Marina and the Diamonds dalok két lábon járó epitómája.
Valószínűleg te lógtál ki legjobban a köreinkből, ami már csak azért is olyan furcsa, mert te mindig mindenhova beillesz – legalábbis ez így volt a középiskolában. Pomponlány voltál, igazi kis szociális pillangó, akit mindenki ismert, és akinek mindenki a barátja akart lenni. A szüleid gazdagok, vagyis, hadd pontosítsak; a mostohaapád az.
Arról pedig senki sem tud, hogy mit kellett tenned s eltűrnöd, hogy új sportkocsival járhass...
Sokaknak úgy jössz át, mint önző, önimádó fruska, aki csakis a saját élvezetét hajkurássza – pasik, partik, drogok –, de mint legtöbbször, most is jóval mélyebb tartalmak lapulnak a felszín alatt. Nem vagy buta, még ha mindig meg is játszod, a manipulációs képességeid pedig egyszerűen lenyűgözőek – már azt leszámítva, hogy én alapvetően félek tőlük. Sosem voltunk túlzottan jóban, bár ismertük egymást az egyetemi korcsolyacsapatból. Régen mind a ketten versenyszerűen műkorcsolyáztunk, majd az egyetemi csapatban folytattuk; mindaddig, amíg drogot nem találtak a szervezetedben, amely végett kizártak, mi több, az egyetemi karriered is veszélybe került.
Volt egy pont, ahol azt mondtad, hogy elég, és megszakítod a kapcsolatot a családnak nevezett diszfuncionális csődtömeggel. Nem tudtad, kihez fordulhatnál; a legtöbben a pénzed és a családotok befolyása végett álltak melletted. Hozzánk vezetett az utad, és bár az elején voltak súrlódások (főleg közted és Ansel között), pár hónap alatt már te is hozzánk tartoztál.
Összeszedted magad, nehezen, de magad mögött hagytad a drogokat, a féktelen partikat, és elkezdted kialakítani magadnak a jövőképedet. Azt pedig ki gondolta volna, hogy az a hip-hop/jazzfunk táncóra, amire elkísértél, alapjaiban változtatja meg az életedet? Elvégre, abbahagytad azt az unalmas üzleti-kommunikációs szakot, amit szülői nyomásra kezdtél el, és minden idődet a táncnak szenteled. Azért költöztél el tőlünk, hogy közelebb legyél a stúdióhoz, és én úgy sejtem, annak a stúdiónak a főkoreográfusához...
Csak vigyázz magadra, jó, Sera? Mindegy, hogy Mr. Táncosláb rendkívül vonzó, kedves és elveszett csalfa és hárpia felesége mellett, akkor is házas. Hozzánk bármikor visszajöhetsz.

Sera összetett személyiség, a felszínen sokszor éretlen, önző, nem gondolkodik, mielőtt kimondana valamit és ezért megbánt másokat, ráadásul nagyon hiú, de alapvetően igenis, jó ember, aki elveszett bántalmazó mostohaapja és csakis saját magával törődő anyja mellett. A pontos háttér kidolgozása a kiigénylőt illeti, nyugodtan változtathat PB-t, vezetéknevet, és a hirdetésben leírtak mindegyikéhez sem kell feltétlenül ragaszkodnia.
Sokan várjuk (Watt, Ansel, Dante, Ines, Cherry és persze Mac mint lakók és még kapcsolódnak hozzájuk jó páran) és még számtalan folt van az életében, amit ki kell tölteni, úgyhogy siess.