Már kép napja készülök erre a vizsgára és izgatottan várom mikor is kerülök sorra. Otthon voltam, erre a pár napra kivettem szabadnapot, elvégre nekem fontos, hogy a legjobb jegyeket szerezzem be. Sok tanár persze nem akarja megadni, de sajnálatára kevés olyan dolog van, amire ne tudnék válaszolni. Nem csak azt tanulom meg, amit leadnak anyagokat, hanem utána is nézek még. A fotografikus emlékezet a világ legszerencsésebb dolga, elég egyszer elolvasnom, hogy megjegyezzem és tudjam az anyagot. Ez nálam meg is marad és nem átmeneti dolog, szeretem a történelmet, főleg az ókort és középkort érintő témaköröket.
A falnak dőlve állok és zenét hallgatok a fél fülemben, nem értem a többieket, akik itt próbálják gyorsan megtanulni az anyagot, hogy legalább egy kettessel átmenjenek, annyira szánalmasak. Mondhatják, hogy ja, de ők dolgoznak, de ja, én is dolgozom és még modellkedni is elkezdtem emellett, na meg bulizni járni, egyre jobban érdekelnek a fiúk.
Az elég lengén öltözött nem csini, de barbie baba lánynak nem kicsit beszól a tanár, amire csak pislogok, kicsit félek tőle, mert ő még új és nem ismer, ilyenkor mindig harcolni kell, hogy megmutassam, hogy nem érdemlek én kitűnőtől rosszabb jegyet. Mikor meghallom a nevem kicsit izgulni kezdek és kirántom a fülemből a zeném, hogy kikapcsoljam az mp4-em és eltegyem a táskámba. Elég csinosan kiöltöztem, elvégre csak vizsgázni jöttem és illik az ilyesmi. Fekete szoknya, ami kicsit a térdem felett végződik, meg egy világos felső, ami jól takarja az amúgy laposnak mondható mellkasom. Nem is bánom, hogy nem kókuszdiót kell hordanom, mert ez futáskor is sokkal kényelmesebb, rengeteg előnye van.
mikor ismét nyílik az ajtó, gyorsan megigazítom a szoknyám lefelé húzva kicsit, hogy még véletlen se legyen rajta egy gyűrődés sem, majd elindulok befelé a hajam fonatába kapaszkodva. mikor izgulok mindig a hajam babrálom, amit ma is nagyon szépen befontam, nem a megszokott módon persze, elvégre nekem mondhatni ez az egyediségem jele. Nagyon divatos fonatok és színes haj. Most sem egyszerű ezüst hajjal lépek be hozzá és állok meg a fotel előtt.
- Jó napot tanár Úr! Köszöntöm mosolyogva és kedvesen, majd megvárom, hogy hellyel kínáljon, bár én jót állok magamért, ha ez nem történik meg, elvégre mindig állva feleltem az iskolában is, miért is lenne most másképpen?

