Önző, a saját érdekeimet nézem minden helyzetben, és pillanatban, kivéve, ha épp a bátyámnak kell a segítségem, egyedül őt vagyok képes magam elé helyezni. Mert megérdemli. Tipikus, jóban-rosszban kitartó kapcsolat a miénk. De most nem erről van szó, nem a testvéri kapcsolatunk a fontos, hanem én. Ezt a kis kibaszott interjút is csak azért vállaltam be, mert kurvára muszáj volt, de tudod… hiába könyörögtél. Innen nem fogsz úgy távozni, hogy bármit is felhasználj ellenem. Miért Layla? Mert tudod jól, hogy a tetováló műhely irodájában foglak megkefélni, és minimum egy pillangós tetoválással fogsz távozni a seggeden, az irodai fizikai meló után. –keresztbe teszi a bokáját a térdén, és hátradől.-
- Kurva szar újságíró lesz belőled, hogy ha egy ilyen alaknál berezelsz, mint én. – csóválja a fejét, és öt perc múlva, a diszkrét ütemes kopogás hallatszik, de már az sem, mert a szalon egyik fodrásza felhangosította a metál zenét, hogy ne zavarják a vendégeket.
Fél óra múlva elégedetten jön ki az irodából, végül is nem neki kell a magas sarkún rogyadozva kitámolyognia a szalonba, és átvágnia a kocsijához, elmaszatolódott, Joker sminkkel, mert ő megteheti, hogy elmegy lezuhanyozni a fürdőbe, de még így is tiszta a lelkiismerete. Miért? Mert már kurvára nincsen semmi , és senki, akinek a véleménye számítana.
Valaha, tíz éve tizenöt, még talán számíthatott, de már nincs lelkiismeretem, ami fontos lehetne. Miután kiléptünk a szüleink szárnyai alól a bátyámmal, azután csak lefelé vezetett az út, nem bántuk, mert ez sokkal izgalmasabb  volt, mint az a szürke előre kikövezett, a mi sárga köves utunk sokkal parább volt, és törvénytelenebb. Sosem akartam közgazdász diplomát szerezni, hogy az apám cégét vezessem, társ tulajdonban a bátyámmal. Mindig is arról álmodtam, hogy valami extrém sporttal kapcsolatos melóm lesz, hát…mostanra tudok ennek a hobbimnak is élni. Kurvára szeretem ha repülök a semmibe, a hegyek, a kanyonok felett, és közben nincsen senki más , csak én ,és a mellettem szálló halász sas, van benne…valami állatias, és egyszersmind egyfajta szívszorító. Ott repül melletted a hatalmas sas, és téged néz, mit keres odafent egy másik ragadozó? Ragadozó egyáltalán?  Aztán siklotok tovább, ő kiszúrt egy neki való vadat, és már ott sincs. Felhők, fenyőfák hegye, szinte alattam. Isten vagyok? Felsőbbrendű vagyok? Nem. Sosem volt isten komplexusom, és nárcisztikus sem vagyok, egyszerűen, szeretem ha kikapcsolódhatok, nekem ez az igazi szórakozás. De ne tévesszen meg  sok hippi faszság, kurvára a fejedbe röpítek egy golyót, ha arról van szó. Nem kérek bocsánatot, utólag kérdezek, ha egyáltalán kérdezek. Nem ölök pénzért, soha! Csakis akkor ölök, ha muszáj, ha a helyzet úgy hozza. Voltak beszaratós ügyeink, sosem hagytam ,hogy elöntse a szar a fejünket, van az a pénz, amiért megnyílnak a rácsok is, vagy szemet hunynak felette a rendőrök is. Szerencse, hogy mellékesben érdekel a tőzsdézés, abból is jól lehet szakítani. Van eszem, nem ment el teljesen. Ráadásul, hiába változtattunk nevet, a faterék valahogy mindig megtalálnak. De jók ott, ahol vannak.


