for the #Gang

Friends are God's way to apologize for our families.

to guys

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokat értek a meccsből. Apa mindig összehívja a család férfi tagjait (akik közül páran továbbra sem értik, hogy én ilyenkor miért vagyok jelen), mikor Super Bowl van, de sose sikerült megértenem se a játék értelmét, se a szabályrendszerét. Mármint, a szabályokat tudom, de nem értem. A gyakorlati része nekem nem megy. Ennek ellenére most itt vagyok, egy egyetemi foci meccsen. Reagan küldött el, hogy hozzak neki egy sört, én pedig így tettem, miután adott nekem pénzt, hogy magamnak is vehessek valami undorítóan cukros cuccot. Csakhogy a küldetés félbemaradt, mikor kiszúrtam a fekete hajú szépséget a sorban. Gyerünk Abe, Goldbergizáld őt!  
- Tudod, nagyon szép arcod van, szinte tökéletesen szimmetrikus. Ezt nem csak úgy mondom, nagyon sok arcot szoktam látni a hullaházban, és … áh, helló! – köszöntem oda a felém magasodó fickóra, aki mellénk lépett. Jókor jött volna, mert közben én is észrevettem, hogy megint hullákat emlegetek. Csakhogy jobban örültem volna, ha úgy … százötven centivel kisebb lenne. – Hé, az nem tiéd! – kértem ki magamnak sértődötten, mikor csak úgy kikapta a kezemből a poharat, amit Reagannek kellett volna vinnem.
-  Már az – javított ki roppant éleslátón, majd kicsit magasabbra emelte a poharat, érzékeltetve, hogy sokkal nagyobb nálam. – Mit csinálsz, elveszed?
Nem. Szólok Reagannak és ő majd szétrúgja a segged, feleltem volna legszívesebben, de magamon éreztem a lány pillantását, úgyhogy ennél sokkal bátrabbnak kellett mutatkoznom. Mit csinálna a helyemben Batman?
-Tessék, a söröd Reagan – sétáltam vissza kócosan, láthatóan megviseltebb állapotban a lányokhoz, mint ahogy távoztam. Rea felé nyújtva a poharat, amiben nagyjából három korty sör lehetett. – Ennyit tudtam kifacsarni a pólómból miután rám öntötte az egyik izomagyú – magyaráztam neki, gyorsan helyet cserélve Kaylee-val, hogy amolyan falként funkcionáljon kettőnk között. Plusz, így közelebb voltam a lépcsőhöz, ha esetleg Reagan üldözni akart volna, amiért sör nélkül maradt.
- Jaj ne, lemaradtam a pomponlányokról? – fordultam Kaylee felé kissé csalódottan, mikor láttam visszafutni a pályára a játékosokat. A nyakamat nyújtva figyeltem a pályát, Dant keresve. Általában könnyű őt megtalálni, csak a legnagyobb objektumot kell keresni, de a foci pályán csak nagy objektumok futkostak fel-alá, egymást próbálva megölni. Apa régen elmagyarázta, hogy nem kinyírni akarják egymást, de … a látszat mást sugall, mikor vonatként szaladnak egymásba a játékosok.

A meccs végeztével Reagan mögé bújva mentem le a lépcsőn a lelátóról, mikor találkozott a tekintetem az óriással, aki leöntött a sörrel, amit neki vittem volna. Mikor már kellő távolságba kerültünk, csak akkor soroltam ki mögüle, de ha furcsállva is nézett rám, csak lazán legyintettem egyet. Ismer már, talán rá se kérdez. Nem szívesen beszélnék a srácról, aki sörrel locsolt meg.
- Jöhettünk volna kocsival is. Shelbyt a múltkor vittem szerelőhöz, szóval már nem akar leesni a bal hátsó kereke – magyaráztam a lányoknak, miközben a parkolóban lévő kocsikat figyeltem. A szerelő is megmondta, hogy többe kerülne Shelbyt helyrehozni, mint venni egy új kocsit, de … egy régi barátot nem dob csak úgy el az ember. De talán jobb is, hogy nem vele jöttünk. Az itteni autók tuti kicsúfolták volna. Láttam a Verdákat, tudnak azok is gonoszok lenni.
- ÁÁHH! – kiáltok fel ijedtemben, mikor valaki a hóna alá kapja a fejemet, és elkezdi belőle kimasszírozni az agyamat. Az ember azt hinné, hogy annyi gimis koki után, amennyit én kaptam, az ember fejbőrében lévő receptorok tönkre mennek. Sajnos azonban nem. Ahogy a focisták hónalja sem lett illatosabb a gimi óta. – Nagyon vicces, de nem is mondtam olyat, hogy … melengette – a többi viszont nagyjából stimmelt, csak épp azután nem sokkal érkezett meg az égimeszelő, aki a pasi/testőr szerepet tölthette be. – Nagyon is jól ment, amíg el nem vonta a figyelmét az az óriás – tettem hozzá száj húzva, miközben visszaigazgattam a kontaktlencsém, ami akkor mozdulhatott el, mikor Dan szorongatása miatt kiakartak ugrani a szemgolyóim.
- Nem hinném, hogy Jézus nagy focirajongó lenne – jegyeztem meg Kaylee és Dan felé pillantva, mikor már újra tisztán láttam. – Inkább olyan vitorlás, horgászós pasasnak tűnik – elvégre, ha letud csendesíteni egy vihart, akkor fel is tud támasztani egyet, igaz? Azzal pedig tuti jól befogná a szelet a vitorlákba. Kalózként szép karriert futhatott volna be.
- Mi persze nem kapunk touchdownt – súgtam oda száj húzva Reagannek. – Találd ki, hogy kinek a büdös zokniját hagyja majd ki a Goldberg család mikulása – igen, van saját Mikulásunk. Nagy családi körben persze csak a hanuka, de mivel Bostonban főleg keresztény volt mindenki, anyáék nem akarták, hogy ebből is kimaradjak, tehát mindig megtartottuk a karácsonyt. A Goldberg családnak tehát van egy saját mikulása, mert a nagyi szerint az eredeti egy perverz vénember, akinek börtönben lenne a helye. A mienk viszont olyan, mint Batman, csak … a mániás depresszió nélkül.
- Szerintetek létezhet, hogy leállt az… agya? – pillantottam a mellettem álló két lányra, majd Danre, aki szoborként állt a kocsi előtt, aminek a volánja mögött a férfi vadul fejelgette már szinte a dudát. Dan nem kevés agyrázkódáson lehet túl a foci miatt, úgyhogy nem is volna olyan meglepő, ha egyszer csak beállna nála a spontán agyhalál. Habár, kétlem, hogy az sokat változtatna az alap Danen.  
– Szóval nem a csapattal mész bulizni? – pillantottam Danre meglepve, mikor újra öntudatra ébredt. Nem rá vall, hogy ne pomponlányokkal akarjon bulizni. Ez még rám se vallana. – Na és a pomponlányok, akik ott mennek? – mutattam az ujjammal a lányok egy vonuló csoportja felé. Csak onnan tudtam, hogy mik is ők, mert még mindig az egyenruhában voltak. Plusz, szépek voltak, mint az álom. – Gyanús ez nekem. Készülsz valamire. Vagy csak egy nagyon élethű robot vagy, akit a jövőből küldtek, hogy kiiktassa Dant és átvegye a helyét – ahogy ezt kimondtam, már nem is tűnt olyan valóságosnak. Úgy értem … hacsak a robotok nem szexfüggők, akkor nincs logikus magyarázata annak, hogy miért akarnának Dan testébe bújni. – Felfogom találni az időgépet, és ezt jöttél megakadályozni, igaz? Bár, ha az én technikámat alkalmaztad, hogy vissza gyere az időben, akkor te is meghalsz, mert nem fog létezni az a jövő, amiben visszatudnál jönni megölni, mert nem tudom befejezni a munkám, szóval öngyilkos küldetés lenne. Ez illik egy robotra – hunyorogtam rá gyanakodva. Persze, csak viccelek, bármennyire is király lenne az, ha engem jött volna megölni egy terminátor a jövőből, sajnos nem valami nagy az esély arra, hogy ezt Dan alakjában akarnák megtenni. Célszerűbb volna egy bombázó alakját felvenni és felcsalni egy szobába, ahol nincsenek szemtanúk. Egy terminátor tudná ezt.
- Kivéve, ha a robotika három törvénye alapján működsz, de idővel úgy is mind fellázadnak, szóval az se lenne olyan meglepő, ha megszegnéd ezeket - elmélkedtem, a nem létező szakállamat simogatva. - Nagyon robotgyanús ez nekem - hajoltam közelebb Rea-hez és Kaylee-hoz. - Ez megmagyarázná azt is, hogyan tud ennyit inni... - súgtam nekik, miközben Dant tartottam szemmel. A bizonyítékok csak gyűlnek és gyűlnek ...  

