Többször is pislogok ,mintha nem igazán tudnám felmérni a helyzet súlyosságát. Telettubies,mint egy földöntúli esemény játszódna a le a tv-ben. Amit ezek a színes ,kis görcsök leprodukálnak a képernyőn,azt hiszem egyre csak rosszabb lesz. Mégsem kapcsolok el,úgy nézem a vibrátor fejű,szivárvány lényeket,mintha legalábbis ,az élet nagy titkait tárnák fel előttem . Legalábbis ,a kezemben szorongatott füves cigi ezt hiteti el velem. Connie azt mondta,hogy csak akkor használjam ,ha már tényleg nagy a para. Nos,nem tudom ,az Ő esetében ,mi a nagy para. De mindenképpen szükségem volt rá. Hetek óta nyomomban volt ,egy őrült gyilkos. Aki valószínűleg a halott bátyám ,ráadásul Dave-nek se mertem ezt elmondani. Mert nem tudtam ,hogy reagál rá. Megbíztam benne sőt..de azt hiszem ,már így is túl sok mindent tett meg értem. Most pedig a lépcsőfog legalján ücsörgök ,és úgy bukok rá a cigire,mint egy kiéhezett...nem káromkodunk,nem káromkodunk. Pillanatokon belül újra elkap a sírógörcs ,ez megy egész nap. Kilátástalan volt a helyzetem ,hisz féltettem,mindenkit aki csak a közelemben volt. A családom ,Dave,Connie ,az osztályom. Olyan volt ez ,mint egy bomba ,amit ugyan én magam szereltem össze ,viszont a robbantás idejét már más határozta meg. Minek kellett megírnom azt az átkozott regényt? Soha nem gondoltam ,hogy bármiben tehetséges volnék,de úgy látszik van még kivétel. Ez az egész,olyan simán ment pár hónapig ,míg meg nem jelent az a fenyegető levél az asztalomon ,aztán végül a telefon hívások ,és nem utolsó sorban az sms-ek. A gondolataim sokasága,felzaklat ,és a másik kezemben lévő vodkás üvegre nézek. Amit már ugyan félig megittam ,de továbbra sem érzem azt ,hogy jobban lennék. Vagy ,hogy minden olyan csudijó lenne. Szóval összegezve a helyzetet: Kanapémon ülök,Teletubies-kat nézek,ittam-szívtam,és fél óránként sírógörcsöm van. Erre a helyzetre nincs megoldás ,kilátástalan lett minden ,és azt érzem ,hogy rajtam már csak a jó Isten segíthet. De igazából én is tudom,hogy van jobb dolga is most. Mert valószínű ,míg én kisírom a fél lelkemet ,addig Isten valahol héderezik,egy kényelmes napágyban. Azt hiszem ez a mélyrepülés,egy olyan fajtája már,ahol még nem jártam. És hiába próbálok visszamászni,valahogy mindig ugyanoda kerülök. Mint valami rossz csapda ,ami csak is Joyce Hannah hayes számára készült . Én így éltem meg a szomorúságot,csapdaként . Ackbar admirális,szavai zengenek a fülembe ...azt hiszem nagyon kiütöttem magamat. Vagy túl adagoltam magamat ..a fűnek egyáltalán ,van mértéke? Hirtelen kitör rajtam a pánik. Lehet éppen haldoklom ? Fürge ujjakkal nyomkodom a telefonomat ,és Connie számát tárcsázom ,igyekszem nyugodt hangon megszólalni ,de ez nem jön össze . - Connie .- szólalok meg kétségbeesetten a telefonba ,és meg sem várom hogy válaszoljon.- Én szerintem lehet túl adagoltam magam fűvel,vagy nem tudom mit csináltam,de úgy beálltam...mint egy , katonatiszt a felsorakozónál!-sóhajtom,és tovább nyomom felé a szóáradatot. - Szóval ,ha esetleg meghalok,rád hagyom a lakásom . Igazából kiadhatod bérbe majd,mert elég kicsi ,és szerintem egy idős házaspárnak pont elég lenne ,ha már nem akar nagy kertes házban élni. Bár ez inkább Alabamában szokás ,na de ott tartottam. Hogy Teletibbie-k ,jobban rázzák mint én ? -sóhajtom ,és igazából ez volt a végszó. Mert újra valahol máshol jártam,és azt hiszem egyre mélyebben kezdtem ebben az egészben elsüllyedni.Ezt pedig megkoronázom azzal ,hogy eldőlök az ágyon ,és a fejemet az egyik párnába fúrom. - Szerintem valami baj van velem .- motyogom bele a telefonba tompa hangon.
