BEING SEXY IS ALL ABOUT ATTITUDE, NOT BODY TYPE,IT'S A STATE OF MIND!
Az egyik éjjel nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a fejemben. A gond az üzlettel, a kis vendégünk, aki túl sokat látott a kikötőben, és az érzés, hogy bármikor vége lehet mindennek. Sosem szokott ez érdekelni, de most mégis úgy éreztem, mintha fulladnék. Próbáltam lenyugodni, valami kellemes emlékbe burkolni az agyam, hátha elalszom, de csupán az lett a vége, hogy még éberebb lettem, mert eszembe jutott Ő… Vihar volt. A villámok fényei világították be a szobát. Én közben a mellettem lévő kalandomra néztem, aki nagyban szuszogott az ágyamban. Kivételesen egy vörös szépséget kaptam el. Azért kivételesen, mert a barna hajú nőket csípem. Érti a fene, miért. Na szóval ott feküdt mellettem a vörös démon, aki igazán jó teljesítményt nyújtott az ágyban, és eléggé ki is fárasztott, de én mégsem tudtam aludni. A gondolataim zavarosak voltak, pedig nem szoktam ennyit rágódni azon, hogy ki vagyok, és nap, mint nap mit teszek. Most mégis megtörtént. Az egész annyira szürreális volt… hogy alig hittem el, hogy én gondolkodom ilyeneken. Aztán újabb fordulatot vettek a gondolataim, eszembe jutott egy röpke emlék, egy számomra kedves barnahajú lányról. Fogalmam sincs miről jutott eszembe, de egész éjjel a megismerkedésünk estéje járt a fejemben.
10 ÉVVEL KORÁBBAN, HARVARD EGYETEM Elég hamar a népszerűségi lista élére kerültem. Már akkor ismerték a Whitfield nevet, és igen féltek is tőle. Minden buliba meghívást kaptam, és természetesen én is sokat rendeztem. Az egyetemi évek alatt igazán megpihentem a család okozta nyomástól. Néha mégis utolértek a feladataim, amit az édesapám és a bátyám szívesen rám osztottak, így igen, hiányoztam pár előadásról, mert „beteg” voltam. (közben pedig megvertem pár üzlettársat, aki nem tudott fizetni). Azon az estén is volt egy igen kellemetlen telefonbeszélgetésem a bátyámmal. Másnap jelenésem volt otthon, mert feladatom volt. Csak a szokásos, megint megverni valakit… de egy részem élvezte is, adrenalin löketet adott, és igen az évek folyamán így alakult ki bennem az agresszió, ami mára már a tetőt verdesi. Visszatérve a sorsfordító találkozásra… Másodéves koromban történt, egy bulin, amit az egyik fiúszövetség tartott. Csak egy átlagos bulinak indult, a szokásos terveimmel: Benyomni, majd megdugni egy csajt. Semmi új. Azonban, mégis az lett. Találkoztam Vele. Nem vagyok érzelgős nyálas seggfej, de ez a nő mély benyomást tett rám annak idején. Egy igen formás kis szőkével táncoltam, mikor oldalra pillantva megláttam egy barna szépséget. Már akkor gyengéim voltak a barna hajú lányok. Mosolyogva odasétáltam mellé, majd sörrel kínáltam. Eléggé primitív szokás, tudom, de egyetemi körökben ez már csak így megy. A dögös szőke már nem is nagyon érdekelt, majd talál mást, aki kielégíti, nem éppen érdekel. - Szia. – köszöntem oda a formás kis barnának. - Darrell vagyok. – mutatkoztam be neki, és persze hozzá jött az elengedhetetlen édes mosoly is. - Hozhatok neked egy kis sört? – villantottam felé a szép vigyoromat. A nőknél bevállt, szóval nincs okom panaszra. - Vagy esetleg mást innál? – ismét villantottam a sunyi vigyorom. Jó hír: Mára már leszoktam erről a sok vigyorgásról, az életnek - és a családomnak - hála komolyabb lettem, és nem egy szoknyapecér vigyori. Szoknyapecér részem ugyan megmaradt, de a mosolyok ritkábbak. Mégis minek? De akkor ott, azon az estén mosolyogtam a lányra, hiszen ahogyan végigmértem ezt a barna szépséget, bizony pont az esetem volt. Volt benne valami, amitől másnak éreztem, de persze akkor ezt csak a hormonoknak tudtam be.
