Az a típusú lány, aki még este tíz után is saláták helyett inkább ízletesen tömi magába a sonkát meleg kakaóval és sajttal, meg meri tenni, hisz van annyira sportos, hogy jó alakja legyen. Nem tipikus piszkafa alkat, akiken nem lehet mit fogni és még napoznia sem kell erőltetetten, mert génjei hordozzák a barnás bőr szépségeit. Szeret extrémebben öltözködni, nem egy prűd lány, szekrényében talán a fekete dominál és nem a testre feszülős kisesélyik kategóriából. Nőies, de van egy stílusa, amit bárki egyből levonhat amint ránéz.  
Több a fiú barátja, mint a lány, kihangsúlyozván a barát kifejezést. Általában dinamikus lány, de a túl sokat fecsegő, pattogó személyek hamar lefárasztják és csupán száját húzva támasztja fejét két ujjával valamelyik asztal sarkánál és várja, hogy végre az illetőnek lemerüljön az eleme.
Nem a társaság közepe, inkább a csoportok széléről figyeli az eseményeket, de ha van mondandója, akkor azt magabiztosan közli, nem fél a társalgásoktól, csak úgy gondolja, hogy minek beszéljen, ha nincs különösebb oka felszólalnia.
Kíváncsi természeténél fogva tanul és néz utána hiányos ismereteinek, szeret tapasztalataira hivatkozni döntéseinél, de ismereteit megtartja magának, hacsak nem kérdéssel fordulnak hozzá, így nem ő lesz az, aki elsőként megjegyzi, ha irtó rosszul áll egy ruha, vagy "mi az istennek kellett már megint szétcsapnod magad tegnap este". Ami viszont nem érdekelte kifejezetten az iskolai tantárgyak közül, abból küzdenie kellett, hogy ne sorra kapja a legrosszabb osztályzatokat, szóval nem egy volt éltanuló típus.   
Barátokkal és alapvetően mindenkivel, ki megérdemli kedves, bár önmagában ez a kifejezés pont annyira nem mond semmit, mint amennyire közszó. Azt adja, amire szeretteinek szükségük van, gondoskodó, törődő személy, aki van, hogy jobban tudja, mi kell barátainak, mint ők maguk és ez gyakran szül konfliktusokat is akár. Az ő társaságukban igazán el tudja magát engedni, nem szégyelli gyengeségeit feltárni előttük, mert vallja, hogy aki túl tökéletesnek mutatja magát, annak nyíltan van mit eltitkolnia, ő pedig nem akarja magát olyas embernek mutatni, aki nem is létezik.
Nem volt még igazán érdemleges kapcsolata, randizgatott, hetekig, legfeleltebb hónapokig flörtölgetett főként fiúkkal, de mivel rá kellett jönnie, hogy nem érzett irántuk feltörekvő érzelmeket, inkább véget vetett a kapcsolatnak, ami nem megy azt kár erőltetni alapon. Ha nem érzi jól magát egy párkapcsolatban, nem fogja ketrecbe vetni magát senki miatt sem.  
Nem az a fajta, aki egy óráig képes lenne vitatkozni bárkivel, az ötvenkilencedik percben rendszerint lecsapja a dolgot és elmegy friss levegőt szívni. Képes kihúzni a gyufát, de nála is mások, kisebb korában megtépett egy-két embert, de mostanra ezeket próbálja levetkőzni, most már elég két erőskezű srác ahhoz, hogy megfékezzék. Persze… ha valaki eljut odáig, hogy ily módon kikeljen magából, az nagyon durván szívébe lőtt.

Egyéb:
- Nincs humorérzéke. Semmi. De tényleg.
- Egyik legkínosabb emléke, hogy egyszer gimnáziumi évei alatt elkésett óráról és amikor helyet foglalt volna a székén, melléült és hátraesett.
- Nem tud úszni, fél a víztől szóval ne dobd be semmi két méternél mélyebb vízbe. Vagy ha erős késztetést érzel rá és megteszed, ugorj is utána és mentsd már meg, kérlek.
- Viszonylag alacsony. 160 centit se éri el, de ne piszkáld vele.
- Tudja hogy kell drogot készíteni. Csak tudja tanulmányaiból, ez nem azt jelenti, hogy meg is teszi.

Családi vonatkozás:
- Egy bátyja van, aki egyre híresebbé váló énekes/rapper kezd lenni. Talán a hírnév miatt, de lehet teljesen más indokból egy ideje megromlott vele a kapcsolata, korán sem beszélnek már annyit, mint régen és ez nagyon elszomorítja őt. Továbbá kifejezetten irritálja, ha egy új közösségben a bátyja felől jobban érdeklődnek, mint iránta, de úgy őszintén, kit ne zavarna?
- Teljesen átlagos anyagi háttérben nőtt fel és él a mai napig, szűkölködnie sosem kellett, de a luxusautókra még csak rá sem meri emelni tekintetét.
- Édesapja hét évvel ezelőtt meghalt, halálának körülményeit máig homály fedi. Bár tagadja, ám szíve mélyén ez is hozzájárult, hogy a bűnügynek szentelje tudományát.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg betipegek Manhattan egyik leghíresebb hoteljébe, hogy találkozzak egy férfival és eltöltsek vele pár órát lehetőleg kettesben. Kellemetlenül is érzem magam, de elérem a tizenharmadik emeletet, összeszorítom fogaimat, mivel nem szeretem ezt a számot.  
