Snjezanaról sok minden elmondható, csak épp az nem, hogy elkényeztetett, luxus körülmények közt és jó családi légkörben szocializálódott volna. Kiskorában neki nem Disney Land belépő jutott, hanem sorozatlövő lyuggatta szobaablak és robbantásoktól beszakadt mennyezet. A délszláv háború elől menekülő szülők az Egyesült Államokba emigráltak, egy olyan világba, amit nem ismertek, aminek a nyelvét alig értették, s ahol nem számítottak másnak, csak egy menekült családnak.
Vagyon nélkül nehéz volt Selezneváék élete, az apa azonban összefogott néhány, szintén menekült szerb társával, s elkezdték kiépíteni a saját kis maffia hálózatukat Brooklynban, hogy úgy tartsák fenn önmagukat és családjaikat. Szégyen-e, hogy ezt tették? Sokak szemében az, átkozott gaztett, de ezeknek, a háború nevelte alakoknak már semmi sem számított. A vérükben volt a harc, a küzdelem, a gyilkolás. Legtöbbjük alkoholista volt, és nem is éltek túl jó körülmények közt, de máshoz nem értettek, csak a rabláshoz, a pénzbehajtásokhoz, mások kizsigereléséhez. Snjezana ebben töltötte a gyermekkorát, látta nem egyszer, ahogy az anyját megverte az apja, s nem egyszer ő és a testvérei is kapott, ha nem azt tették, amit Milan Selezneva kért tőlük.
Látnia kellett, ahogy a környéket néhány hónapon belül ellepték az örömlányok, s velük együtt a drog kábító fellege. Nem egy kölyköt látott belőve, hisz apjáék az oroszokhoz belépve már a drogot is terjesztették. Ő soha nem próbálhatta ki, bár nem is akarta.
Gyűlölte azt az ocsmány fertőt, amiben élnie kellett, végtelenül sajnálta ápolónő anyját, s olykor még visszaemlékezett a háború előtti, homályos képekre, amikor az apja is csak autószerelő volt, és normálisan élhették életüket a szerény kis panel falai közt.
Mit nevelt a háború az apjából? Miféle szörnyeteggé tette őt? Svetlana gyűlölte, valahol mégis szerette a férfit, aki már menthetetlen volt.
Tizennégy éves lehetett, amikor ennek a pokolnak vége lett. Egy nyári éjszakán történt, az oroszok megelégelték a kezdetben szerénynek tűnő szerbek terjeszkedését, s letámadták őket. Lövöldözés, vérontás rázta fel az utcát, s csak a rendőrség közbelépésének hála az, hogy Snjezana és az édesanyja megúszták ép bőrrel.
Két idősebb testvére és az apja is elhunyt azon az éjszakán, Snjezana és az öccse pedig gyámhivatalhoz kerültek, ahonnét később egy-egy nevelő család fogadta őket magukhoz. A lány családja így teljesen szétszakadt, az anyja hiába küzdött értük, nem kapta vissza a gyermekeit.
A fiatal lány így az egyik pokolból a másikba került, legalábbis kezdetben azt hitte, de a nevelőszülőknél rá kellett ébrednie arra, hogy az erőszakos körülményeken kívül még létezik a békés, harmonikus családi légkör.
A rendőr nevelőapa és a tanárnő nevelőanya mellett Snjezana a lehető legjobb kezekbe került, s bár jó ideig nem tudta feledni a szörnyűségeket, az új család egy kicsit jobbá és szebbé tette az életét.
S hogy ezen történések miféle személyiséget faragtak a leányzóból?
# Leleményes, aki egy kis túlzással bárminek a hasznát veszi adott helyen és időben, a körülményekre való tekintettel.
# Erős idegzetű, aki nem rezzen már meg a legapróbb zajtól, s nem riad meg attól, ha valaki felemelné a hangját vele szemben. Elég sok ronda dolgot látott már ahhoz, hogy olyan könnyedén megtépázzák az idegeit.
# Határozott, céljai vannak és előre tervez, tisztában van azzal, hogy mit akar, önálló véleménye van és minden helyzetben döntésképes.
# Rideg, s ez egészen addig van így, míg alaposabban meg nem ismer, és rá nem jön arra, hogy benned megbízhat. Nem sokaknak adja a bizalmát, ez talán a gyermekkorára vezethető vissza, amikor megtanulta, hogy soha sem szabad naivan hinni a látszatnak.
# Szabálykövető, aki hisz abban, hogy a szabályokkal egyszerűbb az élet, s azok betartásával könnyebben és gördülékenyebben megy minden.
# Jó vezető, aki képes összefogni egy csapatot, határozott utasítással látja el őket, és kellő odafigyeléssel gondoskodik az embereiről. Soha nem hagy hátra senkit, semmilyen körülmények közt.
# Független, saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen egy házasságban élni és azóta úgy érzi, sokkal jobb egyedül, mint sem éjjel-nappal a másik igényeinek megfelelni.
# Barátságos, még ha ezt elsőre nem is gondolnánk róla, ha valaki megérdemli, azzal nagyon kedves tud lenni.
# Munkamániás, aki talán ezzel a tevékenységgel igyekszik kitölteni magányos napjainak nagy részét. Olykor annyira belemerül a feladatok hajszolásába, hogy sokszor a beosztottjai isszák meg ennek a levét.
# Kedveli a motorsportokat és a aikido-t, utóbbit azért űzi, hogy meg tudja védeni magát.