Fogalmam sincs, hogy éltem túl ezt az utóbbi fél évet, mert nagyrészt nem is emlékszek. Ha épp nem órán voltam, akkor buliztam és ittam, annyira taccsra tett az, ami Ewan és köztem történt pár hónapja, mikor Párizsban tanultam egy fél évet. Szenvedélyes és érzelemdús időszak volt az, amit Vele töltöttem, de véget ért még az előtt, hogy haza kellett volna jönnöm. A mai napig nem tudtam rájönni, hogy mi romlott el és miért, így aztán kiheverni se tudom az egészet. Azóta kerülöm az érzelmeket, habzsolom az életet és azon kívül, hogy a sulival jól haladjak, semmi más nem érdekel. Őszintén szólva eléggé kikészített az egész és, ha meglátok egy smároló, szerelmes párocskát, vagy sírásban török ki, vagy idegrohamot kapok. Tehát, sokkal jobb, ha bulival és itallal terelem el a figyelmem, mint például most is. Tekintve, hogy még mindig remek időnek örvendhetünk, egy hosszú farmerban, egy mély dekoltált bézs színű felsőben és egy hozzá színben passzoló magassarkúban sétálok be a srácok által szervezett buliba, hogy mára is találjak esetleg egy kis szórakozást magamnak. Első dolgom mondjuk magamhoz venni egy pohár sört, majd megállok kissé távolabb húzódva a többiektől és szemügyre veszem a terepet. Mondhatjuk úgy is, hogy lesem a vadat, amire majd kivethetem a hálómat. Tudom, nem ez a legjobb módja annak, hogy tovább lépjek, de legalább élvezem az életet, nem? Most vagyok fiatal, tehát nem árt élnem egy kicsit, mielőtt még komoly pszichológus akarnék lenni. Miért kellene visszafognom magam? A sört gyorsan eltüntetem, így meg is szabadulok az üres pohártól, majd átsétálok a nagyobbik terembe, ahol jó páran már táncolnak, sőt, sokan már egyértelműen a hálószobához melegítenek. Talán, emiatt van, hogy kezdem úgy érezni, ez a buli nem az a hely, ahol találni fogok magamnak egy pasit erre az estére vagy netán picit többre, pedig ez volt mára a tervem. Érzelmek nélkül, csak élvezni a helyzetet, amibe esetleg keveredek. Ahogy ott ácsorgok, észre veszek egy feltűnően magas és feltűnően jóképű srácot, akit még soha nem láttam egyik bulin sem. Bár az is lehet, hogy szimplán csak nem vettem eddig észre, mert akkor nem közelített felém olyan határozottsággal, mint most. Ahogy felém sétál -legalábbis gyanítom, hogy azért engem néz, mert ide jön- alaposan szemügyre veszem és nem is rejtem véka alá, hogy pillantásom végig járja a testét. Iszonyú magas, amire mindig is buktam, ráadásul élénk kék szemei vannak és meglehetősen szexi mosolya. A testalkatát meg hagy ne említsem... -Szia Darrell, én meg Christabel.- vigyorgok fel rá alsó ajkamat beharapva, majd bólintok egyet a kérdésére. -A sör jó lesz, köszönöm.- simítok ki egy kósza tincset az arcomból, majd kezeimet a farzsebeimbe csúsztatom és úgy legeltetem rajza a szemem. Ma este már pár pasi bepróbálkozott nálam, de amelyik nem üti meg a mércét, azt általában elhajtom. Naná, hogy olyannal fogok csak szóba állni, aki megmozgatja a fantáziámat, és Darrell.... nos, ő nagyon is megmozgatta. -Nem láttalak még errefelé. Új vagy itt vagy, csak elkerültük eddig egymást?- kérdezem levakarhatatlan mosollyal a képemen, gondolatban pedig már rég azon morfondírozok, vajon minek köszönhetem, hogy felfigyelt rám. Nem, mintha nem érezném magam csinosnak, csak... az ilyen típusú pasik mindig a szőke, hülye libákra buknak. Vagy talán mégse?
BEING SEXY IS ALL ABOUT ATTITUDE, NOT BODY TYPE,IT'S A STATE OF MIND!
Tovább mosolygok a szépségre, főleg miután szemmel láthatóan be is indult rám. Győzelem! Ahogyan beharapja az alsó ajkát, már attól erotikus fantáziáim vannak vele. Ideje beváltani őket! Egyértelműen bejövök neki, bár ez nyilvánvaló volt. Mégis kinek nem? Megvannak az előnyei ennek a 190cm szőke herceg külsőnek. Bár az évek alatt ezt a becenevet néha megkaptam, megtanultam az előnyömre fordítani, főleg, hogy a családunkban többnyire mindenki úgy néz ki, mint egy viking harcos. Magas, szőke kék szemekkel. De tény, hogy beválik a nőknél. Az már az én szerencsém, hogy engem inkább a Ken babához hasonlítanak. Mit tehetnék? Semmit. Elviselem. Majd ha Logan jobb keze leszek, megválogatják a szavaik. Másfelől még nem akarok erre az időszakra gondolni. éljen sokáig az édesapám, és legyen ő a családfő. Sem én sem Logan még nem készültünk fel erre, szerintem. Visszatérek a jelenbe a szépséghez és végigmérem. - Örvendek Christabel. – mosolygok rá, majd rendelek neki sört, és át is adom. - Rád. – emelem fel a poráram, és kacsintok is rá. Kérdésre csak elmosolyodom, majd közelebb hajolok hozzá. - Ilyen szépségre emlékeznék. – flörtölök vele. – Plusz, akkor már régen megszólítottalak volna. – teszem hozzá egy kacsintás kíséretében. Az ég tudja, hogyan kerültük el egymást eddig, de végülis mindegy, hogy ma, vagy egy hónappal korábban fektetem meg. Nem kell elítélni, ki akarom használni az egyetemi éveim, amíg lehet. Ha elvégeztem, jön a rideg valóság: szerepem a családban. Atyánk már most eldöntötte, hogy a halála után Logan veszi át a helyét, természetesen, hiszen a legidősebb, én pedig kötelességemként a bátyám fogom szolgálni, és jobb keze leszek. Választásom nincs. Ebbe nehezen ugyan, de egy ideje már beletörődtem. Addig pedig élvezem, hogy csak egy főiskolás, gazdag nagymenő vagyok, és bulizok. Meg persze élvezem az ilyen szép lányokat. Ki tudja, hogy a főiskola után mi lesz, azon sem lepődnék meg, ha érdekházasságba kényszerítenének. Ez nálunk már csak így megy. - Na és kedves Belle, milyen szakra jársz? – érdeklődök. Tudom kicsit lapos duma, de meg kell puhítanom a csajt, hogy utána alattam lehessen. Vagy felettem, előttem, és így tovább. Mondjuk ahogyan rám mosolyog, az már győzelem. Nyert ügyem van! - Én üzlet… a családom megköveteli. – válaszolom komolyan, de ennél többet nem is árulok el neki. Az ő érdeke. Már így is túl sokat mondtam. Minden esetre megvolt a bevett történetem arról, hogy a családomnak logisztikával foglalkozó multinacionális cége van. Ennyi, többet nem kell senkinek sejtenie. Másfelől, akinek van esze és rákeres a nevemre, azonnal sejtheti. Ezért is felesleges nekem hosszú távú kapcsolat. Minek? Majd egy napon, ha a családom kijelöl nekem egy feleséget. Ennyi. Nem éppen romantikus, de nem is vágyom rá. A családom, csak ők számítanak.