~ ✩ ~

Na, elég hamar sorra kerülök, ami nem túl jó jel, de hát aki nem tanul nem is értem minek próbálkozik egyáltalán, el se mernék jönni úgy, hogy nem tanultam és automatikusan jelentkeznék a pótvizsgára. Persze velem ilyen nem történt még, mert képtelen vagyok nem tanulni, még lázasan is bementem zárthelyit írni mindig és természetesen jól sikerült még úgy is. Beérek és gyorsan a szememmel körbenézek gyorsan, a fejem nem fordítom el hozzá, mert nem szokásom nyíltan megbámulni a tanárok irodáját, de azt már ennyiből megállapíthattam, hogy rengeteg könyve van. Arra, hogy foglaljak helyet, magam alá hajtoma  szoknyámat és helyet foglalok. Egyenesen ülök és a combjaim közt pihentetem a kezeim és figyelek rá. Már alig várom, hogy belekezdjek a beugró kérdésbe, ami Akhilleusz pajzsának a leírása. Ám ehelyett azonban elhangzik valami, amit nem értek és értetlenül pislogok kettőt, mire felfogom, hogy mi a franc van.
- Elnézést én ezt nem értem, miért kivételezne velem? Totál összezavarodtam, általában, ha egy tanár ilyet mond, akkor elvár cserébe bizonyos juttatásokat, de itt most szóba sem került ilyesmi, legalábbis én nem vettem a lapot, ha lett volna ilyesmi. Lehet túl sok tinidrámát nézek és valójában más oka van, de ezt hamarosan biztos ki fogja fejteni nekem, mielőtt valami kínos témát hozok fel, ami után legközelebb százszor átgondolja, hogy mondjon-e nekem még ilyeneket.
- Én szeretnék szóbelizni, mint mindenki más. Közlöm magabiztosan és ha nem kíváncsi rá, most már akkor is végig fogok mondani mindent és akár egy órán át is hallgathat, de biztos nem fogom abbahagyni, mert honnan tudja, hogy mindent tudok, ha nem kérdez ki? Még sose jártam így és hát van bennem némi bizonyítási vágy, amit ha nem élhetek ki, az kész kínzással ér fel számomra. Ha engedélyt ad, akkor bele is kezdek és a kezemmel is magyarázok, elvégre egy kis vizuális hatás mindig jobban feldob mindent és nagyon alaposan kifejtek mindent egy ki művészet történelmet is beleviszek ott, ahol lehet és jó kiegészítésnek találom. A saját szavaimmal adom vissza a könyvekben olvasott szöveget könnyen érthetően és kicsit mesélősen, mert hát én ebbe vagyok jó a mesélésben és írásban, szóval mindent szeretek kiszínesíteni, de csak annyira, amennyire megállja a helyét és amire van bizonyíték is. Már csak a B tétel lesz hátra, mert én kiválasztottam a legnehezebb tételt és arról mindent elmondok, nincs kérdés, amin egy másodpercnél többet gondolkoznék.