for my commune

" WELCOME TO THE DREAM TEAM "

- Szerinted egyben visszaér? - dőlök kissé jobbra, Reagan felé, s miközben felteszem a kérdést, a távozó Abel hátát figyelem, amint sietősen szedi a lépcsőfokokat, majd eltűnik a büfé irányában. Magam részéről nem kértem semmit, hiszen a táskámban ott pihent a kulacsom, amit indulás előtt töltöttem fel vízzel, és tökéletesen jó szolgálatot tesz, ami a folyadékbevitelem illeti. Azt azonban nem vettem volna készpénznek, hogy a mellettem ülő lány söre gyorsan, és precízen kerül leszállításra. Abel mágnesként vonzotta a lehetetlennél lehetetlenebb helyzeteket. Olyannyira, hogy már kezdtem arra gyanakodni, direkt módon kereste a bajt. Szemeim ismét a pályára szegeztem, s próbáltam a minimális ismeretem előhalászni. Nem értettem a sportokhoz, így a foci is teljesen kimaradt, így a játékszabályokhoz pont annyi közöm volt, mint a kvantumfizikához. Az emberi test viszont annál inkább az én terepem volt, s egészen lenyűgözött az, mi mindenre képesek a játékosok, legfőképpen fizikailag. Ahogyan a különféle alkatú, és testfelépítésű focisták egymásnak feszültek, mindeközben mások hihetetlen gyorsasággal futottak a pálya egyik végéből a másikba. Pontosan ezért arra kérdés nélkül tudtam a választ, ki miért van azon a bizonyos pozíción. - Nyugtass meg mindkettőnket, hogy ezt csak viccnek szántad. -
Az időközben visszatérő fiúra pillantok, na meg arra a bizonyos sörre, melynek háttértörténetét hallva grimaszba rándul az arcom, pontosan azt mutatva, amire gondolok, miszerint ez egész egyszerűen pfúj, miközben ő finom agresszivitással passzíroz Reagan mellé, s ül le a másik oldalamra. Nem mintha Rea keze nem lenne elég hosszú, hogy rajtam keresztül átnyúljon, s elkapja Abelt, így én nem fogadnék arra, hogy ettől a cseltől biztonságba került. A kérdésére helyeslően bólintottam, majd a továbbiakban a meccsnek szántam a figyelmem, amit meglepő módon sokkal jobban élveztem, mint azt valaha is feltételezem volna magamról. Többször is azon kaptam magam, hogy felpattanok a padról a többi szurkolóval együtt, és telitorokból kiabálok.
Ez a fajta újszerű extázis hatása alatt állva ballagok a többiekkel együtt a metró felé, amikor egyszer csak berobban az a személy, aki miatt tulajdonképpen eljöttünk.
- Tudod Abe, nem sok dologban egyezik a véleményünk Danel, de ebben igazat adok neki. Bocsi. - együttérzésemet kifejezve paskoltam meg finoman Abel vállát, elvégre nem szeretek a rossz hírhozó lenni. Pedig ebben a témában elmondtam már a véleményem Neki, de lehet meg sem hallotta, amit akkor mondtam.  - Nagyon szuper meccs volt! -
Bukik ki belőlem lelkesen, amikor tekintetem találkozik Danielével, és széles mosollyal viszonzom az övét. Amikor pedig a touchdownt említi, láthatóan meglepődőm.
- Tényleg? Ez igazán kedves tőled, köszönöm! - kerekednek el a szemeim, majd ismét elmosolyodom, s hunyorogva hallgatom a folytatást. Természetesen semmi ellenvetésem, hogy osztozzam a „kedvesebbik anyjával”. Tovább haladunk, vagy is csak haladnánk, mert a nap sztárja lemarad, én pedig a vállam fölött hátra pillantva nézek vissza.  - Többször említetted már azt az autót, de én még sosem láttam. Ti? -
Pillantok Reára, majd Abere, végül Danielre, amolyan „ne duzzogj, gyerünk már” féle tekintettel. A táskámba nyúlok, s előkeresem a kulacsom, s nagyokat kortyolok belőle, s miután elteszem, előveszem a bérletem. Nem sietem el a procedúrát, de Abel még mindig a gondolatmenetét darálja.
- Mindig meglepsz, mennyire borasztóan kocka tudsz lenni. - nézek hitetlenkedve Abere. - Szerintem szó sincs itt robot elméletről, hanem Dan ezalkalommal szeretne velünk ünnepelni. Egy kis minőségi időtöltés az albérleten kívül. -
Bólogatok serényen, majd Reagan felé húzok megint
- Ismersz valami jó helyet itt a közelben? Tudod, én nem vagyok valami jártas ilyen helyekben, Abe még annyira sem, Danielnek pedig ezúttal legyen meglepetés, hová megyünk. - ismét rámosolygok Danre, és fel sem merül bennem, hogy ellenkezne a meglepetés ellen. Mindenki szereti a meglepetéseket, nem? - Az első kört én állom! -

Rea & the others

'If I got rid of my demons, I'd lose my angels.'

Nem vagyok teljesen biztos, hogy el akarok menni, pedig közel két órája még ujjongtam az ötletért. Nézzük meg Danék focimeccsét, micsoda pazar egy ötlet és nem csak azért, mert megígértem Abelnek két napja, hogy nem csupán akkor fogom kidugni orromat a szobámból, amikor fürdeni és enni megyek. Lehet egy icike-picikét igazuk van abban, hogy jobban érezném magam, ha nem Hannah után bőgnék, szerintem amúgy sem tudják, mindössze sejtik, hogy mostanság nem túl rózsás köztünk a helyzet.
Nem vészes a meccs, bár lassan kezdem magam meglehetősen egyedül érezni így Abel és Kaylee mellett, akikről első ránézésre feltűnik, hogy nem értenek éspervagy nem érdekli őket mélységesen a foci, én meg itt hangosan baszdmegolok minden elrontott labdára és pattanok fel üvöltve a szép megmozdulásokra, meg se lepődök, hogy torkom kezd kiszáradni.
- Abelem, nem szeretnél nekem hozni egy jó hideg csapolt sört? - kérem meg. Miért őt? Hát nem szegényt Kayleet fogom ugráltatni sörért, én meg túlságosan lelátóra való vagyok, így maradt Abel, kis csodapintyem. Kezébe nyomok néhány dolcsit egy néma "köszi" tátogás közben. Mégis mi baja lehetne?
- Csak nem önti ki... Ja, mármint hogy Abel ér vissza egyben? Óh, adja az ég! - De nem, tényleg, én bízok benne, csak vesz nekem egy sört, esetleg magának is, netalántán ha futja a pénzből még Kayleera is gondol valami finomsággal, hiába nem kért a lány semmit, aztán már csak a lépcsőn kell vigyáznia felfelé. Ez azért szokott sikerülni húsz felett.

