Túlontúl jól sikerült az a bizonyos péntek este, ami baromira nem olyan szándékkal indult, mint ahogy végződött. Igazság szerint eleinte aggódtam picit, hogy ez majd mindent megváltoztat Cherry és köztem, de miután a fürdőkádban elég komoly dolgokról beszélgettünk hosszú ideig - na jó, csináltunk mást is - rájöttem, hogy nem kell attól félnem, hogy majd Cherry belém zúg és olyasmit akár majd tőlem, amire én nem vagyok alkalmas. Eszébe sincs komoly kapcsolatot létesíteni bárkivel is, mint ahogy nekem sem és, ami a legfontosabb, elég sok mindent megtudott az életstílusomról és rólam ahhoz, hogy biztosan ne szerelmesedjen belém. Mondjuk azt nem tudom, hogy a fenébe érte el, hogy ennyi mindent elmondjak neki, de nem is bánom. Eddig mindig mindenről csak Pablo tudott, vele tudtam olyasmit is megbeszélni, ami épp nem üzleti dolog, de most már talán ezzel a lökött nőszeméllyel is tárgyalhatok. Jobban megismertük egymást és talán bizalmasabb is lett a kapcsolat. Amolyan barátság extrákkal, ha úgy vesszük, mert a szex nem lett tiltó listára téve, amit megint csak nem bánok. Baromi jó volt és kár lenne, ha többet nem élnénk a lehetőségeinkkel. Mondjuk azt, hogy a liftben ácsorogva, zsebre dugott kézzel miért töprengek ilyesmin nem tudom, ahogy azt sem, miért kezdek azonnal keményedni, ahogy Cherry teste a konyhapulton eszembe jut - jó, buzi lennék, ha ez nem így lenne -, valamint azt sem tudom, rossz előjelnek vegyem-e, hogy épp ebben a pillanatban szólal meg a telefonom és Julian Sullivan neve jelenik meg a kijelzőn. A farkam természetesen rögtön lelohad, mintha hideg vízbe lógattam volna és kelletlenül ugyan, de felveszem. Cherry úgy nyilatkozott a szüleiről, hogy nem törődtek vele, de neki ugye fogalma sincs arról, hogy a háttérből az örege igen is figyeli és aggódik érte. Legalábbis a heti egy hívás, amit felém intéz erről árulkodik. Biztosan nem egy ölelgetős, puszilgatós fazon, de igenis, érdekli a lánya sorsa. Szar lehet, ha az ember nem tudja kimutatni az érzéseit. Én már csak tudom. -Üdv Julian. Mit tehetek érted? - veszem fel a telefont a magam nyájas, általam diplomatikusnak nevezett stílusban, miközben kilépek a liftből és a klub felett kialakított iroda-lakásom felé veszem az irányt. Az oda vezető úton Pablo valamit tátogni próbál, de egy kézmozdulattal elhessegetem, hogy Julianre figyelhessek, mert elég gáz, amikor az embertől úgy várnak választ, hogy azt sem tudja miről van szó. -Persze, hogy minden rendben van. Meggyőztem, hogy az egyik lakásomban jó helye lesz, ami igaz is, valamint ugyanúgy jár hozzám is dolgozni.- lépek be az irodámba és máris a kis bárpultom felé indulok, hogy fél kézzel töltsek magamnak egy pohárka whisky-t heves bólogatások közepette. Julian rendkívül boldog, amiért a lánya már nem azon a pocsék környéken tartózkodik. Ha tudná, hogy pár nappal ezelőtt ennek köszönhetően egy oltárit szexeltem a kislányával, most nem lenne ilyen boldog. -Azt sajnos nem tudhatom biztosan, de én elhiszem neki, amikor azt mondja, hogy nem nagyon nyúl manapság droghoz. Szerintem jó hatással van rá, hogy ezen a munkahelyén is elvárom, hogy tiszta legyen. Minden rendben van, Julian, ne aggódj. Vigyázok rá, ahogy kérted. - meg ahogy magamtól is tenném, hiszen én se hagynám, hogy Cherry tönkre tegye magát teljesen. Annyira megkedveltem már, hogy ezt ne engedjem. Igazából furcsa is lenne, ha nem lenne a közelemben. Megszoktam, hogy itt van, hogy incselkedik, hogy visszadumál és már hiányozna is ez. Feldobja kicsit a mindennapjaimat. A kellemes bájcsevely közepette fordulok egyet, miközben a poharat az ajkaimhoz emelem, ám ekkor totál ledöbbenek. Nem viccelek. Én, Marco Berlusconi kajakra ledöbbentem, mert egyrészt egy baromi dühös Cherry ácsorog a lakrészhez vezető ajtóban, másrészt viszont olyan szexi fehérneműben van, hogy a gyilkos pillantása ellenére is, legszívesebben azonnal a falhoz passzíroznám a testemmel, még mielőtt a vulkán kitörhetne és belé fojtanám a szót egy vad csókkal. De a vulkán ki fog törni. Ebben biztos vagyok, szóval a poharam tartalmát azért még felhajtom. -Julian, most le kell tennem. - szólalok meg érces hangon, le sem véve pillantásom Cherryről, majd nyelek egy nagyot. Nem azért, mert félnék tőle - na ne röhögtess-, hanem, mert durva szégyenérzet söpör végig rajtam. Cherry engem várt abban a hacukában, ez nem kétséges, erre most mindent elcsesztem.
Miután képtelen voltam ülni a seggemen, úgy gondoltam, simán elbírnak a lányok a pultban egy lightosabb estét, na meg beállok én majd, csak előtte egy kis szórakozás sosem árt, így bejöttem Marco irodájába abban reménykedve, hogy nemsokára erre eszi a fene. Pablot egész könnyen lekenyereztem, bár nem tudom, mit keres itt, mert általában ott van, ahol Marco is, de nem is nagyon töprengek ezen a kelleténél többet. Még szerencse, hogy a női bájaknak ő is képtelen ellenállni. Borzasztóan pörögtem, a szervezetem egy kis cuccért üvöltözött, de a múltkori kis afférunk után arra a következtetésre jutottam, hogy máshogy vezetem le az energiát. Akkor is bejött, egészen elterelte a figyelmem Marco a maga módszereivel. Abszolút nem bízom a véletlenre, nem felöltözve, hanem csupán egy falatnyi fehérneműben terülök el az ágyon arra várva, hogy végre betoppanjon. Ha jobban belegondoltam és pro-kontra érveket sorakoztattam fel a Marcoval való kefélés mellé, akkor mindig arra jutottam, hogy nem kellene ezt csinálni, a kis eszem nagyon is jól tudta, de mivel kibaszott jó volt és sosem voltam a jól meggondoltság híve, úgy döntöttem, hogy miért ne? Marco sem bánja valószínűleg, ha néha közösen mulatjuk el az időt. Végre hallom a lépteit, ahogy közeledik, majd benyit az irodába. Na végre! Már éppen kezdtem elunni az életem is. A fülem közben a beszélgetés irányába tapasztom, de nem nehéz meghallanom, miről beszél... és kivel. Az iroda nem túl nagy ahhoz, hogy a hang ne jusson el hozzám, de ahogy pillanatokon belül levonom a következtetést, miszerint Marco egész pontosan az apámmal beszél mégpedig rólam, egészen hamar dühbe gurulok. Bassza meg! Baszd meg, Marco! A jobb kezem összegyűri a lepedő anyagát és dühömben az ágyra csapok, mire aztán feltápászkodom onnan és halkan az ajtó felé indulok. Vigyázok rá, ahogy kérted? Ezek most tényleg totál idiótának és gyereknek gondolnak engem? Egy valamire kértem ezt a szerencsétlen embert, megígértettem vele és meg is ígérte, hogy nem mond semmit az apámnak, erre tessék. Az ajtófélfának dőlök, úgy várom, hogy befejezze végre a beszélgetést. Karjaimat összefonom magam előtt és tekintetem nagy valószínűséggel szikrákat szór felé. Mikor megfordul, látom az arcán a meglepettséget. Megköszörülöm a torkom és várakozóan pillantok rá. Ha most nagy bunkó lennék, akkor még ma közölném az apámmal, hogy Marco a maga módján nagyon is jól vigyáz rám. Akkor valószínű nem ülne otthon tétlenkedve és a foteljéből dirigálva mindenkinek. - Igen, az határozottan jó lesz. – Ha lerakja végre. Pár pillanatig nem is szólalok meg, na, nem mintha magyarázatot várnék, hiszen nem nagyon kell többet tudnom ennél, amit az imént hallottam, csak hátha hozzátold még valamit. - Vigyázok rá? – vonom fel a szemöldököm, egyelőre még nyugodt hangon beszélek, habár úgy érzem, mindjárt felrobbanok. – És azt is elmondtad neki, hogy a múltkor kevés győzködéssel a konyhapulton dugtál meg? – nézek rá várakozóan egy halk, cinikus nevetés kíséretében. Ezt nem hiszem el. Mellesleg a múltkor többet mondtam neki a családról, mint akartam és még így is, tök könnyen átbaszta a fejem. - Egy rohadt dologra kértelek Berlasconi, egyre! Mi a faszért nem lehet tiszteletben tartani a kérésem? Én miért tartsam tiszteletben a tiédet, ha te képtelen vagy azt az egyet is? – török ki hamar, képtelen vagyok türtőztetni magam egy percnél tovább. Egyszerre érzek csalódottságot és dühöt, habár fogalmam sincs, hogy mit vártam tőle, sejthető volt, hogy nem olyan megbízható, mint ahogy azt gondoltam. – Hát kösz, baszd meg – emelem égnek a tekintetem, majd közelebb lépkedek és kiveszem a kezéből a poharat, hogy aztán újratöltsem a tartalmát és egybe lehúzzam az egészet. Hátha ez megnyugtat egy kicsit, de a fejemben már megszületik a gondolat, hogy ha végeztem itt, hazahúzok és kivonom magam a forgalomból egy kis időre. Vagyis. Ó basszus! Na, ezért utálom, ha másra vagyok utalva. - Asszem' akkor ma el is húzok a lakásodból – közlöm a tényeket, aztán visszamegyek a hálórészhez, hogy magamhoz vehessem a ruháimat. Így már kicsit alulöltözöttnek érzem magam.
