Alaptételnek minősül minden valamirevaló művészember életrajzában a hányattatott gyermekkor, valamint diszfunkcionális szülői kapcsolatok. Csodabogár vagyok, sőt, a családi portrét be lehet illeszteni a lexikon erre vonatkozó definíciójához illusztrálás céljából. Végtelenül szeretjük egymást, nálunk normálisabb, kapcsolati dinamikánkat tekintve egészségesebb családról még sosem hallottam.
Ugyan véletlenül csúsztam be, nem számítottál rám, és nem voltál felkészülve rám, állításod szerint életed legnagyobb és legkiszámíthatatlanabb kalandja vette kezdetét a pozitív terhességi teszt megpillantása óta. Befejezted az egyetemet, így lett belőled okleveles kritikus - ahogyan vacsoraasztalok mellett nevetve célzol hivatalosan nem létező, ám annál jobban fizető szakmádra -, aztán otthon maradtál velem, ameddig édesanyám is tanulmányai végére ért. Minden tekintetben harmonikusnak nevezném a gyerekkoromat, félig nyitott könyvek, szétgórt vázlatok, gépelt felkérések és többszörösen javított írásos ítéletek forgatagában nőttem fel, hozzánk valaki mindig éppen jött, vagy mindig éppen elment - időnként pont ti.
Sikeredet a kemény munkának köszönheted, bejártad velünk Európát, mentünk, amerre a felkérések vittek, tíz évesen már komolykodó arccal, csokornyakkendőben és nevetségesen bájos, kisfiúkra szabott öltönyben néztem végig három órás színi előadásokat, sokszor éjjel egykor az anyám vagy a te karodon bóbiskolva jártunk körbe egy frissen nyílt kiállítást. Galériákban tanultam meg fogócskázni, avatópartikon szívtam magamba az illemet és etikettet.
Szerencsétlenségemre te azt tanultad meg, egy adott alkotást miként kell bírálni, folyton hiányosságok és tévedések után kutatsz, ezért a munkáimat enyhe gyomorgörccsel, mégis lázas izgalommal mutatom meg neked. Mindig te vagy az első, és bár nem igazodom az ízlésedhez, számomra igenis meghatározó a véleményed.
Tehetségként kezeltek bárhová is mentem, huszonnégy évesen Oslo és Los Angeles között ingáztam, hol itt, hol ott mutatták be a legújabb festményeimet vagy fény installációimat. Te mindig a földön tartasz, nem engeded, hogy elszálljak, hogy többnek lássam magam, mint ami vagyok. Mégis... felmerül bennem... vajon büszke vagy-e rám egyáltalán.
Közel másfél éve költöztetek New Yorkba, nemrégiben követtelek benneteket, bár ragaszkodtam a külön lakáshoz. Hetente többször találkozunk, igazán tartalmas apa-fia viszonyt ápolunk.