Megfeszülnek izmaim, felugrok helyemről több szurkolóval egyszerre, de csak egyöntetűen a csalódottság "ahh"-ja hallatszik a lelátóról. Majdnem megvolt. Visszahuppanok a helyemre, ismételten megjegyzem magamnak, hogy jól tettem, amikor levágattam a hajamat.
Észreveszem Abet. Kettőt kell pislognom, hogy felfogjam, mit látok. Mint akit öt ló erőszakolt volna meg, majd hugyozott le. Elveszem a poharat és fel sem tudom fogni, hogy ezt miként tudta összehozni.
- Ezt nem hiszem el... Hogy??? - tárom szét érthetetlenül a karomat grimasz közben. Halvány lila fogalmam sincs, hogyan tud ennyire szerencsétlen lenni, még egy sörért sem lehet elküldeni és végül Kaylee gyanakvásainak lett igazuk. Nagy és keserves sóhajjal dobom le kezemből a közel üres üveget, ezzel én már nem tudok mit kezdeni.
- Hé! Ne szemetelj - böki meg vállamat a mellettem ülő férfi, mire totál kiakadtan húzom el számat, hogy hát baszki, ne már hogy ő is kezdi.
- Oh, egek!  - forgatom szemeimet végül megadva magam, mert amúgy tökre igaza van, de... inkább hagyjuk is. A meccs további szakaszában próbálom élvezni a sport szépségét. Egyre jobban kezdem bírni Kayleet, pedig mikor megéreztem rajta, hogy miként van a Dan témában, valahol a süllyesztő környékére került akaratom ellenére is. De jah, dögös, ahogy kezdi felvenni a szurkolói vénát. Ami pedig Abelt illeti... nos, hát, igen.

Megtorpanok és kérdőn pillantok hátra, mikor megérzem, hogy Abel hirtelen irányváltással elfoglalja az árnyékom helyét, majd próbálom kiszűrni, hogy kitől húzhatja be fülét-farkát, na meg a sörömet, de mivel nem akad meg senkin sem a szemem a tömegben, tán jobb is, ha nem akadok le a dolgon. Oké, hogy Abelt talán engedték néha vezetni és még az sem kizárt, hogy kocsija van, vagy volt, de egy valamit nagyon nem értek...
- A-a, de milyen kocsi? Nem inni megyünk? - Én tényleg ebben a hitben voltam, ami pedig egyet jelent a no drive felirattal, úgyhogy részemről ebből nincs probléma, amúgy is a tömegközlekedéshez vagyok hozzászokva. Aztán berobban Dan és jön a megszokott pasis nyúzás a haverok között, már amennyiben tényleg haverok, de szerintem azok.
Sehogy sem maradhatott leplezetten Abel csajozása, én meg alsó ajkamat nyalva bólogatni kezdek Dan megállapítására, s összerakom, hogy min úszott el a söröm. Igazán szomorú.
- Szűzanyám! - reagálok Dan monológjára és egy kicsit reménykedem, hogy nem nekem kezdi a szerelmes regét, oldalra pillantok Abelre és Kayleera, ám hasztalan, mert így is kezdek libabőrös lenni. Erre a micsoda szövegre semmi szükség nem volt, akkor is eljöttem volna szurkolni, ha nem Dan játszott volna. Vagyis nem biztos, de mindegy.
Dan és Kaylee nekiállnak szívecskéket dobálni egymásra, Abel meg jön az Isten milyen sportot űz dumával, én pedig az eddiginél is jobban megérzem Hannah hiányát. Szerintem a srácok még mindig azt hiszik, hogy csak azért nem jött el, mert dolgozik.
- Nem, mi nem vagyunk Kaylee Benettek, de ne búsulj, biztosan akad valaki, aki szívesen neked adományozná - veregetem meg a vállát. - Hát, én ki szoktam mosni a zokniimat, szóval... - megvonom a vállamat és ezúttal sem azon akadok fenn, amin Abe várná, s időközben próbálok a metró irányába tendálni, vagy csak szimplán le az útról, mert nem akarom, hogy elüssenek.
- Daniel mozdulj már meg! - kiáltja hangosan, feltételezi a kocsis is valahogy ezt próbálja zongorázni neki dudaszóval.
- Te nem akarsz inkább a pomponlányokkal menni? - fordulok Abe felé, hogy visszaszúrjak a csodálatos robotika beszámolója után. Hiába vagyok, ha egyáltalán még "vagyok" kapcsoltban, most valamiért jobban együtt tudok érezni Abevel, mintsem a szerelmeskedő még nem szerelmes pár tagjaival. Dan jön, mert Kaylee is itt van, mi sem világosabb, ellenben igencsak kedvemre van, hogy "művelődni" megyünk.
- Hát, mondanám a Woodhavent, mint minőségi időtöltés, de elég gáz ott inni, ahol dolgozom, szóval mehetnénk inkább BC például - húzom elő első ötletlapomat és meg sem fordul fejemben, hogy nem ismerik azt a helyet. BC-t mindenki ismeri...  

for the #Gang

Friends are God's way to apologize for our families.