A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, műveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság. Kedvelem Joyt, bár érdekes módon szívesebben veszem a férfiak, mint a nők társaságát… A bohósága azonban mindig visszaránt a valóságba. Eszembe juttatja velem, hogy én is csak emberből vagyok és szükségem van az olyan barátokra, mint ő. Aki mellet mélyen szunnyad a gyilkos ösztön, s kikapcsolódhatok anélkül, hogy vért ontanák. Joy az egyetlen barátnőm, akit lassan több mint négy éve ismerek. És még egyszer sem fordul meg a fejemben, hogy összeragasztjam a száját, esetleg kivéreztessem akár egy csirkét. Pedig nekem aztán elhitetitek, hogy ha egyszer elkezdi be nem áll a csuszalesője. Lyukat beszél bárki gyomrába. Ám az utóbbi hetekben valami nem stimmel vele, látom rajta. Engem aztán nem tud átverni, de úgy vagyok vele, ha itt az ideje majd elmondja. Úgy vonzza a bajt akár a kibaszott mágnes. Emlékszem az összeismerkedésünk napján és én húztam ki a csávából. Olyan mintha lenne egy húgom… Néha az agyamra megy! Na jó inkább az esetek 85%-ban. Éppen a hajamat mosom kedvenc kókusz illatú samponommal, amikor megcsörren a telefonom. Csukott szemmel tapogatódzom a mobilom után. Nem kell, hogy a képernyőjére pillantjak már csengőhangból tudom, hogy a szeleburdi tancsinéni hív. Kíváncsi vagyok miféle hajmeresztő ötlete támadt, így féltíz táján. Bármire vevő vagyok, csak ne kelljen itthon rohadnom. - Mondjad! – Szólok a készülékbe határozottan, s amint meghallom kétségbeesett hangját aggódó ráncba szalad a homlokom. Úgy darál, hogy alig bírom követni. Persze hamar kibújik a szög a zsákból és kiderül, hogy istenesen betépett. Próbálom visszafojtani a nevetést, kevés sikerrel. Nem akár milyen füves cigit kapott tőlem, nem csodálom, hogy így elszállt és kétségbe van esve. Mindenki máshogyan reagál a fűre van, akinek halálfélelme támad, s többet biztos hogy nem lesz kedve újra rágyújtani. Kuncogásomat elfojtva szólalok meg komoly hangon, mintha az anyja lennék és az lenne a dolgom, hogy ágyba parancsoljam. - Dehogy van… csak elszálltál édesem. Na maradj a seggeden és nyugodj meg – attól megnyugszol! Nézd a tévét, egyél valamit. Tizenöt perc és ott vagyok. – Mondom és bontom a vonalat. Leöblítem a habos fejem és törölközőt tekerve lomboncomra indulok el a gardrób irányába. Úgy tudom az egyik kedvenc helyemen ma jelmezes party van és nekünk ott a helyünk. Jót fog tenni, ha kibulizza magát és kihasználva a jelenlegi állapotát annak öltöztetem be, aminek csak szeretném. Ó ez aztán jó muri lesz! Ördögi félmosoly villan át arcomon, amikor kezem ügyébe akad a nyuszis jelmez. Összepakolom a sminkkészletem, néhány kiegészítőt, egy üveg pezsgőt és már pattanok is a járgányomba. Azt tudni kell, hogy mindig pontos vagyok, de a piros lámpák feltartanak, még ha egyen sikerül is átszáguldanom, nem érek oda negyed óra alatt. A lakása előtt aztán leállítom a Mustang mély, doromboló motorját, hogy hónom alatt a nagy táskámmal felszaladjak, pontosabban felmásszak a kis lükémhez. Mehetnék a lépcsőházon át, mint a normális emberek, de abban mi lenne a kaland? Felmászok a tűzlépcsőn és bemászok az ablakon, mivel az nyitva - tárva van. - Halihó csajszi! – Ledobom a pakkom és lehuppanok mellé. – Elszívtad az egészet? – Teszem fel a kérdést és körbe lesek. Az aztalon heverő vodkás üveg felé bökök törölközős fejemmel. Csak én vagyok annyira elvetemült, hogy ilyen fejjel szeljem át fél Mannhatan-t. – Na ki vele! Mi faszért buktál ennyire ki? -