Folyamatosan szemezek vele, a sört pedig megköszönöm és már koccintok is, bár nem gondoltam volna, hogy rám fogunk inni, így inkább hozzáfűzök még valamit. -És erre az estére.- vigyorodok el, majd kortyolok egy jó nagyot és folytatom a flörtölést. Esküszöm, ha már láttam volna korábban, akkor tuti igyekeztem volna megszerezni magamnak legalább egy estére, mert, ha egy ilyen pasi szólóban mászkál, minél előbb ki kell használni az adandó alkalmat, még mielőtt ráakadna valami hülye liba. Mondjuk az is lehet, hogy alapból nem egy olyan típus, aki kapcsolatra hajt, hanem úgy, mint jelenleg én, csak élvezi az egyetemi éveket. De komolyan. Elég végig nézni rajta ahhoz, hogy az ember fejében piszkosabbnál piszkosabb gondolatok kezdjenek kavarogni. A poharat tartó karján látni, ahogy az izmok kissé megfeszülnek, melyeket biztos, hogy állandó edzéssel tart ilyen formában. Belegondolni sem merek, mi lehet a póló alatt de, ha ügyes leszek, simán kiderítem még ma éjjel. -Valóban? Sebaj. Most legalább összefutottunk.- duruzsolom, ahogy ő is tovább flörtöl és szépségnek nevez, amitől máris úgy érzem, nyert ügyem van. Bejövök neki, ez már biztos, másképp ide sem jött volna hozzám, de kérdés, hogy alkalmi dolgot keres-e ő is, vagy a nagy szerelmet? Volt már szerencsém olyan pasihoz, aki másnap, mikor felébredtünk egy őrülten jó szex után, már azonnal rakta volna ki facebookra, hogy együtt vagyunk. Muszáj voltam gyorsan elvenni a kedvét az egésztől, mert, ha valamire nincs most szükségem, az az érzelgősség. Elég volt egy időre a szerelemből és társaiból és nem akarom, hogy még egyszer átgyalogoljon valaki az érzelmeimen. Mivel ez egy egyetemi buli, egyértelmű, hogy szóba kerül, ki, mit is tanul, bár nagyon remélem, hogy nem nagyon akar ebbe komolyabban belefolyni. - Pszichológia, szóval jól vigyázz. Nehogy félszavakból is leszűrjek dolgokat.- vigyorgok rá sejtelmesen, de eszem ágában sincs neki állni elemezgetni. Nem akarom én olyan tüzetesen megismerni, mert akkor fenn áll a veszélye, hogy megkedvelem, onnan pedig könnyen következik már az, hogy komolyabb érzelmeket kezdenék fűzni hozzá. -Megköveteli? De azért szereted is valamennyire legalább?- kérdezem kíváncsian és ez alapján azt már sikerül leszűrnöm, hogy nem egy utolsó családból származhat, ha megkövetelik, hogy üzletet tanuljon. Valószínűleg apuci cégtulajdonos lehet, amit reméli, hogy egy nap át veszi tőle a fia. Így megy ez, ha az ember ilyen családba születik. -Nincs kedved táncolni?- húzódok kacéran közelebb hozzá és bár lenne jobb ötletem is, mint együtt lötyögni, azért az sem lenne utolsó elfoglaltság vele. Legalább alkalmam lenne komolyabban felkelteni az érdeklődését, vagy épp finoman hozzá simulgatni picit. -De ki is mehetünk akár beszélgetni, csak itt elég hangos a zene ahhoz, hogy nyugodtan dumáljunk.- ötletelek, hiszen nekem az is tökéletesen megfelel, ha az udvaron vagy az erkélyen folytatjuk a diskurzust, bár felőlem szobára is mehetünk, hogy igazán csak egymásra tudjunk figyelni. Be lennék zsongva? Meglehet, de már annyira megszoktam ezt az életvitelt, hogy nem fecsérlem az időt ismerkedésre meg ilyen nyálas dolgokra, hogy nem is igénylem már. Abból mindig csak a baj van. Nem biztos, hogy sok mindent akarok róla tudni, de az is lehet, hogy emiatt unszimpatikus leszek, hiszen azt gondolhatja, hogy ennyi erővel mindenki végig mehetne rajtam kérdés nélkül, pedig nem. Nem cserélgetem minden este a pasikat, volt, akivel jó ideig összejártunk, meg hát amúgy is válogatós vagyok, Ő viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Talán, az lenne a jobb, ha ismerkednék? Már magam sem tudom.
BEING SEXY IS ALL ABOUT ATTITUDE, NOT BODY TYPE,IT'S A STATE OF MIND!
2009 – SZEPTEMBER A lány egyértelműen flörtölt velem, amit be kell vallanom, nagyon élveztem. Nem beszélve arról, hogy mennyire imponált. A lányok általában zavarba jönnek mellettem, aztán össze vissza beszélnek ebben a zavarban, és néha bizony elég kínosan. Persze az is bejön, hiszen annak a jele, hogy mennyire vonzó vagyok, de tény, hogy a magabiztos nők jobban bejönnek. Szóval a kedves kis Belle is pont az esetem volt. Amikor elmondja, hogy pszichológus, igyekszem mosolyogni. Nem bírom az „agyturkászokat”, de hát ő még nem az tehát nem lesz gond. Minden esetre ez változtat a dolgokon, óvatosabbnak kell lennem vele. Ez be is bizonyosodik, mikor a szakom kiválasztására reagál. Természetesen eszem ágában sincs az igazat mondani. Hogyan is tehetném? Azzal őt is veszélybe sodornám. A családom, nos nem átlagos, és nem éppen él tisztességes életét. Ez vár rám egy napon is, és minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - Rendben, vigyázni fogok veled. – vigyorodom rá elégedetten. – Nehogy a végén még kivesézz, és még azt is megmond, mi a kedvenc zabpelyhem. – nevetek fel. - Az az igazság, hogy eleinte nem volt hozzá sok kedvem, de idővel megszerettem ezt a szakot. Nem rossz dolog a pénz, és a családom által ezt megkapom. Valamint a testvéreimmel tovább vihetem az örökséget. Bármennyire is kényszer, ez a része jó dolog. – felelem, és bár nem értek egyet a saját szavaimmal, sajnos nem mondhatok igazat. Mégis miféle örökség az, hogy másokat meglopunk, és illegálisan csempészünk? Arról ne is beszéljek, amit ezek mellett megeszünk. Egyszer láttam, még gyerekként, mit tett apám jobb keze. Halottra vert egy férfit. Ez lesz az én sorsom is. Logan csettint, én pedig cselekszem. Már