to guys

Persze, hogy viccnek szántam. Az benne a vicc, hogy nem vicc. Válasz helyett azonban csak megvontam a vállamat, éreztetvén, hogy nem szeretnék beszélni az esetről. Ráadásul úgy érzem magam, mint, aki kissé berúgott. Azt hiszem véletlen sikerült pár kortyot felszívnom az orrommal a sörből, mikor az a fickó leöntött, én pedig halált megvető bátorsággal kapálóztam, hogy leállítsam.
- Shelby a leghűségesebb autó a világon – kissé fel is szegtem az állam. Shelby nincs itt, hogy megsértődjön, szóval nekem kell. Kissé fáj, amiért nem is tud róla Rea, pedig már ült benne. Igaz, nem gyakran használom, mert, mint kiderült, New Yorkban szinte lehetetlen a belvárosban autóval közlekedni, de ott parkol az utcában és őrzi a házat. Na meg a Bryan Adams válogatáskazit, ami bele van ragadva az autómagnóba anya jóvoltából.
- Ő is zsidó volt – pislogtam értetlenül Dan felé. Habár, nem volt túl rendes zsidó fiú, ahogy a nagyi szokta mondani. Valószínűleg miatta veszik nagyon komolyan a lázadó tinédzser éveket a zsidó szülők. Először a gyerek nem eszik brokkolit, másnap meg vallást alapít. Az nem is úgy … és amúgy is közös megegyezésen alapult, hogy felkötözött – egészítettem ki Dan mondandóját, ahogy zavart mosollyal először Reaganre, majd Kayleera pillantottam. Fent kell tartanom a látszatát annak, hogy befolyással vagyok arra, ami történik velem az életben. – És azt hittem, hogy ez csak becenév. Senki se tudhatja meg, hogy egy Jesus nevű srác egy zsidót kötözött fel valahova – főleg nem a nagyi. Habár, mostanra kissé ő is szabadabb gondolkodóvá vált. A legutóbb azt mondta, hogy most már az se érdekli, ha muszlim lányt mutatok be a családnak, csak lány legyen.
- Ők most flörtölnek? – súgtam oda Reagannek, miközben Dant és Kayleet figyeltem. Nem tudtam megítélni, hogy ez annak számít-e. Legutóbb mikor megdicsértem egy lány haját azt mondta, hogy nem szeretne semmit se venni. A filmekben olyan könnyen elhatárolható, mikor a két szereplő legszívesebben egymásnak esne, de … Dan egy tűzcsapra is képes lenne rámozdulni, szóval nem valami könnyű helyesen megállapítanom, hogy mi is az, ami itt folyik.
- Miért, gyakran megsérülnek? – pillantottam meglepve Danre, ahogy a lányok után néztem. Nem mondom, nem olyan egyszerű az, amit csinálnak, de még egyiküket se láttam begipszelt karral-lábbal az egyetemen, csak a Napot is eltakaró focista barátjaikkal, akik… oh. Oh, fúj! A szám sarka is megrándult, mikor ráébredtem mit is akart jelenteni az, amit Dan mondott. Így már egészen más szemmel nézek a lányok után. Vágyakozva, de azért máshogy.
Elhúztam a szám, mikor Dan felém mutogatva dőlt fel a röhögéstől, de … én is jót nevettem magamban ő rajta, ugyanis ezek szerint fogalma sincsen arról, hogy a gimiben hány csaj mennyiféleképpen égetett be. Sőt, egy tényleg meg is égetett. Na ezen biztos nevetne, de nem tudja, ezért én nevetek. Belül. Kicsit azért kínomban.
- Ez olyan, mint a Terminatorban, ez nem kocka dolog, ez klasszikus! – néztem Kayleera, majd a többiekre. Egyikük biztos látta. Dan még hasonlít is Arnoldra.  Vagy szerintetek a Vissza a jövőbe is kocka film? – akármit is mondanak, az is klasszikus.  
- Csak mert szépek, jó az illatjuk és tökéletesek? Nem, dehogy is, nekem nem … kinek jön be az ilyen? – ráztam meg a fejem, zavartan nevetve Reaganre, miközben a pomponlányok egyre távolabb kerülő alakját figyeltem. Persze tudom: mindenkinek. De nekem meg van a stratégiám. Megvárom, míg minden lány elkel, aki magasabb polcon van, mint én, és aztán ráhajtok a … falábúakra és félszeműekre.
- Én miért ne tudhatnék egy jó helyet? – kérdeztem kissé sértődötten Kayleetól, miközben Dan a kulcsával szórakozott. Kicsit úgy érzem, hogy nem értékelik eléggé az ötleteimet. A múltkor például kinek a frenetikus ötlete volt az, hogy menjünk el a közeli képregény bolt rendezte jelmez versenyre? Az enyém! És nyertünk is. Igaz, főleg azért, mert csak a mi Macskanőnk volt nő, de … a tények azok tények!
- Ez tudományosan lehetetlen. Legfeljebb kevésbé emlékszel arra, hogy rosszul vezetsz ittasan, ami miatt bírhatsz azzal a tévképzettel, hogy jobban vezetsz. Na ez a tudomány! – pillantottam a csajokra a szám elé kapva a kezemet, majd Danre. Oh, igen, ezt hívják K.O-nak! Lehet, hogy vasággyal vagyok negyven kiló, és lehet, hogy nincs barátnőm, de a tudomány és én jegyben járnánk, ha lány lenne.
- Hé, én értek a kocsikhoz! Nekem is van egy! – szóltam Dan után, a hangomban pedig enyhe sértettség telepedett meg. Duzzogva fontam össze magam előtt a kezem és néztem a kocsiját. Az én Shelbymnél ennek a felnije is drágább lehet. Így már örülök, hogy nem hoztam el. – Nyugi, csak Parkkal tudok Bad Boysosat játszani! – emeltem a kezem a magasba, mikor Dan rám szólt. Igazából, Parkkal se nagyon, mert sose érti meg, hogy kettőnk közül én vagyok Will Smith. A múltkor sziklaszilárd, támadhatatlan tényekkel támasztottam ezt alá neki. Én GOLDberg vagyok, Will pedig Smith, a kapcsolat kettőnk között egyértelmű. Park pedig csak fekete, szóval ennyi erővel lehet Martin Lawrence is, aki szintén fekete.
- De hát te ingyen kondizol – jegyeztem meg Danre pillantva. Irónia? Meglehet, kissé nehéz kiigazodni Danen, mikor éppen felvág valamivel. Tehát mindig. Ő és a legtöbb sportoló, akik komolyabb szinten űzik a játékot, azt hiszem ingyen és bérmentve használhatják a konditermet. Nekem bezzeg fizetni kell, hogy fénymásolhassak a könyvtárban, pedig én vagyok benne a csúcstartó.
- Ez jó volt! – nevettem fel, oldalba bökve Regant, miközben nevettem. - Látjátok, Reagan érti! – de nem értették, az ábrázatukat elnézve. – BC! Before Christ, és az előbb időutazásról beszéltem…. értitek – magyaráztam, és ettől csak még inkább elkapott a nevethetnék. – Nem is tudtam, hogy ilyen jó a humorod, Reagan – folytattam, mikor már tudtam beszélni és nem rázott a nevetés. -  Vagyis, tudtam, hogy jó, persze, de, hogy ilyen … áh, nem bírom, ez nagyon jó volt! – még a könnyem is kicsordult, ami kissé csípett, mert feloldotta az arcomra száradt sört, ami így a szemembe folyt. De megérte. – Ez volt az első klasszikus Moore-Goldberg poénkapcsolat. Egy hullámhossz, szinte már szörfölni lehetne rajta – magyaráztam, vigyorogva pillantva Reaganra. Büszke voltam magunkra. Még néhány ilyen és olyanok leszünk, mint Larry Bird és Kevin McHale párosa.
- Na várjunk. Miért én üljek hátra? – néztem Dan felé, mikor érezhetően engem szánt egyik szenvedőnek oda hátra. Lehet, hogy négyünk közül én vagyok a harmadik legférfiasabb egyén utána és Rae után. Lehet, hogy négyünk közül csak Kaylee foglal el nálam kevesebb helyet, de … mégiscsak férfi vagyok. – Mi lenne, ha egy gigászi kő-papír-olló párbajban döntenék el a dolgot? Három győzelemig tartó párharc, a nyertes előre ül, a két vesztes pedig …   megakadtam, mikor a szabályok lefektetésekor a pillantásom találkozott Reaganéval. – Vaaaagy, mivel köztudottan nagylelkű és adakozó vagyok, mint egy fehér zsidó holló, átadom az anyós ülés lehetőségét. Igen, ezt fogom tenni – az utolsó mondat már csak magamnak szólt inkább. Nem tenne valami jót az amúgy sem éppen fényes hírnevemnek ha Reagan úgy ráncigálna ki az anyósülésről, mintha csak a GTA-val játszana.
- Elég kicsit itt a hely – jegyeztem meg, ahogy bepasszíroztam magam a kocsi hátuljába. Lehet, hogy nem vagyok valami nagydarab, de ahhoz képest magasra sikerültem, így büszkén állíthatom, hogy vannak bizonyos dolgoknak kompatibilitási problémái a méreteim miatt. – Na és a testvéreidet, hogy furikázod? Ha elakarod őket vinni fagyizni, akkor összehajtogatod őket, vagy mi? – kérdeztem Dant, miközben a fejtámla felett átemelve a lábam végre minden egyes testrészem az autóban volt. Többé-kevésbé kényelmesen. A Batmobile érthető okokból szűk belül, elvégre Batmannek csak egy feneke van. Ráadásul nem csajozásra tervezte. Arra ott vannak Bruce Wayne autói. Na de Dan autója lehetne egy terepjáró is, praktikusabb volna. Kész csoda, hogy egyáltalán ő befér a kocsiba.
- Menjünk a 5 Napkin Burgerbe, ott jó nagyban gondolkodnak. A múltkor öt napig ettem az ott kapott hamburgeremet. Egy étkezés, öt napra elég kalória – könnyen lehet, hogy ez is egy rejtett utalás arra az ötösre a nevükben, de … a rejtély csak úgy izgalmas, ha rejtély marad. A sherlocki énem tehát jobb, ha kise bontakozik. – Aztán átugorhatunk a Woodhavenbe is, elvégre, kapunk kedvezményt, ugye? – pillantottam a lehető legelbűvölőbb mosolyommal Reaganre. – Megmutathatnám a Goldberg koktélt, hogy kell csinálni és, ha jó, akkor felvehetnétek az itallapra. A népek megőrülnének érte. Ezra bácsikám szó szerint megőrült, mert mindig azzal kezdte a napot – bizonygattam mosolyogva. Igaz, Ezra bácsinak már előtte is voltak meglehetősen furcsa szokásai, épp ezért intette őt mindenki óvva attól, hogy ne vigye túlzásba a Goldberg koktélt. Azóta a családban ő az intőpélda mindenkinek, aki azt hiszi, hogy jó ötlet lórúgással kezdeni a napot.  

for my commune

" WELCOME TO THE DREAM TEAM "

