Sötét van, nem amolyan, amikor még a macskaszemek nélkül is látsz valamit, hanem az a fajta, amikor a környezetedet sem érzékeled igazán. Visszahallom a saját lélegzetemet, és ekkor elfacsarodik az orrom. Büdös vagyok, mint a cefre. Három napja nem fürödtem, hogy kellően hatásos legyen az álcám. Nem hittem volna, hogy New Yorknak látni fogom a kemény oldalát is, ahol az emberek nap, mint nap az életben maradásért küzdenek. A hajléktalanok olyan kiegészítő minden városnak, amiről a vezetőség nem szívesen beszél, a polgárok meg messzire elkerülik, azonban akad egy vékonyka réteg, aki mostanában túl nagy figyelmet szentel nekik. Az alvilág sohasem alszik, a drogkartellek új szokások rabjai váltak, mint a tesztalanyok üldözése, és erre ki lenne a legpotenciálisabb jelölt? Természetesen, aki nem hiányzik senkinek, és akit nem fognak kutatni, ha elveszik. Gyűlöltem a kiszolgáltatottságot, de meg kellett húznom magam a Central Park szélén. Két pasas már két napja erre kószál, és egy újabb áldozat után kutat, de valamiért még nem akadtak rám. Na, itt jövök én a képbe. A rendőrségnek sem tetszik, hogy ártatlan emberek esnek a drogok martalékául. Csúnya ügyek kerültek a minap terítékre, és a gyomrom is nehezen vette be a képek alapján. A hullaházban csak egyszer jártam, de pont elég is volt, mert másnap nem aludtam. Nekem is van szívem, és azok a férfiak, és nők nem érdemelték meg, hogy ilyen sorsra jussanak. A kis csapatunk vezetője eldöntötte, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha beépülünk, álcát húzunk, hogy közelebb kerüljünk az elkövető táborhoz. Többen mozogtak ebben a szférában, de nem is olyan régen valami fennakadás történt a bűnszervezetben, és felborult az egyensúly. Mozgolódások vannak, és mi éppenséggel azokat a kis réseket keressük, ahol bejuthatnánk.
- Nesze, ott is van egy. Két napja ott gubbaszt. – mutat rám két elhaladó futó. Összegömbölyödve fetrengek egy nagyobb bokor tövében, annyira észrevehetően, hogy egyeseknek kiszúrjam a szemét, de még csak meg sem környékeztek…idáig. Az utcai lámpák fénye gyatrán jut el idáig, pedig aztán a közelben két kellemes búvóhely is akad, többek között egy pad, illetve egy szelektív hulladékgyűjtő. Annyira merész nem voltam, hogy belemásszak a kukába, de lehet az sokkal szembetűnőbb lett volna, mint két üres alkoholos üveg, meg egy használt zacskó. Talán bevethettem volna egy rendőrkutyát is, ha elég kiképzett. Nem értem, hogy miért nem párosan járunk, de a társamnak jutott a jobb munka…a megfigyelés. A kocsiban zabálhatja az édességet, miközben fázom, és kilométerekre űzöm az embereket. A három kiló koszréteg alól alig látszódom ki, pedig alapvetően helyes vagyok…na jó, meg egoista is, de ez most nem tartozik ide. A közelben zúgolódás kezdődik, és megjelenik a két emberünk.
- Készülj Tanner. – szólok bele az adóvevőbe, aztán dudorászni kezdek, de a két fószer megtorpan, és a szemben lévő bokor mögé bújik el.
- Mi a fasz? – morgok az orrom alatt, de nekem is feltűnik a két fiatal. Szinte egymás szájában vannak, és úgy megy a DNS csere, hogy nem is veszik észre, hogy mi zajlik körülöttük. Bravó, a bevetés kellős közepén két kanos tinédzser áll az utunkba. Nem hittem volna, hogy ezt is megélem. Jót mosolygok a gúnyám alól, és megbúvok az egyik kiálló ág alatt.