~ ✩ ~

Nem tudom, hogy miért kiemelkedő az, hogy bejárok órákra és szorgalmasan tanulok és kiemelkedő a teljesítményem általában, elvégre erről kellene szólnia az egyetemnek nem? Továbbtanulás, hogy az érdeklődésünket adott területeken bővíthessük és jobbá váljunk. Anyámnak mondjuk nagy szívfájdalma, hogy még mindig író szeretnék lenni, hiszen az orvosi vagy ügyvédi vonal is könnyedén menne nekem. Ügyes kis kezem van mondjuk, ami műtéteknél is jól jöhetne, de az emberi test tanulmányozása, főleg belülről, na az nem az én világom, szerintem ahhoz nincs is gyomrom.
A karácsonyi ajándékra szintén meglepődök, nekem nem kell jó jegy ajándéka, én megérdemelni akarom a jegyeim, azt akarom, hogy legyen háttere, nem érném be azzal, hogy csak úgy kapjak egy jegyet a semmire. Eleinte nem is foglalkozom a tanár úrral csak tartom a  szemkontaktust és mondom a magamét neki, vagyis a tananyagot. A kérdésekre a válaszokat simán kiráztam a kisujjamból, most kivételesen nem éreztem azt, hogy azért kérdezne bele, hogy próbáljon megszívatni, hanem inkább tovább terelné a témát velük, hogy ugorjunk egy kicsit vagy más szemszögből folytassam. Mikor a végéhez érek, akkor kezdek kell agyalmi minden máson, amin ilyenkor szokásom. Végeztem az A tétellel és most ő választ majd mellé egy B tételt nekem. Amint felemeli a kezeit és hátradől, akkor tudatosul, hogy végig mennyire nézett engem azokkal a szép világos szín szemeivel és most, hogy a tételsoron időzik, megállapíthatom, hogy közelről sokkal helyesebb a tanárom, mint amennyit órán látok belőle a a padsor közepéből. Nem szeretek túl előre ülni és túl hátra sem, mert ott már nem hallani olyan jól az előadást. Miközben tételt választ, az agyam nagyon gyorsan átpörget pár gondolatot, mint, hogy olyan fiatal még és biztos vagyok benne, hogy jó sok lány van, akik emiatt ráhajtanak és nehéz az ilyesminek ellenállni. mi van, ha nekem is azért kínált fel jó jegyet, hogy közelebb kerülhessek hozzá? Hogy hálám üldözze és valami titkos viszonyba kezdjen velem? Hűha, fogalmam sincs miért jutottam itt ki, kicsit fészkelődök és veszek kettő mélyebb levegőt. amint meghallom miről kell beszélnem elmosolyodom és bele is kezdek, addig sem gondolok hülyeségekre. Néha tényleg valami hős szerelmes drámába képzelem magam, de aki ismer, ezen meg sem lepődik, mert egy másodperc alatt is eljutok addig, hogy valakibe hős szerelmes vagyok. Persze valójában csak tetszenek ezek a fiúk és ők az elérhetetlen kategóriák, akikkel biztos soha semmi nem lenne, mert mindenki a tapasztalt lányokat keresni, nekem meg a csókon túl nincs semmi tapasztalatom egyelőre.
A témát ugye több oldalról is meg lehet közelíteni, mivel párhuzamot kell vonni benne és hát én meg is teszem és jó hosszasan fejtem ki a dolgot és vezetem le. Ezt már nem a tankönyv szerint, hanem a saját logikámra alapozva teszem meg, mert így könnyebb, a sajátom alapján és persze nem lett érthetetlenebb sem tőle a dolog. Mikor végzek, akkor már csak az osztályzatra kell várnom, bár egyértelmű mit kapok, mégis mindig örülök neki, mikor hallom, hogy jelesre vizsgáztam. Ki is húzom magam és örülök magamnak, gondolatban megveregetem a vállaimat is, hogy ügyes voltam és így kell ezt csinálni!
- Köszönöm! Elvigyorodom és kivillannak a tökéletes fehér fogaim is, ez mindig feltölt energiával és madarat is lehetne fogadni velem, ami ha komolyan vennénk jó sokáig eltartana, mert az ilyenekhez azért elég béna vagyok, hamarabb festem le, mint elkapjak bármi élő állatot, ami menekül előlem. Amikor előre dől hirtelen benn akad a levegő, mert nem tudom mire számítsak, miért akar velem kezet fogni? Na mindegy, nyújtom a kezem felé, ami kicsit sem izzadt, mivel nem izgultam egy pillanatig sem. Puha és nem túl erős kis művészi kacsó, szóval bármennyire is határozott vagyok, a kézfogásom erről nem árulkodik. gondolatban kicsit azért tovább csavarom a dolgot, mert miért is ne tenném ezt. Milyen romcsi lenne, ha most még kezet is csókolna, hogy én vagyok a legjobb diákja és menjünk el vacsorázni, mert velem értelmesen el is lehet beszélgetni. A kézfogás végével azonban hagyom is továbbsuhanni a dolgot, ha véletlen bejönne hozzánk Quuensbe a bárba, ahol dolgozom, akkor lehet jobban is kifaggatnám pár pohár után, hogy hogyan viszonyul amúgy a diákjaihoz, vonzza-e a tilosban járás gondolata vagy van-e olyan diákja, akire már gondolt úgy is. De valójában csak agy nyuszi vagyok, nem kérdeznék ilyeneket tőle, ha nem ad rá okot.

