Amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi, és eléggé nehéz, már - már lehetetlen lebeszélni róla. Sokszor bajba is került ez miatt. Régen sokkal nyugodtabb volt, és más tervei voltak, mint a rendőrakadémia, de az a bizonyos sorsfordító pillanat az életében erre vitte. Szabályszegéseivel gyakran idegesíti a parancsnokát, de mivel kivételes tehetség fiatal kora ellenére, eddig mindig megúszta. Régen más volt. Sokkal vidámabb és pozitívabb ember, aki reményekkel telve kezdte meg a szemesztert az egyetemen, amit ösztöndíjjal és nagy kitartással ért el, és egy ideig minden jól is ment. Aztán megtörtént az a bizonyos tragédia, ő pedig összetört. Ez nagyban formálta a mostani jellemét: a makacsságot, forrófejűséget, bizalmatlanságot és keserűséget. Sok barátja még reménykedik benne, hogy megváltozik és visszatér a régi Amina, de ő maga erre nem lát esélyt. Csupán a bosszú élteti. Jellemét, személyiségét azonban nem csupán a múltja határozza meg, hanem a multikulturális származása is. Az édesanyja Iráni származású, anyai ágról. Tehát eléggé érzékeny, arra, ha a családja és származása szóba kerül, hiszen éppen ez miatt veszítette el a testvérét. Nem szereti az előítéletet és igen, gyakran dühös lesz, ha ez szóba kerül. Van, hogy ez a düh cselekvéssé alakul.  


A család:
Amina múltja és származása mindig is érzékeny téma volt nála. Annál inkább küzdött a rendőrakadémián. Azonban mielőtt rendőr lett, teljesen más álmai voltak. Éppen a származása miatt szeretett volna politológiát tanulni, hogy segítsen a menekülteken a világ összes pontjáról. Nála ez igen személyes. A nagyanyja Iránban született, és a nők egyenjogúságáért küzdött, amiért menekülnie kellett az országból. Menekülési jogot kapott az Egyesült Államoktól, és itt kezdett új életet. Férjhez ment, és lett két gyermeke. Egy fia, és egy lánya is. A lánya Amina édesanyja, aki ugyan nagyon különbözött az édesanyjától, de mégis róla kapta Amina a keresztnevét. A nagymamája sokat foglalkozott a kis Aminával, és gyakran volt nála a gyerek, míg az édesanyja dolgozott. Amina apai ágról amerikai szintén, de az édesapja félig skót, szóval rendelkezik skót felmenőkkel és családtagokkal is. Évente egyszer legalább meglátogatja őket.  Mivel a nagyanyja politikai menekült, sosem ismerhette meg az iráni rokonait.  

A karrier:
A származása miatt határozta el, hogy politikával, és diplomáciával akar foglalkozni, és segíteni a menekülteket. Mindent meg is tett a sikerért az egyetemen, de másodévesen felfordult a világa. A szeme láttára ölték meg a testvérét, éppen a szélsőséges nézetek miatt. Amina az öccse elvesztése után, teljesen összetört, és úgy dolgozta fel az egészet, hogy jelentkezett a rendőrakadémiára. Napjainkban már rendőr a NYPD köreiben, és fiatal kora és heves természete ellenére egyre gyorsabban halad felfelé a ranglétrán. Még csupán járőr, de közel a nyomozói kinevezése. Titokban azonban a banda után nyomoz, akik végezte az öccsével, így mikor szolgálaton kívül meghallja, hogy lövöldözés volt az Arkangyalok banda körzetében, oda siet, és az élete ismét fordulóponthoz ér...  


Éppen Colin bárjában ültünk. Az egy kis ír kocsma volt, Brooklynban, ahová a körzetem összes rendőre jár iszogatni műszak után. Ma volt a szabadnapom, és meghívtak egy italra.  
- Na mond csak Stan, milyen a házas élet? - érdeklődtem az egyik kollégánál. Ő csak nagyot sóhajtott, meg akarta játszani, hogy idegesíti a kérdés, de én láttam a csillogást a szemében. Nagyon is élvezte, csak nem akart túl érzelgősnek látszani.  
- Minden rendben. - válaszolta, és ezzel le is zárta a témát. Nem volt az a nagyon beszédes fajta sem, sőt zárkózott volt.
-Biztos nem szeretné elmondani, hogy felsült a nászéjszakán.  - mosolyodott el John, piszkálva ezzel Stant, aki csak gyilkos pillantást ejtett felé.  
Férfiak meg az ő nagy egójuk. Inkább nem szóltam semmit, csak belekortyoltam a sörömbe, majd a női kollégák felé vettem az irányt, akik meg engem kezdtek el faggatni. Hirtelen együtt éreztem Stannel.  
- Na és mi van azzal a dögös tűzoltóval, akivel múlt héten voltál randin? - kérdezte Sasha.  
- Semmi különös, de nem hiszem, hogy felhívnám. Egy éjszakás kalandnak megtette. - vontam vállat.  
- Na és veled és az ügyvéddel? - tereltem a témát. - Josh? Jól emlékszem a nevére?  

Szerencsére Sasha bekapta a csalit, és innentől nem én voltam a téma. Igazán jól éreztük magunk, minden rendben volt, de aztán jött egy hívás. Mindenki egy emberként fordult felém, mert tudták, hogy mit érzek az Arkangyalok banda iránt, és meg is akartak állítani, de késő volt. Felpattantam a helyemről, az asztalra tettem öt dollárt, és elindultam a helyszínre. Mikor odaértem, a kollégák szorult helyzetben voltak, én pedig azonnal fegyvert ragadtam, hogy segítek nekik. Két bandatagot le is szedtem, de egy harmadik elmenekült, így a nyomába eredtem, több háztömbön keresztül, míg végül sarokba szorítottam és megállt.  

- Innen már nem menekülhet. Dobja el a fegyvert, és tegye fel a kezét, magasba, hogy láthassam. - figyelmeztettem, és így is tett, de aztán ismerős kattanást hallottam a hátam mögül.  
- Azt nem hiszem zsarukám. Tedd le te a fegyvert. Lassan. - figyelmeztetett. Engedelmeskedtem, legalábbis egy darabig.
- Ezt még meg fogják bánni. - figyelmeztettem őket, de a hátam mögül előlépő seggfej, csak felnevetett.  
- Térdre ribanc. Nem akarok golyót repíteni a csinos fejedbe, de nem sok lehetőséget adtál. - mondta nevetve, és pont erre vártam, a csizmámba rejtett kést gyorsan előhúztam, majd megpördültem, és eltaláltam vele a pasast. Egy késsel a fegyver ellen eléggé vakmerő húzás volt, de bevált, többé kevésbé.  Mivel ahogyan eltaláltam a késsel, a hasfalánál, ő lőtt azonnal, és pont eltalált, én pedig hátra vetődtem. Nem sok mindenre emlékszem abból, ami ez után jött. Még halványan láttam, ahogyan a másik elfut, aztán sötétség...  
A következő emlékem az, hogy egy idegen helyen ébredek, egy kanapén, és a mellkasomon kötés van...