- Biztosan készen állsz rá? – jön a sustorgás, a levegőt betöltő szexuális frusztráltság. Milyen kérdés ez már? Én soha nem kérdeztem meg egyetlen csajomat se, hogy készen áll rá…mentem, és benyomtam a lényeget…de valószínű még kezdők, csak akkor azt nem értem, hogy miért éppen egy parkot választottak. A szülők tiltják őket? Ó, akkor biztos egy tinidráma, az új kasszasiker, vagy még jobbat mondok…Rómeó és Júlia, csak a huszonegyedik században, ahol a beteljesüléshez már nem elegendő a lányszöktetés, inkább egy kemény pad kell, meg az insta, hogy világgá kürtöljük, mi egy pár vagyunk…most már fizikális kontaktban is. Az eszem elszáll, a két krapek le fog lépni, de úgy tűnik, hogy még kitartanak, és a szerelmi nyáltenger folytatódik.
- Igen…annyira akarlak már. Ott a pad.. – egy apró nyögés…a lány készen áll, haver, de te… Kikukkantok az ág alól, de aztán megembereli magát a tag, és elkapja a derekánál fogva a lányt, hogy az ölébe húzza, és úgy huppanjanak le együtt az ülőalkalmatosságra. A telefon kijelzőjének a fénye villan, ahogyan egy kis világosságot csempésznek az éjszakába. Mélyen szívom be a tüdőmbe a hideg levegőt, hogy ne legyek feltűnő, de már kezd felmenni bennem a pumpa.
- Nedves vagy már? – na ez az a nem várt fordulat, amitől még a pofámról is leég a bőr. A velem szemben lévő bokorból horkantás hangzik fel, szóval többen is egyetértenek velem. Kisfiam egy lánytól soha nem kérdezzük meg, hanem teszünk róla, hogy az legyen. A tenyerembe temetem az arcomat, veszek két mély lélegzetet, és az oldalamhoz erősített stukkert ellenőrzöm.
- Igen…van nálad? – tudom, hogy mit akar a lány. Ő legalább figyelt az órákon, és nem hanyagolja el a védekezést, nem úgy, mint a kedves párja, akinek egyből kinő a tesztoszteronos farka. Vissza kell nyelnem a véleményemet.
- Nem kell az…mi leszünk a kivétel. – a mókának a két bűnöző fráter vet véget, mert felugranak, és pisztollyal a kezünkben indulnak meg a tőlem pár méterre lévő hajléktalan felé. Miért nem engem? Aj, de utálom ezt, és a tetejébe még kapok még egy macskát is, akit nem rettentett el a szagom, és előszeretettel szimatolja végig a cipőm talpát.
- Hess.. – szólok rá, és tolok egyet rajta, de nem segít, mert úgy tapad rám, mint a maci a mézre. Végül kénytelen vagyok ellökni, és felállni. De utálom, ha fel kell fednem magam, mert általában nem érünk el a célhoz, de mégsem hagyhatom, hogy még egy embert megöljenek.
- New York-i rendőrség… - lépek ki a bokor takarásából, a fegyveremet elővéve. A gerlepár szétugrik, és megkövülten néznek engem, miközben a két pasi futásnak ered.
- Srácok… - lépek oda hozzájuk, és egy bontatlan óvszert hajítok eléjük.
- A biztonságos szexnél nincs fontosabb. A külsőm ne tévesszen meg fiacskám. Kislány, ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot..a kis virágodat nem fogod kinyitni egy ekkora tapló előtt. A húszas éveid elejére már háromszoros anyuka leszel, két túlórás állással, meg egy alkoholista férjjel. További szép estét, és használjatok mindig gumit, ha mégis odakerülne a sor, hogy nem hatnak a szép szavak. Helló.. – búcsúzom egy intéssel, és a két gazfickó nyomába eredek. Az adóvevőn hallom a társam röhögését.
- Nick…felcsaptál bébicsősznek is…úgy érzem bűzlik a helyzet. – jót nevet a saját viccén, mire ledobom a lyukas sapkámat, és rákapcsolok a sebességre.
- Észak fele tartanak. Felveszlek a kijáratnál. Készenlétben állt az egyik társuk. – nyögi be Tanner, és lefékez a szürke Dodge Chargerünkkel. Bepattanok mellé, de már látom a profilját, hogy maga előtt legyez.
- Büdös vagy haver…jesszusom nem fürödtél három napja, és nézd mi lett a vége?! – élesen veszi be a következő kanyart, pedig szinte még be sem zártam az ajtót.
- Kuss…inkább kapjuk el őket. – hajolok ki az ablakon, és leadok két lövést, az egyik célt is talál a jobb hátsó keréknél. Na, nálunk ilyen egy sima este…