Mondanám ,hogy Connie szavai nyugtatólag hatottak rám ,de csak még zaklatottabb lettem ,mint azelőtt voltam. A "Nyugodj meg ,attól megnyugszol" féle terápia ,nálam soha nem működött. Csak nyöszörgök ,mint aki éppen élete első szülésére készülne. Nem akarna valaki epidurálisan érzésteleníteni? - Jó,addig akkor eszek valamit.- mondom vontatottan a szavakat ,esküszöm még a szavak sem jutnak az eszembe. Mintha kilőtték volna az űrbe az agyamat. Nem mondanám ,hogy teljességgel jól érzem magam a bőrömben,erről mi sem árulkodik jobban ,mint hogy megint sírok. Így mint ,egy kakaótól szétcsúszott ovis feltápászkodok,a kanapéról. Igazság szerint ,ami még nagyobb nehézséget okozz ,hogy megálljak a lábaimon. Hirtelen ,mintha minden olyan magas lenne ,vagy én vagyok túl alacsony. Vagy egy másik univerzumba léptem. - Többet nem szívok,többet nem szívok,többet nem szívok...-hajtogatom akár egy mantrát ,míg a hűtőhöz tántorgok. Persze ez nem megy olyan egyszerűen ,hisz több sérülést szerzek ezalatt a rövid út alatt ,mint egy Amerikai focista a világdöntőn ? Egyáltalán van olyan ,hogy világdöntő ,vagy csak az én agyam szereti összepárosítani ,ezeket a jól hangzó szavakat. Nemes egyszerűséggel nyitom ki a hűtőt ,és úgy érzem ,mintha a csak a számomra tartogatott éden kapuját nyitnám ki. Sonka,csoki pudding,Nutella,sajt. Ezzel a három dologgal térek vissza a kanapéhoz. Kissé ínyenc lettem ,így beszívva úgy érzem . Nem mintha amúgy nem lettek volna érdekes szokásaim,étkezés terén ,de talán a Nutella és a sonka nem éppen a legjobb párosítás. Mégis az én ízlelőbimbóim élvezettel teszik magukévá ,ezt az egyveleget. Lassan a nyelvemnek több szexuális élete lesz,mint nekem. Utoljára ,akkor kevertem ennyire az ételeket ,amikor azt hittem terhes vagyok. Bár az akkori énemet se értettem ,hisz nem olyan sűrűn bújok ágyba valakivel ,mint ahogy szeretném. De lehet én vagyok a kiválasztott. Az új Szűz Mária .. És ha ez így van ,vajon hívhatom majd a gyerekemet Jézus kettőnek ? Vagy ki kell találnom valami teljesen más nevet ? Míg eszményi értékeket rontok meg a fejemben ,és a lehető legundorítóbb módon ,próbálom a számon át bejuttatni a sonka tekercsemet..Szemeim árgus szemekkel követik Harry Potter ,szövevényes történetét . Bár nem tudok egyik szereplővel sem azonosulni ,de azt hiszem ,ha választani kéne,én lennék Ron. Minden bizonnyal ,hisz Ő a film egyetlen szerencsétlen balfasz komplexussal megáldott szereplő. ~Akik igazán szeretnek, mindig velünk vannak. Megtalálhatod őket odabent!-szólal meg a film egyik szereplője,miközben én két csuklás közepette körül nézek magam körül. - Hol? - motyogok a tv-hez ,míg igyekszem a Nutellát alaposan lenyalni a kanalamról. Hangok...neeem, ez biztos csak a fű hatása győzködöm magam ,míg nem ráveszem magam ,hogy az ismeretlen hang irányába nézzek. De ami fogad ,rögtön arra késztet ,hogy úgy ahogy vagyok,felpattanjak ültő helyemből. - Támadnak a Törökök ! - felkiáltással,pedig a konyhába is rohanok ,hogy megtaláljam a céleszközt ,amivel ,majd én jól megvédem magam. Ami pedig a kezem ügyébe akad ; Egy serpenyő. Persze ,amikor rájövök ,hogy igazából az általam vélt "betolakodó" ,Connie az . Visszaülök a helyemre,mintha mindig is ott ültem volna. - Connie ..-nézzek rá kétségbeesetten ,és végül kiveszem a kanalat a számból.