Már reggel óta itt vagyok, mert valami fotózás van, bevallom nem igazt és nem is intéztem a dolgot, John akarta annyira, hogy itt legyek. Aztán mikor már a lányok fél pucérak, rájövök hogy miért akart annyira itt lenni, azonban nem értem, hogy én mit keresek itt. - Olyan menő ez a srác, lennék a helyében. - én meg csak megforgatom a szemeimet, mi olyan jó abban, hogy ribancjelölteket fotóznak? Na jó, vannak kivételek, de a modellek kilenc százaléka egy hatalmas ribanc, tudom az én másik barátnőm is az volt, aki előszeretettel feküdt le a pasijaimmal. - Szerintem nincs benne semmi különleges és nem is menő, csak sajnálni tudom a barátnőjét. - kezdem neki magyarázni, de ő csak olyan pofát vág, mint aki rémet lát. Most jönne az a jelenet, amikor megkérdezem, hogy ő áll e a hátam mögött, de semmi kétségem felőle, minden bizonnyal ő az. Sóhajtva megfordulok, valóban ő áll velem szemben, nincs mit tenni, én nekem kell kiszolgálnom, hacsak.. - Megyek az irodába. - mondja és már indul is.. awkward, pont rá akartam sózni, hogy szolgája ki helyettem, nem is értem, minek vannak alkalmazottaim, ha egyikre sem lehet számítani, ha pedig ez nem lenne elég, John még rokonom is és nem egyszer húztam már ki a szarból, nem véletlenül dolgozik nálam. Na mindegy, inkább próbálok valamilyen mosoly varázsolni az arcomra és előveszek egy nagy poharat, majd a szemeibe nézek. - Mit adhatok? - mert itt aztán van minden, mert az egyik modell csak egyfajta vizet iszik meg, amit Olaszországból kellett megrendelnem, annyira ostoba némelyik és önelégült, legszívesebben a modellek fejére borítanám, amit kérnek.. De most nem egy modellel van dolgom szerencsére, ismerni ismerem, de nem túlzottan, ezért nem is akarom tudni, hogy az előbbi mondandóm után mit gondol rólam.
A csont és bőr leányzó úgy nyeglik a kamera előtt, mintha az élete múlna rajta, és ha azt vesszük, ez így is van. A megélhetése, az újabb útja a Sephorába a tét. Nekem meg az, hogy valamire használható képeket lőjek róla. Ami azért nem olyan egyszerű, pláne akkor nem, ha azt se tudja, mit csináljon, mert ha azt kérem, jobbra forduljon, ő balra rúgja ki a lábát. Mármint értem én, hogy már nem divat az intelligencia, de azért könyörgöm, ezt én még anno az anyatejjel szívtam, magamba anyám csöcséből. - Jól van, tartsunk egy kis szünetet. Remek volt. – Voltam én, te meg annak köszönheted,. ha megmarad a munkája, mert tehetséges vagyok és a silány fejedből mégis tudopk varázsolni szépet. De persze ezt kötöm az orrára, mert abból csak hiszti lenne. És arra nin cs szükségem. Lerakom az asztalra a kamerát, és a pult felé veszem az utat. - Nincs barátnőm, de ha lesz, majd kifejezheted neki a sajnálatod. – Állok meg a bártulaj mögött, épp elcsípve a mondatát. Rákacsintok a mellette álló hölgyikére, majd újra a fekete szépségre nézek, és sunyin elmosolyodok. John jó haverom, egyszer bemutattam egy modellnek, jön nekem egyel, épp ezért veszi az adást, és már el is húz az irodába, rám hagyva a kisasszonyt, hogy játszadozzak vele. Eszem ágában sincs gonoszkodni, szimplán csak flörtölni akarok, az egyetlen valamire való nő ezen a helyen pedig legalább négy modell vár még fotózásra. Figyelem, ahogy a pult mögé lép, én pedig a hideg lapra fektetem az alkarom, enyhén előre dőlve, így kerülve hozzá közelebb. - Mountain Dew-t . – Nézek végig a szemébe. Desike mesélt róla egy kicsit, és talán egyszer futólag láttam is, bár akkor még nem volt ennyire hosszú és fényes a haja. Figyelem, ahogy pakolgat, nem ütött szíven a mondandója, sőt. Igazán szórakoztat, hogy azt feltételezi, van barátnőm. Ha ismerném, még lehet, azt hinném féltékeny. De ismeretlenekről nem állítunk ilyet, ugye?
Nem tudom, hogy miért nem unja meg, hogy ilyen gebe lányokat fotózgat, ezeken nincs is mit fogni és akiről épp képeket csinál, na inkább hagyjuk. Én is tudom milyen, anno egy-két castingra meg fotózásra elmentem, de nem az n világom és amúgy sem élveztem annyira, mindemellett hiányzott belőlem az a felsőbbség érzet, nem éreztem magam szebbnek a többinél. John meg hát egy igazi pöcs, pont akkor hagy itt, amikor leginkább nem kéne és még kellemetlen helyzetbe is hoztam magam. Nem, nincs itt semmi gáz, legalábbis nem lesz, mert csak nem lesz. - Nem szeretnék vele összefutni. - forgatom meg a szemeimet, majd mosolyt festek az ajkaimra és csak az után fordulok meg. John kapni fog, csak jussak el az irodáig, megölöm, de tényleg kinyuvasztom és nem is értem, hogy mi a fene ilyen sietős neki, mert semmi dolga nincs ott. Meg is nézem merre megy, hát nem az iroda felé, megy csevegni a gebékkel. Majd kérdezek és meg is kapom a választ tőle, bólintok egyet. - Értem. - mondom neki, majd el is indulok a hűtő felé és előveszek egy műanyagdobozost, visszasétálok, felbontom, majd félig megtöltöm a poharat, elé rakom a poharat, majd a pohár mellé az üveget is. - Esetleg még valamit? - teszem fel a kérdést és tartom a szemkontaktust. Valóban nagyon szépek a szemei és elég vonzó férfi, de minden ilyennek van valami defektje. Fogadni merek, hogy ő itt most bármelyik modellt megkaphatná, csak engem nem, bár.. tudjátok ez egy ilyen átlagos szabály az életben, mindig a legnehezebben megszerezhető dolog a legédesebb. Na mindegy is, most nem ez a lényeg, inkább vetek még egy pillantást a kacarászó gebékre és Johnra, no fene.. ennyire beálltak a lányok a fotózástól vagy csak John szórakoztató? Megforgatom a szemeimet és újra Declannak szentelem a figyelmemet.
Kezdőlap