Mély levegőt veszek a hotelszoba ajtaja előtt, hogy csillapítsam izgatott szívemet, majd kopogok. Fogalmam sincs, hogy miért teszem ezt, mikor egyszerűen be is nyithatnék hozzá.
- Szia - jelenek meg a küszöbnél és megtámasztom magam az ajtófélfának dőlve, lágy mosoly kíséretében.
- Mi a...! Bébi!
- Nem engem vártál.
- Valóban. - Beljebb lépek, egyenesen hozzá és szorosan magamhoz ölelem a nálamnál jócskán nagyobb izmos testet.
- Mikor mondták, hogy küldenek egy csajt, nem gondoltam, hogy rád gondolnak.
- Miért? Én már nem is vagyok jó? - kuncogok.
- Prostinak? - Csak merem remélni, hogy azért nevet, mivel viccesnek találja a meglepetésem erejét.
- A húgodnak.
- Annak a legjobb, Bébi! - Felemelem rá tekintetemet és még magam is elhiszem, hogy tényleg meghatódok. Összekócolja hajamat, majd hátrébb lép.
Rég találkoztunk, fájdalmasan régen és ki tudja mikor láthatnám megint, ha most nem lennék itt. Nekem nem elég a hetente megejtett facebookos pittyegéseket követő "szia mizu"-k.
- Milyen volt a turné? - kulcsolom össze kezeimet míg ő kiönti a Jack Daniel'st.
- Fasza. De most komolyan, ezek a kolumbiaiak elmebajos állatok, majdnem kigyulladt a színpad - emeli fel a hangját és látszik rajta, hogy ő ezt lenyűgözőnek találja. Rajtam pedig virít, hogy hát én nem. Ez inkább ijesztő.
- Vigyázz magadra azért!
- Jó-jó tudom, de hé! Nem kellene ennyire feszesen élned, Bébi! Lazíts már, mert pár év és ráncaid lesznek - azzal átnyújtja a poharat és én duzzogva szúrom felé szemeimet.
- Nem lesznek ráncaim - azzal egy húzásra megiszom az alkoholt és kezébe adom a poharat.
- Még...
- Köcsög! - lököm meg egy kicsit, de arra elég, hogy valamennyire kibillenjen és így az üvegből nem az üres poharamba, hanem az asztalra kerül a pia. Biztos vagyok benne, hogy magában eldörmög néhány frappáns káromkodást.
- Hello, nem kérek többet!
- Mi az hogy nem?
- Ma még dolgozom ám...
- De mindjárt tizenegy! - néz rám értetlenül annak fejében, hogy tudja, nem egy rúd körül mozgatom a seggem, úgyhogy nem, nagyon nem érti mit akarok én még ilyenkor egy laborban.
- Egész pontosan tizenegy múlt két perccel. - Számok. Már megint ezek a számok. - Mindegy, van valami, amit még be kell fejeznem.
- Látod, ezt mondtam! - veszi poénosra és gyorsan legurítja a nekem szánt mennyiséget is. - Túl komolyan veszed. El kellene engedned. Ilyenkor nem laborba szoktak menni a csajok hanem bárokba.
- Irigyellek de tényleg - nevetek fel, bár korán sem érzem magam ennyire jól. - Én nem tudok úgy ellazulni, mint te és azt tetetni mintha nem létezne egy-két dolog.
- Például? - Néz fel a pohár mélyéről.
- Hát... nem tudom. Mondjuk...
- Látod? Tipikus kifogások.
- Mondjuk apa! - szökik ki belőlem meggondolatlanul és sikerül elérnem vele, hogy megfagyjon köztünk a levegő. Tesóm is elkomolyodottan rakja le a poharat és törli karjába a száján ragadt cseppeket.
- Bocs, én csak... tökre hiányzol és jó lenne már, ha mondjuk egy hétvégére összeülne a család, mint régen.
- Oké, valamikor megpróbálom beiktatni. - Szinte suttogja. Érzem, hogy amint szóba hoztam apát, teljesen lecsaptam a jó hangulatát. Ami azt illeti, szégyellem magam, mert nem ezért jöttem. Bólintok neki elég zaklatott állapotban és tudom, hogy ő is így érez. Neki sem egyszerű.
Mindketten elkomolyodtunk, vagy talán sosem volt annyira laza a hangulat, mint aminek tűnt, de kitárja karjait és én hozzá bújok, nem egy érzelmes embernek mutatja magát, de tudom, hogy a szíve mélyén neki is kellenek ezek a pillanatok.
- Most jobb ha megyek. Jó volt találkozni megint!
- Igen... - sóhajt, mire teszek pár lépést hátrafelé.
- Bocs. A hangulat meg a prosti miatt is. - Baromi jó estéjét tettem tönkre, igaz a kefélős rész miatt nincs bűntudatom, a másik miatt viszont igen.
- Szia! - int ahogy az ajtóhoz érek én pedig biccentek.
Mély levegő és... oké, talán lehet, előfordulhat, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás majd valamikor. Most még munkám van.