Mindig is egy fura srác voltam már az iskolában is, de ezek akkor még nem jelentettek különösebb problémát. A szüleim letudták annyival, hogy eleven vagyok, és vonzom a bajt, de idővel belátták, hogy nem vagyok hétköznapi, és az idegeikre tudok menni, de ezzel saját magamat is pusztítom. Az édesanyám nem dolgozik, soha nem volt gondja a háztartásra, mert apa biztosított neki mindent akárcsak nekem, és a húgomnak. Natasha Wheeler a tökéletes Upper East Side-i feleségek mintapéldánya. A körme manikűrözött, semmilyen kosz nem szennyezi be a kezét, a haja szőke, minden héten fodrászhoz jár, és egy női társaság elnöke. Tudják, hogy van ez? A feleségek összeülnek, borozgatnak, és megszervezik az unalmas partijukat. Bárcsak anyába néha szorulna egy kis tartás is, mert mostanra a kinézetén kívül nincs egyetlen kiemelhető része sem. Az apám sokat dolgozik, ez nem véletlen, szinte minden hétvégén üzleti úton van, így a drága nejének marad a pia, és a mérhetetlen magány. Tagadhatatlan, hogy a hűségük már az esküvő után megkopott, a házban dolgozók is tudják, hogy anya a golfoktatójával kefél, apám meg a személyi asszisztensét döngeti, de amit Isten megkötött, azt ember szét nem választhatja. Vallás…ki gondolná, hogy egy ilyen család esetében ez egy kötelező program, de így van. A szüleim mélyen hisznek a túlvilágban, és a megbocsájtás erejében, ez legfőképpen a családfőre vonatkozik. Milyen ironikus…de erről majd később. Vasárnaponként mise, aztán minimum egy évben kétszeri gyónás, és ez ránk is vonatkozik. Na, akkor térjünk át a spermák királyára, Garrick Wheele-re, aki az apámnak vallja magát. A Wheeler International Group feje, és vezetője is, az öccsével karöltve. Reeve bácsikánk nagyon menő, nem olyan feszült, mint a fater, de azért benne is megvan a spiritusz. Az öregről úgy nyilatkoznak, mint a legsármosabb cégvezetőről New Yorkban…a korához képest valóban az, de ez inkább a szigorúságnak, és a remek üzleti vénának tudható be. A pénz hatalom, és a nők kiszimatolják azt a helyet, ahol pénz van. Apám még soha nem keveredett botrányba, egyetlen szennylap se hozott le róla olyan cikket, amiben ne dicsérték volna. Ezt nevezem a makulátlan feddhetetlenségnek. Kár, hogy a velejéig romlott. Az eladhatóság álcája alatt fegyvereket gyártunk, a NASA-nak fejlesztünk, de ez csak a felszín karistolása. Az apám egy komplett világ uralkodója azáltal, hogy az USA 52%-os fegyverüzletét évente ő bonyolítja le. Nemcsak…ó, ne higgyék, hogy a jó érdek vezeti. A maffia tagja, alapvetően ebbe a körbe születtünk bele, alanyi jogon jártak ezek, de én csak tizenhat évesen jöttem rá, hogy ez mit is jelent. A fiúk a business-be kerülnek, a lányok meg vakok maradnak. Anya mit sem tud a háttérben zajló eseményekről, ahogyan az ártatlannak tartott húgom se. Egy katolikus lánynevelde nebulója…naná, hogy ő sem rí ki a tömegből. Rebecca, de ahogyan mindenki ismeri Bex sokkal fiatalabb nálam. Most fog érettségizni, és apa testőrökkel viteti mindenhová, elvégre az egy szem lánya, és ha baja esne, akkor kiherélne bárkit. Igen, ez a családom, de hogy milyen vagyok én? Láss, és tanulj!