- Drake! Ébredj Drake!  -horkantva riadok fel, kurvára elegem van ebből a kis retkes hotel szobából, én vigyázok erre a kis mitugrász pöcsre, mert a bátyámnak fontos, infókat tud. De szerintem csak be van rezelve, hogy Grid fasszopói a seggébe dugták a sörétest, szerencsétlen azóta is véreteset szarik. Szerintem orvoshoz kellene mennie. Szerintem, ez így elég szar. De, ő kitalálta hogy bújdokolni akar azok miatt az állítólagos információk miatt. Hát legyen. Én sem most jöttem le a falvédőről.
- Ébredj már baszki! Motorok vannak hátul, tuti értem jöttek. – fogom magamat, és lustán felkelek, pedig most még csak nem is motorral jöttem, hanem kocsival, hogy kisebb feltűnést keltsünk. Tényleg ilyen ótvar családi nyavalyás szar, amiben apuci és anyuci meg a gyerekek és a család elhízott kutyája utazik a csomagtartóba, vagy anya ölében, az első ülésen.
Feltápászkodom, és megvetőn pillantok a kis csipaszra, kapja be! Ha kamuzik, nagyobb lyuk fog tátongani a seggén, mint amit most visel, garantálom. Felhúzom a pólómat, és ellenőrzöm a stukkerem, töltve. Még emlékszem az első alkalomra…


- Baszki Eden! A picsába, bazmeg,a kurva élet lelőtteeeem! – sípolok fejhangon, és remeg a kezem, nem kéne a tetthelyre okádnom, mert az ciki lenne, így hősként visszanyelem. De érzem ,hogy megfogja bosszulni ez még magát. Remegő kezekkel szedem ki a tárat a fegyverből, és a benne maradt egy golyót is, visszaügyetlenkedem a tárba. A bátyám megölel, ne tedd haver, mert rád okádok!
- Jól van, nincs gáz, basszuk fel a platóra, és tűntessük el.  – teszem, amit mond, mert nem vagyok magamnál, ha egyértelmű az utasítás, megteszem, így működök most. Nem gondolok arra, amit tettem. Becsavarjuk a hullát a motortakaró ponyvába, feldobjuk mellé a cross motoromat, és lerögzítjük azt is. Nem én vezetek. Ha nem lövök, az a kis geci megöli a bátyámat, elsütötte a ravaszt, de a golyó épp csak súrolta a combját, vagy valami ilyesmit magyaráz. Nem mondta senki ,hogy a kis táskában drog van, és hogy halált szántak nekünk, miután átadjuk a cuccot, a sikátorban. Megállunk egy olyan töltő állomásnál, ahol nincs kamera, tudjuk jól, ilyen út széli atomrobbanás korabeli sufni az egész, még a zombik is elkerülnék apokalipszis idején. Én a kocsiban émelygek. Will takaróval és piával tér vissza. Ki fogok akadni! De nem tehetem, addig amíg el nem ástuk a hullát. Ez kell! Egy kis feladat. A testemen akkor még nem volt ennyi tetoválás, de megcsináltam Will elsőjét, a mellkasára, az a koponya az én érdemem. Végül üres tekintettel bámulom a tájat, megállunk, valahol kint a francba, ha már minket is kiküldtek New Yorkból meghalni, akkor az illetőt is kint  farancba a prérin temessük el, olyan lakatlan helyen, ahol senki sem keresné. Van egy adag porunk, úgy 1 kg. Mi a faszt csináljunk vele?! Csak ások, és ások, ő is segít, így gyorsabban haladunk, mindenki lenéz minket, mert két gazdag seggfej vagyunk, akik azt hitték, hogy szórakozunk, hát nem! A dühöm és a zaklatottságom, mindent beleadok. Jól haladok, mert nagyobbra gyúrtam magam mint a bátyám, a genetika vagy mi a franc, nekem jobb lapokat osztogatott, de ő rá se lehet panasz, jól néz ki. Én úgy szeretem őt , ahogy van.