~ ✩ ~

Már megszoktam, hogy furán néznek rám, bár most nem tudom ez mennyire igaz, mert mint említettem már, nem értek annyira az emberekhez, hogy olvassak az arcukról. Szóval egy burokban nőttem fel, amiből most szabadultam ki nem olyan régen és kezdetét vette a kis lázongásom. A hajammal kezdtem, amikor elkezdtem festeni, majd jött a kollégium és most pár hónapja élvezhetem már a saját albérletem kényelmét. Persze az én vaskalapos anyám nem engedi, hogy támogasson bárki is, szóval a magam lábán kell megállnom, már pár éve magamnak veszem a ruhákat és a nem kevés pasztell ceruzákat és akril festékeket, vásznakat meg egyebeket, amire egy művésznek szüksége van. A könyvemet a laptopomon szoktam írni, így sokat nyerek időben is meg a lapokkal és tollakkal is. Persze erre nem futja az ösztöndíjból, szóval dolgozok is pincérnőként mindemellett és a modellkedésbe is bele szeretnék kóstolni. Elég jól megy, leginkább a hajam miatt keresnek meg, de talán beindul majd jobban ez a szekér is.
Azonban ma a vizsgáé a főszerep, amint ezen túl vagyok, akkor jöhet majd egy jól megérdemelt pihenés majd, az év utolsó vizsgája nekem, a többit már sikeresen teljesítettem. Én általában sose magolom be szóról szóra az anyagot, hanem a magam levont következtetéseit jegyzem meg, így nem zavarodok bele soha, ha ugrani kell hirtelen a kérdések miatt. A többiek biztos utálnak odakint, mert jó sokat vagyok bent és hát ők addig nem tudnak túlesni ezen. A legtöbb tanár mindig utolsónak hív be, szóval örülök is, hogy most ez nem így történt.
- Rendben. Valamit ki kell nyögnöm, hogy ne üljek néma csendbe, mikor a saját vállam kellene megpakolni, én azt már megtettem korábban, szóval nem fogok ennek különösebb jelet adni kifelé is. Ügyes voltam és hát mindig megköszönöm az osztályzatot, mert lehetne köcsög is a tanár, hogy valami szerinte nem úgy volt és hülyeséget mondtam, még ha nem is igaz. Ilyenkor szoktam szólni anyámnak, hogy anyatigrisként tegyen panaszt a dilinél. Szerencsére csak két ilyen tanárom volt, akik megtanulták, hogy velem ne cicózzanak, mert a következő feleletemnél beül az igazgató is, szóval nem adhat rosszabbat, mint amit érdemlek és másoknak sem adhat jobbat, mint amit érdemelnek.
- Nem köszönöm, a táskámban van víz mindig. Ez is anyámnak köszönhető, mert sose engedett el egy alma és egy kis víz nélkül sehová, szóval most is van nálam víz és alma helyett szőlőcukor, mert nem szeretek nagy táskával járni, ha meg összenyomódik csóri gyümölcs, akkor moshatom is ki, meg törölhetek át mindent benne. Mindeközben azonban hamar átkapcsol az agyam, mikor kezet fogunk. Jó erős keze van, hűha. Nem tudom meddig szokott tartani egy kézfogás, de nekem ez hosszabbnak érződött a megszokottól, amit nem tudok hová tenni, bár lehet a sok hülyeség miatt, ami a fejemben megfordul többet látok bele, mint kéne, nálam ez nem meglepő. Inkább a lábamhoz letett táskához hajolok egy kicsit, hogy kivegyem a vizes flakont, amit már korábban megnyitottam és ha már szó volt róla, csak egy kis kortyot iszok, majd az ölemben a kezeim közt szorongatom tovább az üveget.
- Ő... Hát szeretném kiadatni majd a könyveim, de még fogalmam sincs mellette mihez kezdjek, mert a regényírás nem a legbiztosabb állás és a bizonytalanság nem jó ugyebár, mert abból nem él meg senki. Így kimondva elég fura, de tényleg nincs elképzelésem, hogy mi szeretnék lenni, elvégre én művész beállítottságú vagyok és fogalmam sincs, mihez kezdhetek ezzel, de legalább lesz diplomám, ami jól jön az önéletrajzomba és még később is bővíthetem az érdeklődési körömet.
- Miért kérdezi? Fogalmam sincs, hogy jött ez most ide, de érdekel, kíváncsi vagyok fészkelődni kezdek. Egy elég perverz gondolat is átfut az agyamon, ahogy az ölemben szorongatom az üdítős üveget, amit gyorsan a táskába is dobok. Nem akarok semmi véletlen jelet sem adni semminek, bár lehet erre is csak én vagyok így ráizgulva, mert nem volt még dolgom úgy igazán fiúkkal. Ártatlanságom biztosan sokakat megrémítene, mert aki az én koromban még szűz, azzal mindenki úgy van, hogy valami gond lehet vele. De tényleg lenne velem bármi is? Nem hinném.

