Megszerzek bármit. Bármit? Bármit. Az életem már az első évében erről szólt: hogyan lehet két édes kiskölyökkel elterelni a figyelmet, amíg a négy csomag pelenka közé drága piát rejtünk el? Milyen lehetőségek rejlenek egy babakocsiban – vagy inkább milyen cuccot lehet benne gyanútlanul csempészni? Arra születtem, hogy a családi vállalkozás szárnysegédje legyek, és be kell vallaniuk, nagyszerű munkát végeztek velem.
Ez legalábbis az a verzió, amit a szüleimmel kapcsolatban mindig előadok: büszkék rám. Valójában anyám a nevemet sem mindig találja el, az aktuális apám keze pedig mindig boxzsáknak használja a testem bármely csontos porcikáját. Viszont mit mondana erre egy bölcs, tegyük fel, az életrevaló bátyám? "Ami nem öl meg, az megerősít." LOL. Fogalmam sincs, mondott e valaha ilyet, de illene néhány ilyen klisé a puccos ruháihoz.
Valójában sosem izgatott egyikük véleménye vagy jóléte sem. A bátyám szarik a fejünkre, cserébe én néha lehúzom. Anya tényleg nem százas már, és nem tudom, hogy a kristálytól van ennyire ki vagy direkt adja a hülyét, hogy ne kelljen bizonyos kérdésekre válaszolnia. A fickó, aki a közvélemény szerint az apám.. nos, szintén egy seggfej, úgyhogy nem lepne meg, ha Mathias apja lenne igazából.

Napról napra élek és nem vetek meg semmit. Buli, jöhet; még egy ital, naná; egy apró szúrás, sosem fáj - legyen az bármilyen tű; a fű alap, a pénz meg folyjon. Az egyetlen és pótolhatatlanul drága bátyám szerint nem ismerem a határokat - szerintem viszont kihasználok minden adódó lehetőséget felesleges aggodalmaskodás nélkül. És még élek, hát nem?
Ha jobban belegondolok, talán mégis van valaki, akit megvetek... Mondhatnád, hogy féltékenységből (és beverem az arcod), de simán arról van szó, hogy semmit sem tett értünk. Megpattant, amint lehetett és szarik a fejünkre. Olyan sznob pöcs lett belőle, mint akikkel nap mint nap együtt lógok, és tudod mit, rohadt jól esik az ilyeneket levinni az életről.

Bírom a fájdalmat, minden oldalról: adni is, kapni is, csak úgy nézni is. Sosincs bűntudatom, ha valakinek betöröm az orrát, vagy megreped egy borda, és mindig gyilkos bosszúvágy fog el, ha valaki rám emel kezet. Egyetlen gyengém van: az állatok. Mr Apafigura szerint ennél szánalmasabb nem is lehetnék, de az emberi faszoskodásnak nem lenne szabad elérnie az ártatlanokat. Csak hogy tisztázzuk, véleményem szerint ártatlan ember nem létezik, és ha veszett görcs a bokámnak ugrik, szemrebbenés nélkül rúgom a falnak - de amíg nem ártanak nekem, tisztán áldozatok lennének, én pedig nem vagyok érzéketlen!?

Ja, és imádom a mexikói kaját.

Kathy sosem volt a helyzet magaslatán. Kathy sosem tanult a hibáiból. Kathy csak boldog szeretett volna lenni. Megkérdezném én, hogy Kathy vajon miért nem látta be, hogy egy gyerekkel is nehezen bír? Vagy az ötéves Mathias máris annyi csalódást okozott, hogy azt gondolta, másodjára nagyobb szerencséje lesz?  
Tény, egy édes kislánnyal jobban jár, de a nagyi tuti odalett volna értem így is. Ha ismerne. Bár ami késik, nem múlik, igaz?  Ábrándoztam arról, hogy felkutatom őket, még mikor gyerek voltam – arra gondoltam, hogy normális emberek, akiknek a házában mindig van melegvíz és áram, és olyan ruhákat is hordhatok, amiket nem a bátyám szaggatott szét először.

Hamar rájöttem, hogy az lehet csak az enyém, amit én szerzek meg, így hát tanultam a nagyoktól, és elvettem a gyengébbektől, amire szükségem volt. Sosem voltam mázlista, és többször is lebuktam, mint ahányszor valóban bűnt követtem el (a bátyám szarságait is elvittem néha), de ez legalább megedzett: senki sem tud olyan jól bilincset vagy zárat feltörni, mint én. Meglógok bárhonnan. Adj egy percet, és a nyomomat sem találod meg többé.  

NY nem kicsi, de Brooklynt azért hamar ki lehet nőni, ha hétéves korod óta az utcákat járod, úgyhogy nagy és komoly döntésre szántam el magam: egyetemre kezdtem járni. Az a legszebb az egészben, hogy ehhez nem volt szükségem tényleg semmi másra, csupán az elképzelésre és egy hamis személyire! Bevallom, ez olyasmi, amiért tudom, még Mathias Harrison Burke is büszke lenne, de nekem aztán nincs szükségem az ő elismerésére - így hát senkinek sem mondtam el, ami az otthoni érát jelenti. XY csak azt tudja, hogy jelentősen és hatásosan bővült a piacom, szóval boldog a feje, és ugyebár, amíg XY boldog, anyu is boldog, akkor pedig az édeskisfiának mégis mi oka lenne nem boldognak lenni. Örök körforgás ez, nekem pedig megéri működtetni, hiszen így nem vernek agyon.  

Az a legjobb az egyetemista létben, hogy az emberek elhiszik, hogy annyira komolyan koncentrálsz a tanulmányaidra, hogy dolgozni sincs időd, így egyből két kérdést pipálhatok ki minden kínos ismerkedős sztiuációban. Ja, ilyenkor egyébként azt mondom, Jeremiah Wahlberg vagyok, zsidó, New Jersey-ből. Ezek az adatok szerepelnek a személyimen is, ami szerint továbbá 1999. július 4-én születtem - ezt a poént nem tudtam kihagyni, legalább a kamusuliban a kamubarátaim higgyék, hogy nekem szól a tűzijáték! Azt persze nem tudják, hogy a durrogtatás és ámuldozás közben irtó könnyű kizsebelni mindahányukat - főleg, ha előtte fizettél nekik nagy lelkesen pár kör piát meg mollyt. Jövedelmező vállalkozás volt, mit ne mondjak.