előfordult párszor, hogy a családom parancsára meg kellett vernem illetőket. Persze igazgató helyettesként meglesz a saját hatalmam és jogaim is, de a családfő szava akkor is szent. Meghalnék a bátyámért, ha az kéne, ez tény, de nem érzem helyesnek azt, amit a családunk tesz. Más életre esélyem viszont nincs. Felesleges álmodoznom. Egy napon az apám, vagy a bátyám kijelöl nekem egy feleséget, és kész. mégis minek akkor terveznem? A születésemkor már eldöntötték a sorsom. Azért még szerencse, hogy nem úgy, mint a régi időkben, ahol az első szülöttből pap lett. Bár ez Logan szerencséje. elég vicces lenne őt ott látni, bár lehet azt az apátságot kéne sajnálni. Velem sem lett volna másképp. Tehát hála égnek ezen szokásokról már lemondott a családunk, vagy száz éve. Másfelől nem tudom mennyire jó, hogy ennyire elfordultunk Istentől, a tetteink a pénzért, egyre merészebbek. Mindegy, most nem akartam erre gondolni, csak erre a szépségre itt előttem. Ahogyan közelebb jön hozzám, a kezem a derekára teszem, és huncutan rá mosolygok. Induljon a buli! - Szerintem vonuljunk el. – válaszolom neki hangosan, a zene miatt ugyebár. Szívesen táncolnék én vele, hogy hozzám simuljon a testével, de jobb szeretném, ha ruhák nélkül tenné a kolesz szobámban, ami csak az enyém volt. A családom a diszkréció miatt ragaszkodott hozzá, hiszen féltve őrzött titkaink voltak, és ellenségeink bőven. Páncélozott ablakok, ajtó, meg mi egymás. Eleget tököltem ma este, ideje megfektetnem ezt a bombázót. - Gyere. – fogom meg a kezét, és átvezetem a tömegen, miközben kifelé haladunk a KappabétaFí székhelyéről. - Hét Darrell hová mész? – állít meg az egyik részeg tag. Ennyire vak, hogy nem látja mellettem ezt a szépséget? Mégis mit gondol hová megyek? - Szerinted? – kérdezem vissza komolyan. Ezután fátyolos tekintettel Belle felé fordul, végigméri, majd elégedetten elvigyorodik. - Dögös csaj, te mázlista disznó. – mondja részegen, és belekortyol a sörébe. - Az vagyok. Te pedig szétvert disznó leszel, ha nem mész el az utamból. – nézek rá, és még részegen is kapcsol azonnal, és félreáll, majd tovább haladok a tömegben. Nagy nehezen, de végre kiérünk, majd a tornácon megtorpanok. - Sajnálom az előbbit, de ismered a fajtáját. – fintorodom el. Jó neveltetésben volt részem, ezért eléggé ideges leszek a taplóktól, még ha részeg is volt, és nem a maga ura. Csak nyugalom Darrell! - Hová szeretnél menni? – kérdezem Belletől, és igyekszem nem mutatni a sötétebb oldalam, ami a dühös Darrell. Nem hiányzik, hogy meglássa ezen oldalam. Azt szeretném, ha ma éjjel csak arra koncentrálna, hogy velem legyen, és hangosan kiáltsa a nevem miközben szétkeféljük egymást. Nem érdekel a múlt és jövő, csak a jelen számít, és, hogy kiélvezzem, amíg lehet.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy alig kell majd betennem ide a lábam ahhoz, hogy egy ilyen típusú alfahím kivesse rám a hálóját. Fogalmam sincs, mivel csalogattam magamhoz, de tekintve, hogy borzalmasan jól néz ki, nem is érdekel, hogy sikerült. A lényeg, hogy teljesen rám van gerjedve és ez kölcsönös, nekem pedig másra nincs is most szükségem. Pszichológiát tanulva tisztában vagyok vele, hogy ez a viselkedés borzalmas formája annak, hogy az ember feldolgozza: valaki eldobta, akit szeretett, de most erre van szükségem. Ewan keresztül gyalogolt rajtam, így most mindenféle érzelem nélkül akarom élvezni az életet és nem hagyni, hogy bárki megismételje azt, amit Ő tett. Darrell pedig... kétlem, hogy örök, hű szerelmet keresne, úgyhogy tökéletes alany lesz arra, hogy ma este szó szerint élvezzem kicsit az életet. Ha csak ránézek, annyi piszkos gondolat furakodik be az elmémbe, hogy már az felér egy kiadós szexszel. -Nyugi, nem vagyok elemezgetős hangulatomban.- vigyorodok el, ahogy közli velem, hogy bizony óvatos lesz most, hogy tudja, mi a szakom, de nem kell attól tartania, hogy majd neki állnék megfigyelni mit csinál és miért csinálja. Mondjuk úgy, hogy cseppet sem érdekel ez most. -Nem azért jöttem bulizni, hogy pszichoanalizáljak mindenkit. Sokkal izgalmasabb dolgok érdekelnek...- hangsúlyozom az "izgalmas" szót, végül finoman ajkamba harapok és leplezetlenül végig járatom tekintetem Darrellen. Ha ebből nem jön rá, hogy mi a tervem mára, akkor semmiből, de szerintem nem idióta. Tudja ő, hogy viselkedik egy nő amikor flörtöl és akar valamit, hiszen szemmel láthatóan nem én vagyok valószínűleg az első nő, aki valaha hozzászólt. -Nem rossz, ha vannak konkrét kilátások az ember jövőjét illetően.- jegyzem meg egy bólintás kíséretében, ahogy kicsit neki látunk ismerkedni, de ezt se akarom túlzásba vinni. Nem akarok sok mindent tudni róla azon kívül, hogy mi a neve és, hogy mi mindent tud csinálni azzal a szépen kidolgozott testével. Az, hogy milyen szakra jár mondjuk még jól jöhet, hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy álmatlan éjszakán esetleg felkeresem, de ez függ attól is, hogy fog telni vele az estém és, hogy ő vevő e az ilyen "kapcsolatokra". Amilyen durván működik köztünk a kémia, el tudnám simán képzelni, hogy barátság alakuljon ki köztünk némi extrával. Mikor végre közli, hogy lépjünk le, elégedetten elvigyorodok. Reméltem, hogy nem nekem kell majd célozgatni afelé, hogy jó lenne máshol folytatni a kis... beszélgetésünket, így amikor a kezemért nyúl, gondolkodás nélkül adom a praclimat, hogy aztán együtt elinduljunk kifelé. Nem lehetek ekkora mázlista! Akármerre