Ki mondja meg, hogy mi a helyes? Ki mondhatja meg azt, hogy jók vagy rosszak vagyunk? Van egy felsőbb hatalom aki ehhez magyarázatot ír? Nem lehetünk csak feketék és fehérek. Ugyanis én:
•• Kedves vagyok mindenkivel, kortól, nemtől, identitástól függetlenül. Nem akartam soha különbséget tenni ember és ember között, DE nem szeretem ha valaki buta, felszínes és rosszindalatú.
•• Naiv vagyok, mindenkinek mindent elhiszek és rögtön a bizalmamba fogadom DE elég egyszer csalódnom és a bizalmam rögtön meginog és valószínűleg soha többet úgy nem fogok megbízni benned mint azelőtt.
•• Makacs vagyok. Ha eltervezek valamint akkor ahhoz ragaszkodom, DE nem vagyok meggyőzhetetlen. Szeretem az ész érveket és azt ha valaki alátámasztja bizonyítékokkal az ő álláspontját.
•• Szeretek nevetni mindenen és mindenkivel. A mosoly és a humor sok nehézségen át tud lendíteni, DE képtelen vagyok a közönséges vagy morbid vicceken nevetni.
•• Imádom a horror filmeket és a sorozatgyilkosokról szóló dokumentumfilmeket DE nem szeretem a kegyetlenséget és a szenvedést, a vért és az erőszakot.
•• Imádok futni, nagyon jól kikapcsol és képes vagyok közben teljesen ellazulni DE nem szeretem a labdajátékokat, egyszerűen nem köt le.
•• Szeretek belemerülni új jogi esetekbe és átlátni az egészet, számomra rendkívül érdekes a családjog és a magánjog DE nem szeretek magolni, így mikor tanítok akkor is inkább azt javaslom a hallgatóknak, hogy megérteni próbálják az összefüggéseket.
•• Ragaszkodom a megszokott dolgokhoz és nehezen lépek ki a komfortzónámból DE vannak olyan helyzetek amikor szinte kifordulva magamból bármire kapható vagyok.
•• Szeretem ha a családom és a barátaim vesznek körül. Kevés közeli barátom van, de azokért bármire képes lennék DE nem zárkózom el az új ismeretségektől.
•• Megbízható vagyok és mások titkait örök életemre magammal cipelem DE ha valami olyat bíznak rám ami ellenkezik az elveimmel akkor ezt képes vagyok felrúgni.
•• Nem szeretem a drogot, alkoholt vagy bármilyen mámorító, bódító szert DE ha sokszor cigarettázom titokban. Rég le akartam már szokni erről a rossz szokásról, de bármilyen stressz ér muszáj vagyok elszívni egy szál cigit.
•• Imádom a komolyzenét, bármikor kapható vagyok egy jó koncertre DE meghallgatok más zenéket is és némelyik van hogy meg is tetszik.
•• Szeretem az állatokat, sokszor önkénteskedem menhelyeken és képtelen vagyok sorsára hagyni egy utcára kidobott kismacskát DE iszonyúan félek a madaraktól, szinte hisztirohamot vagyok képes kapni a látványuktól.
•• Szeretek vezetni, sőt az sem idegesít fel ha dugóban kell ülnöm órák hosszát DE ha más autóját kell vezetnem bepánikolok.
•• Imádok öltözködni, szépen, nőiesen felöltözni DE a legjobban melegítőben és sportcipőben érzem magamat.

Ha egészen őszinte szerettem volna lenni, akkor ez volt az a nap ami életem egyik legrosszabbika. Semmi kedvem nem volt az egyetemen lenni, de apa a lelkemre kötötte, hogy viselkedjek úgy mintha mi sem történt volna én pedig jól nevelt kislány voltam és eleget tettem a kérésének. Két előadás után alig vártam, hogy az irodámba érve elszívhassak pár szál cigit, sőt arra is gondoltam, hogy bejelentem, hogy rosszul vagyok és akkor talán senkinek nem lesz furcsa a jelenlétem hiánya.