Ha valamire nem számítottam a mai napon, hát az mindenképpen az, hogy Cherry szexi fehérneműben fog rám várni az irodámban. Ennek köszönhető, hogy én marha úgy sétáltam be ide, hogy közben épp az apjának ecseteltem, mennyire szuperül halad minden a lányával, persze mindezt fennhangon, hogy Cherry, aki a szomszédos hálóban van tisztán értsen mindent. Én hülye állat nem figyeltem Pablo figyelmeztetésére sem, pedig akkor most megkímélhettem volna magam egy gyilkos pillantástól és helyette már vígan habzsolhatnám Cherryt. -Igazán jó választás volt ez a fehérnemű. Nagyon jól nézel ki! - pillantok végig rajta megnyalva ajkaimat, reménykedve abban, hogy még lesz valami abból, amit tervezett valószínűleg, de szerintem kurvára elcsesztem az esélyeimet. Pedig mennyivel kellemesebb lenne, ha inkább azzal foglalatoskodnánk, amire eredetileg készült. Most meg helyette élvezhetem, ahogy felnyársal a tekintetével, bár az vigasztaló, hogy nem kezd el azonnal ordibálni. Ez jó jel, nem? -Vigyázok rád, igen. Nálam jobb testőrt keresve sem találhatnál. A múltkor szerintem ezt be is bizonyítottam.- válaszolom rezzenéstelen arccal, de azért magamban megjegyzem, hogy abban Pablo is segített, viszont most magamat kell mentenem, nem Pablot. Szóval ja, rohadtul vigyázok rá, amióta csak betette ide a lábát kezdve azzal, hogy nem nyírattam ki kapásból a tartozása miatt, hanem kerestem más megoldást inkább. -Persze, azért csevegtünk ilyen szívélyesen. Mindent azért neki sem mondok el.- dünnyögöm a szememet forgatva, mert nem igazán értem mit kell most ezen így kiakadni. Inkább meg kellene ismételnünk az említett esetet, csak épp most nem egy konyhapulton, hanem az íróasztalomon dugnám meg. Elég strapabíró darabnak tűnik - mármint az asztal-, ahogy a bárpult is, a kanapé is meg az ágyam is. A francért nem tudtam előbb körbe nézni, minthogy a szám járt volna, mikor beléptem az ajtón. Azóta már vígan habzsolhatnám Cherryt, vagy épp át figyelhetném, ahogy ő habzsol engem. Na jó, nem gondolkozhatok ilyeneken, mert a farkam már most is rándult egyet, pedig a leányzó inkább néz ki úgy, mint aki meg akar ölni, sem, mint aki kefélni akarna. -Ha akkor tudtam volna, hogy képes vagy hallgatni rám és megbízhatok benned, akkor rögtön másnap biztos nem kerestem volna fel az apádat, hogy "heló, a lányod nekem fog dolgozni, mert tartozik". Ez rögtön másnap volt Cherry. Ha most lenne erről szó, biztos nem mennék el az apádhoz, de nem tudtam, hogy ilyen fos a kapcsolatotok. Gondoltam mégis csak jobb, ha tudja, hogy a lánya él, csak tartozik egy maffiózónak! - török ki én is és bár abszolút nem szokásom, most mégis felemelem a hangom. Pedig a legtöbb esetben megmarad a póker arcom és képes vagyok az elégedett vigyorommal bármit elmondani másoknak, most mégis felbosszant, hogy egy ilyen hülyeség miatt nem azon vagyok jelenleg, hogy a csúcsra juttassam ezt a nőszemélyt. Egy idióta vagy Marco. Jobban kellett volna figyelned. Nem tojom össze magam, mert csúnya lenne ilyesmit mondanom maffiózóként, de őszintén meglep, amikor Cherry megindul felém, mert halvány lila gőzöm nincs, hogy mire számíthatok tőle, úgyhogy felkészülök a pofonra, az orrtörésre, a gyomorszájonvágásra és a tökön térdelésre is. Meglepő módon azonban egyik sem következik be, helyette csak kikapja a kezemből a poharamat és megissza a whiskymet. Még mindig jobb, mint egy tökönrúgás... - Micsoda?! Miért húznál el a lakásomból? Ott legalább biztonságban vagy. - trappolok utána, ahogy eljut az agyamig, hogy mit mondott és még mielőtt bármihez is nyúlhatna, elkapom a csuklóit és magam felé fordítom. Ez azonban így elég veszélyes a szerszámomra nézve, úgyhogy a jó öreg testtel falhoz passzírozós fogáshoz folyamodok. -Haragszol és meg is értem, de attól még maradhatsz ott, ahol nem ront rád semmilyen drogos gyökér. Vagy talán direkt élvezed? - lesek le rá dühösen, mert, ha valamit, hát azt nagyon nem szeretném, hogy megint veszélyben legyen. A francba is. Bemászott a fejembe ez a liba és most már biztonságban akarom tudni. Na meg az is elég praktikus, ha tudom hol lephetem meg...
Mikor meghallom a szavait, elég hamar felszalad bennem a pumpa, nem mondom, hogy nyugodt lennék, de még én is meglepődöm magamon, hogy nem esek rögtön Marcinak. Pedig megérdemelné, azt viszont nem, hogy még jól meg is nézhessen magának, de egyelőre nincs eszemben felöltözni az indulattól, amit érzek. Egyszerre fut rajtam végig a csalódottság és a düh. Nem tudom, hogy gondolhattam, hogy valakinek elhihetem egyetlen szavát is, főleg Marconak, aki nyilván le sem szarja, hogy mit kérek tőle. Neki egy dolog fontos, hogy szépen végezzem a munkám, na meg most már esetleg az is, hogy néha kénye kedvére megdughasson. A megjegyzését el is engedem a fülem mellett. Le se szarom a fehérneműt! Azt hiszi, ezzel majd egy kicsit enyhít a haragomon, de nagyon nem így van. - Én nem akarok testőrt! – csattanok fel egy pillanatnyi gondolkodás nélkül. – Rám nem kell vigyázni, érted? Csinálj gyereket valami ribancnak, ha annyira apáskodni akarsz valaki felett – vágom a fejéhez rögtön, abszolút nem gondolok bele, még a múltkori beszélgetésünk után sem. Miért nem érti meg, hogy felettem nem kell apáskodni? Eleget voltam burokban tartva ahhoz, hogy elegem legyen ebből. Nem akarom ezt. - Hát nem úgy tűnik, hogy nem tud mindenről. – Az apám nem érdemli meg, hogy gyakori beszámolót kapjon rólam, erre Marco meg tömi az információkkal... Eszem megáll. Csak krónikus bólogatásba kezdek a monológja alatt, néha szólásra nyitom a szám, de aztán mégsem mukkanok meg míg be nem fejezi. - Nem volt jogod ahhoz, hogy rólam értekezzetek. Vagy megkent egy kis pénzzel, hogy bizonyos időközönként jelents neki? – indulok meg felé, most már én sem éppen nyugodt hangon kommunikál a vele. Tudom, nincs szüksége a pénzre, de bármit el tudok képzelni ezek után. – Mellesleg ha valóban így van, a legutóbbi beszélgetésünk után meg is szüntethetted volna a rólam való értekezést. - Vagy... Ó baszd meg! Mi van, ha ki is fizette a tartozásom? Ismerem apámat, nagyon jól tudom, hogy a büszkesége nem hagyná, hogy egy Sullivan tartozzon bárkinek is. Nagyot nyelvek, a gondolatra kiszárad a torkom, ugyanis az utóbbi időben tényleg kurva fáradt voltam a két munkahely miatt, ha kiderülne, hogy ingyen dolgozom, szerintem bosszúból Marco lakásán nyírnám ki magam. - Mennyi a tartozásom még? Talán nulla? – Mindjárt felrobbanok. – Kifizetett mindent? – egyértelműsítek, miután lehúztam a whiskyt és már fordulok is el onnan, hogy elmehessek felöltözni és aztán mehessek is a lakására összepakolni. Egy percig sem akarok ottmaradni tovább. - Találok mást magamnak. Egyébként is ez volt a terv – közlöm, ugyanis már az elején mondtam neki, hogy csak pár napról van szó. Nem szeretek senkitől függeni, ezek után még főleg tőle nem. Meglepődöm, mikor mögöttem terem es megragadja a csuklóm, megpróbálom kihúzni a szorításból, de túl erősen tartja ahhoz, mellesleg pillanatok alatt a fal és közé szorulok. Nem nézek rá, az indulattól és a közelségétől gyorsan hullámzik a mellkasom fel-le. Összeugrik a gyomrom, kiszárad a torkom, megőrjít ez az ember. Hogy rohadna meg ő is, meg a kémia is. - Persze igen, élvezem – feleselek, aztán végül a szemébe nézek. – Engedj el, Marco – sziszegem a fogam között, majd a füléhez hajlok. – Ezt már elbasztad – suttogom, majd ha engedi, kilépek előle, hogy végre magamra vezessék valamit. Engem is vonz, már a gondolat is, hogy egy oltári szexet hagyok ki, de ezúttal nem adom meg neki ezt az elégtételt. Haragszom rá, nagyon. Ha most engedek, akkor segget csinálok a számból és át nagyon nem akarom. - Remélem van elég munkaerőd mára, mert én nem állok be. Max máshogy értve – nevetek fel halkan, miközben begombolom a nadrágom és összekapom a cuccaimat.
Cherry reakciójára rideg mosoly jelenik meg az arcomon és a fejemet csóválva hallgatom a gyerekes hisztijét. Most őszintén. Azt hiszi, hogy ettől a kislányos hisztitől majd bárki komolyan fogja venni? És mi ez a duma, hogy csináljak gyereket, ha apáskodni akarok valaki felett? Megfeszül az állam, de eszem ágában sincs belemenni ebbe a játékba. Komoly gondjai vannak az apjával és nem én leszek az, aki megoldja. -Igazad van! Azzal legalább annyi gondom lenne, mint egy magát felnőtt nőnek gondoló csitrivel, aki annyira el akarja hitetni mindenkivel, hogy önálló, hogy épp emiatt kerül újra és újra szarba.- közlöm vele nyugodt hangon a pókerarcom segítségével, de valójában rohadtul szarul esik, hogy azok után, amit érte tettem, mégis ezt kapom. Jobban jártam volna talán, ha inkább nem személyesen megyek el aznap felkutatni, hanem inkább elküldöm Pablot aztán szokásosan összeveretem inkább. Akkor legalább emelt fővel mondhatná monoklikkal meg hiányos fogsorral, hogy már pedig ő kurvára független. -Egyáltalán nem tud mindenről. Időnként felhív és érdeklődik felőled, de én mindig ugyanazt mondom. Nem említettem neki a lakásodon történteket, mint ahogy mást sem. Mégis minek nézel engem?- ráncolom a homlokom, mert ez már igen is sértő. Azt hiszi, hogy valami hülye James Bond filmben vagyunk? Hogy jobb dolgom sincs, mint őt figyelni majd jelenteni az apjának? Francot se érdekli az egész. Csak a saját seggemet védem azzal, hogy inkább nem teszek Julianne keresztbe. Szívélyesen elmondom, hogy a lánya királyul van és kész. -Az elején megmondtam, hogy az apád jó párszor kisegített már. Nem fogok egy ilyen hasznos kapcsolatot sutba dobni egy hisztis kislány miatt.- válaszolom rezzenéstelen arccal, maximum csak a megfeszülő állam árulkodhat arról, hogy szét fogok mindjárt robbanni az idegtől. Mégis, mi a francot képzel magáról ez a nőszemély? -Hàt persze. És mégis, mit mondtam volna, amikor hív? Bocs, de nem nyilatkozhatok a lányodról, de amúgy tudod, hogy haverok vagyunk? - tárom szét a kezeimet tanácstalanul és egyszerűen nem fogom fel, hogy gondolhatja, hogy bármiféle szívességgel még tartozom Én neki? Miért ne beszéltem volna az apjával, ha telefonál? Még így is leszűkítettem a hívásokat a sokszor elhangzott mondataimra. Aztán Cherry rákérdez arra, amire egyáltalán nem kellene. Két esélyem van, miután elhangzik a tartozásával kapcsolatos kérdés; vagy elmondom az igazat, hogy az apja kifizette az egészet, vagy hazudok. De miért hazudnék? Hiányzik ez nekem? Ez a hisztis liba máris a fejemre nőtt és akármennyire is kedvelem, nincs szükségem arra, hogy egy huszonéves kislány kiosszon. Ha nem lennék olyan jól nevelt, mint amilyen vagyok, már rég felképeltem volna. -Semmi közöd a pénzügyeimhez, leszámítva, hogy tartozol nekem és még nálam kell dolgoznod.- válaszolom könnyedén és ezen felül nem vagyok hajlandó mást erről mondani neki. Az viszont, amikor közli, hogy lelép a lakásomból, cseppet sem nyugtat meg. Tényleg ennyire hülye ez a nő? Egyedül akar lébecolni, miközben mindenféle seggfejeknek tartozik? Mondjuk olyanoknak, mint nekem, és az a legszomorúbb, hogy nem én vagyok rá a legveszélyesebb köztük, engem pedig ez egy cseppet sem nyugtat meg. -Valamennyire megértem, hogy dühös vagy, de attól még nem kell lelépned a lakásomból. Oda legalább nem jutnak be olyan zűrös figurák, leszámítva persze engem. - válaszolom komolyan, bár az utolsó megjegyzésemnél azért bujkál az arcomon egy mosoly, de van egy olyan érzésem, hogy a jópofizás nem segít, mint ahogy az sem, amikor a falhoz szegezem a testemmel. Pedig reméltem, ha kicsit felizgatom letesz a hülyeségéről. -Jobb lesz, ha hozzá szoksz ahhoz, hogy ez a mondat nem mindig hatásos, mert, ha elmész én már nem leszek ott, hogy segítsek. Jusson ez majd eszedbe, amikor épp az egyik drogos állat fojtogató, akinek tartozol.- morgom dühösen a fülébe, mint ahogy ő suttogott az enyémbe, majd ellököm magam tőle és inkább az üvegemért indulok meg a poharamért. -Oda mész ahova akarsz és azt csinálsz, amit akarsz. - tárom szét a kezem ingerülten ördögi vigyorral a képemen, majd töltök magamnak egy jó nagy pohár whiskyt és le is húzom szépen. -Mellesleg büszke lehetsz magadra. Menj csak, csapd szét magad, ahhoz nagyon értesz. Aztán kérd ki magadnak, hogy te mekkora felnőtt vagy, mégis úgy viselkedsz, mint egy elkényeztetett kis csitri. - vágom oda szikrázó pillantás kíséretében, majd töltök magamnak még egy italt, mert különben szétrobbanok. Legszívesebben megkötözném ezt a libát, mert tudom, hogy bajba fog kerülni és a francba is, aggódom érte, de nem segíthetek annak, aki nem akarja, hogy segítsenek neki. Engednem kell, hagy menjen.
