Ti lennétek az apukák. Tizenéves korotok óta egy cirkuszban voltatok artisták, már akkor egymásra bíztátok az életeteket és ezt komolyan mondom, ha a nem tartott volna elég erősen a másik, a mélybe (hálóra persze) zuhantál volna. Nagyon jól mozogtatok együtt, tökéletes formában és módban adtátok elő a lengőtrapéz műsorszámokat.
Az idők folyamán összejöttetek. Nem volt minden meseszép, voltak köztetek is nézeteltérések, ahogy most is van, hogy pár üzleti fogáson összevesztek, de úgy őszintén, melyik házaspár nem csinál ilyet?
Családra vágytatok, bár értelem szerűen egyikőtök sem képes a szülésre (biztosíthatom, hogy mindketten teljes értékű férfiak vagytok testileg, hormonháztartásban, és lelkileg, izomzatilag meg fúú aztán főleg, szóval elég jól néztek ki, nincs arról szó, hogy az egyik női ruhákat hordana). Elhatároztátok, hogy ha már gyermeket fogadtok örökbe, jó célból teszitek azt. Kiválasztjátok rendszerint a nehéz sorsra jutott gyermekeket, egyeseket már csecsemőkorban magatokhoz vettetek, míg másokat már tizenévesen, bár igyekeztetek mindig arra törekedni, hogy tizenhárom év fölötti gyerekekre ne essen a választás, mivel fontos számotokra a családi érzés, hogy a gyerekek igazi testvérként nőjenek fel.
Az egyikőtök francia származású, a másik amerikai. Közel azonos domináltságú férfiak vagytok, tényleg szép párt alkottok. Az amerikai apuka szigorúbb, a francia érzelmesebb kissé, szóval pontosan tudjuk mi gyerekek, hogy kihez kell menni elsőként kuncsorogni. 
Jó család vagyunk, sokszor szerveztek közös kirándulásokat a hegyekbe, ragaszkodtok, hogy minden nyáron elmenjünk együtt az erdő közepére tábortüzet gyújtani és sütögetni. Ha egyikünk sírva ébredt kiskorában, odabújt közétek, nem volt az, hogy tilos apáékat megkörnyékezni és ti szorosan átöleltetek minket. Mind az ötünket ugyanúgy és nagy szívvel szerettek, mi pedig ezért rendkívül hálásak vagyunk nektek!
Nem üzletembernek születtek, a cirkusz az életetek, ezért pedig bármilyen készségeket elsajátítotok, gondolok most főként a konferenciákon való részvételre, papírmunkákra, merthogy ti is vérbeli sportolók és előadók voltatok anno és nem a bizniszbe születtetek bele. Köztudott, hogy rengeteg dolgotok van mindig és úgy kell titeket levadászni, ha egy kérdéssel fordulnánk hozzátok, höhö, ritka mikor az irodában találunk titeket és ti azt mondjátok: "nem zavarsz, gyere csak".

2004-es thaiföldi cunami. Ott voltál, nyaraltál szüleiddel, borzasztóan jól érezted magad, amíg...
Részvétem!
Mentőegységek találtak rád sebesülten a roncsok alatt, Amerikába, New Yorkba kerültél, itt pedig a gyámhatóság engedélyével új családba kerültél, hozzánk. Mi közel egyszerre leltünk új életre, ezért is nagyon szoros kettőnk kapcsolata, amellett, hogy te vagy a légtornász társam, akivel hosszú idő óta rengetegszer duóban léptünk fel, hogy közösen kápráztassuk el a nézőket. Ismert páros vagyunk már.
A víztől való félelem legmagasabb fokát képviseled. Csak figyeled, ahogy a többiek strandolnak, úszkálnak a tóban, tengerben, óceánban, vagy lépkednek a patakok vizében. Te nem vagy rá képes és ez teljesen érthető is. Főként rád való tekintettel megyünk nyaralni hegyekbe és nem tengerhez.
Látszólag nyitott személyiség vagy, valójában nem. Vidámnak, jókedvűnek tűnsz a napok többségében, de tudom, hogy hozzám hasonlóan te is telesírod éjjelente a párnádat. Itt vagyunk egymásnak. Szinte ikrek vagyunk, s ebben a családban talán senki sem néz minket őrültnek, ha ezt hangoztatjuk. Sokszor alszunk együtt, főként új előadások előtt, hiszen én ilyenkor rendszerint rettegek, idegeskedek, te pedig megnyugtatsz.
Míg te a víztől félsz, én a férfiaktól. Míg te talán a társaságomban lassan be mersz merészkedni a patakba, addig nekem is te vagy az egyetlen férfi, persze apáék óvó-védő karjain kívül, akit igazán közel engedek magamhoz és testemhez, muszáj is, hiszen megköveteli a légtornászat, hogy néha kellemetlen helyeken is tapizzuk egymást, de ez is csak fokozza a kötődést köztünk. 

Csecsemőként fogadtak még örökbe apáék, úgyhogy te egy igazi cirkuszban nevelkedett díva vagy. Öt éves korodban is már porondon voltál, persze biztonságos produkciókban, főként állatokkal szerepeltél együtt, s éppen emiatt nagy a kötődésed hozzájuk, vadakhoz és házi kedvencekhez egyaránt. Régi vágyad, hogy saját delfináriumod legyen és ez a húszas éveidben kezd megvalósulni. Tökéletes állat-, s remek delfinidomár vagy. Imádod a tengert, úgyhogy nem valami sok időt töltesz a fentebb említett fiúval.
Mikor ide kerültem, jó pár éven át nagyon utáltuk egymást. Egyrészt te mint "őshonos" gyermek nem nézted sosem jó szemmel, hogy random testvéreid lesznek az idővel, akik van, hogy idősebbek is nálad, de ezt meg kellett szoknod. Én azért nem kedveltelek, mert egy kényes barbi voltál, na meg brutálisan hajlékony és engem sokáig kellett törni ahhoz, hogy megfeleljek a szükséges mércének. Egy csitrinek tartottalak és legszívesebben elkerültelek, kirázott tőled a hideg, te pedig élvezted, hogy cukkolhatsz gyerekként mindennel, főként azzal, hogy "még mindig nem vagyok elég jó artista". Persze így utólag meg kell köszönnöm, sosem fogom megtenni, de lelkemben örülök, hogy miattad éjszakákat töltöttem gyakorlással és váltam dicséretes légtornásszá, hajtott a bizonyítási vágy.
Az elmúlt öt évben viszont kifejezetten jóban lettünk valahogy és nem tudom mi történt, hogyan történt. Szerintem csak felnőttünk. Együtt érzőbb lettél, én is nyitottam feléd. Úgy különbözünk személyiségben és külsőben is, mint ég és föld, de pont ez a szép bennünk. S nem mellesleg, szépen mutatnak fonatban a szőke és barna tincseink.