Nem állítom, hogy kitörő lelkesedéssel jöttem erre a mérkőzésre, hisz mégiscsak egy ismeretlen terep a számomra, szimplán jól esett kimozdulni a többiekkel, és végre más közegben is időt tölteni, mintsem a lakás falai között. Persze, otthon van fűtés, és melegvíz, internet és kábeltévé, na meg a hűtőben valami kóla utánzat, és az elengedhetetlen mikrós popcorn. De ez a mostani szituáció végre kicsit más, és ez szuper! Ahogyan az is az, miként felveszem a ritmust, és a végére egészen elkap a szurkolói láz! Szinte sajnálom, hogy az egésznek vége, és már kifelé ballagunk a többiekkel a pályáról. De azt már a legkevésbé sem, hogy végre teljessé válik a csapatunk Daniel személyében is, és így együtt vágunk neki a.. éjszakának? Nem igazán tudom, hogy ez megfelelő kifejezés-e. Azt hiszem annyiban maradtunk, hogy a meccs után beülünk iszogatni, meg ilyesmi. Épp azon gondolkozom, kell e levegyek pénzt, amikor a társalgás a közelünkben felbukkanó pompomlányok felé terelődik.
- Hé! - szólok oda Rea és Abe felé. - Már miért is akarnátok utánuk menni? Arról volt szó, hogy kommuna buli lesz! -
Nézem hitetlenkedve a kettőst, mert igazán nem értem, miért is merülne fel bennük az, hogy ismeretlen lányok mellé csapódjanak, amikor végre mindenki ráér - és van némi pénze fizetés és ösztöndíj után - egy jó kis iszogatásra! Különben sem értem, hogy a zsidózásból, hogyan lyukadtunk ki a pompomlányokhoz, akiket nem elég gyakran… mi?
- Nem tudom, pontosan miről van szó, de azt hiszem nem is akarom tudni. - pislogok, majd a mellettem haladó Reára pillantok. - Igazam van? -
Megerősítést várok, mert biztos vagyok benne, hogy egy olyan vagány csaj, mint Ő - aki ráadásul egy bárban dolgozik, ahol sok embert lát, és sok dolgot hall – pontosan tudja, miről beszél a két srác, és ha nem is ismer annyira, levette már azt, mennyire lennék befogadó eme információ irányában. Bár az is igaz, hogy észrevettem rajta némi távolságtartást az irányomba, melynek oka számomra teljesen ismeretlen, de paranoiás énem elnyomva próbálok nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
- Ezt ne nekem, Daniel. - nézek Danre kissé megrovón, amikor hangosan kigúnyolja Abelt, mondván, hogy én beégettem, holott ez nem is igaz, csupán egy hangosan kimondott megállapítás volt. Mindazonáltal Dan „ártatlan vagyok, nem csináltam semmit” ábrázata, amit volt már szerencsém más szituációban is látni, rám a legkevésbé sincs hatással, s bizony ennek is hangot adok, ne csak Abel legyen mindig porondon. - A terminátort láttam, a bátyám révén, de a vissza a jövőbe? Az az, amikor egy fura autóval időhurkokon át mennek? -
Lehet nem éppen a megfelelő szakkifejezés az időutazásra használt kapura, vagy mire, de nem igazán jutott eszembe jobb megnevezés. Goldberg biztosan kijavít majd, így nem kell törni magam a helyes megfejtésen.
- Azért Abe, mert ha éppen nem dolgozol, vagy tanulsz, akkor ilyen jövőbe repülős autós filmeket nézel, tehát gondolom én, nem mozdulsz ki túl gyakran, és éppen emiatt nem hiszem, hogy túl sok helyet ismersz. - fordulok a fiú felé, és minden rosszindulat nélkül válaszolom meg a kérdését. - De semmi baj, én sem ismerek egy helyet sem. -
Mosolygok Abere bíztatóan, hiszen tényleg nincs ezzel probléma, de a tények azok tények, és jobban bízom Reagan tapasztalatában, mint Abe titkos fórumain olvasott félinformációkban.
- Nyugtass meg, hogy ezt az egész sületlenséget csak viccnek szántad. - nézek Danre _nagyon komolyan_. - Csak azt hiszed, hogy jobban vezetsz alkohol befolyása alatt, de ez azért van, mert az alkohol látszólagos élénkítő hatása, már igen kis koncentrációban is csökkenti a gátlásokat. Ez most komoly, ne röhögj ki! -
Mielőtt még elkezdné a poénkodást a gátlásaival, gyorsan megfenyegetem, meglengetve mutatóujjam felé.
- Csak hogy tudd, nem fogom engedi, hogy ittasan vezess. - azt meg pláne nem, hogy bárki beüljön mögé, és természetesen én sem fogok! Akkor inkább hazamegyünk metróval, és majd visszajön érte másnap, amikor már valóban kijózanodott. Ez az ittas vezetéses dolog némiképp felzaklatott, és még az sem tompít a dolgon, amikor valóban megvan az autó. Daniel oldalba lök, minek hatására kissé kilengek a saját pályámról, de hamar visszatalálok a lépteimhez, és felpillantok rá. - Oké, rendben, igazad volt, kimondtam. -
Adom meg magam, és ismerem el, mert tudom, hogy ez fontos neki.
- De az ivás utáni vezetésben nem, szóval… figyelni foglak. - mutatok két ujjammal a szemeim felé, majd szegezem rá a mutatóujjam, csak, hogy érezze a súlyát a fenyegetésemnek. - Szerintem Te és Rea nem ugyan arra gondoltatok. De én is csatlakozom azon táborhoz, aki nem tudja, mi az a BC. -
Abel már megint túl magyarázza a dolgot, és szerintem szó sincs arról, mint amit ő emlegetett, így kérdően pillantok a lányra, hogy megtudjuk a helyes választ.
- Igazából, nekem teljesen jó hátul! - a kő-papír-olló játék hallatán nagyon gyorsan kihúzom magam a dologból, s ott hagyom Reagant és Abet, hadd játsszák le egymás között. - Nagyon szép járgány. -
Lépek Dan mellé, s pillantok Rá.
- De azért remélem, nem miattunk költöttél olyan sokat üzemanyagra. Tudod, mi az ilyen presztízs tárgyaktól függetlenül is kedvelünk. - mosolyodom el, s ebben az is benne van, hogy örülök, amiért végül a mi társaságunk mellett döntött, és nem azok mellé tette le a voksát, akik hamis barátok. Miközben ezt a rövid kis szösszenetet elmondom Danielnek, Abe megelőz, és bemászik hátra, majd követem én is, és végül Reagan ül előre. - Én is szívesen megnézném azt a helyet, ahol dolgozol. -
Hajoltam kissé előre, és céloztam a szavaim a lánynak.
- De csak akkor menjünk oda, ha Neked nem gáz, vagy ilyesmi. - mert azért azt sem szeretném, ha ez kellemetlen lenne a Reagan számára, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát ma. - Lehet, hogy ezt csalogató marketing szövegnek szántad, de szerintem nem sikerült. -
Néztem a mellettem ülő Abere, majd hátra dőlve az ülésen, vettem elő a telefonom, hogy megnézzem google térképen, hol is van Rea munkahelye.

Rea & the others

'If I got rid of my demons, I'd lose my angels.'