Ezt komolyan nem hiszem el. Miért kell a világon az összes kibaszott embernek ilyen képmutatónak lennie? Végtére is, nem tudom, mire számítottam. Megszokhattam volna már. Marco idióta mosolyától ismét majdnem a falra mászok, feldühít. Mi a szart mosolyog? Szerinte ez az egész hülye helyzet vicces? Az első mondataira nem is reagálok, ugyanis a dühtől zubog a fülemben a vér. A magát felnőtt nőnek gondoló csitri jelzővel egyáltalán nem is törődöm, inkább azon vagyok, hogy ne képeljem fel rögtön. - Ühüm. Persze. És ki hiszi el? Hogy minek nézlek? Egy árulónak, Marco. Egy hazug embernek – vágom az arcába a szavakat. Nem érdekel az sem, ha nevetségesnek gondol, ezzel most tényleg nagyon felhúzott. Jól leplezi, hogy ideges, csakhogy én meg ismerem már annyira, hogy észleljem az apró jeleket, amiből tudhatom, őt is éppen szétveti az ideg. Magának csinálta. - Egy hisztis kislány miatt? – fordulok meg, a szemöldököm megemelkedik, mit aki nem annyira akarja elhinni, hogy jól hallotta az előző szavakat. – Jól van – nyugtázom épp úgy, minta éppen ígéretet tennék arra, hogy akkor ezentúl majd tényleg úgy fogok viselkedni, mint egy hisztis kislány. - Nem érdekel, oldd meg! Felnőtt ember vagy Marco, egy kibaszott alvilági király – hangsúlyozom ki ironikusan az utolsó szót. – Mégis megoldhatatlan feladatnak bizonyul az apám? Na, ne viccelj – nevetek fel halkan, merő iróniával. Mikor pedig megfogalmazódik bennem, hogy talán az apám kifizette a tartozásomat, csak még idegesebb leszek. Basszus, simán kinézem belőle. Marcoból meg azt, hogy el is fogadja. - Ez az én pénzügyem, nem a tied – csattanok fel mielőtt még a mondata végére érne. Utána fogok járni ennek, az biztos, hogy nem hagyom annyiban. Ha kiderül, hogy itt dolgozok a semmiért és szívok, akkor felgyújtom az egész kócerájt, komolyan mondom. Dühösen fordulok el tőle, miután felhajtottam a pohárban lévő italt, hogy felöltözhessek. Megőrülök. Attól, hogy átcseszett és a vonzerejétől egyben. Most viszont az első sokkal hangsúlyosabb, mint a második. Meg tudom védeni magam. Mostanra talán már elfelejtett az is, akinek tartozok. Az a faszfej is ki lett fizetve, amelyik a lakásomon fojtogatott. Nincs már nagyon más. - Egyedül is boldogulok – sziszegem, miután ellökte magát tőlem és végre mehetek öltözni. Nem tudom, hogy ő vagy én vagyok emelkedettebb állapotban, de az biztos, hogy nekem sokkal jogosabb, mint neki. Jó, hogy nem neki áll feljebb. Eszem megáll. - Kösz, hogy megengeded, Marco – mosolyodom én is el, ha már így játszunk, akkor menjen rendesen. Figyelem, ahogy lehúzza a whiskyt, megnyalom a szám, a testem minden porcikája remeg valamilyen szerért, ami lenyugtat minél hamarabb. Mivel a legközelebbi dolog a zsebemben lapuló cigim, így az ajkaim közé csippentek egy szálat és meg is gyújtom egy pillanat alatt. Nagyot szívok bele, majd a tekintetem visszavillan Marcora. - Pár nappal ezelőtt még nem úgy gondoltál rám, mint egy elkényeztetett csitrire – emelem égnek a tekintetem, és újabb slukkot szívva a cigiből közelebb sétálok hozzá. – És tudod mit? Büszke is vagyok magamra, két kibaszott munkahelyen dolgozom és csoda, hogy még élek! Magamnak csináltam, tudom. De ha kiderül, hogy nálad kvázi ingyen dolgozom, esküszöm, nem állok jót magamért – fújom rá a füstöt, majd intek is a kezemmel és egy szó nélkül becsapom magam mögött az ajtót. A folyosó végén összefutok Pabloval, aki mellett először elsuhanok, de aztán mégis visszafordulok. - Pablo, Marco kérte, hogy dobj el a lakásához, akadt egy kis dolgom – mondom neki szemrebbenés nélkül. - Jó, máris, csak beszélnem kell vele két szót – mondja és elindul az iroda felé, de utánakapok. - Azt mondta most ne zavarja senki – bökök a fejemmel az ajtó felé. - Oké, végül is nem annyira sürgős.
***
- Írja a bár személyzeti taxi számlához – mondom a taxisnak, mikor két óra múlva visszaérek a bárhoz, kissé spiccesen. Felhajtottam majd’ egy üveg vodkát és egyelőre fogalmam sincs, mi a francért jöttem vissza, de most már nyugodtabb vagyok, mint mikor elmentem innen. Az alkohol megtette a kellő hatását. Jobb híján ezzel kellett élnem, mert a drogból igencsak kifogytam. Jobbra-balra imbolyogva megyek be a dübörgő zenétől hangos tömegbe, majd mikor meglátom, hogy a pult melletti rúd üres, halvány mosolyra húzódik az ajkam. Isteni sugallat. Nem gondolkodom józanul, mellesleg azt sem tudom, mit akarok ezzel elérni, de ledobom a felsőm és fel is kapaszkodom az emelvényre, hogy aztán a rúdba kapaszkodva, lágyan ringatni kezdjem a csípőm és bevessem minden tánctudásom, miközben széles vigyorral pillantok a sötétített üveg felé az emeletre.
Kinőttem már abból, hogy megsértődjek azon, ha valaki árulónak vagy hazugnak nevez, de az fel tud háborítani, amikor épp olyan mondja ezt, aki ő maga is szívesen füllent olykor-olykor. Már pedig Cherry profi ebben és bár azt nem tudhatom, hogy nekem mikor hazudott vagy mikor nem, sok más embert át tudott már eddig vágni. -Áruló? Ez azért egy kicsit durva nem gondolod? Nem jelentés írtam rólad az apádnak, maximum csak megnyugtattam, hogy jól vagy. Nem értem mit kell ezen így kiakadni... -csóválom a fejem értetlenül, mert tényleg nem fér a fejembe, mit hisztizik most ezen. Nem felvételeket készítettem, nem jegyzeteltem meg ilyenek az meg szerintem egyáltalán nem kéne rossz érzéssel eltöltse, hogy az apja igenis tudni szeretné él e vagy sem. -Jelenleg úgy viselkedsz, igen. Azt a látszatot próbálod kelteni, hogy egy felnőtt nő vagy, aki képes ésszerű döntéseket hozni, de most egyáltalán nem így tűnik.- ácsorgok karba tett kézzel, alaposan végig nézve rajta. Tudom, hogy jó pár évvel idősebb vagyok nála, de sosem gondoltam úgy, hogy kortól függne az, hogy valaki értelmesen viselkedik e vagy sem, már pedig amit most ő művel, az nem felnőtthöz méltó. -Igen. Én felnőtt vagyok! Egy kibaszott alvilági király, mégis tisztában vagyok vele, kivel érdemes jóban lenni! Az apád igen csak ki tud húzni a nyakig erő szarból is, ha úgy adódik nekem pedig ezt kell szem előtt tartanom, nem a csini lányát, aki duzzog, mint egy ovis. - vágok vissza dühösen, de igyekszem a merev ábrázatomat megtartani. Azt a pókerarcot, amit Ő már túl jól kiismert és túlságosan tisztában van vele, mikor miért használom. Most éppen azért, mert bár azt a látszatot akarom kelteni, hogy nyugodt vagyok, de valójában szét vet az ideg. Kell ez nekem? Nincs már így is épp elég bajom? -Kiscsillag! Ez akkor volt a te pénzügyed, amikor még fizetni tudtál az anyagért. Onnantól, hogy elkezdtél tartozni nekem, az már az én pénzügyemnek számított.- világosítom fel, hiszen nagyot téved, amikor azt hiszi, hogy majd ő dönthet az én pénzem sorsáról. Ő tartozik nekem, szóval nem éppen van alkuképes pozícióban. Az pedig, hogy az apja kifizette e már vagy sem, teljesen mindegy. Ha nem látja, hogy az ő érdekét is szolgálja az, hogy inkább itt melózzon, mint hogy unatkozzon és szét csapja magát valahol, akkor semmi értelme nem volt ennek az egésznek. Már, ha tényleg tiszta volt eddig, mint ahogy állította. Ettől függetlenül nem akarom hagyni, hogy elmenjen és csúnya cselhez is folyamodom ennek érdekében, de most nem vagyok rá akkora hatással, hogy a dühéről megfeledkezzen, így inkább végül csak hagyom a fenébe. Menjen, ha akar. -Ja. Ez látszik a szuper életeden, ahol drogfüggő barmok akarnak kinyírni az általad ellopott kokó miatt. - nevetem el magam őszintén, de inkább csak legyintek egyet végül. Nem is értem mi a fenéért érdekel ez a nő egyáltalán. Felelőtlen, drogfüggő és most kiderült, hogy őrjítően gyerekes is. Menjen csak. Nyugodtabb lesz az én életem is, Julian meg oldja meg a szarságát, ahogy akarja. Figyelem, ahogy rágyújt, szavai hallatán pedig rideg vigyor jelenik meg az arcomon. -Miért? Mert meghúztalak? Attól még lehetsz elkényeztetett csitri.- vonok vállat és szándékosan akarok olyat mondani, ami fájhat neki. Az sem kellemes, amit ő csinál velem és amiket a fejemhez vág. Túlságosan jól bántam vele ahhoz képest honnan indult ez az egész és erre ezt kapom. Leordítja a fejemet egy drogos fruska. Elment az a cseppnyi eszem is, ami volt apám meg tuti, hogy forog a sírjában. -Semmiképp sem dolgozhatnál ingyen Cherry. Elfelejtetted azt a drogot, amit a kis haverodnak adtam, hogy ne akarjon téged kinyírni, amiért megloptad? Azt sem ingyen osztogatják, de ezt talán te tudod a legjobban. - emlékezetem értetlen ábrázattal a lakásán történtekre, bár szerintem azt még mindig könnyebb lett volna úgy elintézni, ahogy eredetileg terveztem; kinyírni a csávót és kész. Ő inkább ezt akarta, szóval még jó darabig tartozni fog így is nekem. Ettől függetlenül csak legyintek, amikor rám bassza az ajtót és inkább iszok még egy adag whiskyt, aztán meg falhoz vágom a poharat, hogy az üvegdarabok, csak úgy szállnak szanaszét.