~ ✩ ~

A szünetekben és mikor órára megyek sokszor hallom, hogy odavannak a lányok a tanáromért, amit meg tudok érteni, mert fiatal meg nem mondanám, hogy nem az esetem, de nekem ki nem az? Szinte mindenkiben meglátok valamit és ott már végem is van, de a legtöbb ilyen kimerül ábrándokban. Nem vagyok az a nagyon barátkozós típus, mert a saját világomban sokkal jobban megvagyok és mert régen anyám mindenkit kikészített, aki eljött hozzánk. Mesélt rólam, kicsiként milyen voltam és persze ha valaki maszatos volt, már nyálazta az ujját és nyúlt az arcához, hogy letakarítsa. Rémálom volt nekem is, nemhogy idegen szülők gyermekének. Ezért is kezdtem el írni és megálmodni egy világot. Igaz vannak részek még az első befejezett könyvemben is, amiket nem írtam meg és hagytam helyet kifejteni a dolgokat, majd ha megtapasztalom kis cetlikkel.
- Semmi gond. Miért is zavarna, ha a saját irodájában akar kávét főzni magának? Persze én már nagyszerű kávé barista lettem, szóval finomakat tudok főzni, de nyilván nem fogok ilyenekkel hencegni, lehet nem is képes a kávéfőzője a tejet habosítani meg ilyenek. Na de amit utána jött, hát erre nem voltam felkészülve és ha nem kérdezett volna tőlem, akkor biztos ki is menekültem volna már innen. Leveszi a zakóját és félredobja, mint valami filmben, ahol most jön a nagy romantikus rész kibontakozása. Még az inge ujját is felgyűri és hát látva az alkarját mikor háttal van, "o" alakba fordul a szám egy pillanatig. Na igen, valahogy így képzelném el a főhősét is a regényeimnek, erős alkat, helyes arcszerkezet, szép világos szemek és intelligencia. Talán mégis el kellett volna fogadnom a jegyet és várni, mit is kér érte cserébe... Na, de amint visszafordul és a kávéfőző nekilát a munkának visszafordulok az asztal felé és egy pillanat alatt visszaállok a természetes arckifejezésemhez, miközben hallgatom, hogy miért is érdekli az én tervem a diplomával.
~ Tengerészgyalogosoknál? Miii? ~ gondolatban dobok egy hátast, hát így azért már érthető miért van ilyen alakja és kézfogása is. Apropó kézfogás, talán mégis kicsit tovább tartott, mint kellett volna, de miért? Ciki lenne rákérdezni, inkább elengedem, mert nem akarom magam túlértékelni. A kék bögréjével visszasétál az asztalhoz és ismét egymással szemben ülünk.
- Ó, bennem el se tudja képzelni mennyi fantázia van. Jegyzem meg mosolyogva, mert tényleg kétlem, hogy valaki, aki ennyire a földön él, elfek és törpék világában annyira otthonos lenne, hogy már saját birodalmat is megalkotott térképpel és fajleírásokkal és különböző új növényeket és állatok megalkotásával az éghajlatokhoz igazítva mindezt.
- Szeretném, ha nem csak egy papír lenne a diplomám, de nem tudom mihez kezdhetnék egy művészetre épülő diplomával. Tényleg nem tudom, de mivel az irodalom, töri és művészet érdekelt, ez a szak tűnt a legjobb ötletnek, mikor egyetemeket nézegettem. Kicsit kényelmetlenül érzem, hogy segíteni akar rajtam, mert nem tudom miért is, olyan fura és hát félek olyanba belevágni, amiért lehet elvár dolgokat, amiket tőlem aztán nem kap meg, mert egy gyáva nyuszi vagyok. Nem is szoktam venni a lapot, csak mikor már késő és kellemetlen a helyzet.
- Tényleg? Az jó lenne, de mit kér érte cserébe? A tanárok nem szoktak ingyen plusz munkát a nyakukba venni. Kicsit megköszörülöm a torkom az ingyen szónál, mert nem is tudom, hogyan fogalmazhattam volna szebben. Pénzem meg nincs annyi, hogy ezt is bevállaljam szerintem, gondolni kell a váratlan kiadásokra is. amíg meg én itt agyalok, sokan tuti melegebb éghajlatra kívánnak odakint. Nem tudom, hogy mitől, de kezd melegem lenni, de már csak azért sem fogok nekivetkőzni, nem is nagyon lenne mit levennem, mert a réteges öltözködés helyett inkább a kevesebb meleget választottam.