pillantok, mindenhonnan féltékeny leányzók pillantása nyilal felém, ami nem jelent egyebet, mint azt, hogy talán az egyik legmenőbb pasit sikerült összeszedni magamnak. Ezt nevezem, Belle. Holnaptól a fél suli utálni fog -legalábbis azok a lányok, akik szívesen lennének most a helyemben biztos. Darrell egyik ismerőse állja el az utunkat én pedig bájosan mosolyogva átkarolom szabad kezemmel a mancsomat szorongató karját. Finom parfümjének illata besomfordál az orromba, amitől késztetést kezdek érezni arra, hogy pofán rúgjam ezt a részeg állatot és ahelyett, hogy akárhova is lelépnénk, inkább itt keressek egy szabad szobát. Mikor Darrell végre lekoptatja az ismerősét és kiérünk a tornácra, vigyorogva megrázom a fejem a bocsánatkérését hallgatva. Mintha az ő hibája lenne, hogy a haverja egy részeg bunkó. Hát nem iszonyat édes? Igazából tényleg meglepő, hogy igyekszik udvarias lenni velem, mert a legtöbb pasas, aki meg akar fektetni egy csajt, nem pazarolja ilyesmire az időt. Inkább, csak játsza a májert, míg le nem szedi a bugyit egy csajról, aztán tovább áll, Darrell viszont szemmel láthatóan felhúzta magát kicsit, így amint kiérünk szembe fordulok vele. -Semmi vész. Ne pazarold az energiád arra, hogy ilyen idiótákkal foglalkozol.- mosolygok rá, miközben a kezét továbbra sem engedem el, végül, amikor kikéri a véleményem hová is szeretnék menni, egy pillanatra elgondolkozok. Ilyenkor szokott jönni az, hogy letesztelem a kiszemelt pasast, mert mi van, ha tök jól néz ki, de még smárolni se tud? -Előbb valamit ellenőriznem kell...- simítom kezem a pólójára egészen a nyak részig, amit aztán finoman összefogok és kacér mosollyall az arcomon magam felé húzom hátrálás közben egészen addig, míg derekam nem találkozik a tornác korlátjával. Ajkamba harapva simulok hozzá és, ha engedi magát és kellőképpen lehajol hozzám -basszus, milyen magas!- már kapok is az alkalmon, hogy megízleljem ajkait. Ha már itt elbukik a dolog, akkor még mindig le tudom rázni valami kamu dumával, de kétlem, hogy egy ilyen pasi ilyen szájjal ne lenne képes teljesen levenni a lábamról...
A lány egészen úgy viselkedett, ahogyan azt elvártam. Nagyon örültem, hogy nem akar faggatni, hiszen nem azért jöttem bulizni, hogy a családomról beszéljek. Az ilyen okos lányok, mint ő, főleg a pszichológusok azonnal kiszúrják az emberek jelemét, még ha csak most tanulja, nem kockáztathatok. Másfelől, ahogyan említettem, nem is lehetnék őszinte, ha szóba kerül. Akkor minek egyáltalán erről beszélni? Csak baj lenne belőle, azt meg nem akarok, főleg, hogy neki essen baja. Éppen elég a nyomás, amit a családom gyakorol rám, nem kell, hogy még másnak is ártsak vele, főleg nem neki. Valamivel másnak tűnik, mint az átlagos egyetemista lányok, van benne valami plusz, ami miatt felkeltette az érdeklődésem. A stílusa is igazán egyedi. Nagyon tetszett, mikor idiótának nevezete azt a tagot, aki megállított, még a nevére sem emlékszem. Csak azt tudom, hogy irritált. A lényeg, hogy leráztuk, most tényleg erre a szépségre akartam koncentrálni, semmi, és senki másra. Amikor azt mondja ellenőrizni akar valamit, csak kérdően ránézek, de a mosolya, és, ahogyan hozzám ér, azonnal tudatja velem mi akar, én pedig engedelmeskedem. Ilyen kérésnek nemet mondani hülye lennék. Hagyom, hogy megcsókoljon, és közben visszacsókolom, majd közelebb húzom magamhoz, és átölelem a derekánál. A csókjai édesek, és buják, és nekem meg azonnal merevedésem lesz. Remek, tiszta kamaszkor… Ez a nő tényleg intenzívebb hatást kelt bennem, mint hittem volna. - Ilyen teszteket bármikor kiállok. – suttogom az ajkaiba mosolyogva, majd ismét megcsókolom őt. Nem tudom mennyi idő telik el a csókcsatánkban, de a farkam lassan jajveszékel, annyira merev már. Ha nem tehetem magamévá ezt a csajt, biztosan megőrülök. Ismét megcsókolom, majd a nyakára térek rá. Hm, finom az illata. Szinte érzem, ahogyan reszket, és biztos nem a hidegtől, hanem a vágytól. Hát mit mondjak, ezt a hatást keltem a nőkben. - Gondolom átmentem. – válaszolok elégedetten, majd kisimítok egy tincset az arcából, aztán tovább folytatom a nyaka csókolását. Akarom ezt a nőt, most azonnal, és aki ebben megmer gátolni, jobb, ha már most menekül. Lehet merész lépés, de azonnal cselekszem. - Ideje továbbállni. Gyere. – mondom kissé rekedtes hangon, majd kézen fogom, és elindulok vele a szobám felé, át a kampusz parkján. Három perccel később már ott is vagyunk a szobámban. Nos, magam élek, mert a biztonságom megköveteli a család, kiképzés, ide, vagy oda. Képes vagyok megvédeni önmagam, de a családom ragaszkodott ehhez. Páncélozott ajtó, golyóálló üveg… mintha valami kicseszett herceg lennék. Bárcsak… ez helyett lehetek az alvilág hercege. Igazán remek… De nem akarok erre gondolni, még mindig, csak sajnos a gondolataim akaratlanul is erre terelődnek. A lány az, aki most számít, és, hogy kiélvezzem őt ma éjjel, akárhányszor csak lehet. - Gyere ide. – húzom oda magamhoz, majd ismét megcsókolom. Ez a lány… nem tudom szavakba sem önteni milyen hatással van rám. Másfelől magamra sem ismerek, amiért ilyen gondolataim vannak. Mégis mikor lettem én ilyen? - Kérsz valamit inni? – kérdezem tőle a csók után, és remélem, hogy nem, mert tényleg szeretném végre a ruhái nélkül látni. Kicsinyes lennék? Meglehet, de amíg tehetem, kihasználom az életet. Ehhez pedig hozzá tartozik az egyetemi élettel járó extrák. Jelen esetben, egy kivételesen gyönyörű nő.
