»Gyerekkorában sosem szenvedett hiányt semmiben. Mindig is szerette, főleg ha ennyi fivér mellett nőt fel, akik vigyáztak rá. Főleg Cormac. Őt is érzi a legközelebb magához a családban, illetve Winniefred nénit.
»Egyedüli lányként él egy konzervatív, már kissé szélsőséges nézeteket valló családban, ahol a nőket arra nevelték, hogy szüljenek, és családot alapítsanak. Ő természetesen más kislány korától tudta, hogy nem szeretné ezt csinálni. Szabadságra vágyott, és saját döntésekre. Leginkább a nyarakat szerette, mikor az Egyesült Államokban Winniefred néninél lehetett. Tőle sok mindent megtanult, és a mai napig hálás is neki.
»Természetesen otthon is megkapta a kellő szeretet, erről szó sincs, és szereti a szüleit, de mindig is kívülállónak érezte magát, hiszen nem tudták elfogadni, hogy miért nem megy férjhez. Amint felvették a Dublini city egyetemre nem is habozott, azonnal oda is költözött, és el is végezte az egyetemet, méghozzá kitűnő átlaggal.
»Szép karriert épített ki az egyetem után, és elismert újságíró lett a kora ellenére, bár a rendőrség nem volt éppen lelkes az miatt, hogy mindig forró nyomon volt. De ő ilyen volt mindig is, amit a fejébe vett, az véghez is vitte, nem számított mennyi idejébe telik.

Íme néhány tulajdonsága, amiről jobb tudni:  
Pozitív tulajdonságok:
• kalandkedvelő
• barátságos
• megbízható
• karizmatikus
• eltökélt
• cél-orientált
• gazdag fantáziájú
• melegszívű
• türelmes
• vidám
• merész
• intuitív

Kissé negatív tulajdonságok:
• szarkasztikus
• lobbanékony
• főnökösködő
• túlbuzgó
• őszinte


Szeretem a családom, igazán, de nem volt felnőni úgy, hogy a családom elvárásai csupán egy irányba terelődtek: Családalapítás. Már gyerekként tudtam, hogy én bizony más irányba szeretnék kacsingatni az életben. Főleg utazni, új embereket megismerni, kalandokat átélni. Tudom, ez úgy hangzik, mint egy Indiana Jones feldolgozás, de igen, így gondoltam. A természetkönyvek, regények,dokumentumfilmek, vagy éppen a híradó történései sokkal jobban érdekeltek, mint a Disney filmek. Hamar az írott szó szentélyét választottam a számomra értetlen és bugyuta mesék helyett, és igen joggal aggatták rám a fura, könyvmoly, okoska, és hasonló jelzőket. Mégis védve éreztem magam, mert a bátyáim, mint egy eposz hősei védtek mindenkitől.( Négy bátyám van, tehát tényleg akadt védelmezőm bőven). Volt, hogy nem viseltem ezt a legjobban, mondván képes vagyok önmagam is megvédeni, de aztán nekiálltam értékelni a tetteik.
Gyerekként minden lázadásom ellenére cukorként kezeltek, és a tenyerükön hordtak. Úgy gondolták, csak gyermeteg gondolkodás, majd kinövi, hát nem így lett. Egyre inkább a célom felé hajtottam magam, és bizony sok kellemetlenség alakult ki ez miatt. Szóval nem éppen unatkoztam a családom körében.
Nálunk mindig történt valami, aminek gyakran voltam a központjában. Talán éppen ezért élveztem a nyarakat az Egyesült Államokban, New Yorkban Winniefred nénivel. Sokan mondták, hogy leginkább rá hasonlítok. Sosem tudtam, hogy ez bók, vagy éppen sértés, de egy idő után nem is érdekelt, mert örültem, hogy hasonlítunk. ( és nem csak a rakoncátlan vörös tincseinkben) Ekkor egy új élet lehetőségét fedeztem fel, és imádtam, és imádom őt a mai napig. A bohókás tetteit, a pipája illatát, és azt a közel száz éve divatjamúlt lila kosztümöt leginkább. Ezért sem haboztam egy percig sem, amikor álláslehetőségem nyílt az Államokban. Azonnal kaptam az alkalmon, hiszen így Cormac bátyám, és Winnifred közelében is lettem végre. Nem beszélve Averyről. Mindig is nővéremként tekintettem rá. Szóval igen, nem volt kérdés a válasz arra, hogy New Yorkhoz kössem az életem következő szakaszát.