Egy dolgot nagyon nem értek és nem tudom eldönteni, hogy azért mert jó kislány vagyok, vagy éppen azért, mert hát rohadtul nem, de valaki magyarázza el nekem, hogy miért kezdenek autóbuzit játszani a fiúk, mikor elméletileg inni megyünk. Jó, ha lenne pénzem kocsira, lehet engem sem érdekelne az ittas vezetés, de ez egy jó lehetőség arra, hogy miért ne kelljen nekem járgány, mégiscsak menőbb kijelenteni, hogy én inkább iszok, mintsem, hogy semmi pénzem rá.
- Nem tudom. Talán - vonom meg a vállamat Abel Danékra vonatkozó kérdésére, egyrészt én nem akarok kavarni, mert jóformán semmit sem tudok róluk, másrészt úgyis hamarosan ki fog derülni. Azért kissé jó érzés, hogy nem én vagyok most egyedül a tudatlan, hanem Abel sem látja át Kaylee és Dan kapcsolatát, ha egyáltalán bárki is rendelkezik ilyen képességgel.
- Nem akarod tudni - nézek rá, mint akinek fáj a fiúk humora. Borzalmasan ellentétek ők ketten, két véglet, ha úgy tetszik a férfi kategóriában. Mondjuk csodálom Dant, hogy ilyeneket mond ki, miközben itt van mellette Kaylee, de lehet amúgy totál nem is flörtölnek, csak beképzeljük.
Nem tudom olyan gyorsan követni a gondolatmenetet, mint talán kellene, de a szép robotika tudományt követően esetleg felvetem Abelnek, hogy a csajokkal is tarthatna, mert ők bizonyára sokkal szívesebben veszik a tudományok beszámolóit, habár lehet tévedek...
- Nekem? - felelek vissza, miközben én is elnevetem magam. Nekem bejönnek a jó csajok, sosem vallanám be, de Dannal eléggé egy az ízlésünk, bár most csak azért nem fogok bosszúból ráhajtani Kayleera, mert anno ő is ezt tette Hannahval, amíg világosan meg nem értettem vele, hogyha két másodpercen túl rajta tartja a szemét, akkor golyótlanítom.
- Ne aggódj, esélytelen, hogy a történtek után Abe megindulna feléjük - mosolyodom el Kayleenak válaszolva, szándékosan nem említem magamat, de lényegtelen is, hiszen itt vagyok és velük leszek, ahogy megbeszéltük. Kell már egy ilyen este, ha nagyon szarul érezném magam, majd kitalálok egy béna indokot és lelépek.
Eléggé foglalkoztat, hogy miért csinál úgy Dan, mintha nem tudná, hol parkol. Mindenki tudja, hol hagyja az autóját, főleg ha az szuper király. Ez az eset most pont olyan, mintha elhagyná valaki a csaját...
- Mi az, hogy itt van valahol? Milyen férfi az, aki nem tudja, hol a kocsija?! - A sok pittyegésre egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy Dan most készül minket beetetni és amúgy rohadtul nem is az ő autója, hanem egy haverjáé, akitől mára kölcsön kapta, hogy menőzzön.
- Szóval akkor lényegében minden király dologgal fel van szerelve, ami a kezdő sofőröknek kell a vezetéshez, csak hely nincs benne - vonom le a következtetést a felsoroltakból az én józan paraszti eszemmel. Még az ülést is úgy fűti, ahogy a segge kívánja, tolatáskor hátra se kell néznie, csak három ember már kényelmetlenül érzi magát benne. Mondjuk ahogy benézek az ablakon, látom már az okát.
- És mi lenne, ha legalább az anyósülést előbbre húznánk, hogy a lehessen létezni hátul? - Ha Dan vezet, márpedig kétlem, hogy átadná másnak a kormányt, akkor azt elfogadom, hogy kell a hely a hatalmas lábainak kényelmesen nyomni a gázt.
Felvetek két ötletet, ahová mehetnénk, de csak az egyiket gondoltam át igazán. A Woodhavenbe nem akarok menni, mert ma Risa ott a felelős és nincs kedvem még egy háborút megvívni vele, ugyanakkor ezt az aggodalmamat gyorsan felváltja a felháborodás.
- Ti tényleg nem ismeritek a BC-t? - kérdezem teljesen lesokkolódva. Az a legkirályabb hely, az ára is csak kicsivel nagyobb, mint a normál helyeké. Csak egy ember kezd el nevetni, Abelre szerintem mindannyian kérdésekkel telt tekintetekkel nézünk.
- Köztudott, hogy nekem nincs humorom és ami nincs azt kár erőltetni. De ha egyszer lesz sok pénzem, akkor nyitok egy saját bárt Before Christ néven a tiszteletedre és berendezem ilyen ókori cuccokkal. - A hullámhosszról leginkább megint Hannah jut eszembe, aki vegyészmérnök szakon van, noha nem kell nagyon megerőltetnem magam, hogy valamiről ne a szőke lány ugorjon be. - Black Cherry a neve, de mindenki csak BC-ként emlegeti. - Vannak rövidítések, amik hamarabb elterjednek, mint a hely teljes neve, nos, ez is egy ilyen eset, azonban ma már nagyjából másodszorra szomorodok el azon, hogy a többiek bizony keveset járnak el ilyen helyekre.    
Abel azon van, hogy olyan gyász játékokhoz folyamodjunk, mint a kő-papír-olló, de szerintem ennél azért már érettebbek vagyunk és ezt bizonyára ki is olvassa a szemeimből.
- Ha ennyire nehézkes, akkor ülök... - mondanám, hogy ülök én hátra, de mindeközben éppen lemeccseli magával, hogy ő lesz az egyik, aki hátul lesz. Kérdem én: mernék én filozófiai vitába keveredni Abellel?
Kayleera pillantok, ki szintúgy azt mondja, hogy hátra ül, ez azért meglep, mert azt hittem szívesebben ülne Dan mellett. Mi a franc? Akkor most tényleg én fogok Dan mellé ülni? Végül is, oké, utóbbi két hétben már nem is húztuk egymás agyát annyira sokszor... Beülök mellé, miután a hátsó tagok is elfoglalják helyüket.
- El kell ismernem, tényleg jó a motor hangja - bókolok, de ez most jogos tény. Szinte biztos vagyok abban, hogy nekem fiúnak kellett volna születnem.
Nem örülök, hogy a legtöbben a Woodhaven mellett döntenek, de én vetettem fel, úgyhogy megeszem amit főztem. Amennyit Dan tud inni, jó bevétel lesz a háznak és legfeljebb Risának beszólok majd, hogy miattam termelt sok pénz a bár ma este. Főként emiatt nem ellenkezek már Kayleeval, ki vélhetően női érzékével rátapintott, hogy nem teljes az örömöm a munkahelyem iránt.
- Jó lesz a Woodhaven, ott egyszerre lehet nagyokat enni és inni is, igaz, a Goldberg koktélt majdhogynem el is lehet felejteni, mert nem akarok vitatkozni Risával. De Abel, ha akkor jössz oda, mikor én vagyok a felelős, akkor megígérem, hogy megalkothatjuk azt a löttyöt. - nézek hátra rá, én is meglepődök, hogy partner vagyok a dologban, vagy rábólintok Abel egy ötletére, de biztosan csak azért, mert koktélokról van szó. - Ja, én végre szerzek neked egy csajt!

for the #Gang

Friends are God's way to apologize for our families.

