Hát nem is tudom, nehéz jellemezni magam. Milyen legyek..?
Azt akarod, hogy legyek kedves? Az is tudok lenni.
Vagy jobban szereted a kemény csajokat? Az is megy ám.
Talán mégis inkább gyengédségre vágy?
Esetleg legyek csendes? Hmm...
Nem, igazából egy edzett idegrendszerű és kiegyensúlyozott nő vagyok, akit ha elkap az ideg, akkor bármire képes. Nem ismerem a lehetetlen fogalmát és nem igazán fogadok el nemleges válaszokat.
Jó emberismerő vagyok és a munkámhoz kapcsolódóan azt is tudom, hogy az emberek mire vágynak, mindent eltudok játszani, tényleg olyan vagyok, amilyennek látni akarsz. Mintha színész lennék vagy éppen kaméleon?
De ha jót akarsz, akkor nem kezdesz ki velem, mert hamar eltöröm az állkapcsodat. Tudod én nem egy tipikus nő vagyok, nem csak szép vagyok, hanem eszes és veszélyes is. Igazából a srácok diótörőnek hívnak a hátam mögött, élvezettel taposom szét mások... tudod mire gondolok.

Elgondolkodtam, hogy lehet nekem is könyvet kéne írnom az életemből és talán meggazdagodnék, de nem hiszem, hogy fedezné a bevétel az óvadékomat. Szóval inkább nem írok könyvet, de nektek megpróbálok elmesélni egy-két dolgot, ami érdekelhet, kezdetnek mondjuk...
Anyám egy kurva volt. Igen, jól látod és nem is egy különleges dolog, mondjuk anyám egy ideig volt csak kurva, utána jó helyre rakta a bukszáját és kapott egy csinos épületet, pár prostit és hopp, máris madam lett belőle. Igazából sokat nem tudok az apámról, de annyit biztosan, hogy egészen négy éves koromig szóba sem került ő, na nem mintha azután sokat beszéltünk volna, annyit tudok, hogy csomó pénzt adott anyámnak és anyám éppen ezért lelépett a városból és a bordélyát is áthelyeztette Amerikába. Igen, ennyit mesélt pontosan, valóban elég kevés és az meg egészen biztosan, hogy nem szerelem gyerek vagyok, hiszen anyám egy madam, lehet valaki olyan sokat fizetett, hogy letolta a bugyit és elfelejtette lenyelni a gecit... Lehet ostoba volt és nem tudta, hogy a gyomorban nem kell ki, már... bocsánat, de hát szerintem felnőttek vagyunk, hogy erről nyíltan beszélgessünk, ha tévedek javíts ki.
Átlagos gyerekkorom volt, iskolába jártam és elég okos voltam, nem csak okos, hanem kiemelkedő és többen is odavoltak értem, legalábbis általános iskolában. Azt hittem, hogy nekem legalább normális életem lehet, tudjátok. Vannak olyan kurvák, akik normális életet akarnak az ilyen potyagyerekeknek, hát az én anyám cseppet sem volt ilyen. Emlékszem éppen betöltöttem a tizenkettedik életévemet, amikor rám erőszakolt egy csinos ruhát és egy podiumra állított, majd elkezdett egy licitálást, megszabott egy nagyon is szép összeget kezdésnek és csak repültek az ajánlatok. Volt egy ember, aki mindig nagyobbat és nagyobbat ajánlott, végül ő nyerte meg. Akkor még nem tudtam mire licitáltak, nem is különösebben nem is érdekelt, de amikor bezártak egy szobába, azzal a cseppet sem kedves és udvarias - utólag már nyugodtan mondhatom rá, hogy... - pedofillal. Igazából lehetne ezt húzni és szépíteni, de semmi értelme nem lenne, megerőszakolt. Akaratom ellenére erőszakosan szexuálisan bántalmazott, bár ő kifizette az árat, anyám szerint megfizette a szüzességemet. Sírtam, próbáltam szabadulni, próbáltam menekülni, de a másik pofon után feladtam, megadtam magam és lám előbb is szabadultam.
Aztán elszöktem onnan, ami szerintem teljesen egyértelmű, hiszen ki akarna egy ilyen helyen élni, bár vannak páran, akik jobban örülnének ennek, mint a semminék. Szépen bepakoltam egyik éjszaka a pénzt a táskámba, mikor az a kurva kiütötte magát altatóval és eltűntem. Gyerek voltam, egyáltalán nem tudtam, hogy mire költöm a pénzt, csak költöttem és elég hamar el is fogyott, utána már kénytelen voltam lopni és végül így vetett össze a sors az én legjobb barátnőmmel, azóta pedig elválaszthatatlanok vagyunk. Elvégeztem egy egyetemet én is és ő is. Ha esetleg van valami kérdések, akkor tedd fel, válaszolok. Bocsánat, hogy ilyen sokat beszélek, el is felejtettem, hogy engedem magam nekem meginterjúvolni.


Hogy mi lett vele? Meghalt, valaki rágyújtotta a kibaszott bordélyát, mielőtt kérdezed... talán volt vagy talán nem volt közöm hozzá. Ezt már nem tudjuk meg.


Nincs apám, így nem is tudhatok róla semmit sem, Angliában él, ez biztos, de nem igazán érdekel.


Egyszer még felkeresett... nem egyszer, zaklatott és mindig magánnyomozókat állított rám, egészen addig, míg egy golyó ki nem lyukasztotta az agyát.


Oh drágám, ez mindig nálam van, már maga a megszokás. Tudod a legtöbb embernek önbizalmat ad, engem sokkal inkább megnyugtat, meg hát... nem tudom, hogy miért hitted azt, hogy elmondom a történetemet, hogy csak úgy leírhasd és megoszthasd a világgal. *Felemelem a pisztolyt, célzok és végül meghúzom a ravaszt, kellemes érzi, ahogyan ellazult izmaimat megmozgatja a pisztoly rúgása. Hallom, ahogy élettelen teste puffan a padlón és elindulok felé, láttam, hogy jegyzetel, felemelem a füzetét és megnézem miket írt bele.* Kurva? Pénzéhes lotyó? Ejj... *Sóhajtok egyet, majd tudva, hogy már nem érez fájdalmat szépen tűsarkumat heréibe mélyesztem és ezt a mozdaltsort annyiszor ismétlem meg, míg le nem nyugszom. Előveszem a telefonomat majd tárcsázom Stone kedves számát és mikor felveszi csak elmosolyodom.* Jöhetnek takarítani. *Majd gyengéd léptekkel indulok el kifelé az ajtón. Mekkora egy barom volt ez is...*