***
Órákkal később, jó pár találkozó és két véres után végre megengedhetem magamnak, hogy lazítsak, ami abban merül ki, hogy ácsorgok zsebre dugott kézzel az üvegfalam előtt és azon töprengek, hogy mégis mi a francért rágom a kefét Cherry miatt. A kis rafinált elvitette magát Pabloval, de igazából ennek, csak örülni tudok. Bár akkor kissé felbosszantott, de rájöttem, hogy még mindig jobb, mintha bajba került volna hazafelé. Így legalább tudom, hogy biztonságban volt. Mikor azonban kiszúrom a tömegben Cherryt, a kezdeti elmélkedésem és nyugodtságom azonnal mérhetetlen dühbe csap át. Az első gondolatom, amikor meglátom, hogy vetkőzni kezd és felmászik a rúdhoz, hogy lemegyek és leszaggatom onnan, de aztán rádöbbenek ahogy a mozgását figyelem, hogy inkább élveznem kellene a műsort. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy nekem szól, mivel folyton a tükör felé pislog. Végül nem bírom megállni, hogy ne sétáljak ki az irodából és induljak el lefelé a tömegbe, mert kezd nagyon felhúzni, ahogy mindenféle gusztustalan barmok csorgatják Rá a nyálukat. Inkább szerzek magamnak egy italt, majd megállok valamivel hátrébb és onnan figyelem, de amikor az egyik pasas felnyúl hozzá és a lába közé nyomja az ocsmány kezét, a kidobóval együtt indulok meg felé. A srác persze igyekszik helyettem intézkedni, hiszen ez a dolga, de intek, hogy maradjon csak nyugton, a kedves vendégnek meg lendületből leverek akkorát, hogy a zenén keresztül is hallom, ahogy reccsen az orra. -Nem nyúlunk a lányokhoz! Mi nem érthető ezen? - fogom meg a férfi grabancát, majd a kidobó felé taszítom. -Vidd ki innen ezt a szemetet! Többé nem akarom itt látni!-ordítom dühösen, majd nem törődve a körülöttem döbbenten ácsorgó emberekkel, Cherry felé pillantok. Remélem, most kurvára elégedett magával. -Minek jöttél ide, Cherry? Gyere le onnan, vagy felmegyek érted! - nézek rá szikrázó szemekkel, de a nyakamat tenném rá, hogy nem fog rám hallgatni és már, csak azért sem fog magától lejönni onnan. Mindenképpen jelenetet akar, de én nem ijedek meg az ilyesmiről. Ha dráma kell neki, hát megkapja!
- Igazad van, mindjárt meg is köszönöm – emelem égnek a tekintetem. Tulajdonképp éppen azon lennék, hogy megmutassam az apámnak, hogy boldogulok egyedül is az életben, ő meg kiadta Marconak, hogy tartson szemmel? A picsába is! Határozottan provokál, ami kis híján az őrületbe kerget. Miért kell ezt csinálnia? Kíváncsi vagyok, ő hogy viselkedne, ha kiderülne, hogy őt is figyeli valaki, akit direkt megkért, hogy semmi esetre ne adjon ki információt az ellenségnek. Na, ez majdnem ugyanaz. Lehet, hogy hiszti, de szerintem inkább csak feszültség levezetés. Ő is ugyanúgy vagdalózik a szavakkal, ahogy én is, de ez abszolút nem érdekel. Valahogy most nem tudom szem előtt tartani, hogy egyben a főnököm is és az is, aki szemet hunyt afelett, hogy jó adag pénzzel tartozom neki. A dühöm most erősebb minden más érzelemnél. - Tehát érdekember vagy, jó tudni – forgatom ki a szavait kissé, de végtére is ez a lényeg. És mostanra már duzzogó ovissá is váltam. Kibaszott jó. Ahogy figyelem az arcát, látom rajta, hogy nem olyan nyugodt, mint amilyennek próbálja mutatni magát. Látom a nyaka vonalán lüktető eret, ami erre utal. A magyarázását égnek emelt tekintettel hallgatom. - Rendben van. Akkor biztosítalak, hogy nemsokára nem lesz már semmiféle pénzügyről beszélgetnünk – szívom fel magam és magamban már el is gondolkodom, hogy hogyan kellene minél hamarabb kiegyenlítenem a számlám Marconál. Végül is, mindenkinek könnyebb lenne. A bökkenő csak az, hogy nem igazán tudnék anélkül pénz szerezni, hogy ennél is mélyebbre ássam magam a szarban, az pedig hosszútávon nem biztos, hogy túlzottan jó ötlet lenne. Francba! A folyamatos ostromlása lassan tényleg padlóra küld, mikor felröhög, már-már kényszeresen nyúlok a zsebembe a cigim után, mintha azzal megoldódnának a dolgok egy-kettőre. Sejtettem, hogy a múltkori eset a lakásomon is fel fog jönni még, ha támadási felület kell, ezen meg sem lepődöm. Azért persze az üt a legnagyobbat, mikor azt mondja, elkényeztetett csitri. Ez valahogy nálam mindig kényes pont volt, főleg addig, amíg tényleg az voltam, észre sem vettem, de sokszor megkaptam a jelzőt. Utólag viszont ez az, amit nem igazán tudok elviselni. - Persze, lehetek, de el kell keserítselek, tévúton jársz, ha ők az eseteid, ez esetben máshol kellene keresgélned, nem az én lábaimnál – szívok újabb slukkot a cigiből, aztán már szedem is össze a cuccom, hogy minél hamarabb elviharozzak az irodájából, mert kurvára nincs kedvem ezt hallgatni. Én vagyok az, akit átcseszett, most mégis rohadtul én érzem magam szarnak. - Szóval kifizette – villan a tekintetem felé, mert az utolsó mondata nagyon azt sugallja, hogy tulajdonképp már csak azért az adag kokóért kellene dolgoznom. Hát ezt nem hiszem el, baszki. Felrobbanok. Mielőtt még becsapnám az ajtót, hátralendítem a karom, hogy a középső ujjam megcsodálhassa, aztán hazavitetem magam Pabloval.
Nem tudom, mi üt belém, mikor elhatározom, hogy visszamegyek az Infernoba, de valamiért roppant jó ötletnek tűnik. Sikerült egy kicsit lenyugodnom a vodka segítségével, de ölni tudtam volna egy piruláért, amit szerintem meg is szerzek valakitől a klubban. Többen szedik ott az ecstasyt, mint akikről gondolnánk. Nem lesz nehéz. Mikor viszont bent megpillantom az üres rudat, nem kérdés, mit fogok tenni. Talán azt akarom elérni, hogy Marcot egy kicsit féltékennyé tegyem. Passz. Miért akarnám? Vagy csak figyelmet akarok. Lehet, hogy nincs is a házon belül. Mindegy. Lassan belemerülök a csípőm ringatásába és a rúd körül pörgésbe, habár a kolleganők pillantásában felfedeztem a nagy kérdőjelet, hogy mégis mi a faszt csinálok, de nem érdekel. Kezdem egészen élvezni a dolgot. Végül is, nincs is ebben semmi. Csak eltáncikál az ember a ritmusra és kész. Mikor érzem, hogy a lábszáramon egyre feljebb kúszik egy kézfej, lesandítok a férfira, de csak egy kósza mosoly fut át az arcomon. Mostanra már tényleg a fejembe szállt az alkohol, de azért még mindig kívánom azt a hülye ekit. Lehunyom a szemem, de mikor hirtelen eltűnik a kéz a lábamról és érzem, ahogy kicsit megremeg alattam a talaj, kinyitom a szemem, és automatikus mosolyra húzódnak az ajkaim, ahogy meglátom Marcot, amint megragadja az emberünket a nyakánál. Khm. - Dolgozni – vágom rá a kérdésére és pimasz mosolyt villantok felé, miközben a fejem fölé nyúlva ragadom meg a rudat a hátam mögött, hogy aztán lassan lejjebb csússzak, majd macska mozdulatokkal kicsit közelebb merészkedjek hozzá, de csak tisztes távolságban, mert én ugyan azt nem akarom hallgatni, hogy az egész személyzet előtt lejárattam. Még a végén kiderül, hogy nem csak dolgozni járok ide, és elindul a pletyka, és a többi és a többi, ami persze engem kurvára nem érdekel, de őt lehet, hogy igen, aminek ugyebár szintén nem kellene érdekelnie a mai események fényében. – Miért jönnél fel értem? Azt csinálok, amit akarok, emlékszel? – emelkedik meg a szemöldököm, ahogy érdeklődve pillantok le rá, miközben próbálom túlüvölteni a zenét. – Inkább csak figyelj – artikulálom lassan, hogy olvashasson a számról, majd visszaegyenesedem, és megpróbálok felidézni egy-két egyszerűbb mozdulatot, amit még egyszer egy rúdtáncórán tanultam az egyik barátnőmmel. Megragadom a rudat egy kicsit feljebb, lépek hármat, beakasztom a lábam és pörgök egyet körülötte, majd kecses mozdulattal csúszok fel-le, a lábam közé véve a fémcsövet. Ha eddig nem szedett volna le, most már lekóválygok onnan, de a felsőmet sehol sem találom. Na, de fasza. Kinek kell egy női felső?
Nem szoktam hozzá, hogy bárkivel is vitatkoznom kellene, hiszen általában az van, amit én mondok vagy, ha nem, akkor addig verem a másikat, míg az nem lesz. Ettől függetlenül persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem minden helyzetben megoldás. Cherryt nem kötözhetem egy székhez, hogy aztán boxerrel az öklömön addig üssem, amíg meg nem nyugszik, de azért egy elfenekelést igen csak megérdemelne. Főleg, amikor érdekembernek nevez, de inkább nem is foglalkozom vele, mert bizonyos értelemben akár igaz is lehet. Az üzlet az első és a kapcsolatok, amelyek engem szolgálnak vagy épp a testi épségemet. Nem szeretnék sittre vonulni és mivel Juliant már ismerem egy ideje, naná, hogy a kedvére teszek, ha tudok bár utólag azt kívánom, bár ne keveredtem volna bele ebbe a családi balhéba. Bár hagytam volna, hogy Pablo intézze Cherry tartozását attól függetlenül, hogy Sullivan aztán maximum azt mondtam volna, hogy nem tudtam a nevét. Erre most itt áll előttem ez a liba, aki a vállamig de nagyon ér és a képembe vág olyan dolgokat, melyekről fogalma sincs. -Hála az égnek nincsenek eseteim. Meghúzom, akit tudok és ennyi épp elég. - vágok vissza gúnyos vigyorral az arcomon, a kivonulására meg összevonom a szemöldököm. Most komolyan bemutatott nekem? Tényleg igazi komoly felnőtt. Ez a kézmozdulat bizonyítja a legjobban, mennyire az.
Mint ahogy az is, ahogy órákkal később szétcsapva viselkedik. Tipikus Cherry, hiszen hasonló jelenetben egyszer már volt részem, csak akkor sokkal előbb közbe avatkoztam. Most azonban kivárok addig, amíg az egyik vendég el nem szakítja az amúgy is rohadtul vékony cérnát és csak akkor kérdezem meg Cherryt, hogy mégis mi a faszt keres azon a kurva rúdon. Persze nem ilyen stílusban, mert nem akarom, hogy lássa mennyire feldühít. -Te maximum a pultban dolgozhatsz, szóval tűnés innen, Cherry. Csak feltartod a profikat, akiknek itt lenne a helyük a rúdnál de, ha annyira táncolni akarsz privát showt még vállalhatsz. - nézek rá dühösen, mert cseppet sem tetszik, hogy már megint valami olyasmihez nyúlt, hogy lenyugodjon, ami elkábítja. Jelenleg a pia szag árad belőle de nem lepne meg, ha drogot is szerzett volna. Hiszen, mindent úgy lehet megoldani nem? Sehogy máshoz. Ha fáj valami, ha dühös vagy, ha szomorú csak tolj be egy szem bogyót és rögtön leszarhatsz mindent. Hurrá. Közli, hogy csak figyeljem, amit igyekszem unott pofával művelni, miközben a pasasok az iménti verés láttán szépen elszédelegnek onnan. Jobbára már, csak nekem táncol, míg végül aztán látom már rajta, hogy egy kicsit kezd rosszul lenni, így odébb is állok, ahogy elindul lefelé attól a nyamvadt rúdtól. A lány, akinek helyette táncolni kellett volna, félszegen rám néz, majd Cherry kezébe nyomja a felsőjét, amit minden bizonnyal keres én pedig dühösen lesek le az említett személyre. Most komolyan. Minek kellett ez a műsor? -Végeztél? Vagy keressek esetleg valakit, aki fizetne más szolgáltatásokért is és tovább szórakozol? - kérdezem kissé flegmán, de mit csináljak, kihúzta a gyufát.
