Generációról generációra örökölődik a vagyon, rang és befolyás. Felmenőidhez igazodva tekintélyelvűségre építetted nem túl aprócska családodat. Három gyerek életútját jelölted ki, eltartod a feleséged és édesanyádat is, mindent abszolút kontroll alatt tartasz. Velem kapcsolatban mégis bakot lőttél.

Simán mentek a dolgaim, egészen tizenkilenc éves koromig, ugyanis hiába választottad ki, melyik egyetemre és milyen szakra protezsálsz majd be, hiába határoztad el, kihez küldesz majd gyakorlatra, mennyi időre, és milyen minősítésben, keresztülhúztam a számításaidat. Nem álltam eléd, nem mondtam el nekem, csupán egyetlen telefonhívást kaptál a jelentkezési határidőt követően, finoman érdeklődtek, elálltunk-e a terveinktől, mert a nekem fenntartott hely nem került betöltésre. Megkerültelek, nincsenek erre jobb szavak. Igazgatótanácsi tagság helyett az állatorvosi szakmát részesítettem előnyben.

Talán másfél héten át veszekedtünk - reggelinél, ebédnél, vacsoránál, néha bekérettél magadhoz, és irodád csendes magányában próbáltál belekényszeríteni az elképzeléseidbe. Ó, igen, elintézhetted volna, utólagosan is, csalással, adománnyal, vesztegetéssel. Én azonban pontosan olyan konokul védtem az álláspontomat, mint te, ezért fogcsikorgatva az általam választott életpályához igazítottad az irányításmániádat. Kijelölted, melyik rendelőben töltsem a gyakorlatomat, illetve ragaszkodtál a jelenlétemhez minden vacsoraesten és koktélpartin. Ilyen feltételek mellett engedtél nekem, ezért fizeted a tandíjamat.

Valószínűleg azt hitted, néhány hét, hónap, esetleg egy év után meggondolom magam, eltántorít a rengeteg tananyag, a szagok és a látvány. Tévedtél. Új-hullámos dühödben vettél nekem egy kétszobás lakást Brooklynban, a nevemre írattad, ezzel párhuzamosan megszüntetted minden tagságomat (golf klub, tenisz klub, mindenféle klub, amit csak el lehet képzelni), kivettél a végrendeletedből, és visszakérted a lakáskulcsot. Többé meghívás nélkül nem mehetek haza. Magamról kell gondoskodnom. Azt mondtad, ha már ezt akarom csinálni az életemmel, legalább csináljam jól, csalás nélkül.

Hetek óta nem beszéltünk egymással, ami megvisel, mert a szigorúságod és makacsságod ellenére mindig jó viszonyt ápoltunk. Ültem a nyakadban lovaspóló meccseken, anyám helyett hozzád szaladtam, ha bevertem valamimet, hiszen tudtam - pontosabban láttam -, kettőtök közül te vagy az, aki tényleg képes megoldani bármit. Csalódtál bennem, tudom, cserbenhagytalak, ezt is tudom, de mondd, nem tudnál szeretni azért, aki vagyok?

(Úgy gondoltam, a feleség karakterének kiadását rád bízom, neked kell tudnod, milyen nőt választhatott maga mellé, viszont az előtörténetben említve van, hogy Orvel (aki egyébként Orwell után kapta a nevét, tehát apuka biztosan rajong az Állatfarmért vagy az 1984-ért), tinédzserkorában rendszeresen lopkodta az anyja nyugtatóit. Több fronton is diszfunkcionális családról van szó, de azt hiszem, ebből is kerekedhetnek igazán jó játékok. )

Egész nagy közöttünk a korkülönbség, ebből fakadóan kicsit mindig elcsúsztunk egymás problémái felett. Te nem értetted az enyémeket, én nem értettem a tiéidet. Te gyerekesnek találtál, én túlságosan távolságtartónak és undoknak láttalak. Apánk összes elképzelését valóra váltottad, eredetileg kettőnkre tervezte hagyni a vállalatot, de nagyon úgy tűnik, végül minden a te öledbe hullik majd. Megdolgoztál érte, hűen követted az utasításait, ott és azt tanultál, ahol és amit szeretett volna, azokkal dolgoztál, akiket kijelölt neked. Hatalmas rajtad a nyomás, mert szeretnél minden tekintetben megfelelni neki, amióta kimetszett a családból, még inkább rád hárul a figyelme.