~ ✩ ~

A kávénak elég erős illata van szóval fel sem merül bennem, hogy bármi is lenne benne, elvégre egy tanárnál vagyok, akiből nem néznék kis semmi szabályelleneset, bár a gondolattal azért többször is eljátszok, mert miért ne tenném? A gondolataimnak csak én szabhatok határokat, de nem szoktam, hagyom magam sodródni és kicsit élvezem is, hogy színesebbé teszem a dolgokat, mint aminek látszódnak.
- Ó igen, bár a hajam a legkevesebb, amiben megmutatkozik a kreativitásom, de ez is egy eszköz. A fonatom meg is simogatom a vállamnál, olyan puha és selymes, na meg tuttifrutti illatú. A parfümömmel, a vattacukorral együtt is kellemes az összhatás, bár ezt csak az érzi, aki az egy méteres közelembe jön, mert annyira nem erős, nem szeretem az erős illatokat. A munkatársam is vattacukor lánynak hív olykor, mert olyan édes vagyok, általában így jellemez.
- Igen így akarok és egyik tulajdonság sem hiányzik belőlem, csak fogalmam sincs merre mehetnék, mert otthon senki sem tudott segíteni ebben, én vagyok az első a családban, aki egyetemre jár. Nagy öröm is volt, anyám mindenhol velem dicsekszik, mondanom sem kell, egy trófeának érzem magam, mikor hazamegyek, mert akkorra hívja át a barátnőit is, hogy dicsekedhessen.
Nem tudom mi olyan vicces a kérdésemen, de mivel kinevet, így kicsit elpirulok zavaromban és kicsit mérgemben is. Nem értem, de lehet én vittem túlzásba a kérdést és az ilyen szórakoztató? mikor közelebb jön és az asztal szélére ül úgy érzem, hogy mentem végem, mert túl közel van és hát kicsit talán le is dermedtem, hogy most mit is fog mondani, mit kér cserébe. Mivel nem nagy távolság van köztünk, így halkan is beszélhetne a juttatásairól. Persze mikor belekezd és kiderül, hogy nincs benne semmi ilyesmi, akkor alig láthatóan megkönnyebbülök. Ritka az olyan tanár, aki ilyen önzetlen, ha bárkinek elmesélném, azzal jönne, hogy ez csak duma és figyeljem meg, hogy bepróbálkozna. Ebben én azért kételkedem, szóval miért is ne fogadjam el és próbáljam meg, legalább bebizonyítom, hogy vannak még jó emberek, akik tudják mi az a tanár-diák viszony és itt nem a titkos afférokra gondolok, bár gondolhatnék arra is, de áh, az kizárt!
- Rendben, próbáljuk meg, érdekel a lehetőség és ilyen nem adódik bármikor, miért hagynám elszalasztani? Fel is állok, hogy akkor ezek szerint végeztünk is, bár lehet nem, de már felálltam, szóval mindegy. Fogalmam sincs hogyan tovább, de amíg nem küld ki, nem kéne távoznom, mert hülyén venné ki magát, ha elmenekülnék, mikor most egyeztem bele a közös munkába, ami mind a kettőnk érdekeit jól szolgálja majd.