Mit keresel itt Cherry? Haza kellene húznod a picsába, tényleg olyan vagy, mint egy duzzogó óvodás. Csak tudnám, miért akarom felhívni magamra a figyelmet? Talán azt akarom, hogy sóvárogva nézzen rám, hogy feljöjjön és lerángasson innen. Hogy rájöjjön, hogy elbaszta. Nem tudom. De egyszerre érzem magam szánalmasnak és elégedettnek. Reménykedem, hogy néz fentről, hogy letörlöm az arcáról azt a kibaszott önelégült vigyor, amivel azt hiszi, mindent képes elrejteni. Aztán meg is érkezik, amikor pedig konkrétan leüti a pasit, aki hozzám ért, egyszerre képedek el és érzek elégedettséget is. - Privát showt? Már te szeretnél azt kapni vagy valaki másnak? Utóbbit vállalnám, hogy minél hamarabb lerójam a hülye tartozást és többet látnom se kelljen téged – sziszegem, ahogy kicsit közelebb megyek hozzá, hogy tisztán hallhassa. Nem tetszik az unott arca. Olyan fordulatot vesz az egész, hogy kezdem magam tényleg rosszul érezni, így ahogy vége a számnak le is jövök onnan, majd a felsőm is megkerül végre, amit kikapok a csaj kezéből, magamra kapok. Marco kérdését elengedem a fülem mellett és csak egy dühös tekintet kap válaszul. Hátra arcot vágok és a pult belsejébe megyek, hogy felnyaláboljak egy whisky üveget. - Hé Cher, hova viszed? – kapja ki a kezemből Karen az üveget. – Mit művelsz, Marco meg fog ölni – néz rám kérdőn, én pedig csak megvonom a vállam. - Nem érdekel – vágom a szeme közé és újra magamhoz veszem az üveget, majd mielőtt még kivehetné a kezemből, már ki is iszkolok onnan. Az iroda felé vezető lépcsőhöz megyek, de nem megyek fel, csak leülök az aljára. Mérhetetlenül szarul érzem magam, hülyét csináltam magamból, mellesleg mindjárt ide is hányok. Azért még szépen kortyolgatom az alkoholt, hátha jobb lesz tőle, de csak egyre rosszabb. - Pfu baszd meg, de hülye vagy, Sullivan – nevettem el magam, ahogy aztán hátra dőlök a lépcsőn, ahogy viszont a plafont nézem, az is csak forog, szóval a korlátba kapaszkodva feltornázom magam és felállok. Lassan felkecmergek az irodához vezető folyosóra, ahol aztán röhögni kezdek. - Azt hiszed, érdekel, amit gondolsz rólam, Berlasconi? – mondom középhangerőn. – A-a. Engem ugyan nem. Kurvára nem. – Nyelvemet a szájpadlásomon csettintgetem, kettőt lépek és a falnak dőlök az egyensúlyérzékem elvesztése miatt. - Menj haza, te idióta – motyogom az orrom alatt, majd megállok és a falnak vetem a hátam. Egyszerre érzek késztetést arra, hogy bemenjek ennek az állatnak az irodájába és pofozzam fel, valamint, hogy szenvedélyes csókcsatába kezdjek vele. Ki érti ezt?
Ha buknék a részeg nőkre biztos, hogy most nagyon nagy hatással lenne rám, mert úgy dorombol, akár egy kiscica, viszont engem ez cseppet sem vonz. Soha nem éreztem szükségét annak, hogy alkohollal kábítsak el valakit ahhoz, hogy megfektethessem ennek pedig a legcsodásabb bizonyítéka az, hogy Cherryvel tök józanul estünk múltkor egymásnak. Ettől függetlenül azonban jól mulatok a reakcióján, karjaimat összefonom a mellkasom és úgy pislogok le rá. Komolyan? -Nem hiszem, hogy most vevő lennék rád édesem, de szerezhetek neked valakit, ha ennyire nem bírsz magaddal.- biccentem kissé oldalra a fejem, miközben magamra varazsolom a szokásos poker arcomat és úgy teszek, mintha hidegen hagyna az egész. Pedig rohadtul nem hagy hidegen. Nem akarom, hogy bárki is hozzá érjen és nem akarom, hogy így mászkáljon itt a klubbomban, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy féltékenynek lásson. Mint ahogy futkározni se fogok utána, mint a mérgezett egér. Inkább csak fejét csóválva figyelem a távolból, ahogy felkapja a felsőjét, meg aztán egy üveg whiskyt és azzal indul el a feje után. Miért jó ennek a nőnek hülyét csinálni magából? Miért jó neki így elintézni a kényes helyzeteket? Valahol mélyen igazából lelkiismeret furdalásom is van egy picit, mert tudom, hogy ez miattam van. Miattam borult ki és így próbál most túl jutni azon, hogy elárultam. Pedig nem is ez történt. Nem mondtam semmit az apjának arról, hogyan tölti a mindennapjait vagy, hogy kezd javuló tendenciát mutatni, ami azt hiszem, nekem köszönhető. Messziről figyelem whiskyt kortyolgatva, ahogy a lépcsőn ücsörög, majd azt is, ahogy támolyogva elindul felfelé, majd tisztes távolságból követem. Vigyázni fogok rá, annyi biztos. Nem fogom hagyni, hogy valami perverz állattal félre vonuljon, hogy aztán az azt csináljon vele, amit csak akar. A folyosó sötétjében bújok meg végül és vállammal a falnak támaszkodok, úgy figyelem, ahogy odébb ücsörög. Nem sokon múlik, hogy elröhögjem magam, mikor fennhangon nekem kezd beszélni, mintha csak tudná, hogy ott vagyok, de végül nevetés helyett inkább gondterheltté válik az arcom és nagyot sóhajtok. Halkan indulok el felé, ahogy a falnak dőlve morog az orra alatt, végül úgy másfél méterre tőle megállok és a falnak dőlve hosszasan rápillantok. -Nehéz elhinni, hogy nem érdekel, mikor itt riszálod magad a klubbomban. Kicsit olyan, mintha fel akarnál húzni.- mormogom halkan lepillantva rá, fejemet is a falhoz hajtva, majd kikapom kezéből a whiskyt és alaposan meghúzom az üveget. Megőrjít ez a nőszemély. -Az imént mintha valami privát showt említettél volna. - nyalom meg finoman az ajkamat szemtelen mosollyal az arcomon, de igazából csak azt szeretném elérni, hogy kicsit felolvadjon köztünk a jég és talán tovább jussunk ezen a fater dolgon. -Menjünk be az irodámba, még mielőtt összetöröd magad, jó? - húzódok kicsit közelebb és, ha engedi, finoman a karjaimba kapom. Persze, csak akkor, ha addig megfogja a whiskyt, majd besétálok vele az irodába és óvatosan leteszem a kanapéra, hogy aztán behúzzam a függönyt, amivel a klubbra néző ablakot eltakarhatom. -Miért jöttél ide, Cherry? - kérdezem végül megállva az ablak előtt zsebre dugott kezekkel, de tudom, hogy ha válaszolni is fog, vagy nem az igazat mondja majd vagy holnap úgysem emlékszik majd rá.
Nem gondoltam, hogy a mai nap majd ilyen fordulatot vesz. Ahogy azt sem értem, hogy a kezdeti kárörvendő szórakozásomból végül hogy lett szégyenkező, részegségbe toluló szerencsétlenkedés. A kérdésére már csak faképnél hagyom, nem vagyok abban az állapotban, hogy most túlságosan itt emberkedjek ellene, mert még a végén tényleg belelök valami kiéhezett, pocakos öregember ölébe. Pfuj. És még ez a hülye arckifejezés is. Agh! Kell még egy kis alkohol, azért döntök úgy, hogy önkényesen bevetődöm a pult mögé, hogy szerezzek magamnak még némi bódító alkoholt. Na, nem mintha még kellene, mert tényleg kezdek kidőlni és tudom, hogy ebből holnapra olyan kurva nagy másnaposság lesz, hogy nem győzök majd imádkozni a vécécsészéhez. Mindegy. Ez sem érdekel. A whiskysüveg jelenleg a legnagyobb támaszt jelenti számomra, mígnem felkászálódom az irodához vezető folyosóra, ahol fennhangon kezdek el Marcohoz beszélni, bár tudom, hogy úgysem hallja. Lehet, hogy már házon kívül is van és a nagy helyzet az, hogy nekem is el kellene hagynom a poklot. Hah. Találó ez az Inferno elnevezés, biztos nem kellett sokat gondolkodni róla. Marco meg maga az ördög benne, komolyan. A mosolygó ördög. A mosolygó, hosszú farkú ördög. Végül halk nevetésben török ki a részeg gondolataimra, húzok még egy kortyot az üvegből, amit végül majdnem félrenyelek az ijedtségtől, hiszen úgy egy méterre áll meg tőlem. - Atya úr isten – kapok a mellkasomhoz. A megjegyzésére égnek emelem a tekintetem. - A klubodban, ami a munkahelyem. Még – teszem hozzá. – Nem miattad „riszálom magam” – idézem a szavait, majd én is a falnak vetem a fejem is, mikor elveszi az üveget. A következő megjegyzésre az én ajkaim is halvány mosolyba futnak, de aztán hirtelen rájövök, hogy én most éppen baromira haragszom rá, szóval egy pillanat alatt vissza is varázsolom a morcosabb ábrázatomat. - Már elúszott a lehetőség – jegyzem meg vállat vonva. Hirtelen iszonyatosan rám ül az alkohol. A végtagjaim is elnehezednek, a hányinger kerülget és két pillanat alatt megbánom, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy egy kortyot is legurítsak a torkomon. Nem válaszolok a kérdésére, de elveszem tőle az üveget és engedem, hogy könnyedén felkapjon és elinduljon velem az iroda irányába. - Haza akarok menni – motyogom. Haza. De hova a jó büdös francba? A gondolatra nagyot nyelek, esküszöm baszki, mindjárt elbőgöm magam. Kurva szar érzés, mikor nincs egy hely, ahová az ember elvonulhat, ha úgy érzi, elege van a világból is. Ahogy letesz, teljesen elfekszem, a karfára rakom a fejem, ránézek, majd lehunyom a szemem, mert félő, ha kinyitom, a plafon forgásától rögtön idehányok az iroda közepére. Vajon mennyi ideig figyelhetett innen fentről? A kérdésére csak nyekkenek először valamit, nem merem még csak kinyitni sem a számat. Mélyen szívom be a levegőt, de egyelőre nem is tudom, mit akarok mondani. - Én is pont ugyanezt kérdezgetem magamtól – fújom ki a levegőt lassan, majd oldalra fordulok és hunyorogva felpillantok rá. – Eredendően egy jó szex reményében, de hihetetlen trükkös módon meghiúsítottad – húzom el a szám. – Aztán ki tudja, lehet, hogy tényleg fel akarlak húzni. – Azt hiszem tényleg, de ezt nem annyira akartam kimondani. A tudás hatalom… - Miért ütötted le azt a fószert? – nézek rá újból, aztán lassan felülök, mert nem lesz ez így jó, érzem. Elbotorkálok egy pohárért és öntök magamnak egy pohár vizet, hogy aztán egybe lehúzzam az egészet.
