Eredetileg amolyan Chris Brown-féle személyre gondoltam, de akár fehérebb pb is lehet ha ráfogjuk, hogy nem ugyanaz az anyánk és apa elvált anyudtól mielőtt még megszülettem volna.

A bátyám vagy, egy erős, nagy dumás férfi. Kiskorunkban sokat szórakoztunk együtt, vagy épp téptük egymást, alapvetően szerető családban nőttünk fel, akik hálásak voltak, hogy vannak egymásnak, vallásosak vagyunk, bár a templomba járás azért már nem tartozott a mindennapjainkba.
5-7 éve apánk váratlanul meghalt, ez pedig borzasztóan megrendítette a családot, természetesen, de leginkább az, hogy a rendőrség hiába nyomozott, egyszerűen nem tudott ésszerű és pontos információkat adni halálának körülményeiről, holott egyértelmű, hogy meggyilkolták.
Azóta sokkal kevesebbet vagy a családdal, híres sztárrá váltál, egy rapperré, vagy színésszé és alig látunk téged. Nagyon hiányzol, de megértem, hogy ez volt az, amit kitűntél magad elé célként. Úgy érzem, se te, sem pedig én nem tudtuk magunkat túltenni azon, hogy meghalt apa és te nagyon is jól sejted, hogy nem azért bújtam be a rendőrség köreibe, mert izgalmasnak találom a munkát amit végzek, nem, tényleg szeretném kideríteni mi történt sok éve apánkkal, még korán sem érzem későnek.
Téged pedig pont ez az, ami elijeszt tőlem, ugyanis a gyilkos TE VAGY! Nem véletlenül nem tudok elmélyülni a nyomozásban, noha még korán sem sejtem, hogy a morzsák hozzád vezetnek, senki sem sejti, nem tudom, hogy csináltad, hogyan tudtad eltusolni a dolgot, de kiváló!
Fogalmam sincs, mit tennék ha rájönnék tettedre, ám addig még hosszú játékok választanak el, talán az sem mentene fel attól, hogy le ne csukassalak, hogy talán nem is szándékosan ölted meg, hanem baleset volt, elszabadultak az érzelmek és rosszul esett, nem tudom tényleg, de az biztos, hogy te nagyon is sokat tudsz, amit évek óta titkolsz előlem, óvod magad és karriered, de közben óvsz engem is a fájdalmas igazságtól, próbálsz meggyőzni, hogy engedjem el, azonban tudod, milyen makacs vagyok.