~ ✩ ~

Pont sikerül beletrafálnia, hogy Tolkien az egyik ilyen író, aki a példaképem. Én nem vagyok annyira erős személyiség, hogy tanár legyek és egyetemen tartsak órákat, bár lehet ez is csak egy tanulható dolog, amibe bele kell jönni, ki tudja.
- Igen, ez a három nagyon összhangban van, nekem még hozzá tártul a művészet történet is, amit a szobrászat és festészet ugyebár, ez is szerves és meghatározó része a korszakoknak. Válaszolok, mert én is ezért vettem fel plusz olyan tantárgyakat, amik nem is kellenek a saját szakomhoz, de ugye a plusz kredit jól jön és ezeket később nem kell újra elvégeznem, ha ebbe az irányba is elmozdulnék. Szerintem ha látná az órarendem és a beosztásom, akkor megkérdezné, hogy ezek mellett mikor is jut időm élni az életemet. Hát a válasz valójában az, hogy keveset alszok és így jut idő mindenre, van hogy csak egy jó erős fekete tea tart ébren az órákon, de mindez alig észrevehető. Amíg ébren vagyok, addig meg szívom magamba a tudást, mint egy szivacs.
- Ettől nagyobb öröm? Inkább el sem mondom. Kicsit meresztem a szemem, már így is kikészítenek, nem kell még több örömet okoznom, mert csodabogár vagyok. Már nagykorú vagyok, biztos nem kell a szülők engedélye, szóval titokban tudom majd tartani a dolgot.
- Majd meglátjuk, de maradjunk pozitívak. Ki másban bízzak meg, ha nem egy erkölcsös tanárban? Nem is dolgozhatna itt, ha lenne priusza, szóval le kéne állnom a képzelgéseimmel, de annyira szeretem őket. Nem tetszik, amikor kinevet még mindig, de hát fiatal vagyok és lány, szóval a mai világban ez elvileg nem egy elhanyagolható dolog, amikor egy férfi tanár kiválaszt valakit, akit mentorálni szeretne, azaz a kis kedvencét, akivel sikeres lehet.
Mikor felállok, akkor ő nem mozdul meg, ami tök ciki, na de csak a csípőmre teszem az egyik kezem és ennyi, máris nem tűnök egy rakás szerencsétlenségnek, remélem. Az illata olyan mámorító, még nem éreztem ilyesmit és persze tudom, hogy illik a másik szemébe nézni, mikor beszélgetünk, de ilyen távolságból kicsit zavarba ejtő a dolog.
- Remek! Azt hittem végeztünk ennyivel, hogy adunk egy esélyt, de nem, még folytatja a beszédét, hogy akkor tegeződjünk és hát ez nagyon fura lesz. Ha úgy megyek ki, hogy szia Max, akkor tuti pletykálni kezdenek, szóval felejtős a dolog... Vagy lehet csak úgy gondolta, hogy a kötelező körökön kívül, mikor beszélgetünk, akkor tegezzem majd nyugodtan? A fene tudja, nem kerültem még egy tanárral sem közelebbi viszonyba eddig, bár próbálkoztak, de valahogy nem érdekelt, mert nem tartottam őket érdekesnek.
- Hát én dolgozom is egyetem mellett, de ha nem kell fix napot megadni, akkor simán belefér. Egy konzultáció mennyi idő körülbelül? Na igen, hová is zsúfoljam be és kivel cseréljem műszakot, hogy jó legyen. Reagan mindig rugalmas, de mindig nem kérhetem meg csak őt.
- Angol, német, latin és francia nyelvekből van felsőfokúm, most a spanyolt kezdtem el tanulni. Sorolom fel szépen sorban őket, ahogy megtanultam és csak remélem, hogy nem hökken meg rajta, de nyilván akinek ilyen jó a tanulókája, az nem áll meg egy vagy két nyelvnél. Most már tényleg elég sok ideje vagyok itt, de talán nem ezen a pár másodpercen fog múlni a többiek megvárakoztatása.