Kit akar becsapni ez a nő? Egyértelmű, hogy ez az egész műsor nekem szól, hiszen, ha nem így lenne, akkor nem épp ide jött volna tök részegen táncikálni. Haragszik rám és most azzal akar elégtételt venni, hogy féltékennyé próbál tenni. Nem mondom, sikerült is de ezt azért neki nehezen vállalnám be. Bár, amilyen állapotban van, talán simán közölhetem vele, mert holnap úgysem fog semmire sem emlékezni. -A munkahelyed még, igen, de a munkakörödben nincs benne az, hogy félmeztelenül riszáld magad egy rúdon. Pultosnak vettelek fel, szóval ez inkább valami műsor volt, valld csak be. - vonom fel egyik szemöldököm, úgy pislogok le rá, mert tényleg nem látom értelmét, hogy megpróbáljon átverni. Nem véletlenül lesegetett fel a rúd mellől az irodám felé. Alig várta, hogy lássa a reakciómat, mert tudta, hogy fel fog vele húzni. Mondjuk egy ideig ezt tök jól titkoltam, de azt már nem bírtam nézni, ahogy az az ocsmány farok taperolja. -Sebaj. Majd legközelebb behajtom rajtad.- mosolyodok el óvatosan és igazából nem is bánom, hogy lecsúsztam a lehetőségről. Nem akarom, hogy olyasmit csináljon, ami miatt holnap majd szégyenkezne már pedig tudom, hogy ég és föld a józan és a részeg Cherry. Olyan, mintha két külön személy lenne, mert az alkohol elnyomja a gátlásait -na nem, mintha baromira gátlásos lenne-, és akkor aztán csinál mindent meggondolatlanul. Most viszont már azon a szinten van, hogy itt fog nekem összeesni a folyosón, így inkább felkapom és beviszem. Valahol mélyen dühös vagyok, amiért már megint így néz ki, ugyanakkor meg is tudom valahol érteni. Azt hiszi, hogy valami besúgó vagyok vagy mi, pedig nem. Beszéltem az apjával, igen, de semmi érdemlegeset nem mondtam neki. Miközben elindulok vele befelé, olyasmit motyog, amire csak a homlokomat ráncolom. Nem igazán értem, hogy ezzel mire gondol, hova vihetném? A lakásomról el akar menni, vagy talán már el is ment és az biztos, hogy ezzel nem a szülei házára gondol. -Csak maradj nyugton, mielőtt még ide hánynál nekem.- kuncogok, ahogy leteszem majd gondterhelten az ablakhoz sétálok. Hallani akarom, hogy miért jött ide, mert bár tisztában vagyok vele, azért az ő szájából hallani megint csak más lenne. Először nem nagyon akar válaszolni, de végül az alkohol jótékony hatása ráveszi, hogy őszinte legyen. A szex szó hallatán ördögi vigyor jelenik meg a képemen, az egom meg ujjong attól, hogy bizony tényleg az volt a célja, hogy felhúzzon, de ettől még nem valami dicséretes, amit művelt. -Mondtam már, hogy nem szoktam részeg nőkkel szexelni, már csak amiatt se, nehogy épp akkor rókázzanak. Nem lenne valami izgató élmény.- sandítok rá somolyogva, azt meg már inkább nem is közlöm vele, hogy tudom jól, józanul ez meg sem fordult volna a fejében. A büszkeség erősebb lett volna, mint a köztünk lévő vonzalom, ami néha már olyan durva volt, hogy csoda, hogy a villanykörték megúszták épségben. Végül rákérdez, miért ütöttem le a pasit, így most rajtam a sor, hogy őszinte legyek, ami tekintve, hogy tök részeg, nem olyan veszélyes. Holnapra úgyis elfelejti, ez tuti. Amikor legutóbb itt volt ilyen állapotban, simán elhitettem vele, hogy szexeltünk, mert fogalma sem volt róla, hogy úgy volt-e. -Mert képtelen voltam nézni, hogy valaki más megérint, na meg amúgy sem szoktuk hagyni, hogy a lányokat bárki is taperolja. Téged meg főleg nem. Azt csak nekem lehet.- vonok vállat egy vigyorral a képemen, ahogy pedig elindul egy pohár vízért én is odasétálok mellé. Utálom ilyennek látni, nem beszélve a szex említéséről, ami most nagyon böki a csőrömet. A francnak kellett neki ilyen állapotba kerülnie? Ha csak be lenne csiccsentve, már pakolnám is fel az asztalra, de így... -Nem akarsz letusolni? Talán, helyre jönnél tőle egy picit. Ha gondolod, akár segíthetek is.- pillantok le rá szemtelenül, de valóban nem lenne ellenemre a dolog. Abban végül is nincs semmi rossz, ha az ember feláldozza magát egy kábult hölgy megsegítésére bár van e mögött hátsó szándék is bőven, hiszen annak reményében ajánlom ezt fel, hogy talán egy hideg zuhany kicsit rendbe szedi, vagy épp kipakolja végre azt a kurva sok whiskyt és legalább kidől. -Mi a francnak kellett ennyit innod? - öntök neki önkényesen még egy pohár vizet és elé tolom a poharat, hogy értse a célzást, nyomathatja még bőven. Mást már tuti, hogy nem fog inni, ha rajtam múlik, mert ennél jobban már úgysem tud berúgni.
Iszonyúan szédülök, haza akarok menni, még akkor is, ha fogalmam sincs, mit jelent ez a kurva szó: haza. Nincs normális otthonom, kell találnom valamit, amit annak nevezhetek és még fizetni is képes vagyok. Megőrülök. Ez a hülye Marco is átcseszte a fejem, aminek abszolút nem örülök, hát nem lehet itt már senkiben sem bízni, de komolyan? Nem vágyom valahogy arra, hogy megjelenjen, de ott is ott van, ahol amúgy nem is gondolná az ember persze, tehát most is felsejlik a folyosón. - Persze, hogy műsor volt, mi más lett volna? – nézek rá értetlenül a whiskys üveggel a kezemben, majd leesik, mire gondol. – Ja, mármint nem nekem, vagyis neked... hova gondolsz – nevetgélek, ahogy összegabalyodik a nyelvem, de nem nézek rá. Persze, az volt. Bosszú műsor. Vagy mi a franc?! - Nem lesz rá lehetőség – mormogom határozottan. Azok után, amit tett, nem lesz sem privát műsor, sem szex. Semmi. Jobb is lesz úgy. Ahogy felkap, a fejem akaratlanul is a mellkasához döntöm és dünnyögök az orrom alatt, amíg le nem tesz a kanapéra. A plafonra pillantva borzasztóan forog körülöttem a világ, így inkább felülök, mielőtt még idehánynék. Félreérti, amit mondok, így rögtön ki is javítom. - Nem, mármint nem most, hanem délután. Amikor besétáltál az oroszlán csapdájába. – Vagyis itt vártam és ő pedig aközben jött be, miközben telefonált. Halvány mosollyal fityegtetem az ujjam jobbra-balra, ahogy magyarázom a dolgot. Oh, pedig abból milyen oltári jó szex lett volna. Jaj Marco... Miért kellett ezt így elbaszni? És ha már itt tartunk, hogy őszinteség, hát rajta a sor. Úgy leütötte azt a pasit a nézőtéren, hogy még én is megtorpantam egy pillanatra. Egyszerre töltött el elégedettséggel és lett úrrá rajtam a kétségbeesés. Az utóbbi amiatt, mert annyira könnyen és gondolkodás nélkül húzott neki be, hogy rádöbbentem még így részegen is, hogy ez nála a napi rutin része. Mondta is, de így, hogy megelevenedett előttem a dolog, meg durvább volt. Mikor elmondja, ismét meglepődöm. - Csak neked? – vonom fel a szemöldököm, ahogy rápillantok. – Miért is? – érdeklődöm, miután kitöltöttem egy pohár vizet magamnak, mert úgy érzem, mindjárt vattát köpök. Félnézek rá, ahogy odaér mellém és felé nyújtom a vizes poharat, mintha neki is szüksége lenne rá. - De. Megy egyedül is – vágom rá. Most tényleg nem lehetek túl szexi, nem akarom, hogy így lásson, mellesleg ruha nélkül, ahogy a falnak vetem a hátam, hogy az arcomba folyjon a hideg víz, hátha attól kitisztul a fejem. Ezért szeretem jobban a drogot, attól csak felpörgök általában, nem szoktam rosszul lenni. - Mi a francnak kellett elbasznod a napot? – kérdezek vissza és elindulok a fürdőszoba felé. - Az a baj Marco, hogy túl sokat gondolsz magadról – bökök oda neki egy halk nevetéssel társítva, mikor elhiszem a vállammal a fél ajtófélfát. Csak utána fél perccel eszmélek és szisszenek fel. Beállok a zuhany alá és pár percig csak folyatom magamra a vizet, hátha józanít kicsit, na meg azon gondolkodom, hogy mégis hova a jó büdös picsába fogok én menni lakni? Majd lesz valahogy, mindig lett. Pár perc után hamar meg is mosakszom, az ujjammal jobb híján megmosom a fogam, majd kibotorkálok az irodába és megkeresem Marcot. Odamegyek hozzá, megállok előtte és felsandítok rá. - Velem alszol? - Most valahogy egészen jól esne. Holnap meg majd folytatódhat a háború.
Elnevetem magam, ahogy magyarázkodni próbál, mert be kell valljam, aranyos, ahogy mentegetőzik. Csak ne láttam volna, hogy engem keres a tekintetével, mert akkor még el is hinném, hogy csupán szórakozásból csinálta, de ez kifejezetten nekem szólt. Fel akart húzni és lássuk be, sikerült is neki. Aljas nőszemély. -Fogjuk rá, hogy hiszek neked. Csak van egy kis bibi... - hajolok közelebb hozzá, hangomat pedig egészen halkra fogom. -Ha ez a műsor nem nekem szólt, miért szemezgettél annyira az iroda ablakával?- tudom, hogy szemétség tőlem, direktbe rákérdezek, hogy ne menekülhessen olyan könnyen, de mit tegyek, ha élvezem, ahogy próbálja megmagyarázni a nyilvánvalót? Ha már ő elégedett lehet, amiért elérte a műsorával, amit akart akkor én is megérdemlem, hogy kiélvezzem ennek minden pillanatát. Élből elutasítja a behajtás ötletét, de valami azt súgja nekem, hogy az, ami a múltkor történt köztünk, az nem egyszeri alkalom volt. Ahhoz túlságosan is jó volt és ezt ő is így gondolja, ebben biztos vagyok. Másképp nem akart volna meglepni. A fenébe, hogy épp akkor kellett nekem telefonálni. -Lehetőség mindig van, csak kérdés, hogy élünk-e vele.- vonok vállat, mintha amúgy hidegen hagyna a dolog, pedig igen csak a fantáziámban mászkál ez a nő újra és újra, mióta felavattuk a konyhapultot... meg sok mindent még azon kívül. Akaratlanul is eszembe jut az irodám asztala is, de talán idővel megenyhül és lesz példa arra is. Aztán emlékeztet újfent, hogy most cseppet sincs már meg az a szándéka, ami délután még nagyon is megvolt, bár ennek valahol örülök is. Szét van csúszva, így pedig nem igazán akarnám letámadni. Délután már inkább megtettem volna, hiszen olyan szerelésben várt, hogy azóta is megkeményedek pillanatok alatt, ha eszembe jut. Már, csak emiatt is bánom, hogy nem voltam óvatosabb. Végül szóba kerül, hogy miért is vágtam képen azt a fickót én pedig nem tökölök a válasszal. Nincs értelme, talán holnap nem is emlékszik majd rá. -Mert én így döntöttem. Ezen az átkozott helyen senki más nem nyúlhat hozzád szóval, ha pasit akarsz fogni magadnak, azzal ne itt próbálkozz.- figyelmeztegem pofátlan vigyorral a képemen, de az biztos, hogy nem lennék hajlandó végig nézni, ahogy enyeleg valakivel. Az sem kizárt, hogy máshol sem tűrném ezt, ha látnám vagy épp akadna emberem, aki figyelhetné, de ennyire nem akarok átmenni pszichopatába. Amíg viszont tartozik nekem, addig az enyém. Ennyi, bár ezt neki nem szívesen mondanám, mert csak megint felkapná a vizet. Ha kufircolni támad kedve, nagyon remélem, hogy hozzám fordul nem pedig valami drogos baromhoz, ez a lényeg. A vizet amit felém nyújt egy fejrázással elutasítom, majd felajánlom neki a tusolás lehetőségét meg még a segítségemet is, amit várható volt, hogy elutasít, de nem bánom. -Tudom, hogy megy egyedül is, csak ne kelljen rád törnöm aztán az ajtót és beszakadt fejjel megtalálni. Ha úgy érzed szédülsz, inkább ülj le, jó? Ha pedig gáz van, csak sikolts és ott termek, mint valami kicseszett mumus.- viccelem el a végét de tényleg nem akarom, hogy összetörje magát. Igazából az sem fontos, hogy letulsoljon, ráér az reggel is, de nekem szokott segíteni, ha túl sokat sikerül innom. Kissé kitisztítja a fejemet, bár ahhoz hideg víz szükséges nem pedig meleg. Ahogy elindul a tusoló felé, utána pillantok, de a költői kérdésre inkább nem is válaszolok semmit. Csupán megfeszülő állam jelezheti, hogy hallottam, amit mondott, viszont utána rögtön a whiskyért megyek és lehajtok egy pohárral. Még azt is közli, hogy túl sokat gondolok magamról, de az ilyen megjegyzéseket már meg sem hallok. Amit előtte kérdezett sokkal jobban foglalkoztat és el is töprengek rajta, miért nem voltam elég elővigyázatos. Hát persze! Nem vagyok hozzá szokva, hogy bárki is vár az irodámban. -Hát ezt én is szeretném tudni.- dünnyögöm magam elé megtámaszkodva két kézzel a pulton, nagyot sóhajtva majd az ablakhoz sétálok, fél füllel pedig a fürdőből kihallatszódó vízcsobogásra koncentrálok. Elég sokat agyalok, amíg ki nem nyílik az ajtó és meg nem jelenik újra Cherry, a kérdése hallatán azonban őszintén meglepődök. Velem akar aludni? Nocsak. -Ha szeretnéd. Elférünk az ágyon ketten is.- kúszik pimasz vigyor az arcomra, mert valamiért eszembe jut az a reggel, amikor mellettem ébredt és be volt pánikolva, hogy talán történt köztünk valami. -Gyorsan letusolok én is, aztán aludhatunk.- kezdem is kigombolni az in gémet, mivel, ha nem tudná valaki, egy aljas szemétláda vagyok, de még mielőtt elérhetnék vele bármit is, a lakrész felé indulok boxerért és Cherrynek is viszek egy pólót, hogy ne a ruhájában kelljen aludnia, végül bevetem magam a fürdőbe. Nem szokásom órákig ácsorogni a víz alatt, így pár percen belül már fel is kutatom Cherryt, majd, ha esetleg még nincs a hálóban, hát bekísérem odáig és kényelmesen elhelyezkedek az ágyon. -És most aludj szépen, hátha még álmodban rád tudok mászni... az a délutáni szerkó nagyon jó választás volt. Büntetni is lehetne vele. - jegyzem meg viccesen sóhajtva egy óriásit, de azért remélem nem veszi komolyan, hogy ilyesmihez folyamodnék. Szimplán csak igyekszem oldani a feszkót, ami még mindig árad belőle irányomba. Mikor fogja túltenni magát azon, hogy beszélek néha az apjával?