to guys

- Ha nem vigyáztok elveszítetek – csóváltam a fejemet lemondóan, pár utolsó pillantást vetve a távozó pomponlányok felé. Miért is ne mehetnék utánuk? Azon kívül, hogy már nagyon messze vannak és én formán kívül vagyok? Simán utánuk mehetnék, csak épp… nincs kedvem. Ja, néha még én is szünetet tarthatok a csajozásban.
- Aha. Fogjuk rá – dörzsöltem az államat, összepréselve a fogaimat, hogy ne kezdjem el kijavítani őt. Azt hiszem most már tudom, hogy miért nem velük járok Comic-Conra. Egy fura autóval időhurkokon át mennek? Az lenne az utolsó napom ott, ha a társaságom ilyet merne a szájára venni. Sajnos nem lehet mindenki olyan menő, mint én.
- Már megbocsáss, de egy jövőbe repülős autós sci-fi az egész életem. Járok Comic-Conra, Star Trek találkozókra, még egy Doctor Who vitaklubnak is az alelnöke vagyok! Ti viszont …  csak egy nagyon sajátos grimasszal fejeztem ki, hogy mennyire bénák hozzám képest. – Csak figyelmes vagyok, amiért nem dörgölöm az orrotok alá – de ezek után lehet, hogy meg fogom tenni. Még, hogy nem mozdulok ki olyan gyakran. Talán elfelejtik, hogy néha a munkahelyemen kell aludnom? A hullák között? Akárhogy is nézem, én vagyok itt köztünk a legbátrabb.
- Nem – feleltem kissé duzzogva Dan kérdésére.  De alsógatyát cseréltem, és az már majdnem ugyanaz! – habár, elég nagy gyakorlatom van benne, szóval … már ott tartok, hogy úgy is simán menne, ha közben néznének és észre se vennék. Ha valaki annyi tartalék boxerrel jár suliba, amennyivel én jártam, tanul egy-két dolgot.
- A magad nevében beszélj Kaylee. Én sokkal jobban szeretnélek Dan, ha vennél nekem egy házi robotszolgát. De igazából elég, ha néha elmosogatsz – adok lejjebb egy kicsit az elvárásaimból, mielőtt beszállnék az autóba. Mikor kiderült, hogy Dan nem csak gazdag családból származik, de két anyja van, plusz úgy tizenöt és fél testvére, azt hittem, hogy majd egy király sci-fi képét fogja festeni a lakásunk. Hát nem.
- Már miért lenne gáz? A múltkor egész jól összehaverkodtam a főnökével. Tudod, a hawaii tarzannal – a nevét ugyanis sajnos nem jegyeztem meg Reagan főnökének. Anyám mindig úgy nevelt, hogy udvarias legyek, szóval remélem, hogy nem futunk vele össze, mert problémássá válna a megszólítása. Habár, ez egy kétoldalú dolog, ugyanis Bruce Wayne-ként mutatkoztam be neki. Kicsit sokat ittam. És itt a kicsit és a sok is megállja a helyét egyszerre. Nem bírom túl jól a piát.
- Pedig neked akartam felolvasni hangosan – morogtam Dan felé, mikor csak úgy kikapta a kezemből az étlapot. Ami azt illeti, ehhez hozzászokhattam volna már. Főleg, ha az én félretolásommal egy lánynál próbált bevágódni. Legutóbb mikor fociztam Parkkal és vele, konkrétan felkapott és húsz métert rohant velem, míg a labdával földhöz nem vágott touchdown-t kiáltva. A lányok megtapsolták, én pedig másnap két órát ültem a csontkovácsnál, egy új medencecsontra várakozva.
- Bocsi, de van nektek sütőtökös humuszotok? – szóltam közbe Reagan és a barátnője diskurzusába. – Na és panko tofu currys rizzsel? Nem? Oké, akkor … hamburgert – vontam meg a vállamat, és bár ott volt a számon egy ”szegényes a kínálat” mondat, de inkább lenyeltem a békát. – Oh, meg egy Batman koktélt. Mickey Mouse? Oké, azért nem ártana néhány újítás. Akkor egy… virgin margaritát! – bökök végül az itallapra némi bogarászás után. Mint mondtam, nem bírom jól a piát. Nálam egy másnap úgy négy napig tart.
- Ramirez melyik volt? Mindenkin sisak volt – a számokat pedig nem túl könnyű kivenni úgy, ha össze vissza futnak és hemperegnek a földön. – Nekem mondta, én vagyok a fehér tesója – jelentkeztem, de gyorsan le is húztam a kezem. Rossz beidegződés, a gimiben gyakran meg is vertek miatta. – Kelleni fog egy új szobatárs. Arra gondoltam, hogy szervezhetnénk egy vetélkedőt. A legjobban teljesítőé pedig végül a szoba! Mivel az én szobatársamról van szó, elég komoly a szűrő. Kivéve, ha vesz nekünk mindenféle menő cuccot, akkor megbarátkozom vele – tettem hozzá, megvonva a vállam. Nem vagyok én meginoghatatlan az elhatározásomban. Csupán azért értékelném, ha nem egy sorozatgyilkos mellett kéne aludnom. Ez itt New York, sok a fura fazon.
- Egy szörnyen béna kosárcsapat! – vágom rá szinte egyből Dan kérdésére. Na jó, azért kicsit túlzok. A Pistons csapata az elmúlt években tűrhető, az örök középszer. Nem úgy, mint a Boston Celtics. – De ha már Aly helye is megüresedik … tudjátok, talán itt az ideje nagyban játszani. Csak akad egy szép, éppen csak beinduló modell karriert magáénak tudható lány, akinek a révén bejuthatunk a Victoria Secret afterpartikra. Állítólag elég jók. Stipistopi Alessandra Ambrosio! – nem mondom, hogy a Victoria Secret által foglalkoztatott modellek a zsánereim, mert nem, de … nos, azért megtudnék halni az egyikük mellett, nagy duzzogva. Főleg, ha kitartott férj lenne belőlem, aki otthon neveli a pici Lukeot és Leiát. Akik, ha az anyjukra ütnek majd, nem csak okosak lesznek, de szépek is. Simán lehet, hogy ők lesznek a világ első testvérelnökei. Ennél már csak az lenne királyabb, ha ugyanúgy néznének ki és felváltva elnökösködhetnének.
- Vagy kereshetnénk egy olyan gazdagot, akit nem tagadtak ki – egy gyors bocsánatkérő pillantást vetettem Dan felé, készen arra is, hogy a földre vessem magam a székről, ha esetleg az asztalon keresztül húzott volna közelebb magához egy rövid eszmecserére. Nem éppen ez a kedvenc témája. – És ő is vehetne nekünk Victoria Secret bulikra jegyet. Esetleg, írhatnánk Larry Birdnek is. Oké, van vagy hatvanéves, de a fickó egy legenda – főleg Bostonban. Nekem pedig az egyik legrégebbi vágyam, hogy felülhessek a nyakába. Valamiért minden magas legendás kosárlabdázó nyakába felülnék. Szegény Bill Russelébe is, pedig ő már vagy nyolcvan éves, tuti belehalna.
- Téged a szüleid nem vittek el ilyen bulikba régebben? - néztem Dan felé, az italommal a kezemben már, a szívószálra tapadva. Dan ugyanarra a kapura játszik, mint az anyjai, ráadásul ők gazdagok, amiből következik, hogy Dannek is annak kéne lennie. Érdekelne, hogy Dan azért ilyen, mert túl sok ilyen helyen volt, vagy azért, mert óvták ettől.

for my commune

" WELCOME TO THE DREAM TEAM "

- Nézz csak ránk. - mutatok körbe a társaságon, akik egy azon autó légterében tartózkodnak ebben a pillanatban, válaszolva Abel kérdésére, miszerint miért lenne kellemetlen Reának, ha a munkahelyén bemutatkoznánk. - Négyesünk összetétele elég egyedi, és némelyikünk szeret akarva vagy éppen akaratlanul figyelemfelkető viselkedést produkálni. -
Az „akaratlanul résznél jelentőségteljesen a mellettem ülő Abelre pillantok, majd tekintetem átsiklik a vezetőülésben ücsörgő Danielre. További érvelésre nincs szükség, mert végül maga Rea adja meg a zöldet erre a kérdéskörre, így hamar a Woodhaven felé vesszük az irányt.
Követem a többieket, s mikor belépünk végre a ’sokat emlegetett’ helyre, alaposan körülnézek, hiszen ez az a hely, ahol olyan sok időt eltölt Rea, az albérleten kívül. Wow! Ez az a pillanat, amikor az elmesélt sztorik kapnak egy teljes keretet azzal, hogy végre látom is a helyszínt, ahol ezek lezajlottak, lecserélve a képzeletem által fabrikált színfalakat. S egyszer csak észbe kapok, hogy kissé lemaradtam, így sietős léptekkel megyek a többiek után. Becsusszanok Daniel mellé, a sarokba, majd magam mellé ledobom a táskámat.
- Köszi. - veszem el a felém nyújtott étlapot, miközben egy bocsánatkérő pillantással nézek Abelre, majd felcsapom, és elkezdem átnézni az étlapot. Szinte azonnal összefut a nyál a számban. Félfüllel hallom, hogy Daniel a meccsről beszél, de csak arra a részre kapom fel a fejem, amikor szóba kerülnek a lakótársaink, és egyben a szobatársam is, Aly. - Jaj ne! Tényleg elmennek? Nekem említette Aly ezt az ösztöndíj dolgot, de azt mondta, megoldja valahogy. -
Szomorú sóhaj szakad fel belőlem, miközben becsukom az étlapot, majd áttolom Danielnek, ha esetleg mégis úgy döntene, hogy átlapozza.
- Tudod Abe, mivel Aly az én szobatársam, ezért sokkal inkább egy olyan embert kell a helyére keresnünk, akivel nem csak Te, de én is megtalálom a közös hangot. És véleményem szerint nem az az elsődleges, hogy hogyan néz ki. - nézek Abelre jelentőségteljesen, és ó igen, itt arra a beszélgetésünkre gondolok, amit a baromi sikeres rapid randis rendezvény után ejtettünk meg. Csak nem teregetem ki ezt a dolgot, elvégre ha akar beszélni róla a többiek előtt, akkor tegye csak, de nem én szeretném elindítani a lavinát. - Ilyen irreálisan magas elvárásokkal, hogy fogsz neki egy csajt találni? -
Bökök a fejemmel Goldberg felé, miközben Reára nézek, s neki szánom a szavaim, elvégre Ő tett valami ilyesmi kijelentést még az autóban, majd a rendelt Berry Jammer sörömbe kortyolok.
- Egy adag fűszeres, ropogós csirkeszárnyat kérnék, dupla adag hasábburgonyával. Köszönöm. - adom le a rendelést ami az én részemet illeti, majd ismét a többiek felé pillantok. - Sajnos én nem ismerek senkit, aki albérletet keresne, de azért majd körbe kérdezek. Talán az még jó ötlet lehet, ha az egyetemen kirakunk pár hirdetést, letéphető telefonszámmal. -
Dobok be valamiféle ötletet én is a lakótárs keresésre, ami nem olyan elrugaszkodott, mint Abelé.

