őszintén beszélgetünk egymással arról, hogy mihez értünk. Megjegyzem az ő részét, hogy mely területeken mozog otthonosan. Egyáltalán nincs gond azzal, hogy vannak bizonyos dolgok amihez nem ért. Az élete akkor egész nap a munkáról szólna, s kiégne rövid időn belül.
- Semmi gond, én majd foglalkozok a netes részével, a grafikával - somolgyok rá, mert már most úgy beszélünk, mint egy nagyon jó csapat. Nem tudom, hogy ő miként érzékeli a jelenlegi beszélgetésünket. Nekem tetszik ez a fajta beszélgetés, ami előző munkahelyemen teljesen másképp történt. Ott ment a civakodás, az ellenségeskedés, főleg az utóbbi időben.  Végül kíváncsi vagyok, hogy milyen a hely, s úgy az egészről mit lehet tudni. Szerencsére nem hagy magamra, hanem csepegteti felém a tudnivalókat.
- Igen, hallottam róla. - nyeltem egyet, pontosan a sztriptíz bár miatt. Végiggondoltam magamban, hogy  biztosan jó helyre megyek dolgozni? Azonban rájövök, hogy az szintén egy munkahely, s ott is vannak kihívások. Ráadásul miért hagynám faképnél őt? Nincs semmi okom panaszra, mert foglalkoztatni fog, ugyanúgy mint más. Ez a lényeg!
- Futólag ismerem a helyet, mert gyakran sétáltam el mellette. Gratulálok hozzá. - hamarosan megtudom, hogy van egy iroda rész, ami jól fel van szerelve. Ellenben akár hozhatom otthonról a saját dolgaim. Átgondolom az egészet, majd maradok az ő felszereléseinél.
- Ha a lehető legmodernebb, akkor nincs szükségem a sajátomat cipelgetni. Ráadásul nem lenne jó, ha véletlenségből az én gépemről rögtön felkerülne egy vírus. Nem hinném, hogy az lenne. Maradjon tiszta. - előhúzom a noteszem, s felírom magamnak. Nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni. Végezetül a munkába állásról szeretnék vele beszélni. Odatolja a szerződést, amit rögtön kézbe veszek. Alaposan átolvasom, mert azért tartok a kisbetűs részektől. Azonban hiába keresek rajta valami nem oda illőt, egyszerűen nincs rajta. Legszebb tollamat előveszem, s aláírom ott, ahol kell. Eltart egy darabig, de ráérek. Mikor befejezem, akkor nyúlok a kávémért, s kortyolok belőle egy keveset. Visszanyújtom a munkaadómnak.
- Ezzel végeztem. De holnap hozom a többi igazolást, amit már beszereztem. - makk egészséges vagyok, nincsen velem semmi gond, s nem fogok senkit sem megfertőzni. S hogy állok a saját fogadalmammal? Nos az új munkahely örömére, de leginkább magam egészsége miatt, le fogok szokni a cigarettáról, s a nagy alkoholos bulikról lemondok. Hátradőlök a székemen, úgy hallgatom az építész esetét a lányokkal. Jó tudni, hogy szabad kezet adott a lányoknak.
- Ha van valami kérdés, akkor...hmm nem tegeződhetnénk? - vetem fel végül, ha már munkatársak leszünk holnaptól.
- Ha van kérdésed, akkor bátran tedd fel.

- Esetleg még van valami, amit jobb ha nem említenek? - érdeklődöm, mikor megtudom, hogy a technikai kütyüket nem szereti. Úgy gondolom, hogy nem ő lesz az a személy, akivel megbeszélem a legújabb mobilos vívmányokat, vagy bármilyen más hasonló témát. Még sosem dolgoztam olyan helyen, ahol meztelen nők szintén előfordulhatnak, így attól egy picit zavarba jövök, de sikerül magamat meggyőzni, hogy ez szintén csupán egy munkahely. Nem kell itt egyből a rosszat meglátni benne, főleg úgy, hogy mindig lesz munkám.