Jól van, rendben. Neki szólt a műsor, de ezt nem akarom bevallani neki, mégis most úgy fest, hogy elég egyértelmű számára is. Ezt elszúrtam. - Olyan koszos, hogy le se tudtam venni a szemem róla – mondom, ami azonnal eszembe jut, de aztán elnevetem magam, mert mind a ketten tudjuk, hogy ez egy orbitálisan béna magyarázat volt. Én nem mondom, hogy nem gondoltam pár órával ezelőtt, hogy nem egyszeri alkalom volt, hogy lefeküdtünk egymással, de Marco olyan gyorsan döntötte le az illúzióimat, hogy azt még nézni is rossz volt. - Hát ha kíváncsi vagy rá, nem fogunk élni vele – vágom oda én is olyan hanyagul, akárcsak ő. Nem hinném, hogy ő ennyire félvállról veszi ezt, szerintem azóta is csak én járok a gondolataiban, már nem azért. Túl jó volt ahhoz, hogy könnyen kiverjen a fejéből. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy az előbb leütötte a pasast, aki éppen, hogy hozzám ért?! A magyarázatára összefutnak a ráncok a homlokomon. - Szóval már korlátozol is a szabadságomban, értem – vonom le bólogatással a következtetést, majd visszapillantok rá. – Képzeld, a pultban a drágább whiskyk eladása nyolcvan százalékban annak köszönhető, hogy laza flörtbe bonyolódunk a vendéggel – jegyzem meg, hiszen ez tényleg így van. – Vagy nagyobb profit, vagy nincs flört – biggyesztem le az ajkam. A kettő együtt nem megy. Azt viszont tényleg nem igazán értem, mégis mi jogon akar kisajátítani? Mert egyszer keféltünk? Ez elég keveset nyom a latba. – És ha mégis itt szándékozom pasit fogni magamnak az éjszakára, mit teszel? Megakadályozod, hogy bármi is történjen? – emelkedik meg a szemöldököm, aztán kortyolok a vízből. Eszem megáll. A zuhany viszont jó ötlet, tényleg kezdek elég szarul lenni, az majd felfrissít egy kicsit, legalábbis nagyon remélem. Ma itt alszom, ha tetszik neki, ha nem, nem mászkálok én már sehová, habár be tudnék kéredzkedni egy-két ismerőshöz, félő, hogy addig másfelé tévednék. - Állandóan, mindenhol csak úgy ott termesz – mormogom az orrom alatt, aztán néhány megjegyzés után el is tűnök a fürdőszobában, hogy kicsit felfrissíthessem magam. Pár percnyi gondolkodás után pedig kitántorgok az irodába és hirtelen ötlettől vezérelve kérdezek Marcotól olyat, amit józanul valószínűleg nem tennék, de hát… legyen a mentség az, hogy most nem vagyok az. - Csak aztán nehogy lelökj a melák testeddel – mosolyodom el, oldva egy kicsit a hangulatot, ami mondjuk a délutánihoz képest már most eléggé oldott, de ha nem ittam volna, akkor szerintem eszem ágában sem lenne hozzászólni. Mire feleszmélek, már gombolja az ingjét, én pedig azon kapom magam, hogy tekintetemmel a kezét figyelem, ahogy lejjebb és lejjebb halad. Amíg elmegy a hálótér irányába, addig iszom még egy pohár vizet, és elveszem tőle a pólót, mikor visszatér, majd rögtön az ágy felé veszem az irányt. Ledobom a törölközőt és magamra öltöm a pólót, aminek kellemes… Marco illata van? Még így mosottan is érezni rajta a markáns parfümének illatát. Egy pillanatra az orromhoz húzom, aztán leengedem és bedőlök az ágyba. Laposakat pislogok, éppen majdnem elalszom, mire odaér és érzékelem a matrac süppedéséből, hogy befeküdt mellém, ami önmagában összeugrasztja a gyomrom. Félig felé fordulok amint megszólal, de már alig látok, így csak hunyorogva meredek rá. Nem is egészen jut el az agyamig, amit mond, csak valamit a szerkóról, meg a büntetésről. - Nem elég büntetés, hogy nincs rajtam bugyi? – mosolygok rá félszegen, habár nem tudom, miről beszélt az előbb. Mindenesetre pislogok még kettőt, és máris mély álomba merülök. Pár órával később kipattannak a szemeim, tekintetem a digitális órára vándorol, ami még csak hajnali fél ötöt jelez. Aztán oldalra pillantok, ahol szemben találom magam Marcoval, amire kicsit megriadok. - Jesszus – suttogom, majd rögtön az eszembe kúszik, hogy kerültem ide, úgyhogy meg is nyugszom. Figyelem az arcát –már amennyi így félhomályban látszik belőle- és megállapítom, hogy mennyire durva, hogy egy ember álmában milyen sebezhetővé válik. Egy ilyen hatalommal bíró ember, mhm. Haragszom rá, mert nem tartotta magát a kérésemhez. Jó, nem követett el akkora, eget rengető baklövést, de azért mégis szarul esik. Hasogat a fejem, kikelek az ágyból és vízért megyek, meg egy fájdalomcsillapítót és kihalászok a gyógyszeres dobozból és miután bevettem, visszavánszorgok a sötétben az ágyig, ahol viszont menet közben a kislábujjam összetalálkozik a bútor sarkával. - A kurva nénikédet! Basszus – káromkodom el magam a tenyerem a szám elé kapva, hogy ne ébresszem fel Marcot, de közben fél lábon ugrálva, mert majd’ beszarok a fájdalomtól. A picsába.
Elnevetem magam a magyarázatát hallva, mert mindketten tudjuk, hogy rohadtul nem így van, de úgy döntök, hogy nem firtatom tovább a dolgot. Ha nem akarja kimondani, hogy már pedig miattam csinálta az egészet, mert fel akart húzni, akkor ne mondja. Ettől függetlenül mindketten tisztában vagyunk ezzel. A lehetőségeket élből elutasítja, pedig tisztán emlékszem rá, hogy délután még nem így állt a dolgokhoz. Vajon, tényleg ennyire elvette volna a kedvét a szextől a tény, hogy beszéltem az apjával párszor? Kétlem, csak ügyesen kell megközelítenem, amit most, hogy totál részeg tuti, hogy nem teszek meg. -Gonosz boszorkány vagy.- kuncogok a fejemet csóválva, de nem fogok én neki pitizni. Tudom, hogy ugyanúgy, mint nekem, más se jár a fejében, mint az a múltkori este. Túl jó volt az ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg, csak épp most játssza a duzzogó nőt, akit ki kell engesztelni. -Édesem. Úgy nézek ki, mint aki a pultban eladott drágább whiskykből él meg? Ez a kóceráj, csupán a magam szórakoztatása miatt lett létre hozva.- mutatok körbe mosolyogva, bár azt már inkább nem teszem hozzá, hogy egyben pénzmosó hely is. Szerintem ezzel már amúgy is tisztában van, de amíg nem tőlem hallja, addig ártatlan vagyok. Ez csak egy szimpla bár csini nőkkel és kész. -Szóval értékelem, hogy aggódsz a megélhetésem miatt, de nem kell enyelegned a vendégekkel a whisky eladása érdekében.- kúszik szemtelen vigyor az arcomra, mert így még mindig az van érvényben, amit én kértem azaz, hogy ne flörtölgessen a vendégekkel. Ha már annyira flörtölni akar, azt velem tegye. Az neki is jó és nekem is. Praktikus, nem? -Megakadályozom, igen.- sétálok oda hozzá olyan közel, hogy a mellkasom súrolja a melleit, majd mutatóujjammal felemelem a fejét az állánál fogva és az ajkaiba suttogok.-Olyan rossz dolog, ha azt mondom, hogy csakis kizárólag magamnak akarlak? - mormogom halkan, miközben számmal épp csak súrolom ajkait, végül ha elértem a kellő hatást, szépen odébb állok, hogy nyugodtan elmehessen tusolni. Mondjuk a megjegyzése hallatán még megeresztek egy ördögi kacajt a hatás kedvéért. -Ez így van. Varázserőm van és mindenhol ott vagyok.- csúsztatom zsebre a kezeimet miközben figyelem, ahogy eltűnik a fürdőben, majd alaposan elgondolkodok, míg őt várom. Fogalmam sincs mit művel velem ez a nőszemély, de az biztos, hogy nem akarok más pasit a közelében látni. Belekóstoltam már és magamnak akarom. Nem tehetek róla, szeretem a különleges dolgokat és bár Cherry csak egy fiatal lány, felkeltette az érdeklődésemet a makrancos viselkedésével. Mikor visszatér azonban sikerül egészen meglepnie. Szeretné, ha vele aludnék? Alakul ez. -A melák testemmel? A múltkor még nem volt vele semmi gondod, ahogy mással sem.- lesek le rá szemtelenül, majd én is elsuhanok a fürdőbe, hogy aztán végre az ágyba kerülhessünk, akár aludni, akár mást csinálni, bár megfogadtam, hogy nem élek vissza azzal, hogy részeg. Már pedig holt biztos, hogy még mindig az, mert ahogy behuppanok mellé az ágyba felhívja a figyelmemet arra, hogy nincs rajta bugyi. Szavai hallatán csak felmorranok és sóhajtok egy nagyot, hogy aztán hanyatt fordulva a plafont lessem és minden erőmmel azon legyek, hogy ne másszak rá, mikor már egyértelműen alszik. Én azonban még órákig töprengek és forgolódok de végül csak úgy tudok elaludni, hogy hátulról odasimulok hozzám képest apró, iszonyú szexi testéhez és átkarolom. Basszus, még magamnak is fáj bevallani, hogy ezt könnyen meg tudnám szokni. Hajnalban érzékelem, hogy Cherry kikel az ágyból, de inkább csak lehunyt szemmel hallgatózok, hogy mégis mit csinálhat. Az én helyzetemben nem árt mindig ébernek lenni, bár nem félek attól, hogy épp ő lenne az, aki el akar tenni láb alól. Az azonban érdekel, hogy mit ügyködik az éjszaka közepén, mikor pedig hallom a puffanást, ahogy belerúg valamibe, majd ezt követi a szitkozódás, nem bírom ki, hogy ne kezdjek el halkan kuncogni. -Feküdj inkább vissza mielőtt még összetöröd magad itt nekem.- mormogom halkan a sötétben megpaskolva magam mellett a helyet majd, ha visszafekszik, már húzom is rá a takarómat, hogy az alatt aztán finoman hozzásimulhassak. Nem tehetek róla, de amint nyakába fúrom az arcomat és megérzem a bőre illatát, nem beszélve a tudatról, hogy csakis az én pólóm van rajta, máris ágaskodni kezdek a takaró alatt. -Még mindig nincs rajtad bugyi?- suttogom rekedtes hangon, miközben végig simítok az oldalán finoman, ajkammal pedig lágyan cirógatom a tarkóját és a nyakát. Igen. Baromira meg tudnám szokni, hogy a formás kis teste itt hever mellettem az ágyban, de tudom, hogy makacs nő. Ha azt mondta elcuccol a lakásomról, úgyis el fog menni. Ettől függetlenül azonban nem bírom megállni, hogy a kezem ne csúsztassam le egészen a csípőjére, hogy aztán a póló alját lassan elkezdjem felhúzni. Vagy leráz vagy nem. Mi bajom lehet?