- Igen elszívtam. És aztán néztem valamit a tv-ben ,de aztán már nem is az ment ,és próbálok gondolkodni ,de nem igazán megy. Ráadásul ,tök szót elfelejtettem ,szerinted örökre ilyen marad ? Többé nem is fogok emlékezni azokra a szavakra ? Nem kellett volna egybe elszívni ? - teljesen szét esve hadatom felé a haszontalan információkat ,majd nagy levegőt veszek ,és többször pislogok ,mire kitisztul a látásom . - Ennyit azért nem szívtam ,jelmez bálba készülsz ? - kérdem felvont szemöldökkel ,utalva a kinézetére ,míg a gondoltaim csak úgy cikáznak a fejemben. - Ah. Ne is mondd ,lett egy zaklatóm . - most már sokkal nyugodtabban adom elő a dolgot..jó inkább minden tőlem telhetőt megteszek,hogy megértessem magam vele. - Valaki elköveti a gyilkosságokat ,amiket leírtam a könyvben,ez már alapból nagyon para volt. De ez a valaki ,nem kis pályás ,azt hiszem én vagyok a főcélpont ! - jelentem ki,hisz így is volt ,mert tudtam ki rejtőzik az egész mögött. Connie,én szerintem nagyon beálltam!
Őrült tyúk a konyhába szalad, olyan hirtelen pattan fel a kanapéról, hogy megijedek, de aztán jót mosolygok az egészen. Teljes harci állásban, nutellás kanállal a szájában, serpenyővel a kezében védekezik. Ellenem. Ilyen nincs… ha eddig még nem folytak a nevetéstől a könnyeim, most már folynak. Joy kedves ezért ne hagyd nyitva a kibaszott ablakot, sosem tudhatod miféle szörny mászik be rajta. Szerencséjére nem kell tőlem tartania, hiszen nem tud a sötét titkomról… Mivel tényleg kedvelem, az a veszély sem fenyegeti, hogy az egyik átbulizott éjszaka után a kis raktáramban köt ki és feldarabolom. Kipakolom a táskám tartalmát, kiismerem magam a konyhájában, tehát előveszek két pezsgős poharat és megtöltöm a mézédes nedűvel, amit hoztam. Közben hallgatom a sületlenségeit. Jól beállt az tuti, talán nem kellett volna elszívnia az egészet. Kezébe nyomom a poharat és jómagam felhúzom a tartalmát, hogy őt is erre ösztönözzem, addig se beszél haha. Kitöltöm a következő adag pezsgőt és komoly tekintettel méregetem. Nem tudom eldönteni, hogy csak képzelődött, vagy valóban igazat beszél. Ha kajak zaklassa valami elmebeteg fasz, csak egy szavába kerül és örökre elhallgattatom. Erre valók az igazi barátok nem de? Előhalászom az ő jelmezét is, hogy közben kiszedjem belőle az igazságot. Bár amennyire el van szállva nem sok reményt fűzök a dologhoz. - Bizony nagyon beálltál csillagom, de most vetkőzz! Ezt pedig vedd fel! – Ölébe pottyantom a szexi nyuszis maskarát és leveszem fejemről a törcsit, hogy a hajam végre kicsit száradhasson. – Bulizni megyünk. – Magyarázom és segítek neki az öltözködésbe is, mert nagyon durván szerencsétlenkedik a drága. Örökkévalóságnak tűnik mire végre sikerül rászenvednem a göncöt. – Naaa akkor még egyszer… Mikor történtek a gyilkosságok? Mert ha csak hallucináltad, nincs baj… Viszont ha tényleg igazat beszélsz, akkor tudd, hogy rám bármikor számíthatsz! – Kacsintok felé és felpattanok mögé a kanapé szélére és haját kezdem el fésülgetni. – Kinyírathatom neked… a srácok úgy eltüntetik a hulláját, hogy biztosra veheted, soha nem kerül elő. Viszont, ha nem akarsz ilyen drasztikus eszközökhöz folyamodni, akkor kölcsön adhatom az egyik pisztolyom. Megtanítalak lőni, mit szólsz? Olyan jó móka lenne! És ha újra felbukkan az állítólagos zaklatód lelövöd a picsába. – Lelkesen magyarázom miközben szőke tincseiből kifésülök minden gubancot és hajába tűzöm a nyuszi füleket. Mikor ez is megvan, elszaladok a tükörért és gyorsan