Ahány ember, annyi Vance Robles létezik. Valakinek kedves, míg valakinek önző és bunkó; Valakinek barátja, szeretője, valakinek pedig egyenesen ellensége a harmincas évei elejét taposó fiatal orvos. Igazi valója valahol mindezen jelzők és kapcsolatok közt, még saját fejében is megkavarodva leledzik azonban.

• A szülők számára egy olyan valaki, aki beteljesítette minden elvárásuk és a tökéletes férfivá nőtt fel. Édesapja szerint nincs nála intelligensebb doktor, édesanyja szerint pedig udvariasabb fiatalember: Egyikőjük sem érti hát, hogy miként élhet egyetlen jóvágású fiúk egyedül manhattani otthonában, feleség vagy akár élettárs nélkül.

• Nővére szerint Vance egy mihaszna csavargó, de az is csak szigorúan a jó értelemben véve. Alena tudja, hogy fivére az elvesztegetett kamasz és egyetemi éveit próbálja akkor bepótolni, mikor péntek esténként barátaival iszogat és felelőtlenül nőzik. Véleménye szerint kapuzárási pánik érte utol öccsét ahogy az kitette lábát az egyetemről és épp ideje lenne ha benőne feje lágya - hisz a felelősségteljes hivatása mellé egy hasonló személyiség is illene ha társulna.

• Legjobb barátja, Kane ismeri őt a legjobban és még szerinte sincs olyan ember a földön - de New Yorkba főleg nincs - aki teljesen ismerné Vance-t. Arról pedig teljes mértékben meg van győződve, hogy a fiatal orvos sem ismeri önmagát csak azt a képet, amit magáról mutat.

• Közeli barátai számára érthetetlen, egy olyan valaki akinek mindene megadatott, de mégis mintha nem lenne elégedett vele. Szerintük képtelen elköteleződni, de így is minden eliszogatott éjszakán szóba kerül, hogy majd akkor lesz csak igazán boldog, ha végre lesz valakije két napnál hosszabb ideig.

• A haverjai számára nagylelkű - bár lehet csak a sokszor Vance által fizetett közös nyaralások emlékei beszélnek belőlük.

• Szigorú és lerázhatatlan azoknak, akik valamilyen módon tartoznak neki. Kifejezetten szereti, ha az emberek tartják magukat szavukhoz, nekik ez pedig nem annyira szimpatikus.

• René nevű Golden Retrievere szerint pedig Vance a legjobb barát, aki mindig pont ott vakarja meg a fülét, ahol kell.
  

New York-ban született, a mai napig mindössze három tömbnyire lakik a tizenhét éves koráig otthonául szolgáló lakástól. Két egészségügyben dolgozó szülő gyermekeként hét évvel idősebb nővére és tulajdon pályája is szinte születése pillanatában eldöntetett.
Apja jól menő, saját magánrendelővel rendelkező sebészként szerette volna hogy gyermekei folytassák hagyatékát: így mindkettejüket fiatal korától kezdve a tanulásra ösztönözte és arra, hogy ha nem is orvosok, de legalább kutatók vagy ápolók legyenek. Szüleik szigora jó indulatú volt, csak a legjobbakat akarták, de nem mindig a legjobb eszközökkel. Vance nővérének, Alenának a tudás természetesen jött, míg a fiatalabb fiú gyermeki éveinek nagyját könyvek fölé hajolva, csöndes magolással töltötte el. Általános iskolás évei tovaröppentek feje felett, szülei jó indulatúnak szánt szigora alatt barátok és szinte kikapcsolódás bármilyen lehetősége nélkül.
A középiskola sem hozott olyan változást életében, mint arról álmodozott. Neki nem ezek voltak legjobb évei, nem úgy, mint ahogy néhánynak állították majd így lesz: népszerűtlen volt és magányos, az az érzés pedig, hogy kimarad valamiből egy olyan karrier miatt amit nem is akar igazán egyre csak erősödött benne. Minden kétkedése ellenére azonban jegyei nem romoltak, kiváló átlaggal vették fel az államok egyik legjobb orvosi egyetemére, a North Carolinára. Tanulását és egyetemi évei alatti lakhatását nagyban támogatták szülei, de cserébe nem is kevesebbet, mint a doktori cím megszerzését várták el Vance-től. Ő pedig szó nélkül teljesített, mert belenevelték, hogy szüleinek nem okozhat csalódást.
Az egyetem volt az, ahol az utolsó évei felé közeledve megnyílt előtte a világ. Születési helyétől és szüleitől messze volt először szabad és ekkor kezdett el úgy igazán élni és nyitni az emberek felé. Kezdetben ismerősök és barátok nélkül olyan volt, amilyen lenni akart. Rájött arra, hogy jó emberismerő, amit a barátkozáson kívül, az ismerkedés egy másik területén hasznosított csak jobban: a nőkkel való bókolásnál. Mire a harmincat betöltötte, az ellenkező nemmel való könnyed flörtölés, az ismerkedés lett napjainak és éjszakáinak kedvenc része; Sokan találgatják azt, hogy csak az igazit keresi egy éjszakás kalandjaiban - Vance szerint azonban olyan, hogy Nagy Ő egyszerűen nem létezik.
Mikor tanulmányai után New York-ba hazatért és szülei támogatásával ingatlant vásárolt, már nem az a srác tért vissza, aki egykor elhagyta a metropoliszt. Sok tekintetben nőtt, mint ember, de sokan úgy gondolják (és talán maga is), hogy egykori értékeiből sokat vesztett. Új baráti kört és ismertségi hálót mindenesetre már nem esett nehezére kialakítani - nagy szerencséjére sok carolinai barátja költözött vele együtt New York és környékére. Apja ajánlásával pedig hamar munkába is állhatott a Presbyterian kórházban ahol mind a mai napig, mint aneszteziológus dolgozik.
Bár kezdő orvosként keresete nem a legjobb, szülei támogatása révén sok mindent megengedhet magának, olyat is, amit egy átlag városlakó vagy orvos nem biztos. Szabadidejében nyaral és utazik, nagy tételekben vásárol, azonban mint minden esetben, a pénz mindenféle szándékú embert vonz: Vance egyetlen szerencséje, hogy eddig elkerülte az olyan személyeket, akik rosszat akarnak és azoknak a haragját, akik nem szeretnek tartozni, főleg nem egy fiatal orvosnak.