Miután végre kettesben maradunk a tornácon és fontolóra veszem, hogy lelépjek vele valamerre, előbb úgy döntök, hogy nem ártana legalább belekóstolni abba, ami következhet majd esetleg, így nem félek magamhoz húzni és lesmárolni. Talán, az egy évvel ezelőtti énem még félt volna ilyesmit megtenni, de mióta csak annak élek, hogy élvezzem az életet, nem foglalkozok az ilyen dolgokkal. Könnyű nőcskének néz? Na és, akkor mi van? Mint, ahogy eddig se sűrűn futottunk össze, talán most se találkozunk majd jó ideig, bármi is történjen majd köztünk. Mondjuk az is lehet, hogy épp emiatt fogjuk sűrűbben keresni egymás társaságát? Meglehet. A csók minden esetre eléggé bizalomgerjesztően hat, mert már attól teljesen beindulok, ahogy pedig ajkaimba duruzsol, szemtelen mosoly terül el arcomon és beharapom alsó ajkam. Jó lesz ez, nem lesz itt semmi gond a kémiával, az már egyszer biztos. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, amikor immár ő lendül támadásba és birtokba veszi ajkaimat, amibe teljesen belefeledkezek. Tenyereim finoman lesimítanak mellkasán és legszívesebben már most elkezdeném leszedni róla a felsőjét, hogy láthassam a bizonyára tökéletesen kidolgozott felsőtestét, amit a ruhán keresztüli érintés sugall. Kis idővel aztán áttér a nyakamra, ott kezdi ízlelgetni a vékony bőrt én pedig halkan sóhajtva veszem tudomásul, hogy máris teljesen beindultam. Egy-két pillanatra ugyan eszembe jut Ewan, de igyekszem inkább kitoloncolni elmémből és bezárni a kis szekrénybe, ahova az utóbbi időben száműztem az emlékét. Taccsra tett... teljesen, amiért gyűlölnöm kellene. De mindegy is, most nem vele kell foglalkoznom, hanem ezzel a piszok jóképű sráccal, aki érezhetően legalább úgy beindult rám, mint én rá. -Hát mit is mondjak. Nem volt rossz.- suttogom, miközben ajkaim pimasz mosolyra húzódnak, amiből tökéletesen értheti, hogy csak cukkolom. Tudja ő, milyen nagyon átment ezen a teszten és biztos vagyok benne, hogy a többin is ilyen jól teljesít majd. A jó hír örömére aztán tovább folytatja, amit elkezdett, én pedig lehunyt szemmel élvezem a nyakam csókolgatását, míg nem közli, hogy akár le is léphetnénk. Na végre! Már azt hittem nekem kell majd mondanom, bár nem tudom, hogy az egyéjszakás etikett mit diktál? A nő vagy a férfi kell felajánlja először, hogy szobára menjenek? -Szuper ötlet.- duruzsolom huncut mosoly kíséretében, tenyerem a kezébe csúsztatom és követem is arra, amerre csak vezet. Na mondjuk azért igyekszem figyelni útközben, hogy merre is vagyunk, nehogy aztán eltévedjek majd, amikor ki akarok hajnalban osonni, mert ott alvós bulira nem szokásom benevezni. Pillanatokkal később egy igen takaros szobában találom magam, ami meglepő módon egyedül az övé és igen stílusos. Ez mondjuk sokat elárul róla, na meg az is, hogy nem nagyon akar senkivel sem osztozni a területén, bár most nem akarok neki állni elemezgetni Darrellt. Vagy, ha azt csinálom esetleg, akkor valami tök más módon, de semmiképp sem pszichológiailag. Inkább elemezgetem a testét, ha már lehet választani. Magához invitál és húz is egyben, ami ellen eszemben sincs ellenkezni. Sőt. Inkább egészen hozzásimulok csók közben, a kérdése hallatán pedig ajkamba harapok. Ki a frász akar ilyenkor inni? Bár, lehet az lenne a legjobb. Akkor kicsit húzhatnám még az agyát, de szerintem már így is épp eléggé felhúztam. Jó kislányos énem miatt azért végül mégis úgy döntök, hogy egye-fene, igyunk valamit. -Persze. Mid van?- mert mondhatom én, hogy mit tudom én például pezsgőt kérek, ha az pont nincs nála vagy ki tudja, milyen készlettel rendelkezik a pasi. Lehet, hogy bármit monndanék elő tudna állni vele, de inkább nem tippelgetek. -Minek köszönhető, hogy te egyedül, magányosan uralod ezt a szobát?- kíváncsiskodok, miközben lassan körbe járom és nézem az egész helyet míg nem vissza érek elé. Mintha tényleg annyira érdekelne, miféle cuccai vannak, pedig valójában csak az ágyat kellene már letesztelnünk és kész. Utána már vonulok is vissza a saját kis szobácskámba és elégedetten hajtom álomra a fejem. Mindezek ellenére szeretném az aránylag jól nevelt kislány benyomást kelteni, így inkább lehuppanok a kanapé karfájára és onnan figyelem Darrellt.