~ ✩ ~

- Igen és minél több a terület, sokan annál többeket vonnak bele a saját kis projektjükbe és annál nagyobb az esély, hogy valaki el fogja lopni és hamarabb learatja a sikert, mint aki eredetileg nekiállt. Ezért sem avattam be még soha senkit a könyveim világába és történetébe, mert valami egyedit akarok alkotni, ami manapság ritka, ellenben nagyot üt a piacon. Elég csak a tv-t bekapcsolni és mindenből ugyanaz folyik, már megszámolni sem tudom, hányadik Hamupipőke feldolgozás lát napvilágot és persze ez igaz minden másra is.
Mindent magam akarok megtanulni, ami sok idő, de szerintem megéri, mert ez lesz a sikerem záloga. Mondjuk annyira nem szeretném eltolni a dolgot, de sajnos van, amit még nem tapasztaltam és azt hogy is öltsem szavakba addig, amíg meg nem történik? Ilyenkor utálom, hogy fiatal vagyok és hogy anyám nevelésének hála túl gátlásos is vagy genetikailag hibás vagy nem tudom.
- Mindig lemaradtam ezekről a versenyekről. Húzom el számat, ez van, ha az ember lánya nem jár nyitott szemmel ebben a világban és helyette inkább egy álomvilágban lépked végig a folyosókon. Jobban érdekelnek az érdeklődő szemek és az egyetemen összejött párocskák. Vannak, akik egy hétig bírják, vannak akik már az eleje óta együtt járnak, olyan véletlenszerű minden, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem sok olyan lány van, aki velem hasonló problémákkal küzd annak ellenére, hogy csinos és okos is.
- Ő, hát nekem elég sűrű az órarendem és általában óra után dolgozni szoktam menni vagy dolgozóból jövök be órára. Na igen, tényleg nincs életem, de csak megoldjuk valahogy a dolgot, főleg ha nem tart sokáig általában egy-egy ilyen diskurzus. A többi tanár meg sem próbálkozott szerintem miután látták a beosztásomat és hallották, hogy emellett még dolgozom is. Mondjuk, ha versenyekre is végre eljutnék, az több pénz lenne, azaz elég lenne kevesebbet dolgoznom, de szeretek dolgozni, mert ott legalább tudok ismerkedni és flörtölni is, még ha tovább nem is jutok... De! Gyakorlásnak tökéletes.
- Ó, az jó! Akkor otthonról is lehet diskurálni, miközben mondjuk háziként valamit festenem kell. Alkotás közben lehet kicsit lassabban pörög az agyam, de tudok mind a két irányba koncentrálni, szóval ez tök jó ötlet.
- Remek! Értek egyet, mert a rómaiak elég érdekesek és jó témának tűnik. Persze az örömöm fokozza, mikor közelebb lép és közelebb lép hozzám. Hű micsoda parfüm, szagolgatnám egy jó ideig még, pedig nem kéne, mert a tanárom és nem bújhatok oda hozzá, hogy szeretem az illatát. Nem kéne ilyen hülyeségek miatt bebukni az esélyemet, végre lenne valaki aki szól időben, ha lesz valami verseny és segíthet a könyvemmel kapcsolatban is, elvégre történelem szakos és abból még rengeteget kell tanulnom. A kezem kicsit megremeg, mikor megfogja, mert nem tudom hová tenni, ahogy a kézcsókot sem, a szívem kihagy egy ütemet és kicsit elpirulva mosolyodom el és fordulok is meg kifelé. Még csak az kéne, hogy lássa mennyire levett a lábamról most, olyan romantikus jelenet volt ez, lehet bele is teszem a könyvembe majd, de persze más körítéssel.
- Rendben, majd írok, viszlát! Felkapom a táskám és már az ajtóban vagyok, hogy valaki bemehet, meg hozzáteszem, hogy sok sikert és elmélyülök az álmaimban kicsit, csak a buszon térek magamhoz, mikor le kell szállni.

~ ✩ ~