Rengeteg idot es energiat fektettem a tervezesbe, ahogy a kivalo csapatom is. A Passionis ajtaja csakis kivalo, tapasztalt szakemberek elott all nyitva, akik nem hibazhatnak. Nem csak a mi cegunk letezik, igy hat igyekeznunk kell, maskepp sohasem lehetunk elsok, a legjobbak. Ha nem is lehetunk elsok, maximum a masodik hellyel erem be, ha pedig ez nem sikerul, uj kollegakra lesz szukseg, akik remelhetoleg jobban vegzik a munkajukat. Mindenhol, mindig azt hangoztattak, hogy minden ember hibazhat. Ezt jol tudom, igy hat egy-ket „bakit” el is nezek, de sajnos nem tobbet. Mindenkinek fel kell fognia, hogy kemeny versenyben vagyunk, ezert kell a maximumot hozniuk es nem kevesebbet. Chris persze ezt joval lazabbnak latja es kezeli is egyben. Gyakran hallom tole, hogy ki kene eresztenem a gozt, o pedig tolem hallja gyakran, hogy nem kene kollegakkal kezdenie, mivel ez az egyik tiltott dolog a sok kozul. Ez nem egy atkozott klub, ahol ismerkedni lehet. Ha az ember szorakozni akar, hat menjen egy barba vagy ahova akar, de ne a munkahelyen tegye. Chris hiaba fonok, ra is vonatkoznak a szabalyok, ahogyan ram is. Ha mi nem tartjuk be oket, akkor megis ki fogja es ugyan miert?!

A kitarto munkanknak koszonhetoen nemreg el is keszultek az uj, gyonyoru cipok. Nincs bennuk hiba, olyanok, amilyennek elkepzeltem oket. Hibatlanok. Egy rossz szavam nem lehet, ennek koszonhetoen ki is ul egy halvany, buszke mosoly az arcomra. Megcsinaltuk! Raadasul idonk is boven akad a bemutatoig. A tarsam termeszetesen ezt is meg akarja unnepelni, de en inkabb lerazom es otthon mar azon jar az agyam, mi legyen a kovetkezo tema. Nyakunkon a tel, jobb, ha minel elobb nekilatunk es nem pazaroljuk a draga idot.
A fotozas helyszinet Nickre biztam, hisz ebben o a profi, ezt el kell ismernem. Ahogy azt is bevallom, hogy neha az agyamra megy. Chris a modelleket szelektalja, termeszetesen megadja ennek is a modjat. Sebaj, en addig masra osszpontositok az irodamban. Ott, ahol csend es nyugalom honol. Elottem egy feher lap, mely mellett egy ceruza fekszik. Automatikusan nyulok a draga iroeszkozhoz, majd kezdek el rajzolni. Mintha magatol menne minden, nem kerul  semmilyen erofeszitesbe. Mindez addig tart, míg Nick meg nem zavar. A modelleket mutogatja, melyeket ketten valogattak ki. Erdekes modon kivetelesen mind megfelel, igy rajuk bolintok. Holnap kezdhetunk, mar minden egyeb el van intezve, errol gondoskodtunk.

Elerkezik a nagy nap, ahol mar osszegyult a csapat, minden a helyen van, nekem szinte mar csak figyelnem kell a munkalatokat. Persze ha valamit maskepp kepzeltem el vagy nem tetszik, annak hangot adok.
Meg csak egy atkozott ora telt el, amikor Chris mar az ebedrol beszelt. Nem foglalkoztam vele, hisz az meg boven odebb van.
- Nyugodj meg, mar nincs sok, addig pedig biztos vagyok benne, hogy kibirod. - kozlom, mikor mar kezd az agyamra menni.
- Haver, nem birom tovabb. - ekkor ugy nezek fel ra, mint egy eszementre. Vegulis neha az tud lenni.
- Kerd mar meg Sofiat, hogy intezkedjen.
Szavai hallatan megforgatom szemeimet, kozben erzem, hogy ki fog hozni a sodrombol, ugyhogy inkabb megkerem az asszisztensemet, hogy intezkedjen. Egy ideig figyelem, ahogy telefonal, majd figyelmemet ismet Nickre es a modellekre forditom. Latom, hogy Chris kezd egyre turelmetlenebb lenni, de egy arva szot sem szolok. Az viszont teny, hogy mostmar en is tudnek enni valamit. Es pont ekkor erkezik meg Sofia a jo hirrel. Azzal, amire valoszinuleg mar mindenki vart.
Majdnem utolsokent lepek be a helyisegbe, szemeimmel mindent vegigmerek.
- Mi tartott ennyi ideig? - kerdezem, majd helyet foglalok es a tanyeromra pillantok.
- Ez lenne az, amit rendeltem? - nezek egyenesen a no szemeibe.