+18 - Whisky. – válaszolom, és közben öntök neki. Kellemes esténk lesz, ebben biztos vagyok. Még a vak is látná, hogy mennyire be van rám indulva, rólam ne is beszéljünk Finoman átnyújtom neki, majd leülök a kanapéra. - Igyunk az estére. – emelem fel a poharam, majd egyszerre meghúzom. Hm, a legutóbbi szállítmányunkból van, finom… Mondjuk nem is vártam más egy ötezer dolláros üvegtől. Belle kérésére felfigyelek, na igen, eléggé szembeötlő, hogy magam lakom. Az igazságot mégsem mondhatom el neki, maximum ferdítve. - Fontos család sarja vagyok. Így próbálnak óvni. – ennyit árulhatok el neki. Végülis nem nagyon hazudtam, a családom tényleg… különleges. Mindazok ellenére, hogy megkaptam a kiképzést, és már be is vetettek pár üzletnél, még féltenek, hiszen fiatal vagyok, és szerintük van mit tanulnom. Nem beszélve arról, hogy bármikor rám támadhatna bárki. Jobb a biztonság. Volt idő mikor ez ellen is lázadtam, de nem lett jó vége, tehát tényleg kell az óvintézkedés. Rám tört az egyik szobatársam, aki nem is diák volt, hanem valami bérgyilkos, akit a megölésemre béreltek fel, mert én voltam a legsebezhetőbb a családban. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, engedelmeskedem édesapám akaratának, bármennyire is furcsa, és drasztikus kérései legyenek. Azon az éjjelen szerencsém volt, de ezt nem kockáztathatjuk újra. - Mesélj magadról. – terelem a szót a szépségre. - Miért pont pszichológia? – kérdezem, és remélem, hogy rövidre fogjuk, mert a nadrágomban eléggé szűk lett a hely, mióta megcsókolt. Ha azt hiszi, hogy egy menet után elengedem, nagyon téved. Van benne valamiféle tűz, amitől már most tudom, hogy kurva jó éjszakánk lesz. Minden lehetséges módon meg akarom őt ízlelni, érezni… Eléggé röhejesek a gondolataim, tudom én, de tényleg ezt érzem… már régen volt, hogy ennyire vágytam volna szexre nővel. Vajon mi a titka? Nos hamarosan kiderül. - Közben én nekiállok vetkőzni, ha nem bánod. – kacsintok rá, majd felkelek a kanapéról, és leveszem a felsőm, majd oda is dobom a kanapéra. Utána a cipő, nadrág, míg csak bokszerem nem marad rajtam. A férfiasságom persze már eléggé kőkemény odalent, ami jól kivehető a fekete textilen keresztül is. - Most te jössz szépségem. – vigyorgok rá, majd odasétálok mellé, és kisimítok egy tincset a hajából. Hm, úgy néz ki a kis vetkőző shownak köszönhetően megnémult. Előbb meg kellett volna várnom a válaszát. Másfelől, lehet felméri mit tudok nem? Ilyen szép nőnek biztosan sok tapasztalata van. Ebbe mondjuk nem akarok belegondolni. Azért mégis élvezem, hogy ilyen hatást keltek benne. Lehet pályát tévesztettem, hogy ennyire jó volt már az is, hogy csak vetkőzöm? Igaz rólam van szó, és azért eléggé adok magamra testileg is. Megéri ilyenkor a sok edzés. - Segítek, mit szólsz? – kacsintok rá. Finoman csókolom a nyakát, miközben, magamhoz vontam őt, majd az ajkait borítottam el ismét csókokkal. Ezután levettem a felsőjét, és a dekoltázsára adtam apró csókokat. Hm, micsoda mellek! Nem hiába figyeltem fel rá. Nem kell ítélkezni, férfiből vagyok. Belenézek azokba a mélybarna szemekbe, és annyi vágy van bennük, hogy hihetetlen! Szerintem az én kék szemeimben is hasonlót lát. Közben kigombolom a farmerját, majd letérdelve elé húzom le róla. Közben a hasára adok csókokat, majd lejjebb, a csipkés tanga anyagára. Alig várom, hogy a nyelvemmel felfedezzem! Előbb a ruhák viszont. Felkelek, majd mikor már csak a fehérnemű van rajta az ágyamhoz vezetem. Az éjjeliszekrénybe nyúlok, ami tele van óvszerrel, és ki is veszek egyet, de egyelőre még csak az asztalra helyezem. Előbb szeretném megízlelni őt odalent. Leülök mellé, majd finoman megcsókolom az ajkait, utána ismét a nyakát, majd finoman az ágyra döntöm, és a két kezem mellette támasztva csókolom tovább, utána haladok lefelé. Sajnos a melleit még melltartó fedi, amin könnyen segítek is. Miután lekerül a zavaró textil, az egyik mellbimbóját veszem az ajkaim közé, és finoman játszom vele, majd a másikat. Nem sietek, kiélvezem őt, és a szép testét. Ezután haladok lefelé a hasán, egészen az érzékeny pontig. Finoman leveszem róla a csipkés tangát, majd a lábait szétnyitva csókolok oda. Először csak a vénusz dombjára, adok, majd finoman a csiklóját kezdem el kényeztetni. Ahogyan felnyög, az pedig zene füleimnek, és az egómnak.