összedobom a dögös füstös sminkemet. A hajam viszont lassan szárad, de mivel eredetileg nagyon göndör, talán jobb lenne, ha kicsit átszárítanám. Újra megtöltöm a poharainkat, körülbelül tíz perce eltűnök a fürdőjébe hajat szárítani. Csak remélni merem, hogy addig nem csinál valami hülyeséget. - Angel elvisz minket, még taxi sem kell! Körülbelül mééég durván negyed óránk van, hogy puccba vágjuk magunkat. Kisminkellek ne hogy panda szemeket rajzolj magadnak. – Ebben az állapotban azon is csodálkoznák, hogy a szemfestéket megtalálná, vagy egyáltalán a szemét. Összeütök neki is egy dögös sminket és még vízálló matt rúzst is kenek az ajkaira. Jól kell kinéznünk elég elit helyre viszem a hátsóját. – Na kéész is vagy! Menj lesd meg magad! – Orrom alatt kuncogok, szegénynek nem sok választása volt a jelmezt illetően és jól kihasználtam, hogy ennyire szét van csúszva. Deeee olyanok leszünk akár a dögös ikrek. A telefonomra pillantok, ha angyalka késni próbál megnyúzom élve.
Kezdőlap
A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, műveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság. Kedvelem Joyt, bár érdekes módon szívesebben veszem a férfiak, mint a nők társaságát… A bohósága azonban mindig visszaránt a valóságba. Eszembe juttatja velem, hogy én is csak emberből vagyok és szükségem van az olyan barátokra, mint ő. Aki mellet mélyen szunnyad a gyilkos ösztön, s kikapcsolódhatok anélkül, hogy vért ontanák. Joy az egyetlen barátnőm, akit lassan több mint négy éve ismerek. És még egyszer sem fordul meg a fejemben, hogy összeragasztjam a száját, esetleg kivéreztessem akár egy csirkét. Pedig nekem aztán elhitetitek, hogy ha egyszer elkezdi be nem áll a csuszalesője. Lyukat beszél bárki gyomrába. Ám az utóbbi hetekben valami nem stimmel vele, látom rajta. Engem aztán nem tud átverni, de úgy vagyok vele, ha itt az ideje majd elmondja. Úgy vonzza a bajt akár a kibaszott mágnes. Emlékszem az összeismerkedésünk napján és én húztam ki a csávából. Olyan mintha lenne egy húgom… Néha az agyamra megy! Na jó inkább az esetek 85%-ban. 
Őrült tyúk a konyhába szalad, olyan hirtelen pattan fel a kanapéról, hogy megijedek, de aztán jót mosolygok az egészen. Teljes harci állásban, nutellás kanállal a szájában, serpenyővel a kezében védekezik. Ellenem. Ilyen nincs… ha eddig még nem folytak a nevetéstől a könnyeim, most már folynak. Joy kedves ezért ne hagyd nyitva a kibaszott ablakot, sosem tudhatod miféle szörny mászik be rajta. Szerencséjére nem kell tőlem tartania, hiszen nem tud a sötét titkomról… Mivel tényleg kedvelem, az a veszély sem fenyegeti, hogy az egyik átbulizott éjszaka után a kis raktáramban köt ki és feldarabolom. Kipakolom a táskám tartalmát, kiismerem magam a konyhájában, tehát előveszek két pezsgős poharat és megtöltöm a mézédes nedűvel, amit hoztam. Közben hallgatom a sületlenségeit. Jól beállt az tuti, talán nem kellett volna elszívnia az egészet. Kezébe nyomom a poharat és jómagam felhúzom a tartalmát, hogy őt is erre ösztönözzem, addig se beszél haha. Kitöltöm a következő adag pezsgőt és komoly tekintettel méregetem. Nem tudom eldönteni, hogy csak képzelődött, vagy valóban igazat beszél. Ha kajak zaklassa valami elmebeteg fasz, csak egy szavába kerül és örökre elhallgattatom. Erre valók az igazi barátok nem de? Előhalászom az ő jelmezét is, hogy közben kiszedjem belőle az igazságot. Bár amennyire el van szállva nem sok reményt fűzök a dologhoz.