A légi utas kísérő hangjára ébredtem fel:
- Kedves utasaink, kérem kapcsolják be a biztonság övüket, hamarosan leszállunk a John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtéren.  
Levettem az alvó maszkom, és kinéztem az ablakon. New York fényei terültek el alattunk. Már este volt. Mindig is szerettem ezt a várost, hiszen annyira pezsgő volt, és energikus. Azonban leginkább a gyerekkori emlékeim miatt Winnifred nénivel.
Írországban már ismert lettem a cikkeimmel, és bizony imádtam, de egy idő után nem jelentett kihívást. Aztán jött ez az ajánlat a New York Magazine-hoz,  és éltem vele. Végre felderíthetem a város nagy storyjait! Egy újabb Wheeler hódítja meg New Yorkot!
Winnifred néni a szokásos mosolyával fogadott már a Bronxi házban. Ez a hely semmit sem változott! Rozoga volt, és az ég tudja mi tartotta egyben, de áradt belőle a szeretet. Ezért is szerettem itt tölteni a nyarakat.
- Üdvözöllek itthon gyermekem! – ölelt meg, majd végignézett rajtam.
- De sovány vagy. Eszel te rendesen? – kérdezte, én pedig nagyot sóhajtottam egy mosoly kíséretében.
- Igen nénikém, eszem. – válaszoltam neki, majd körbenéztem a házban. Éppen a bejáratnál kapott el, még a bőröndjeim is éppen, hogy elhelyeztem.
- Hát nem úgy látom, de sebaj, majd főzök én neked rendes ételt. – legyintett egyet a botjával, majd el is indult a konyha felé.
Én pedig a régi szobám irányába, kicsomagolni, és kicsit lepihenni. (Inkább az előbbi) Ez az időeltolódás nem éppen kellemes dolog.

Alig egy hete dolgoztam a New York magazinnak, máris feladatot kaptam. Egy ékszertolvaj banda után nyomozott a rendőrség, nagy port kavart, több csatorna is leadta, és tele volt vele az internet is. Egy hét alatt három ékszerészt raboltak ki, és a kivitelezés profi volt. Egy áldozat sem akadt, mindig megőrizték a higgadtságuk. Azonban az utolsónál a biztonsági őrt megölte az egyik tag. Innentől gyilkossági nyomozássá váltott át. A NYPD és az FBI is a nyomukra akart bukkanni, és afféle belső versengéssé nőtte ki magát, de hiába, nem találtak nyomot.
Nekem annyi volt a dolgom, hogy interjút készítek a sok szemtanúval, akik jelen voltak a rabláskor, illetve kikutatom a banda történetét. Ez számomra a Dublini évek után már rutinmunka volt. A sajtóval összedolgozott a rendőrség, de csak felszínesen. Mindig ez volt, és ezzel is tisztában voltam. Egyrészt megértettem, hiszen nem akarták, hogy akadályozzam a nyomozást, és azt sem, hogy veszélybe kerüljek, de az embereknek joguk volt tudni az igazságot. Aztán, hogy elhiszik, vagy sem, az már az ő dolguk volt. Túl sok mindent hallgatott el a kormány az emberek elől, és ennek az Egyesült Államok kivalló példája volt. Sokan idegesítőnek, és felelőtlennek tartanak minket újságírókat, pedig mi a népért, és az emberekért írunk, nos az, aki igazán elhivatott. Közünk is akadnak megkérdőjelezhetők, akárcsak minden szakmában. Sosem akartam a rendőrséget hátráltatni, sem zavarni az akcióik, de előfordult odahaza, hogy sok információt elhallgattak, ami emberek életét menthette volna meg. Természetesen ők is csak egy felsőbb utasítást követtek a politika berkeiből. Szóval igen, van, hogy meg kell kerülni a törvényt a nép érdekében.
Megtudtam, hogy a banda úgy jutott be az ékszerüzletekbe, hogy a mellettük elhelyezkedő helyiségbe jutottak be, ahol nem volt nagyon fejlett biztonsági rendszer, majd onnan az ékszerüzletekbe. A legutóbbi esetnél egy állatkereskedésbe törtek be, elsőnek, tehát odamentem nyomozni. A tulaj azonban nem volt éppen segítőkész. Csupán akkor volt hajlandó beszélni, ha veszek is valamit. Konkrétan volt egy kiskutya, akit nem tudott eladni a hibás hátsó lába miatt. Ha megveszem, kapok információt.
Mit is mondjak, nem volt lelkes, és nagy állatvédőként legszívesebben behúztam volna a szemétládának. Miért nem fogadta ő örökbe a kiskutyát? Vagy miért nem ajándékozta el? Ennyire romlott lett hát a társadalmunk, ha valaki nem tökéletes, már félrelökik. Így volt ezzel a szegény kiskutyával is. Sok állt volt embertelen körülmények között, és mikor beléptem a boltba, majd megszakad a szívem. Ebből nyerészkedni! Szóval igen, befogadtam, de másnap rejtélyes telefonhívást kapott az állatvédelmi egyesület, és a pasas bezárhatta a boltját. Ha valaki nem tiszteli az állatokat, így jár.
Azóta Mazsola Winnifred nénit boldogítja, mikor dolgozom. Mit mondjak, eléggé érdekesen nézett rám a néném, de nem volt mit tennem, nem hagyhattam ott a kiskutyát.
A cikket ugyan megírtam, de a főnököm kérte, hogy folytassam a kutatást, és írjak újabb cikket, mert hála a cikknek megnőtt a példányszám, és az internetes feliratkozások, és előfizetések is. Szóval itt tartok most, egy New Yorkot fosztogató tolvajbanda nyomában. Mit mondhatnék, imádom a munkám!