A folyosó zajos volt a hallgatóktól így mikor valaki hozzám szólt fel sem tűnt. Olyan mélyen úszkáltam a sajnálatban, hogy a külvilág szinte megszűnt létezni.
- Professzor asszony, professzor asszony! – futott utánam az első évfolyamon Tim Kingston apró lépteivel. Alig volt 165 centiméter a fiú, szemüveges, kócos fekete hajú, igazi könyvmoly aki sokra viheti majd egyszer a tudásával, de nekem most egy porcikám se kívánt vele társalogni.
- Mrs. Johnson! – ért a vállamhoz egy kéz ami végül kirángatott a saját világomból vissza a jelen nyüzsgésébe. Látóterembe tódult a fiú arca én pedig megráztam fejemet, hogy egy mosoly kíséretébe aztán megtaláljam szemeit.
- Miben segíthetek Tim? – szerettem a diákjaimmal beszélgetni, eszmét cserélni és különösen ennek a fiúnak jó meglátásai voltak ami még néha engem is elgondolkodtatott, de mos csak az a szál cigaretta lebegett a szemem előtt amit kihajolva az irodám ablakából fogok elszívni… ha egyszer oda érek.
- Igazság szerint csak szerettem volna megkérdezni, hogy a beadandóban milyen témák között lehet választani?  Mert én azon gondolkodtam, hogy szívesen írnék a törvényes öröklés általános rendjéről. – csillogó szemei sem tudtak most visszarángatni a valóságba. Ami máskor bennem is izgalmat váltott ki, az most kicsit sem mozgatott meg.
- Remek ötlet Tim! Várni fogom! – öleltem magamhoz olyan szorosan a laptopomat, hogy fehéredni kezdtek az ujjbegyeim és már indultam is volna tovább, de a fiú képtelen volt elengedni a témát.
- És akkor pontosan hány szószámra van szükség? Nem baj ha kicsit többet írok mint a többiek? – ez a beszélgetés egy végeláthatatlan dolognak tűnt amelynek minden egyes másodpercével csak még távolabb kerültem a cigim elszívásától.
- El fogok küldeni mindent e-mailben még a héten, abban benne lesznek a témák és a szószám is. – mosolyt erőltettem az arcomra amit még utoljára megmutattam neki remélve, hogy ezzel pontot tehetünk ennek a beszélgetésnek a végére. Még hallottam, hogy valamit mondd, de én már visszakúsztam abba a világba ahol nem volt helye munkának.
Az irodám ajtaját olyan gyorsasággal zártam be amilyen gyorsan nyitottam ki az ablakot, hogy végre az ajkaim közé helyezhessem azt a szál cigit amire már órák óta vártam. Élesen szívtam magamba a káros anyagot miközben tárcsázni kezdtem azt a telefonszámot ami tudtam, hogy a mai nap után soha többet nem tárcsázhatok.
- Kicsim, mondtam, hogy nem kell hívogatnod 10 percenként. Minden rendben. – a torkomba óriási gombóc nőtt és le kellett nyelnem a könnyeimet, hogy ne kezdjek el zokogni. Élesen magamba szívtam a levegőt mielőtt meg tudtam volna szólalni.
- Csak szeretném tudni, hogy jól vagy-e. – suttogtam bele a telefonba, remegő kezemmel újra a számhoz emeltem a cigarettát. Nagyot szívtam belőle, hogy aztán nézhessem, hogy az ablakon keresztül távozik a füst. Beállt egy kisebb csönd a vonal másik végén, csak a nyugtalan szuszogást hallottam.