Amikor megállunk a hulla eltemetése után egy hotelnél, én bent maradok a kocsiban. Egy ágyas lakosztályt kért, bánom is én, csak fürödhessek már meg végre, vagy nem tudom. Míg egyedül hagy, addig kinyitom a piát és úgy ahogy van, az üvegből iszok, jó nagy kortyot. Nem esik jól, de éhgyomorra jól lezsibbaszt. Jó lesz. Újabb parancsok, szálljak ki, kimegyek utána, egy távolabbi bungalóhoz vezetett, vagy hogy is volt? Beszállt a kocsiba, és elgurultunk a bungalóig? Jobb is. Nem akarom ,hogy bárki is halljon, meg bárki kefélését halljam a vékony falaknak hála.
Kicsoszogtam utána, és bementem a házba. A fürdőbe mentem, de fürdés közben is vedeltem. Mert magamra hagyott pár percre, szerzett pár új ruhát, és remélem még több piát, de csak kikapta az enyémet a kezemből, amiben már alig volt.
- Hééé aggyaaadvissza! – kapok utána, de elvétem, és megtántorodom a zuhanyzóban, és kis híján pofára esek. A meleg víz jobban megnyomott, és hamarabb beálltam, hála a magasságos whisky istennek, Johnnie Walkernek.
Éjszaka ébredtem, egyedül voltam az ágyban, a fürdő felé rohantam, mindent kiadtam magamból, a piát, és az epét, meg a gyomorsavat, utálok okádni. De még be sem fejeztem, már ott volt mellettem a fivérem, és csitítgatott. Amikor végeztem, feltámogatott fogat mosni, megtörölte az arcomat, és lehúzta helyettem a rötyit. Valami olyasmiről motyogott, hogy a bátyámként, neki kéne rám vigyáznia, de örül, hogy ott voltam és megmentettem. Ez volt az első, nekem. Még ő sem esett túl rajta.
- Neh…nem akarok egyedül aludni. – szipogtam fel, és átölelt, újra visszakísért az ágyhoz.
Azon az estén lettem Drake, és ő William. Hátra hagytuk Edent és Urian-t (a szüleink mániája volt ez a bibliai névadás, legalább nem kell már ezekkel sem élnünk...)  Azt hitték a bandába, hogy azon az estén meghaltunk, elvégre senki sem hallott felőlünk hetekig.
Viszonylag hamar összeszedtem magamat, addig itt maradtunk a hotelben, megmutatta, hogy mennyire szeret, és én is őt. Ez után mondhatni, helyre állt a béke köztünk, bár köztünk nem is volt probléma, inkább az én lelki békém. Noha visszasírtam az xboxos otthon héderelős éveket, mert azoknak is megvolt a varázsa, de felnőttünk, geci szar utat választottunk, és most itt vagyunk.


Hallom ahogy motoszkálnak a zárban, és már épp készítem a baseball ütőt, mert az is van nálam, nem a Terminátor vagyok ,hogy egy egész koporsót hordozzak a hátamon tele stukkerekkel.
- A picsába Will! – állítom meg időben, különben nem lenne olyan egyenes az orra továbbra sem.
- Mennünk kell,Grid emberei a környéken vannak, és azzal a kibaszott családi fossal kell folytatni az utat – hát , ő sem örül neki, de legalább tudom, hogy nem az én bosszantásomra választotta. Rinya gép egy szót sem mer szólni. Estére egy pajtában állunk meg, régóta nem lakja már senki.
Itt kerül sor a megbeszélésre is, és kiderül, hogy tényleg értékes infókkal tud szolgálni, egy részét már mi magunk is hallottuk, és tudtuk, csak vártunk, hogy lesz-e valaki, aki mást fog mondani. Tik-takk-tikk-takk, faszfej! Itt az ideje, hogy visszafizessük a tíz évvel ezelőttit!