A pohár whiskyt mosolyogva veszem el tőle, majd kacér pillantások kíséretében koccintok vele. Nagyon remélem, hogy ez az este olyan lesz, amilyennek már pár perce elképzeltem, hiszen épp az volt mára a cél, hogy valami elképesztően dögös pasi társaságában jól érezzem magam. A dögös pasi kipipálva, hiszen akárhogy is nézem, Darrell egy igazi alfahím. Egy pillanatra megjelenik lelki szemeim előtt, ahogy a nők füzérként csüngnek rajta, de ezen inkább csak derülten mosolygok. Meg tudom érteni azokat a csajokat, hiszen épp most készülök én is a nyomdokaikba lépni. -Az estére.- súgom végül, miközben a pohár peremét már ajkaimhoz érintem és kortyolok egyet az italból. Kellemes bizsergés fut végig a nyelőcsövemen, majd a whisky finoman szétárad bennem és felmelegít. Na nem, mintha már nem lett volna így is épp eléggé melegem. Ennek ellenére nem kerüli el a figyelmemet, hogy sok más koleszossal ellentétben Darrellnek saját, külön szobája, vagy inkább lakrésze van. Válasza mondjuk nem is lep meg. Ha valaki tehetősebb családból származik, könnyen el tudják neki intézni, hogy ne kelljen senkivel se közösködnie. -Mázlista.- mosolygok rá huncut pillantással, hiszen biztos vagyok benne, hogy már emiatt is meglehetősen sokan irigykednek rá. Nem kérdezősködök jobban, mert érezhető, hogy nem akar erről a témáról többet beszélni és el is tereli szépen. -Nem tudom. Szeretem a logikai dolgokat, agyalni bizonyos kérdéseken és mivel nem voltam biztos benne, hogy egy nyomozói melót bírna a gyomrom, jobbnak láttam, ha maradok az elméleti dolgoknál.- válaszolom könnyedén egy vállvonás kíséretében, miközben lassan körbe járom a szobát. Ujjaimat finoman végig húzom a sarokban lévő íróasztal lapján, majd a szék háttámláján, az ablakpárkányon, végül az éjjeliszekrényen is. Megpróbálom elképzelni, miféle pasas lehet ez a Darrell, de tekintve, hogy nem akarom túlságosan megismerni a szerelmi dolgok elkerülése érdekében, egészen megnyugtat, amikor szolidan jelzi a vetkőzésével, hogy nem akar több időt a csevegésre pazarolni. Ajkamba harapva, kajánul mosolyogva figyelem, ahogy megszabadul a gönceitől. Alaposan végig mérem minden porcikáját és elismerő pillantással lesek fel rá. Tényleg egy igazi Adonisz ácsorog mellettem és bár nincs magammal semmi bajom, azért elgondolkozom azon, hogy vajon miért pont felém közeledett ma este. Hiszen ott van a sok szöszi a legmenőbb lány koleszban, akik biztos vagyok benne, hogy készségesen feküdének alá, sőt. Szerintem mind azon ügyködik titokban, hogy megfogja magának Darrellt, főleg, mert jómódú családból való. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ámulok el a látványtól, így annak reményében, hogy sikerül összeszednem magam, felhajtom a maradék whiskymet és félre teszem a poharat. Eszembe jut, hogy lejtek neki valami szexi vetkőzést, de mivel addigra ott terem előttem, így inkább hagyom, hogy kiszolgálja magát, míg én csak élvezem finom csókjait, melyek bebarangolják szinte az egész testemet. Teljesen beindulok már attól is, amilyen bánásmódban részesít, hiszen meg voltam róla győződve, hogy az a fajta srác lehet, aki ajtóstul ront a házba, nem simogat vagy kényeztetget, mielőtt megfektetne. Kellemes csalódás számomra, hogy gondos figyelemmel hangol rá a témára, az meg végképp borzalmasan tetszik, ahogy az ágyra fektet és érzéki csókjaival továbbra is elhalmoz. Ujjaimmal finoman végig szántom a haját, miközben viszonzom csókját, majd a legkisebb ellenállást sem tanusítva hagyom, hogy levegye a melltartómat és egy nagyobb lélegzetvétel kíséretében élvezem, ahogy a mellemre hajol. Forró bőre, ami finoman hozzám simul, csak még jobban feltüzel. Mintha nem érezném már így is úgy, hogy mindjárt felgyulladok. Csípőmmel újra és újra az ágyékához simulok, melynek keménysége csak még jobban felbátorít. Ahogy az alsóneműmtől is megszabadít, immár teljesen meztelenül fekszem előtte -alatta-, de a pillantását látva cseppnyi szégyenlősség sincs bennem. Meg van őrülve értem, ez teljesen biztos! Úgy be van rám indulva, hogy most már tutira biztos vagyok benne: pokolian jó éjszakám lesz. Lábaimat hagyom, hogy finoman szétnyissa és egy kéjes sóhajtással díjazom, ahogy megcsókol odalent. Erre aztán végképp nem számítottam. Inkább tűnt önző típusnak, aki nem foglalkozik a másik kényeztetésével, ehhez képest ő ezek szerint inkább odaadó. Kevés pasi agyáig jut el a tény, hogy nem az számít, hány nőt fektet meg, hanem az, hogy az a nő mennyire lesz vele elégedett. Nem mindegy, hogy mit mesél el a barátnőinek a sráccal töltött éjszakáról. Azt, hogy őrületesen jó volt, elképesztő a pasi az ágyban és többször is a csúcsra juttatta a nőt vagy azt, hogy olyan volt, mint egy baknyúl, aki pikk-pakk elment és pillanatok alatt el is felejtette az ember, hogy mi történt. Kéjes nyögések hagyják el ajkaimat, csípőm önkéntelenül is mozog, miközben egyik kezemmel a lepedőt markolom, másikkal pedig a hajába túrok. A gyönyör durva intenzitással árad szét bennem, izmaim remegnek, a vér dübörög a fülemben én pedig nyögve, levegő után kapkodva élvezem ki a pillanatot. Felülök, Darrell arcát sietve magamhoz vonom, ajkainak forró csókkal hálálkodom, miközben kezem már a nadrágjáért nyúl. Meg nem szakítva a csókot feltérdelek, végig simítok kemény férfiasságán és ajkaiba nyögök. Alig várom, hogy magamban érezzem, de előtte illene komolyabb köszönetet mondanom és különben is, megérdemli ezek után, hogy én is kényeztessem kicsit. Finoman letolom csípőjéről a nadrágot, majd odébb mászom és egy gyengéd lökéssel ösztöntöm arra, hogy feküdjön el szépen az ágyon. A nadrágtól sietve megszabadítom, kezem rásimítom férfiasságára míg ajkaimmal végig hintem apró csókokkal a mellkasát, kockáit majd az alhasát is. Huncut pillantással figyelem, vajon várja-e már, hogy még lejjebb haladjak -naná, hogy várja-, végül ajkaimmal finoman kényeztetni kezdem. Nem kapkodom el. Szemét módon inkább a türelmével akarok játszadozni. Megtudni, vajon mikor veszti el az eszét és esik nekem.
Kezdőlap