- Nincs mit. Szerintem sokan fognak örülni annak, hogy egy kellemes szórakozó hely nyílik.  Férfiak biztosan lesznek, de vajon a nőkkel mi a helyzet? - kicsit meglepődök a merészségemen, mert az egy tény, hogy a férfiak bolondulnak egy ilyen helyért, de sokan elfelejtik a másik oldalt. Vagy éppenséggel fiúk szintén lesznek ezen a helyen, hogy a női betérőkkel foglalkozzanak?
- Szép cél, s úgy vélem ebben segíthetek. Én megteszem a tőlem telhetőt a hirdetés és a webes felületen. A többi már csak az érdeklődők ízlésétől függ. - kissé belemászok ebbe a témába, miközben belenézek Sal igéző szemébe. Figyel rám, s én szintén rá.
- Szóval nem csak én vagyok számítógépes guru. Jó hallani. - mosolygok rá a beszélgető társamra. Úgy tűnik számomra, hogy próbál minden egyes apró részletre figyelni. Remélhetőleg nem aprózódik el a pénze, s nem fogy el időnek előtte. Megkapom a szerződésem, ami elő van készítve. Átolvasom az elejétől a végéig, de nem találok benne semmi kivetni valót. Alá is írom, mert feleslegesen nem cipelném, ráadásul legyen nála. Utolsó korty kávémat megiszom.
- Szóval holnap odamegyek, s be fognak engem engedni. Végigvezetsz az épületen, s bemutatsz mindenkinek, miközben megbeszélünk mindent. - összegzem hangosan a szavait, s nem azért mert hülye lennék. Csak könnyebben megjegyzem a holnapi nap teendőit.
- Rendben, nehéz napnak ígérkezik, de jó lesz újra dolgozni. Szeretek alkotni – ejtem ki őszintén, mint valami nagy művész. Felajánlom, hogy mi lenne, ha tegeznénk egymást, amitől egy picit tartok, de végül megnyugtat a válasza. Nem tűnik egy befásult nőnek. Ami azt illeti a gyönyörű alakja lehet, amit most a ruhája eltakar. Ráadásul minden épeszű férfi tudja, hogy a szép nőknek van valakijük már. Én szintén ebben a hiszemben vagyok, ráadásul nekem a főnököm.
- Nincs étel allergiám. Magamnak sütök és főzök egy ideje. Ráadásul úgy vélem, hogy éhes ember nem válogat. -  árulom el neki, hogy bizony  nem vagyok elveszett férfi a konyhában.
- Vannak hétvégék, mikor sütést és főzést gyakorlom, meg próbálkozok új receptekkel. - árulom el neki, hogy  bizony nagyon színes egyéniség vagyok, aki folyton tanul, s válik jobbá.

Megjegyzem magamban, hogy Salome-nél nincsen semmi, ami tabu téma lenne.  Ennek alapján úgy gondolom, hogy elég nyitott és bármit meg lehet beszélni, ha esetleg lenne valami gond. Elraktározom ezt a tényt, mert későbbiek folyamán még jól jöhet. Az a tény teljesen megnyugtat, hogy nem feledkeznek meg a nőkről sem, így nem kifejezetten férfi paradicsom lesz. Ez magában egy érdekes elképzelés.
- Most már nem aggódom – jegyzem meg sármosan mosolyogva, kitüntetve őt ezzel. Senki másnak nem villantanék ilyet. Tetszik a nő, s ezzel az odafigyeléssel megerősít abban, hogy segítsem a munkáját. Egy jó ügy érdekében, ráadásul munkatársak leszünk. Nem akarom őt megakasztani a céljai elérésében. Szeretnék csapatjátékos lenni egy álom megvalósításában. Hamarosan egy kisebb betekintést mond, hogy még mi minden segíti a bár életét. Így egyszerre túlságosan sok, de idővel minden le fog tisztulni.
- Huh, bevallom így egyszerre egészen sok, hogy mi mindenre kell odafigyelni. - hangom elismerő, mert ha én lennék a helyébe, akkor biztosan beleőrülnék. S újra megfogan az agyamban, hogy vajon milyen sokat dolgozik Salome? Nem erőlteti túl magát? Mennyire bírja a gyűrődést? S nem tudom csukva tartani az ajkaim, hogy fel ne ajánljam a segítségem. Végül is, ha úgy vesszük előző munkahelyen is,  tartani kellett a kapcsolatot bizonyos emberekkel, s megbeszélni a dolgokat.