- Figyelj rám Liv. Nem lesz semmi gond. Ez a program megóv mindentől. Te csak éld az életed, kerüld a feltűnést és ne mondj senkinek semmit, ha mindent úgy csinálsz ahogy megbeszéltük akkor nem lesz semmi baj. Csak kérlek ne keveredj bajba. – „bajba”, halkan felhorkantottam. Az életem maga volt a tökéletes állóvíz. Minden napon ugyanabból állt. Reggel felkeltem, elmentem futni majd az egyetemre mentem előadást tartani, általában 6-7-ig ott voltam és mindezek után este vagy még egy futást beiktattam vagy dolgozatokat javítottam és készültem a következő napra vagy csak ültem a tévé előtt egy adag popcornnal. Néha hétvégente elmentem családot látogatni vagy egy-két barátnőmmel meginni egy kávét, de nagyjából a legnagyobb baj amibe keveredhettem az egy pattanásos képű tinédzser túlzott rajongása lehetett.
- Tudom apu, csak meddig nem látlak? – szorult össze újra a torkom. Az utolsó pillanatok voltak ezek amikor a hangját hallhattam és én ahelyett, hogy segítettem volna neki pakolni idebent szívtam a cigit az irodám ablakában.
- Tudod, hogy erre nem tudok neked mondani semmit. De most el kell köszönjek. Megjöttek. – másodpercnyi éles csönd ült be ismét a vonalra és én képtelen voltam tovább visszafogni a könnyeket.
- Szeretlek apu! – szabad kezemmel feláztattam pár sós cseppet és újabb hatalmas adagot szívtam a cigarettámból.
- Nagyon vigyázz magadra Liv! – és bontotta a vonalat, én pedig ott maradtam egyedül a csöndben, a sípoló telefonnal a kezemben. A füst körbe ölelte az egész szobát és már nem is érdekelt, hogy az ablakon kifelé fújjam azt. Olyan egyedül és olyan magányosnak éreztem magamat mint még szinte soha. Egyszeriben újra az a fürtös kislány voltam aki lehorzsolta a térdét biciklizés közben, az a tini aki először sírt egy fiú után, az a fiatal lány akit először húztak meg alkotmányjog vizsgán, az a nő aki mindig számíthatott az apjára. Sok dolgot neki köszönhettem az életemben, különös kapcsolat volt a miénk, ő mindig hercegnőként kezelt nekem pedig ő volt a tökéletes példakép. És most mégis egy olyan programba kényszerült ahol messze kell lennie a családjától, egy olyan helyen amiről senki nem tudott… kivéve engem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Vannak, akik abban hisznek, hogy minden, amit a de szócska előtt mondunk, az tulajdonképpen lényegtelen. Szerintem azonban a Te esetedben is fontos figyelembe venni mindazt, ami a de szó előtt van. Az emberek egyszerűen nem annyira egyszerűek, hogy csak a mondat egyik, vagy másik fele legyen rájuk igaz. Attól függően, hogy éppen milyen napunk van, lehetünk egyszerre makacsak és meggyőzhetőek is. Lehet, hogy valaki szeret nevetni, de nem kell, hogy olyan helyzetekben is megtegye, amikor nem illik, vagy amikor olyan poén hangzik el, ami ízléstelen. Összességében tehát nagyon tetszett, hogy ilyen kreatívan mutattad be nem csak Oliviát, de azt is, hogy nem minden fekete vagy fehér. Az emberek sokkal komplexebbek annál, mint hogy egyértelműen kimondjuk, hogy csak a mondat egyik vagy másik fele igaz rájuk. A nőkre pedig egyébként is azt szokás mondani, hogy csak egy kilencszáz oldalas használati útmutatóval lehet őket megérteni, aminek a fele hiányzik, a másik fele pedig zulu nyelven van.
A történeted azonban hagyott jó néhány kérdést maga után. Végig kíváncsivá tettél minket, olvasókat, hogy pontosan mi történhetett. Mi volt, ami annyira felzaklatott, hogy csupán egy lassan elszívott cigi gondolata tartott össze a folyosón sétálva. Biztos vagyok benne, hogy a játéktéren kiderülnek a részletek és hogy Téged már nagyon is vár valaki. Hogy miatta is titokban kell-e majd cigizned, vagy sem, az pedig majd azt hiszem szintén kiderül.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!