Jól van, bevallom, tényleg sokszor előjön a fejemben a jelenet, ahogy a múltkor a konyhában végül egymásnak estünk és igen, baromira imponál. Megtettem volna újra, délután ez volt a tervem, de keresztülhúzta elég könnyen. Pedig sokkal jobban telt volna a nap, ha inkább azt az irányt célozzuk és töltünk el egy órát egymás szórakoztatásával. Mindegy most már, most inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy ne hányjak ide az irodája közepére, mert egész biztos, hogy azt hallgathatnám majd heteken keresztül, meg a szentbeszédet, hogy minek iszom, ha nem bírom? - Legalább ne híreszteld, hogy csupán pénzmosásra lett kialakítva – mormogom szemforgatva, ahogy aztán ránézek. – Nem azért enyelgek a vendégekkel, mert elvárás lenne vagy ilyesmi, hanem mert élvezem – mosolyodom el, persze most csak azért mondom ezt, hogy idegesítsem egy kicsit. Nyilván csak azzal szoktam flörtölgetni, aki esetleg amúgy is bejön és nem minden jöttmenttel. Volt már rá példa, hogy a meló után egyenesen az egyik vendég lakására mentem, persze csak azért, mert órákon át a pultnál ült és szórakoztatott, és az sem mellékes, hogy tényleg iszonyat jól nézett ki. Na de erről Marconak nem kell tudnia, mielőtt még kitiltja a csávót a klubból. Nem tudom, tényleg mintha féltékeny lenne, pedig csak szexeltünk egyszer. És végül rá is kérdezek burkoltan, ahogy pedig közelebb jön és az ajka az enyémet érinti, még a levegő is belém szorul egy pillanatra. Nem tudom, hogy ez költői kérdés akart-e lenni, de mindenesetre elég rendesen felbolygatta a gyomromban lapuló pillangókat. - Te minden nővel ezt csinálod? Kisajátítod őket magadnak? – emelkedik meg a szemöldököm, ahogy kérdőn pillantok felé. Aztán imbolyogva eltűnök a fürdőben és kicsit kitisztítom a fejem is. Az ágyba dőlve érzem, hogy nem kell erőlködnöm sokáig, hogy mély álomba zuhanjak. Ahogy Marco befekszik az ágyba mellém, a megjegyzésem után hamar el is nyom az álom. Egyszer megébredek, ahogy kellemesen hozzám simul hátulról, jóleső sóhaj szalad ki a számon, de több, mint valószínű, hogy erre reggelre már nem fogok emlékezni. Mikor felébredek, vízért megyek, visszafelé viszont nem sikerül elérnem teljes csendben az ágyig. - Ne röhögj – szúrom le Marcot, ahogy meghallom, hogy fent van, én meg elbotorkálok az ágyig. – Lefogadom, ez jobban fáj, mint egy jobb öklös neked. A bútorok a legveszélyesebbek a kisujjakra – nyüsszögöm, ahogy visszarogyok az ágyra és érzem, ahogy közelít. Halvány mosoly kúszik az arcomra, a libabőr rögtön végigfut az érintése nyomán. - Hát, most már megbizonyosodtál róla, hogy nincs – mondom, miközben át is fordulok a hátamra. Nagy a kísértés és már halványult is a dühöm tegnap óta, eléggé kitomboltam magam, de ha most engedek, azt hiszi, hogy csak hiszti volt az egész. Hogy majd máskor is, bármit mondok, pár óra múlva úgyis elfelejtem és megdönthet újra. Nyilván úgyis ez a célja csak. Hála az égnek, én sem akarnék mást. Vagy többet. De azért ez így eléggé a kedvemre van. Jobb kezem a tarkójára csúszik és kicsit közelebb húzom, az ajkára sóhajtok és aztán a füléhez hajolok. - Ha tudnád, mennyire utállak – suttogom. Már az érintése is eléri, hogy a bőröm pillanatok alatt forróvá váljon és az ölem lüktetni kezdjen az ereimben egyre gyorsabban áramló vértől. Nem tehetek róla, a vágy tényleg felperzsel, kicsit ijesztő, hogy ilyen hatással van rám, de ahogy a kezem az oldalára tapad és aztán lejjebb csúszik egészen az alsójáig, érezhető, hogy ennek a visszája is éppannyira igaz. Imádom, amilyen határozott, hogy tudja, mit akar, hogy engem akar. Teljesen elgyengülök mellette, pedig most sztrájkolnom kellene, megmutatni neki, hogy azért nem mindig úgy lesz, ahogy ő fütyül, hogy most tényleg összedőlt a kártyavár, mert összedöntötte. De nem megy. Vágyom rá, minden érintésére szomjazom.
+18 Szerintem senki sem hülye annyira, hogy azt gondolja, hogy én ebből a helyből lettem milliomos, ráadásul a legtöbben nagyon jól tudják, hogy ebben az esetben előbb volt a tojás, mint a tyúk. Azaz már jóval előtte milliomos voltam és, csak utána hoztam létre ezt az egészet, leginkább azért, hogy saját magamat szórakoztassam vele. Cherry szemforgatása tehát teljesen indokolt én pedig csak egy vigyorral reagálok rá. Csalódtam volna benne, ha nem látta volna át ezt az egészet. -Nem híresztelem. Tudtommal, csak ketten vagyunk a szobában, szóval Neked mondom.- vonok vállat nem törődöm módon, azzal a jól megszokott vigyorral a pofámon, majd Cherry további szavait hallva a magasba szökik a szemöldököm. Élvezi? Na ne már. Jó, amikor valami jóképű -mondjuk nálam tutira nem helyesebb- pasas flörtöl vele, még azt mondom, hogy oké, talán tetszik is neki, de azért ha egy undormány, dagadt, vén majom kezd ki vele, nekem ne mondja, hogy élvezi. Mindegy is. -Én meg azt élvezném, ha privát öltáncot nyomna nekem Nicole Scherzinger, de hát az ember nem csinálhatja mindig azt, amit szeretne. Na jó, kivéve engem de az öltáncos téma még nekem sem jönne össze.- morfondírozok hangosan, de utána inkább hagyom is az egész témát a fenébe. Végtére is, itt van Cherry, aki tök részeg és bár szívesen felajánlanám neki az öltáncos lehetőséget, lemondva ezzel Nicoleról, de most amikor részeg, nem akarom kihasználni. Azt viszont nem vagyok rest közölni vele, hogy csakis, kizárólag magamnak akarom Őt. Nem tehetek róla. Ilyen birtokló típus vagyok, főleg, ha róla van szó, mert furcsa mód ez még nem sok nővel kapcsolatban jutott eszembe. Ha fel is jött hozzám valami cicababa, leszartam, hogy utána már odalent kereste a következő áldozatot, de Cherry esetében ez más. Nem akarom azt lesni, ahogy odalent enyeleg vagy ne adja az ég, elvonul valami nyomorulttal. -Ja, hát én már csak ilyen szemétláda vagyok. Minden magamnak akarok.- vonogatom fel párszor a szemöldököm vigyorogva, de neki semmi esetre se vallanám be, hogy amúgy nem szoktam ilyesmit mondani senkinek. Bár az tény, hogy mindent magamnak akarok, de azért hülye én sem vagyok. Nők terén például eszem ágában sincs a nyakamba aggatni egyet sem, hogy aztán meg úgy bajlódjak vele... basszus... mint Cherryvel. Egészen megrökönyödöm erre a gondolatra és még jó, hogy ő idő közben elmegy tusolni, mert legalább nem látja a gondterhelt fejemet. Hiszen, már most annyi bajom van ezzel a nővel és mégis, újra meg újra azt akarom, hogy itt tébláboljon a közelemben. Pedig esküszöm, én még ilyen zűrös csajt életemben nem láttam. Mindig valami bajba kerül vagy épp ő maga csinálja és ráadásul meg van róla győződve, hogy ő irányítja az életét és szuperül megy neki. Ha szuperül menne, akkor nem rontanának rá a lakásában drogfüggő pszichopata állatok és nem rúdtáncolna a klubbomban tök részegen. Később aztán gyorsan elalszik és meglepő módon, némi töprengés után nekem is sikerül elaludnom, de hajnalban felébredek arra, amikor kilopakodik az ágyból. Ha nagyon mélyen alvó lennék és ez nem tűnt volna fel, arra már tutira felkeltem volna, amikor belerúg az egyik bútorba és szitkozódni kezd. Nem is fogom vissza magam. Röhögni kezdek rajta, de ha tudná, hogy már én is jártam így, nem érezné szemétségnek a reakciómat. -Holnap előkerítem a tettest, szembesítelek vele aztán kibaszom az erkélyről, jó?- kuncogok, mikor visszabújik mellém az ágyba és már simulok is oda hozzá, mert amint eszembe jut, hogy nincs rajta semmi más a pólómat leszámítva, már olyan kemény is vagyok pillanatok alatt, mint a beton. Miféle férfi lennék, ha nem indulna be erre a fantáziám? Egy fiatal, kibaszott csinos, szexi nő fekszik mellettem az ágyamban az én pólómban, amit olyan könnyedén leszedhetek róla, mintha ott se lenne. Kell ennél több? Bár számítok arra, hogy rácsap a kezemre és elzavar a búsba, de érzem, ahogy megremeg az érintésem nyomán. Le sem tagadhatná, mennyire működik köztünk a kémia és, hogy mennyire be tud indulni tőlem. Ez viszont baromira kölcsönös, ami tudom, hogy nem vezet semmi jóra, de ezt most inkább leszarom nagy ívből. -Nagyon helyes. Teljesen felesleges, mint ahogy ez a póló is.- mormogom halkan, miközben a pólót szép lassan feljebb húzom a testén, de ahelyett, hogy teljesen kibújtatnám belőle, végül inkább lentebb kalandozok immár fedetlen hasán és combjain. -Az utálat jó dolog. Meglehetősen intenzív.- suttogom a nyakába félig kuncogva, majd finoman a bőrére csókolok, miközben a kezem végig simítom a combja belső felén szép lassan felfelé haladva, végül ahogy a forró ölére találok felmordulok és finoman ingerelni kezdem, miközben megérzem a kezét a szerszámom környékén. Azt hiszem, eddig is nyilvánvaló volt, hogy be vagyok rá indulva de most aztán végképp egyértelművé vált, főleg, amikor óvatosan fölé mászok és miközben csípőmet az öléhez dörgölöm szenvedélyesen megcsókolom. A gatya azonban még tuti, hogy fent marad, mert terveim vannak Cherryvel. Azt akarom, hogy ha más nem, legalább a jó szex mellettem tartsa és talán eltörölje a mai balhénk emlékét, mert tudom, hogy én még nagyon sok ilyen éjszakát akarok vele eltölteni és azt hiszem, ha tekintetbe vesszük, hogy ő menyire rám van hangolódva, talán neki sem lenne ellenére. -Akkor gondolom azt is utálod, amikor végig csókolom a tested, igaz?- suttogom ajkaiba, majd ennek megfelelően el is indulok szép lassan lefelé ki nem hagyva egyetlen négyzetcentimétert sem finom, forró bőréből. A melleinél el is időzök picit, hogy mindkettőt alaposan kezelésbe vegyem, majd lassan tovább haladok egészen az alhasáig, ahonnan aztán sunyi vigyorral a képemen felpillantok. Mondjuk nem sok fény van idebent, de odakintről azért beszűrődik annyi, hogy láthassam Cherry arcát, aztán ajkaimmal és nyelvemmel neki látok kényeztetni, ezt pedig addig tervezem művelni, amíg sikítva el nem élvez. Talán, az majd végleg megenyhíti a délutáni dolog miatt, nem?
Kezdőlap