Rea & the others

'If I got rid of my demons, I'd lose my angels.'

Tényleg csak a szám járt el, mikor felvetettem a munkahelyemet, mint egy lehetőséget a lazulásra, mikor nyilvánvaló, hogy én ott semmilyen formában nem fogok tudni elkényelmesedni és mivel már nagyon rég ott dolgozom, talán nem kell ezt hosszasan magyarázni. Ahogy látom, Kaylee egyből megérti a szituációt, amibe belekeveredtem és fogalmam sincs miért, de végül megadom magam - amit nem szoktam - és bevállalom a Woodhavent. Természetesen egyből elkezdek gondolkodni ész érveken, hogy miért vagyok ekkora hülye és történetesen azzal tudom nyugtatni magam, hogy ha nem bírnám a társaságot, akkor van kikhez menekülnöm, ám ez meg azért baromság, mert bárhonnan képes vagyok hazamenni. De megfogadtam magamnak, hogy most nem fogok nagyon negatív hullámokat kelteni, már amíg nem hozzák fel Hannaht, hiszen akkor tényleg haza fogok menni.
- A főnökkel mindenki jól kijön - felelem egy pimasz vigyorral és magam se tudom eldönteni, hogy azon mosolygok, hogy Abel szerint ez különlegesség, vagy pedig örülök, hogy szóba hozták az én titkos szerelmemet. Oké, az egyik titkos szerelmemet. Nem sok kiszemeltem van, főleg nem férfiból, de néha akad. - Csupa szív ember, amiért minden nő odavan. - Még én is!
Igazából nehéz megnevezni azt a jelzőt, ami pontosan kifejezné, hogy miért kellemetlen időnként ezzel a társasággal mutatkozni - amúgy szerintem nem csak nekem -, de tény, hogy velük - és most elsősorban a Dan, Abel, Park trióra gondolok - nagyon érdekes szituációkba lehet keveredni mindössze annyi idő alatt, míg egy normális ember kifújja az orrát.
Még a bejárat előtt újragondolom én ezt, de lényegében már oly mindegy az egész, itt vagyunk, igyunk-együnk aztán majd lesz ahogy lesz. Tudom jól, hogy szükségtelenül vagyok negatív, csak hát ez van. Szúrós szemekkel nézek Danra, mikor oldalba bök a vigyorával.
- Alig szívjuk a benti levegőt két másodperce, de te már ciciket akarsz? Vannak jó vetkőzős show-k Queensben is amúgy, nem csak Manhattanban. - Egyből meg is bánom hogy ezt kimondom, mert felvetődhet a kérdés, hogy vajon én ezeket honnan tudom. Inkább üljünk le minél előbb egy helyre, meglepően van szabad box.
Azért nem mondhatom, hogy kívülről tudnám az étlapot. Az itallapot igen, de a kajákkal csak részben vagyok tisztában, főleg mióta új a szakács.
- Nyugodj meg, ez a hely a húsokról híres, nem a salátákról. Vagyis igazából a alkoholokról és a szexi pultosokról - muszáj ezt elsütnöm -, de a hamburgerek baromi nagyok és finomak - felelem Dan, nehogy még csalódást okozzak neki. Szoktam is szenvedni mindig mikor viszik ki az asztalokhoz a hamburgereket, én meg korgó hassal a pultasztalra borulva sóvárgok a szénhidrát és fehérje bomba után.
- Sütőtökös se. Ha hummuszt akarsz akkor kopogj át a szomszéd kínaiba, de véééletlenül ott se lenne, akkor három utcával arrébb van egy arab étterem. - A többi irreleváns kajáira csak forgatom a szemem. Ez a hely amerikaiaknak van kitalálva.
- Amúgy meg ezek akkora hambik, hogy még Dan is maximum másfelet tud belőlük jóízűen megenni, holt biztos, hogy az utolsó falatoknál már nagyon szenvedni fog... - Pillantok rá, s már tudom, hogy "küldetés elfogadva".
Szemem sarkából látom, hogy a pincérnek beállított Csodamanó észrevesz minket, miközben nagyban írja a másik asztal kéréseit, ám alig fél másodperccel később pislogó tekintettel néz újból rám, mintha nem hinné el hogy itt lát engem lazán ücsörögni az egyik boxban tökre ráérősen. Valójában én sem értem, hogy ez hogy történhetett szóval együtt érzően pillantok rá, mikor megáll mellettünk.
Elmondom mindenkinek a rendelését és ahogy kell, rávágom a végére, hogy mindezt kétszer, szóval az egész mindenséget, itallal, hambival, csirkével együtt tényleg mindent megdupláz. Nem fog elférni ennyi minden az asztalon, Csodamanókám is visszakérdez, hogy biztosan így gondoltam-e, mire határozott igennel megelőzöm a többiek esetleges ellenvetését. Dan azt mondta, hogy meghív minket.
Miután elmegy a kölyök és Abelék egyből belemerülnek a meccs kitárgyalásába, ami már-már protokoll náluk, addig én szemmel követem a távolodó fiút, hiszen van egy sejtésem, hogy első dolga lesz mindenkinek elmondani, hogy itt vagyok. Myna arcáról le is olvasom a meglepettséget, elkezd keresni szemével, s mikor rám néz, integetek neki.
Kicsit kizökkentem ezzel a beszélgetésből, de épp jókor kapcsolódok be újra. Parkék elmennek?? Éreztem, hogy valami nem okés már velük, persze én magam semmi konkrétat nem tudtam erről. Azért sajnálom, hogy Park kolis lesz. Tök jóban voltunk, vagyis relatíve jóban.
Nem tudom, hogy örüljek, vagy sem, amiért senkinek sem jut eszébe - eddig - Hannah, mint egy lehetőség, aki beköltözne. Bár nem szakítottunk még, nagyon úgy néz ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Beszélni se akarok róla, pedig ha tökre idillikus lenne most a viszonyunk, tuti megfűzném Kayleet, hogy adja nekünk a kettes szobát és ő meg menjen az én egyszemélyesembe.
Abel egy szexi gazdag csajt akar. Hannah szexi és gazdag. Kezdődik megint ez a baromság, hogy nem tudok nem rá gondolni és ettől erősen felfordul a gyomrom. Szó szerint rosszul leszek, megszédülök és hányingerem lesz, úgyhogy nem is válaszolok a vetélkedős baromságokra, csak támasztom a fejem az asztalon minél feltűnésmentesebben.
Kaylee pillantására azért elmosolyodom. Végre nem csak én mondom ki hangosan, hogy Abelnek komoly gondjai vannak a csajozással.
- Nekem amúgy tökmindegy kik lesznek Parkék helyett. Bele tudnék kényelmesedni abba is, hogy csak négyen laknánk együtt. - Persze, ez a legrosszabb és legunalmasabb válasz, amit csak adni tudok egy olyan kérdésre, ami nyilvánvalóan nem egy vállvonást érdemel. - Egyik barátnőm keresett nemrég lakást, ha tudtam volna előre, hogy Park és Aly nem lesznek hamarosan nálunk, akkor talán ő lehetett volna Kaylee szobatársa - mutatok a pultban tevékenykedő Mynára. De ahogy mesélte nekem nem is egyszer, már túl van a költözésen.