Késő este van. nem is tudom mennyi az idő. Már a 3-dik doboz cigimet bontom meg. Lopez megtalált és a legutóbbi találkozás számomra nem volt túl kecsegtető. Szusszanva veszem ajkaim közé a cigit és gyújtok rá majd fújom ki lassan a füstöt ajkaim között. A csukja a fejembe van mélyen húzva és az üveg piám is elfogyott már. Nem rég tettek ki a kocsmából de mégis már elhagyott a berúgás jó tündére. Fájnak a bordáim a verekedés után, fáj a felszakadt alsó ajkam és fájnak a lapockáim a munka közben szerzett sebektől de mégis...ez jelzi, hogy életben vagyok...Ismét a cigibe szívok ahogy az ég felé pillantok de sehol egy csillag csak a sötétség a lámpák túlzó neon világítása mögött. Fáradt vagyok...Haza kellene mennem de ott abban az üres lakásban csak megbolondulnék mint a bezárt kísérleti patkány. Talán mehetnék a boltba, kivehetnék pár fegyvert elmotorozhatnék a városból egy kicsit vagy örökre, hogy soha ne találjanak rám. De ez lehetetlen. Rohadtul lehetetlen....Mindig is kibaszottul lehetetlen volt számomra minden. Ismét a cigibe szívok majd kiengedem a füstöt és felállva indulok tovább. Fogalmam sincs, hogy merre és kivel sodor össze az élet vagy mivel egyszerűen csak elindulok. Sokszor csinálom ezt. Csak megyek és nem tudom hol leszek, hol kötök ki, kikkel fogok találkozni, mit fogok tenni, hogyan fogom tenni. Egyszerűen csak...megyek. Lassan elszívom a cigit és a legelső kuka ami útba esik abba bele pöckölöm majd egy kisebb út szakaszhoz érek amin a lámpák fénye szorosan az útra világít. Nincs itt senki csak én. Vagyis magammal szemben látok mozogni valakit de vagyok már olyan tapasztalt, hogy rá jöjjek nem ártó szándék vezérli. Az emberi test tartása megváltozik ha valaki azért közelít, hogy bántson vagy ilyesmi. Ez a menés inkább hasonlít egy részeg, lajhár keverék kombóra vagy esetleg valaki akit csak kiettek otthonról és eredj amerre látsz címszóval keresi a helyét. Lassan lépkedek nem akarok én se félelmet kelteni bár tudom én a méreteimmel, a testtartásommal képes vagyok másokra hozni a frászt. De ez a lényegem. Két lábon járó veterán, gyilkológép. A gondolaton elmosolyodok, hogy is gondolkodok saját magamról de ez zavar a legkevésbé...Legalább van önkritikám bassza meg.
Ritkán szoktam ilyen későn az utcán mászkálni. Általában túl fáradt vagyok hozzá, míg elég sok esetben Max rühelli, ha feleslegesen kimozdulok a lakásból. Szerencsére most túl részeg ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, merre járok. Igazából órák óta ki van ütve, és hála az égnek most helyettem az üres vodkás üvegeket öleli otthon. Féltem, hogyha esetleg mégis felkel, akkor újra megver. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább kiszellőztetem a fejem. Gyorsan le akartam lépni, ezért arra se maradt időm, hogy átöltözzek. A szürke pulóveremen annyira nem látszódott a vér, ellenben az arcommal, de valószínűleg mindenki le fogja szarni. Volt már rá példa, hogy valaki emiatt leszólított. Ahelyett, hogy a saját dolgaikkal foglalkoznának, engem csesztetnek. Persze érthető, hogy a legtöbben aggódnak, és csak segíteni akarnak. De belefáradtam a hazudozásba, és ha nem faggatnak, akkor nem kell kamu történeteket kitalálnom. A Central Park tökéletesnek tűnt, elég távol volt a lakásból. Jelenleg az se érdekelt, ha valaki útközben lelő. Akkor legalább megszabadulnék a barátomtól, meg úgy az egész életemtől is. Lassan, a fájdalomtól összegörnyedve haladtam előre. Nem csak a fejem fájt, hanem a bordáim is. Mintha kést állítottak volna beléjük. Nem figyeltem, hogy merre megyek, egyedül csak arra koncentráltam, hogy ne essek orra. A zsebembe nyúlva eszembe jutott, hogy a mobilomat sikeresen otthon felejtettem. Mindegy, ma már senki se fog keresni, ha meg igen, akkor így jártak. Eközben fel se tűnt, hogy velem szemben jön valaki, mert az oldalamat feszítő fájdalom teljesen lefoglalt. Csak azután vettem észre az illetőt, hogy elhaladtam mellette. Vagyis haladtam volna. Megijedtem, hogy hirtelen ott termett valaki a semmiből, és túl hamar akartam kikerülni. Emiatt kibillentem az egyensúlyomból, és egyenesen az idegenre estem. Csodálatos. - Bocsánat...nem láttalak... - hadartam gyorsan, majd miután összeszedtem magam arrébb léptem. A bénázásomnak köszönhetően még szarabbul lettem, és minden egyes mozdulat pokoli fájdalommal járt. Hunyorogva mértem végig a férfit. Remélhetőel nem egy sorozatgyilkos, mert a "nem érdekel ha meghalok" most nagyon nem volt érvényes. Ma még sincs kedvem meghalni. Ha Max-el mozdulok ki, ami nagyon ritka, annak legalább az az előnye megvan, hogy olyankor tudom, senki se fog bántani. Nála nincs rosszabb, igaz ő nem az a kimondottan parkba járó típus.
Közelít az illető akit már egy ideje figyelek távolabb magamtól. Nézem fekete szemeimmel ahogy közeledik. Szegény tényleg úgy fest mint aki nagyon sokat ivott és többször találkozott a padlóval mint kellett volna...Szusszanok egyet és lassan lépkedek előre mikor ahogy közelebb érünk egymáshoz szegény nekem jön. Szabadkozni kezd de én innen látom, hogy ő szarabbul néz ki mint én. Csak nézek felé és pislogok párat felé.-Semmi gond.-mondom végül. Nem igazán tudom, mit kezdjek vele egyszerűen megállít itt mellettem és néz rám mint egy szerencse csomag. Olyan kis nyüzügének és elesettnek néz ki, hogy minden jöttmentnek megesne rajta a szíve. Vagy még jobban megalázná hiszen ennél jobban mért ne lehetne ha már amúgy is szar helyzetben van. Ismerős. Akkor néztem ki így mikor még a nevelőintézetben éltem. Csak ott idővel én terrorizáltam másokat és szép lassan egyesével leállítottam a szekálóimat. Nah most ő is abba a korban van, hogy mindenki baszogatja és fogalma sincs hogyan menjen ellene. Vagy egyszerűen nem akar ellene menni, nem akar semmit se inkább azt a hatást kelti.-Jól vagy kölyök?-kérdezem végül mert nem tudom csak így itt hagyni. Annyira emlékeztet saját elbaszott gyermek énemre. Lassan sebembe nyúlok és kiveszem a cigis dobozom majd kiveszek egy szálat és ajkaim közé csippentem. Megkínálom ha esetleg kér ha meg nem vállat rántok és a zsebembe csúsztatom vissza a dobozt majd meggyújtom a cigit és bele szívok majd engedem ki ajkaim között a füstöt.-Kicsit mintha az arcodba léptek volna...-jegyzem meg figyelve őt.
Kezdőlap
• X • 