- Ha gondolod, idővel szívesen besegítek bizonyos szervezésben. - csupán egy gyors megjegyzés tőlem, s magam sem tudom, hogy komolyan gondoltam igazából. Csak úgy kijött belőlem. Kellemes hallani, hogy nyugtat engem, hogy hamar a csapat részévé tudok majd válni. Valamiért a szavaiban nem tudok kételkedni, sőt kíváncsi vagyok, hogy milyen személyiségekkel fogok összefutni. Mikor elmondja, hogy milyenek a dolgozói, akkor csatlakozok szóban hozzá.
- Tavaly vesztettem el én is a szüleim, majd öcsém által a többi rokonom. Engem tett felelőssé a halálukért, miközben ő nem tett semmit, azon a nap. -  ez már nem zárt titok senki előtt sem, s ha már ennyire ecsetelte a család tagjait, akkor tudjon róla, hogy hasonló bőrben vagyok. Tessék felálltam abból a dologból, s erősebb vagyok mint valaha. Rátérünk az ételekre, s  kapom az elismerést tőle, hogy jó ha önálló tudok lenni, főleg a konyhában. Mivel a kávém már elfogyasztottam, s mivel aláírtam a szerződést, így úgy gondolom nem tartom fel tovább.
- Köszönöm a kávét, s ha nem lenne gond, akkor én mennék a dolgomra. Van még pár maszek munkám, de holnap reggel ott leszek.

Jó hangulat? Vonzza a lényemet ez a szó, mert az előző munkahelyemre nem igazán volt igaz ez az állítás. Engem csesztettek mindenért, csak mert nekem nem volt családom. Én túlóráztam a legtöbbet, s alig akarták kifizetni. Salome mosolya szép, s csak segít abban, hogy elhiggyem az állítását. Ha már ő ennyire édes gesztust küld felém, akkor én vissza is adom. Két ember, akik egymásra találva örülnek az életnek. Felajánlom végül a segítségem, hogy ha tudok és kitelik tőlem, akkor segítsem az álmát. Szerencsére nem utasít el, s ez nekem tökéletesen elég. Végül a nyílt titkomat szintén elmondtam, mire ő elsápadt. Nem akartam őt ennyire sokkolni.
- Nem is kell mondani semmit, már túl vagyok rajta. Egy évig gyászoltam őket, s végletekig hülyeségeket csináltam. Én magam jöttem ki abból a hullámvölgyből. - meglep, mikor megfogja a kezem. Egyáltalán nem vagyok zavarban, inkább a tény, hogy egy nő így nyilvánít részvétet az fura, vagyis inkább olyan régies. Legtöbb esetben az emberek hosszan megölelik egymást. Végül ezt a zavaros és rossz téma utáni csendet én töröm meg, hogy távoznék, mert lenne még dolgom. Nem ellenzi a távozást, emellett biztos vagyok benne, hogy neki szintén sok elintézni valója lehet. Felkelek a helyemről.
- Ott leszek mindenképpen, s köszönöm a jókívánságot. Igazából kisebb igazgatás kell. - az asztal mellett odalépek hozzá, s ha már ő megfogta a kezem, akkor én adok egy puszit az arcára, ott ahol mosolynál azok a drága gödröcskék jelennek meg.
- Én meg köszönök mindent – súgom lágyan a fülébe, s inkább elhúzódok hamarabb tőle. Ha közel vagyok hozzá, akkor nagyon csábítja a lényem. Nem lenne jó, egyből elveszíteni a munkát, ha már megkaptam.
- Vigyázz magadra, te is. - toldom meg a búcsúzást, aztán én indulok kifelé. Lassan sétálok kifelé, egyszer hátranézek rá, hogy egy mosolyt küldjek neki távolról. Az ajtóhoz érkezek, majd azzal a lendülettel, amivel idáig jöttem, távozok is.