Tökéletes úriember vagy, ellátod a feladataidat, úgy iszol és drogozol, hogy ne kerülhess kompromittáló helyzetbe. Tudom, mert láttalak már szétcsúszva, láttalak részegen, az eszméletvesztés határán, láttalak sírni is, amiért másnap kis híján megvertél. Sosem kerültünk közel egymáshoz, nem is nagyon tettek azért a szüleink, hogy ez megtörténhessen, inkább rivalizálásra kényszerítettek minket. Talán akaratlanul, talán szándékosan. Azt hiszem, te még apánknál is dühösebb lehettél, amikor úgy döntöttem, meglépek az egész elől, én nem csinálom végig, amin te keresztülszenvedtél, nekem más kell, máshogy szeretném tönkretenni magam. Ugyan külön élsz a szüleinktől, és parancsba se adták, hogy kerülj engem, valójában nem keresel meg, nem vagy kíváncsi rám. Hogy miért? Fogalmam sincs. És tudod, amíg ki nem kerültem a családi atmoszférából, észre sem vettem, milyen szerves részét képezed az életemnek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hiányozni fogsz nekem, de láss csodát, mégis hiányzol.

(Bármiről egyeztethetünk privátban, rugalmas vagyok a karaktert illetően, bármilyen motivációt örömmel fogadok.)

Ugyan csak néhány év van közöttünk, mégis úgy érzem, valójában hozzád képest vén és unalmas vagyok. Mindent megtestesítesz, amit egy korod béli fiatal megtestesíthet: profin kezeled az okostelefonod (persze kéthavonta lecserélteted, arra hivatkozva, hogy kezd akadozni, és nem érhető el rajta annyi fasza funkció, mint az újabb fejlesztéseken), tulajdonképpen azon élsz, menő insta profilod van, rengeteg követővel, imádsz utazni, de jobban érdekel a heverészés és étterembe járás, minthogy esetleg körbenézz, egyáltalán hol is vagy. Bámulatos tehetséggel fotózod le a nagy büdös semmit, és adod el úgy, mintha egyedi, megismételhetetlen, bonyolult lélek lennél, akivel érdemes barátkozni, akit érdemes irigyelni. Tökélyre fejlesztetted a resting bitch face-t, Kylie Jenner számodra az maga a teremtő, a slampos kinézeten (ha lehet annak nevezni) órákig dolgozol. Egyelőre fogalmad sincs, mi lesz belőled, így is elég jól keresel szponzorált tartalmak megosztásával, apánk úgyis egy jó házasságban gondolkodik, mert világmegváltó terveid nincsenek. Felesleges külön energiát fektetnie beléd.

(Ez csak egy elképzelés, formálhatod másmilyen a karaktert, adhatsz neki mélységet, vagy lehet még ennél is felszínesebb. Egyébként mindenféle elképzelés és megvalósítás érdekel, akár el is szökhet Orvelhez, vagy kiderülhet róla, hogy titokban tehetséges valamiben, csak nem meri vállalni. Lehet alkohol- és drogfogyasztó, vagy ártatlan bárány, akit mások manipulálnak. Rád bízom, mert hiszem, hogyha elviszed a karaktert, pontosan tudni fogod, mihez szeretnél kezdeni vele, és hidd el, én mindenben támogatlak majd.)

Nem sokra tartasz, azt hiszem.
Végül is, lány vagyok, az üzletben mihez kezdenél velem, és pontosan tudod, hogy jobban érdekel az utazás, a divat, az Instagram content gyártás, mint bármi, ami szerinted értékes ebben a világban.

De azért szorosan fogsz, világ életemben a te mércéidhez kellett tartanom magam, mindig olyan lánynak lenni, aki nem hoz rád szégyent. A legkisebbként egyedül én lakom veletek otthon, azt mondod, egyedül nem mennék semmire, meg egyébként is... majd ha betöltöm a 21-et, talán nekem is kiutalsz egy lakást.

Sokat súrlódunk, de talán nem eleget - évek óta az az érzésem, hogy valójában oda sem figyelsz rám, azt sem tudod, ki vagyok, vagy mit szeretnék, én pedig Orvel óta nem különösebben igyekszem, hogy bármit a tudomásodra hozzak magammal kapcsolatban. Minek? Meg sem hallgatnál.

(Hosszabb leírásba most nem kezdenék, vagy sosem lesz vége , az et-mben szerepel, egyébként pedig mesélek szívesen sokat arról, hogy képzeltem a kapcsolatukat. : )) Várjuk nagyon!)