4 hónappal ezelőtt, Wheeler rezidencia

Késeket szúrnak át a fejemen, újabb görcsök. A redőnyök lehúzva, de még így is elviselhetetlen a fájdalom. A tegnap estéből nem sokra emlékszem. A Morgan által adott gyógyszer nem használ, és egyre könyörtelenebb a létezés is. A sajgástól émelygés tör rám, és azon agyalok, hogy kimásszak-e az ágyból, mikor kinyílik az ajtó, de a becsukódást már nem hallom. A párnába fúrom az arcomat, és mélyeket lélegzek. Ki az, aki nem tudja, hogy mit jelent a nem?! A tarkómra csúsztatom az egyik karomat, és felemelve hunyorítok.
- Mr. Wheeler beszélnünk kell. – anyám, pont most? A személyzet mióta dirigál a felettesének? A hányinger már a torkomat marja, de Mila nem mozdul, és kitartóan áll a nyílászáró előtt, fényt engedve az ágyamra.
- Csukd be azt a kurva ajtót, mert kidoblak vele együtt. – rivallok rá, mire a parancsra megrezzen, és eleget tesz a kérésemnek. Kétszer kell átmasszíroznom a szemhéjamat, hogy egyáltalán ki tudjam nyitni. Ásítva pillantok rá, de igazából nem érdekel, hogy mit akar.
- Mr. Wheeler…kérem. – de utálom, ha egy nő könyörög. Megalázza saját magát, gyűlölöm a hasonlókat. Bezzeg, mikor a nevemet kellett nyögnie, akkor nem viselkedett így, hanem szépen illedelmesen törleszkedett neki a mellkasomnak, és nyammogott valamit oroszul. A szüleim imádják a sokszínűséget, nincs két ugyanolyan szobalány, mindegyik egy hátrányos helyzetű országból érkezett, és apám azzal, hogy munkát adott nekik, szinte életet is teremtett.
- Mi nem tudott várni holnapig Mila? Nem kértem semmit… - nyöszörgöm, és most két oldalról nyomkodom a halántékomat, hátha ezzel segítek valamit, de a fájdalom nem múlik, csak egyre erősebbé válik.
- Az együttlétünk… - mikor lesz már vége a dalnak? Felkönyökölök, és unottan mérem végig.
- Az semmit sem jelentett, mintha meg sem történt volna. Büdös vagy alul….még kedvem se lenne hozzád érne újra. – sóhajtok, de úgy tűnik, hogy megint megbántottam. Az őszinteség fáj.
- Mr. Wheeler….gyereket várok. – cincogja el, mintha ezzel bármilyen hatást gyakorolhatna rám. Három másodpercre elhallgatok, és felülök.
- Mit hiszel Mila? Megtarthatod? Boldogunk lesz? – keserűen nevetek fel.
- Egy senki vagy. Nem fogsz kelleni senkinek. Ki is leszel rúgva. – mosolyodom el, és felállok. Minden ízében reszket, és nem mer rám nézni. Megzavarni azt tudott, de tökösnek lenni már nem. Könnyedén lépek elé, és az álla alá tartva az egyik ujjamat, billentem ki. A pillantásunk végre találkozik.
- Ne félj….nem lesz semmi baj. Gondoskodom rólad. – behízelgő a hangom, közelebb is húzom magamhoz. Átkarolom, a haját érintem, és bele is szagolok. Olcsó szajha. Hirtelen fogom át, és rántom hátra a lófarkánál fogva.
- Hülye picsa vagy. Betartom, amit ígértem. – erőteljesen térdelem gyomorszájon, amitől egyből össze is csuklik. Bent reked a levegő, és félelem gyullad a barna szempár mélyén.
- Mit gondoltál? Takarodj. Ne vérezd össze a padlót, mert felmoshatod utána. Megkönnyítettem a választást. Ja, és többet ne zavarj, ha fáj a fejem. – intek, hogy mehet, de csak csúszni képes…így kitárom neki az ajtót.
- Siess…. – rivallok rá, aztán a fürdőbe sietek, hogy bevegyek még egy pirulát. Remegnek az ujjaim, mikor lenyelem. Ez még nem is a legrosszabb napom.